Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-15 / 7. szám
1956. december 15. AZ MSZMP és a Megyei Tanács lapja 1. évfolyam 7. szám Bányászok, adjatok több szenet hazánknakl Hozzátok szólunk, bányászok! A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány december 3-án határozatot hozott a bányászbérezésről. Eszerint a feltárási munkáknál műszakonként 72 forintot, a fejtésnél 64 forintot és a fenntartásnál 60 forintot kell fizetni. Gondoskodik a határozat a vájárok és csapatcsillések nem szakmunkán végzett munkájának díjazásáról, az iparosok, a szállítók, a rokkant bányászok bérezéséről. Ezen felül a határozat alapján az alapbérekre a darabbéreseknél 30, az időbéreseknél a föld alatt eltöltött műszakokra 20 százalékos földalatti pótlékot kell elszámolni. Mit fejez ki ez a határozat? A bányászok fokozott mégbecsülését! A bányászoknak az ország gazdasági életében elfoglalt különösen fontos szerepét! Kifejezi a forradalmi munkás-paraszt kormány felhívását: rendezve a bányászok egyik jogos követelését, az ország teherbíróképességének megfelelő bérrendezést megvalósította, tettekkel segítsétek elő a kibontakozást a súlyos gazdasági helyzetből. Bányászok! A kibontakozásnak csak egyetlen járható útja van: a termelés teljes erővel való beindítása. Ez pedig ma elsősorban rajtatok, bányászokon múlik. Az egész ország, minden becsületes magyar ember dolgozni szeretne; a budapesti s a vidéki üzemekben zakatolnak már újból a gépek. De egyre-másra jelentik a gyárak, üzemek munkástanácsai: nincs szenünk, nincs energiánk! Számos üzemben le kellett állítani a gépeket, amelyeken cipőt, ruhát, s más köz- fogyasztású cikkeket gyártanak a lakosság, köztük a Ti számotokra, feleségeitek és gyermekeitek számára. Veszélyben van ismét az életet jelentő vérkeringés, a vasúti közlekedés, amely biztosítja az ország dolgozóinak, Ti nektek is a folyamatos élelmiszer- és anyagellátást. A budapesti és vidéki üzemek munkásai hideg műhelyekben dolgoznak, s esténként fűtetlen lakás várja őket otthon. A kórházak, iskolák szénellátása sem biztosított. Báriyászok! A múltban is mindig az első sorokban harcoltatok a munkásosztály ügyéért! Ma is harc folyik — az egész magyar nép csatája a pusztulással, a zűrzavarral szemben. Felétek ford,ul ma a haza minden fia. Kezetekben van az ország sorsa. Rajtatok, elsősorban rajtatok múlik a budapesti és vidéki üzemek folyamatos termelése, az ország vérkeringésének a megindítása. Ti tudjátok biztosítani a közlekedést az ország egész területén. A munkások, betegek, gyermekek; egész magyar népünk tőletek várja az életet adó szenet. Bányászok! Támogassátok a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány erőfeszítéseit, a- mely megvalósítható követeléseitekkel egyetért és segítségetekkel megoldja azokat. Adjatok több szenet a magyar hazának! Magyar Szocialista Munkáspárt SzDVOSz - értekezlet A SZÖVOSZ Igazgatósága értekezletre hívta össze a MÉSZÖV elnökeit és a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központok igazgatóit. Mészáros Sándor, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke a földművesszövetkezetek tevékenységének ismertetése után a legközelebbi feladatokról beszélt, s hangúlyozta, hogy a legfontosabb feladat a fegyelem és a rend helyreállítása, a földművesszövetkezeti hálózat minden területén. Vissza kell állítani jogaikba a földművesszövetkezeti igazgatóságokat. A földműves- szövetkzeti szervek előtt álló feladatok haladéktalan végrehajtása érdekében szükséges, hogy a földművesszövetkezeti szerveknek egymáshoz, a nagykereskedelemhez és az iparhoz való kapcsolata narmalizálódjék. Mindenütt meg kell akadályozni a gyárak, vállalatok és a földművesszövetkezeti szervek között a csere útján történő forgalmat. A hozászólások során a földművesszövetkezeteket ért károk felméréséről, a vagyonvédelem megszilárdításáról, a szövetkezeti felvásárló kereskedelem helyzetéről, a parasztság pénztakarékossági szándékának felkarolásáról, és a mezőgazdasági termelés segítésének szükségességéről beszéltek. Dr. Hamvas E. Csanádi püspök körlevele a katolikus papokhoz Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök a katolikus papokhoz körlevelet intézett, amelyben ezeket írja: Két nappal ezelőtt jöttem Budapestről, láttam ott a megrongált, sőt rombadőlt házakat, a leszakadt villamos huzalokat, a jeltépett vasúti sínekett Budapest, a nemzet teste, jeje, elég súlyosan megsérült. Az élet lüktetése benne meghalkutt. Mindnyájunk érdeke, hogy a jej gyógyulása mentői előbb meginduljon és vele együtt a nemzet élete is fennmaradjon. De ehhez munka kell és fegyelmezett rend! Buzdítsátok ezért a híveket, hogy fogjanak a dologhoz. Serényen pótolják az elmulasztottakat és ne hallgassanak azokra, akik folyton sztrájkot hirdetnek. A külföld is segíteni akar az emberek gyógyításában. Segítségre csak akkor számíthatunk, ha itt rend és munka folyik. Egy népnek, amely gyógyulni nem akar és készakarva a halálba megy, nem lehet segíteni. Azt is magyarázzátok meg a híveknek, hogy a külföldi rádió híreit okos kritikával vegyék. Magam hallottam, amikor bemohdták, hogy Budpaest megsemmisült. Hála Isten nem így van. Megsérült, de sérülései gyorsan be fognak heggedni, ha dologhoz látunk. Az inflációról is sokat beszélnek, mintha az elháríthatatlan veszély lenne. Nem igaz. Ha megkezdjük a munkát, ha megfizetjük adónkat, nem lesz infláció. Ne is vegyen, mert kétszeres tapasztalatból tudjuk, milyen keservés következményei vannak ennek. Csak becsüljük meg a pénzünket és ne dobjuk ki pánikszerűen. Könnyen lángoló nép vagyunk, az érzelmekre hallgatunk. Ámde most vegyük elő józan eszünket, a tényékhez és a valósághoz alkalmazkodjunk és meglátjuk, hogy nem vagyunk halálos beteg nemzet, hanem életerők duzzadnak bennünk, amelyek mint, annyiszor a múltban, átsegítenek a nehéz időkön. • A püspök körlevele végén arra kérte a lelkipásztorokat, tartsák vissza híveiket minden erőszakos, cselekménytől és hirdessék ki az általa közölt irányelveket a plébániák körében. Miért önkényesen? A Szabad Szakszervezetek Elnöksége leszögezte, hogy 1957 első negyedében kell az üzemekben a demokratikus szák szervezeti újjává- lasztást megtartani. Az elnökség ezen határozatát az üzemekben is ismertették. Mégis, mint az elmúlt események bizonyították, sok helyen a szák szervezetek munkájára rányomta bélyegét az önkény, az önkényeskedés. De hát kii is történt valójában? Nem más, mint túlbuzgó elemek gyorsan összehívták a szák szervezeti tagokat és új választást hajtottak végre. így volt ez az Acélárugyárban is. Uj elnöknek Miskei Istvánt választották meg a szervezett dolgzók. Ez talán mondjuk eddig rendben is lenne. Csak hát ott van a bökkenő, hogy Miskei 1952-től, immár négy éve nem tartozik a szák szervezeti tagok soraiba. Automatikusan záródott ki, mivel tagsági díját nem fizette. S most mi történt? Mégis ő lett az elnök. Hasonló volt a helyzet Zagyvapál- falván a Bányagépgyárban. Itt is megtörtént a választás. A. munkás- tanács elnöke volt a főszervező, igaz nem pártatlanul. Az új szakszervezeti elnök természetszerűleg a saját öccse lett. Közben telt az idő, szaporodott a munka, szorított a cipő. S ezután az történt, hogy felszólították a régi vezetőséget, álljon ismét az élre, vezesse a szakszervezetet tovább. Az ellen nem szádunk vitába, hogy ne legyen új választás, mert erre igen sok helyen szükség van. Legyen és lesz is, de ne önkényesen, a szak- szervezeti demokrácia durva megsértésével. Aki élni akar, annak dolgoznia kell! Egy nyugdíjas bányász Ec-voSe em mulaszthatom el, hogy országunk, népünk e tragikus napjaiban ne szóljak ahhoz a munkásosztályhoz, amellyel együtt harcoltam a népelnyomó Horthy-rend- szer alatt. Akkor, amikor a bányászok feleségei a bérfizetés alkalmával üres fizetési cédulákkal sírva mentek haza a bányirodából. Sokszor még maradt tartozás is volt a cédulára írva. Elvtársak! A Horthy- rendszer féktelen kizsákmányolása keserített el bennünket, 1937. január 7-én Rau-aknáról ezer emberrel elindultunk Salgótarjánba tüntetni a megalázó egy pengő 80 filléres kereset miatt. Vagy száz csendőr, egy szakasz rendőr, gépfegyveres katonaság fegyverei közé szorítva a tarjám hegyről beljebb nem engedtek Én a fegyverek elé kiálltam az élre, hogy harcoljak az életem árán is mindanhyiunk emberségesebb bére és jogaiért. És ezért több vezető társammal sok csendőrüldözés, munkanélküliség, országélhagyás volt osztályrészünk. Eltvársak! Engedjétek meg, hogy e jelen korban véleményem megmondhassam, mit kéít most tenni a leg sürgősebben. Eltvársak, munkatársak, bányászok! Elég volt a rendellenes, felforgató bizonytalanságból. Ne engedjétek meg az annyi jó sok hírnevet szerzett magyar bányamunkásság becsületét lejáratni, amikor a magyar népi kormány a múlt hibáit felszámolva a legmesszebbmenő segítséget kívánja adni a bányamunkások béremelésében, valamint a munkásság jólétét szolgáló több más szociális kérdésben. Eltvársak! Most már a garancia minden munkás jólétének megvalósítása érdekében a széntermelés a- zonna.ll, teljes erővel való beindulása lehet. Ne engedjétek meg, hogy a becsületes dolgozók országépítő munkáját felelőiten munkakerülők megfélemlítésekkel, sztrájkhíresztelésekkel gátolják. Ne engedjétek meg, hogy felelőtlen elemek, a nyugati imperialisták által szított őrületes propaganda nyomán egyetlen magyar vére is folyjon. Eltvársak, bányászok! A nyugati imperialistáknak majd a hozánkban garázdálkodó hazaárulóknak az volt a szándékuk, hogy országunkat a- narchiába döntsék. Az volt a szándékuk, hogy hazánkat hadszíntérré változtassák, hogy visszaállítsák a kapitalizmus kizsákmányoló sötét korszakát. Meg akarták semmisíteni a szocializmus tizenkétéves vívmányait. Börtönt, bitófát, munkanélküliséget, sötét elnyomást szántak a magyar munkásosztálynak. ívtársak, munkatárska, bányászok, műszaki vezetők! Jelen helyzetünkben egységes kötelessége minden becsületes hazafinak, az élstetadó munka, a termelés. Jelen helyzetünkben csak az lehet jó vezető, aki minden tudúsával a termelés mellett száll síkra. Ennek érdekében tegyenek meg mindent úgy a munkáság, mint a műszaki értelmiség, hogy dolgozó népünk minél könnyebben, minél egészségesebb munkaviszonya melleit országunk minden bányájából, minél több meleget árasztó szenet biztosíthassanak! Vasutasok, gépkocsivezetők, barátaim! Tegyétek lehetővé, hogy a dolgozni akaró munkásság eljusson munkahelyére é$ a becsületes mun- keu után a pihenő otthonba.Ezt kéri tőletek az ország és a tetőtől talpig magyar becsület. A végnélküli vitákat meg kell hagyni a munka utáni pihenőórákra. Aki becsülettel dolgozik, termel, az vitatkozhat is. Ne legyen egyetlen ember sem, aki nem akar békét, rendet, mert a felelőtlen, munkát gátló elemek, akik csak tömeges tüntetésekre, képtelen követelésekre szítanak, ezek nem akarnak dolgozni, azt akarják, hogy ne legyen rend, hogy szabadon rabolhassák el a nép becsületes munkájával szerzett vagyonát, hogy rettegésben tartsák a békés lakosságot. ívtársak, munkatársak! Ennek a gonoszságnak véget kell vetni. Minden munkát gátló törekvéssel szembe kell szólni. A rendelkezésünkre álló minden eszközzel. Minden hazáját, családját szerető munkabíró embernek, aki élni akar, dolgoznia kelé. Ott, ahová a kötelesség állítja. Aki pedig ezt nem akarja, az nem érdemli meg a magyar kenyeret. Elvtársak, munkatársak, bányászok, műszaki vezetők, vasutasok, gépkocsivezetők! A munkás-paraszt kormány iránti teljes bizalommal, annak segítségével a magyar munkásosztály leghűbb barátja, a Szovjetunió, majd az összes népi demokratikus állomok támogatása mellett a legsürgősebbed induljon meg az éltető munka, a termelés az ország minden bányájában, majd az ország minden üzemében. A szabadság zászlajával diadalmenetben induljon az élet, teremtsenek meleg otthont sokat szenvpdett népünk számára. Ehhez a munkához kívánok mindannyiunknak jó egészséget, jó szerencsét! SIMON MIHÁLY, nyugdíjas bányamunkás Nógrádi Népújság, az MSZMP és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Szlabsj István. Szerkesztőség: Salgótarján, Bajcsi Zsilinszky u. 11. Felelős kiadó.: Lauko György.
