Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)
1957-01-06 / 1. szám
1957. január 8. NÓGRÁDI Népújság 1 Előadásra készülnek az acélgyári „Petőfi" színjátszók Az elmúlt napokban, hetekben többször hallottuk közönségünktől az érdeklődő szavakat: mikor látunk már ismét jó, szórakoztató előadásokat a városunkban jól ismert acélgyári Petőíi színjátszó együttestől. Nos, itt jelentjük be, hogy gárdánk megkezdte munkáját. Szervezetten dolgozik, sőt bízunk abban, hogy a közeli napokban már ugyanolyan nívós estékkel ajándékozza meg városunk igényes közönségét, mint amilyenekben már soksok éven keresztül része volt. Tervünk szerint a szakosztály január 12-én folytatja a „Szabin nők elrablása“ című zenés bohózat előadásának bemutatását. További terveink még nyergek, kidolgozatlanok. Ismeretes mindenki előtt az, hogy egy-egy mű színrehozatalához mennyi szempontot kellett eddig is és kell ezután is figyelembe venni. Gazdaságosság, technikai megoldás, megfelelő szereplő gárda és nem utolsósorban olyan darabok kiválasztása, amely közönségünknek óhaja, mert hisz — valljuk be most egészen őszintén — a közönség minden egyében kívül szórakozni is akar, szorosabban értelmezve a szavakat, főleg szórakozni akar előadásainkon. A közönségnek ezt a jogosnak mondható kérését ki kell elégítenünk. Nem vagyunk hivatásos művészek, de amit teszünk, lelkesen, önszorgalomból, a művészet iránti ragaszkodásból teszszük. Éppen ezért kérjük azt a művészi szabadságot, amely hasonlóan a hivatásos művészethez az öntevékeny színjátszóknak is kijár és amelyben az elmúlt hosszú évek során gyéren volt részünk. Ne legyen arra szükség, hogy egy-egy esetleg a köny- nyű műfajhoz tartozó, vagy éppen klasszikus mű bemutatásához asztalkörüli szócsatákban lehessen csak elnyerni a kultúrát irányító (hatóság beleegyezését. Mellőzzük végre a túlirányftott műsorpolitikát. Mérjük fel az igazán reális szükségleteket munkánk területén is. Ezt a szükségletet — véleményünk szerint — legtöbb esetben a közönség szabja meg. Tudjuk azt, hogy a szórakoztatás mellett a nevelés eszköze is a kezünkben van és bízunk abban, hogy azt helyesen tudjuk majd alkalmazni. Programunk teljes összeállításához további folyamatos munkára van szükség. Figyelemmel kell kísérnünk a színházak kialakítás alatt levő terveit, a színházi világ sajtóját és természetesen ki kell kérnünk irányító szerveink véleményét is. Az új darab csak később következik. Éppen ezért mégegy- szer á régiről: szeretettel vámjuk közönségünket a „Szabin nők elrablása" január 12-i bemutatójára. A Petőfi színjátszó vezetősége. együttes Jókai Mór: A megvetett nagyság Minekutána három hónapig bujdosott erdőkben, mocsárokban és barlangokban, másik háromig egy puszta pincéjében rejtőzködött egy tíz akós hordóban befenekelve, es ismét háromig szolgált egy vízimalomban mint molnár- legény, végre állatta, hogy annyira körül van már véve kémekkel, kik egyenesen őrá leskelődnek, miszerint kénytelen lön, valahányszor lefeküdt, mindig bekötni a száját, nehogy álmában kibeszélje azon titkokat, mik halálát okozhatnák. Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra semmi útja a menekülésnek, elszánta magát életre-halálra, s fölkereste a legközelebbi katonai parancsnökot. — Uram, én eddigelé búj- dokoltam, kerültem a törvény kezeit, most íme önként feljelentem magamat. Én vagyok a híres Sárga Péter! — Nincs szerencsém önt hírből ismerni. A bújdosó visszahökkent. Ha a parancsnok azt mondta volna neki: ön egy óra múlva halva van! az nem leple volna meg, ha rögtön vasra vereti, arra el volt készülve. Csupán arra nem volt rezignálva, hogy őt hírből ne lehessen ismerni. — Mi volt ön? — 'káráé a parancsnok. — Katona? követ? kormánybiztos? vagy hivatalnok? A bujdosó nemes komolysággal állítá, hogy az egyik sem volt. — Hát mit vétett ön? A bújdosó egy mártír elszántságával hajtó le kebelére fejét s kezeit mellén keresztbe téve, ezt vallá töredelmes szívvel: — Én vágyók azon, üldözött Sárga Péter, ki az irmicei nemzetőrök csatadalát muzsikára tettem. — Hát voltak az irmicei nemzetőrök valaha csatában? — Nem voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem a csatadalt. Csodálom, hogy ön nem ismeri. Egyébiránt 'rol- gálhatok vele. — Hát még mit vétett ön? — Úgy hiszem, eleget mondta m... — Elmehet ön. — Hány esztendőre? — A mennykö! mehet ön, míg lát. — Hát nem a börtönbe méltóztatott küldeni? — Kell is oda ilyen ember. — Uram! ön ezt nekem ne mondja. Nem azért ettem én vadkort az erdőben, míg csak benne tartott, nem azért szolgáltam Mujkos Mátyás uram malmában, mint egy barom és éppen nem azért hagy ám magamat grádicson föl és leken gergettetni egy pálinkaszag ú hordóban, hogy mikor kézre kerülök, azt halljam, hogy nem kerestek. — Tán csak nem alkarja ön magát egy hiábavaló ringyro ngy versért becsükatni? — Uram. ön kegyetlenebb, mint képzelem, ön híremtől akar megfosztani. Inkább csu- kasson be, de csatadalomra ne mondja azt, hogy „ringy- rongy“. A parancsnok hívatta az örökét. Az önvádlott megőrült. Tehát mégis be fogják csukni, — gondoló magában. — Dobják lki innen ezt az embert — mondó a parancsnok a katonáknak. A katonák szót fogadtak. Sárga Péter halálosan megbántva ment odább, esküdve nagy 'kegyetlenül, hogy majd keres ö magának olyan embert, ki az ily nevezetes fogást jobban megbecsüli. Még eddig nem talált; pedig sokat jö-megy, s dacára annak, hogy senki sem bántja, ha olykor ismerőssel találkozik, az istenre is kéri, hogy ne nevezze az igazi nevén, mert megtalálja valaki hallani, s cikkor veszve van. — Jónapot kívánok! Mély csend. Mind a két órásmester belemerült a munkájába. Mindegyikük egy-egy kis asztalnál ül, fölöttük égő, körülöttük csipeszek, feszítők, különféle szerszámok, rossz órák, a szemükön nagyító- üveg. Sohasem szerettem az órásokat. Valami képzettársítás folyamán mindig együtt jelentkeztek tudatomban az orvosokkal. Orvost meg csak injekciós tűvel tudok elképzelni. A tűtől viszont irtózom. Az órásmester fényes szerszámai kísértetiesen hasonlítanak az orvosi műszerekre. így valahogy az orvos és órás összekapcsolódott bennem. Az egyik a beteg embert, a másik a beteg órát javítja. Amit meg már javítani kell... megette a fene! Hiába tesz új al- kr' ' t a maga javítanivalójába akár az egyik, akár a másik nem az igazi, nem az eredeti már az. Az egyik helyre sem megy szívesen az ember. Ráadásul még az is fennáll, hogy sok órás — köztünk maradjon a szó — úgy csap be, ahogy akar. Na, szóval én sem örömmel jöttem ide, de muszáj, mert itt csinálták meg az órám és azóta siet. Mindezt végig gondoltam magamban, de mivel senki sem mozdult, bátortalanul megkérdeztem, hogy kivel lehet beszélni. Az egyik mondta, hogy vele lehet. E’mrnd- tam neki, hogy mi a panaszom, már mint az órámnak. Megvetően ránézett, majd felém fordította nagyitós szemét és gúnyosan fel kacagott: — Egy hete vitte el? És öt percet siet? Örüljön, hogy megy! Szószerint így mondta. Örüljek, hogy megy. Gondolkodni kezdtem. Igaza van ennek az embernek. Ahelyett, hogy nyugodtan örülnék otthon, hogy megy az órám, mondom, én ahelyett idejövök és azt a AZ ÓRÁSNÁL rongyos öt perc sietést emlegetem. Tényleg lehetett volna rosszabb is. Mert ugye hány embernek siet az órája! Még sem szólnak semmit. Az is előállhatott volna, hogy a nagymutató versenyt száguld a másodperc mutatóval. Vagy mi lett volna, ha mondjuk az órán „kkor áll meg, amikor akar, és akkor indul, mikor már kipihente magát. Esetleg : Petőfi Sándor: HAZÁMBAN Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve üz tündér játékokat, Ismersz-e még? ó ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenek, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor daráid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. Azóta hosszú év sor született, Es hosszú évsor veszte életet, S a változó szerencse szekerén A nagyvilágot összejártam én. A nagyvilág az életiskola; Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut. Ezt én tudom — miitép nem tudja más — Kát ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna, inkább a halául De most g bút, a hosszú kínokat, Melyektől szivem oly gyakran dagadt, Es minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könnyűje mossa szét; Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét ízlelem: Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! Dunavecse, 1842. október. visszafelé mutatta volna az órákat, vagy nem is az órákat, hanem a hónapokat számlálta volna. Mert kérem ez is Idő. Az is előállhatott volna, hogy a kismutató délnek, a nagy meg északnak fordul és az irányt mutatják, nem az időt. Vagy egyáltalán nem műt; .nmit, legföljebb egy fügét, amikor meg akarom nézni, hogy hány óra. Szóval gondolkodtam és örülni kezdtem, hogy megy az óra. De a me ter még nem f.jezte be. Ezt mondta: — Hisz’ ez egy fél roskop óra! Lehet, hogy nem pontosan így mondta, de ezt értettem. Nem tudom, hogy mit jelent a roskop, de ahogy mondta, abból megértettem, hogy valami igen csúnya dolog lehet. Pláne, ha fél. Szégyelleni kezdtem, hogy nekem egy fél roskop órám van, meg akartam magyarázni neki, hogy én ezt •nem tudtam és bocsánatot kérni, 1 gy roskop órát mertem ide hozni, ami még ráadásul fél is. Már éppen neki akart?- adni, hogy ássa el, vagy csináljon vele amit akar, csak meg ne mondja senkinek, hogy nekem ilyen órám volt, de csak azt kérdeztem, hogy az mit jelent. Erre viszont már nem kaptam feleletet, mert villant a kés, az óra fedele felpattant, egy hegyes tűt is láttam, majd a kezembe éreztem az órám és sietve kifelé indultam. Még hallottam, hogy az utánam kJ .itező fiatalembertől a mester ezt kérdezte: — Hát ez mi? — Öra — felelte a kérdezett. Hát ez jólesett. Mert igaz ugyan, hogy nekem fél roskop órám van, de mi lehet annál a másiknál, akitől az őr.' Mr a nézve ezt kérdezi: hát ez mi? Az biztos, rosszabb még a fél roskopnál is. — sk — Kulturális életünk néhány problémájáról 'OüOOOOOOOOOOc követnek el azok, akik elhallgatják, vagy elferdítik azokat ez eredményeket, amelyeket a szektás politika ellenére is elértünk. Szólni kell itt elsősorban a népi muzsikáról és népi játékokról, a feledésbe menő népi melódiák és népszokások fel- gyűjtéséről. Ebben a munkában különösen nagy szerepet játszott Botos Andor salgótarjáni egyesített népi zenekarával, a kamnesvidéki népdalok, a szécsényi népi zenékar vezetője, a nagy lód és a Szécsény környéki népdalok felgyűjtésével. Hasonló sikereket értek el a kisterenyei, kazán, bujáki, hollókői népi együttesek is, akik a múlt század végi idők romantikus világát a fonók, lakodalmak hangulatos levegőjét, s nem utolsósorban ezek művészetét mentették át a feledés homályából örökségül a jelen nemzedéknek. A lélektelen bürokratizmus, szektás politika azonban az országoshírű zenekarokat és népi együtteseket is elsorvasztotta és a kárhozat sorsára juttatta. Az utóbbi időben elsekélyesedtek, 3°°?°o°03ooooooooocpococa300«>ooooco*xoooooeoooooc»»(»oooaoooooooo(>»ocpoixioot»ooottgoo^^ Az elmúlt napokban, hetekben sokat foglalkoztunk politikai és gazdasági életünk eddigi hibáival, azok kijavításának módjaival. Kulturális életünknek is voltak és vannak rákfenéi. A szek- tásság itt is nyomasztóan hatott a szakemberekre, s nézőkre egyaránt. Ahol ezt legjobban le lehetett mérni az a műsorpolitika volt. A megyei kulturális szervek az esetek jelentős részében mereven elzárkóztak különböző, a közönség köréből kikerülő olyan kívánságok teljesítésétől, amelyek nem tűztek ki célul olyan feladatokat, amelyek közvetlen vagy közvetett nevelést szolgáltak volna. Ilyenformán nagy harcokat kellett vívni a kultúrotthon igazgatóknak egy-egy Latabár vagy egyéb budapesti humoros, kacagtató műsoros estek engedélyezéséért. A háromfelvonásos színdarabokat sem néztük szívesen. Ezeket is kétfelé szortíroztuk: szocialista-realista: mehet. Kritikai realista vagy egyéb nem direkt célzatú mű felett sokat folyt a vita. Szerencsére legtöbbször a kultúrigazgatók, rendezők győztek, mert maguk mögött felsorakoztatták a közönség érvelését. Filmszínházaink műsorának kialakításával is nagy szeretettel alkalmaztuk a programfilmek bemutatását, nem kímélve a pénzt éS fáradságot a propagálásukra. Az „Életjel“, „Város a föld alatt“ című filmek propagandája sok pénzbe került. Az üzemi kultúrottho- nok élettelensége is abból eredt, hogy központilag állapították meg a területi és üzemi kultúrotthonok programját. Legalábbis azokat a szempontokat erőltették a kultúrotthonok programjába, amelyeket a közönség nem szeretett. Ügyet sem vetettek a dolgozók valódi érdeklődési körének kielégítésére. Erőszakolták olyan tö- megelóadások megszervezését, amelyek általában kudarcba fulladtak, mert a dolgozók nem igényelték (például a második ötéves terv irányelvei stb.). Nagy hibát követnénk el, s A kis fekete Szambó Amerikában élt, a kedves fekete anyujával és bár mindig nagyon igyekezett, rendszerint a legcsacsibb tévedéseket követte el. Egyszer az édesanyja így szólt hozzá: — Elmegyek látogatóba a nagynénidhez. Szambo. Szeret- néfh, ha azalatt megöntöznéd a kertet. — Igen, anyukám — mondta Szambo. — Légy szíves, nagyon vigyázz, hogy ezúttal ne kövess el semmiféle tévedést — folytatta. — Megkeresed az öntözőkannát, megtöltöd vízzel, azután az egészet ráöntöd a salátára. Azután megint töltesz egy kannával és ráöntöd a retekre. Azután megöntözöd a kalarábét, a kelt, a hagymát, a répát, a káposztát, a petrezselymet és végül a rózsákat és a többi virágokat is. Remélem, jól megértettél, úgye, Szambo? Nyugodtan mehetek Szambó, a kis néger baj? el, nem lesz semmi házra is vigyázol? — Igen, anyukám — mondta Szambo. — Azt hiszem, most igazán nem tévedhetek. — És így, alig, hogy anyu elment, Szambo hozzáfogott az öntözéshez. Fogta az öntözőkannát, színig megtöltötte vízzel, azután kivitte a kertbe és az egészet ráöntötte a salátára, úgy, amint anyu mondta. Azután visszament, ismét színig megtöltötte a kannát és az egészet ráöntötte a retekre. Azután megöntözte a kalarábét, a kelt. a hagymát, a regal szakadt, Kopogott Szambo fejebúbján, átnedvesítette a ruháját. De Szambo csak öntözött tovább. Azután már valósággal ömlött. A föld egészen átnedvesedett, már egész tócsákban állt mindenhol a víz. Szambo beszaladt a házba és felvette kis esőköpenyét. Azután fogta anyu nagy esernyőjét, amelyik ott állt az előszobában és félkézzel a feje fölé tartotta, hogy védelmezze az esőtől, félkézzel meg folytatta az öntözést. Végre nyikorgóit a kertpát, a káposztát, a petrezsely- ajtó és anyu megérkezett, met és végül a rózsákat és a többi virágot. A dereka megfájdult, de azért csak dolgozott tovább. Közben esni kezdett az eső, de Szambo csak folytatta az öntözést. Az eső már valóság. — Nagy Isten! — kiáltotta szegény anyu ijedten. — Mit keresel a kertben ebben a nagy esőben? — Öntözök, anyukám! — mondta Szambo. — Megöntöztem a salátát, a retket, a kalarábét, a kelt, a hagymát, répát, a káposztát, a petrezselymet és a rózsákat. Egyáltalán mindent megöntöztem, mar csak az árvácskák vannak hátra. Most megyek és gyorsan azt is elintézem. — Szambo, Szambo, milyen csacsiságot csináltál már megint! — kiáltotta szegény anyu. — Szeretném tudni, mit csináljak veled? Hát nem látod, hogy az eső már úgyis alaposan megöntözte a kertet? A föld nem kér több vizet! Szaladj be és vesd le gyorsan ezt a nedves esőkabátot. Mindjárt megfürdetlek jó forró vízben és kapsz egy csésze teát a jó meleg ágyban, nehogy megfázzál. De tortát Is kapsz hozzá, mert végre egyszer azt csináltad, amit parancsoltam De legközelebb majd még alaposabban magyarázom meg neked, ha megkérlek valamire — hogy igazán ne csinálhass semmi csacsiságot. majd eltűntek a népi játékokat az öntevékeny kultúrmoz- galom által létrehozott színdarabokat, s egyéni számókat produkáló országos kultúrver- senyék is, melyek lelkesítői az öntevékeny mozgalomnak. Hogy e helyzetből a kivezet tő utat megtaláljuk, s azon meginduljunk, ahhoz sokat kell tennünk. Legelsősorban biztosítani kell a dolgozó tömegek, a legszélesebb néptömegek alkotó munkájának kibontakozását az öntevékeny társadalmi munka alapján. Biz- tosítva számukra szakembereket minden területre, az oda legmegfelelőbbeket. A műsorpolitikát ne hatalmi szóval döntsék el, hanem az üzemeknél, kulturális intézmé- nyéknél megalakítandó ren- dezvényi tanácsok, amelyek figyelembe veszik a közönség igényeit. Szakítani kell az olyan nézettel, hogy csak olyan műsort ismerünk el, amely nevelő hatású. Megyénk filmszínházainak, kultúrotthonainak közönsége már eddig is tanúbizonyságát tette arról, hogy szereti a romantikus, kalandos tartalmú filmeket és színdarabokat. Bátrabban kell hozzányúlni ezekhez a témákhoz. Ugyanakkor a haladó nyugati, valamint szovjet kultúra melleit elsősorban nemzeti múltunk dicső hagyományainak országos és helyi feldolgozását is kell segíteni, hogy ezzel is elősegítsük azt a hatalmas mulasztást, amit ezen a téren elkövettünk. Az öntevékeny művészeti munka kibontakozásának elengedhetetlen föltétele még egy sor egyéb probléma mellett az, hogy a kultúrmunka hivatásos vezetői ne rendeletekkel irányítsák a kulturális mozgalmat, hanem a helyszínen nyújtsanak szakmai és politikai segítséget személyes tudásukkal, vagy instruktoraik szaktanácsaival. A tanács és a szak- szervezet kulturátis vezetői- nek továbbá nemcsak szervezeti kertesekben, hanem tar- talmi téren is segítséget kell adni a kulturális tömegmozgaaTlr ? ~am képzettségük fokozását kívánja meg. Egy régi kultúrmunka*
