Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)

1956-12-06 / különkiadás

Különkiadás! NÓGRÁDI Hass, alkoss, gyarapíts, S a haza fényre derül. (Kölcsey) NÉPÚJSÁG m az igazság a magyar kérdésben? I. évfolyam 3. szám MSZMP és a Megye Tanács lapja 1956. december 6. D. T. SEP1LDV szovjet külügyminiszter beszéde 1956. nov. 19-én az ENSZ közgyűlésén Azok a kísérletek ellen, amelyek az ENSZ-et Magyarország belügyeibe való beavatkozására használják fel Elnök úr, uraim! A szovjet küldöttség ellenezte, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszakának napirendjére tűzzék a magyarországi helyzetre vonatkozó kérdést. Mi azt tartottuk, és azt tartjuk, hogy ez a kérdés a Magyar Népköztársaság belügye. Mint ismeretes, mar a közgyűlés rendkí­vüli külön ülésszakán az ENSZ-t a Magyar Nékpöztársaság belügyeibe való beavatko­zásra akarták felhasználni. A Magyar Nép- köztársaság forradalmi munkás-paraszt kor­mánya tiltakozott e kísérletek ellen. Sebes István, Magyarország ideiglenes külügymi­nisztere az ENSZ főtitkárához intézett no­vember 12—i táviratában ezt irta: „A ma­gyar kormány a legkategóriküsabban kije­lenti, hogy a Magyarországon előállt hely­zet rendezése kizárólag a magyar kormány belső jogkörébe tartozik. Ezért a magyar- országi belső politikai helyzetre vonatkozó bármilyen közgyűlési határozat beavatko­zást jelent Magyarország belügyeibe és el­lentétben van az Alapokmány 2. cikkelyé­nek 7. pontjával.“ Azokat a nyomatékos erőfeszítéseket, hogy a magyar kérdést a közgyűlés napi­rendjén tartsák, semmiképpen sem a ma­gyar nép érdekei iránti gondoskodás diktál­ja, hanem bizonyos köröknek az a szándéka, hogy egyrészt eltereljék a közvélemény fi­gyelmét Anglia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agressziójáról, másrészt pedig, hogy felbátorítsák a magyarországi földalatti reakciós erőket, amelyeknek az ENSZ támogatását ígérik. Miért csaptak provokációs lármát a „magyar kérdés" körül? Ami a kubai küldöttség határozat-terve­zetét illeti, már messziről bűzlik ebbői az okmányból a rothadt provokációs szándék. A tervezet rágalmazó koholmányokat tar­talmaz, amelyek szerint a szovjet kormány erőszakkal s a magyar hatóságok beleegye­zésével magyar foglyokat küld Magyarország határán kívülre. Még a „hidegháború“ legsötétebb idő­szakában is nehéz lett volna egy olyan dokumentumot találni, amely annyira nélkülözné a vádak alátámasztásának legelemibb követelményeit, amint ez a jelen esetben történik. A kubai határozat-tervezet szerzői abbeli igyekezetükben, hogy a valószínűség látsza­tát adják a rágalmazó állításaiknak, teljesen alaptalanul, egy képzeltbeli hírre hivatkoz­nak, amelyet a budapesti hivatalos rádió­állomás közölt volna. A dolog kivizsgálása során megállapítást nyert, hogy a budapesti rádió nem közölt semmilyen ilyenféle hírt. A kubai küldött ezért ma már- nem is hivat­kozik erre a hírforrásra. A határozat-terve­zet más tájékozódási „forrásként“ „az egész világsajtó“ híradásait jelöli meg. „Az egész világsajtó“ kifejezés azokra a sajtószervek­re vonatkozik, melyek a reakciós körök rendeléseit engedelmesen végrehajtva, min­denféle kitalálásokat koholnak a magyar- országi helyzetről. De Kuba küldötte ma kénytelen volt lemondani erről a „hírfor­rásról“ is, mivel a „világsajtóban“ semmi­féle hiteles tények nem találhatók erről. Min alapszanak ilyképpen a kubai küldött provokációs koholmányai? Semmin. Mente- só ette magát a bizonyítékok bemutatása alól s a kötelező bizonyítás helyett szennyes gyanúsításokkal hozakodik elő. A módosított határozat-tervezetnek arra való hivatkozása, hogy Magyarországon ál­lítólag megsértették „a tájirtás bűntényé­nek megelőzésére vonatkozó egyezményt“, voltaképpen a jogi alátámasztás látszatát akarja kölcsönözni ennek a provokációs dokumentumnak. Tudvalevő azonban, hogy az említett egyezménynek, amely elítéli az olyan szándékkal elkövetett bűntetteket, hogy embereket kiirtsanak csupán azért, mert egy bizonynos nemzeti, népi, faji vagy vallási csoporthoz tartoznak — semmi köze a magyarországi helyzet kérdéséhez. Ha a kubai küldöttségnek komoly szán­déka volna küzdeni az emberirtás el­len, akkor azoknak az országoknak a helyzetéről kellene érdeklődnie, ahol valóban előfordulnak e szörnyűségek. Nézzék csak meg például, mi történik Kenyában. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a misszionáriusok vallási egyesülete június 19-én kijelentette, hogy a kenyai hatóságok letartóztattak és fogvatartanak több mint 500 ezer négert, Hunter amerikai publicista a kenyai angol hatóságoknak a Kikuju törzs elleni — az igen kifejező „üllő“ elnevezést viselő eljárását, „a tör­ténelem egyik legeredményesebb emberva­dászatának“ nevezte. A kenyai börtönökben és koncentrációs táborokban ezer meg ezer ártatlan ember sínylődik, köztük sok nő és gyermek. E bör­tönök és táborok őrzésére 14.300 emberből álló egész fegyőri sereget tartanak fenn. De mi történik Algériában, amelynek népe a legkegyetlenebb megtorlásokkal dacolva, bátran küzd a szabadságért? Edouard Deproux, a francia nemzetgyűlés szocialista parlamenti csoportjának vezetője ápr. 6-án szörnyű adatot hozott nyilvános­ságra. Bejelentette, hogy hivatalos adatok szerint, az algériai harcok kezdete óta a francia csapatok 48.000 algériait pusztítot­tak el. A Times of India című lap ezzel kapcsolatban méltán megjegyzi: „Még akkor is ha elfogadjuk a francia kormány nyilván­valóan csökkentett számadatait, a gyilko­lások méreteit szinte mészárlásnak kell te­kintenünk.“ Lám, uraim, ezek azok a cselekedetek, ame'.y.k ellen szót kellene emelnie a kubai kü’döttnek, ha valóban küzdeni akar az emberirtás ellen! Ami azt a szemenszedett koholmányt illeti, amelyre a kubai küldött oly ügyetle­nül hivatkozni próbált eredeti határozatá­ban, vagyis, hogy egyes „magyar foglyo­kat“, köztük nőket és gyermekeket Magyar- ország határán túlra deportáltak, köztudo­mású, hogy ezt a hazugságot Budapesten, így a budapesti rádióban is a leghatározot­tabban megcáfolták. A Magyar Népköztár­saság kormánya november 18-án hivatalos közleményt adott ki, amelyben kijelenti: „A Ietar óztatottaknak a Szovjetunióba va'ó elszállításával kapcsolatos híresz­telések az egyre tehetetlenebbé váló reakciós erők által kitalált provokációk. A valóság az, hogy egyetlen letartóz­tatottat sem vittek ki Magyarország területéről. E provokáló híresztelések célja egyrészt az, hogy bizalmatlansá­got keltsenek a kormánnyal szemben, mát és a termelést, másrészt pedig, hogj megrontsák a viszonyt a lakosság és a szovjet hadsereg egységei között, így tehát a magyar állampolgároknak a Szovjetunióba való deportálásáról szól ko­holmány kudarcot vallott. Ez a kubai kül­döttség mégis veszi magának a bátorságot, hogy a közgyűlés ülésszakának keretében előterjessze ezt a megcáfolt hamis hírek szemétládájából előkotorászott újságírói ha­zugságot. E méltatlan gyanúsításról a Ma­gyar Népköztársaság küldöttsége itt nyo­matékosan megmondta a véleményét. Ugyan­csak megfelelő módon alátámasztva kifej­tette az úgynevezett „magyar kérdés" lé­nyegét. Következésképpen Kuba küldöttségének tervezete nem alkalmas arra, hogy meg­vitassuk, mert ez a határozat-tervezet lé­nyegében nem egyéb rágalomnál. De ha már a közgyűlés beleegyezett, hogy elha­lássza az általános vitát és azonnal hozzá­lásson a kubai küldöttség által beterjesz­tett határozat-tervezet megvitatásához, a szovjet küldöttség a maga részéről szüksé­gesnek véli, hogy tárgyilagosan feltárja a magyarországi helyzet kérdését. Az utóbbi hetekben a reakciós erők rendelkezésére álló hata'mas propagan­daapparátus a magyarországi esemé­nyekkel kapcsolatban elképesztő ál- hírekkel árasztotta el a világot. E kam­pány szervezői millió meg millió em­bert megtévesztve, azon igyekeznek, hogy poiitikai tőkét kovácsoljanak ma­guknak és megmérgezzék a Szovjet­unió körüli légkört. így született meg például az a szörnyű­séges hazugság, hogy a szovjet csapatok Budapesten szétromboltak volna egy gyer­mekkórházat és százával ölték volna le a kórházban lévő gyermekeket. Ez a hazug­ság az egész kapitalista világsajtót bejárta, A Le Figaro francia lap például hisztérikus címekkel budapesti hamis „rádiogrammot" közöl, amely szerint szovjet tankok elta­posták a beteg gyermekeket és a vedel-' műkre siető ápolónőket. Az United Press hírügynökség november 11-én hírül adta, hogy a budapesti gjermekkórházat teljesen elpusztították és hogy egy tudósító állítása szerint ő maga látta(!), amint utólag 300 gyermek hulláját szedték ki az épület rom­jai alól. Ezt a rágalmat sok amerikai újság fel­kapta és szintén közölte. A Daily Mirror és a Washington Post közölte a North Ame­rican News Paper Aliance külön riporteré­nek tudósítását, aki lealjasodásában odáig ment, hogy kijelentette: „A kórház romjai mellett a földön mintegy 300 kis gyermek holttestét láttam feküdni egymás mellett.“ A gyermekkórházzal kapcsolatos, több napig tartó ellenséges rágalomhadjaratnak, amely Göbbels legrafináltabb koholmányaira emlékeztetett, természetesen kudarcot kel­lett vallania. Az amerikai lapok kénytelenek november 13-án közzétenni a három hír- ügynökség — az Associated Press, az Uni­ted Press és a Reuter hírügynökségek tu­dósítóinak Becsen keresztül Budapestről küldőtr. cáfolatát. A tudósítók közölték, hogy amint a helyszíni vizsgálat alapján kitűnt, a gyermekkórház épségben van és a benne lévő 300 vagy még több gyermek­nek nem történt semmi baja. És alighogy a szovjet hadsereg „kegyet­lenkedéseiről“ szóló koholmány szertefosz­lott, újabb szennyes hazugságot röpítenek fel arról, hogy a szovjet parancsnokság ezrével deportálja Magyarországról Szibé­riába a magyar nőket és gyermekeket. A rágalmazókat ez alkalommal is leleplezték, de mit törődnek ők ezzel?! Folytatják gya­lázatos müvüket és holnap már újabb ha­zugságokat indítanak útnak. Nem szégyellik magukat bizonyos lapok és rádióállomások ma azt a hírt közölni, hogy 21 szovjet hadosztály útban van Ma­gyarország felé? Nem hiába mondják: rá­galmazz, rágalmazz, valami csak megmarad belőle. Miért lármáznak tehát azok, akik a re­akciós propaganda futószalagját irányítják? Megkap ák a parancsot, hogy szórjanak mocskol, a szovjet katonákra, akiket Magyarország segítségül hívott, amikor a fasiszta terror hulláma már-már az egész országot elborította és akik se­gítettek a magyar népnek, hogy elhárítsa a legnagyobb katasztrófát — a fasiszta horthysta állam visszaállítását, egy ag- ressziós támaszpontot, egy háborús tűzfészek megterem ését Európa köz­pontjában. A hisztérikus szovjetellenes és kommu­nistaellenes légkör megteremtésére irányuló kísérleteknek az a céljuk, hogy megköny- nyítsék a sötét reakció erőinek harcát a demokratikus erők ellen mindenütt a vilá­gon. De bármennyire is igyekszik a reakciós propaganda elferdíteni az igazi tényállást, A magyarországi események való lényege A Szovjetunió rendelkezésére álló adatok szerint, valójában mi is történt Magyar- országon? Amint a tények mutatják, a magyar- országi régi vezetés durva hibákat követett el az általános politikai kérdésekben és gazdaságpolitikájában. Ezek a hibák, vala­mint a Magyarország népgazdaságának helyreállítási szakasza során felmerült gaz­dasági nehézségek jogos elégedetlenséget váltottak ki a lakosság egy részében, amely megkövetelte a hiányosságok és hibák megszüntetését. Ezeket a követeléseket több magyarországi vezető is támogatta. A magyarországi régi vezetés által el­követett súlyos hibák és torzítások ellen október 23-án megkezdődött népi tömegmegmozdulások teljesen jogosak voltak. Rövidesen azonban fasiszta re­akciós elemek, amelyek a népi demo­kratikus rendszer aláaknázására és megdöntésére törtek, a maguk céljaira akar ák kihasználni ezt az egészséges mozgalmat. Már október 23-án, mikor Budapesten számos jószándéktól vezérelt dolgozó rész­vételével tüntetés folyt le, a földalatti el­lenforradalmi elemek vezetői előre előké­szített fegyveres csoportokat hoztak ki az utcára. Ezek a fegyveres csoportok Buda­pesten tömegzavargásokat idéztek elő, ame­lyek aztán a népellenes erők felkelésévé változtak át. A magyar kormány, hogy mielőbb véget vethessen a felkelésnek, felkérte a Szovjet- uni kormányát, hogy a varsói szerződés értelmében Magyarországon tartózkodó szov­jet csapatok adjanak segítséget a magyar rendfenntartó hatóságoknak a rend és nyu­galom biztosításában Budapesten. A Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsának a Szovjetunió Minisztertanácsához intézett 1956. október 24-i távirat így hangzott: ,,A Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa nevében kérem a Szovjetunió kor­mányát, kü’djön segítségül Budapestre szov­jet csapatokat a Budapesten keletkezett zavargások felszámolása, a rend ha'adékta- lan helyreállítása és a békés építőmunka feltételeinek biztosítása érdekében.“ Ez a kérés a magyar népnek azt az óha­ját tükrözte, hegy sürgősen helyreálljon a rend az országban. Még Nagy Imre is — aki utóag a reakciós erőknek kedvezve, kezdte feladni a szocialista állam pozícióit — október 25-én kijelentette, hogy: a szov­jet csapatok bevetése az ellenforradalmi erőkkel szembeni harcban „szükségessé vált szocialista államrendszerünk létérdekeinek megvédésére.“ A Szovjetunió természetesen nem uta­síthatta vissza egy baráti állam segítség­kérését. De alig néhány nap múlva, mint­hogy a szovjet csapatok egységeinek to­vábbi budapesti tartózkodása újabb ürügy lehetett volna a helyzet súlyosbodására, a Szovjetunió kormánya, a magyar kormány- nyal egyetértésben, utasítást adott csapatai viszavonására a magyar fővárosból. Mi történt később? Miután a szovjet csapatok kivonultak Budapestről, a reakciós erők, álarcukat levetve, kegyetlenül mé­szárolni kezdték a magyarországi demokrata harcosokat, a becsületes magyar hazafiakat. Magyarország e nehéz napjaiban a fasiszták becsületes hazafiakat húztak fel a buda­pesti utcák lám'pavasaira. A fasiszták meg­rohanták a kórházakat és sebesülteket lőt­tek agyon. Üzemeket romboltak le, színhá­zakat és múzeumokat pyúitottak fel. A fel­kelők, miután felgyújtották a budapesti Nemzeti Múzeum épületét, automata fegy­verekkel és gépfegyverekkel lőttek a tűz­oltókra és katonákra, akik megkísérelték a múzeumban lévő műkincsek megmenté­sét. Akárcsak a gyűlöletes hitleri időkben, Rudatrst utcáit petróleummal leöntött ma­gyar hazafiak holttesteiből rakott máqlyák komor tüze világította meg. Mellettük, épp űov, mint a hitleri időkben ott égtek a könyvek, az emberiség haladó íróinak és gondolkodóinak halhatatlan művei. így tehát mindinkább előtérbe kerültek az ellen- forrada'mi erők. amelyeknek cél luk a magyarországi népi demokratikus ál­lamrend megdöntése volt. Ez»k az erők meg akarták semmisítem a szocialista forradalom vívmányait, államosított vállalatokat, állami árúházakat rnvnVioHnV tették a köz­lekedési és távközlési eszközöket. A napró'-napra szemérmetlenebbé váló ellenforradalmi erők egyre inkább a felke­lőkkel va'ó cinkosság útiára taszították a Naov Imre kormányt, amely kiengedte a kezéből a vezetés gyeplőjét. A Horthy-hadsereg és a csendőrség volt tisztjei egyre fokozták tevékenységüket. Az e’lenforradalom a fehérterrorral meg­mutatta a nép előtt valódi arculatát. Jól megszervezett és állig f°lfegyverzett ellen- forradalmi bandák vadálla'i kegyetlenség­gel gyi'ko'ták le a kezükbe kerülő munká­sok, parasztok, értelmiségiek és más haladó emberek százait. Idézni fogok néhány esetet, amelyek a kapitalista országok olyan lapjaiban jelentek meg, amelyeket nem lehet a kommunisták iránti rokonszenwel gyanúsítani. Az Asso­ciated Press október 31-i híradása szerint például Magyarországon va’óságos „vadá­szat“ folyik íszó6z°rmt így írja „vadászat“' a „titkos rendőrség taqiaira“ és hoqv a titkos rendőrség 130 tisztviselőjét, akiket október 30-án. kedden, a kommunista párt főhadiszál'ásáért folyó harc során ejtettek Iáira verték“. Az a hamis beállítás, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, akik e vadállati lincselés áldozatául estek „a titkos rendőrség tagjai voltak“, semmivel sem igazolja a fasiszta gyilkosoknak ezeket az akcióit. Ez a beállítás azt mu;atja, hogy ezek a minden erkölcsi érzésükből kivetkő­zött gyilkosok undorítóan reszketnek a köz­vélemény ítéletétől. A Die Welt című nyugatnémet lap buda­pesti különtudósítója beszámolt arról, hogy sok száz magyar hazafit agyonlőttek, fel­akasztottak, vízbefojtottak. A többi között beszámolt arról az esetről is, amikor a fa­siszta felkelők 40 elfogott magyar hazafit élve befalaztak egy földalatti alagútba, ahol még hosszú ideig hallatszott a halálra kár­hoztatott szerencsétlenek kopogtatása. A Vorwärts, a nyugat-németországi szo­ciáldemokrata párt hivatalos lapja szintén megerősítette, hogy a magyarországi ellen­forradalom féktelen tombolásának napjaiban tömegesen gyilkoltak le ártatlan embere­ket. A lap hangsúlyozta, hogy a terroristák nemcsak a kommunistákat, hanem azok csaldátagjait — asszonyokat, gyermeke­ket is — meggyilkoltak. A New York Herald Tribune szintén beszámolt arról, hogy Bu­dapesten rengeteg ártatlan ember esett ál­dozatul a felkelőknek. Vajon ki volt ezeknek a bűntetteknek a közvetlen szervezője? Talán a munkások, vagy parasztok, vagy talán az értelmiségi­ek? Nem. A közvetlen szervezők a kizsák­mányoló osztályok vezetői voltak. A New York Times elemezve a felkelők osztály- összetételét, kertelés nélkül megírja, bogy ezek „a megdöntött vagyonos osztályok maradványai vo’tak; a volt nagybirtokosok és kulákok, a klérus tagjai stb., akiket a kommunisták tettek szegényekké“. Ezeknek a segítségére küldték aztán a határokon túlról a második világháborúban szétszú- zott fasiszta csapatok maradványait, akik mostanig Nyugat-Németországban húzták meg magukat. Az olasz sajtó beszámolói szerint október 30-ra virradó éjszaka Nyu- gat-Németországból Ausztrián keresztül magyar fasiszta emigránsosztagok tértek vissza Magyarországra. Ezeknek az oszta­goknak a tagjai aze’őtt a Horthy-hadsereg- ben teljesítettek szolgálatot. Az osztagok amerikai fegyverekkel voltak felszerelve, íme, kiknek csinálnak most reklámot, kiket állítana be a szabadság és a demokrácia védelmezőiként! Bécsben megalakították az úgynevezett „magyar bizottságot“, amelynek az volt a feladata, hogy támogassa a felkelőket. Habsburg Ottó. ifjabb Horthy és Hitler magyarországi szálláscsinálóiának — Göm­bös Gyulának fia is. valamint a reakció sötét erőinek más kéovis°'ői is előbúitak barlangjaikból, hogy bátorítsák az ellen­forradalmi nuccs részvevőit. Amint a Salz­burger Volksblatt írja . A mag. amelyet a Nyugaton élő emiqráció vetett el, amely évek óta a Nvugat általi felszabadítással hitegette Magyarországot, megteremtette véres gyümölcsét.“ így a békés Magyarország földiéin fel­ütötte fejét a fasiszta fenevad rémületes árnyéka. Sok millió magyar élete, alapvető állampolgári joga, otthona és vagyona, élet- biztonsága forgott veszélyben. A Nagy Imre-kormány képtelennek bizo­nyult nemcsak a reakció offenz’váíának meggátlására. de a reakció nyomására egy­más után eltávolította a kormányból a nem­zet deomkratikus erőinek képviselőit. Vé­gül is a NagV Imre-kormány teliesen szét­hullott és átadta helyét a reakciónak, amely az országban a fasiszta diktatúrát akarta megteremteni. Magyarországon teljes zűr­zavar lett úrrá. E nehéz körülmények között eszmélkedni kezdtek azok a dolgozók, akik az esemé­nyek első szakaszában képtelenek voltak helyesen tájékozódni és engedtek a .láza­dásra bujtogatók provokációs felhívásának. A magyarországi népi demokratikus erők m°gk°zdték a fasizmussal szem­beni ellenái’ás megszervezését. A becsületes államférfiak kiléptek Nagy Imre kormányából, miután meggyőződtek arról, hogy ez a kormány csak spanyolfal, az országot már-már uraló fasiszta reakció számára. Kádár János, a Naqv-kormány helyettes miniszb-relnöke megalakította az új magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mányt. Ez a kormány célul tűzte ki a ma­gvar nép demokratikus vívmányainak meg­védését és a néni demokratikus államrend megóvását. Ennek a feladatnak telies'tése nem. volt lehetsso°s a régi Horthv-fasiszta rendszer visszaállítását megkísérlő reak­ciós fasiszta hordák szétzúzása nélkül. Az úi kormány segítséget kért a Szov­jetuniótól a fasiszta erők offenz’váiának visszaverésére, a rend és az ország normá­lis életének helyreállítására. A szoviet kor­mány számára nem volt könnyű e kérdésre megoldást talá'ni. Számotvet°ttünk azokkal a nehézségekkel, melyek elkerülhetetlenül előállnak akkor, amikor egv orszáq csapa­tait egy másik ország területén használ iák fel. A szoviet kormány azonban nem ma­radhatott közömbös a baráti Magyarország sorsa iránt. Közismert tény. hoqy a szovjet nép sok millió fiának életét á'dozta azért, hogy fel­szabadítsa Magyarországot a fasiszta zsar­nokság alól. És íme. most a maqyar népet ismét az a veszély fenyegette, hogy a fa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom