Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-12 / 3. szám

1857. január 12. NÓGRÁDI Népújság 7 MÓRICZ ZSIGMOND: A TÜKÖR A z eOV olyan ház, hogy ha -fi- vendég jön, először a f ü­lét az ajtórg teszi, hogy be le­het-e lépni. Itt ugyanis a gye­rekek oly rajcsult csapnak így télen, hogy életveszélyes a vá­ratlan betoppanás. ír macska, most; is egészen eredeti játékot talált ki a ki­csiknek. A nagy tükör előtt áll, háttal a szobának és úgy dobja a labdát sorra a gyere­keknek, hogy a tükörben nézi, ki hol álL Ez egy nagyon ügyes találmány és rengeteg kaca­gással jár. Igaz. hogy közben a lámpát találja el, mert tü­körből nem könnyű, kiszámí­tani, hogy az ember, ha jobb­ra néz, ne balra dobjon. A kicsik •visítanak, igen szó­rakoztatja őket a dolog. A játék sorra megy. Mosta kis Évi áll zsámolyra és Irma áll be a labdafogó csapatba. Irma úgy mulat, mint a ki­csik, vagy még jobban. Nagy­szerű lány, csak nem tud férj- hezmenni. Már huszonhét éves, de legalább tizenkét kérőt passzolt el s valamennyit azért, mert a házasulandó fia­talemberek megrettentek ettől a nagy vidámságtól. Aki ilyen üzletbe komolyan bele akar vágni, hogy egy életre bele­sodortatja ma,gát egy ilyen szövetségbe, az megkívánja, hogy a lányban bizonyos fa­nyar íz is légijén, egy kis sa­vanyúság és sötétség,,másképp nem meri elhinni, hogy a mai szerény jövedelem mellett egy végrehajtónak a Iónná kellően kezelni tudja a gallérjait és a spájzát. Irma nagy bánat a szülők­nek. Már három lánirt sike­rült elsütni. S ezt az Irmát le­hetetlen. Pedig második a sor­ban, !két húga is megelőzte. Annyira, hogy ezek már ját­szó gyerekeket tudnak haza- küldem a nagymama nyakára, hogy ők maguk családanyái spórolásuknak élhessenek. E pillanatban belép a ma­rna. A labdázás megakad, mert a mama. valósággal kapitány. Ir­ma ijedtében a labdát balkéz­zel úgy eldobja, hogy az bele­repül a. tükör közepébe és a vagy öreg, zöldre érett tükör ezer darabba hasad. Rettentő csörömpölés.. Min­denki kővé fagy. A mama szá­ja nyitva marad x dagadt, lila nyelve hápogva kalimpál a rossz- fogai között. Valika, a. legnagyobb kis­lány tér legelőször magához, s felkiált: — Hét évi Már ez a gyerek is tudja, hogy az a lány, aki tükröt tör, hét évig nem megy férjhez. — Még csak az kell nekem, ’még csak ez hiányzott — hö­rög a mama. aki hirtelen nem tudja, min iszonyodjon el job­ban: a nagy tükör romlásán, ami elég rá. hogy megrendít­se egy végrehajtó háztartási egyensúlyát, vagy azon, hogy még hét évig itt marad a nya­kán az Irma. Rá is kezdi a lamentációt: — No hiszen, te is vagy va­laki. Vén szamár. Nem szé­gyened magad. Tatknyos kö­lyök. Pedig benőhetett volna már a fejed lágya. Nem cso­dálom,, hogy mindenki meg­szökik előled. Ha férfi volnék, és te egymagad, lennél a vilá­gon. akkor se vennélek el, tu­dod? / rma gyászos egy pillana­tig, akkor kitör belőle a kacagás: — Nézzétek, — mondja — legjobban a pók ijedt meg ... Meg se mer moccanni.. A tükör gyalu latlan deszka hátlapján, mely most. egész sivárságában kiderült, egy öreg, kövér pók szőtt fészket magának télire $ ott kuttog magáiban a hirtelen rászakadó világosságban. A \kicsik is felfedezik a pó­kot és vih&ncdtva kezdik le­piszkálni vesszővel, porolóval és az ujjócskáikkal, mert rög­tön felmásznak az üvegcsere­peken s a mama alig bírja le­szedni őket, míg össze nem szabdalják magúikat a tükör­cserepekkel. ■— Vidd a tükröshöz és csi­náltasd meg, míg apád meg nem, öt. A végrehajtó nincs itthon, az végrehajt. Soha annyi dol­ga nem volt, mint mostaná­ban, Ez az egy ipar jól virág­zik, az bizonyos. Irma jár tudja, hogij az anyai paranc, azt jelenti, hogy félre­rakott kis pénzéből ő maga csináltassa meg r tükröt .<• le­nézi az anyai smueißsägot. de hamar összesenri a tükörcserc- néket s leemeli a nagy, félcult oranyrámát a falról. Jk élben a papa. nem vesz U észre semmit. Csudálatos, egész nap nem jön rá, mi hiányzik a lakás­ból. Még másnap, s harmad­nap sem. Csak csütörtökön, mikor borotválkozni akar, ak­kor jön rá, hogy ez lehetetlen. Harminchat éve ott szokott bo­rotválkozni a nagy tükörben, s most is megfeni a borotvá­ját, beszappanozza magát s odaáll a fal elé, s akkor látja, hogy üres. — Hát ez mi a fene? — Ti­volija el magát. — Irma, Irma. — kiabál az anya — még most sincs kész a tükör? Irma nevet. — Majd elmegyek érte. Majd kitépem én annak a W-angelnek a fülit. Wrangel a porcelán- és lám­pakereskedő és kévkeretezö, a város legelőkelőbb ilyenféle üzlete. Az apa megérti a dolgot s valósággal boldogtalan lesz. Már ő is elfelejti a kárt, csak az jár az eszébe, hogy Irma itt fog megvénülni a nyakán. Ilyen istencsapás ez a dög lány. Irma öltözködik, közben a zuhatag csak úgy ömlik sze­gény fejére, még ő sem győzi kacagással. Sírásba törik sze­mének tükre s alig v árja, hogy kint legyen a házból. Eltelik egy hét. A tükör még mindig nincs otthon. Az apa vasárnap sem tud borot­válkozni. A ház pokollá vált. Hétfőn Irmának megint el Ikell mennie a tűikor után. A mama gyanakszik, hagy a tü­kör azért késik, mert a lány alkuszik, nem alkarja megfi­zetni az árát. Szerdán azt -mondja neki: — Irma. Holnap apád me­gint borotválkozik. Itthon le­gyen a tükör. Csák anyit mon­dok. jyettenetes egy hét volt ez 11 itt a kis lakásban. Min­denkinek állandóan folyik az orravére. Az unokáknak nem volt szabad hazajönni a nagy- mámihoz. Hiába jelentkeztek, kitette őket az ajtón. — Majd ha meglesz a tü­kör, hogy legyen mit összetör­ni. Irma megjön a tükröstől. — Na mi van a tükörrel? Új rendelet készül a találmányokról és az újításokról ■— Egy óra múlva itthon lesz. Erre a mama megnyugszik. Már éppen el volt szánva rá, hogy megfizeti, egy részét a tü­kör árának. De ha meglesz a tükör, akkor lemond erről az áldozatos gondolatról. Mibe kerül? — Sokba. — Jézus Isten. Kifizetted? — Még nem — röhicskél Irma. A kezét a szeme elé kapja. Az anyja ránéz és mintha va­lami szúrós szembajt kapott volna, belevakul. Néz valamit az Irma kezén. — Mi van a kezeden? Irma hátrateszi a kezét. — Mtitasd csak, mutasd csak, te. Irma meghal a kacagástól. Nahát ez a lány. Ez igazán csoda, milyen állat. Karika­gyűrű van a kezén. A balke­ze középső ujján. — Mi a fene az? — Wrangel megkérte a ke­zem, A mama hápog, lassan. ■Aí igen nehezen megérti. A tükör mestere. — S.-i te nem i* szólasz. — Hát nagyon tetszett neki, hogy eltörtem a tükröt és hét évig nem megyek férjhez... Különös látvány tanúi voltak a német-holland határon fekvő Eiten város la­kói. Négy férfi kötélre kötve egy személygépkocsit húzott maga után. Az emberek elő­ször nem akartak hinni a sze­müknek, később azonban meg­oldódott a különös közlekedési mód rejtélye. A holland kor­mány a ben zln készletekkel va­ló takarékoskodás céljából va­sárnapra érvényes autóközle­kedési tilalmat vezetett be. Az autó utasai, mint kiderült, szombaton este a környékbe vendégségre mentek, igen jól érezték magukat, az éjszakát is ott töltötték és csak Vasár­nap döbbenték rá, hogy közle­kedési tilalom van. KÖvid tana­kodás után valósággal hámba fogták magukat és nagy de­rültség közepette hazavontat­ták az autót. így alakult át a lóerő emberi erővé. 468 KILÓS EMBER A Slick Airways, a kizáró­lag teherszállítással foglalkozó amerikai magánlégiforgalmi társaság különös megrendelést fogadott el. Egy 468 kilós súlyú embert szállít az Illinois ál­lambeli Springfieldből New Yorkba, ahol az emberi hús­torony az egyik televíziós állo­más műsorában lép fel. Ro­bert Hughes, így hívják az ugyancsak ritkaságszámba me­nő „teherszállítmányt”, aki­nek New Yorkba repítését minden más repülőtársaság visszautasította. Az ember másfél méter széles, derékbő- sége-2,92 méter, magassága kis híján két méter. A megbízatás elfogadásához a társaságnak a kormány külön engedélyére volt szüksége. Óriáskígyót loptak Fiatal óriáskígyót lopott el két kamaszkorban levő fiú a San Francisco-i Steinhart-ak- váriumból. A 75 centiméteres hosszú hüllőt nyilvánvalóan a A jelenleg érvényben levő újítási rendelettel kapcsolat­ban igen sok a panasz a dol­gozók körében. A rendelet megváltoztatásáról Perédi Ká­roly, az Országos Találmányi Hivatal vezetője tájékoztató­jában elmondotta, hogy a talál­mányokkal és az újításokkal kapcsolatos bürokratikus eljá­rás miatt jogosan panaszkod­nak dolgozóink. Az Országos Találmányi Hivatal és a Sza­bad Szakszervezetek Szövetsé­ge most új rendelettervezeten dolgozik, amely életbelépte után az eddigi hiba zömét megszünteti. Javaslatainkban három alapelvből indulunk ki. Az újításoknak és a találmá­nyoknak mindenek előtt a mű­szaki színvonal emelését kell szolgálnia, csökken tenünk kell az újítások bürokráciáját és az egész újító mozgalomnak a vállalatok önállóságára kell épülnie. Az újítókedv az utóbbi idő­ben sem igen csökkent. No­vember eleje óta csaknem ket­tőszáz találmány érkezett hi­vatalunkhoz. Ügy igyekszünk, hogy a? újításokról és találmá­nyokról intézkedő új rendelet mielőbb elkészüljön, s újítóink még szívesebben végezzék munkájukat. Számításaink sze­rint javaslatainkat február vé­ge előtt a Minisztertanács elé terjeszthetjük. kabátjuk aló rejtve lopták ki az üvegtetejű csarnokból. Az állatkert tisztviselői elmondot­ták, hogy a bébi Boa ceons- trictor, amelyet banán közé helyezve szállítottak nemrégi­ben az Egyesült Államokba, nem veszedelmes, noha 50 foga van és nemcsak szorítani, de harapni is tud. A lopásra valószínűleg az a felirat báto­rította fel a fiúkat, amely az óriáskígyó üvegszekrényén állt: „A fiatal óriáskígyók rendszerint igen tanulékonyak I és meglehetősen jó háziállat 1 válhat belőlük”, A JELENLEVŐKRŐL VAN SZÓ.......................................................... l&det'é th t is a Mert kérem az úgy van, hogy amikor magunk között be­szélgetünk, mindig valaki olyanról van szó, aki nincs közöt­tünk. A ,,jelenlévők kivételek“ szólás-mondás a mások hibái elmondásának ama gyakorlati formája közé tartozik, amely az emberek életében mindig bujáin tenyészett. Amikor a bírá­lat és önbírálat szükségességét olyan gyakran és fennhangon emlegették, hogy szinte már a „mindennapi bírálatunkat add meg nekünk ma" jelszóval feküdtünk és keltünk — szóval ebben az időszakban, különösen ajánlatos volt a munkatárs, a kolléga, de különösen a „nagy főnök" hibáiról úgy beszélni, hogy az legfeljebb néhány napos gondolkodás után jöjjön rá, ekkor és ekkor „lényegében“ és „globálisan“ az ő tevékenysé­gét „értékelték ki”. Amikor ezt a rovatot létrehozzuk, eme fentrol igen erő­teljesen táplált szokásba, hagyományba nyakig belegázolunk- Kijelentjük: az írás mindig arról szól, aki azt zavartan, nyug­talanul olvassa, s alti éppen jelen van. Hogy a nevek költöt­tek? Ja, kérem, ne örüljön a más baján az, aki szintúgy meg­érdemli a nyilvánosságot, mint bárki más. S különben is: nova férne egy cikkecskébe olyan sok név, akik a rájuk való inget nyugodtan felvehetik. No, de térjünk a tárgyra! 1956 május. Szép tavasz i délután volt, amikor az osz­tályvezetők értekezlete véget ért. Törtető Tivadar kartárs, a piszmog ást idöelemző osz­tály vezetője megnyugodva> sőt kissé átszellemülve távo­zott a tárgyalóteremből. „Jó hozzászólás volt’1 — állapí­totta meg magában, s szinte már látta maga előtt, amint szavai elnyernie megérdemelt jutalmukat. Megállt a nyi­tott ablaknál, elnézte a virág­zó akácolcat, a feltűnően kék égboltot s főleg jólessen na­gyokat szippantott a friss le­vegőből. — Hát igen, — morfondíro­zott magában — így kell ezt i csinálni. Még az az összeférhe- ; tetten Vadasi a termelési ősz-. i súlyról mer valamit mondani a j mi jóságos főnökünkre, arra ! a derek Kontár kartársra ... i Na, nem! Hová jutunk akkor, l kérem? Csák úgy, nekitémad- | ni, hogy a sógorát jobb becsz- \ fásba helyezte ■.. Úgy van. ; helyesen mondtam: a sógora ! egy szaktekintély, s már régen I vezető beosztást érdemeli vol­na, a haza javára, a maga hasznára ... Meg azután az a gépkocsi... Ilyen zajt csapni | körülötte. Hogy á felesége ; piacra ment vele, meg hogy j a múltkor Kontár Ikartárs | egyedül utazott vidékre, más ; valaki meg vonattal ment ! ugyanoda? Nahát, ilyesmivel j hátráltatni egy igazgató mun- i kaját, akinek globálisan és j keresztbe és hosszába látni ] kell az egész gyár termelé­sét... De az a Szemes is jól megkapta tőlem a magáét — s gondolatban elismerően meg­veregette a saját vállát, ami tulajdonképpen a hátamögött megálló Balga főosztályvezető váll ver égetésével esett egy- időbe. — Minden elismerésem a magáé, Törtető kartárs, — mondta a főosztályvezető ki- mérten, de érezhető meleg hangon. — Harcos, bátor ki­állása példamutató a vezetők t ekintélyének védelmében ... Ne feledje, a jövőben is szá­mítunk magára... — s mi­előtt Törtető Tivadar bármit is mondhatott Volna egy nyájas fejbólintáson’ kívül, Balga már a folyosó végén járt. Törtető Tivadar úgy maradt ott, mint a szamár, aki éppen bőszen nekirugaszkodott, hogy feljebb jusson ezen a bizonyos létrán. Néhány nyugtalanító gondolatot még elhessegetett magától. ,,Az a vén Kerekes, meg Réti úgy néztek az em­berre, mintha róluk mondtam volna rosszat. Talán arra a S0 évre vágnák úgy fel. amit itt dolgoztak?“ — füstölgőit ma­gában, s elindult, hogy meg­nézze, miért szökött magasra a gyárban a piszmogási idő.. ■ 1956 december. A mUn. fidstanács elnöke alig látszott már ki a sűrű füstből. A ta­nács tagjai és a minisztériumi kiküldött fáradtan hallgatták az elnök zárószavait. Kisebb élénkség csak ékkor támadt, amikor kijelentette: „A vita alapján javasoljuk a minisz­tériumnak, hogy Kontár Jenő igazgatót mentse fel beosztása alól...“ A hír gyorsan járt, alig telt bele félóra. Törtető Tivadar akkor már egy nagyobb cso­port kellős közepén fennhan­gon és erőteljes kézmozdulatok közepette magyarázta: — Mindig mondtam én, ké­rem, hogy sokáig ezt nem le­het csinálni... Igen, nem ért a szakmához, kihasználta, be­osztását, durva, goromba volt az emberekhez — hadarta egy. szuszra, s csak az akasztotta meg egy pillanatra, hogy írón­ké, a gépírónő diszkréten túsz• szentéit egyet. Vélóczi bácsi, az osztály ré­gi és köztiszteletben álló dói. gozója — kihasználva a pilla­natnyi csendet, halkan megje­gyezte: — Pedig van még nálunk egy néhány kontár... Törtető kartárs rosszallóan figyelt fel a váratlan közbe- szélesre, s már ezért is kettő­zött hangerővel folytatta to­vább: — Mert kérem, kedves polg... izé ... 'kartársak, il­letve elvtársak •.. Ma már a szakképzettség lépett előtér­be, s aszerint kell megítélnünk az embereket, hogyan viszony­úinak munkatársaikhoz... Én, élei annyit szenvedtem, aki szerényen meghúzódtam, én tudom a legjobban, hogy az a Kontár Jenő visszaélt a bi­zalmunkkal, s csak aztík vol­ték emberek a szemében, akik hízelegtek neki... — Krrr... krr ... — fogta el a köhögés Válóczi bácsit, ami Törtető Tivadart ismét kihozta egy kissé sodrából. I — Úgy gondolom, hogy \ osztályunk összes dolgozói ne- j vében kifejezhetem helyeslé­sünket az1 igazgató leváltását illetően — mondta tovább, szín. te rendreutasító hangon. —» Éljen a mi munkástaná... —■ kezdte féléméit tónusban, de befejezni már nem volt ideje, i mert egy hangos „Jónapot | karlársak!“ köszöntéssel Ke- [ rékes Géza, az új igazgató lé- i pett be­! — Úgy látom, majdnem va­j lamenr.yien együtt vannak. Szeretném az osztály dolgozói­val közölni — tért mindjárt a tárgyra — hogy Törtető Tiva­dart felmentettük főosztályve. zetöi beosztása alól, s vissza­küldjük az üzembe ... Úgy gondolom, helyeslésükkel fog találkozni ez a döntés .. s . í . Am, mire körülnéztek, Törtető 'kartárs nem volt a szobában... A nyomában nyltvamaradt ajtón friss le­vegő áramlott be a folyosóról a cigarettafüstös szobába ■.; — hg — Bérfizetés idején a bányákban Akik dolgoztak, és..» ...akik pihentek a munkahelyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom