Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-01 / 2. szám

2 NÖGRÄD NÉPE 1956. november 1. Személykocsija itt maradt Nem kiagyalt mese ez, ha­nem megtörtént és úgy írom le, ahogyan egy gépkocsiveze­tőtől hallottam. Nem közlekednek a vona­tok, autóbuszok, éppen ezért fokozottabban szükség van minden autóra. Nem luxus céljából, hanem a leghalaszt­hatatlanabb dolgok elintézé­sére. És mégis . . . Van egy személyautó, ame­lyiktől mindenki idegenkedik. Gépkocsivezető, utas egy­aránt. Vajon miért? Ez volt Hajdú Józsefnek, a megyei pártbizottság első tit­kárának a gépkocsija. Ebben még nem lenne sem­mi. A kocsit azonban ismerik szerte a megyében és nem va­lami nagy szeretet övezi. Is­meri a nép is, amelynek ne­vében Hajdú József elérhetet­len magasságból a parancso­kat osztogatta. Bizony elérhe­tetlen magasságból. Állítólag a néptől kapott megbízatást, a nép nevében beszélt, csak ép­pen nem ismerte, vagy nem akarta ismerni a népet. Nem ismerte gondját-baját, örömét. Közte és a nép között szaka­dék volt, amelyet egyre mé­lyített a félelem. A nép félelméből erő lett, s ez elől az erő elől Hajdú József elmenekült. A személygépkocsija itt ma­radt. Árnyéka azonban még most is itt él. Ez az árnyék nehezedik most is rá. Figyel­meztet: másképpen kell csi­nálni ebben a megyében min­dent, nem úgy, mint Hajdú József tette. A gépkocsiveze­tőknek és az utasoknak pe­dig: ne féljenek, üljenek csak nyugodtan ebbe a kocsiba, a nép nagyon is jól tudja, hogy ma már az új élet kovácso- lóit hordozza. M. J. Á felelősségről A Nógrád Népében tegnap megjelent, két cikk, amely sú­lyosan terheli a megyei párt- bizottság három tagját. Az említett cikkekből az derül ki, hogy Jakab Sándor, Fekete Ottó és Szoó Béla személyileg felelős a forradalmat gyalázó Űj Szó behozásával. A megyei pártbizottság kijelenti, hogy a lan behozatalát a'7 akkori vég­rehajtóbizottság határozta el. Ez a nyilatkozat ugyan súlyosbítja a megyei pártbi­zottság felelősségét, mégis ki kellett mondanunk, hogy ezzel az igazságnak megfelelően megosszuk a felelősség terhét. Megyei Pártbizottság Friss hírek vidéki városokból Megalakult Győrben Dunántúl Nemzeti Tanácsa A Dunántúl Nemzeti Taná­csainak küldöttei mintegy 400-an kedden este éjfélig folytatták tanácskozásaikat Győrött. Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke óva intette a küldötteket min­den olyan lépéstől, amellyel veszélyeztetnék a forradalom vívmányait. Megbélyegezte az ellenkormány alakítására és az immár indokolatlan fegyve­res harc folytatására vonatko­zó elgondolásokat. A gyűlés során a küldöttség többsége kitartott amellett, hogy folytatni kell a sztrájkot, amíg a kormány nem teljesíti a követeléseket. Végülis Győr székhellyel megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot, amelyben a csatlakozott me­gyék 4—4, a megyei jogú vá­rosok 2—2 küldöttel képvisel­tetik magukat. Az egyesített tanács maga állapítja meg szervezetét és ügyrendjét. A Dunántúli Nemzeti Tanács csatlakozásra hívja fel Ma­gyarország összes többi nem­zeti tanácsát és megállapította, hogy Borsod, valamint Bács- Kiskun megye nemzeti taná­csai és a csepeli munkásta­nács már csatlakozott is. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács tudomásul vette a pápai, a győri, a tatai és a zalaeger­szegi honvéd alakulatok csat­lakozását és azt a határozott ígéretüket, hogy a népet min­den idegen tamádas ellen — esetleg felsőbb utasítás ellené­re is — megvédik. A tanács kívánatosnak tartja a dunán­túli egységes katonai vezetés megszervezését. Elhatározta a Dunántúli Nemzeti Tanács, hogy követe­léseiről 24 órán belül tárgya­lásokat kezd a kormánnyal, bizonyságot kíván szerezni és biztosítékot kapni a kormány ígéreteinek valóraváltásáról, elsősorban a szovjet haderők­nek az ország területéről való kivonásáról és annak időpont­járól. A főbb követelések a következők: 1. A kormány a szovjet csa­patok kivonulása után legké­sőbb 1957. január végéig írja ki az általános titkos válasz­tást, több párt részvételével. 2. A kormány a helyi illeté­kes nemzeti tanácsok jóváha­gyásával hozza létre a helyi karhatalmi szerveket. 3. Az új országgyűlés össze­hívásáig a honvédség és egyéb fegyveres testületek ezredes és ennél magasabb rangfoko­zatú tisztjeit, a megalakítandó országos nemzeti tanács jóvá­hagyásával nevezzék ki. 4. Biztosítani kell a szabad­ságharcosok részvételét a kor­mányban. 5. A kormány jelentse be az ENSZ-nek Magyarország semlegességét. 6. Biztosítsa a kormány a szólás, a sajtó és a gyülekezési és vallásszabadságot A Dunántúli Nemzeti Ta­nács, amennyiben a főbb irányelvek szerinti követeléseit nem teljesítik, a kormányt nem ismeri el. Miskolc Miskolcon kedden este a Független Kisgazdapárt, a ma­gyar Szociáldemokrata Párt-------------------------------------­és a Nemzeti Parasztpárt fel­hívást adott ki a városi és megyei szervezeteknek, hogy az újjászervezési munkát azon­nal kezdjék meg. Az éjszakai órákban az MDP Borsod megyei Bizottsága le­mondott, ideiglenes intézőbi­zottsággá alakult, amely a pártelnökség megválasztásáig irányítja a párt munkáját. Debrecen A kedd délutáni rádiónyilat­kozatokat a megye és a város területén nagy érdeklődéssel és megnyugvással fogadták. Nyomban meg is indult a szer­vezkedés. A debreceni kom­munisták ültek össze először, akik megalakították a Ma­gyar Kommunista Párt debre­ceni szervezeteit. Programúk­ban feladatként jelölték meg a forradalmi vívmányok meg­védését és továbbvitelét, a bűnös elemek, akik pusztítás­hoz és testvérharchoz vezették a népet, felelősségre vonását. A Független Kisgazdapárt debreceni szervezete szerdán délután alakult meg. A parasztpárt szervezésének élén dr. Balogh István, a Déry Múzeum igazgatója áll. A debreceni Szocialista For­radalmi Bizottmány tíztagú küldöttsége kedden este a fő­városba indult, hogy a magyar kormánnyal megbeszélje Deb­recen és Hajdú megye dolgo­zóinak állásfoglalását. Szeged A szegedi üzemek dolgozói ülősztrájkot folytatnak mind­addig, amíg a néptanács bizto­sítékot nem lát a szovjet csa­patok távozásáról. LELKESEN - SZABIIDON — készült Nógrád Népe első példánya — Nem nagy esemény, de azért talán érdemes arra, hogy megörökítsük. Október 30-a, délután. A Szabad Nógrád szerkesztőségébe egymás után jönnek a lap újságírói, munkatársai. Van, aki napok óta alig aludt valamit. Még sem bóbiskolnak. Mindenki izgalommal, lelkesedéssel van tele. Az események egymást kergetik és akik itt vannak, azok együtt tartanak a rohanó idő­vel. Nem szépítik a múltat, saját munkájukat sem. A Szabad Nógrád nem töltötte be_ hi­vatását, nem vált a megye ütőerévé, nem vitte szét a nagy testbe a friss vért. Most ne kérdezzük, hogy miért. Nem is erről beszélnek, vitáznak. Hanem arról, hogy újat, igazat, magyart, emberit kell tenni, adni az olvasóknak. Készen van a Kossuth-címer a lap első olda­lára. Egymás után születnek a cikkek. Az MTI-ből a kollégák hozzák a friss híreket. Majd egyszerre valaki ajkáról elhangzik: — Meg kell változtatni a lap nevét. ötlet ötlet után. Valaki felveti: legyen Nógrád Népe. Ez maradt. Este, éjszaka a nyomdában folyik a munka. De hogyan! Nem a szedőket kell siettetni, hanem ők sürgetik a kéziratokat. Hasáb ha­sáb után kerül ki a gépekből és máris olvas­sák, készül a korrektú~a. A láz átragad a nemzetőrökre is, akik az ívek fölé hajolnak: ők az új lap első olvasói. Szinte párhuzamo­san a szedéssel megindul a tördelés. Aztán gépbe kerülnek az oldalak. Újságíró, szedő, tördelő: mindenki a gépnél van, várja az új lapot. És még ekkor is simítgatják, javítják. Valaki betűhibát fedez fel az első példányok­ban. Azonnal leáll a gép, kiigazítják. Az idő közben halad. Megjelenik a taka­rítónő, új nap virrad. És ezen az új napon, miként az egyik öreg szedő mondja, végre Nógrád megyében is megjelenik a szabad sajtó első igazi terméke: Nógrád Népe. HALOTTAK NAPJA — „Szép érted élni érted halni, te szent magyar hazám!“ Az új Marathon, egy vi­lágraszóló szabadságharc hősei fölött gyújt gyertyát ezen az estén egy elnyo­mott letiport árva nép. mely fölébredt és csodát művelt. Magyarország újra a vér, a könny és a hősök hazája lett, de a tengernyi vér mégsem hullt hiába. A szolgákból újra emberek lettünk. Ifjúságunk legjava, gyerekek, asszonyok inkább választották a halált, mint a rabságot. Mártírok ők egyszálig, mindnyájunk ha- lottai. Temetünk, sírunk, mert elég okunk van rá. És ha ennyi áldozat kevés volt, leszünk még többen is. Most megmutattuk a vi­lágnak, hogy nem félünk a haláltól, ha van miért küz­deni. A Nógrád megyei ifjú­ság, parasztok, munkások halálraszántan várják a pil­lanatot, hogy ha kell, bele- sikoltsák a világ fülébe: Nekünk vagy teljes szabad­ság kell, vagy halál! Más választás nincs. És az Isten velünk lesz, mert harcunk jogos és igazságos. Népem! Hazám, te hősök szülője és temetője vagy most. Ha fölénk borul a te­metők esti csendje és meg­állunk a virágos sírok fö­lött, bár mérhetetlen a bá­natunk, mégse sírunk. Szo­rítsuk össze fogunkat, ahogy a mártírok nemzeté­hez illik, emeljük az égre szemünket s az Isten így is látja, mit jelentenek az el­fojtott könnyek. Halottak napja. Ézrek és ezrek szeretné­nek ma gyertyát gyújtani a sírok fölött, de nem tudják, hol van a sír, merre fekszik élettelenül a szeretett, hősi gyermek, vagy apa. Gyász ez, a nemzet gyá­sza. A sok apró gyertyafény­től pedig világosodjék meg a magyar égbolt és hirdesse az egész világnak a szabad­ságszeretet csodáját. Dr. Börzsönyi Sándor A SZOT elnökségének tájékoztatója a munkástanács és az ÜB viszonyáról A munkástanácsok és az üzemi bizottságok tagjai, vala­mint az üzemek dolgozói kö­zül sokan kérdezik, milyen legyen a munkástanácsok és az üzemi, szakszervezeti bi­zottságok egymáshoz való vi­szonya? Erre a kérdésre a SZOT elnöksége az alábbi tá­jékoztatást adta az MTI mun­katársának: — A munkástanács — el­képzeléseink és már eddig szerzett apasztalataink szerint olyan vezető testület, amely az igazgató felett áll, felelősen irányítja az üzem egész termelő tevé­kenységét, megállapítja a béreket, munkásokat vesz fel és bocsát el. A munkástanács a legközvet­lenebb formában fejezi ki azt a tényt, hogy a munkások üzemük felelős gazdái. Az üzemi, szakszervezeti bizottság nem igazgat, ha­nem ellenőriz, tanácsol és javasol a munkástanács­nak. Érdekvédelmi szerv, mely fellép a méltányta­lanságok ellen.-------------­Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok tevékenységének súlypontja tehát átkerül az érdekvédelmi és a kulturális munkára. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak szaksze­rűen és lelkiismeretesen kell foglalkozniok a bér- és munkaügyekkel, a munka- és egészségvéde­lemmel, ellátási kérdések­kel, népműveléssel. Minden bizonnyal viták is lesznek az ÜB-k és a mun­kástanácsok között, de ezek a viták gyümölcsözők lesznek, a munkásosztály egyetemes érdekeit, jogainak védelmét szolgálják. Soha sehol nem szabad töb­bé előfordulni annak, hogy a szakszervezet nem vitatkozik az igazgatóval, vagy akár a munkástanáccsal, ha a dolgo­zók egyéni, vagy közös sérel­meinek orvoslásáról, jogos kívánságainak teljesítéséről van szó. Meggyőződésünk, hogy a munkástanács és az SZB ilyen elvi alapokon álló viszonyával minden dolgozó egyetért. —--------------------------­Me zőgazdasági dolgozók: Szántsatok, vessetek! Parasztok, mezőgazdasági dolgozók, traktorosok, mező- gazdasági szakemberek! Támogassátok lelkes munkátokkal az új nemzeti kormány erőfeszítéseit, és minden erőtöket fordítsátok a mezőgazdasági munkák elvégzésére, elsősorban népünk jövő évi kenyerének biztosítására! Nógrád megye népéhes Szemtanú beszámolója a budapesti eseményekre! Nehéz azoknak beszé’ni, aki-I két halottak, sebesültek döb-1 bentettek rá. hová is vitték az országot, egy pár+ bűnös veze-: tői. Nehéz azok-1-1- «■-ölni, akik I hosszú időn kereszt.ül, téves • eszmék megvalósítására paza­rolták minden erejüket. És kü'önösen nehéz akkor, ami­kor a fe1 elősrk. mint megyénk­ben Haidó "József és Rácz Ká­roly elhagyták az országot. Mi azonban itt maradtunk és szólni akarunk. Beszélnünk kell, mert minden té’m-'és és hiába va’ó munka ebenére is a kommunista eszmékért fára­doztunk. tgaz, rosszul. De meggyőződésünk, hogy a be- mocskoU eszméket, nem lehe­tett eltemetni. Maga a forra­dalom bizonyítja ezt, amely ér­vényre juttatta a legszélesebb­körű demokratizá'ási folyama­tot. Ha egy pártfunkcionárius számotvet magával, be kell ezt látnia. Nincs ma fontosabb felada­tunk, mint tanulni az elköve­tett hibákból. Hitelét vesztette a nép szemében az olyan ön­kritika, amely naponta képes új nézeteket elfogadni majd elvetni. Nem is csináljuk. Annyit mondunk, amennyit őszintén mondhatunk. Ez pe­dig az, hogy dolgos polgárai leszünk ennek a hazának, bár­milyen munkára is állít ben­nünket. Súlyosan érint mind­annyiunkat az, ami hazánkban történt. Idő kell rá, hogy tisz­tázzuk magunkban. De addig is dolgozunk. Dol­gozni fogunk azoknak a cél­kitűzéseknek a megvalósításá­ért, amelyért a nép vérét on­totta. Igaz, szerényebb eszkö­zökkel, mint 1945-ben. Mert akkor eszménk tisztasága volt a zászlónk. Addig is, amíg lelkiismere­tünket megvizsgálva, minden káros eszméktől megtisztítva munkához láthatunk, meg­szüntetjük a megyei pártbi­zottságot. A vezetést egy hat­tagú elnökség veszi át. Az új helyzetben természetesen sze­rényebbek lesznek anyagi esz­közeink is. Fölajánljuk a sú­lyos lakáshelyzetre való tekin­tettel, hogy a pártiskolát, to­vábbá a városi és járási párt- bizottság volt épületét, a Nem­zeti Bizottság hasznosabb célra j vegye igénybe. A megyei párt- j bizottság épületébe a Szénbá- nyászati Tröszt költözik. Itt kap helyet a párt elnöksége is. Nem a rikító önkritika mon­datja ezt velünk, hanem a lel­kiismeret. Az elnökség tagjai: Andó István, Cserháti József, Hegedűs László, Kovács József, Laukó György, Vajó István S zombaton éjjel tértem ha­za Budapestről, az ese­mények nagyrészének szem­tanúja voltam. Beszélgettem az emberekkel s tapasztaltam, hogy a történtek súlyát, tragi­kumát és nagyszerűségét ta­lán nem érzik tökéletesen. Elmondom mindenkinek, azoknak, akik húnyt szemek­kel s lefogott füllel nem átal­lották fasiszta felkelésnek ne­vezni egy nép élet-halál har­cát, az ingadozóknak s a szi­lárdan küzdőknek is: nincs a magyar történelemnek olyan korszaka, ahol reménytelenül induló, egyenlőtlen küzdelem­ben ezrek és ezrek ilyen he- roizmussal tudtak volna bar- mint most. Jókai tolla erőtlen lenne harcunk és diadalunk megírására, tetteik beszélnek méltóan. Aki résztvett azon a tünte­tésen, aki énekelte 250 ezer zokogó emberrel a Himnuszt a Parlament előtt, az átélte egy nemzet magáratalálásá- nak nagyszerűségét. És aki látta 18 fegyvertelen ember halálát a Rádiónál, mielőtt a felkelők első fegyverei meg­érkeztek, az megértette, s osz­totta a tömeg fogcsikorgató el­szántságát. Az ÁVH-sok ellen dübörgő magyar tankokat — kedd es­te — virággal dobálták, s le­hetetlen azt a lelkesedést el­mondani, azt a látványt leír­ni, ahogy tapsoló, ujjongó em­berek ezrei között lobogó ma­gyar zászlókkal rohantak cél­juk felé. K edd éjjel és szerdán dö­rögtek a fegyverek, a harc rendkívüli hevességgel folyt. Az a hír járta — s én igaznak tudom —, hogy ezrek feküsznek halva. A Rádió mellett négyszáz halott hevert, s a felkelők ha­lott baj társaik teste mögött kerestek fedezéket maguknak. Csütörtökön reggel — az ál­dozatok nagy száma, a statá­rium és a ropogó gépfegyve­rek ellenére is 50 000 ember vonult fegyvertelenül a par­lament elé. Beléjük lőttek. A nemzetiszín zászlóra, az ösz- szetorlódott, fegyvertelen em­berek közé. Többszázan hal­tak meg, de a halálhörgés tán el sem halt, vérük nem szá­radt meg, testük ki sem hűlt még, s az utcákon ezrek és ezrek vonultak újra, gyász­lobogókkal letakart halottakat vive, rettentő haláltmegvetés- sel. És harsogott a refrén: „Esküszünk, hogy rabok to­vább nem leszünk!” Lányok és asszonyok, mun­kások, diákok és katonák on­tották vérüket és haltak meg panasz nélkül az utcán. Szét­roncsolt testüket fekete és nemzetiszín zászlókkal takar­ták, koszorúkkal borították, s az emberek szörnyű példáju­kon nem rettenve, de új lel­kesedéssel harcoltak tovább. Örök dicsőség a szabadság halottainak, akik szívükbe fo­gadták a golyót, s torpanás nélkül haltak meg magasztos eszmékért, egy nép jövőjéért! A vérengzést kezdő testvér­gyilkosokat rútítsa mindörök­re Káin bélyege. —O— F ekete selymek lobogása hirdeti a nemzet gyászát. Jövendő boldog életünk már­tírok ezreinek csörgő véréből csírázott ki. A halál rettene­tes, de a céltalan halál száz­szorosán az. Őrködjünk ébe­ren, szilárdan, hogy a nemzet NÓGRÁD NÉPE A Nógrádmegyei Forradalmi Nemzeti Bizottság lapja. Felelős kiadó: Mlinárik István. Szerkeszti: a Szerkesztőbizott­ság. — Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Salgótarján, Damja­nich út 2. Telefon: 18-74, 19-74, 16-83. Salgótarjáni Nyomda­ipari Vállalat. Felelős vezető: Topa György halottjai békén nyugodjanak. S kiáltásuk oda a restaurá­cióval kísérletezőknek, vívmá­nyaink nyílt, vagy titkos el­lenségeinek Mi nem a bosz- szút, a megbékélést tartogat­juk! De csengjen felettünk Ady Endre figyelmeztető sza­va, remegtesse meg talán most is fegyvert markoló ke­züket. hirdesse igazunkat és lebírhatatlan erőnket: „Itt van a nép, trónt ülni fog most. Ezer évig férge a rögnek, ítél a nép, ítélni fog, S ezerszer jajj a bűnösök nek.” Gerelyes Endre IV. éves bölcsész hallgató YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Olvasd el és add tovább!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom