Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-26 / 7. szám

1957. január 26. 2 NÓGRÁDI Népújság Az angol sajtó leleplezi az Egyesült Államok közel-keleti terveit Angol vezető körökben élénk visszhangot keltenek az ame­rikai imperialisták arra irá­nyuló tervei, hogy kiszélesít­sék az Egyesült Államok ural­mát a Közel-Keleten. Az angol külügyminisztérium képviselő­je erre vonatkozóan hivatalos nyilatkozatban a következőket mondta: „Üdvözöljük az ame­rikai politikának a közel- keleti kérdésekben mutatkozó határozott fejlődését.“ A sajtó- közleménnyek azonban arról tanúskodnak, hogy az efajta ■„ üdvözletek“ enyhén szólva nem őszinték. A Sunday Ex­press című lap például kije­lenti: „A miniszterek bizalma­san kérdik, a szuezi csoporthoz (a nyílt kolonialista politika konzervatív híveinek csoport­jához) tartozó konzervatív par­lamenti képviselők pedig rövi­desen a nyilvánosság előtt is felvetik; hogyan történhetett meg, hogy az Egyesült Államok csak ezután juttatta kifejezés­re szilárd pozíció elfoglalására irányuló szándékát, miután Anglia ereje és befolyása a Közel-Keleten a szuezi vállal­kozás következményei nyomán jóformáin megszűnt.“ Az angol polgári sajtó szán­dékosan tartózkodó és hűvös kommentárokat fűz az Egye­sült Államok új terveihez. „Az új közel-keleti ameri­kai politikáról sem jó, sem rosszindulatú nem lehet Anglia véleménye“ ■—1 írja a Financial Times. Még velősebben jegyzi meg a Times, hogy „Az új «Eisen- hower-doktrinában» csak egy világos, az, hogy az Egyesült Államok maga dolgozta ki, anélkül hogy előzetesen ta­nácskozást folytatott volna Angliával és Franciaország­gal"? Az angol gyarmatosítók hó­napokig majdnem térdencsúsz- va könyörögtek Amerikának, segítse a közel-keleti népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen tervezett erélyes akciókat. Az .„Egyes ült Államok azonban csak azután lépett fel. jtnlután világosan kiderült, hogy Anglia és Franciaország megsemmisítő vereséget szenvedett. Nem cso­da, hogy London most nem ké­pes megtagadni magától azt a gyönyörűségét, hogy leleplezze, milyen képmutató volt annak­idején az ENSZ-ben Egyip­tomnak nyújtott amerikai tá­mogatás. „Persze, hogy van különbség — jegyzi meg epé­sen a Times tudósítója a lap január 2-i számában — az Amerika által javasolt proce­dura s Anglia és Franciaor­szág egyiptomi beavatkozásá­nak módszerei között. De szel­lemét és céljait illetően hason­lít annyira az egyik a másik­hoz, hogy megmutassa az an­gol—francia akciók washing­toni elítélésének helytelensé­gét.” Az angol reakciós sajtó hosszú ideig azt állította: Anglia közel-keleti politi­kájának fő törekvése az, hogy elhárítsa a Szovjet­unió „behatolását” a Kö­zel-Keletre. Ezzel a jel­szóval készítették elő az agresszív bagdadi egyez­mény megkötését. Az állí­tólagos „szovjet veszély” hangoztatását arra hasz­nálták fel, hogy leplezzék az egyiptomi beavatkozást és legújabban azokat a kí­sérleteket, hogy beavat­kozzanak a sziriai nép ügyeibe. De amint Washington saját ér­dekében, az angol szövetséges rovására élt ugyanezzel a fo­gással, a Times december 31-i szerkesztőségi cikkében már így ír: „Nem tételezhetjük fel, hogy az amerikai kormány hisz a közvetlen közel-keleti orosz támadás veszélyében." A lap washingtoni tudósítója há­rom nap múlva ismét visszatér erre a kérdésre: „Senki sem hiszi komolyán, hogy az oro­szok, mondjuk, ejtőernyősöket dobnak le Irakban.” Pedig egy hónappal ezelőtt ugyanaz a lap még komolyan terjesztett ha­sonló agyrémeket. Az Egyesült Államok új közel-keleti tervei­nek célja világos. A cél az, hogy újra megkíséreljék elfoj­tani — durva erőszakkal — az arab népek nemzeti felszaba­dító mozgalmát, latba vetve. egyszersmind a mézesmadza­got — a gazdasági segélyt is, amelyet Washington a szoká­sos' módon politikai engedmé­nyekhez köt. Ez a cél nincs el­lentétben a brit gyarmatosítók terveivel, s ők üdvözlik is. „A közel-keleti kérdések új amerikai megközelítési módjá­nak első problémája a szuezi- probléma megoldása kell hogy legyen” —■ írja a Times. Ez a kijelentés átlátszóan tükrözi a reményt, hogy megvalósul a gyarmatosítók régi terve: ki­veszik a csatorna igazgatását a szuverén egyiptomi állam ke­zéből. Mint a News Chronicle rámutat, a szemleírók arra a következtetésre jutnak, hogy az amerikai fegyveres erők kö­zel-keleti felhasználására vo­natkozó határozatokat alkal­mazni lehetne arra az eset­re... ha Egyiptom megtámad­ná Izaelt. Emlékezhetünk, mi­lyen szerepet játszott Izrael a gyarmatosítók provokációs terveiben. A News Chronicle a követ­kezőket közli: ,.Dulles látha­tóan más tervek kidolgozásá­val is foglalkozik, ideértve egy közel-keleti regionális egyez­mény létesítésére ' vonatkozó tárgyalások lehetőségét is.” Ebből viszont könnyűszerrel kitalálhatjuk, hogy az új amerikai tervek, amelyek közel-keleti kato­nai csoportosulás létreho­zásával számolnak, többé nem Angliának szánják azt a vezető szerepet, ame­lyet most a bagdadi egyez­ményben Anglia tölt be. A brit gyarmatosítókat ag­gasztja és ingerli az a kilátás, hogy végérvényesen kiszorul­hatnak a Közel-Keletről. A je­lenlegi helyzetben azonban jobbnak látják ezt leplezni. Nem léphetnek fel nyíltan az ellen az ország ellen, amelytől most nagy dollárkölcsönt vár­nak annak reményében, hogy így leküzdhetők gazdasági ne­hézségeiket.-A tartózkodó han­gú kommentárok mélyére néz­ve azonban, az ingerültség elég világosan előbukkan. Az angol gyarmatosítók azt a reményüket juttatják kifeje­zésre, hogy az Egyesült Álla­mok az „Eisenhower-elv” vég­rehajtása során nem nélkülöz­heti az ő segítségüket és így abban bíznak, hogy valame­lyes mértékben megőrizhetik közel-keleti pozícióikat. A Daily Telegraph and Morning Post különösképpen nyütan ír erről. Rámutat, hogy az Egye­sült Államok ezideig egyetlen arab állammal sem kötött ka­tonai szerződést és nem ren­delkezik katonai támaszpon­tokkal a Közel-Keleten, majd arra a következtetésre jut, hogy „az amerikai erő haté­kony latbavetésének egyedüli alapja az Angliával való együttműködés lehet.” A mi támaszpontjaink, s a ti katonai erőtök — ezt javasol­ják á brit gyarmatosító körök a közel-keleti angol—amerikai uralom alapjául. Éppen ezért váltott ki oly nagy ingerültséget Londonban az egyiptomi kormány ab­beli elhatározása, hogy fel­mondja az 1954. évi an­gol—egyiptomi szerződést. Egyiptom ezzel Angliát nemcsak gyakorlatilag, ha­nem formailag is meg­fosztotta a Szuezi-csator- na-övezetben bármiféle katonai támaszpont fenn­tartásának jogától. A lapok kommentárjai nem hagynak kétséget afelől, hogy az angol gyarmatosítók tovább kívánják folytatni közel-keleti politikájukat. Arra is rámu­tatnak, ezek a kommentárok, hogy e politika alapját to­vábbra is az izraeli—arab vi­szály szítására irányuló kísér­letek képezik majd.-tf-ttttTTttttttttututtr ..................... GY ŐZELMI JELENTÉS A LENGYEL VÁLASZTÁSOKIÉ. Az érvényes szavasatok 98,04 százalékát a nemzeti egységfront jelöltjeire adták le A Lengyel Állami Választási Bizottság január 22-én a következő közleményt bocsátotta ki az 1957. január 20-i választások eredményeiről: A szavazásra jogosult személyek száma 17 millió 944 081 volt. Leadtak 16 millió 892 213 szavazatot, tehát a választásra jogosultak 94,14 százaléka leszavazott. Az érvényes szavazatok száma 16 millió 833 316, az érvény­telen szavazatok száma 58 897. A Nemzeti Egységfront jelöltjeire adtak le 16 millió 563 314 szavazatot, vagyis az érvényes szavazatok 98,04 i százalékát. t I így szól a kommentár nél­küli közlemény, amelynek minden egyszerűség ellenére rendkívül nagy súlya van a nemzetközi életben. Különösen nagyszerű és figyelemreméltó, há e megmásíthatatlan válasz­tási eredményt előzményéivel együtt mérlegeljük. ' A január 20-ra kitűzött len­gyel választásokhoz a nemzet­közi imperializmus, a lengyel reakcióval egyetemben nagy reményeket fűzött. Számítá­saikat biztosra vették és arra gondoltak, hogy elérkezett az idő a szocialista tábor egysé­gének megbontására, s most kicsavarhatják a lengyel mun­kásosztály és parasztság ke­zéből a vezetést. A nyugati fővárosok egyes köreiben, te­kintélyes politikai lapokban csalhatatlannak vélt jóslato­kat hangoztattak: szinte biz­tosra vették, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt mulat­ságosan nagy vereségével vég­ződik majd ez a választás. Igaz, a reakciós erők nem tétlenkedtek: a lengyel gazda­ságpolitika múltbeli hibáit cél­jaik elérésére igyekeztek fel­használni. Választási gyűlése­ken demagóg fellépésekkel, so­viniszta, szovjetellenes uszítá­sokkal próbáltak hatást elérni és eltántorítani a választópol­gárokat a Lengyel Egyesült Munkáspárttól. A szavazásra jogosult szemé­lyeket azonban — mint ahogy ezt a fenti közlemény is iga­zolja — semmiféle mesterke­déssel nem lehetett megtévesz­teni. A lengyel nép bizalmat szavazott Gomulkának, a mun­kás-paraszt hatalom, szuveré- nitás, demokrácia és szocializ­mus útját választotta. A nem­zeti egységfront teljes győzel­me egyben azt is jelenti, hogy a nép helyesnek találja és bí­zik a Lengyel Egyesült Mun­káspárt VIII. plénuma által kijelölt politikában. A lengyel választások ered­ménye minden kétséget kizár­va szétzúzta a nyugati impe­rialisták és Lengyelország bel­ső reakciós osztagainak remé­nyeit. No, de ez érthető is, hi­szen a 98,04 százalékos ered­mény a munkás-paraszt hata­lom oldalára billentette a mér­leget, s ezt a több mint 98 szá­zalékot semmiféle belemagya- rázással nem lehet egyensúly­ba hozni — hogy pontosak le­gyünk —, az 1,96 százalékkal? Mi pedig szívünk minden melegével sok sikert kívánunk a testvéri lengyel népnek nép- köztársaságuk felvirágoztatá­sához! Bakonyban elfogott fegyveres banda bűnügyében ítélkezik a rögtönítélő katonai bíróság Hét fiatalember áll a rög­tönítélő bíróság előtt. Tizen­hat, tizenhét évesek. A banda vezére lépte át csak a husza­dik évét. Két és fél hete még a Bakonyban, kóboroltak. Ka­rácsony előtt fogták el őket. fegyverrel a kezükben. Az ellenük felhozott vád sú­lyos: fegyver- és lőszerrejtege­tés, több rendbeli rablás, szán­dékos emberölés kísérletének bűntette. S kik ezek a vádlottak? . Az elsőrendű vádlott neve: Horváth István budapesti la­kos. Foglalkozása hegesztő. Húsz éves múlt. Tiltott határ­átlépési kísérlet miatt 1953-ban már ült börtönben. Kiszaba­dulása után három év alatt 19- szer változtatta munkahelyét Többször önkényesen lépett ki, néhányszor fegyelmi úton tá­volították el munkahelyéről. Az orvosszakértők szerint Hor­váth István állhatatlan típusú, kóros lelkivilágú egyén. Siket- néma szülőktől származik. Ő volt a „bandavezér" helyettese. Kihallgatása során elmon­dotta, hogy Hatvanban érték az események. Utána Buda­pestre készült és ott „tevé­kenykedett“. — Majd onnan kiszorulva a Bakony erdeibe vetette magát ötödmagával, mert úgy hallotta, hogy ott van Maiéter 40—50 ezer főrrvi seregével. Csatlakozni akartak hozzájuk. December első harmadában Bakonybél közelében tartóz­kodtak. Később onnan Porvár­ra tették át szálláshelyüket, ahol a vadászházban tartóz­kodtak. Itt lefegyvereztek két pénzügyőrt. Később nőisme­rősét is felcsalta a vadászház­ba. A továbbiakban elmondta, hogy ő a felderítő szerepét töl­tötte be ténykedésed alatt. Állandóan a Maiéterhez tartozó felkelőket kereste falvakban, erdőkben. — Persze nyomukat se talál­ta. — Egyik alkalommal szintén felderítő úton volt, amikor a karhatalmisták gyűrűjébe került. Ez de­cember 20-án történt. Amikor észrevette a rendőrö­ket, rögtön fegyveréhez kapott és leadott egy lövést, majd be­vetette magát a sűrűbe, s el­tűnt. Társadnak azt mondta, hogy lelőtt útközben két rend­őrt. A banda tagjai ez alatt Tóth Géza vezetésével az egyik kő­bányánál vattaruhát és gumi­csizmát szereztek. A társaság fiatalabb tagjai birkát loptak az egyik közeli juhnyájból. A köztük tartózkodó női személy segédletével megfőzték. Valóságos rémregényt tesz ki a héttagú banda bakonybeli garázdálkodása. Valamennyien tudtak a statáriumról, s mégis újabb és újabb fegyvereket akartak szerezni bármilyen ál­dozat árán is. Valamennyien beismerő val­lomást tettek. Ezután az ügyész módosította a vádat. Az elő­ször benyújtott héttagú bűn­banda elleni vádat olyképpen módosította, hogy a két leg­fiatalabb korú vádlott ügyét átadta a polgári fiatalkorú bí­róságnak. Horváth István elsőrendű vádlott ellen egy rendbeli fegyver- és lősszerrejtegetés, két rendbeli szándékos ember­ölés kísérlete és egy rendbeli rablás kísérlete miatt emelt vádat. Vádbeszédében a legsú­lyosabb ítélet meghozatalát kérte a bíróságtól. Az ítélet kihirdetésére pénteken kerül sor. (Megjelent a Fejér megyei újságban.) Hogyan lett Juhászfőhadnagy alezredes Egy ellenforradalmar csillagai r\ múlt nyár derekán történt, hogy a gyarmati hely­őrség laktanyájának kapuja előtt két nagy bőröndtől ter­helve megállt egy egyenruhás■ Rajta jólszabott ruha, vállán főhadnagyi rangjelzéssel. Mi­előtt a kapun belépett, megtö- rölgeUe barnára sült vékony arcát, elrendezgette magát, s elnyelte őt a hűs folyosó. Egye­nesen a parancsnok elé ment. Tisztelgett, jelentkezett és át­nyújtotta papírjait, amely a teljes szabályossággal igazolta, hogy ő Juhász Aladár, kit fel­sőbb hatósága idevezényelt hadtápparancsnoki teendők el­látására. A parancsnok melegen üd­vözölte, s jó munkálkodást kí­vánt. Juhász zavartan mosoly­gott, próbálta volna magát' összekapni, de cipője csak pu­hán cuppant és tekintete alá­zatosan meglapult az alezredes nyílt nézése előtt. Mindez csak másodpercekig tartott, mert gyorsan megfor­dult és kilépett a parancsnoki szobából. Az alezredes elgon­dolkozva nézett utána. Eltakarta őt a laktanya for­gataga. Az első időben ellenve­tést nem tűrően intézkedett, hajtotta végre a kapott paran­csokat. Megszöktök, hogy sem­miféle vitát nem engedett in­tézkedéseivel szemben. S kike­rülték ... Elvégre egy hadtáp- parancsnokról volt szó. De észrevétlenül bekerült a város mindennapi életébe is. Első időkben — mint minden vidéki városban — feltűnést keltett sima modorával, félsze­gen mosolygó tekintetével, de lassan hétköznapi lett. Ahogy visszaemlékeznek rá, még két eset keltett körülötte feltűnést: egyszer, amikor oldalán egy feltűnően csinos szőke nővel jelent meg az utcán, máskor pedig amikor egy kocsmában széles vitába keveredett és sze­rény mosollyal, de nagy mar­xista felkészültségről téve ta­núságot szerelte le a pártot rágalmazó embereket. Ettől kezdve komoly bizalmat szer­zőit a párt berkeiben is. Min­dennapos látogatója lett a pártbizottságnak. Feladatokat kért. Nem volt olyan munka, amelyhez nem szívesen állt volna. Ha bonyolódott körülöt­te az élet. csak mosolygott, mo­solygott fölényesen, szinte vér- bemászóan. Egy alkalommal Heren­csény községben megakadt a termelőszövetkezet szervezése. A parasztok bezárkóztak. A pártfunkcionáriusok sem haj­szolták az ügyet. Ekkor meg­jelent és kérte. bízzék meg, majd ő megoldja ezt a felada­tot. Egyenruhában jelent meg a községben. Ekkor is mosoly­gott, a szeme hidegen nézte a vergődő embereket. Belépési papírt rakott eléjük és ha va­laki nem akart belépni, moso­lyogva fenyegetett. Az embe­rek kerülték tekintetét és hogy szabaduljanak, megadva ma­gukat, aláírták a belépést. Amikor hazaért és beszámolt munkájáról, akkor is mosoly­gott, de ekkor már fölényesen. Október 23-án eltűnt arcáról az örökké ott bujkáló mosoly. Tekintete megkeményedett, s nyugtalan volt. Olyan volt, mint aki ugrásra készen áll. Magához vette a laktanya raktárainak minden kulcsát. Készenlétbe helyeztette az ösz- szes gépkocsikat. Amikor Ba­lassagyarmatot is elkapta az áradat, hullámzott a tömeg, szenvedélytől felkorbácsolt idegékkel tárgyaltak az em­berek, ő készenlétben állt és várt. A párt, állami beosztásban lévő emberek erejüket megfe­szítve igyekeztek fékezni az elszabadult vad áradatot, ő né­mán hallgatott. 25-e volt, ami­kor a helyőrség harcosai a pa­rancsnok vezetésével Buda­pestre távoztak, hogy védel­met nyújtsanak a szorongatott helyzetben levő Honvédelmi Minisztériumnak. Az elvonuló egység minden egyes katonáját szigorúan kiszabva látta el fegyverrel és lőszerrel. Ami­kor az egység elhagyta a lak­tanyát, gyors cselekvésbe kez­dett. A forradalmi tanácsnál kétségbeesett volt a küzdelem. A józangondolkodású emberek a kommunisták mellé állva küzdöttek, hogy megállítsák a lépésről lépésre vesztébe roha­nó várost. Amíg ez a csata dúlt, addig ő csendesen, észre­vétlenül gyűjtötte maga köré az embereket. Felnyitotta a fegyverraktárt, embereit fegy­verrel látta el. Amikor mind­ezzel elkészült, már ismét mo­solygott hidegen, számítóan. A következő nap már ott volt a teljesen összegabalyo­dott forradalmi tanács ülésén és figyelt. A nagy zűrzavar­ban felcsattant a hangja, éle­sen, mint a kés: — Ki az oroszdkkal az or­szágból, a kommunisták men­jenek a tanácsból. meredt tekintettel néztek rá. Egynéhányon megpróbáltak tiltakozni, de ekkor már ott sorakoztak mögötte a fegyve­resek és a géppisztolyok sötét torka elfojtotta a tiltakozó szót. Ekkor ismét szólt. Hide­gen, bántóan, mosolytalanul. — Volt Horthy-zászlós szól hozzátok! Néhány másodpercig ismét csend, majd valahol a tömeg­ben változatos kiejtéssel meg­szólal egy hang: — Éljen az új katonai pa­rancsnok! A teremben zsúfolt tömeg megmozdult, mint egy hatal­mas hullám, aztán szétsza­kad, s vad tekintettel mére­getik egymást. A fegyverek ismét felemelkednek. Néhány embernek titokban ökölbe szorul a keze, de lassan elhal­ványul tekintetük s megrop­pan kemény tartásuk. Ekkor ismét megszólal a változatos kiejtésű hang: — A forradalmi tanács Ju­hász Aladárt alezredessé lép­tesse elő! Bízza meg teljes joggal a katonai teendők ellá­tásával! Feltört egy tetszésnyilvání­tás, elnyomva minden józan tiltakozást. S ettől kezdve Ju­hász arcára visszakerült a mosoly, a hideg mosoly, az elé- giiltséget kifejező mosoly. Az emberek megdermed- A tek. Bénultság kötötte meg a ^ - következő naoon, ami- felzaklatott idegeket és tágra- kor karján a feltűnően csinos szőke nővel megjelent az ut­cán, már ott ragyogott paro- linján a két vastag széles csillag. Ezután már akadálytalanul elindult útján a gondosan fel­épített terv, melynek kor- mányrúdját Juhász tartotta szorosan kezében. Halkan, mosolyogva adta a parancsokat. A géppisztolyok pedig kísérték a végrehajtást. A laktanyában a mellette ragadt tisztek nyakába hulltak a csillagok. Századosi rangtól lejjebb csak itt-ott volt valaki. Felnyíltak a raktárajtók. Csiz­mák, ruhák és más felszerelé­seket osztottak a koncra éhes nép közt. — Ezt Juhász alezredes adja. Rohant végig a hír a városon. Majd megnyíl­tak a tüzelőraktárak, kocsi kocsi után vitte a fűtőanyagot, — Ezt Juhász alezredes adja. Felberregtek a garázsban pihenő autók motorjai. Oda­gurultak a forradalmi tanács elé, a vasúthoz és különböző szervekhez. — Ezt Juhász alezredes adja. A józan gondolat teljesen el­kopott az emberi agyakból és a hamis népszerűség vitte ma­gával a tömeget. S Juhász mosolyogva osztogatta a pa­rancsokat. — Feldúlni a párt helyisé­m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom