Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-31 / 10. szám
4. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 1956. december 31. —~,1 )ol iá rköszöntő — Ü nnepélyes, csengő, nagy szavakat kéne most keresni, hogy méltóképpen köszöntsünk titeket, parasztok. Titeket köszöntünk, akik nem veszítettétek el hiteteket, akik a legegyszerűbb és legnagyobb igazság szavára hallgattatok: ha élni akarunk, dolgozni kell. És dolgoztatok a legnehezebb időkben, hogy jövőre is legyen friss, fehér, foszlós kenyér az asztalon. Pedig nemcsak ennek a nagy igazságnak a hangja hallatszott akkor. Nagyon halk, nagyon félénk volt ez a hang. Alig lehetett észrevenni a nagy zűrzavarban. Elfojtotta, elnyomta egy félelmetes, életet bénító orkán, amely így süvöltött: sztrájk! És megállt minden. Ősz volt és hideg. Megmerevedett az ország. Ijedten, félve néztük a kamrát, mcacMg lesz elég? Fogyott, fogyott minden. Egyre üresebbek lettek a raktárak, hangosabban kongtak a pincék, hiányosan szégyenkeztek a kirakatok. És tovább zúgott a kiálltás: sztrájk! Mi lett volna, ha Ti is csak ezt halljátok? Mi lett volna, ha munkához szokott erős kezeteket tétovázva visszahúzzátok szerszámaitok fényes nyelétől? Mi lett volna hazánkból, ha akkor Ti is az „igazi magyarokra“ hallgattok? Pedig nektek is volt ok a fölháborodásra. Bizonyára nektek is eszetekbe jutott a beadás földhöz nyomó terhe. Ha azt őriztétek volna, hogy itt a bosszúállás ideje, hát meg tudtátok volna csinálni. De nem erre gondoltatok. Nemcsak a múlt rosszaságait néztétek, láttatok mást is. És Ti dolgozzatok tovább. Dolgozzatok, hogy ne legyen üresség, hogy jövőre is legyen mit tenni az asztalra. Bebizonyítottátok, hogy kik az igazi magyarok. Megmutattátok, hogy akkor is tudtok dolgozni, ha nem járnak a nyakatokra szakértők, oktatók: most szántsál, most vessél, most ezt csináld, most amazt. Tudtátok, hogy mi a kötelességtek akkor s, amikor ráérő emberek nem kürtölték állandóan a fületekbe. Köszönjük nektek, amit csináltatok. Köszönjük, hogy nem veszítettétek el a fejeteket, hogy nem zártátok be a fületeket az előtt a szerény, alig hallható hang előtt, amely munkára hívott. Köszönjük, hogy lesz jövőre kenyerünk. Az ünnepélyes, nagy szavak helyett engedjétek, hogy ennyit mondjunk nektek: köszönjük, amit tettetek. Rátok emeljük most a poharunkat és csak ennyit mondunk: köszönjük. A pohárcsengésben legyen benne minden, ami e mögött a szó mögött van. A megyei rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának közleménye Ne gördítsenek akadályt... A fegyveres erők miniszterének 5006 1956. XII. 3. sz. rendelete a gépkocsik felülvizsgálatáról a következőket írja elő: 1956. december 15-e és 1957. január 30-a között valamennyi gépkocsit, személy - és teherautót, autóbuszt, valamint a különleges gépjárműveket, felül kell vizsgálni. A felülvzsgálás során a jogosan üzemben tartott gépkocsikat új magyar-orosz nyelvű igazoló lappal és a gépkocsi szélvédőjének jobboldalán elhelyezhető felülvizsgálati bélyeggel kell ellátni. A felülvizsgálatot az üzembentartó, vagy tulajdonos az illetékes közlekedésrendészeti osztálynál írásban kérje, amiben fel kell tüntetni a gépkocsi rendszámát, gyártmányát, alváz- és motorszámát, továbbá a régi igazolólapot is be kell mutatni. Ha több gépkocsi van üzemeltetve, úgy minden gépkocsira külön külön kell kérni a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat céljából a közle- kedésredészeti osztály nagyobb telephelyekre és járási székhelyekre kiutazik, amiről a járási tanács gépkocsielőadója időben értesíti a járás területén lévő vállalatokat, illetve üzembentartókat. A felülvizsgálat gyorsabb lebonyolítása érdekébn szükséges, hogy a gépkocsi üzembentartó az alváz- és motorszámokat piros miniumfes- tékkel bekeretezve mutassa be még akkor is, ha az eredeti, vagy jelenlegi igazolólapján cserélhető, vagy változó beírás van. 1957. január 30-a után csak olyan gépkocsival lehet a közúti forgalomban részt venni, amely új igazolólappal és felülvizsgálati bélyeggel van elátva. L. Kovács Imre r. hdgy. Hosszú hetek után ma találkoztam másodszor a 800 holdas nógrád- megyeri Petőfi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökével, Elek Dezső elvtái ssal, s a kíséretében lévő Ádám Pállal, az építkezési brigád vezetőjével. Saját Zetor gépükön utaztak be iide Salgótarjánba a megyei gépállomást igazgatóhoz, hogy panaszt tegyenek a szécsényi gépállomásra.-Halljuk, mi a panasz? - kérdem őket, s mindaketten bátran elmondták a történteket.- Az elienforradalmisták által kirobbantott események megakadályoztak bennünket abban, hogy teljesíthessük kenyérgabona vetés] tervünket - szólt az elnök, s tovább folytatta. - Húsz hold földet nem tudtunk felszántani, s gabonával bevetni.- Mit szándékoznak tenni a hiány pótlása érdekében? - kérdeztem őt.- Enyhe a tél, az idő és a talaj állapota kedvező a szántásra, s a vetésre. Szántani és vetni akarunk. Szándékunkat bejelentettük Rádi Sándornak, a szécsényi gépállomás munkástanácsa elnökének. Rádi, segítés helyett elvitte a termelőszövetkezetben lévő üzemanyagot azzal a kijelentéssel, hogy 1957. január 1- től igényelhetünk csak erőgépet, s akkor kedvük szerint szánthatunk, vethetünk...- Nekünk az erőgépekre most van szükségünk - vágott az elnök szavába Ádám Pál. - Most kedvező az idő, hiszen januárban jöhet olyan fagy, hogy nincs olyan erőgép, mely szántani tudna. Ha most a kedvező időben nem tudunk szántani és vetni, kevesebb lesz országunk kenyere. Szomszéd József, megyei gépállomás! igazgató nem tartja helyesnek Rádi Sándor intézkedését. S mielőtt telefonon beszélt volna a szécsényi gépállomás munkástanácsával, Elek elvtárs világította meg a kérdés másik oldalát.- Nemcsak a vetést hátráltatja Rádi Sándor, hanem a szövetkezet ezer darab jószágának a takarmány- ellátását is. Nekünk két erőgép szükséges a takarmányok szecská- zásához, s a szemestakarmányok darálásához. A két 'erőgép megvan, viszont nincs üzemanyag. Am: volt,, azt elvitték a gépállomásra. Kértük őket, hoav sürgősen intézkedjenek. Azt válaszolták, nem tudnak tenni semmit, mert nincs üzemanyag. A. traktorosok egyrésze viszont azt állítja, hogy igenis van. Hogy van-e1 üzemanyag, vagy nincs, azt vizsgálják felül az illetékesek. Ki vállalja a felelősséget azért, ha az állatok éhen pusztulnak, s ha kevesebb lesz a kenyér ? Talán Rádi Sándor ? Ez majd elválik! Szomszéd József, a megyei gépállomások igazgatója azonnal felhívta a szécsényi gépállomás figyelmét a szóbanforgó súlyos probléma okos megoldására. Én csak any- nyit fűzök a gégáliomásd munkás- tanács vezetőinek intézkedéseihez, hogy a gépállomások tevékenységének önállósítása nemad okot a szövetkezetellenes akciókra. A felelősséget a történtekért valakinek vállalnia kell, s nincs kizárva, hogy éppen Rád: Sándor lesz az. kine1 nyakába szakad a súlyos felelőss • A szécsényi gépállomást A szécsényi gépállomás mur tanácsa és vezetősége meg! ez. maga módján a munkát. Tévé1 ség ükkel nem a dolgozó pars. : és termelőszövetkezetek ügyét gálják, hanem épp az ellenkc monopol helyzetüket kihasznál’ uzsorázzák azokat. Mivel pénzre \ni% szükségük és a pénzkereseti forrás általában a munka, s mivel a gépállomás fő kereseti forrásának a termelőszövetkezeteknél és egyéni gazdáknak végzett gépi munka lenne, ennek ellenére a pénzkereseti lehetőséget ezek a jó emberek nem a termelőszövetkezetknél és egyéni gazdáknál keresik, hanem a járókelőknél és a költözködő embereknél. A különböző szállítási ügyletek lebonyolításával akarják elérni bevételeiket és ugyanakkor a gépállomás állományában lévő használt gépeket magas áron akarják eladni a gépekre rászorult termelőszövetkezeteknek. Úgy gondoljuk, hogy a gépállomásnak nem ez lenne a feladata. S ztrájkolni... sztrájkolni... azt a legkönnyebb. Reggel későn kel az ember, nem megy a bányába, hanem hangoskodik egy kicsit, aztán vége a napnak. És azután mi les2, ha teljesen elfogy a szén, ha a bányák tönkremennek? Nem, ez borzasztó, erre még gondolni is rossz. Ez a munkások érdeke lenne? Nem, és ezerszer is nem!“ Ilyen gondolatok kavatíogtak szünet nélkül Kovács László fejében. Egyszer-másszor jól oda is mondogatott azoknak, akik folyton csak a sztrájkot hajtogatták. Különben a csendes, keveset beszélő, de annál többet cselekvő emberek közé tartozik. Néha azonban őt is elöntötte az epe. „Ide figyeljetek — mondotta ilyenkor dühösen, szembeszáll- va -a munkástanáccsal is, — ha valameny- nyien reggeltől estig, estétől meg reggelig azt prédikáljátok, hogy a népnek most az az érdeke, hogy sztrájkoljunk, akkor sem győztök meg róla.“ Nem is volt maradása otthon, dolgozott, amikor csak lehetett, a- mikor be tudptt jutni a bányába — mert nem mindig engedték be. Nem egyszer, csak másodmagával dolgozott az egész bányában, Hű társa. Takács József tartott ki mellette legtovább. Október 23-a óta összesen, talán négy—öt napon nem dolgoztak. De rosszul is érezte magát ilyenkor. Szinte fájt, ha a gyerekeire nézett, mert aaok a pesti gyerekek jutottak eszébe, akik most Somlyón történt fűtetlen lakásokban dideregnek. A hibákat ő is látta. De látta, hogy itt már nem a hibák kijavításáért folyik a harc, hanem egyesek minden erővel fönn akarják tartani a zűrzavart, nehogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben a Kádár-kormány be tudja bizonyítani: akar és tud is a nép jólétéért dolgozni. Nagyon haragudott még munkástársaira is, akik ezt nem látják és így ha nem akarnak is azoknak segíteni, akik a régi úri világot szeretnék visszahozni. Ő csak egyszer, az első napokban volt küldöttséggel a megyei nemzeti bizottságnál. Azzal a szándékkal ment, hogy megmagyarázza, milyen fontos a széntermelés folyamatossága, mit jelent a bányának, ha ők is leállnak stb. Azt hitte, hogy majd azok- neki azóta akármit, nem ment sehová és szakadtak a néptől, más becsületes kommunistákat választanak és ehelyett azt látta, hogy minden párttagot eltávolítanak, akár jól dolgozott, akár nem. Beszélhetnek neki azóta akármit, nem ment sehová és nem hitte el, hogy a termelés teljes megbénítása a nép érdeke lenne. Ment a bányába, amikor csak tudott. Ha reggel nem engedték beszállni, ment délután. Azon a munkahelyen dolgozott, ahol üreset talált. A Sokszor jutott el hozzá kerülő úton a fenyegetés, de nem ijedt meg. mikor a Megyei Forradalmi Bizottság kimondta, hogy a bánya annyit termelhet, amennyi az erőműnek kell, de többet nem. titkolnia kellett, hány csillét raknak meg naponta Takáccsal. Ha nem akarta, hogy bajba kerüljön, kevesebbet jelentett be, mint amennyit termeltek. Most már bátran dolgozik, s munkatársai sem néznek rá rossz szemmel, mert látják, hogy mi lenne az országból szén nélkül. Egy pár demagóg megkísérelte ugyan, még egyszer akadályozni a munkáját, de sikertelenül. Ez úgy történt, hogy a munkástanács kijelentette, nem dolgozhat ezentúl másodmagával egy munkahelyen, csak hármasával, mint a többi csapatokban. „Olyan nincs — mondta Kovács elvtárs — már eddig is bebizonyítottam, ezután is be fogom, hogy ketten ugyanannyit, sőt még többet termelünk, mnt más csapatban hárman.“ Handlovics Ferenc aknász neki adott igazat és Szendrei Zoltán, a Zagyvái Szénbányák főmérnöke is. Kovács László csapatvezető vájár, azóta is két ember dol- egy munkahelyen, vagyis két munl^V.íePTAPj/' kahelyen két váltásban nyolcán. És hogy dolgoznak! Erre csak egyetlen tényt. ecember 18-án ketten Takács elvtársid sál 16 csille szenet termeltek. Más csapatban két munkahelyen hat ember nem termelt ennyit. Hogy miért dolgoznak így? Ezt az ő szavaival tudjuk a legjobban megmagyarázni. „A tüdejét kibeszélheti nekeni akárki, mégsem tudja elhitetni velem, hogy az elmúlt tizenkét év alatt rosszabb volt, mint a Horthy rendszerben, öt gyermekem van, de rendesen el tudom tartani őket. Akármennyi hiba volt is az elmúlt években, azért érdemes volt jól dolgozni, most ne lenne érdemes, amikor a hibákat kijavítva jóban fogunk élni? Nekem ezt nem tudja senki bemagyarázni.“ E ddig a történet. Igaz történet. Ilyen Kovács Lászlóknak köszönhető, hogy ezekben a nehéz hetekben nem ment tönkre minden bánya. Becsüljük is meg őket nagyon, mert ők a legbiztosabb támaszai egy szebb, emberségesebb élet megteremtésének. Nógrádi Népújság, az MSZMP és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Szlabej István. Szerkesztőség: Salgótarján, Bajcsi Zsilinszky u. 11. Felelős kiadó: Lauko György.
