Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)

1956-12-15 / 7. szám

I. évfolyam 7. szám

AZ MSZMP és a Megyei Tanács lapja

1956. december 15.

A forradalmi erők offenzívája jellemzi a mostani helyzetet

(Folyatás az első oldalról) tanácsok felosztása csak az első lépés volt, amelyet hamarosan követ az üzemi munkás- tanácsok megszüntetése is. Elmondották, hogy üzemükben szeretnének már visszatérni a több műszakban folytatott munkára, s ennek érdekében a kormány tegyen intézkedéseket a közbiztonság további javítására.

Több felszólaló beszélt arról, hogy a dolgozók várják: a kormány mielőbb ismertesse részletes programját.

Elhangzott a beszélgetés során olyan kívánság is, hogy nevezzenek ki kormány- biztost az olyan üzem vezetésére, ahol meggondolatlan vagy felelőtlen személyek tevékenysége folytán elherdálják az üzem, tehát az üzemi dolgozók vagyonát, s nem fordítanak gondot arra, hogy mielőbb rendes kerékvágásban folyjék a termelés.

Az egyik kerületi iskola munkásból lett tanárnője arról beszélt, mennyire fontos, hogy mindenütt ismét megkezdődhessék a tanítás, de ehhez a bányászoknak kell több szenet termelniök, hogy fűteni tudják a tantermeket. Ha erre hamarosan nem kerülhet sor, az a veszély fenyeget, hogy a diákok elveszítenek egy fél évet, vagy talán egész évet is.

A beszélgetés során Kádár János a többi között ezeket válaszolta az elhangzott kérésekre és észrevételekre:

Politikailag is legyőzzük az ellenforradalmat

A jelenlegi helyzet értékelésénél abból kell kiindulni, hogy az utóbbi időben az ellenforradalom nagyon erősen tért veszített. Kétségtelen, hogy az ellenforradalmároknak sok jóhiszemű, becsületes embert is sikerült megtéveszteniük, de most már fokozatosan felbomlott, erősen összeszűkült tömegbázisuk. Ez nemcsak annak tudható be, hogy az emberek egyre nagyobb számban felismerték az ellenforradalom veszélyét és elhatárolják magukat az ellenforradalmi elemektől. Vannak olyanok, akik különösebb politikai meggondolások nélkül kerültek szembe az ellenforradalmi erőkkel, azért, mert elitélik a közbiztonság fenyegetését, a rend megbontását, amivel az ellenforradalom változatlanul kísérletezik.

Az emberekben egyre erősebb az a felismerés, hogy az ellenforradalmi elemek által sugalmazott módszerekkel nem lehet a normális élet felé haladni.

A legegyszerűbb emberek is megértik,, hogy ehhez feltétlenül alapot kell teremtenünk. Ez az alap pedig sémiképpen sem lehet a sztrájk, a lövöldözés, a bizonytalanság. Az emberek megértik, hogy a jövő alapja nem lehet az, hogy nem dolgoznak, de a pénzt felveszik és a meglevő készleteket elfogyasztják. %

Van másik oka is annak, hogy a visszaszorított ellenforradalom most dühödtebbé vált. Ez az ok a forradalmi erők jelentkezése. Megkezdődött, erőteljesen folyik az MSZMP szervezése. November 4-e után az ellenforradalom egyik követelése az volt, hogy az üzemekben ne legyenek pártszervezetek. Most azonban folyik a párt szervezése az egész országban. Még nem elég aktívak a pártszervezetek és a párttagok, még nem lépnek fel bátran az ellenség félrevezető hazugságaival szemben, de már mai tevékenységük is sok az ellenforradalmároknak, mert érzik, hogy a megerősödő pártszervezetek jó politikai felvilágosító munkája kihúzza alóluk a talajt és a becsületes dolgozók a jelenleginél is nagyobb számban fordulnak szembe az ellenforradalommal.

Minden tisztességes szándékú embernek pártállásra való tekintet nélkül együtt- tesen kell fellépnie: az ellen, hogy az ellenforradalmi elemek úgy tüntethessék fel magukat, mintha a munkások nevében beszélnének.

Ez nem a párt kérdése, ez az egész nép jövendőjének kérdése.

Megdöbbenést és félelmet idézett elő az ellenforradalmárok között, hogy a munkás" tömegek december 6-án megjelentek az utcán nemzeti színű és vörös zászlókkal. Az ellenforradalmárok megértették, hogy nek^ végük van, ha az utcán is a forradalmi tömegek veszik át a vezetést.

Felbőszítette az ellenforradalmárokat a magyar karhatalomban történt változás. A karhatalmat természetesen tovább kell még erősítenünk, de már jelenlegi erejét is sokallják, és gyengíteni akarják az ellenforradalmárok.

A tömegek bizalommal fordulnak a magyar karhatalom felé, mert látják, hogy határozottan és keliő erővel védi a rendet és a nyugalmat.

Mindez rohamosan leszűkíti az ellenforradalom tömegbázisát. Egyre inkább olyan választás elé kerülnek, hogy most már nekik kellene megjelenniük az utcán. Nem tudnak többé félrevezetett embereket, különösképpen fiatal gyerekeket meggondoltaltan cselekedetekre rábírni. Amikor ellenforradalmárokról beszélünk, azokra gondolunk, akik most meghúzódnak a háttérben, s külföldi imperialistáktól kapott megbízás alapján onnan izgatják a félrevezethető embereket.

A forradalmi erők offenzívája jellemzi a most kialakult helyzetet.

Amikor elhatároztuk, hogy támadunk, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése után politikai legyőzését és szétverését tűzzük napirendre, számoltunk vele, hogy harcos hét kezdődik. Az események megmutatták, hogy az offenzíva helyes, ezt a politikai csatát kell tovább fejleszteni, hogy a tömegek teljesen elforduljanak az ellenforradalomtól.

A munkástanács alapvető intézménye lesz a népi demokráciának

Az üzemi munkástanácsok feloszlatásáról terjesztett .rémhírekkel kapcsolatosan ezeket mondotta Kádár János:

Nagyon fontos intézmény, arra hivatott, hogy a dolgozók közvetlenüi oldják meg az üzemek igazgatásának feladatait.

A gazdasági igazgatás bürokráciáját megszüntetjük, és eleven igazgatást hozunk létre. De felvetődik a kérdés, hogy mit akar csinálni a munkástanács, ha kilép az üzemből és megjelenik, mint területi, budapesti, vagy éppenséggel, mint országos munkás- tanács. Tételezzük fel, hogy elvileg szükség lenne egy budapesti munkástanácsra. Ha a termeléssel akar foglalkozni, nagy apparátusra lenne szüksége, kimutatásokra az anyagról, a munkaerőről, a szállításokról, az exportról és az importról, hiszen másképpen nem tud a termeléssel foglalkozni. Mindez az üzemi munkástanácsnak rendelkezésére áll. A budapesti munkástanács ezek szerint nem is tudhat mást csinálni,

mint politikai kérdésekkel foglalkozni, mint ahogy az ellenforradalmi erők ügyes munkája folytán valóban ezekkel foglalkozott: a karhatalom, a sajtó kérdéseivel stb. Az ilyen tevékenység természetszerűleg szembe kerül az államhatalmi szervekkel. Ebből óhatatlanul az következik, hogy az ilyen központi munkástanácsnak hadakoznia kell az' államhatalmi szervekkel. Ezért szorgalmazza az ellenforradalom a területi munkás- tanácsok létrehozását, s ezért vagyunk mi ellene a területi munkástanácsoknak. De az üzemi munkástanácsokat erősíteni kell, mert ez az üzemi demokratizmust tovább fejleszti.

Az üzemi munkástanácsoknak a gazdasági vezetés feladataival kell foglalkozniok. Most, hogy vita támadt a területi munkástanácsok kérdéséről, az ellenforradalom azt mondja: volt egy nagyszerű szervünk, a budapesti munkástanács (azt nem teszi persze hozzá, hogy ezzel a szervvel nagyszerűen tudtak

ellenforradalmi manővereket végrehajtani), de azzal folytatja, hogy a kormány ezt a szervet megszüntette, mert a kormány a forradalom vívmányai, a munkásosztály érdekei ellen támad. Ezért híreszteli, hogy most megszüntette a kormány a területi munkástanácsokat, ezután sor kerül az üzemi munkástanácsokra is.

Ha a munkástanácsok eddigi tevékenységét nézzük, összességükben — sajnos — még nagyon keveset tettek a munkásosztály valódi érdekeinek védelmében. Sok helyen ártottak a munkásosztály érdekeinek. Ez nem azt jelenti, hogy akik a munkástanácsokban vannak, becstelen emberek.

Személyes tapasztalataim szerint a .munkástanácsok tagjainak nagyobbik fele becsületes szándékú.

Van azonban a munkástanácsokban egy kisebbség, amelynek a munkásosztályhoz semmi köze sincs. Ezek nem is munkásemberek, talán egy-két éve dolgoznak a gyárakban, azelőtt gyárosok, vagy katonatisztek, fasiszták, nyilasok voltak, vagy börtönből szabadultak. Politikailag semmi közük a munkásosztályhoz, s a kapitalizmus érdekeit képviselik. Ezt a világon soha nem látott sztrájkot ők vezetik. Ennek a sztrájknak a levét az egész munkásosztály, az egész nép issza meg. Egy napi sztrájk 300 millió forint veszteséget jelent, egy hetes sztrájkkal tönkre lehet tenni a munkás- osztály egy évre lehetséges életszínvonalemelését. Ha egy évre egy munkáskategőria életének megjavítására lehetett volna fordítani ezeket a 300 millió forintokat, igen jelentékenyen lehetett volna emelni ezeknek a munkáskategóriáknak életszínvonalát.

De egynéhány munkástanács még ezen túlmenően is megkárosította az üzemek dolgozóit. Az üzemben lévő értékeket csereberélik faluval, más üzemekkel, ilymódon felemésztik azt az anyagi értéket is, ami az üzemben megtalálható. Nem termelődik tehát új érték, és felemésztődik az, ami már megvan.

Ezen a helyzeten a munkástömegeknek is kell segíteniök. Az üzemek munkásainak joguk van ahhoz, hogy megkérdezzék a munkástanácsokat, hogyan gazdálkodtatok eddig, milyen értékeket vettetek át, mennyi pénzt vettetek fel a bankból, milyen felhatalmazás alapján, hová fordítottátok ezt a pénzt? Kérdezzék meg a munkások azt is, mit tettek a munkástanács tagjai a termelés érdekében, hiszen termelés nélkül nincs élet.

Kérem, mondják el üzemükben és mindenütt: senkinek nem jut eszébe, hogy az üzemi munkástanácsot megszüntesse.

A rendkívül súlyos szénhelyzetről beszélt ezután. Hangoztatta, hogy ha továbbra sem folyik teljes ütemű termelés a bányákban, tízezrével lesznek ipari munkások, akik követelni fogják, hogy dolgozhassanak, de szén és energia hiányában nem tudnak majd dolgozni.

A volt budapesti központi munkástanács cselekedetei közül a legsúlyosabbak közé tartozik, amit ennek a szénhelyzetnek kialakításával előidézett.

Több felszólaló kérte — folytatta a továbbiakban Kádár János —, hogy határozottan hajtsuk végre a kiadott intézkedéseket. Feltétlenül végrehajtjuk s az ellenforradalmárokkal szemben a kormány nem lesz kíméletes. Nem fogunk meghátrálni, mint ahogy a letartóztatásoknál sem tettük ezt.

A továbbiakban a kormányprogramot sürgető felszólalásokra válaszolt.

Ha letörtük az ellenforradalmat, elérkezik a pozitív

program ideje

Amikor mi felléptünk, programunk a távolabbi jövőt illetően leszögezett néhány elvet, ezek között az ország függetlenségének biztosítását, a közélet demokratizálását, de érthetően ennek a szűkszavú programnak többet kellett foglalkoznia az azonnali tennivalókkal, mint például: hogyan lehet a törvényes rendet helyreállítani. Hosszú ideig ebben merült ki a kormány! tevékenysége. Ezért nem volt mód arra, hogy megkezdhettük volna kidolgozni a pozitív kormányprogramot. Ez azonban nem csak rajtunk múlik. Szükség volt egy forradalmi támadásra, az ellenforradalom politikai meg- megsemmisítésére. Ez a helyzet bizonyos kiéleződésével jár.

De ha ezen a hullámon átjutunk, letörtük az ellenforradalmat, elérkezik az ideje a pozitív program ismertetésének. Gondolom, hogy ez a jövő hét vége felé megtörténhetik, s egy sor nagyon fontos kérdésben a nyilvánosság elé lehet lépni, hogy miként akarjuk ezeket a kérdéseket megoldani.

Egyesek a munkások követeléseként tüntetik fel, hogy mindenféle párt szabad működését engedélyezzük — folytatta ezután. Sohasem tud am, hogy a munkásosztály szivében élő fő követelmény az, hogy a "burzsoá pártok szabadon tevékenykedhessenek.

A többi párt kérdésében, az élet további demokratizálásában a legmesszebbmenőkig elmegyünk, ami azon a határon belül van, hogy Magyarországon népköztársaság van, és marad, és hogy szocializmust akarunk. Ami ezen a határon túl megy, abba nem mehetünk bele. Úgy kell megoldani a többi párt kérdését, ihogy a politikai életben részt vegyen minden becsületes ember, aki szocializmust akar.

A nemrégiben Budapesten járt egyik külföldi vendég beszélgetésünk alkalmával elmondta: sok emberrel találkozott és számára kellemes meglepetés volt, hogy kivétel nélkül mindenki azt mondta neki, hogy) szocializmust akar. Erre én azt válaszoltam, hogy ebben az a lényeges, mit ért az illető szocializmuson. Hitlerék is azt mondták,

hogy szocializmust akartak, de nemzeti szocializmust. A magyar nép is tapasztalhatta a saját bőrén, hogy mi lett ebből. Mert vannak, akik kommunisták nélkül képzelnek el valamiféle szocializmust. Ez azonban olyan nemzeti szocializmus, ami hitleri fasizmust jelent.

— Ami iszándékainkat illeti — folytatta Kádár János —, sokat beszélgettünk erről munkástanácsokkal. Szándékunk az, hogy minden kérdést a nép, a munkásosztály érdekében oldjunk meg. Mi erre a biztosíték? — kérdezték. Azzal válaszoltunk, ihogy ránk még a legellenségesebb elemek sem mondhatják, hogy mi a gyárosok, bankárok, földbirtokosok kormánya vagyunk és azok érdekében akarunk cselekedni. Mindent úgy akarunk megoldani, hogy elsősorban a munkásosztály, de természetesen az egész nép érdekét , szolgálja.

Ami a szabadságjogokat illeti: olyan szabadságot akarunk adni, amely elmegy a legmesszibb határokig, de amelynek egy korlátja van: a nép hatalmát nem engedjük támadni, megsemmisíteni.

Ezekből a felvilágosításokból és főként a kormány intézkedéseiből láthatja majd mindenki, hogy a demokrácia továbbfejlesztése mellett vagyunk.

A bürokratikus vezetést nem is lehet visszaállítani, nagyon véres leckét adott erről a történelem. Tehát nem csak mi nem akarjuk visszaállítani, de véleményünk szerint ezt nem is lehetne megcsinálni.

Szocializmust, néphatalmat akarunk és ezen belül annyi szabadságot, amennyi ebbe az elvi keretbe belefér.

Minket az az eltökéltség vezet, hogy a forradalom ügyében nem engedünk, tűzzel- vassal is megvédjük. Nagyon kerülni akarjuk a vérontást, amennyire ez rajtunk múlik. Egyetlen ember élete se 'vesszen el, ha nem elengedhetetlenül szükséges ez, de ismétlem, ez sem rajtunk múlik. A tömegeket foglalkoztató kérdéseket pedig pozitívan megoldjuk, egy sor kérdés hamarosan napirendre kerül.