Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-31 / 1. szám

Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar! I. évf. t sióm. (§) A NÓGRÁDHEGYEI FORRADALMI NEMZETI BIZOTTSÁG LÁPJA _______1956. október 31. Nt tgy Imre rádióbeszéde Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmi­ségiek! A hazánkban mind éleseb­ben kibontakozó forradalom a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségével teljes egyetértésben a nemzet életé­ben sorsdöntő elhatározásra jutott, amelyet a következők­ben kívánok Magyarország dolgozó népével tudatni. Az ország életének további demokratizálódása érdekében az egypárt-rendszer megszün­tetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíci­ós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük. Ennek megfelelően a nemzeti kormányon belül szűkebb kabinetet létesít, amelynek tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losoncai Géza és a Szociálde­mokrata Párt által kijelölen­dő személyiség. A kormány előterjesztést tett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Kádár János és Losonczi Géza áliamminisz- terré való megválasztására. A Nemzeti Kormány felhív­ja a szovjet csapatok parancs­nokságát, hogy azonnal kezd­je meg a szovjet csapatok ki­vonását Budapest területéről. Egyidejűleg a Nemzeti Kor­mány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak az ország területéről való ki­vonására haladéktalanul meg­kezdi a tárgyalásokat a Szov­jetunió kormányával. A Nemzeti Kormány nevé­ben bejelentem, hogy a forra­dalom által létrehozott de­mokratikus, helyi önkormány­zati szerveket a Nemzeti Kor­mány elismeri, rájuk támasz-, kodik és támogatásukat kéri. Magyar testvéreim, hazafi­ak hazánk hű polgárai! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsá­tok helyre a nyugalmat. Ne folyjon testvérvér hazánkban. Vegyétek elejét minden rend­zavarásnak. Minden rendel­kezésre álló erővel biztosítsá­tok az élet és vagyonbiztonsá­got. Magyar tesvéreim, munká­sok, parasztok! Sorsdöntő el­határozásunkban álljatok a Nemzeti Kormány melléi Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország! Tildy Zoltán államminiszter rádióbeszéde Magyar Testvérek! A nemzet akarata, a nem- ! zeti forradalom győzött. Ezt az akaratot képviselték az if­júság a maga hősies harcával, : az írók, a munkások százezrei, j a parasztok, a fölművelők, az egész ország. Ezzel az akarat­tal szemben hiábavaló volt yiinden néven nevezendő erő­szak és ellenállás. Megrendültén állok itt a mikrofon előtt. Nem írtam meg a beszédemet, talán lesz ebben rendszertelenség, de a szívem túláradó örömé­vel köszöntőm, ölelem a drága magyar ifjúságot, amelynek harcoló képviselőivel is talál­koztam ezekben a napokban. Köszöntőm őket és hirdetem a magyarságnak, hirdetem az egész világnak, hogy ez az ifjúság és a velük küzdő mun­kások, katonák nemcsak hogy méltók a márciusi ifjúsághoz, de a maga helytállásával, a maga hősies küzdelmével és a küzdelem eredményeivel túlszárnyalta 1848 március 15-ét. A magyar nemzet nem tehet mást, mint hogy az ő harcosainak az emlékére nem­zeti ünneppé nyilvánítsa azt ,■ a napot, amelyen harcukat megkezdették. Mondtam, hogy talán rend- szertelen lesz a beszédem, de bejelentem azt, hogy a nemzeti kormány a felkelés hősi halottad katonai tisz­teletadással fogja eltemetni. Gondot visel a sebesültekről is és gondoskodik meggyógyí­tó sukról gondoskodni fog a hozzátartozókról, a nemzet minden áldozatkészségével Most rögtön ezzel kapcso­latban arra kérem a harcoló egyetemi ifjúság képviselőit, hogy a maga küldötteit küld­je el hozzám a parlament épü­letébe. Várom őket, várja őket Nagy Imre miniszterel­nök, hogy hivatalos megbíza­tást is adhassunk nekik az egyetemi nemzetőri karlhatal- mi zászlóaljak megalakításá­ra, hogy aztán együtt a ha­zához hű katonasággal és rendőrséggel tarthassák fenn a rendet és védjék a forra­dalom eredményeit és vívmá­nyait. Bejelentek egy pár intézke­dést is. Bejelentem az ország­nak, hogy Kós Péter ENSZ- beli megbízatását a kormány visszavonja, új delegációt fog küldeni, amely már en­nek a kormánynak az állás­pontját képviseli. Bejelentem azt, hogy a parasztságot any- nyira sújtó begyűjtési rend­szert, ennek a hatályait a mai napon megszüntetjük. Meg vagyok győződve arról, hogy •a magyar földművelő nép jobban fogja ellátni a várost, s a városban dolgozókat ez­után, amint az elláttatott ed­dig. Bejelentem azt, hogy a parasztság többi jogos követe­léseit a nemzeti kormány még ezen a napon meg fogja vizs­gálni és közölni fogja a pa­rasztsággal, az országgal a ma­ga döntéseit. Magyar Testvéreim! A rá­dió is a magyar nemzet rá­diója. Gondoskodni fogunk arról, hogy azok a tévedések és tévelygések, amelyek meg­történtek a múltban, a jövő­ben meg ne történhessenek. Magyarok vagyunk: kicsiny nép, kicsiny nemzet, de a ma­gunk országában magyarul és szabadon akarunk élni. Köl­csönös megbecsülésben mind­azokkal a népekkel és nem­zetekkel, amelyek megbecsü­lik a magunk nemzeti sajátos­ságait, nemzeti kultúráját, nemzeti akaratát. Békében akarunk élni az egész világ­gal, különösen szomszédaink­kal, s éri meg vagyok győződ­ve arról, hogy a Szovjetunió népei és a Szovzetunió vezetői látni fogják, hogy amikor majd egy nem megalázott, de szabad nemzettel és egy sza­bad nemzet képviselőivel tár­gyalnak, mennyire más lesz a viszony, mennyire több lesz a megértés, a megbescülés és a szeretet közöttünk. Magyarok! Testvéreim! Most már a súlyos felelősség mind­nyájatokon van. Föl kell épí­teni az új nemzeti élet min­den épületét. El kell kezde­nünk szabad életünket és nek­tek magatoknak kell őrködni e szabadság fölött. A szabad­ságot nemcsak az erőszak ve­szélyezteti, de veszélyezteti a fölfordulás is. Vigyázzatok rá! Megszereztük és tnegszerezté- tek mindazt, amiért harcol­tunk. Most ezt a drága kin­cset, amelyet megszereztünk é ; megszereztetek, ezt a drága kincset őrizzük meg. A kor­mány, illetve a szűkebb kabi­néit, amikor arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy meg­szünteti az egypárt-rendszer uralmát Magyarországon, ez­zel azt is kinyilvánította, hogy az ország népének magának szabadon, beavatkozás nélkül kell döntenie az ország jövő­jéről, tehát elő kell készíte­nünk a szabad választásokat. Ehhez rend kell és nyugalom. A választásokat már csak az veszélyeztetheti, hogy ha az országban nem tud helyreállni a belső békesség. A békesség őrzi, magyar testvérek, mindazt, ami most a kezünkben van. A békesség őrzi a jövendőt, s én mélysé­ges felelősségérzettel felelős­ségre szólítok föl minden ma­gyar embert, akiben magyar szív van, magyar értelem van, magyar érzés van, annak ösz- sze kell fogni és meg kell te­remtenie országunkban a ren­det, a békességet. Ne legyen több áldozat és ne legyen több pusztítás! Azért is hívom az egyetemi ifjúságot, hogy a maga cso­dálatos felelősségérzetével, amelynek ragyogó és törté­nelmi példáit mutatta meg a küzdelem és a harc súlyos napjaiban, ezzel a felelősség- érzettel és fegyelmezettséggel jöjjön és maga is segítse hoz­zá az országot a rend föntar- tásához. Azok a fiatalok, akik vérük hullása közben is vi­gyáztak arra, hogy a fosztoga­tók ne törhessenek be soraik­ba, azok a fiatalok, akik őriz­ték a kirakatokat, amikor azoknak üvegét betörte a go­lyó, azok a fiatalok, akik min­dent őriztek, ami a nemzetne!*: a kincse, most meg fogják a hazafias honvédséggel és ren­dőrséggel együtt őrizni azt, amit kivívtak: az ország béké­jét, a jövendőt biztosító békét, (Folytatás a második oldalon) Lapzártakor érkezett Felsőpetény községből egy rétsági honvédtiszti csoport kiszabadította Mindszenti bí­borost, akinek 8 évi rabsága ezzel véget ért. Mindszenti bíboros innen budai lakásába költözik. A honvédelmi miniszter kedd esti közleménye A társadalmi és nemzeti megújhodásunkat kiharcoló hősies forradalom eredménye­ként megállapodtam a szovjet fegyveres erők parancsnoksá­gával, csapataik Budapestről való kivonulásának rendjéről. Eszerint az összes Budapesten lévő szovjet csapatok kivonu­lásukat 1956. október 30-án délután négy órakor megkezd­ték és előre kidolgozott terv szerint 1956. október 31-én virradatig befejezik. A szovjet csapatok kivonásával párhuza­mosan fővárosunkban a nép­hadsereg egyes alakulatait vo­nom össze. A rendfenntartás feladatait a néphadsereg, a rendőrség és a nemzetőrség csapatai együttesen látják el. Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter A pénzügyminiszter elrendeli hogy az 1956. október 24—29. közötti időre a vidéki üzemek, vállalatok, hivatalok, egész­ségügyi intézmények dolgozói részére járó fizetést a Buda­pestre vonatkozó rendelet alapján kell megállapítani. Gépállomások, ÁFORT-kutak figyelem I Felhívjuk megyénk vala­mennyi gépállomását, ÁFORT- kútját, hogy haladéktalanul jelentse, mennyi gázolajjal rendelkezik. A közszükségle­tek, a lakosság élelmezéséhez szükséges szállítások biztosí­tása miatt ugyanis a megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság központilag kívánja biztosí­tani az üzemanyag legcélsze­rűbb, a lakosság érdekeinek leginkább megfelelő szétosz­tását. Ehhez azonban az ösz- szes készletek mielőbbi pontos felmérése szükséges Nógrád megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság Az igazság útján Szomorú játéka a véletlennek, hogy a Szabad Nóg­rád fejlécét éppen ezen a napon vesszük le a lap éléről, amikor Nógrád valóban szabad lett. De mégis meg kell ezt tennünk. Muszáj, hiszen tudjuk, érezzük, hogy en­nek a címnek nem lehet többé helye, annyira megren­dült benne a bizalom. Nem csoda. A sztálinista önkény az országban itt, Nógrádban fojtogatta a szabadságra, igaz, emberi Szóra éhes lelkeket legtovább. Még teg­nap is cenzúrázták a lapot azok, akiket ma elűzött a nép. Még tegnap is megakadályozták, hogy a gálád kútmérgezésről, az XJj Szó forradalmunkat rágalmazó számának terjesztéséről szóló cikkünket így fejezzük be: „Vajon kik voltak és miért tették?“ Ma már tudjuk, miért nem engedték Jakab Sándorék, hogy a cikk csor­bítatlanul jelenjék meg. Lelepleződésüket halogatták ezzel. Nem sokáig ... Sok, nagyon sok mondanivalónk lesz még arról, mi okozta, hogy a hajdani Szabad Nógrád még akkor , sem szólalhatott meg, amikor az országos lapokban a becsületes, tisztaszándékú írók és újságírók már fesze­gették, egyre erősebben feszegették Rákosi—Gerő ön­kényuralmának rácsait. Most azonban nincs hely, nincs idő erre, mert az első: a ma és a holnap dolga. Azé a bíztató holnapé, amelyért a Nógrád Népe szerkesztő­ségének tagjai szívvel-lélekkel, igaz meggyőződéssel szállnak síkra együtt a néppel. Az első szó, ami ebben a forró, mámoros hangulat­ban, a Csak most született szabadság levegőjében tolira kívánkozik, a köszönet és a hála mindazoknak, akik vérük hullásával harcolták ki a sajtószabadságol. Nekik, a forradalmi ifjúságnak, munkásságnak kö­szönhetjük, hogy ma már Kossuth-címerrel, új néven jelenik meg a megye dolgozóinak lapja, amely immár nem a sztálinisták szájíze szerint készül, hanem a megye népének igazát mondja, harsogja. Hazafiak! Barátaink! Fogadjátok hát szeretettel és bizalommal a Nógrád Népét. Olvassátok és írjatok bele szabadon, meggyőződésetek szerint. A sajtósza­badság a mienk, mindannyiunké: a Tiéteké, és az újságíróé is. Évekig hallgatni, vagy hazudni — mind­annyiunknak fájt. Fájt az újságírónak is, akit a nép­ellenes kormányzat bértollnokká züllesztett, s akinek ezért nagyon nehéz most bizalmat kérnie. Mégis meg­teszi, mégis bizalmat kér. Adjátok meg neki, s ellen­őrizzétek, érdemes-e rá! Soha többé hazúgságot, soha többé szemfényvesz­tést! Ezzel a programmal indul a Nógrád Népe. Kevés­nek látszik? Pedig nem az! Úgy érezzük, benne van minden, amit a szabad sajtótól vártok. És ezt valljuk mi is, akik a sajtószabadságot, ezt a nagy ajándékot úgy köszönjük meg, hogy mindhalálig elkötelezzük magunkat az igazság mellé. A nép igazsága mellé. Á Minisztertanács közleménye Magyarok! Mindnyájunk fájdalma, mindnyájunk szé­gyene, a szenvedélyek felkor­bácsoló ja két rendelet volt, mely miatt százak és százak vére hullt. A szovjet csapatok Budapestre hívása volt az egyik, a szabadságharcosok fe­jére kitűzött gyalázatos statá­rium volt a másik. A történe­lem színe előtt felelőségünk teljes tudatában jelentjük ki, hogy Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke erről a két el­határozásról nem tudott. A Minisztertanács szovjet kato­nai segítséget kérő határoza­tán és a statárium kihirdető rendeletén nincs rajta Nagy Imre kézjegye. Ez a két in­tézkedés Hegedűs András és Gerő Ernő lelkén szárad, ők viselik érte a felelősséget a nemzet és a történelem előtt. eggel nyolckor, amikor a küldöttek mégérkeztek, még teljes tanácstalanság uralkodott. Korelnök ült az asztalfőre, megpróbált néhány szavas útmutatást adni, aztán ő is lemondott. Senki sem tud­ta biztosan, mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. Akkor felkiáltott valaki: vi­gyázzunk, mert olyanok is vannak itt, akik nem ide va­lók! Mintha gátat vágtak vol­na a tétován hömpölygő ára­datnak. Egyszerre medrébe ta­lált és zúgva, tajtékozva meg­indult. Izgatott közbekiáltá­sok mindenfelől: kik azok? Jöjjenek elő! Egymás után felálltak: Ja­kab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meggyő­ződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak. Aztán elpattant a húr. Meg­kérdezték tőlük, kik hozták be Szlovákiából az Uj Szót, ezt a forradalmunkat gyalázó, nívót- lanul úszító szennylapot? És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani, eg kell állítanom a tollat, hogy az izgalmas, forró­Megalakult a Megyei Hemzeti Bizottság atmoszférájú eseményeknek tárgyilagos képét adjam. Igaz, kiabálás volt. Ajtót mutattak azoknak, akik éveken át hamis elvek céljaira használták fel a pártot, — de más nem történt. Nem volt egy túlzó szó, senki sem kiáltott halált. Még csak felelősségrevonást sem emle­gettek . Egyet kívántak: távoz­zon az, aki nem tud és nem akar az újjászülető Magyaror­szágért harcolni! És ebben iga­zuk volt. Nem lehet rejtett sziklazátonyok között hajózni! Nem kockáztathatjuk mégegy- szer a magyar nemzeti szabad­ságot. Az önmagunkat megtisztító tűz vezette ezután minden szavunkat. Nem volt szervezett hozzászólás. Nem volt felső utasításra összeállított napi­rend, mégis egyre tisztábban bontakoztak ki az új szerv körvonalai. Először a politikai elvek tisztázódtak. Tomboló taps közepette összegezte az elnökség, nii az, amivel min­denki egyetért: Azonnal vonuljon ki a szov­jet hadsereg! Kós Pétert, Magyarország ENSZ-képviselőjét hívják visz- sza! Mindenben azonosítjuk ma­gunkat azokkal a célokkal, amelyekért forradalmárok vére folyt! Együttműködünk az ország többi Nemzeti Bizottságával! Az új kormányt a forradal­márok képviselőivel folytatott tárgyalás alapján kell össze­állítani ! Azután megkezdődött a sza­vazás. A nagylétszámú testü­let megválasztotta a Nemzeti Bizottságot. Milyen okos maradt a nép, mennyire megedzették eszét és szívét a lélekölő szeminá­riumok,' az egyhangúlag hozott szavazatok ásító unalmassága! indenki nyiltan beszélt. A pásztói küldött néhány szóból megismerte a kistere- nyei bányászt. Nem kellett életrajz. Elmaradtak a politi­kai meggyőződést bizonygató szánalmas formalitások. Mégis tudtuk, kire szavazunk. Délután kettőkor 46 küldött ült az asztalokhoz. Képviselve volt a karhatalom, a sajtó, a diákság, a pedagógusok, a MÁV, az autóközlekedás, az államigazgatás, a jogászok, a gyárak, a bányák, a közellátás, az egészségügy, a kisipar és a parasztság. És máris jöttek a küldöttek. Luciáivá fegyvert kért, hogy nemzetőrséget alakíthasson. Három járási orvos a fizetésé­nek 50 százalékát ajánlotta fel, hogy abból a forradalom­ban elesett hősök hozzátarto­zóit támogassák! Azután a ka­zán bányászok szóltak. Még meg sem született az új szerv, még azt sem tudta, milyen keretek között dolgoz­zon, még kapkodta a fejét a sok tennivaló között, — mégis megindult a munka. Az első és legfontosabb megteremteni a forradalomhoz hű karhatalmat. Voltak nyug­talanító hírek. Itt-ott kihasz- ták a tüntetések adta lehető­séget és fosztogattak. Az új keretek között, megtisztultan munkához látó karhatalom rö­vid idő alatt leszámol velük. Nem szennyezhetjük be a tisz­ta piros vért. A Megyei Nemzeti Bizott­ság átvette a sajtó és hírköz­lés felügyeletét, megvizsgálja a közellátás jelenlegi nehézsé­geit,. intézkedett a bérek ki­fizetésének folyamatosságá­ról. A legsürgősebb feladatok megoldását, a járásokkal és a szomszédos megyékkel való kapcsolat megteremtését egy szűkebb elnökség végzi. Tag­jai: Garamvölgyi Antal (Kis­gazdapárt), Kovács János (Pa­rasztpárt), Laukó György (Kommunista Párt), Kecskés Károly (Szociáldemokrata Párt), Mlinárik István, Édes György, Szabó István, Bajtai Jenő, Sartóris Kálmán, Eszter­gomi Antal és Lénárd Andor. A Megyei Nemzeti Bizott­ság a forradalom szülöt­te. Feladata, hogy a forradal­mat vezető politikai télkitűzé­sek talaján állva, kezébe ve­gye Nógrád megye irányítá­sát, biztosítsa az élet normális folyását és megakadályozzon mindenféle restaurációs kísér­letet. Segítsen ebben minket Nógrád megye népe! Mlinárik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom