Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-10 / 81. szám

I SZABAD AIM,RAD J956. október 19. • • , \ *. Üdvözlet a tíz esztendős Somoskőújfalui óvodának rtiizedik munkaévét kezdte meg a Somoskőújfalui J- napköziotthoTios óvoda. Amikor most, a távol­ból jó munkát kívánok dolgozóinak, s kellemes napokat apróságainak, sok-sok emlék támad fel bennem a kez­detről, az első 31 hónapról, amíg minden szabad per­cemben, minden gondolatommal ott őrködtem az „új­szülött” mellett. Ma már — feledve az apró-nagyobb nehézségeket — olyannak látom ezt a régi történetet, mint egy érdekes mesét, Mesét az élet valóságából.. i Hogy is kezdődött? 1947-ben javában folyt a csehszlovák-magyar la­kosságcsere. Autók és kocsik tömege vonult át nap, mint nap a falu főutcáján, ahol az apró gyermekek ját­szadoztak a porban. Egy alkalommal az MNDSZ segé­lyével épp egy hadiözvegyhez tartottunk a kultúr- és gazdasági felelőssel, amikor egy kis elbámészkodó ap­róság csaknem egy hatalmas teherautó alá került. Ek­kor született meg az az elhatározás, hogy a 8 éven aluli, szülői felügyelet hiányában az. utca ezernyi veszé­lyének kitett gyermekeket össze kell gyűjteni, s szá­múkra napköziotthont létesíteni. Az érdekelt szülők örömmel fogadták a tervet. Augusztus 3-án, a volt Krepuska-féle teniszpályán gyűltek össze először a ki­csinyek, az Angyal-testvérek, Lantos Kati, Juhász Tomi, az Ökrösök, Dósa Magdi és a többiek. — A poros pálya: ez volt a kezdet! A Salgótarjáni Nemzeti Segélytől ka­pott, tejport is kölcsönkért vizes vödrökben kevertük, s a gyermekek saját pohánkáiba, bögréibe osztottuk a gye­rekek „Ili nénijével”. Játszottunk a kicsikkel, énekel­gettünk velük és sokat-sokat meséltem. így teltek a forró nyári napok. Ha goromba szél támadt, vagy fel­hők gyülekeztek, a közeli házba menekültünk, amely párt- és szakszervezeti célokat szolgált, s akkori gond­noka, Juhász István, a bazaltbánya ÜB-elnöke volt. Neve szorosan összeforrt a Somoskőújfalui óvodáéval: ő sze­rezte meg 1947 novemberétől azt a havi 218 forintos tá­mogatást, amely a főzőnő és a dajka „fizetését’ biztosí­totta. S ő segítette helyiséghez is a napközit, mivel az MNDSZ-nek mindössze egy keskeny átjáró szobája volt, amit — a konyha céljaira — az akkori vezetőség nevé­ben felajánlottunk a tagság hozzájárulásával. Bútor? A községházáról kölcsönöztek egy roskatag iratszek­rényt, s egy hasonló állapotú íróasztalt. Megkerestük a régi idény'-napköziotthon tönkrement, lyukas, füstölgő tűzhelyét is. Kecskelábú asztalokat, s billegő, felnőttekre méretezett kerti lócákat a kőbányász szakszervezettől kaptunk kölcsön, ugyancsak az ÜB-elnök segítségével. A szülők heti egy forint hozzájárulást fizettek. Mivel a tanítás délelőttjeimet lefoglalta, Ili néni lett az „óvó néni”, de ha nem ért rá — vagy később, 1948 januárjá­tól (rövid megszakításokat leszámítva) 1950. január 29-ig — őszhajú édesanyám helyettesítette fiatalos frisseség- gel. A kezdetről festett vigasztalan kép, s a gyenge konyha (borsópor-főzelék, vágóhídi vér sűrítve, mogyoróvajas-kenyér, tejporból készült tej...) arra ösztökélt, hogy mindezt meg kell változtatnom, s a, gye­rekek számára valóban második otthont teremtenem. Mivel úgy éreztem, hogy az „óvoda” — ahogy már ók­kor is neveztük ■— egész embereket kíván, ezért mun­katársammal lemondtunk az MNDSZ-ben viselt tiszt­ségeinkről. Amint bebizonyosodott, ez hiba volt, s közel két éven át nehezítette a munkát, de lehetővé tette mégis, hogy munkatársam iskolára menjen, magam pe­dig egész — a tanítás mellett fennmaradó — erőmet a szervezésre, az anyagiak előteremtésére és gazdaságos felhasználására fordítsam. Hogy hány kérvényt írtam a Népjóléti Minisztériumba, s mennyit hadakoztam a salgótarjáni Nemzeti Segély szűkkeblű vezetőivel, azt felesleges elmondanom, de megvolt az eredménye! A minisztérium bőkezűségéből lassan-lassan átalakult a két kopár helyiség képe, de a hozzászerzett újabbé (a második foglalkozási teremé) is, melynek kis előszobája most már önállósította a fejlődő intézményt, hisz‘ ezzel külön bejárathoz jutottunk. A szülők örömmel jöttek össze a barátságos helyiségekben, hogy nevelési kérdé­sekről beszélgessünk s különböző alkalmakra ajándé­kot készítsünk a gyermekeknek, akiknek létszáma fo­lyamatosan emelkedett. 1949 december végén a járás akkori vezetője, egy ki­szállás alkalmával betévedt hozzánk és meglepetését fe­jezte ki óvodánk otthonosságán, kedvességén. Falai kö­zött apró, fehér, viaszosvászonnal fedett asztalok és szé­kék légiója, élelmiszerrel, játékokkal, egyéb felszerelés­sel megrakott szekrények, új kályhák, rózsaszínű térí­tők, függönyök, lámpaemyők, a falon virágpolcok, képek, a padlón vörös linóleum, a konyhában új bútor, tűzhely, sok edény stb. Persze, a konyhán sem borsó- por és aludt vér volt a fő alapanyag a főzéshez, sütés­hez! A kis naposok lelkesen tálalták a repetát még az olyan finomságokból is, mint a tyúkleves, vagy a nagy közkedveltségnek örvendő fánk. Ekkor úgy éreztem: az óvoda megnőtt, s immár anyagi alapja lehetővé teszi további fejlődését. A jubileumi év küszöbén régi vezetők, első nö- vendékek és őzök szülei, úgy érzem, egyforma szeretettel gondolnak vissza a kezdet harcos, küzdelmes időszakára. S emlékezésünk mellé a szeretet köszöntő szavait küldjük a somoéköújfalui óvodát benépesítő apróságoknak, szüleiknek és a dolgozóknak. Jó szerencsét és sok sikert a következő évtizedek munkájához! Ágoston Jolán így képzőművész esete az (Mai történet) „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!” Milyen régen írta le nagy költőnk eze­ket a szavdkat. Hogy is volt? VALAMIKOR réges-régen élt egy nevezetes nagy költő. Ez a nagy költő egyszer elin­dult szerencsét próbálni. Ház­ról házra járta a gazdag embe­reket, de nem tudott összeka­parni annyi pénzecskét, hogy a nyomdászt kifizethesse. Hiá­ba kilincselgetett, nem adtak neki semmit. Hej, de nehéz is volt még akkor poétának len­ni! Nem becsülték, nem segí­tették őket. Mitévő legyen hát költő barátunk? Nem tudott mást csinálni, elkeseredésében irt egy színdarabot, amelyben elpanaszolja a magyar poéták nehéz sorsát és kimondja az előbb idézett mondatot. Te jó Csokonai Vitéz Mi­hály! Ha tudtad volna, hogy még ma is... 1956-ban .-.-.De hagyjuk. Talán nagyon ke­mény az összehasonlítás. Az akkor országos jelenség volt, most ez — reméljük — csak városi. Még szorosabbra véve, csak üzemi. MIRŐL VAN SZÓ? Valamikor „réges-régen” pár nappal ezelőtt elindult egy lelkes, reményekkel teli férfi — Iványi Ödön, a megyei kép­zőművészeti kiállítás szervező tagja — szerencsét próbálni. Sorra akarta járni a salgótar­jáni üzemeket, gyárakat, hátha tudnak segíteni. Mihez kellett a segítség? Mint minden me­gyében, Nógrádban is élnek te­hetséges művész emberek. Ezek a művészek minden év­ben kiállítják a legjobb szob­raikat, képeiket. A kiállítás szervezői most arra gondol­tak, hogy az elismerés mellé valamilyen szerény jutalmat is kellene adni. De honnan sze­rezzék a díjakat? Mert az csak természetes, hogy ilyes­mire nincs pénz. Elindultak hát az üzemekhez, gyárakhoz. Ki amivel tud, segítsen. Az Üveggyárba Iványi kopogtatott be. Talán kap néhány forintot, egy-két szerény dísztárgyat — gondolta. De rosszul gondolta. Az Üveggyár igazgatója szí­vesen fogadta ugyan hősünket — a folyosón. De segíteni? Azt nem. „Nekünk van kultúrhá- zunk és magas kultúránk” — mondotta. Az utóbbin a tör­ténték után lehetne ugyan vi­tatkozni, de ne legyünk rossz­májúnk. Petoze nem kötelező segíteni megyénk kulturális megmozdulásait, mindenkinek joga van azt tenni, amit jónak lát. HA VALAKI úgy érzi, hogy a labdarúgás, vagy az üzemi színjátszó gárda támogatásá­val eleget tesz a művészetért, ám legyen. De azért nem árta­na, ha egyszer az üzemi szín­játszók előadnák a Tempefőit és az igazgató elvtárs is meg­tekintené.*, (priska) FEJEZETEK A MAGYAR TESTIEVELÉS TÖRTÉVEM Ä szerző a magyar testnevelés múltját a nemzeti történelem egé­szébe illesztve, a gazdasági, tár­sadalmi, politikai és kulturális élettel való kölcsönhatások során végbement fejlődésében mutatja be. Az egyes korszakok sportéle­téről sokoldalú, egységes képet nyújt. A szerző tudományos elv! ala­pokon nyugvó, de közérthető, vi­lágos formába öntött képet fest a magyar testnevelés történeté­ről. Ezáltal hasznos, hézagpótló könyvet ad nemcsak a pedagó­ÚJ SPORTKÖNYVEK gusok. hanem a szélesebb olvasó- közönség kezébe is. Egész mű­vén átvonul a szocialista tudód­nak az a törekvése, hogy meg­mutatva a testnevelésnek a mun­kában és honvédelemben játszott fontos szerepét, a múlt tanulsá­gait fegyverként alkalmazza mai harcainkban. A munkát mintegy <10 egykorú illusztráció egészíti ki. A könyv főbb fejezetei; I. A magyar testkultúra a feudális vi­szonyok kialakulásának időszaká­ban (900—1061); II. A testkultúra fejlődése a kialakult feudalizmus korában ég a központi állam megteremtéséért folyó harcok idején. — A testnevelés szerepe a népi hadseregek harci kiképzé­sében az erdélyi parasztfelkelés és a magyar parasztháború idő­szakában (1061—1526); III.. A testkultúra fejlődése a török és a Habsburg-hódítók ellen vívott füg­getlenségi harcok időszakában (1526—1711); IV. A testkultúra a XVIII. században (1711 —1790); V. Küzdelem a sokoldalú polgári nevelésért a feudalizmus válságá­nak időszakában (1780—1848); VI. A testnevelés és sport a hon­védelmi nevelés szolgálatában a forradalom és a szabadságharc idején (1848—1849). (266 oldal, ára 35,— Ft.) A FRANCIA VÉDELEM A könyv a sákkélmélet legfon­tosabb területével, a megnyitás elméletével foglalkozik. A könyv az első magyar nyelvű megnyitáselméleti monográfia. (465 oldal, ára: 30.— Ft.) /PÖN-Kúa Elszenvedte első őszi vereségét a Salgótarjáni Vasas, a Nagybátonyi Bányász még mindig nem tudta megszerezni a győzelmet. Miskolci Törekvés—Sa!o. Vasas 3:0 Miskolcon a Salgótarjáni Vasas hiába játszott jól. a csatárai nem bírtak megbirkózni a hazai véde­lemmel. A hazai csatársor azon­ban megtalálta a rést a tarján» védelemben, s ezt jól és eredmé­nyesen tudta kihasználni, s így 3:0 arányú győzelmet aratott a Törekvés együttese. A Salgótar­jáni Vasas pedig elszenvedte az első őszi vereségét. Ózdi Vasas— foagvbálonyi Bányász 4:0 ózdon sem tudott pontot sze­rezni a Nagybátonyi Bányász. Pedig a mezőnyben egyenrangú ellenfélként küzdöttek a bányász fiúk, de a kapu előtt elfogyott a csatáraik lövő tudománya. Ezzel szemben a hazai csapát csatá­rainak minden sikerült, s négy Ízben is betaláltak Kohut háló­jába. A megyei labdarúgó-bajnokság mindkét li. osztályában eldőlt, hogy: mely csapatok játszanak osztályozót a feljutásért Mind a Keleti, mind a Nyugati csoportban befejeződtek az 1956. évi bajnoki mérkőzések. Van ugyan mindkét csoportban egy- egy elmaradott mérkőzés, fnely azonban már ninc9 befolyással sem a bajnokság kimenetelére, sem pedig a kiesés—Szempontjá­ból. A Keleti csoportban hátra van< még a Karancsalja—Palotás, a Nyugati csoportban pedig a Litke—Szügy mérkőzés. Egyéb­ként már biztos, hogy a Keleti csoportból a feljutásért a Salgó­tarjáni Bástya és a Karancslap- újtő, míg a Nyugati csoportból a Balassagyarmati Bástya és a Nóg- rád csapata játszik majd osztá­lyozó mérkőzéseket. A két csoport állása a következő: Keleti csoport: 1. Starjáni Bástya 18 10 4 52:23 24 ponl 2. Karancslapújlő 18 8 6 4 31:26 22 3. Kazári Bányász 18 8 3 7 42:31 19^ .. 4. Kisterenyei Tör. 18 7 6 35:33 19 »» 5. Rónabánya 18 7 ; 6 24:33 19 •> 6. Karancsaijai B. 17 7 7 22:27 17 ti 7. Vasötvözetqyár 18 6 8 25:31 16 »» 8. Palotás 17 5 6 26:33 13 *> 9. Vizslási B. 18 5 3 10 31:36 13 1) 10. Somos! Építők 18 5 2 10 25:40 13 ff Nyugati csoport: 1. Ba Tassa gyarmati Bástya 18 15- 3 75:23 30 pont 2. Nóqrád 18 14 1 3 74:22 29 „ 3. Szécsényi Traktor 13 13 2 3 44:21 28 r, 4. Érsekvadkert 18 11 3 4 50:28 25 „ 5. Romhányi Építők 18 11 2 5 47:34 24 it 6. Borsosberény 18 5 3 10 20:50 13 ti 7. Litke 17 5 2 10 19:56 12 8. Szüqy 17 4 1 12 13:49 9 •• 9. Balassagyarmati Spartacus visszalépett. 10. Ipolytarnóc visszalépett. Az osztályozó mérkőzések sor-1 ejti meg, melyet már a legköze- solását a megyei labdarúgó tár- | lebbi lapunkban közölni fogunk, sadalmi szövetség a napokban *4 megyei la bdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójának eredményei : Pásztói VM — Baglyasaljai Bányász 0:1 Pásztón nagy küzdelemben harcolta ki .a győzelmet a lista­vezető bányász-együttes. Nagybátony II.— Kisterenyei Bányász 2:1 Újabb meglepetés. Kisterenye veresége meglepetés. Jobbágyi Vasas—Salgói Bányász 3:1 A hazaiak csatárai a mérkő­zésen megtalálták a góllövő cipő­jüket, s biztos győzelmet arattak. Zpálfalvi Építők— St. Tűzhelygyár 1:1 Nagy küzdelem után igazságos döntetlen. St. Erőmű—Mátranováki Bányász 2:1. A forduló másik meglepetését hozta ez a találkozó, 'melyen vereséget szenvedett a mátrano­váki együttes. St. Vasas II.—Zp. Bányász 3:1 A Salg. Vasas II. legalább eny- nyivel jobb volt ellenfelénél. Starjáni Üveggyár—Bgyarmati Dózsa 2:2 Salgótarjánban pontot vesztett a Dózsa a lelkes üveggyári együttessel szemben. A Sportakadémia utolsó (4.) tagozata indul november első telében A Megyei TSB rendezésében 1956 novemberében sor kerül a Sportakadémia 4-ik, egyben utol­só tagozatának előadásaii’a. A „Sportiéiektan és nevelés" tago­zatán belül az előadások foglal­koznak a sportközösség kialakí­tásának módszereivel, a sporto­lók nevelésének alapelveivel, ez edző magatartásával, a > verseny lélektani vonatkozásaival stb. A sportakadémia 4-ik tagoza­tára már most be lehet irat­kozni a Megyei TSB-nél és a sal­gótarjáni VTSB-nél. Iratkozási határidő: 1956. r.ov. 1. Beiratkozási díj: 10 forint. Vitára bocsátják a falusi spartakiád verseny kiírásának tervezetét Néhány év alatt a falusi dol­gozók spartakiád versenyei nagy fejlődést értek el. Több tízezer falusi dolgozó vesz részt éven­ként a versenyeken. A TSB-k és a sportvezetők is sok tapaszta­latra tettek szert e versenyek szervezésében és rendezésében is. Éppen ezért o spartakiád-versenyek népszerűsége és eredményei szükségessé te­szik, hogy a versenykiírást mó­dosítsák annak érdekében, hogy a versenysorozat még eredmé­nyesebben szolgálja a falu egy­séges sportéletének fontos ügyét- . .., Az 1957. évi spartakiad versenykiírás-tervezet már magáévá teszi a versenyki­írás megváltoztatására vonatko­zó javaslatokat. A spartakiád ver­senyeken ezután részt vehetnek mindazok, akik a 15. életévüket betöltötték és az illető község lakói. A kiírás-tervezet szerint az 1941. és 1942. évben szüle­tettek azonban egy meghatáro- zott versenynapon csak egy al­kalommal Indulhatnak. Azonkívül e két korosztály sportolói nem vehetnek részt a kerékpáros ver­senyen. Erre a korlátozásra a fiatalkorú versenyzők egészség- védelme miatt van szükség. Igen sokan azt javasolták, hogy a pedagógusok ne indul­hassanak a községi spartakiád versenyeken. Ennek a javaslat­nak a teljesítése sértené a spar­takiád versenyek alapvető célki­tűzéseit. A spartakiád célja nem annyira a minőségi eredmények elérése, mint inkább a tömegek versenyszerű sportvetélkedése, szórakozásuk és egészségvédel­mük érdekében. A falusi lakos- súgnak viszont elválaszthatatlan része a falusi értelmiség is. Gvakran ők a leglelkesebb szer­vezői a községek sportéletének. A falu tanítója, orvosa, agro- nómusa sportoljon együtt a pa­raszt-fiatalokkal. Nem is beszélve arról, hogy az értelmiségiek sportját is biztosítani kell. A szellemi munkások esetleges jobb eredménye, edzésmódszere pél­dakép lehet, serkentheti a falu sportolni vágyó fiataljait. Ezt számtalan eset bizonyítja. Több kifogás merült fel a spartakiád tornaanyaga iránt is. A szakemberek most * új tornaanyag összeállításán dolgoznak, melj reméljük sikeres lesz a falusi dolgozók körében. A jövő évi spartakiád kiírásá­nak tervezete az ideinél későbbi időpontokra tűzi ki a járási, a megyei és az országos döntőket. Ezt csak helyeselni lehet. Ebben az évben ugyanis sok községi és járási versenyt elhamarkodot­tan. felületesen rendeztek meg a túlságosan korai megyei és or­szágos döntők miatt. A • verseny­kiírás-tervezet sokkal nagyobb önállóságot biztosít most a TSB-knek a verseny szervezése körül, mert csak a községi és járási, illetve a megyei döntök végső időpontját határozza meg számukra az OTSB, maguk dönt­hetnek, hogy egy-egy községben mikor rendezzék meg a népsze­rű spartakiád versenyeket. Az 1957. évi spartakiád versed nyék lebonyolításának tervezetét az OTSB a szakemberekkel, sport­vezetőkkel. sportolókkal még az ősz folyamán megvitatja és azok javaslatait figyelembevéve bo­csátja ki a végleges versenyki­írást. TOTÓ-tippünk az október 14-i mérkőzésekre Esély. százalék MÉRKŐZÉS A mi tiDDÜná 1 X 2 30 30 40 Ausztria —Magyarország A magyar fiúk győzelmét, esetleg döntetlen eredményt várunk 2 X 50 30 20 Ausztria ifi — Magyarország ifi Inkább a hazai csapat győzelme várható 1 X 50 30 20 Magyarország B — Ausztria B Itt szintén hazai győzelem a reális. ixl 60 20 20 Internazionale—Juventus Internaziouale a hazai pályán meg­szerzi a győzelmet 1 60 20 20 Lazio —Róma A Lazio eem engedi elvinni a két bajnoki pontot 1 40 30 30 Napoli — Bologna Közel két egyforma képességű csa­pat, minden eredmény lehetséges. 1 X 30 30 40 Palermo—Genoa Ezen a mérkőzésen meglepetésre i6 számíthatunk X 2 80 20 — Sampdoria—Fiorentina Biztosan kell győzni a hazai együt­tesnek 1 40 20 40 Padova — Milan Kétesélyes mérkőzés, de talán a Milan 2 60 20 20 Sedan—Strassbourg Inkább a Sedannak adunk esélyt 1 X 30 40 30 Toullouse —Reims Kemény küzdelem, pontosztozás várható ezen a találkozón X 2 20 20 60 Valencienes—Racing Paris A Racing győzelme sem meglepe­tés X 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom