Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-03 / 79. szám

1956. október 3. SZABAD TVOGRÁD 5 A helyi tapasztalatok felhasználásával is emeljük a pártoktatás színvonalát A Központi Vezetőség 1956. július 1»—21-i határozata felhívta minden párttag és pártfunkcioná­rius figyelmét az ideológiai munka megjavítására. A határozat kimondja: A tu­dományos kulturális pro­pagandamunkánkban foko­zott harcot ketl folytatni a személyi kultusz maradvá­nyai ellen, leküzdve a d >g- matizmust. önálló gondol­kodásra kell nevelni a tu­domány, a kultúra, az agi­táció területének minden dolgozóját. Harcolni kell a burzsoá ideológia ellen, a dolgozó tömegek szocialista neveléséért. Az 1956—57-es pártokta- tasnak mindezeket a fel­adatokat meg kell oldani. A szervezett pártoktatásba be­vont párttagok zöme az „Időszerű kérdések’*, vala­mint a marxizmus—leniniz- mus alapjai tanfolyamán fog tanulni. Itt a propagan­distáknak a gyakorlatban való végrehajtást kell meg­ismertetni a hallgatókkal, mozgósítani őket a felada­tok végrehajtására. Ez a két tanfolyam (de a többi is) nagy n alkalmas arra, hogy az országos feladatók mel­lett a helyi tapasztalatokat o lehető legnagyobb mér­tékben felhasználják a könnyebb megértés érdeké­ben. Éppen ezért már most az oktatás beindulása előtt minden egyes propagan­dista fogjon hozzá a helyi anyagok gyűjtéséhez. Min­den propagandista ismeri már, hogy az anyag, melyet a hallgatókkal meg fog is­mertetni, mivel foglalko­zik, A marxizmus—leniniz- mus alapjai tanfolyam II. évfolyamán az első témánál foglalkozni fognak „a párt szerepe a dolgozó tömegek történelemfomiáló szerepé­nek kibontakoztatásában”, a pártegységgel, a pártde­mokráciával, valamint kát, például üzemben, vagy falun az alapszervezetnél hogyan nyilvánult meg a személyi kultusz maradvá­nyai a kollektív vezetésnél, a bírálat-önbírálat alkalma­zásánál, a tömegek lebecsü­lésénél. A helyi tapasztala­tok széleskörű felhasználá­sa egyben lehetővé teszi azt is, hogy hallgatóinkat a pártszerű bírálatra és önbí­rálatra neveljük. Például ha megbeszéljük a szeminá­riumon, hogy milyen hibák fordultak elő az alapszerve­zeten belül a pártdemdkrá- cia megsértésénél, egész biztos, hogy sokan elfogják mondani véleményüket az alapszervezet munkájáról. Minden párttag legjobban annak a pártszervnek, vagy pártszervezetnek ismeri munkáját, amelyhez maga is tartozik, és amelynek munkája jó, vagy rossz módszereit saját maga is érezte, maga is részt vett benne. A helyi anyagik összegyűjtése és felhaszná-' lása a foglalkozásokon elő­segítik a hallgatókat abban, hogy önállóan gondolkozza­nak, mivel a helyi anyagok ismeretében szabadon el­mondják véleményüket. A helyi anyagok gyűj- tésére és felhasználá­sára minden évben felhív­tuk a pártbizottságok és a propagandisták figyelmét, többé-kevésbé végre is haj­tották. Ezen a téren jó mun­kát végzett a szécsényi pártbizottság, ahol az össze­gyűjtött helyi anyagokat el­juttatták a propagandisták­nak. Azonban a propagan­disták már nem gyűjtötték a helyi anyagokat, mely kö­zelebb hozta volna a hall­gatókat egyes tételek meg­értéséhez. az alapszervezet előtt álló feladatok megol­dásához. A propagandista elvtársak pótolják a mu­lasztottakat és már most fogjanak hozzá a helyi vv UAj * aiuxiiuii, ci -cv/gjcuici'jx íiuóód d UClJ'l szocialista demo^r^jfv^1M| oviiitAaSh«*, hogy Már most e kérdésekhez az oktatás beindulására ren- gyűjtsük a helyi anyago- delkezésükre álljon. Köszönjük, bányász elvtársak! Előadóművészi vizsgák Előadóművészek vizsgáztatá­sára kerül sor október 20-tól november 30-ig Salgótarján­ban. A vizsgára jelentkezhet­nek azók, akik még nem vizs­gáztak, akik az elmúlt eszten­dei vizsgán nem feleltek meg, akik magasabb kategóriát akarnak elérni (pl. valaki „al- kalmi”-t kapott de vendéglátó kategóriába szeretne kerülni). Vizsgázniók kell azoknak is, akik az elmúlt évben „Vendég­látó Ideigl. C” minősítést kap­tak és akik ez év tavaszán Ba­lassagyarmaton a csökkentett létszámú bizottság előtt vizs­gáztak. A jelentkezés ideje: október 10. Minden jelentkezőnek elő­zetesen 35 forint vizsgadíjat kell befizetnie a megyei tanács népművelési osztálya számára. Szabó István szobrászművész a magyar szénbányászat 200 éves történetének központi domborművén dolgozik. vei múzeumban vannak Bu­dapesten. Szabó István mosolyogva mesél gyermekkoráról. „Első művei” a magtár falát díszítet­ték. Akárhányszor bemeszel­ték, ő mindig újra telerajzolta. „De sokat „elkenegettek” ezért a magtárfalért” — emlékszik vissza nevetve. Végül is az in­téző 20 koronát adott az édes­apjának, hogy füzetet, festé­keiket vegyen neki és kijelen­tette. „Tehetséges a gyerek, még műasztalos is lehetne be­lőle”. Ez volt a legmerészebb elképzelés a jövőjéről. És hosz- szú évekig úgy látszott, hogy több nem is lesz belőle. „Csak 1926-ban tört ki raj­tam a faragási láz” — mondja kiről most szó lesz, Szabó István kisterenyei szüle­tésű szobrászművész, aki vég­re méltó helyett kapott művé­szi munkásságához, Benczúr Gyula, a világhírű festőművész örökébe lépett és ma Benczur- falván dolgozik a festő egykori műtermében. Szabó István 20 évvel ezelőtt 1936-ban aratta első sikerét országos kiállításon. Igen küz­delmes út volt míg eljutott idáig. Szabó István nem szob­rásznak indult. Édesapja, Sza­bó Márton 47 évig volt kerék­gyártó Kisterenyén a bárónál. Tőle örökölte művészi érzékét. Szabó Márton is foglalkozott már művészi fafaragással, mű­Nagy örömet szereztek ismét bányászaink minden Nógrád megyei dolgozónak azzal, hogy több mint 10 000 tonnával több szenet termeltek előirányza­tuknál szeptember hónapban. Különösen szép, elismerésre- méltó eredmények születtek vasárnap, szeptember 30-án, amikoris bányászaink pihenő­idejüket feláldozva nagy ter­melési napot tartottak, hogy ezzel is enyhítsék az ország széngondját. A szeptemberi termelés végösszegéről egyelő­re csak a nyers szám áll ren­delkezésünkre (ez a mérlegelés után valamivel csökkenhet vagy emelkedhet), s ha ezt vesszük figyelembe, megálla­pítható, hogy a harmadik ne­gyedévben összesen 39 785 ton­na szénnel teljesítette túl terv- előirányzatát a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt. Köszönjük nagyszerű bá­nyászainknak ezt a kiváló eredményt! További jó mun­kát, sok sikert kívánunk ne­kik és bízunk benne, hogy no­vember 7-re teljesítik máso­dik félévi vállalásukat. Jogos a bizakodás, hiszen az 5Ö 000 tonnából már nem sok hiány­zik! ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 3445 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Nagybátony: 2977 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mi­hály. Zagyva: 2598 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Szendrei Zoltán. Ménkes: 1882 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Szorospatak: 1656 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Fe­renc. Róna: 1234 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Mátranovák; 765 tonna több­let. Üzemveeztő: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Hányás: 670 tonna többlet. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Kazár: 102 tonna többlet. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. ADÓSOK: Kisterenye: 747 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Tiribes; 3641 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. A tröszt szeptember havi többlete Irén bánya termelésé­vel együtt összesen 12,325 ton­na. Igazgató: Sartóris Kálmán, főmérnök: Lassan József, ter­melési osztályvezető: Vörös La­jos, műszaki osztályvezető: dr. Csillag József. Hírek Túlteljesítették negyedévi tervüket az acé/árugyéríak A Salgótarjáni Acélárugyár — amely Közép-Európa leg­nagyobb gazdasági szerszám- gyára — az idén még minden negyedévben határidő előtt váltotta valóra tervét. A gyár dolgozói pénteken délelőtt is­mét negyedéves tervelőirány­zatuk korábbi befejezését je­lentették. Győzelmüket a tech­nika fejlesztésével vívták ki. Korszerűsítették a vasdrótthú- zás gyártási eljárását» ezáltal az 5,5 milliméteres huzalt 2 helyett 1,6 milliméterre tudják vékonyítani. A dróthúzógépek átrendezése után most' egy dolgozó két gép kezelését lát­ja el. A termelékenység növelésé­ben és az önköltség csökkenté­sében sokat segített a négyágú villák ágnyitásának gépesítése, valamint a szekértengely egy melegítésű kovácsolása is. A minőség megjavítása érdeké­ben megszigorították az anyag- átvételt, ily módon megakadá­lyozták, hogy hibás anyag ke­rüljön a termelésbe. Végleges adatok még nem állnak ren­delkezésünkre, de a számítá­sok szerint valószínűnek lát­szik, hogy a terv korábbi be­fejezésével a hónap utolsó nap­jáig mintegy 700 tonna külön­féle acélárut adtak terven fe­lül az Acélárugyár dolgozói. Könyvhírek Végre...! Dumas: A három testőr című regénye megjele- riík az Olcsó Könyvtár sorozat­ban még1 ebben az évben. Az Akadémiai Kiadó kiadja Hegel: A logika tudománya című munkájának első kötetét még ebben az évben. A világirodalom klassziku­sai sorozat a negyedik negyed­évben nagy érdeklődéssel várt kötetekkel gazdagodik. Riad­ják Defoe: Moll Flanders. Vic­tor Hugo: A nyomorultak cí­mű regényét és Ibsen váloga­tott drámáit kél; kötetben. Ehrenburg: Olvadás című re­gényének első és második kö­tete egybekötve jelenik meg novemberben az Uj Magyar Kiadónál. Már a Télapó ünnepre ké­szülnek a Csemege Édesipari Gyárban, öt-hat féle figura gyártását kezdték meg, ame­lyeket csokoládéval vonnak be. Ezek az édességek szta- niolba csomagolva kerülnek forgalomba. Nagy sikerrel adták elő szombaton és vasárnap a zagyvapálfalvai úttörők a Hó­fehérke és a hét törpe című mesejátékot. Több mint 650-en tekintették meg a két elő­adást. Műanyaggal kombinált fo­nott használati cikkek készül­nek. A háziipari szövetkezetek műanyaggal kombinált fonás- és kosáráruk készítését kezd­ték meg. Fehércementet is gyártunk jövőre. A Hejőcsabai Cement­gyár 1957-ben hazai anyagok­ból, műkövek gyártásához szükséges fehércementet állít elő. Még e hónapban megkezdik az ország első magnéziumko­hójának építését az Apci Fém- termia Vállalatnál. A kohót hazai anyagokból állítják elő. Ementáli sajlüzemet avat­tak szombaton a Baranya me­gyei Véménden. Ezzel évente 80 000 kilóval több exportsajt készül Baranyában mint ed­dig. Beszéljünk komolytalanul címmel gyűjtötte össze Kellér Dezső az elmúlt 12 év alatt el­mondott legsikeresebb konfe- ranszait. Jegyzetfüzetemből: Egy zenés üzenetről... Szíüküldi a távolból címmel külföldön élő magyarok kí­vánságára minden vasárnap déután 3 órától 4 óráig zenés üze­neteket közvetít a budapesti rádió. Nem azért írom ezeket a sorokat jegyzetfüzetembe, hogy ezt a sok örömet okozó műsort hírül adjam az olvasónak, mert nem hinném, hogy lenne rá­dióhallgató, aki már nem tudna róla, hanem azért, hogy a múlt vasárnapi adá's legelső műsorszámára emlékeztessek és egy sze­rény indítványt fűzzek hozzá. Azzal a bizonyos legelső számmal Kaszás Sándor, az egy­kori kisterenyei szakszervezeti elnök, aiki az átkos Horthy- fasizmus idején hagyta el hazáját, köszöntötte a régi bányász himnusszal a kisterenyei, salgótarjáni és zagyvapálfalvi bá­nyászokat Kanadából. A bányász himnusz szívhez és lélekhez szóló akkordjai közben kimondhatatlan érzések kerítettek hatalmúikba és most, amikor tenyeremben ■ van jegyzetfüzetem és kezemben a toll, csak meghatódottságomat tudom visszaidézni. Indítványom csak ennyi: válaszolni kellene Kaszás Sándor­nak néhány meleg szóval kísért zenés üzenettel, hadd érezze ő is, hogy gondolnak rá a régi harcostársak. ...és egy újságírói gondról „Szeptember végén” volt a címe a Salgótarjáni Acéláru­gyár DISZ-bizottsága által rendezett nagy őszi táncmulatság­nak. melyet a városban rendezett táncmulatságokkal együtt azért látogattam meg, hogy kutassam és megmutassam, hogyan szórakozik, mulat a város, benne az Acélárugyár fiatalsága. Az acélárugyári Művelődési Otthon bejáratánál, tervem útjába majdnem akadály gördült, s ezért határoztam el, hogy az acélárugyári fiatalság nagy őszi mulatságának megírásából semmi sem lesz. hanem ehelyett elmondom azt a méltánytalan­ságot. tanulságaival együtt, amely az említett helyen történt velem. Szóval fel akarok menni a nagyterem előcsarnokába. Sza­bályszerűen mutatom az utómban álló jegyszedőnek hiteles új­ságírói igazolványomat. Megnézi és csak ennyit mond. — Ez kérem nem elég, jegyet tessék mutatni. Nem akartam szóváltást, s így faképnél hagytam a jegy- szedőt és megkerestem a mulatságot rendező DISZ-titkárt, aki örömmel fogadott és igen természetesnek vette megjelenésemet. A kedves fiatal DISZ-titkárhoz hasonlóan kellene minden­kinek az újságírókkal szemben cselekedni, nem pedig úgy mint az én jegy szedőm tette, vagy ahogy egy némely gyárban a ka­pus bácsi csinálja, aki — egy kis túlzással — gyakran tovább írja a belépő cédulát, mint amennyi időt a gyárban tölt az újságíró, akinek — igen sajnos — legtöbb esetben nagyon sie­tős a dolga. Száz szónak is egy a vége, kedves olvasók, jó tájékozta­tást csak akkor várhattok az újságírótól, ha soha nem álltok az útjába, hanem ehelyett inkább önzetlenül seggetek. KOVÁCS JÁNOS c/lki „életre kelii“ a (At huncutul csillogó szemekkel, mert Szabó Pista bácsiról tud­ni kell, hogy egy roppant jó ke­délyű, nagyon egyszerű, köz­vetlen modorú ember, aki órá­kig tartó kedélyes beszélgetés seket folytat a község dolgozó parasztjaival, míg azok azt né­zik csodálkozva, hogyan „kel életre” keze nyomán az egy­szerű fadarab. p’ Iső igazi műve egy bá- nyász-szobor volt. A kis­terenyei Szeberényi ökrös And­rás bácsit mintázta meg és ez olyan élethűre sikerült, hogy Lénárd igazgatónak mindjárt megtetszett, meg is vette, és mindenkinek eldicsekedett ve­le. Ezután „jegyezte" el ma­gát a művészettel. Több meg­rendelést kapott, végleg abba­hagyta a mesterségét és 'szob­rokat faragott. Nagy befolyás­sal volt erre az elhatározásra az, hogy Bóna Kovács Károly festő- és szobrászművész ek­kor jött haza Párizsból az emigrációból. Nála tanult ez­után 3 évig s ennek nagy sze­repe volt művészi tehetsége ki­bontakozásában. Az 1936-ban aratott első iga­zi siker vármegyei ösztöndíjat hozott számára, a Képzőművé­szeti Főiskolára került Sidló Ferenc mellé, és ez nagy ha­tással volt további fejlődésére. 1939-ben nagy sikere volt a New York-i kiállításon is. Te­hetsége igazán kibontakozni a felszabadulás után tudott. Ér­deklődése teljesen a bányászok felé fordult s egy-két más irá­nyú próbálkozástól eltekintve minden műve az ő életüket, küzdelmeiket mutatja be a mű­vészet nyelvén. Az Országos Képzőművészeti Kiállításökon elismeréssel fogadják műveit. Díjat nyert a Hunyadi-pályáza­ton. A kritika művészeti éle­tünk nagy tehetségének tart­ja. aki kellő kritikai segítség­gel, még nagyszerűbb alkotá­sokkal gazdagíthatja a világot. Szobraink nagy része kifejező, élettel teli. Van egyéni monda­nivalójuk, mentesek a sema­tizmustól. A mikor megkérdezzük, me- lyik miivét szereti leg­jobban, melyiket tartja élete főmüvének, ezt feleli. „Azt, amelyen most dolgozom“. S bár még nem akarja nyilvá­nosság elé vinni, mi mégis el­áruljuk olvasóinknak, hatal­mas alkotás ez. Nagy eseménye lesz a ma­gyar képzőművészetnek, ami­kor elkészül és kiállításra ke­rül. Ez a mű azt bizonyítja, hogy alkotója művészi képes­sége most bontakozik ki a ma­ga teljességében. A magyar szénbányászat 200 éves törté­nelmét faragja fába, olyan mű­vészi módon, amelyről sok kül­földi látogató is nagy elragad­tatással nyilatkozott már. Ma- kagonova és Usakova szovjet filmművésznők, amikor nem­régen meglátogatták, össze­vissza csókolgatták őt elragad­tatásukban. „Sok országban jártunk már, de ilyen még nem láttunk, sose hittük vol­na, hogy fából ilyen szemeket lehet kifaragni, mint ezé a fér­fié, ezek a szemek szinte él­nék” — mondották — a „Bizal­mi férfi” című szobrot nézve. Lelkesen és fáradhatatlanul, fiatalos tűzzel dolgozik ez az 53 éves művész, aki 30 éve járja a bányákat, ott lceresi té­máit és akiről ma már sok bányász tudja, hogy kitüntetés számba megy és jó munkával kell kiérdemelni, ha valame­lyik művéhez az ö alakját .használja fel a művész. De Pis­ta bácsit nemcsak a bányában ismerik, hanem sok faluban is. Mindenütt örömmel fogadják, mert mindenki megérzi, hrr- szereti az embereket. Ebből a szeretetből fakad bizonyára az is, hogy művei nem sematiku­saihogy típusai „élnek”. Tflete művének folytatója, továbbfejlesztője ifj. Szabó István, a fia, most fele­ségével együtt — aki ugyan­csak szobrászművész — szin­tén itt dolgozik Benczurfalván, mint Derkovits ösztöndíjas szobrász. A fiatal művész nem­csak a tehetséget örökölte édesapjától, hanem a bányá­szók iránti szeretetét is, mo­delljeit ő is a bányászok közt találja meg, az idei Országos Képzőművészeti Kiállításra ő is egy hatalmas méretű bá­nyász-szoborral készül. T. L.-né If). Szabó István, Derkovits-d Jas szobrászművész naqyméeti bányászszoborral készül az ide Országos Képzőművészeti Kiállt tásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom