Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-30 / 8. szám

WfűsV.' illlpilii Á.* Ví*yff\ pm?. LAPJA Lopásért őrizetbe vettek két FŰSZERT alkalmazottat Márton József és Kucsera Ferenc a Salgótarjáni KO­SZÉRT alkalmazottal múlt év december hó 18. napján két zsák lisztet loptak. Mind­kettőjüket téttenérték és le­leplezték. Mártont és Kucse- rát elbocsátották. Ezt köve­tően Márton ismeretlen hely­re távozott, míg Kucsera Fe­renc etesi lakos f. év január 21. napján Sirkó Mártonná salgótarjáni lakos sértett la­kásának a padlásáról 12 ki­logramm szalonnát és 5 ki­logramm füstölt húst lopott. Január hó 23 napján a rend­őrség Kucserát elfogta és őri­zetbevétel mellett ezen újabb bűncselekmény miatt is eljá­rás indult ellene. Ismét megkenitek a ballon-gyártást ; az • • Hétfőn helyezték ! újra üzembe " Salgótarjáni I Üveggyár í kád kemencéjét. ‘ Ennél a kémén­; cénél gyártanak • • többek között egy I nyolcórás mű­• szakban mintegy • 120 darab sav­ballont. | Képünk. azt • munkafolyama­• tot ábrázolja, "amikor a formá- ’ ban a kívánt • alakúra fújják az • • üveget. W Megkezdték a bányászok részére érkezett ” ____ utalvanyos árucikkek árusítását Az országiban jelenleg a nóg­rádi szénmedence bányászai termelik a legtöbb szenet és az esedékes januári tervüket már 113 százalék fölött teljesítették. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt ezért azzal a kéréssel fordult a forradalmi munkás- paraszt kormányhoz és a Ne­hézipari Minisztériumhoz, hogy szép eredményeiket, mél­tányolva tegyék lehetővé a bá­nyászok iparcikkellátásának megjavítását. A szénmedence dolgozóinak kérése teljesült. Á kereskedelem mintegy három millió forint értékű iparcikket bocsátott a Szénbányászati Tröszt ren­delkezésére. Saját erőből is korszerűsítik berendezéseiket az erőmű dolgozói A Salgótarjáni Erőműben mindig sok gondot okozott a gőzturbinák kondenzátorai­nak tisztítása. A dolgozók több újítással először egy ..étre, majd két napra csökkentették a tisztítás idejét, de ezek még sem jelentettek végleges meg­oldást, mert minden harmadik hónapban ie kellett állítani a berendezést. Az 5-ös számú gőzturbina kondenzátoránál végzett kísérletek alapján azonban sikerült megtalálni a végleges megoldást. A saját tervezésű konden­zátor csöveibe gumigolyókat tettek és a vizet szuperfosz­fáttal lágyították. A csövek­ben áramló gumigolyók és a szuperfoszfát is olyan eredmé­nyesen meggátolta a vízkő le­rakódását, hogy a kondenzátor már 9 hónapja megállás nél­kül dolgozik és a műszaki ve­zetők még három hónapos za­vartalan üzemeltetésre szá­mítanak. A saját tervezésű kondenzátor jelentősen növel­te a turbina hatásfokát és a gyakori tisztítások elmaradá­sával járó költségekkel együtt évente mintegy negyedmillió forint a megtakarítás. A berendezés sikeres műkö­zói az egyes számú gőzturbi­nához is ilyen kondenzátort kapcsolnak. Különösen dicsé­retes az az elhatározásuk, hogy a gumigolyókat kivéve teljesen saját erőből készítik el ezt a berendezést. Az üzem dolgozói örömmel adták hírül azt is, hogy szintén sa­ját erőből nemrégiben egy gáztalanító berendezést he­lyeztek üzembe, amely a ka­zánokban táplált póttápvíz gáztalanításával megakadá­lyozza a forrcsövek rözsdáso- dósát és egyéb vegyi elválto­zását. Ezek között szerepel például 50 mosógép, 60 szovjet gyárt­mányú 125 köbcentis motorke­rékpár, 20 varrógép, 60 rádió, 20 férfi és 58 női téli kabát, sok bútor, több száz méter sző­nyeg és kamgarn szövet, vala­mint több ezer karóra, szap­pan, mosópor; és más közszük­ségleti hiánycikk. A tröszt munkaügyi osztálya a létszámnak és a termelési eredményeknek megfelelően már szétosztotta az árut a bá­nyaüzemek között. A bányáiknál a munkásta­nács, a munkaügyi vezető és a szakszervezet közös döntése alapján adják ki a vásárlási utalványokat a termelésben élenjáró bá­nyászoknak. A Salgótarjáni Állami Áruház máris árusítja az utalványo­zott iparcikkeket és a napok­ban megkezdik a kiszolgálást a foányászközségek népboltjai­ban is. Különösen nagy az ér­deklődés a textiláruk, a mosó­gépek és a rádiók iránt. Ezért a bányászok ezekből az áruk­ból — a lehetőségeknek meg­felelően újabb szállítmányokat kérnek. Négy nappal előbb A Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak termelési grafikonja a hó első napjai­tól kezdve állandóan felfelé ívelt. ITrrá lettek a létszám­hiányon és a munkásszállítás nehézségein is. A bányászok már néhány nap elteltével el­érték a napi tervben megálla­pított 700 vagonos termelést és most már az 1070 vagonos ok­tóber elejei színvonal kapuit döngetik. A legnagyobb elis­merés a szcnfal mellett dolgo­zó vájárokat illeti, akik ja­nuár első munkanapjához ké­pest csaknem 8 mázsa szénnel növelték a, műszakonkénti fej- teljesítményt. A bányaüzemek közül Kányás, Mizsería és Mát- ranovák egyszer és a kazán# valamint a kisterenyei hányás szók már többször is megha­ladták október elejei eredmé­nyüket. Nagyrészt azoknak a bányászoknak köszönhető, hogy a szénmedence dolgozói hétfőn reggel röviddel a mű­szak megkezdése után örömmel jelenthették: az országban el­sőnek négy nappal előbb fel- színre küldték a januári terv­ben szereplő utolsó csille sze­net is. „Jövedelmezőbben szeretnénk dolgozni" — Beszélgetés Benedek Józseffel, a Szécsénvi Tangazdaság igazgatójával — Ä Szécsénvi Tangazdaságról veidig sek jót hallottunk. Jó híre mellett szól az is, hogy a fővárosból és a szomszéd ! megyékből is vannak itt tar,ufók. Reméljük, most sem kell ! csalódnunk ebben a rövid múltú, de máris szép eredménye- 1 i két elérő gazdaságban. Benedek József, a tangazda­ság igazgatója tájékoztat ben­nünket. — Legjobban október 23-a után tudtunk dolgozni, amikor teljesen magunkra hagytak bennünket. A gazdaságot nem dése nyomán az erőmű dolgo- ! érte kár. Kiesés sem volt a A Kádár-kormány rendeletéi után megnőtt a dolgozó paraszt­ság termelési kedve. Ez a helyzet Vanyarcon is. A csikorgó hideg télben szánkón szállítják a trágyát a földek szélére. Ké­pünk Farik Mihály középparasztot ábrázolja munka közben. (Foto: L—L.) munkából sehol. Végig dolgoz­tuk a zavargós időket is és nem éreztük hiányát a „felső veze­tésnek". — Tudjuk, hogy a gazdaság rokrata munka: Hihetetlenül sokat kellett dolgoznunk fölös­legesen a különféle jelentése­ken. Mikor már megszoktuk volna az egyiket, másfélét kel­lett csinálni. Önállóságot, sok­kal több önállóságot akarunk gazdaságunknak. Jövedelme­zőbben akarunk gazdálkodni, mint eddig, ehhez pedig na­a dán vörös fajtával kísérlete- I SF0*3*3 függetlenség is szüksé­zik. Szeretnénk erről hallani valamit. — Igen, ezzel kísérletezünk. Ebben az évben már lesz sza­porulat is, de még pontos ered­ményeket nem tudunk monda­ni: Ehhez hosszú évek kelle­nek. Minden reményünk meg­van a sikerhez. — Mit vár a jövőtől? Ho­gyan szeretne gazdálkodni ez­után? — Függetlenebből. Tudom, hogy sokszor, sok helyen szük­ség van az erős kézre, a felül­ről jövő erős kézre, de nem mindenütt. És az a vélemé­nyem. hogy a mi gazdaságunk is az utóbbiak közé tartozik. Különösen megmutatkozott ez az elmúlt időkben. Simán, za­vartalanul -folyt minden. A gazdaságban mindenki a he­lyén maradt. Leváltás sem volt semmilyen vonalon. Pedig most ezt kevés helyen tudják elmon­dani. Mit szeretnék a jövőtől? Szeretném, ha megszűnne az agyonellenőrzés, a rengeteg bü. ges. — Sokat hallani most a bel­terjes gazdálkodásról. Mit szól ehhez Benedek elvtárs? — Feltétlenül a leghelyesebb gazdálkodási forma. Természe­tesen nem lehet egyik napról a másikra áttérni a belterjes gaz­dálkodásra. Ehhez egy. kis, hogy úgy mondjam: beruházás kell. Több istálló, több gazda­sági épület, jobb trágyakezelés, és főleg minőségi állatok! kaj­ánatokra van szükség. Szóval nem megy könnyen, de érde­mes belefogni. Kifizetődő. — Közelebbi terveik? — Emelni akarjuk a tejhoza-. mot. Évi átlagunk most 4000 li­ter volt. Év végére 500 literre! többet akarunk. Eddig — igaz nem rendelkezünk nagy múlt­tal — minden évben sikerült 4—500 literrel emelni a tejho­zamot. Bízunk benne, hogy most is sikerülni fog. És még egyszer újra szeretném hang­súlyozni: jövedelmezőbben, ezért függetlenebből szeret­nénk dolgozni. AZ MSZMP ÉS A A béke erői legyozhetetlenek Az elmúlt évek világtör­ténetének lapjaira a tékc- mozgalom, a haladó erők nemzetközi összefogásának nagy szimbóluma színes be­tűvel irta be nevét. Ez bi­zakodást, megnyugvást ho­zott az emberiségnek, mil­lióikat és milliókat mozga­tott xneg, tett cselekvőké­pessé. Vannak ugyan, akik még nem ismerték fel, hogy ,A szocialista országokat, az imperialista országok pro­letariátusát és a nemzeti függetlenségért küzdő or­szágokat, ezt a három erőt, közös érdékék kötelékei fű­zik össze, az imperializmus elleni harcukban és az egy­másnak kölcsönösen nyúj­tott támogatás és segítség döntő jelentőségű az embe­riség jövője és a inlágbéke szempontjából’'. Ha valaki mindezt nem látja, ítéljük azt el? Ves­sünk egyből rá követ? Mondjunk felettük elma- rasztoló ítéletet? Nem vol­na szerencsés. Az elmúlt események és így elsősor­ban a hazaira gondoljunk, sok ember békehitét megin­gatták. Valóban, az imperialis­táknak, a béke legnagyobb ellenfeleinek, sikerült bizo­nyos feszültséget előidézni a nemzetközi helyzetben. Elég csak a magyarorszá­gi eseményekre gondolni. Az imperialista erők fegy­veres támadása teljesen be­leolvadt a jogos követelé­sekért fellépő nép mozgal­mába. Ezek kettéválasztása nem volt egyszerű. Márcsak egy szikra kellett volna és a háborút előkészítő impe­rialista erők vágyálma tel­jesedik: Magyarország a III. világháború gyújtó­pontjává lesz. Pedig valójában mi tör­tént? Felhasználva a ma­gyar nép sérelmeit, gondo­san. előkészített támadás, a szocialista Magyarország és ezen keresztül a világ bé­kéje ellen. Vagy ott van Szuez. Nyílt, leplezetlen fegyveres támadás. Világ­háborúra vezetett volna? Igen. Indonézia, Algír. Cip­rus, mind-mind a III. vi­lágháború kirobbantását szolgálják. Kik csinálják ezt a nép számára szörnyűséges esz- telenséget? Vegyük sorra. Magyarország: dolláron táp­lált rádiók rágalmazó had­járata. Gyújtogató röpcédu­lák millióinak behozatala az országba. Az országon belül • megbújt elemek, Amerikából való irányítá­sa. Különböző ellenforra­dalmi csoportok felfegyver­zése, stb. Egyiptom: fran­cia, angol csapatok fegyve­res orvtámadása. Algír: francia csapatok hadjárata a függetlenségéért harcoló nép ellen. Ciprus: angol el­nyomás. Ezek bizony tények. Ki­kerülhetetlen igazságok. Igazolásai annak, hogy amíg az imperialista erők fennállnak, a háború veszé­lye is meg van. Igen, meg van, de a háború nem el­kerülhetetlen. S itt utaljunk ismét a már előbb elmondottakra: „A szocialista országokat, az imperialista országok proletariátusát és a nemze­ti függetlenségért küzdő or­szágokat, ezt a három erőt közös érdekek kötelékei fű­zik össze az imperializmus elleni harcukban,," Persze ennek a három erőnek a harca nem vala­miféle spontán megnyilvá­nulás. Felmérhetetlen jelentősé­ge van annak, hogy a Szov­jetunió nyomdokain járó kínai nép, a szocializmus építését választotta és ezzel a világbéke nagy harcosai­nak táborába lépett. Az egész világot a meg­nyugvás járja át. Az embe­rek most már nem csupán álmodoznak, hanem hisz­nek a békés holnapban. Le­nin szavait látják megvaló­sulni, amikor azt tanúja, hogy: „A harc kimenetelét végeredményben az hatá­rozza meg, hogy Oroszor­szág, India, Kína stb. a vi­lág lakosainak óriási több­ségét alkotja. És az utóbbi évek folyamán éppen e föld lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívül gyorsasággal a felszabadu­lásért folyó harcba ...” Valóban ez történt. És ez nem marad hatástalan a vi­lág népeire. Mindenütt, szerte a világon megindult a harc a békéért, a nem­zeti függetlenségért, a szo­cializmus építéséért. Utal­junk csupán (helyszűke miatt) Egyiptom, vagy Al­gír helyzetére. Máris iga­zolódik az a hármas érdek, amelyet a közös kötelékek fűznek össze. Mi sem természetesebb, hogy ez az előretörés meg­zavarta az agresszióé erő­ket. — minden ellenkező ígérgetéseik . fogadkozásuk ellenére — levették álarcu­kat és békét hangoztatnak ugyan, de fegyverrel tá­madnak a békésszándékú emberekre. Egyiptomra, a béke erőihez tartozó egyik országra fegyveresen tör­nek. Magyarországon ellen­forradalmat robbantanak ki. függetlenséget kiabál­nak, valójában mindent előkészítenek, hogy az or­szágot gyarmati sorsba ta­szítsák. Mert. kivel akarnak függetlenséget biztosítani? Talán Mindszentyvel; a monarchia nagy hívével? Mitagadás, súlyos ve­szélyben volt az ország. De ennek a veszélynek már mögötti vagyunk. Győze­delmeskedtek a béke erői. A Szovjetunió katonai be­avatkozással ismét meg­mentette az országot a bé­kés, építő munka számára. Hibás volna azt gondol­ni, hogy a békéért folyó harc csupán a tárgyalások alapján áll. Nem! Ha fegy­verrel is, de megállásra kell kényszeríteni a háborúra törekvőket. S ebben a vi­lágbéke legfőbb erői: Szov­jetunió, Kína. India, de az egész világ népei egyetérte­nek. Ma már az agresszo- rok — ha kelletlenül is — asztalhoz kényszerültek, persze háborús törekvésük­ről mitsem mondtak le. Fejezzük be talán a kí­naiak bölcs szavával: A proletariátus nemzet­közi szolidaritásának meg­szilárdítása azt eredménye­zi, hogy az imperialista há borús uszítok kétszer is meggondolják majd, mielőtt újabb kalandokba bocsát­koznának. Ezért — jól le­het, az imperialisták to­vábbra is igyekeznek szem­be helyezkedni az előbb említett erőfeszítésékkel — a béke erői végeredmény­ben diadalmaskodni fognak a háború erői felett. H. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. 1957. JANUÄR 30. Xra .10 fillér W

Next

/
Oldalképek
Tartalom