Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)
1957-01-26 / 7. szám
1957. Január 26. NÓGRÁDI Népújság 7 Oondolatolc egy kiállítás után...__ M egyénk művészeti életében az elmúlt megyei kiállítás határkövet jelentett. Ez uegmutatkozott egyrészt ab- ,an, hogy örvendetesen megnőtt. számban is a művészek negyei csoportja, másrészt ab- jan, hogy az elmúlt kiéllítá- on több művészünk országos iszony latban is jelentős alkotásokkal mutatkozott be. Úgy az országos zsűri, mint a művészkritika hivatalos személyiségei úgy vélekedtek a kiállított alkotásokról, hogy ezek az eddigi képzőművészeti tespedtségből a nagy művészeti hagyon ányokkál rendelkező megyék színvonalára emelte fel Nógrádot. Nagy öröm ez számunkra azért is, mert a kiállítás a megye művészeit nemcsak összekapcsolta, hanem határozott állásfoglalásra késztette egy sor fontos kérdésben. Elsősorban szervezeti téren indult meg egy egészséges kibontakozás. Megalakult a Megyei Képzőművész Csoport. Ez hivatásos szerve kíván lenni megyénk művészeti életének. Másrészt céljául tűzte ki a haladó hagyományokon kibontakozó megyei képzőművészet továbbfejlesztését. Az előbbi kiállításokon, még erősen érezhető volt a szabad művészettől távol álló programművészet, míg az elmúlt kiállítás anyaga, valóban a művészi szabadság kibontakozását juttatta kifejezésre. A z elmúlt tragikus események előtt zárult a kiállítás. Nem volt olyan nagy az érdeklődők száma, ahogyan ezt a kiállítás megérdemelte volna, de érthető is, hiszen hosszú éveken keresztül nem tettek sokat a megye felelős szervei azért, hogy a képző- művészetet megkedveltessék ék azt széles körben propagálják a megye dolgozói előtt, pedig a művészetek megismerése nélkül nincs és nem is lehet egészséges kulturális fejlődésről beszélni. Hiányzott éveken keresztül, ami más megyékben természetes volt, hogy a megye művészei megbízásokat kaptak egy- egy mű elkészítésére. Ma az egész társadalom kell, hogy mecénásává váljék a művésznek. Országosnevű szobrászunk, id. Szabó István, például nem is tudott arról, hogy a megyei tanácsház épületére egy többszázezer forint értékű nagyméretű domborművet készíttetnek illetékesek. A dombormű elkészült s ott díszük hibáival együtt. Hozzáértők Véleménye szerint igen gyengén sikerült. A tudományos ismeretterjesitő filmek stúdiójában A tudományos ismeretterjesztő filmek moszkvai stúdiójában elkészült az „Antarktisz partjainál” című nagyszabású színes film. A film ismerteti a kontinens'partmenti vízi állatvilágát és a szovjet tudósok kutató munkáját, A stúdió az elmúlt évben több mint 130 különféle ismeretterjesztő filmet és filmhíradót készített. Jelenleg „Az ultrahangok világában“ című film forgatása folyik, amely az ultrahang tudományos és műszaki felhasználásával ismerteti meg a nézőközönséget. Befejezéséhez közelednek az „Automatagépek“ című film felvételei is. 1957-ben „A menthetetlenek életéért“ címmel is készül egy film, amely a szovjet orvosoknak a szívsebészet terén elért eredményeiről számol be. Fantasztikus film készül egy mesterséges bolygóról is. Európai történelmi szótár készül Emile Lousse, francia egyesmi tanár a Tankönyvek '■!emzetközi Intézetében kon- srenciát hívott össze. A konfe. encia célja európai történettu- lósük és történettanárak részvételével egy európai történelmi szótárt készíteni történészek használatára. Miért nem a megye nagynevű szobrászművésze kapta ezt a munkát? Sok ilyen probléma vetődött fel a kiállítás ankétjén. Feltétlenül szükséges, hogy az elkövetkező időben biztosítva legyen még fokozottabb mértékben az alkotás szabadsága és a gondtalan művészi munka lehetőségeinek megteremtése. A művészek kérése, hogy minél előbb hozzák létre a nagy művészi hagyományokkal rendelkező Benczurfalván a megyei művésztelepet, ahol időközönként összejöhetnének és az alkotás mellett a művészet elméleti kérdéseit is megvitathatnánk. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy művészeink gyakrabban találkozhassanak és kicseréljék tapasztalataikat. Meg kell teremteni megyénkben a vándorkiállítások lehetőségét, hogy széles körben találkozhassanak megyénk dolgozói műalkotásokkal, de magukkal a művészekkel is. rpöbb művészünket gátolta , A a munkában az, hogy nem tudott teljésértékűen dolgozni, mert különféle olyan elfoglaltsággal bízták meg, ami kizökkentette a művészi munkából. A művészt engedjék dolgozni, mert minden ember ott tud hazája javára legtöbbet t-'-.ni, amiben a legértékesebbet tudja nyújtani. Id. Szabó István szobrász, Iványi Ödön, Farkas András, Béna K. Károly, Hamza T. festőművészek mellett új tehetségek jelentkeznek, akik feltétlenül támogatást érdemelnek. A tavalyi kiállítás óta sokat fejlődve meglepetést hozott Réti Zoltán, de ugyanezt mondhatjuk el Radies I. és Králik A- ról is. Adorján János Dózsa-fej című szobra figyelmet érdemel. Leszenszki L. sokkal érettebb művekkel jelentkezett eddig. Sokrétű volt a kiállítás, azonban a grafika majdnem teljesen hiányzott, pedig ez technikailag is szép lehetőségeket tartogató műfaj. Ennek ellenére a kiállítás gazdag és változatos anyaga azt mutatta, hogy határozott lépést tettek előre művészeink a fejlődés útján. A kiállítás mélyebb értékelését, az egyes művek gondos elemzését megadni a képzőművészeti kritika feladata lesz, ha kissé késve is — de ez a cikk, ha nem is összefüggő, serkentse munkára az erre hivatott illetékeseket művészetünk megyei problémáit megoldani, elsősorban a művészeti csoport meghallgatásával. Czinke Ferenc festőművész Volt egyszer, hol nem ; volt, volt egyszer egy sze| gény özvegyasszony. Volt • ennek a szegény asszonyul nalk három szép leánya. A | legidősebbet Zsuzskának. a f középsőt Mariskának, a leg? fiatalabbat Juliskának hívi ták. Egyszer, amikor az özf vegyasszony épp a vacsorá\ ra készülő puliszkát kavari gáttá, így szólt hozzá a leg's idősebb lánya: — Édesanyám, ne sírjon f kegyelmed azért, amit | mondok, de mi azt ; gondoltuk: itt hagyjuk maI gát, elmegyünk világgá, | szerencsét próbálni, szolgá| latot keresni. Bizony nagyon féltette | ól két az anyjuk, de mit tei hetett? A lányok kitartot\ tak elhatározásuk mellett. \ Sütött hát nekik hamuba• sült pogácsát, betarisznyált, | aztán komlókon csókolta i leányait, s azok útrakeltek. I Hét nap, hét éjjel mentek \ hegyeken, völgyeken, renge; teg erdőkön át. Nyolcadik nap, öreg este, • Zsuzska világosságot vett ? észre a távolban. Ablakból | jött. Egy magános ház ál? lőtt a rengeteg erdő szélén I — annak az ablakából. Mi| kor odaértek, Zsuzska ille{ delmesen kopogtatott, majd • • így köszönt rá az ajtót nyi| tó öreg boszorkányra: — \ mert az volt, igazi mesebeli I boszorkány. MEGYEI HISTÓRIÁK // freies // A napokban a kora roq- qeli Budapestre induló autóbuszra várakoztam. Amint bsgördült a térre az Ikarus nyomban felszálltunk. Nem voltunk sorkan. Az ember unalmában végig néz az utasokon és találgatja, ki mivel foglalkozhat az életben, ki hová ubazhat s miért? Ez a néni mellettem a serdülő lánykájával — akinek a fűi* be van kötve — biztosan Balassagyarmatra utazik a kórházna. Szegény lányka szinte belesápad az izgalomba. Lehet, hogy meg is operálják. Elettem kimutatásokba temetkezik eqy szemüveges férfi, nyilván a Központi Statisztikai Hivatalba készül. A mellette ülő munkaruhás, overálos férfit mesterembernek nézem. Biztosan Balassagyarmatra utazik a KTSZ-hez. A sofőr megeít diáksapkás fiú törülheti a jégvirágos ablakot. Igyekszik tekintetével behatolni a sötétségbe, ügy látom hasztalan. — Indulás! — kiáltja a kalauz és jelt ad a vezetőnek, aki bekapcsolja a motort. Már-már nekirugaszkodik a hatalmas alkotmány, amikor többen is jeleznek: — Várjunk még, ott jön egy utas! Minden szem az érkezőre tekint. Egyesek bosszankodnak, mások együttérez- nek vele. Most kászálódik fel. hatalmas bőröndjét csak vonszolni tudja, de a másik kezében is megtömött zsebe-s táskát szorongat. Amikor helyet foglal, percekig csak a levegő után kapkod. A fagyos Január ellenére gyöngyözik homloka. Lehúzott kesztyűjével nem tud mit kezdeni. Bár az autóbuszban nem áll teljesen meg az élet, de még mindig ő áll a figyelem központjában. Ez zavarja őt, valahogy szeretné elterelni a figyelmet magáról. Fészkelődik, nem találja helyét. Közben köhécsel, cigarettát keres és óriás bőröndjét igyekszik combjával eltakarni. Zsebes táskáját kezébe tartja. Félt, nehogy elkallódjon tőle. Ki lehet ez? — találgatok magamban. Mint a villám cikázik át agyamon. Dissziderss! Nem mer vonaton utazni. Ezzel a busszal akar Pestig menni, onnan pedig ismét mással. De milyen fiatal, alig lehet 28 éves. Biztosan mérnök, vagy orvos. Hogy itt tudja hagyni az országot! Pedig jószabású bőrkabátja és kucsmája nem vall szegényen élő emberre. Közben a kalauz felteszi a kérdést: — Pestre kinek kell jegy? Az Illetékesek megveszik a jegyet. Pétság? Balassagyarmat? Az én emberem nem szól. Amikor hozzá ér a kalauz, halkan Jegyet kér. — Kishartyánba kérek. A kalauz kérdő tekintetére egykedvűen válaszol. — Ott tanítok. A szüleimnél voltam disznótorban. No, — gondoltam magamban — én is jó levizsgáztam emberismeretből. A JELENLEVŐKRŐL VAN SZÓ Sötét Ádámot megvilágították Tekeres elvtárs tágranyílt szemmel állt az események és a hallottak előtt és azt hitte, mindjárt beleszédül a méregbe. De azért csak. állt türelmesen és figyelt. Csendesen bólingatott, csak néha- néha tett egy megjegyzést. Sötét Ádám, a bérügyi osztály vezetője pedig csak fújta a magáét: — Én is azt mondom kérem, a munkásosztály ereje legyőzhetetlen ... Hogy bajók voltak? Igen kérem, most kiküszöböljük. De ehhez erő kell, meg olyan emberek, akik képesek rá... — Ez igaz — hagyta helyben Tetkeres elvtárs. — Na, ebből kiindulva, az összes személyi konzekvenciákat levonva, látva a nagyszerű jövőt, dolgozzon az ember... Meg kell tisztulnunk, az emberség talgján állva példát mutatva mindenkinek a szocializmus építésében — hadarta egy szuszra, felemelt hangon. Tekeres Gábort már igen igen felcsigázta a türelmetlenség, mert már jó negyedórája beszélgetnek, de ez az ember semmi olyant nem mondott, hogy tulajdonképpen mit is akar. Egy kicsit keményen rá is szólt Sötétre: — Nézze, most már végre mondja meg, mit is akar... Nincs sok időm, én a munkámból élek! — Igen, igen — jött pillanatnyi zavarba — hát, szóval régebbtől ismerjük már egymást, meg ugye — s ezt nem hízelkedésből mondom —, Tekeres elvtársnak tekintélye is van.-,. Szóval szeretnék érdeklődni, hogyan is lehet bejut ... akarom mondani felvé- vételem kérni a pártba... Sötét Ádám, miután ezt kimondta, szinte érezhetően megkönnyebbült. Gondosan megigazította a beszéd hevében szétzilált divatos frizuráját, megtapogatta a nyakkendőjét is, hogy helyén van-e — s várta a választ. Az pedig bizony egy kicsit késett. Tekeres elvtárs úgy tett, mintha nagyon el lenne foglalva a hegesztőpisztoly javításával, pedig inkább az esze forgott sebesen. „Ebből már nagy baj lenne, méghogy ő a pártba...“ De végül mégis elszánta magát a beszédre. — Hát, majd meglátjuk, megbeszélem a többi elvtársaikkal is... Addig is a viszontlátásra! — és ezzel mintegy ki is adta Sötét útját. H armadnapra néhány kommunista jött össze, hogy bővebben elbeszélgessenek Sötét Ádámmal. Sötét erre az alkalomra szép piros nyakkendőt kötött, igaz, hogy egy kicsit kopottasabb ruhát vett, de a Kossuth-címert a gomblyukból gondosan a fiókba rejtette. Hangos „szabadság“ köszöntéssel lépett a szobába és sorba kezet fogott mindenkivel. — Szépen összejöttünk, hiába, az egység a legfontosabb — jegyezte meg, amelyre ugyan válasz nem hangzott el, hanem mindjárt rátértek a tárgyra. Sötét röviden elmondta életének történetét, csak éppen a szúrós tekintetek, meg a jegyezgető elvtársaik nem tetszettek neki. Duplán... A téli táj szép háttér. A fényképész háta mögött viszont mi képeztünk — legyünk szerények — kevésbé szép hátteret. (Foto: L—L.) — Befejezte? — hangzott a végén Koczka Péter, az ideiglenes intéző bizottság elnökének kérdése, s miután igenlő választ kapott, a részvevőknek adta át a szót. Valaki min- gyárt meg is kérdezte, hogy minden szükségeset elmondott-e? Sötét Ádám mosolyogva és kissé meghajolva közölte, hogy megpróbálta. — Én úgy veszem észre, hogy nem — szólt szerényen Tekeres elvtárs. —• Mert például nem mondotta el, hogy a november 13-án tartott egyik ülésen maga javasolta, hogy a vállalattól minden kommunistát el kell küldeni, az igazgatótól a portásig.., — Ez kérem nem egészen így van — ugrott fel mindenre elszánt védekezéssel Sötét, azonban csendre intették. Kiss elvtárs jelentkezett szólásra, Oki eddig pártonkívüli volt, most vették fel az alapszervezetbe. — Én annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy itt van Sötét Ádám aláírásával az a papír, amelyen az elbocsátásra kerülők fizetését már le is tiltotta. Az osztályvezető hol a homlokát törölgette, hol a kezét tárta szét, s állandóan izgett- mozgott a széken. Szóhoz bizony nem nagyon jutott, meri egymás után kerülteík elő a bizonyítékók. — Talán már elfelejtette, hogy ezt az ocsmány plakátot maga festette? — húzott elő egy fél ív papírt Verebestté. — A nagy igyekezetben még a monogramját is ide tette! — Eddig szóba sem állt velünk, már egy fél éve nem láttam a műhelyben — jegyezte meg Koczka elvtárs. Valaki meg arra tett megjegyzést felháborodva, hogy most már a Kossuth-címert is letette. El is hangzott feléje a kérdés, hogy csak addig tartott a magyarsága? Másrík Sötét Ádám egyéb „forradalmi” cselekedeteiről beszélték. Antikor Koczka Péter rövid vita után összefoglalta az elmondottakat és kijelentette, hogy már pedig megőrizzük a párt tisztaságát, Sötét Ádám ádámcsutkája olyan sebesen mozgott, hogy azt hitték, rögtön kiesik. Más Snap reggel hárman keresték fel Tekeres elvtársat. Az üzem régi dolgozói, köztük az egyik művezető is. — Ügy gondoljuk, hogy nekünk is a pártban van a helyünk — mondotta az egyik válamennyiük nevében. Kemény kézszorítással váltak el, s Tetkeres elvtárs a vidám nóta dúdolásába kezdett... — hg — GYIIRiKIK Kutya Zsuzska... — Jó estét kívánok kedves öreganyám! Adna-e nekünk eQV pohár vizet, mert olyan éhesek vagyunk, hogy azt sem tudjuk, hol hálunk az éjjel. — Talpraesett lány vagy, akárki fia vöt' is az apád. Kaptok mindent, itt is áthattok, van hely a szénapadláson bőven. Ott alszik az én három lányom is. Köszönték a lányok a szívességet, aztán neki estek a vacsorának. Ettek, mint a sáskák, hiszen a hamuba- sült pogácsájuk már két napja elfogyott. Aztán pihenni tértek a szénapadlásra. A két kisebb lány hamarosan elaludt, Zsuzska is félálomban volt már, amikor hirtelen lépéseket hall, aztán egy mennydörgő hang ezt mondja: — Hű, de emberszagot érzek! Ki járt itt? — Hi, hi, hi... — nevet vijjogó hangon a boszorkány. — Tudd meg apju- kom. három lány van a padlásunkon. Nem tudták, hogy emberevö férjem van, szállást, vacsorát kértek. Te meg most őket eszed meg vacsorára, hi, hi, hi... Az emberevö elégedetten dörmögött, s már indult is a padlásra, mikor a boszorkány utána szólt: — Aztán vigyázz, mert a mi három lányunk is ott alszik, össze ne téveszd őket! A mieinknek sapka van a fején... Zsuzska mindezt hallotta. Felugrott hát s az emberevő lányainak fejéről gyorsan lekapta sapkájukat. Az egyiket saját fejére tette, a másikat a Mariskáéra, a harmadikat a Juliskáéra, aztán hanyatt feküdt és már horkolt is. Szerencséje volt, hogy sietett, mert az emberevő már ott termett, megtapogatta a lányok fejét, s amelyiken nem volt sapka, azt megette. A bőséges vacsora után 9 hektó bort ivott az emberevő óriás, aztán lefeküdt, boszorkány feleségével együtt. Zsuzska csak arra várt, hogy elaludjanak, s közben vidáman kuncogott. Hogyne kuncogott volna. Megetette az emberevővel saját lányait. Két horkolás hangzott Jel nemsókára: egy vastag, har- | sogó — ez jelezte, hogy az ? emberevő alszik — s egy | vékony, sípoló — ez meg, • hogy a boszorkányt is el- = nyomta az álom. Zsuzska . ekkor fe-lköltötte két testvé- i rét, aztán lábujjhegyen le- \ osontak a padlásról. Zsuzs- . ka okos lány volt. Tudta, ? hogy az emberevők mér- i földlépő csizmában jár- f nak. Nem sokat kel- § lett keresnie, az ágy | végénél két hatalmas * csizma állt, a mérföldlépő = csizmáik. Biztonság kedvé- i ért ki is próbálta — csak- I ugyan az volt. Ekkor egyik = lábára állította Mariskát, a • másikra Juliskát, s bekapó- j gott az ablakon. — Hé, emberevő! Ébredj! = Megetettem veled három ; szép lányodat, most meg vi- t szem a mérföldlépő csizmá- | dat! — ezzel futásnak eredt. ; Az emberevő megdörzsöl- • te szemét, azt hitte álmodo- > zik. Aztán kifutott a ház i elé, s mikor meglátta a ? gyorsan távolodó lányokat, f tehetetlen dühében topor- \ zékolni kezdett. Bütifkös uj- f jóval megfenyegette a visz- I száné ve tő Zsuzskát, s bőm- f bölő hangján kiáltotta utá- | na: i — Zsuzska, Zsuzska. ku- ! tya Zsuzska! Meglakolsz l még te ezért!... (Folytatjuk) i Ujlaky István t Marlene Dietrich mint bárhölgy Az örökifjú Marlene Dietrich legújabb filmjében egy vadnyugati bár tulajdonosának szerepében lép fel. Áttetsző fekete csipkeruhában — úgy látszik Hollywoodban így képzelik el a századeleji bárhölgyeket — libben be a Verne Gyula regénye alapján készült „80 nap alatt a világ körül” című filmben. A filmben egyébként 45 nemzetközi filmhíresség szerepel. köztük Fernandel. Martine Carol, Charles Boyer Frank Sinatra. Buster Keaton stb. A film elkészítéséhez 74 685 kosztümre. 6000 szakáll- ra, 1 meleg levegővel töltött léggömbre és 68 000 statisztára volt szükség. Az új filmet jelenleg New Yorkban vetítik, ahol bevétet szempontjából túlszárnyalja a-' olyan „slágereket”, mint Cecil B. de Miile bibliai tárgyú film je, „A tízparancsolat", vagy „A világ hat csodája“ című cinerama film volt. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Szerkeszti- a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő- Szlabeí tstvár Felelős kiadó- Laukő György Szerkesztőség- Salgótarján. Batesv-Zslllnszkv u 11. Budapesti lapnyomda Bpest. VIII., Rökk Szilárd utca 6
