Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-09 / 2. szám

Pi ■ 1 1957. .január 9. NÓGRÁDI Néfiujsá^ Nagy feladatok, merész tervek a földművesszövetkezeíek előtt Az október 23-i eseménye­ket követő nehéz időkben a földművetozö vetkezetek dol­gozói, igazgatósága döntő többségben megálltak a he­lyüket. Mind a választott szervek­nek. mind a íöldműve&szövet- kezetek dolgozóinak minden igyekezete arra irányult, hogy ebben a nehéz helyzetben a lehetőség határain, belül a falu lakosságát a lehető leg­jobban ellássák áruval. Ezen felül — a felvásárláson ke­resztül — a városi lakosságot, az ipartelepeket mezőgazdasá­gi termékekkel ellátni. A fő­város ellátásához is hozzájá­rultak, s a nehéz helyzetben levő főváros lakosságát a he­lyi tanácsokkal egyetemben ingyenes élelmiszer juttatás­ban részesítették. Rendkívül nehéz viszonyok között gyakran életük kockáz­tatásával keresték fel a föld­mű vés sző vet kezetek dolgozói a nagykereskedelmi vállala­tokat, hogy a falu részére megfelelő árut biztosítsanak. Többek között Rétság, Pásztó, Ecseg, Kalló. Balassagyarmat. Szécsány, Érsekvadkert s még számos földművesszövetkezel. A földmű vessző vetkezeti dolgozók helytállásának valamint a földművesszö­vetkezeit tagság józan, higgadt helytállásának kö- , szűnhető az is, hogy me­gyénkben a földmű vessző ' vetkezeti vagyont jelentő­sebb károsodás nem érte­A földművesszövetkezetek mindezekkel bebizonyították, hogy méltóak a szövetkezeti tagság bizalmára. Különösen a kereskedelmi dolgozók vé­gezlek megfeszített munkát, hogy a többszörösére növeke­dett vásárlási igényeket ki­elégíthessék. A földművesszövetkezetek fejlődésének az elmúlt idő­szakban. .az _yolt- egyik legna­gyobb hiányossága, hogy a legtöbb helyen sem a tagság', sem pedig a földművesszövet­kezet igazgatósága nem élhe­tett az alapszabályban lefek­tetett jogaival és a földmű­vesszövetkezetek vezetésébe nem folyt be megfelelő mó­don. A bürokratikus intézke­dések és a túlzott centraliz­mus következtében ezek a jo­gok is erősen korlátozva vol­tak. Ezeket a súlyos hibákat az elkövetkezendő időben fel­tétlenül ki kell javítani. Ennek előfeltétele, hogy a taggyűléseket rendszeresen megtartsák, hogy a vá­lasztott szervek gyakorol­ják az alapszabályban biz­tosított jogokat Gondolunk itt arra is, hogy rendszeresen tartsák meg az igazgatósági és felügyelőbizott­sági üléseket és nem utolsó sorban a helyi szervezetek­nél az intéző bizottság és el­lenőrzőbizottsági üléseket, s minden esetben szerezzenek érvényt az itt hozott határo­zatok végrehajtásának. Biztosítani kell a jövőben azt. hogy a földműves sző vet­kezetek dolgozói az igazgató­ság határozatainak megfele­lően végezzék munkájukat. A helyes gazdasági vezetés biztosítja, hogy a földműves- j szövetkezet gazdasági műkő-i dése eredménnyel záruljon. Ez ! természetesen nemcsak az ' igazgatóságnak, hanem az egész szövetkezeti tagságnak is érdeke, annál is inkább, mivel anyagilag érdekeltek a földművesszövetkezetek mű­ködésében. Nem mindenki előtt is­meretes még, hogy jöve­delmező gazdálkodás ese­tében a földművesszövet­kezeti tag a nyereségtől függőé« vásárlási és ér­tékesítési visszatérítést kaphat év végén. Ez a bolti vásárlásoknál 10« forint iparcikk vásárlása titán 4 forint, és minden 1W iorinl eladott mező- gazdasági termék után 15 forintot is kitehet. A földművesszövetkezetek már ezekben a napokban be­gyűjtik a vásárlási könyvecs­kéket, hogy kiszámíthassák a visszatérítés összegét és újak­kal cseréljék fel azokat. A földművesszövetkezeti áruforgalom évről évre fejlő­dött és egyre inkább a falusi lakosság igényeinek kielégíté­sére törekszik. Nehezíti, s drágítja még a jobb áruellá­tást az, hogy a földművesszö­vetkezetek árubeszerzéséit nagyrészt Budapesten kell le­bonyolítani megfelelő megyei nagykereskedelmi vállalatok hiányában. A földművesszö­vetkezeteknek régi óhaja az, hogy az áruellátást a megyé­ben földművesszövetkezeti nagykereskedelem bonyolítsa le. Szerintünk ez jobban' biz tosítja a megyénkre jellemző sok apró boltegység áruellátá­sát és az árubeszerzés költsá gei is lényegesen csökkené- nek ami a földművesszövetike zet jövedelmezőségét növelné Tárgyalások folynak arra vo­natkozóan is, hogy kiépítsék megyei szövetkezeti nagyke reskedelmet. A Kötelező begyűjtés meg­szűnésével fokozzák a földművesszövetkezetek felvásárlási tevékenységét. A jövőben felvásárlás út­ján kell biztosítani a vá­rosi lakosság, illetve az iparvidékek ellátását, amit a földművesszövetkezeíek csak úgy tudnak ellátni, ha szoros kapcsolatot épí­tenek ki a falu lakosságá­val, termelési, szállítási szerződé sek útján és ha a bizományi nagykereskedelem kiszélesí­tésével az eddigieknél sokka aktívabban folynak be a fel­vásárlás munkájában. Ésszerűnek látszik, hogy a jövőben a földművesszövetke­zetek az eddiginél nagyobb mértékJ-on és több ' mezőgaz­dasági termék felvásárlásával foglalkozzanak. így a mező­gazdasági termékekre eső fel­vásárlási költségek nagymér­tékben csökkenenek. A földművesszövetkezeíek továbbra is karolják fel a dol­gozó parasztok olyan törekvé­seit, amelyek a különböző tár­sulások megalakítására irá­nyulnak és ezek szervezésé­hez és működéséhez az önkén­tesség legmesszebbmenő fi­gyelembevételével adjanak, se­gítséget. A földművesszövetkezetek további fejlődését nagyban elősegíti az az intézkedés, hogy megszűnt a területi el­határolás és mind a földmű­vesszövetkezeti kereskedelem, mind pedig az állami kereske­delem a jövőben egyformán terjeszkedhet. A jó termelőszövetkezetek tovább erősödnek A balassagyarmati járásban eddig hivatalosan 13 termelő­szövetkezet működött, ezek közül négy közölte a szövetke­zés megszüntetésére való szán­dékát. A csesztveiek — akik az előbbi négyhez tartoznak — már meggondolták és újra a közös gazdálkodás mellett dön­töttek. A dejtári József Attila az érsekvadkerti Dimitrov, va. 1 amint a Tartós Béke, * galga gutái Táncsics, a pataki Zsilá- rov, a nógrádgárdonyi Űj lÉei Tsz tagsága pedig úgy hatá­rozott, hogy tovább erő« tik szövetkezetüket. A kabátíorga Az október végi és novem bér eleji zűrzavaros napok vi haros eseményei sok embei igazi arculatát mutatták meg Az akkori kialakult helyze megmutatta, hogy ki milyen ki hányadán áll önmagával sőt lemosta az átmeneti bi zonytalanság által táplált hely zet a mázt azokról is, akik ko rábban hangos, elszánt hírde tói, úgymond „hívatásos fórra dalmárai’1 voltak a Magyar Dolgozók Pártjának. Ilyen alak volt Csérvák 1st van is, aki a Rákosi—Geró rendszer idején, mint járás első titkár hangos szószólója volt az önkényuralomnak, aki dörgölődzésből is jelesre vizsgázott, mert fiatal szécsé nyi járási titkár létére a Szov jetunióba mehetett hat hétre Mint budapesti káder felvette a faluramenő pártmunkások­nak járó néhány ezerforintos tiszteletdíjat is. Amikor az ellenforradalom Budapesten már javában dúlt s úgy látszott, hogy a népi de mokrácia megszűnt létezni, is mét elérkezettnek látta az idő arra, hogy megfelelő helye biztosítson magának. A járás székhely épületének erkélyéről szózatot intézett az odasereg- lett mintegy 300 főnyi hallga­tósághoz. Kifejtette, hogy a kommunizmussal nem ért egyet, mert azok marxista— leninista tanokhoz igazodnak Mint pártalkalmazott csupán azért dolgozott, mert jól meg­fizet ;k. A jelenlévők nem kis meglepetésére azt is kijelen­tette, hogy ő sohasem voll kommunista. Ilyenformán besuszterolta magát a forradalmi bizottság, ba, ahol együtt működött olyan emberekkel, mint Adám János volt horthysta főjegyző. Szabó volt horthysta katonatiszt, Horváth János, id. Oláh Pál, akik a népi demokrácia ellen­ségei voltaic. , Segítő kezet nyújtott G er hát Ferenc volt Horthy-csendőr kiszabadításá­hoz. Üton-útfélen dicsére Ho- néczi volt megyei főispánt, va­lamint Ocsovai Antal kulákot, mert ezekben az emberekben látta a széesényi járás leendő vezetőit. Ez n Magyar Dolgozók Párt- jába befúrakodott karrierista egyén, most, amikor az ellen­forradalmi hullám elvonult a járás, de az egész ország fö­lött, s amikor a munkás-pa­raszt hatalom vette kezébe az ország ügyeinek intézését, is­mét elérkezettnek látta az időt, hogy előjöjjön. Elfeledkezve korábbi működéséről ismét relyet kért a szocialista mun­káspárt járási vezetésében. Szerepét azonban eljátszotta. Ki hisz már ilyen embernek? A azécsenyi járókelők egyszerű névtelen de becsületes embe­rele, olyan kérdéseket tesznek fel neki: hol lehet olyan kábá­ét venni, amit négyszer is ki ehet fordítani? Bízzunk a jövőben! Már- nagyon várta mindenki az azt követő sztrájk következ­tében előállott szén, energia, Szurdokpüspöki rapszódia ... Kést vett elő, oda jött hozzám és azt mondja, agyon- szur- Mondtam neki, hogy ii,e szúrj a szívembe pajtás. De akkor is egész nyugodt voltam- kút mit is tudtunk volna ijsinálni ott ketten? Köréfüermeíű, kopasz, élénk beszédű ember, a szurdokpüs­pöki tsz- elnöke mondja ezeket. Az asztal másik végén ülő uz-ta/a rábólogat.. — Igaz, úgy volt, nem vol­ta- tk rá felkészülve, nálam ;ér jk volt semmi, csali előttem egy rádió. Ott ül még egy fejkendős, kékszemű asszony is, a tsz volt párttU'kámője. És beszélnek, beszélnek az elmúlt id&k nagy­hangú, zavargás embereiről, jogtalanságokról, tervekről. — Hát bizony nehéz idők voltak. — mondja a titkár elv- társnő és elbeszél egy történe­tet. — Bejött hozzám az irodába két ember, hogy adjuk ki nekik a búzát. Az egyiket 52- ben, a másikat 54-ben zártuk ki a tsz-ből, mert nem voltak odü.vcAúi-. Dolgozni nem sze­rekék. és őket sem szerette senki Host mégis azzal állítot­tak elénk, hogy adjam ki ne­kik a búzát. Az egyik egy pumpával hadonászott előttem, a másiknál meg egy nagy kés volt. Hát mit tehettem volna'.’ Nyolc mázsa búzát vittek el ketten, — Nevük? — Soós Éman és Vojték Gá­bor. A Soós különben egyik alkalommal azzal állított elém, hogy emlékszem-e arra, mikor azt mondtam, hogy akkor is kommunistának .vallom ma­gam, ha a villanyoszlopra húz­nak? Na — mondta — most itt az alkalom. — Hát bizony, ha Kádár nem csap közéjük, csúnya vi­lág lett volna nálunk is — te­szi hozzá az elnök. Majd el­mond egy másik esetet. — December 6-án elkezdték kikarózni a tsz földjét. Pedig annak idején már megkapták érte máshol az ellenértéket, sokan még jobb földet is, mint az övék volt■ De tik azt mond­ták, hogy van egy rendelet, ami följogosítja őket a 'karó­zásra. A tsz földjének nagyobb részét föl is karózták. Már szántani is kezdték. Persze csők a nyugati rádiói hallgat­ták. Mondtam nekik, hogy én nem tudok ilyen rendelkezés­ről pedig mindig olvasom az újságot, és hallgatom a rádiót. De bánták is ők. Volt azért okosabb ember is, aki azt mondta, hogy rendelet jött a tagosításról, majd jön rendelet a fölosztásra is. Addig nem nyúl■ hozzá. — Vezetőik? — Kanyó József és Buda László. És folyik a szó erről is, ar­ról is. Hol erre, hol arra ka­nyarodik a beszéd fonala. Hol csipkelődően, hol pedig komor hangon. — Ha tudja, hogy finoman kell bánni az emberekkel, ak­kor miért beszél mégis ve­lük durván? — kérdi élcelöd- ve a titkár elvtársnő. — Nekem durván is kell — feleli az elnök. Majd folytat­ja. — Megmondtam a könyve­lőnek ’is, hogy nem adom oda a kamra kulcsát, mert köny­vyen elveszhet akármi. — Akkor sem adta oda a kulcsot, mikor 50 kiló cukrot kivittek az ablaikon — jegyzi meg nevetve a titkárnő. Erre már nem lehet mit szólni. Tényleg így volt, még sze­rencse, hogy meg lett­Majd megint kanyarodunk egyet. A jelenről beszélgetünk. — Meg volt-e rnár a zár­számadás? — Még nem — feleli az el­nök — de jó eredményre szá­mítunk. Mi még soha nem zár­tuk passzívan az évet. Most is jobb eredmények lesznek a tervezettnél. — Akkor nem is oszlik fel a ts?? — Most fölosztani? Inkább új belépők vannak! De majd megválogatjuk, hogy kiket ve­szünk fel. Hej, mikor 51-ben megalakultunk, nem volt sem­mink, csak a föld. Most meg... hát azért most is jó lenne már egy Zetor, mert a gépállomás­sal sehogy nem tudunk kijön­ni. De majd csak meg lesz az is. — Ugyan felmegyünk-e még a parlamentbe? — sóhajt fel a titkárnő. Majd elmondja, hogy a kormány szavát, program­ját, amely meghatározza az előrehaladás útját, tisztázza a legfontosabb politikai és gaz­dasági kérdéseinket. Azok, akik a nép államát kí­vánják, akik népi demokráciát akarnak építeni, megnyugodva vehetik tudomásul a kormány célkitűzéseit. A nyilatkozat minden egyes pontjából félre­érthetetlenül és világosan ért­hető: ebben az országban nem lesz sem polgári demokrácia, sem 'kapitalista uralom, hanem továbbra is a dolgozó nép irá­nyítja sorsát. Hazánkban a szocializmust építjük, s így természetszerű, hogy minden intézkedésünket, minden cselekedetünket a marxizmus—leninizmus sza­bályozza. A kormány célul tűzte ki az államhatalom erősítését és to­vábbi demokratizálását. A proletárdiktatúra talaján állunk és a proletárdiktatúra szellemében is cselekszünk. Megvédj ük a népi tulajdon­ban levő bányákat, üzemeket, földeket és ugyanakkor bizto­sítjuk, hogy a munkások, pa­rasztok, a néphez hű értelmi­ségiek nagyobb beleszólást kapjanak az állami és gazda­sági élet irányításának kérdé­seibe. mint eddig. Az állam­apparátus csökkentésével egy- időben meg keli erősíteni, na­gyobb feladatkörrel kell meg­bízni azokat a választott szer­veket, amelyek szavazás ered- ménjieként kerültek akár a tanácsok, akár a termelőszö­vetkezeteik. akár más szervek vezetésébe. A kormány tá­maszkodni kíván minden olyan demokratikus szervezet­re — a.z ifjúsági szövetségire, munkástanácsokra stb. — amely a szocialista építés ta­laján áll. A kormány nyilatkozata ki­tér a napirenden levő síiRene- ti gazdasági nehézségekre, a az ezekkel kapcsolatos intéz­kedésekre. -Bizakodóan álla- pítja^ineg. hogy hatalmas ká­raink, óriási gazdasági nehéz­ségeink ellenére is leküzd,úk az akadályokat. Egyesek most is arról be­szélnek — állapítja meg a kormány nyilatkozata — hogy csak nyugati kölcsönökkel kerülhetünk ki a kátyúból- A kölcsönöket elfogadjuk, ha azo'kat nem kötik politikai, vagy egyéb olyan követelé­sekhez, amelyek függetlensé­günket veszélyeztetik. „A dollár-imperialisták szí­vesen pénzelték a magyar el- enforradalmat, de nem na­gyon törik magukat aktkor, ha munkás-paraszt állam gazda­sági támogatásáról van szó" — állapítja meg a nyiatkozat. Ez­zel szemben igen jelentős gaz­dasági segítséget kaptunk már eddig is a Szovjetuniótól, Kí­nától és a szocialista tábor va- amennyi kormányától és né­pétől. Ha ezt a segítséget —és a még várható további támo­gatást — egyesítjük népünk erejével, akkor nyugati köl­csön nélkül is talpra állhatunk. A továbbiakban a gazdasági téren előttünk álló feladatok­ról nyilatkozott a kormány. Megállapította, hogy gazdasá­gunk kulcskérdése ma a szén­termelés növelése. A kormány segítsége mellett e feladat el­végzése s az ezzel kapcsolatos felelősség is elsősorban a bá­nyászokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés jelentős mértékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az ener­giahiány következtében egyes üzemek termelését korlátozni, másokét átmenetileg leállíta­ni. Ezenkívül szigorú takaré­kossági intézkedéseket kell életbeléptetni a szén- és ener­giafogyasztás terén." A nyilatkozat ismerteti azo­kat a problémákat is, amelye­ket az átmeneti munkanélkü­liség okoz. A kormány részben munkaalkalmak teremtésével, részben a felmondási összeg emelésével és segéllyel kíván­már kétszer járt ott, amikor a Ía enyhiteni a helyzetet Az a. „ öntudatos dolgozok tudjak, hogy a munkanélküliséget 'kormánykitüntetést vette át a növénytermesztésben elért jó munkája elismeréséül. Most már búcsúznak isme rőseink. Patronálóikhoz, a Sa1 gótarjáni Üveggyár dolgoz" hoz mennek látogatóba. z--.sk — szemben a kapitalizmussal, ahol ez a rendszer állandó kí­sérője — nálunk már a 49— 50-es években felszámoltuk. Az átmeneti, részleges munka- nélküliség is, amely az ellen- forradalmi iámaáás, valamint részben, nyersanyag és félkész- gyártmány hiánya miatt állt elő, a termelés rendbehozata­lától függően csökkenni fog, majd, pedig még fog szűnni” — állapítja meg a nyilatkozat. A továbbiakban az ipar területén előttünk álló fel­adatokról esik szó. A kormány megállapítja, hogy a második Ötéves terv helyett — ami ko­rábban elkészült — most egy időszaki tervet kell készíteni» legközelebbi hónapokra, s csak ennek végrehajtása után ké­szíthetünk hosszabb időre szóló gazdasági tervet. A tervnek hazánk sajátosságaiból kell kiindulnia, s már most meg kell kezdeni a népgazdaság olyan átszervezését, amely az eddigieknél jobban figyelembe veszi ezeket, a sajátosságokat: A mezőgazdaságban is a szocialista építés talaján ál­lunk. A kormány támogatni kíván minden olyan kezdemé­nyezést, amely a közös gaz­dálkodásra irányul. A párt és a munkásosztály megvédte a parasztságot attól, hogy újra a íöldesurak, a grófok üljenek nyaltukra és elvegyék tőlük a földet. A munkásosztály, a párt és a kormány továbbra is erősíteni akarja a munkás- paraszt szövetséget, megvédi a dolgozó parasztok — egyéniek és közösen dolgozók — földjét, birtokát. Segíteni kíván min­den olyan kezdeményezést, amely a közös gazdálkodás fe­lé mutat, ugyanakkor a kor­mány kijelenti, hogy a társu­lásoknál a legteljesebb önkén­tesség talaján áll. Sző esik még a nyilat­kozat mezőgazdasági feje­zetében arról is, hogy a föld­művelést és állattenyésztést a tudomány messzemenő fel- használásával, a szövetkeze­tek önállóságának fejleszté­sével, a belterjességre való törekvéssel kívánja jövedel­mezőbbé, hasznosabbá tenni; Az állami gazdaságok és gép­állomások továbbra is fontos szerepet kapnak az ország el- látósáitak biztosításában, a földek művelésében, a dolgo­zó parasztok ségíté-eoen. A művelődés ügyéről szólva a kormány kinyilatkoztaua, hogy biztosít ja a haladást szol­gáló tudományos és művészi alkotó munka szabadságát és tiszteletbentartását. „A tudó­sok, műszaki értelmiségiek, írók, művészek és általában az értelmiségi szakemberek mun­kájának megítélésében első­sorban a képesség és szaktu­dás és az legyen a döntő szem­pont, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munká­jukkal az egész dolgozó ma­gyar nép anyagi és kulturális értékeinek növeléséhez, a ha. sa, a dolgozó nép felemelke­déséhez.’’ A továbbiakban a szocialista kultúra továbbfejlesztéséről; majd az állam és egyház viszo­nyáról esik szó. Végül a kül­politikai kérdésekről és a nemzet haladó erőinek össze­fogásáról ad tájékoztató prog­ramot a kormány. A külpoli­tikáról szólva megállapítja, hogy nemzeti függetlensé­günkre nyitott szemmel fogunk vigyázni, hogv a jövőben meg­akadályozhassunk mindenfajta imperialista törekvést, amely szabadságunkat veszélyezteti; Függetlenségünkért és szabad­ságunkért folyó harcban a Szovjetunióra és a népi demők. ratikus országokra támaszko­dunk, az egyenjogúság, a test­véri barátság alapján. Ugyan­akkor arra törekszünk, hogy valamennyi országgal — füg. getlenül annak társadalmi be­rendezkedésétől — a kölcsönös előnyök és a kölcsönös be nem avatkozás elve alapján, jó kap­csolatokat létesítsünk. A magyar—szovjet viszony minden mai és a jövőre vonat­kozó kérdését — így a szovjet csapatok itt-tartózkodásával kapcsolatos kérdés* is — n két ország testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően bará­ti tárgyalások útján kívánja rendezni a magyar és szovjet kormány — állapítja meg a nyilatkozat. A nemzet haladó erőinek összefogásáról szólva a kor­mány kijelenti, hogy az or. szágépítő munkában támasz­kodni kíván mindenkire, aki a nemzet ügyének tekinti az előttünk álló feladatok meg­oldását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom