Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-20 / 84. szám

1956. október 20. SZABAD 1*0« RA» 8 z özvegy Sváb- né idejében, aki a környék birtokosa volt, Kiss Pista bá­csinak annyi köze volt a halakhoz, hogy ha egyszer bejutott a ta­vat körülvevő nádasba, bizony megszedte a ma­gáét. Most a halastó a diósjenői Tolbuchin Ter­melőszövetkezeté, Kiss bá­csi pedig, ahogy itt mond­ják, a tsz „halmestere''. Második éve, hogy elhatá­rozták, növelje ez a tó is a tagok jövedelmét. S Pis­ta bácsi azóta itt van, kinn a tónál. Talán- ötször aludt otthon ágy­ban azóta. Éjjel-nappal őrzi, nehogy illetéktelenek megdézsmálják. : Lehalászás előtt... i‘ N A tó tükre olyan 48—50 hold lehet. Halat annak idején húszezret tettek be­le, tükör és cseh pontyo­kat. Tavaly még nem igen jövedelmezett, mert egy éves ivadékokat kaptak, azokból pedig csak a har­madik évben lesz piaci hal. Majd most, az idén már lesz eredmény. De lehetne nagyobb a jövede­lem is, ha akikor nem ter­helik meg annyira a ta­vat — Mondtam is én azon a közgyűlésen —, emlék­szik vissza Kiss Pista bá­csi —, nem lesz ez így jó, ha ennyi halat teszünk a tóba. Azokat etetni is kell. De erősködtek, nyugodjak csak meg, három vagon disznó trágyát kapok. Ha ez igy van, mondtam, óik­kor nincs semmi hiba. em így lett. Az ígért trá­gyából sem­mit sem kap­tak. Ugyancsak megszorultak etetés dol­gából, pedig a halnak igazán mindegy, mi a táp­láléka, Kapkodtak fűhöz- fához, míg összeszedték a járásban egy olyan 35 má- zsányi gazos, szemetes ter­ményt. S így, a hiányos etetés mellett is megvan mennyiségileg a tervezett hal, de a minőség, az nem a legjobb. Olyan 50 má­zsát visznék majd piacra, s az ivadékból is meglesz a 40 mázsa. A tagok kö­zött 5 mázsát osztanak szét a munkaegységekre. De mondom, a 100 000 forint helyett 150 000 forint le­hetett volna a haszon, ha okosabban gazdálkodnak. Jövőre az a tervük, egy olyan 50 centivel megeme­lik a víz tükrét. Nagysze­rű lesz ez, mert ahová ed­dig nem ért el a víz gaz­dag tápanyagokra lelve, nagyon jól megél ott a hal. S ha ez sikerül, egy vagon piaci halat is leha­lászhatnak. Természete­sen. ha ehhez hozzá jön még négy-öt nyári zápor, mert az már maga felér egy vagon haleledellel. Azt a Icét-három vagon disznó trágyát meg, amire szükségük van, a hizlaldá­tól szerzik be. Ez irány­ban már tettek is bizonyos lépéseidet. Sőt, mi több, a tavaszon ki is tisztítják a tavat. Egy gépet kapnak majd, ami lekaszálja a vízinövényeket. Mert jó a növény lenn a mélyben, de a tó tükrén ellensége a halnak. Szereti ezt a magányos életet Kiss Pista bácsi Megszokta már, hogy Su­sogó nád és sás bámulja magát a tó tükrében. Csend van köröskörül, csak a víz egyforma csobogása hal­latszik, ahogy engedik le a tóból, mert a hét végén megkezdődik a halászat. Előkészítették már a háló­kat is. Kifeszítve szárad­nak a napon. Most annyi­ra leengedik a vizet, hogy a halak bejöjjenek az úgynevezett „halágyba/“. S itt aztán neki a hálóval. Egy-egy húzás alkalmával 30 mázsát is kifognak. Meg is élénkül ilyenkor a part. A ház mögött, a bogrács­ban fő a halászlé, Ilej, sok embert oda csalogat annak az illata. gyszeriben úgy volt, hogy Kiss Istvánt tanfolyamra küldi a ter­melőszövetkezet. Hadd tudjon még többet, hadd értsen még jobban a halakhoz. Neki lett volna kedve elmenni, azonban a korhatár 30—40 év között volt. Pista bácsi pedig már 51. esztendejét tapossa, így nem is lett a tanfo­lyamból semmi, de azért vagy húsz évig még el lesz a halaknál. S most Bamó- ki Mihály személyében is segítséget kapott, Látta hogy Bamóki igyekvő szorgalmas ember. Azért is kérte maga mellé. Most már ketten vigyázzák, gondozzák a tavat, s nézik esténként csendes beszél­getés közben a tóban für­dő holdvilágot. Vincze István né Dudás JÉG YZETF ÜZETEMBŐL A pórul járt házaspár... j Ikonyodott, s lassan le­jéi szállt az est... A mozi előtt, nagy embertömeg vára­kozott a hatos előadás meg­kezdésére. Háttal a vaskorlát­hoz dőlve egy házaspár álldo­gált. A férfi magas és 'kopasz. Zsíros arcáról tompán verő­dött vissza az utcai lámpa hal­vány fénye. Az asszony olyan 30 év körüli. Kissé móléit s csak úgy áradt róla a parfüm, illat. A férje lkarján csün­gött . i: Egy középtermetű férfi sie­tett el előttük. Utána fordítot­ták fejüket... — Gazdát változtattak a komcsiik... — jegyezte meg a férfi, és a felesége arcába bá­mulva folytatta. — Meglásd, ezek után a Titóizmus lesz az Istenük.. -. — Pisz! Halkabban Lajos — sziszegte az asszony, és óvato­san ^körülnézett. Mellettük két ember beszél­getett. Külsejükről ítélve gyá­rimunkások. Közülük az ala­csonyabb. fázósan összehúzta ingenyákát, és nyugodtan szív­ta a cigarettáját. Ügy tettek, mint ha nem hallották volna a megjegyzést. Bár a magasabb alig észrevehető lapos pillantá­saikat vetett a házas-pár felé, r-_ — Meghallották — mondta ijedten az asszony s aggódva nézett férjére. — Na és?! — mordult fel a férj, s flegma vonás rajzoló­dott az arcára, A két férfi összenézett. — Képzeld, kibékültem a Pe­rivel — kezdte a beszélgetést az alacsonyabb. — Ennek csak örülni lehet — jegyezte meg a másik. — Átadtuk egymás módsze­rét... Azóta 2000 f orintra ug­rott a fizetésünk. S még hozzá selejtmentesen dolgozunk mind a ketten ...Én így, ő úgy. ön­állóan dolgozunk. Békesség van köztünk. De amikor kell, se­gítjük. egymást. Hát nem jobb így dolgozni?! — Már régen ezt kellett vol­na tennetek — helyeselte a magasabb férfi, s szúrós pil­lantást vetett a házaspár felé. Látta arcukon, hogy azok na­gyon is figyeltek a szavukra. A nő és a férfi szótlanul bá­multák egymást, úgy érezték, mintha leforrászták volna őket. Az asszony hirtelen ka- ronragadta a férjét, és odébb álltaik.., A két munkás jóízűen ne­vetett., * Eg a szalmakazal! 16-án. kedden kigyullad« és porrá égett a diósjenői Rákóczi termelő­csoport határban levő két szalmakazla. A tagok becslése szerint 5—600 mázsa szalma vált a tűz martalékává. Ez volt a tszcs összes szalmamennylséqe. A község vezetőinek nem hivatalos megállapítása szerint a tüzet a kazal közelében szántó traktor okozta, amelyen nem volt szikrafogó. (Foto: L—s.) Megtalálták számításukat Kedves Elvtársak! Úgy beszélik... G. A.-NÉ a lépcsőn áll. Ke­fével sikálja fia sáros cipőjét. Férje a konyhában van, újsá­got olvas. A legkisebb gyerek a kopott hokedlire könyökölve tanul. Csak a kefe ütemes súr­lódását haliam. Egyszercsak a szomszédasz- szony sipikoló hangja hasít be­le a csendbe. — Hallotta-e már a legújab­bat? — Ugyan mit tud már me­gint? — kérdezte kíváncsian a G. A.-né s a cipőt. a kefét le­teszi a lépcsőre. A szomszédasszony közelebb megy hozzá. — Azokat is bitóra húzzák, akik Rajkot odasegítették.., — Ne mondja? — Biz“ Isten! Rajkné köve­teli... Azt beszélik, halálért halál... De jó teszi...! A k nyhából papírcsörgés, széknyikorgás hallatszik. Az ajtóban G. A. jelenik meg, markában az újságot szoron­gatja. — Kitől hallotta ezt a mar­haságot? — 'kérdezi felindul­tam — Kitől? Ügy beszélik .;. — válaszolja megszeppenve a szomszédasszony. —v Raj'knénák más a vélemé­nye... Itt van ni, olvassa csák — s az asszony kezébe nyom­ja az újságot. AZ ASSZONY betűzi a so­rokat ... „...részt akarok venni az ország új életének építésében, tevékenyen, párt- szerűen betartva a párttagok kötelezettségeit és a pártfe­gyelmet ... A pártfegyelem és a párthűség azonban nem je­lenthet sem fejbólogatást, sem valk hűséget, hanem pártde­mokráciát. A párttagság jogát, hogy beleszólhasson a pártpo­litikájának kialakításába, hogy ellenőrzést gyakorolhasson, ha kell a legfelsőbb vezetőkkel szemben is...“ Ahogy előre­halad az olvasással, úgy önti el az arcát a szégyen pírja. Egy betű sem volt ott, mely a halált követelte volna. — A BŰNÖSÖK bűnhődje­nek ... de akasztófa nélkül! — jegyzi meg az ember bölcsen, és a Népszava újsággal a hóna alatt bemegy a konyhába. Lantos László KERTÉSZETI ÜVEGEKNEK ÉS ÉPÍTÉSZETI ÜVEGEKNEK alkalmas nyomott mintás fe­lületű üvegek 28X32 cm-es méretben négyzetméteren­ként 16.80 forintos árban kaphatók. Megrendelhető leg­kisebb mennyiség 10 négy­zetméter. Szabványos méretű tetőfedő üvegcserép 13,15 fo­rintos egységáron beszerez­hető bármilyen mennyiség­ben a Tüzép-telepeken. vagy '. . földművesszövetkezetnéi. 40 darabnál nagyobb meny- riyiség a gyárnál közvetlenül is megrendelhető. MISKOLCI ÜVEGGYÁR MISKOLC. Tatár u. 56. Szeretném, ha a levelem kö­zölnék az újságban, hadd okul­janak belőle azok a bányász­fiatalok, akik hanyagul vég­zik munkájukat, akik sokat hiányoznak. Azt is szeretnem, ha azok, akik most választa­nak pályát, látnák, hogy érde­mes vájártanulónak menni. Nemcsak azért, mert ma a bá­nyász egyik legmegbecsültebb tagja hazánknak, mert a bá­nyász adja a legfontosabbat, a szenet az országnak, ami nél­kül megállna minden, hanem azért is, mert aki itt jól dol­gozik, jól is keres. Azok a 17—18 éves fiatalok, akik a nagybátonyi MTH is­kolában tanultak és vájárok lettek, most az egyéves gya­korlói időt töltik a nagybáto­nyi üzemeknél és máris igen szépen keresnek. Persze csak azok, akik rendszeresen dol­goznak, mert vannak, akik sze­retnek hiányozni. A nevüket most nem akapom kiírni, biz­tosan úgy is magukra ismer­nek és belátják, hogy ez saját káruk is, hiszen a hiánysó na­pokra nyilván nem fizetnek. Vegyenek ezek példát olyan derék fiatalokról, mint Hor­váth Sándor, Szabó János, Gyenizse Gyula, Földesi Gyu­la tiribesi dolgozók, akik 2000 forint körül keresnek havonta. De több más bányaüzem­nél is vannak ilyen jól kereső fiatalok. Azt hiszem, ezek megtalálták számításaikat. Én figyelem a mai fiatalok életét és sokszor elgondolom, bár az én fiatalkoromban lett volna így, de sajnos nekünk ritkán volt munkánk, akkor is rossz volt a fizetés, különösen a bányászoknak. A szakmát is szinte lopva tanultuk meg, mert legtöbbször urasápiba dolgoztunk, -márciustól—októ­berig meg sehol. Jó lenne, ha | ez néha eszükbe jutna a mai fiataloknak és jobban megbe­csülnék mindazt, amit a nép állama nyújt nekik. Juhász András oktató vájár Tiribes Sokat utazgattam megint mostanában, sok minden gyűlt össze útitarisznyámban. Kezdem is kirakni olvasóim elé, sorra veszem mindet, felülről lefelé, ahogy egymás után a kezembe akad. Elsőnek kiveszem a tarjániakat. Most, hogy hűvös idő járja már esténként, jól esik pihenni benn, a mozi mélyén, s jó filmet élvezni üldögélés közben ... Ám egy kis hiba van, amint ezt már többen panaszolták, no meg én is észrevettem. Arról van szó, hogy a túlzsúfolt teremben sokan ülnek együtt, s persze nagy a meleg, olykor majd megfőnek ezért az emberek. S aki magán tartja végig a kabátját, az utcára lépve könnyen kaphat náthát, hiszen izzadt testét megcsapja a hideg, Így hát leveszi a kabátját, akinek mindennél fontosabb a drága egészség. Igen ám, de ez is nem csekély merészség, hiszen az ölében alig fér a ruha, mire felveheti, meggyűrődött, csúnya. „Nem lehet erre jobb megoldást találni?" — kérdezheti erre teljes joggal bárki. Bevallom, nem tudom... Én magam sem értem... ezért nyilvánosan, dudaszóval kérdem: miért nem működik ilyenkor ruhatár a November 7-ben? Erre gyors választ vár mindenki, aki a moziban gyötrődik, és a nagy hőségben bizony megtörődik . >, Szirákon én sokszor megállók egy szóra, jól esik ilyenkor egy-egy pohár szóda, meg egy kis sütemény, krémes, avagy torta — azaz, hogy jól esnék, ha kapható volna. „De hiszen Szirákon van egy jó cukrászda!" — csodálkozik, ki e vidéket bejárta. Hát igen, van bizony. ■.. Csak rossz a cégére: „Italbolt" felirat kéne a helyére, mert cukrászsütemény itt sosem kapható, csak két-három száraz túrós található. De bezzeg pálinka! Abból bőven akad, rum- és likőrfélék kínálják magukat üvegszám a polcon, akár egy korcsmában. E különös helyen háromszor is jártam, mindannyiszor mondták, hogy azért nem lehet itt süteményt kapni, mert a cukrász — beteg. Először azt hittem, most már tamáskodom, más „betegség“ van itt, én biz“ azt gondolom. Bizony nem ártana már utána, járni, hogy tud a cukrászda — italbolttá válni;;; No, de beszéljünk most más italról: vízről. S ne gondolják ám, hogy én netalán viccből találtam ki, amit ezennel elmondok — sajnos, valódiak, súlyosak e gondok. Nyolc család sínyli meg — lakhelyük: Eresztvény, a kőbánya-üzem alsó laktelepén — hogy a kútjuk sárral, iszappal szennyezett folyadékot ad csak jó ivóvíz helyett. A másik kút onnan 600—700 méter, odáig az ember csak nehezen ér el, s képzelhetik, néha, nagymosás idején mennyit cipekedhet az az asszony, szegény, kit rossz sorsa ehhez a kúthoz kényszerít, S minderre az üzem csak rá se hederít! Pedig itt a tél már, és a helyzet egyre rosszabb minden nappal. Nem valami kegyre, kivételre áhít most az a nyolc család, csak ennyit kér: végre orvosolják baját. Kérelmüket íme, a dudás átadja — számontartja ám, hogy lesz-e foganatja! MOZIMŰSOR Október 20-tól 26-ig 20—2-21-ig: Diósjenő: Az élet hídja (magyar). Jobbágyi: Pármai kolostor II. (francia). Kazár: Első számú közellenség (francia). Bércéi: Kati és a vadmacska (magyar). Bárna: Emst Thälmann II. (német). Cered: Pármai kotos- tor I. (francia). Dorog háza: Gya­nú (lengyel). Érdökürt: Eltűnnek a kísértetek (szovjet). Ecseq: Vörös és fekete II. (francia). Forgách B: Bel Ami (osztrék-fra'n- cia). Hasznos: Vjjpöa és ftätet« I. (francra). Karancsberény: Dollár- papa (magyar). Karancsság: ün­nepi vacsora (magyar). Karancs- alja: Aki szereti a feleségét (né­met). Mátramindszent: Az élet hídja (magyar). Mátra verebe ly: Üj ember kovácsa (szovjet). Mátnaszele: Félelem bére (olasz­francia). Mátraszőllős: Mary her­cegnő (szovjet). Mohora: Szaka­dék (magyar). Nagyoroszi: Az élet hálja (magyar). Nemti: Mene­külés Franciaországba (olasz). Csütörtökön mutatták be legújabb magyar filmünket a Hannibál tanár úr-at. Képünk a film egyik jelenetét mu­tatja, — A filmet a November 7 filmszínház játssza október 18—22-ig Nógrád; Győtrelmes éjszaka (ju­goszláv). Nőtincs: Két kapitány (szovjet). Nógrádmarcal: Vihar Itália felett (szovjet). Nógrád- szakál: Talpalatnyi föld (magyar). Nádújfalu: Merénylet a kikötő­ben (szovjet). Palotás: Mexikói (szovjet). I liny: Csillagos szárnyak (szovjet). Patak: Eltűnt kapitány (szovjet). Rétsáq: Csavargó (in­diai). Romhány: Döntő pillanat (jugoszláv). Szurdokpüspöki: Ide­gen tollak (német). Szirák: Volt egyszer egy király (csehszlovák). Szügy: üj partok felé (szovjet). Tar: 45-ös körzet nem válaszol (szovjet). Tolmács: 2x2 néha 5 (magyar). Vizslás: Első szerelem (olasz-francia). Ludányhalászi: Befejezetlen elbeszélés (szovjet). Örha lom: Egy pikoló világos (ma­gyar). Patvarc: Zsongó melódiák (német). Karancskeszi: Sötét csil­lag (német). 20—22-Ig: Klsterenye: Scitderi kisasszony (német-svéd). Zaqyva- pálfalva K: Holnap már késő (olasz). Naqylóc: Elárult szere­lem (szovjet). Pásztó: Véletlen ta­lálkozás (bolgár). Somoskőújfalu: Scuderi kisasszony (német-svéd). 21 — 23-lg: Balassaqyarmat: Bag­dadi tolva) (angol). Szécsény: Ünnepi vacsora (magyar). 23—24-lg: Salgótarjáni Novem­ber 7: Róma! lányok (olasz). Do- rogháza: Félelem bére (olasz­francia). Egyházasdengeleg: Ál­lami Áruház (magyar). Etes: ün­nepi vacsora (magyar). Karancs- alja: Jó reggelt! (szovjet). Sós- hartyán: Mágnás Miska-(magyar). 23— 25-ig: Naqybátony: Tavasz (Jugoszláv). 24 —25-ig: Jobbágyi: Vihar Itá­lia felett (szovjet). Forgách B Hegyekből jöttek (szovjet). Nagy lóc: Szicíliai vérbosszú (olasz) Endrefalva: Köszív (német). So moskőújfalu: Léha asszony (szov­jet). 24— 26-lg: Klsterenye: Ernst Thälmann I. (német). Pásztó: Az élet tanulsága (szovjet). 25— 26-tg: Zagyvapálfa K: Volt egyszer egy király (csehszlovák).

Next

/
Oldalképek
Tartalom