Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)
1956-11-04 / 4. szám
Ára: 50 fillér Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! Nográd Népe L érf. 4. szám A NÓGRÁD MEGYEI FORKADALMI NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA 1956. november 4. Az Olvasóhoz li/t a jelenik meg először rendes formájá- ban, négy oldalon megyénk dolgozóinak új, demokratikus, forradalmi lapja, a „Nóg- rád Népe”. Ezentúl minden héten háromszor: szerdán, pénteken és vasárnap jelentkezik, minden alkalommal négy-négy oldalon. Külsejében, formailag egyelőre talán szerényebb lesz, mint elődje, a „Szabad Nógrád”, hiszen a jól felszerelt, kliséüzemmel is rendelkező budapesti Szikra-nyomdát most nem használhatjuk. Itt, Salgótarjánban, lényegesen kisebb és gyengébben felszerelt nyomdában készül ezután a lap. A szerényebb külsőt azonban bizonyára feledtetni fogja az új, gazdagabb tartalom. A tartalom . . . Mi, akik a lapot szerkesztjük és írjuk, nagyon jól tudjuk, hogy ettől függ, magáénak tekinti-e, megszereti-e a megye népe ezt az újságot. A sajtószabadság semmi mással össze nem hasonlítható, friss örömét és nagy-nagy felelősségét csak most ízlelő újságírónak sok mondanivalója lenne erről az új, megváltozott tartalomról. Ám ha úgy, azon nyersen mondaná el érzéseit, gondolatait, ahogyan azok tollára tolulnak, ha engedne az igazmondás boldogságában fogant, gátlástalan szóáradatnak, ennek a beköszöntőnek szánt cikknek sohasem lenne vége. Valószínűleg frázisok is kerülnének az írásba, hiszen nem tanultuk még meg, hogyan fejezzük ki elhihetően az igazságot. De frázisokra többé nincs szükség, meg aztán az önkény idejében elkoptattuk, hamis, sőt káros kinyilatkoztatások védelmében lejárattuk gyönyörű nyelvünk legszebb igéit, legforróbb jelzőit. Szólamok nélkül beszélünk hát, s egyszerű, száraz szavakkal mondjuk el, mit akarunk adni az Olvasónak és mit várunk tőle. A „Nógrád Népe” valóban Nógrád népéé akar lenni. Minden becsületes, jószándékú emberhez egyformán kíván szólni: a bányászhoz, ipari munkáshoz, kisiparoshoz csakúgy, mint a falusi gazdához, vagy az orvoshoz, mérnökhöz, tanítóhoz és hivatalnokhoz. A nép nyelvén fogunk beszélni a nép örömeiről, gondjairól és bajairól. Becsületesen, sokoldalúan és őszintén, minden kendőzés, szépítés vagy torzítás nélkül tájékoztatjuk az olvasót mindarról, ami a külföldön és a mi hazánkban történik. A fontos eseményeket nemcsak közöljük, hanem legjobb tudásunk szerint magyarázzuk is, hiszen a mai zűrzavaros időkben szükséges, hogy mindenki ismerje a helyzetet és józanul, reálisan tudja megítélni a történteket. Természetesen szőkébb hazánk, megyénk eseményei is igen nagy, bőséges teret kapnak lapunk hasábjain. De nemcsak mi szólunk a néphez. A nép bármelyik jószándékú tagja, bármelyik hazafi megszólalhat a lapban, elmondhatja véleményét bármiről, vitázhat akár velünk, akár másokkal. Örömmel, szeretettel várjuk kedves olvasóink írásait, s készségesen helyet adunk azoknak. Ugyanakkor azonban ki kell jelentenünk: nem adunk, nem adhatunk helyet olyan írásoknak, amelyek akár jóhiszeműen, akár szándékos rosszindulattal a Rákosi-féle klikk uralmának visszaállítását, vagy a kapitalista rendszer uralomrajuttatá- sát segítik elő. Mindkét törekvéstől utolsó lehelletünkig őrizzük lapunk tisztaságát. így kell cselekednünk, mert ragaszkodunk a forradalom vívmányaihoz, s mert meggyőződésünk, hogy mindenféle restaurációs kísérlet ártalmas a népnek, amely nem akarja sem a Horthy-rendszer bármilyen formában való újjászületését, sem az idegen érdekeket szolgáló Rákosi-klikk népellenes uralmának felelevenítését. Most, amikor szervezkednek a demokratikus pártok, jogosan kérdezheti az olvasó: melyik párté tulajdonképpen a „Nógrád Népe”? Egyiké sem! Illetve — valamennyié! Lapunk a Nógrád megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság szócsöve. Ebben a bizottságban képviselve van valamennyi demokratikus párt, de a bizottság egésze a pártok felett áll. így van a mi lapunk is. Valamennyi párt közleményeinek, felhívásainak helyet biztosít, de a „Nógrád Népe” nem szegődik egyik párt szolgálatába sem. A szerkesztőség minden tagja úgy véli, hogy ha a pártoskodás, a pártok közötti versengés napjainkban elhatalmasodna, ez a legfontosabbat: nagy, közös, mindannyiunk számára egyaránt szent nemzeti célkitűzésünk megvalósítását veszé- szélyeztetné. Öva intjük ettől Nógrád megye dolgozóit! Helyes, ha ki-ki lelkiismerete, meggyőződése szavára hallgatva belép a neki leginkább megfelelő pártba, de vigyázzunk, nagyon vigyázzunk, nehogy a pártok közötti vitára vesztegessük el erőnket, energiánkat ezekben a sorsdöntő napokban. Ilyen meggondolás vezette a szerkesztőséget is arra, hogy a pártpolitikán felül emelkedve, az egész nemzet egyetemes érdekét: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését tekintse a legfontosabb célnak, s ezt szolgálja minden egyes sorral, amely a lapban megjelenik. Szólnunk kell arról is, hogy kik szerkesztik a lapot, hiszen ettől is függ, megkedveli-e az Olvasó? Meg kell mondanunk, hogy az egykori „Szabad Nógrád” szerkesztőségében igen nagy változás történt. A régi munkatársak többsége eltávozott, helyükbe olyanok jöttek, akik igazságtalanságot, sőt börtönt szenvedtek el Rákosi idejében. A régi munkatársak közül csak azok a fiatal újságírók maradtak, akik úgy érzik, azon rövid idő alatt, amelyet az egykori „Szabad Nógrád„-nál töltöttek, nem játszották el egészen a nép bizalmát, noha jól tudják, követtek el ők is olyan hibákat, amelyeknek súlyát csak az csökkenti valamennyire, hogy mint ahogyan a munkás, a paraszt sem mondhatta el őszinte véleményét az önkény idején, úgy az újságíró sem beszélhetett szabadon. Azok, akik a „Nógrád Népét,, szerkesztik, valamennyien egyetértenek — és már az önkény idején is várták, kívánták, s amennyire módjuk volt rá, segítették is a változást — mindazzal, ami történt, s igaz meggyőződéssel kívánnak harcolni a forradalomért. Ennyit hát beköszöntőképpen. Kérjük az Olvasót, szeresse, olvassa, támogassa a mi lapunkat, a szabad Nógrád megye lapját. Tudjuk, ma még túlságosan komoly a hangja. De most, ezekben a sorsdöntő napokban, nem is lehet másként. Meglátják, majd ha eljön az ideje, ha már nem- lesznek idegen csapatok az országban, másként cseng a mi hangunk is. Akkor majd vidámabban szólunk. Persze, nem arról, hogyan vessen a paraszt, vagy hogyan teljesítse a feladatát a munkás. Azt hisszük, ezt nélkülünk is tudja .. . Amit mi adni akarunk, az nem több és nem kevesebb, mint újság a szó igazi, már-már elfelejtett értelmében. Üjság, amely eleven, friss hangú, szórakoztató és tanulságos, őszinte és érdekes, egyszóval — igazi néplap. Búcsúzóul bort, búzát, békességet illenék kívánni az Olvasónak. Kívánjuk is tiszta szívvel mindenkinek, de hadd egészítsük ki így: bort, búzát, békességet, de mindenek előtt — szabadságot, függetlenséget! Hisz- szük, hogy a szabadság levegőjében a most még zsenge növendék, a „Nógrád Népe,, is felcseperedik majd. Ügy-e, segít ebben az Olvasó is? „Itt a Szabad Salgótarján Rádiója Ismét egy fórum, amely a nép igazát harsogja. Tegnap pontban 13,30 perckor megszólalt a Szabad Salgótarján Rádiója. A volt ÁVH épületének adóját foglalta le a Megyei Nemzeti Bizottság. Nagy Béla és Bornai István polgártársak megfeszített munkával egy nap alatt megjavították az ávósok által „átszerelt” adót. Megjavították és ma már naponta nyolcszor, reggel fél nyolctól este fél 10-ig, kétórán- ként sugározza adásait, tudósításait, közleményeit a 40 méteres rövidhullámú sávban. Köszöntjük a Szabad Salgó-------------------------------------ta rján Rádióját és valamennyi önzetlen munkatársát. Nógrád megye népétől pedig azt kérjük, hallgassák az adásokat, hallgassák Magyarország függetlenségének megtartásáért létrejövő, ezért élő és dolgozó rádiót. Az igazság hangján beszél. A Szovjetunióban tanuló magyar diákok nyilatkozata Kérjük, az alábbi, nyilatkozatunkat juttassák el a budapesti egyetemi ifjúság forradalmi bizottságához: Mi, Moszkvában tanuló magyar diákok csatlakozunk a budapesti egyetemi ifjúság forradalmi bizottságának felhívásához, amelyet a Szabad Kossuth-rádió 1956. október 31-én ismertetett. Ügy érezzük, hogy ezekben a sorsdöntő napokban nem maradhatunk távol szeretett hazánktól. Veletek egy sorban akarunk küzdeni a független Magyarországért. Kérjük továbbá az egyetemi ifjúság forradalmi bizottságát, értesítsen bennünket a rádión keresztül, hogyan tudjuk velük felvenni a kapcsolatot. Esetleg ők telefonáljanak, vagy táviratozzanak a legrövidebb időn belül. A Moszkvában tanuló magyar diákok Lapzártakor érkezett: A magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága ma délben ösz- szeült és mindkét fél kifejtette a szovjet csapatok kivonásának technikai kérdéseire vonatkozó álláspontját. A közös bizottság megegyezett, hogy a kölcsönösen kifejtetteket tanulmányozzák és este 10 órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció Ígéretet tett, hogy több szovjet csapatszállító szerelvény a magyar határbn nem érkezik be. Jelentkezzenek a volt ÁYH-sok! A Magyar Népköztársaság kormánya felhívja a volt Államvédelmi Hatóság és a volt Belügyi Államvédelmi szervek beosztottjait, hogy saját érdekükben haladéktalanul jelentkezzenek V. kerület, Markó utca 25. szám alatt, ahol felülvizsgáló bizottság elé kerülnek. Azokat, akiket felelősség nem terhel, ügyük kivizsgálása után hazaengedik. A felelős személyeket a független bíróság törvényes úton vonja felelősségre. Megalakult Salgótarjánban a Városi Forradalmi Bizottmány. A Bizottmány tizenegy tagú intézőbizottságot választott, amely azonnal megkezdte munkáját. Első feladatként a közbiztonság megszilárdítására hozott határozatot. Mi lett a volt városi és járási pártbizottsági székházakból? A Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottságnál nagy vita folyt, mi legyen a városi és járási pártbizottságok székházának ügyében. Több párt, illetve szervezet szerette volna igénybe venni. Végül is Cserháti József, a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttének javaslatát egyöntetűen elfogadták. A javaslat alapján a volt gyászos múltú székházakat az ifjúságnak adták és itt rendezik be a Kossuth Zsuzsanna leánykollégiumot. Ez a javaslat azért örvendetes, mivel így felszabadul a római katolikus plébánia épülete és egy másik lakóház is, melyet lakásoknak lehet felhasználni. Húszmillió dolláros segélyt ajánlott fel Eisenhower Washington (AP): Eisenhower elnök 20 millió dollár értékű élelmiszert és más segélyszállítmányt ajánlott fel pénteken a forradalmi Magyarországnak. A Fehér Ház idevonatkozó közlése kiemelte, hogy ez kezdeti juttatás, amelyet feltehetőn még több támogatás követ, ha szükség lesz rá. Eisenhower egy nyilatkozatban azt mondotta: „Egész Amerika elismeréssel adózik ezekben a zűrzavaros hónapokban a magyar népnek bá- i torságáért és áldozataiért,! amelyeket a szabadság bizto- j sításáért vállalt”. Az elnök kijelentette, hogy j e harcban a magyarok súlyos j nehézségeket és nélkülözése- j seket szenvednek. Ezért — j mondotta — felhatalmazást ad j azonnali juttatás kiutalására j a szükségalapból, annak a tör- j vénynek az alapján, amely í szükség-segélyt tesz lehetővé j a baráti népek részére. A sztrájk ideiglenes megszüntetése — A Salgótarjáni iparvidék forradalmi munkástanácsa naggyülésének határozata A salgótarjáni iparvidék bányász- és nagyüzemi munkás- tanácsainak küldöttei pénteken megvitatták a budapesti üzemek, az egyetemi forradalmi ifjúság és a magyar honvédség felhívását a sztrájk megszüntetéséről. A vita alapján egyöntetűen elhatározták, hogy a sztrájkjog fenntartásával a bányákban és a közlekedésben — a feltétlenül szükséges járatokban azonnal —, az egyéb üzemekben pedig hétfőn felveszik a munkát. A tanácskozás szükségesnek tartja a munka felvételét, mert: 1. A kormány a bányászok, a munkások, a parasztok és az értelmiség minden olyan követelését teljesítette, ami azonnal megvalósítható volt. (Ilyenek: a normarendszer és a begyűjtési rendszer megszüntetése, a szabad választás, a szovjet csapatok kivonásának követelése, a semlegesség kinyilvánítása.) 2. A további Sztrájk már a forradalmat gyengítené, ami áruhiányhoz, később esetleg inflációhoz vezetne. 3. Bányáink állapota olyan, hogy ha tovább sztrájkolnánk, mintegy 10 ezer bányászra egy hét múlva már nem lenne szükség. 4. A kormány a szovjet csapatoknak az országból való eltávozására minden lehetőt elkövetett. A nemzet egységesen a kormány mellett áll a semlegesség kinyilvánításában. Semlegességünk összeegyez- hetetlen idegen csapatok magyarországi tartózkodásával. 5. A biztosíték — a sztrájkjog fenntartása — kezünkben van. Amennyiben a kormány a hosszabb időt igénybevevő követeléseinket nem valósítja meg — élünk jogunkkal és erőnkkel. 6. A továbbiakban követeljük a kormánytól: intézkedjen, hogy a szovjet csapatok felszerelésükön és fegyverzetükön kívül semmit se vigyenek ki az országból. A kivonulásukig maguk gondoskodjanak ellátásukról, a kormány még pénzért se adjon élelmet, üzemanyagot a szovjet csapatoknak. 7. A munka felvétele semmiképpen sem jelent meghátrálást! Nemzeti szabadságharcunkat tovább folytatjuk függetlenségünkért, a semlegességért és — ha kell, fegyverrel is — nemzetünk önvédelméért. A salgótarjáni iparvidék Forradalmi Munkástanácsa és a Nógrád megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság Elnöksége A további sztrájk már szabotázs ! A munkásság nem ma találta ki a sztrájk fegyverét. Nagyon sok esetben alkalmazta már sikerrel, de most bizonyosodott be, hogy a sztrájk még a tankok és páncélosok ellen is hathatós fegyver. Miért kezdtük meg a sztrájkot? Követeléseink voltak és ez volt az egyetlen fegyverünk, amely- lyel a kormányt kényszeríthet- tük követeléseink teljesítésére. Kezdetben nehezen ment. De- kázta a kormány a szabadság- harcosok követeléseinek teljesítését. Ma már tudjuk, az egyetemi forradalmi diákbizottmány ismert kiáltványából: „Nagy Imre két napig az ÁVH foglya volt. Géppisztolyokkal a háta mögött mondta el első rádióbeszédét is.” Ha pedig figyeltük a napi eseményeket, akkor meggyőződhettünk, hogy az adott helyzetnek megfelelően a kormány mindent megtett a szabadságharcosok követeléseinek teljesítésére. Már a jelen pillanatban sincs olyan lényeges kérdés, amelyre ne lenne teljes garancia, hogy teljesül. Igaz, minden szabadságharcos csoportnak újonnan megalakított forradalmi tanácsnak az első legfontosabb követelése, a szovjet csapatok Magyarország területéről való azonnali kivonása volt. Tehetett-e vajon többet a miniszterelnök, mint amit megtett? Tárgyalások a szovjet nagykövettel, a varsói szerződés azonnali felmondása, Magyarország semlegességének kinyilvánítása,, a négy nagyhatalom segítségének kérésére semlegességünk védelmére — olyan lépések, amelyek a forradalom sikerét bizonyítják és azt, hogy Nagy Imre méltó a nép bizalmára. A sztrájk tehát elérte célját, minden további sztrájkkísérlet csak a forradalom vívmányait gyengíti. A sztrájk fegyver, de a fegyverrel öngyilkosságot is lehet elkövetni! A további sztrájk pedig öngyilkosság. Vannak, akik a forradalmat a sztrájkkal azonosítják. Ezek tévednek. Ezért szólunk minden becsületes, a forradalom vívmányaihoz ragaszkodó és a boldogabb magyar jövőben biró dolgozóhoz, higgyen nekünk és ne várja meg, míg saját bőrén tapasztalja a további munkaszüneteltetés káros hatását. Nem a sztrájkjogról való lemondásra bíztatunk. A sztrájkhoz való jogot kivívta a forradalom, ez megmarad, ez fegyver lesz a kezünkben továbbra is és használni is akarjuk, ha kivívott jogunkat bárki meg akarná csorbítani. A munka felvétele egyáltalán nem jelent meghátrálást, hanem egy lépést előre a békés kibontakozás felé. Tegyük meg, mert a dicsőséges szabadságharc már ezt követeli tőlünk. Csatlakozzunk tehát a budapestiek, a dunántúliak egyöntetű elhatározásához, hiszen a további sztrájk már szabotázs, mert országunk elszegényedéséhez, kormányunk helyzetének meggyengüléséhez, országunk ellenállóképességének csökkentéséhez vezet, márpedig nem tudjuk, mit hoz a jövő, ezért minden erőnket össze kell szednünk, tartalékról kell gondoskodnunk! Sir. H. Gy.
