Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-12 / 3. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1867. január 12. .1 demokratikus centralizmus a párt erejének egyik forrása OOCXXXXXXJOOOOOCOQOO Neveljük az új bányászokat A GIRTL LÁNY én ua ellőtt forraululom Az MSZMP tevékenységé­ben és felépítésében a lenini elvekhez következetesen ra­gaszkodik, torzítás nélkül al­kalmazza a demokratikus cent­ralizmus elvét, a kollektív ve­zetést. és határozottan fellép a tóga szektás, antidemokratikus vezetési módszerek ellen.' A demokratikus centraliz­mus elvének következetes al­kalmazása lehetővé teszi, hogy a pártban szabad és széles vi­ták útján, a párttagok több­ségének döntése alapján hozza­nak határozatokat, és a párt politikája a párttagság igazi akaratát tükrözze, A párt tag­jai — ehhez semmi kétség nem fér —, nem akarnak vissza­térni a múlt súlyos hibáihoz, de harcolnak az életszínvonal emeléséért és érvényt fognak szerezni akaratuknak. Ugyanakkor, amikor a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt elhatárolja magát a Rákosi— Gerő-klikk bűneitől, és mind­attól, ami a múltban rossz és helytelen volt, egyben leszö­gezi azt is, hogy ápolja és to­vábbfejleszti mindazokat az értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommu­nista mozgalom 38 éves törté­nelmi harcában. Büszkén vállaljuk a magyar kommunisták első kísérletét a munkáshatalom megteremté­sére 1919-ben, a Tanácsköztár­saság idején, a kommunisták bátor harcát a Horthy-rend- szer nehéz körülményei kö­zött a magyar dolgozók érde­keiért, nemzeti függetlensé­günkért, a fasizmus, a kapita­lista, földesúri kizsákmányolás ellen. Elvitathatatlan tény ma­rad. hogy 1945 után az MKP- ban tömörült magyar kom­munisták vezetésével harcol­tak ki a magyar dolgozók olyan nagyszerű vívmányokat, mint a földbirtokok felosztása a dolgozó parasztok között, a gyárak, a bányák, a bankok államosítása, az egyetemek és más oktatási intézmények ka­puinak megnyitása a dolgozók gyermekei előtt stb. Hugyagon a párt tisztaságáért harcolnak A napokban Hugyagon is megalakult az MSZMP helyi alapszervezete 26 tággal. Az alakulógyűlésen igen értékes vita bontakozott ki, főleg azzal kapcsolatban, hogy az új párt­ba a régiek közül kiket ve­gyenek be. A taggyűlés töb­bektől megvonta a párttagsá­got. Ezek között van Sándor László, Farkas János és Rcng- lovics Béla iskolaigazgató is, valamennyien ellenforradalmi tevékenységet folytattak. Leg­Megalakították Balassagyarmaton az MSIMP területi alapszervezetét Balassagyarmaton az MSZMP területi alapszerveze- tének alakuló gyűlését a múlt hét szerdáján tartották. Ezen a taggyűlésen 26 párttag jelent meg, akik elítélték az ellen-for­radalmárok tevékenységét. Majd arról beszéltek, hogy meggyőződéses, önzetlen kom­munistákra van szükség, akik a legnehezebb körülmények között is bátram vallják a párt igazával együtt a nép igazát. Ez a szellem kísérte munkáju­kat, a háromtagú vezetőség megválasztásánál is. > Az új vezetőség tagjai let­tek Boái József, aki 1948-tól, Darm Vilmos, aíd 1945-től és László Sándomé, aki ugyan­csak 1945-től tagja a Kommu­nista Pártnak. Ezek az élvtár­saik az ellenforradalom ideje alatt is szorgalmasan dolgoz­tak a pártért. Ezért nem egy esetben megfenyegették őket, sőt László Sándornét, amint kisfiával a kórház felől jött, a gyógyszertár vállalat tetejé­ről kövekkel meg is dobálták. Ök azonban rendíthetetlenek voltak: megérdemlik a' bizal­mat, és a- jpegbecsülést, ..... élesebben Farkas János ellen léptek fel; aki az ellenforra­dalom előtt közvetlen is párt­vezetőségi tag volt s az októ­beri események helyi megszer­vezésében a párthelyiségek megrongálásában, a párttagok üldözésében, a párt tulajdoná­nak elherdálásában egyaránt élen járt. Hegedűs Istvánnak nem vol­tak ilyen komoly bűnei, de mivel a megingás nála is erő­sen észrevehető volt a jelen­levők úgy határozták, hogy egy ideig még várnak a tag­felvételével. Addig is be kell bizonyítania, hogy meggyőző­désből. önzetlenül dolgozik a párt célkitűzéseinek megvaló­sításáért. Ezen a taggyűlésen új tagok felvételére is sor került. Fe­renc Géza, Csábi János föld­művelő és Kiss Simon Géza, a salgótarjáni TEFU Vállalat dolgozója is most lettek elő­ször párttagok. Az új pártta­gok névsorában, találjuk Meló József földművelőt is, akit a Rákosi-idők helytelen, hibás politikája miatt zártak ki az MDP-ből. Az új pártszervezet nem­csak létszámban, hanem össze­tételében, egységében is erő­södik — jó úton halad. Napról napra halljuk a rádióban és olvassuk a sajtóban, hogy örvende­tesen javui a bánya- iparban az úi dolgozók száma, akik azért jöt­tek a bányászatba, mert tudják azt, hogy az or­szág súlyos szénhiány- nyal küzd és hogy ezen súlyos helyzetben- szor­galmas, becsületes mun­kájukkal javítsák az or­szág szénellátását. Amikor szeretettel üd­vözöljük a bányaipar új harcosait, hozzátok for­dulunk régi bányászok­hoz, akik már annyiszor adtátok tanú jelét a bá­nyász önfeláldozó szere- tetének, hogy fogadjá­tok szeretettel az új bá­nyászokat. Neveljétek őket, mint édes szülő a gyermekét. Tanítsátok, hogy a bányász sokol­dalú, nehéz mesterségét minél előbb e! tudják sajátítani. Hívjátok fel figyelmüket a biztonsá­gos munkára, a bányá­szatban lévő szabályok betartására, mert hisz' tudjátok, mennyi ve­szélyt rejt a bányák mé­lye, ha nem törekszünk a teljes biztonságra és nem tartjuk be a bányá­szatban előírt szabályo­kat. Műszaki vezetők! Fog­játok meg az új bányá­szok kezét, vezessétek őket szeretettel, adjá­tok át műszaki tudástok és tapasztalatotok javát, hogy ezzel megkönsiyít- sétok munkájukat. Vi­gyázzatok rájuk, mint gyermekeitekre, tanítsá­tok és neveljétek őket. Bakos József, Salgótarjáni Kerületi I Bányaműszaki Fel­ügyelőség ^^CCOOOOCOOCOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOCOGO A Hazafias Népfront levele a nyugatra távozottakhoz Az újesztemdó kezdetén já sunk. Szemünk a jövőt kutat­ja, s már egyre több hittel, bizalommal, egyre sürgetőbb szándékkal, hogy kilábaljunk a bizonytalanságból, a tétova várakozásból és előbbre lép­jünk a nyugodt, biztos élet, a kibontakozás útján. Az út nem könnyű és nehéz a szó is. Nagy vihar rázta meg ha­zánkat, tisztító, de szennyet, bűnt kavaró vihar'is. Meg­riadt magyarok tekintettek szét. félelem töltötte el a szí­veket. félelem a vélt és egye­sek által hangoztatott kilátás- talanság miatt. És a fegyverek zajában, majd az ijesztő csönd­ben ezerszám indultak el ma­gyarok nyugatnak békét ke­resni, új életet találni. Elindultak..: Jórészt azért, mert a nyugati rádió-állomá­sok — élükön a Szabad Európa Rádióval — gátlástalanul csá­bították hazáinkból az embere­ket. Ezeknek a rádióknak ilyen működését nem tekint­hetjük másnak, mint nemze­tünket szétbontani, szétzüllesz­teni akaró törekvésnek. Európa útjain magyarok tán­torognak. Olykor egész csalá­dok, életük virágjában levő férfiak és nők, gyermekeiktől felszakadt szülők és szüleiket elhagyott fiatalok, gyakran iskolás gyermekek. A fiatalo­kat a kalandvágy sodorta a határon át, a felnőttek leg­többje pedig a vándorlási hul­lám hatására indult Ausztriá­inak: Akadnak közülük, akik meg­lelték helyüket, legtöbbjük azonban csalódottan, leverten vár az ausztriai menekült­táborokban. Hozzátok szólunk, hazátlan­ná lett magyarok. Hozzátok, akiket nem űzött innen el senki, akiket a félelem, a két­ségbeejtő megtévesztés, a zűr­zavar. a kalandvágy, egy más élet hiú reménye tett hazát­lanná. Nem akarunk senkit meg­győzni arról, hogy helytelenül cselekedett. Ha rátok gondo­lunk, mi itthon maradottak, azokra a magyarokra gondo­lunk, akik külföldön élve el­sírják magutot a Szózatot hallván: „Itt élned, halnod kell.” Nem könnyű itthon az élet, nehéz és küzdelmes, de vál­laljuk. mert nemcsak elsírjuk magunkat rajta, de valljuk is, hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely. Hívek vagyunk hazánkhoz és dolgo­zunk érte rendületlenül, hogy mindig hívek maradhassunk. Ezer esztendő küzdelmes tör­ténelme bizonyítja: Csak ezen a földön lehet és kell magya­rul, de csak magyarul élni. Oly kevesen vagyunk, egy maroknyi nép, kilenc és fél­millió magyar. Nem százötven­ezer, de egyetlen is közülünk fájdalmas veszteség. Szükség van itthon mindenkire, aki szereti ezt az országot, aki ha­zájának vallja, s nemcsak szó­val, hanem tetteivel is. Hazahívunk benneteket nagy költőnk. Babits Mihály izzó szavával: „Soha el nem hagyhatod hazádat:, Útjaidat akármerre bolygod, Egy országot hordozol magaddal, Veled jön egy makacs íz, egy halk dal, Viszed, mint a kárhozott a poklot:, De halálig, mint ki bűn között él. Várja híven az éden sugaras Türelme: Ügy vár reád a város És a kis ház, amelyben megszülettél.” Hazahívunk benneteket, haza I életet építeni, emberséggel, várunk benneteket magyar 1 becsülettel teli életet. ángy szerű, rövidke hír, J-j soknak talán fel sem tűnne. Rövid, de mégis oly becses számunkra. „A ka- rancslapujtői pártház épü­letén az október 23-i esemé­nyek óta állandóan kint van a proletárösszetartás jelké­pe: a vörös lobogó.” — eny- nyi az egész, sem több, sem kevesebb. Pedig mily nagy és hosszú története van en­nek. Október vége felé Ka- rancslapujtőn is úgy vélték a népi demokráciával szem­benálló erők, hogy elérke­zett az ő idejük. Megalakí­tották, (október 27-én lehe­tett) bizottságukat, termé- szeesen „forradalmi" bizott­ságot szerveztek — legma­gasabb helyi szervként. Ek­kor még nem lehetett tisz-- tán látni a holnapot és így a 41 fős bizottságba 5 kom­munistát is beválasztottak. De hogy mennyire komo­lyan vették a kommunista bizottsági tagokat, az is mu­tatja, hogy már ekkor szin­te befejezett ténynek tekin­tették a párt megszűnését. Sőt egyesek a pártház el­foglalására is „irányt vet­tek“. Nem rajtuk múlott, Helytálltak... hogy az események más irányt kaptak. De hogy is történt? Alig, hogy befejeződött a „forra­dalmi“ bizottság megvá­lasztása — gyűlésre jöttek össze a falu kommunistái. Az emberek megérezték, hogy itt nem egyszerűen gyűlésezésről van szó — gyorsan szárnyra kelt a hír. Népi kellett agitálni, plakát sem volt, mégis 300 kommu­nista szorongott a mozite­remben a gyűlés kezdetére. Nem volt ez „szabályos“ taggyűlés, a napirendi pon- tokról sem tudott senki, ta­lán még azok sem, akik az egészet szervezték. Egy volt a fontos: Együtt lenni, meg­mutatni, messzehangzóan bizonyítani: a kommunisták állják a sarat, soha nem hagyják cserben népi álla­mukat, megvédik meggyő­ződésüket, emberi méltósá­gunkat — és nem engedik a vörös zászlót sem. A tag­gyűlés kinyilvánította eltö kelt szándékát: nem enged nek a 12 esztendős kemény harcuk vívmányaiból; a ta­nácsot ismerik el — a „for­radalmi” bizottságot sem­misnek tekintik. Ez volt a kommunisták válasza. T ermészetesen nemcsak a kommunisták voltak a faluban. Az 'egykori Mocsá- ry-féle kastélyban van a pártszervezet helyisége. Hogy el ne bízzák magukat a kommunisták túlzott ere­jükkel, bizonyos elemek le­kaparták a pártház falára festett vörös csillagot. Sőt, a vörös zászlót is le akarták venni. A nyughatatlan ele­mek nem bírtak magukkal. Tintával írt röpcédulát ad­tak ki, gyalázták a kommu­nistákat, piszkolták a kor­mányt —, de a vörös zászló továbbra is kint lengett az egykori földbirtokos kasté­lyának homlokzatán. Egy szó, mint száz, a harc napról napra folyt. Hol fegyverrel, hol anélkül. A falubeli elvtársak fegyvert ..szereztek“ és elvállalták az ipolytamócai vasútvonal biztosítását, a vonatok kí­sérését. Egy alkalommal banditák támadták meg a vonatot. Tűzharc keletke­zett köztük. Az eleinte röp­Sok érdekes és jellegze­tes alak bukkant föl az ok­tóber 23-át követő napok­ban a mi megyénkben is, de talán egyik sem olyan érdekes, mint Girtl Emilia. Éppen azért, mert nő. Ná­lunk talán ő volt az egyet­len nő, aki géppisztollyal a kezében hangoskodott, fé­ny egetődzött. Nem öntudatosan, nem a szabadságért fogott fegy­vert, mint annyi nő a törté­nelem során. Nem október 23-án, amikor nők, férfiak azért voltak fölháborodva, mert igen lassúnak találták az elmúlt tizenkét év alatt elkövetett hib.ák felszámolá­sára irányuló törekvéseket. Nem. Ö akkor jelentke­zett önként az acélgyári őr­ségbe, amikor minden józan gondolkodású ember előtt világos volt már, hogy a jogos fölháborodást az el­lenforradalom a maga res­tauráció* céljaira akarja kihasználni. Amikor a Pes­ten dühöngő feherterremak csak a szovjet hadsereg közbelépése tudott gátat vetni. Akkor állt a „felke­lők“ közé, amikor Kádár elvtárs — aki a saját bőrén érezte az 1919—53-as évek önkényét ■— több társával hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy az országot meg­mentse a pusztulástól. Ak­kor „erősödött“ vele a gyá­ri őrség, amikor a munká­sok jórésze már látta, hogy a további sztrájk saját rom. lásukat okozza és dolgozni akart. Akkor jöttek ők az „igaz magyarok“, hogy ezt megakadályozzák. Ök, akik előtt a bányász ma is csak piszkos bányász, mint tizen­két év előtt. Kijelentései csak úgy hemzsegtek a „piszkos csavargók“, „bü­dös kommunisták“, „mocs­kos bányászok“ kifejezések­től. „Piszkos sztálinisták, káuáristák, nem érdemlítek meg még a golyót sem — mondta egy ízben. — Ezé- ket nemcsak úgy, akárho­gyan, hanem válogatott kínzással kell kivégezni.“ Nézzük csak, mit mond el védelmére: „Fiatal va­gyok, 21 éves, az okóber 23-i események bekövetkez­tével a zűrzavarban elvesz­tettem a fejemet. Nem volt senki, aki érthetően meg­magyarázta volna nekem az igazi helyzetet és azt, hogy miért kell nekem, mint munkásnak a másik mun­kással szemben fegyvert fognom“. „Nem tudta“ miért kell fegyvert fognia. Valamilyen szuggesztív erő hatórásra önkívületben cselekedett talán? De hiszen önként jelentkezett mindenhová, ahol valamilyen kormány- és népellenes akcióban kel­lett résztvenni. Akik látták ezekben a napokban, azt mondják, nagyon is öntu­datosan járt-kelt. Minden- Iát ki akart „nyírni“, aki szerinte „piszkos kommu­nista“ volt. Ismerte talán hogy melyik helyeselte az 1948-tól bekövetkezett ese­ményeket és melyik ítélte el, küzdött az igazi demok­ráciáért? Utána nézett ta­lán, hogy ki dolgozott ön­zetlenül, becsületesen a né­pért és ki csak a saját hasznáért? — Dehogy. Ah­hoz ő „nem látta tisztán az igazi helyzetet“. Csak ah­hoz látott elég tisztán, hogy válogatás nélkül minden­kit legyilkolással fenyeges­sen. aki nem támogatta az acélgyári fegyveres őrség egyes tagjainak kommunis­ta-ellenes akcióit. Mindenütt fenyegetőbben lépett fel, mint a férfiak. Amikor úgy november kö­zepe felé önként jelentke­zett azok közé, akik a me­gyei tanácson lefegyverez­ték a munkásőrséget, ki,je­lentette: „Ezt a sok hó­lyagfejűt mind ki kell nyír­ni“. Amikor a társai erre egy szót sem szóltak, azt mondta: „Ha ti nem merí­tek, én vállalom, hogy száz kommunistát kinyí­rok“. Csak így, válogatás nél­kül. És ez a lány egy vil­lanyszerelő, az apja is fizi­kai munkás. Mit várhatott akkor a nép egy volt nagy­úrtól, akitől elvettek egyet- mást 1943-ben. No persze ezek nem végezték volna a „kinyírást“, saját finom kezükkel, rábízták volna a csendőrökre, a börtönökből szabadult vagányokra, min­denféle kétes elemre és ilyen munkásokra. Buda­pesten már ezt tették. Lehetséges, hogy valaki tudatlanságból ilyen mély­re süllyedjen, ilyen sötét célok eszközévé váljon? Foyszerűsstés a B a1?.ssagyarm a ton a Vegyes­ipari ^ Vállalatnál is megvá­lasztották a munkástanácsot. Az első választással azonban a dolgozók nem voltak megelé­gedve és újat választottak. Ar~ cédulával, majd fegyverrel harcoló ellenség golyója ki­oltotta egyik társuk — Al­bert Gyula elvtárs — drága életét. A csata nemcsak így folyt. A taggyűlés nem „el­vi“ jelentőségű volt. Elhatá­rozta, amint a népi hatalom érdeke megkívánja, azon­nal megkezdik a termelést. Megbeszélték ezt a gépko­csivezetőkul is. Reggelen­ként ki is mentek a megál­lókhoz. de bizony igen sok­szor hiába várták a MA­IZ AUT munkásautóit. — Ma már örvendetesen más a helyzet. Nem, a karancslapujtői kommunisták nem csináltak semmi hősi dolgot, semmi különöset, csupán megmu­tatták emberségüket. Nem harsányan, nem hivalko. dóan, úgy ahogy az egysze­rű emberek szokták. J kommunisták maga- sí tartása azonban még­sem maradhatott teljesen ti­tokban. Most, hogy megin­dult a pártszervezés 12 dol­gozó kérte a felvételét az új pártba — olyanok ezek, akik korábban nem voltak tagjai az MDP-nek. Uj és új erők sereglenek a diadalmas vörös zászló alá... ra törekedtek, hogy a legkivá­lóbb szakemberek kerüljenek a munkástanácsba. Így került be többek között Bodonyi Sán­dor kiváló szakember is. Az újonnan megválasztott mun­kástanács legfőbb gondja, hogy megoldja a bérezést és az üzem gazdaságos üzemel­tetését. összevonták a különböző munkacsoportokat. Most mind­össze három részleg lett a sok munkacsoportból. Ezzel felsza­badultak a különböző csopor­tok adminisztratív és vezető erői, akik résztvehgtnek a ter­melőmunkában. Az egyszerű­sítéssel havi 7000 forintos megtakarítást érnek el, anél­kül, hogy valami zökkenő is állt volna be feladataik vég­rehajtásában. A vállalat mun­kát vállalt, Budapestről is és ezzel résztvesz az októberi ese­mények során keletkezett ká­rok helyreállításában. Nádújfaluban az 1956. évi községfejlesztési terv egyik lényeges pontja volt az or ősi rendelő és várószoba megépítése. A szakember azon­ban csak október végére vál­lalta a munkát. Úgy tervezték, hogy a fagy beálltéi: el is ké­szül. Ezt a tervet az október 23-i események miatt nem tud­ták valóra váltani, mert egy hónapos késéssel fogtak a munkához. Az építés a hideg miatt félbeszakadt, de tavasz- szal már új orvosi rendelő se­gíti a betegek gondosa ob gyógykezelését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom