Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-08 / 72. szám

SZABAD ISOGRAD 1956. szeptember 8, 4 ^rnycL, 1956 Fráter Lóránd képriportja, Miklós Dezső' versei A parasztok főiskolája IRTA: EGON PATZLAFF (Megjelent a „Deutsche Demokratische Republik im Aufbau" c. lapban) Prágában számtalan kedves sikátor övezi az utcákat, tereket. Ez itt a városházához vezet — ily* bájos utcácskát nem lelsz akárhol! Szerelmeseknek valósággal éden: éjjel nagyon diszkréten ég a gáz a lámpákban, s a félhomály vigyáz a párokra az árkádok tövében... De sokszor megleshette már a vén fa a toronyszobák intim titkait, s a kis móló pecázó ifjait! Zsákmány nem is kerül horogra néha, mivel a horgász elméláz azon, miről locsoghat ott a híd alatt a huncutul incselkedő patak, s válaszol-e a hallgatag malom? A sarkon ez a pompás épület az Úttörő Áruház otthona ... Érthető már, hogy miért nincs soha a forgalomban itt egy perc szünet? Helikopter áll kapuja felett cégér gyanánt. Ez a hívogató. S odabenn mindaz megtalálható, mi elragadtatja a gyermeket. Szent Vitus temploma előtt megállva, utas, ha tudsz, kiáltanod szabad! Ám biztosan sóhajba fúl szavad, s némán meredsz a büszke gót csodára, — mily* büszkén törnek tornyai az égnek! ‘ és meghatottan hajtod meg fejed a rég elporladt szobrászmesterek előtt, kiket művük még most is éltet. A híres Vencel tér... Amott, középen, lován ülve, látjuk a nagy királyt, a „vasöiklűt“, ki népéért kiállt, s szabadságáért csatázott keményen. Mögötte fordul épp a villamos, s — vigasztalódhatsz nyájas olvasó! — a kocsi, mint a képen látható, zsúfolt, akár a körúti hatos ... , ii»ii«ir»u «ti »ii«i<»w»ir*ii«i:»ii*!i4» 11« tt»ír« ír* i r-*u • rt^ri r« 11 < ÍVJ eissen. a porcelánjáról XTA világhíres, ezeréves El­ba melletti város falai közt ta­láljuk a termelőszövetkezeti tagok főiskoláját. Évente több mint száz férfi és női hallgató hagyja el a kétéves főiskolát, és mint okleveles agronómus tér vissza termelőszövetkezeté­be. A Német Demokratikus Köz­társaságban ma már több mint 6000 a termelőszövetkezetek­nek a száma. A termelőszövet­kezetek tagjai csaknem kizáró­lag volt mezőgazdasági mun­kások, újonnan földhözjuttatot- tak és parasztok, akik felismer­ve a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, közös munkával töre­kednek a hektárátlagok emelé­sére, és az állattenyésztés fej­lesztésére. Ez azonban nem könnyű, mi­vel hiányzik a mezőgazdasági nagyüzem vezetéséhez szüksé­ges sokoldalú tudás és tapasz­talat. Míg azelőtt kisparaszti gazdálkodásukban elegendő volt a régi módszerek haszná­lata, munkakedv és szorgalom, úgy most a mezőgazdasági nagyüzemekben olyan képzett vezetőkre és funkcionáriusokra van szükség, akik mesterei szakmájuknak, és a modern ag­rártudomány alapos ismerői. Ezért kormányunk határozatot hozott a termelőszövetkezeti tagok főiskolájának létesítésé­re. 1953 szeptemberében Meis- senben kinyíltak az első német paraszt-főjskola kapui, és meg­kezdődött a tanév. A főiskolai hallgatók a tér. ^ melőszövetkezeti. köz­gyűlés által kijelölt több éves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkező tsz-tagok. így vé­gezte el a főiskolát 1956. júliu­sában Oskar Baumert is a Hettstedt Sandersleben-i , Né­met—Szovjet Barátság“ ter­melőszövetkezet tagja, aki ha­zatérése után ismét a tsz élére állt. Munkáját most már ala­posabban tudja ellátni, mivel segíti sokévi gyakorlati tapasz­talatait az elméleti tudás, me­lyet szorgalmas tanulással szer­zett meg. ű utána további két tagot küldött a termelőszövet­kezet a főiskolára. így évről évre újabb és újabb tsz-tagok végzik el a meisseni főiskolát, és a termelőszövetkezetek el­méletileg képzett káderekkel gyarapodnak, akik képesek a termelőszövetkezeteket minta­szerű nagyüzemekké fejleszte­ni. A főiskola tananyaga is ezt a célt szolgálja. A vezető funk­cionáriusnak ismerni kell a gazdasági törvények hatásait, tudni kell a növénytermelés és állattenyésztés minden forté­lyát és ismernie kell a leg­újabb technika bevezetését és alkalmazását. A tanulmányi idő 2 év. illetve 4 szemeszter. A társadalomtudományi isme­retekben a marxizmus—leni- mzmus alapjait, politikai gaz­daságtant tanulnak. Talajtan, növénytermelés, állattenyész­tés, mezőgazdasági gépismere­tek, üzemgazdaságtan foglalják ei a tananyag legnagyobb ré­szét, ezenkívül biológia, fizika, kémia és matematika szerepel a változatos tananyagban. íí őséges szemléltető anyag, jól felszerelt laborató­riumok, kirándulások a kör­nyékbeli állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe egé­szítik ki az előadásokat, szemi­náriumokat és konzultációkat. A főiskola ebben az évben 80 hektáros épületekkel ellátott jól felszerelt gazdaságot kap, hogy a hallgatóknak módjuk legyen a kísérletek gyakorlati végrehajtására is. Mint valamennyi fő és szak­iskolákon a tanulmány itt is teljesen díjtalan. A hallgatók az államtól tekintélyes ösztön­díjban részesülnek. A tanulmá­nyi idő alatt a hallgatók kollé­giumban 2—3 személyes szo­bákban vannak elhelyezve. Sport és önképzőköri előadá­sok. mozi és színház látogatá­sok hoznak az estéken változa­tosságot és kikapcsolódást a megerőltető tanulás után. A szórakozás sem célnélküli. A sportrendezvényeken való köz­reműködés és önképzőköri sze­replések teszik képessé a hall­gatókat arra, hogy hazatérésük után szülőfalujuk kulturális életének fejlesztését is előbbre­vigyék. Az e.lső lépések megtörtén­tek. Rövidesen minden terme­lőszövetkezetben elméletileg képzett vezetők dolgoznak, mi­vel a főiskolát a következő években kibővítik. 600 állandó hallgatót tudnak majd elhe­lyezni, ezenkívül pedig 100 sze­mélyes rövidebb ideig tartó tanfolyamokat lehet tartani. A Német Demokratikus Köztársaság tehát olyan főiskolát állított fel, amely elő­segíti és erősíti a szocialista szektort a mezőgazdaságban. Ez az iskola tudományosan képzett termelőszövetkezeti ve­zetőket nevel, akiket az elmé­leti tudás hozzásegít ahhoz, hogy gazdaságukban a szocia­lista gazdálkodás alapelveit maradéktalanul megvalósítsák, gazdaságukat virágzóvá tegyék, és politikai, gazdasági, kulturá­lis központot létesítsenek az új faluban. (Párák Miklós fordítása) MBER HOZZÁSZÓLÁS MEGYEI KULTURELL« PROBLÉMAIHOZ A Szabad Nógrád ez év június I7-i számá­ban Magyari István megyénk kulturális éle­tének problémáival foglalkozott. A cikk vi­taindító szándékkal íródott, s abban részle­tes helyzetjelentést kaptunk megyénk kultu­rális életéről. Az alábbiakban kulturális életünk azon részleteivel és kérdéseivel foglalkozom, amely, lyel gondolatban valószínűleg Magyari elv­társ is találkozott, de — lehet, hogy hely­szűke miatt — nem vetett föl. Talán közhelyként hangzik, de tény, hogy megyénk is a nemzet közösségébe tartozik és nem’ lehet — még kulturális kérdések megvitatásánál sem — elszigetelve mérlegre tenni dicséret vagy akár bírálat céljából sem. Ami jellemző lehet a megyére, az jel­lemző lehet az általános, az országosra is és megfordítva. Nagyon is mérlegelendő szempont, ebből kell kiindulnunk: felszabadulásunk óta alig múlt el tizenegy esztendő, és a lakosság nagy többsége egy másik, számára sokkal kedve­zőtlenebb lehetőségeket nyújtó rendszerben nőtt fel. Egy másik rendszer iskolapadjai­ban ismerkedett meg a tudománnyal, a vi­lággal, a történelemmel. Ezeknek az embe­reknek az életében a felszabadulás olyan vál­tozást hozott, amely alapjaiban rendítette meg nemcsak a társadalmat, hanem magát az embert is. Ezek a változások — s itt eltekintek most a számunkra olyan felbecsülhetetlen értékű külső tényezőktől, mint a felszabadító had­sereg, a párt harcainak méltatása — többek között azt is megkövetelték az embertől, hogy mindegyike élje át a maga belső for­radalmát. Tanuljon meg beleilleszkedni a kö­zösségbe, úgy is gondolkodjon, s ha van, győzze le magában a kételkedést, higgyen a forradalmi eszmék igazságában és győzelmé­ben. Helytelen lenne azt állítani, hogy ez min­denkinél ment, és ha igen, akkor könnyen ment. Az élet, az idő, a történelem, az azóta elért eredmények azonban nemcsak a hivő többséget igazolták, hanem megváltoztatták a kételkedők véleményét is. A hivő forra­dalmárok mellé tizenegy év alatt felnőtt, vagy felnő lassan a fiatal generáció is, ki­kerülve az új szellemű iskolákból, jól meg­találva helyét a társadalomban és magától érthetődőnek tart olyan dolgokat, amelyek­nek megértéséhez, elfogadásához — mint már említettem — az idősebb generációnál egyéni, belső forradalom volt szükséges. A kultúrember nevelése, kialakítása az is­kolapadban megkezdődik. Túlzás nélkül ál­líthatom, hogy a ma felnövő fiatalság már az iskolában sokkal szélesebbkörű ismere­tekre tesz szert (gondolok itt például a zene­tanításra), mint mi annak idején. A széles­körű ismeretek megszerzésében óriási segít­séget nyújt a már nagyon is megszokott és megszeretett film, könyvek, újságok, a rádió egyaránt. Megváltozott a helyzete a fiatal­ságnak a színházlátogatások lehetőségének javulásával is. Üzemi és munkás-színját­szóktól kezdve a faluszínházig műkedvelő színjátszók és hivatásos színészek keresik fel falujában, okulhat, tanulhat, szórakozhat. Ezek a változások természetesen érezhetők és megfigyelhetők az egyszerű emberek, életében. Az emberek tájékozottabbak, kul- túrigényeik örvendetesen megnőttek, a mind­jobban gyarapodó tudásuk miatt magabizto­sabbak, ízlésük egyre jobb lesz. Botlakozik még némelyike, de már tisztán látja a célt. A nógrádmegyeri kisparaszt felesége hű ugyan a hagyományokhoz, sok szoknyá­ban és nyáron is fejkendővel utazik, de már autóbuszon, és ezt természetes, hétköznapi dolognak tartja. A vizslási me­nyecskék némelyike még nem tudott meg­szabadulni a lábfejét mezítelenül hagyó fe­jetlen fekete harisnyától, de már föl meri tenni a napszemüveget, látogatja a faluszín­ház előadásait. A mátraszelei italboltban fe­hér hajú, napszítt arcú, öreg parasztbácsikák vitatkoznak azon, hogy Nizza csapata győz-e a vasárnapi totömérkőzésen vagy Bordeaux. Az acélárugyári zenekar és vegyeskórus egyik szabadtéri hangversenye alkalmával, amikor Verdi Nabucco-jának gyönyörű akkordjait visszhangzották a környező hegyek, egy mel­lettem álló hét év körüli kislány azt kérdezte az édesanyjától: — Ugye anyu, ezt a Verdi bácsi írta?..: Az utcán egyre több és több ember fü­tyüli a Tavaszi zsongás vagy a Habanera fülbemászó muzsikáját, piaci árus Romain Rolland Colas Breugnon-ját olvassa önfeledt mosollyal, Móricz, Majakovszkij, Bartók és Michelangelo neve sem ismeretlen fogalom már mind több és több ember előtt. Persze, nemcsak eredményeink vannak, ha­nem akad még jócskán hiba is. Az embert kell kultúremberré alakítanunk. Ez elsőrendű egyéni, megyei és nemzeti fel­adat egyaránt. Ez a feladat minden fáradsá­got megér és mindnyájunknak érdeke. Az ember, aki megszereti a múzeumot, az ope­rát, operettet, aki nem áll meg a füzetes ponyvánál, hanem eljut G. B. Shawig és Tolsztojig, Marx Károlyig és Leninig, nem kis lépést tesz előre. De nemcsak eljutnia kell. Ügy kell felhasználni ismereteit a tudo­mány, a művészet, a technika terén, hoe'1 életét és mások életét szebbé, kellemesebbé és meghittebbé tegye. Ügy kell felhasználni ismereteit, hogy azok segítsék őt mindennapi munkájában gondjai leküzdésében, problé­mái megoldásában. Az szükséges, hogy fel­emeljék őt ezek az ismeretek gondolkodásá­ban, viselkedésében. Becsületességre, egye­nességre, gerincességre kell hogy neveljék. Nálunk ma még talán elérhetetlen álomnak tűnik az olyan igény, hogy minden ember meggyőződésből tisztelje a társadalmi és ma­gántulajdon szentségét, hogy az utcán ha­gyott kerékpárok másnapra is ott maradja­nak, hogy minden ember megköszönje az áruházi elárusítók szolgálatait, hogy minden ember udvarias és szolgálatkész legyen és átadja a helyét az autóbuszban az eljövendő édesanyának..; Magyari elvtárs helyesen látja, hogy kul- túréletünk, a kultúrember problémáinak meg­oldásához több otthon, több előadás, több le­hetőség kell. Lehet, hogy anyagi lehetőségeink az igé­nyekhez mérten szegényesek. Olyan megol­dást kell hát keresnünk, ami szerényebb ke­retek között mozog és mégis jól beválik. Egy ilyen megoldás lenne például az új­ságok, folyóiratok sokkal nagyobb példány- számú terjesztése. A Megyei Hírlaphivatal közlése szerint Nógrád megyébe július hó­napban 441070 Szabad Nép és 97 250 Szabad Nógrád érkezett. Ez tehát naponta 14 228 Szabad Népet és minden szerdán, szombaton 12—12 ezer Szabad Nógrádot jelent. Ez a szám elég szép és maradhatós, s mu­tatja, mennyire kell az embereknek a híre­ket szállító napi- és hetisajtó, mennyire kell a tájékozódás. Annál szomorúbb azonban, hogy júliusban mindössze 383 Irodalmi Üjság, 1955 Művelt Nép, valamint 20 darab Csillag érkezett. Ez meg viszont kevés. Sajnos, nem ismerem Nógrád megye lélekszámát, így nem tudok olyan téren számolni, hogy például hány ezer emberre jut egy Csillag vagy Irodalmi Üjság? Mindkét, illetve mindhárom folyóiratban felnőtt és felnövő írónemzedékünk képviselői­nek írásai (tárcák novellák, kritikai meg­jegyzések, ismertetések stb.) mellett világ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom