Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-04 / 62. szám
4 SZABAD AOÍ.HAD 1956. augusztus 4. Megyénk pedagógusai Szlovákiában ii. Szlovákiai látogatásunk második, harmadik napján meglátogattuk a járás és a város több iskoláját. Az idő rövidsége miatt nem jutott elég idő óralátogatásokra és a nevelők min. dm nap i munka közben való megismerésére. A nagydaróci szlovák és magyar nyolcosztályos iskolát kerestük fel először. A kedves, megilletődött úttörőket arra biztattuk, hogy vegyék fel levélben a kapcsolatot a Nagybá- tony-bányavárosi általános iskolával. Nem tudom, megérkezett-e már levelük? De Nagybá- tony is kezdeményezhet. Kedves, szerény, jó kollektív szellem sugár- zódott ebből a tantestületből. Elmondták, mennyire szeretnék megismerni a mi hazánkat. Különösen a Balatonra gondolnak álmodozva. A határmenti Egyházasbást nevelőivel első- sorban a tankönyvekről beszélgettünk. A tantárgyi maximalizmus odaát is károsan jelentkezik. A középiskolákat illetően (IX—XI. osztály III. fok) talán még élesebben, mint nálunk. Ez érthető is, hiszen mi a négyosztályos középiskoláinkban is birkózunk a zsúfolt tananyaggal. Űjabb kiadású tankönyveinkben már van némi fejlődés e téren. Üj, jobb könyvek kiadása nagyon indokolt is, hiszen például a VI. osztályban még mindig használnak olyan magyar nyelvtan könyveket is, amelyben a felületes lapozó is azonnal komoly hibákra bukkan. Ezeket a hibákat szlovákiai barátaink is feliismerték, és az új, 1955-ös kiadásban a fenti hibák már nem szerepelnek, de még' sokan a régi kiadású könyvekből tanulnak, remélhetőleg nem sokáig. Az új könyvben már igen helyesen, irodalmi értékű példák, s idézetek szerepelnek. Külön ki kell emelnünk azt, hogy a magyar iskolák történelmi könyvében nagyon szerencsésen, teljesen reálisan és tapintatosan írják meg az 1938-as eseményeket és a hírhedt „Müncheni egyezményt” nagyon tárgyilagosan bírálják el. A felvetődött tankönyvproblémákat illetően csak azt tudjuk hangsúlyozni, hogy mindkét ország számára hasznos lesz, ha a tankönyvírók és tankönyvkiadók kapcsolatot teremtenek egymással. Ajnácskőn szinte az egész falu ünnepévé ■nőtt a falu nevelőivel való találkozásunk. A nevelőkön és a nagyon aranyos gyermekeken kívül ott volt a község egész vezetősége. Büszkén mutogatták szép, jól felszerelt, tiszta iskolájukat. Tánccsoportjuk, kis énekkaruk arról tanúskodott, hogy törődnek a kultúrmun- kával is. Javasoltuk nekik, hogy a mi karancs- lapujtői iskolánkkal vegyék fel a kapcsolatot. A kis ünnepség fénypontja az a kis fekete úttörő-lény volt, aki nagyon-nagyon kedvesen és szívhezszólóan énekelt a kanyargó Tisza partjáról. A hangulat Várgedén szlovák és magyar népdalok éneklésében, kölcsönös tanulásában .virágzott ki, • Ragyolcon is nagyon jól megvannak egymás mellett a szlovák és magyar iskola nevelői és tanulói. Szép kultúrházat épített már a község. Az iskola elhelyezése — különösen a régi egyházi iskolában lévő magyar iskoláké — még nem mondható itt sem egészen megfelelőnek, derék emberei azonban előbb- utóbb megteremtik a jó tárgyi feltételeket is. Láttunk persze több szép iskolát, de a múlt bűneit még nem sikerült itt sem mindenütt jóvátenni; Látogatás a salgótarjáni vágóhídon Szlovákiában szinte tökéletesen megoldották a körzetesítést. Autóbusszal és vonattal minden községből, sőt a tanyákról is rendszeresen bejárnak a tanulók a VI—VIII., illetve IX—XI. osztályokba. Az útiköltség (havibérlet) egészen minimális, emiatt egyáltalában nincs is hiányzó. A körzetesítés szlovákiai sikerét látva, szinte érthetetlen az, hogy nálunk miért haladunk ilyen lassan. Érdemes volna ezt a kérdést is alaposabban tanulmányozni odaát, hiszen oktatásügyünk fejlődése szempontjából a körzetesítés döntő fontosságú. A gyerekekkel együtt soli nevelő is máshonnét jár be. Ez nem minden szempontból jó. Rimaszombat környékéről mindennap Ragyolcra járni bizony sok fáradságba és időpocséko- iaeba kerül. Egyelőre azonban még Szlovákiában. is kévés a lakas. A nép azonban erős, él dolgozik, épít. S még néhány szót a tájról... é\. Íiílii íiííjiit! kriibl tipikus nógrádi tái. t Középmagas, hullámzó, erdős hegyek. Széles ! tavaszi díszbe öltözött rétek, kanyargó, tiszta ; patakok. Iít-oít egy-egy várrom koronázza a magasabb csúcsokat, szirteket. Jó termőföld, középnagyságú palóc falvak. Losonc nagyon szép, tiszta dél-szlovákiai kisváros. Füleket a , füleki vár teszi patinássá. Mindkét városban új, határozott színekkel gazdagítja a képet az ipar, az egyre bővülő, növekvő gyárak. Hajnalban indultunk szlovák és magyar pedagógusok társaságában külön autóbusszal a Tátrába. Virágzó aimafákkal, és mocsári gólyahírrel szegélyezett utakon haladunk. Hamarosan feltűnik a Rima kedves füzesei mögött Rimaszombat. Változik a táj. Nőnek a hegyek, megszűkülnek a völgyek. Tiszolc hatalmas begyek lábához bújik. Az Alacsony Tátrában járunk. Mesésen gazdag erdőségek, bükkóriások, csörgedező, tiszta hegyi patakok. Feljebb fenyvesek, hegyi legelők, elszórtan kis fehér házak a hegyoldalban. Lent az orgona virágzott, itt a gólyahír helyett az ibolya hirdeti a tavaszt. Az egyik hegyorom tetején feltűnik Murány ősi, hatalmas várának ma is lenyűgöző szépségű romja. Egy másik csúcson a bolgár cár gyönyörűszép vadászkastélyát látjuk. Most súlyosan beteg tbc-sek gyógyulnak benne. A másik oldalon apró kis szlovák partizánfalvak. Merészívű vasúti kőhidak, gazdag fatelepek, zúgó patakok, jó utak, kedves faházak. Feltű-" nik a Magas Tátra. Meghökkentő szépség. Hatalmas erdővel borított hegyek hullámzó tengeréből törnek égre ezek a komor, hósapkás, óriási sziklabércek, mint fenséges, zord szigetek. Gyönyörű fenyűrengeteg közt sok-sok szép üdülő bújik meg a csodás sziklavonulat lábánál. A Csorba-tó mellett aszthmás kisgyerekeket gyógyítanak és tanítanak nagy szeretettel. Tátralomnic ... Szorongó érzésekkel szállunk be a „Lanovkába”, amely az erdő- és sziklarengeteg fölött egyetlen kötélen függve szállít fel a: Lomnici-csúcsra. Egyre satnyább és egyre havasabb a fenyő,, végülis megáll a szikraóriás derekán, csak a hó és a jég alól ki-kikandikáló tiszta patak kísér fel a Kavicsos-tóig. Ott a csillagvizsgáló.;; Majd csupa kő, hó, köd és felhő minden...- Alattunk Szlovákia minden szépségével, gazdagságával, erős, szabad, boldog népével; ^ö5Pn Örülünk hogy találkozhattunk veletek, de tegyük ezt kölcsönösen lehetővé minden pedagógus és minden ember számára! Tóth Imre Az utóbbi hetekben lényegesen megjavult Salgótarján és vidékének húsellátása. Már nemcsak a hét végén, de csaknem mindennap vásárolhatnak sertés-, marha- vagy borjúhúst a salgótarjáni háziasszonyok és a községek lakói is kapnak hétközben egy-egy rakomány húst. A Salgótarjáni Húsipari Vállalat már jobban gondoskodik a fogyasztókról, mint például néhány hónappal ezelőtt. Ellátogattunk a vállalat központi telepére, ahonnan több száz mázsa friss áru kerül az üzletekbe. íme. hárem kép abból, amit a vágóhídon és a feldolgozó üzemben tapasztaltunk. 400 sertés egy héten — önellátók lettünk — mondja Hizsnyai Sándor igaz. gató. — Mind ritkábban szorulunk más megyék segítségére. A begyűjtő vállalat most már „hazai” állományból biztosítja Salgótarján szükségletét, a heti 400 darab sertést. Kinn az udvaron a vágóhíd hátsó bejárata előtt 110 sertés sivalkodik, amelyeknek átlag- súlya 125—130 kiló. Ezek a sertések kerülnek ma kés alá. — Nem sok ez. a 110 darab egy napra? — kérdezzük Hizsnyai elvtárstól. — Egy napra sok, de még nem tartunk ott, hogy naponként vágjunk és naponként tudjunk friss árut küldeni a húsboltokba. A begyűjtő vállalat nem képes biztosítani a folyamatos ellátást. Általában a hétfői és keddi napon egyetlen egy sertés sem érkezik. A hét közepén és a hét végeíelé — mint például ma, pénteken — van a legtöbb munkánk. Pedig a hét végi hajrá a húsnemük és töltelékáruk minőségének a rovására megy. Nem tudja minden részlegünk ilyen gyors ütemben végezni a munkát. Főleg a zsírolvasztás körül van fennakadás Ilyenkor. Nekünk jobb lenne, ha rendszeresen vághatnánk, de nemcsak inekünk, hanem a vásárlóközönségnek is könnyebbséget jelentene, mert frissebb, jobb minőségű áru kerülne az üzletekbe. Tehát végeredményben a begyűjtő vállalatokon, Illetve dolgozó parasztságunkon múlik a rendszeres húsellátás, az. hogy mindig friss hús legyen a boltokban. Köze! a nulla fokhoz A vágóhíd két legtágasabb helyisége a szúrócsarnok és a marhavágó-csarnok. Kikövezett, tiszta helyiség mind a kettő. A szúrócsarnok egyik sarkában egy ráccsal körülvett dobogón két sertés áll. Visítva viselik a nyakukba zúduló hidegvizet. Lassan azonban elhalkul mind a kettő — hatott az elektromos bódítás. Most már egyetlen hangot sem adnak, amikor torkukba szalad a kés. A forrázás, a nyúzás, majd a szalonna és a hájtól való megtisztítás után a még szinte gőzölgő húst a hűtés várja. Az előhűtő körülbelül 8 Cel- sius-fokos hőmérsékletén 24 óráig hűl a sertés-, a marha- és a borjúhús. Félsertések, marhacombok csüngnek alá a tartórudakról. Egy napig állnak itt, aztán a hűtőbe kerülnek, ahol a hőmérő higanyszála alig jár a nulla fok felett. A gépház elektromos hűtőberendezése a legrekke- nőbb hőségben sem engedi +1—2 C foknál magasabbra emelkedni a hőmérsékletet. De nagy szükség is van erre, mert legtöbbször három, néha négy napig is áll itt az áru. A szállítással bajok vannak! Hol késik a kocsi? Az elmúlt hét szerdáján nem érkezett meg a szokott időben a hús Kisterenye és környékére. Igaz, máskor is előfordult már ez. mégis bosz- szantotta a vásárlókat, de még jobban a húsipari vállalat dolgozóit. — Hol késhet a kocsi? — kérdezték a háziasszonyok az üzletek előtt, ugyanakkor Hizsnyai elvtárs is ezt kérdezte a TEFU-tól. — A kocsi azonban csak délután érkezett a vállalathoz — mondja az igazgató. — Addig itt ültek tétlenül a szállítómunkásaink, délután pedig saját szabadidejüket áldozták fel arra, hogy kijusson az áru a bányavidékre. De megtörtént ez már máskor is és a jövőben sem lesz ritka mindaddig, amíg saját kocsival nem rendelkezünk. Mint bevezetőnkben elmondottuk, az utóbbi hónapokban lényegesen javult a salgótarjáni Húsipari Vállalat munkája. De jobb csak akkor lesz, ha a begyűjtő vállalat rendszeresebben biztosítja a húst. ha dolgozó parasztságunk becsülettel eleget tesz állam iránti kötelezettségének. A húsellátás megjavulásának, harmadik feltétele pedig az, hogy a vágóhíd mielőbb gépkocsit kapjon. Enélkül szinte lehetetlen elvárni azt, hogy mindig időben kerüljön a hús a fogyasztókhoz és ne legyen hiba a minőségben. A minisztérium már három esztendeje hitegeti a tarjáni vágóhidat azzal, hogy gépkocsit biztosít számára, de még mindig nerr, váltotta valóra szavát. A salgótarjáni iparvidék dolgozóinak érdeke kívánja, követeli, hogy a legsürgősebben megkapja az ígért tehergépkocsit a Húsipari Vállalat. W. V. F^enherról run ssó... # i] #tt # ii # ii # AZ OLVASOK SEGÍTENEK NY. ISTVÁNNÉNAK Kölcsönös megértést Kedves Asszonyom! Teljes megértéssel, rokon- szenvvel, részvéttel olvastam nagy problémájáról és megkísérlem. hogy 68 éves élményeim és 48 éves nevelői tapasztalataim alapján utat mutassak boldog, nyugodt, megelégedett életéneik kialakításához. Amint szavaiból kitűnik, Asszonyom, mélyérzésű, melegszívű, áldozatos lelkületű és mint gondos háziasszony, mint gyermekét rajongva szerető édesanya, mint hűséges élettárs, a legteljesebben megérdemelné férjének megbecsülését, szeretetét, ragaszkodását. Van azonban a jó házaséletnek egy fontos feltétele, éspedig a megértés. És itt egy kis hiba csúszott az életükbe. Asszonyom nem értette meg, hogy élettár - sónak szinte életeleme a könyv, a tudásvágy, s ahelyett, hogy ezt a vágyát ápolta volna, legkedvesebb, s egyben legnemesebb szórakozásában kifa- kadásaival zavarta. Nagyon sók házasságot tehetne tönkre az, hogy a férj olvasni szeret, mert az örökösen olvasó férjjel nem egyedül áll, asszonyom. Sok asszonynak ugyanez a panasza, de azért nem gondol mindjárt válásra. Asszonyom, férje valószínűleg aztík közé a férjek közé tartozik, akik a házastársi teendőiket nem tékintik munkának, ami bizony igen nagy hiba, s itt mutatkozik a másik fél részéről a megértés hiánya. Miben nyilvánul a jó férj megértése? A jó férj, amint átlépi háza küszöbét, az ajtón kívül hagyja gondjait, ikedves szavakkal köszönti családját, érezteti, hogy örül, hogy kedves otthonában szeretettel közé érkezett, érdeklődik neje munkája iránt, s a jó ebéd, vacsora után kedves enyelgés közepette segít a soron levő házkörüli munkában. S ha ezután a férjuram olvasni szeret, hadd olvasson. Olvasson az asszonyka is. Ha nem szeret olvasni, ami bizony hiba ebben az esetben, vegyen elő valamilyen kézimunkát, s azzal szórakozzon. Ami pedig azt illeti, hogy rádöbbent arra, férjével nem bír együtt élni, higyje el, asszonyom, téved, ha azt hiszi, hogy egy mostoha apa jobban szívén fogja viselni kisfia életét, sorsát, mint az édesapja. Nem hiszem, hogy oly önző lenne, hogy saját érdekében fel tudná áldozni kedves kisfia nyugalmát, boldogságát. Az édesanya élete mindig áldozatos élet, s gyermekének jövő boldog életéért meg kell hoznia minden áldozatot, amely áldozat azonban csak azzal ikerült felszínre, hogy az a bizonyos valaki „kedvesen, emberien, baráti módon bánik vele”. Biztos-e abban, hogy ama valakineSk nincs-e valami nagyobb hibája, mint a könyv szeretete? Mert az ellentét ebből indult ki, ez okozta azókat az összekoccanásokat, melyek annyira elkeserítik, de amelyek nem látszanak oly súlyosaknak, hogy csak válással lehessen elintézni. Szavaiból, töprengéseiből az igazi jó édesanya szeretete sugárzik gyermeke iránt. Soha nem tudna belenyugodni abba, hogy gyermeke mostohaapa, vagy esetleg mostohaanya kezére kerül: s eddigi életének gyötrelmeit még a gyermek élete fölötti töprengésék is növelnék, s bántaná lelkiismeretét annak a tudata is, hogy maga okozta gyermeke mostoha életét. Nem hiszem, hogy oly szomorú életet akar kisfia számára teremteni, amilyen szomorú volt valószínűleg saját árva gyermekkora. Véleményem szerint az édesanya élete megszűnt öncélú lenni attól a pillanattól, amikor anya lett és saját élete boldogságát is fel kell áldoznia gyermeke boldogságáért. A szép szavaiknak meg ne higgyen! Azok elrepülnek, s jön a kiábrándulás, az elkeseredés, jönnek ugyanazok a panaszok, vagy még súlyo- sabbák, s a mai nehézségekhez hozzájárul még az önvád is, tévedésének felismerése, ami még jobban elkeserítené életét. Minden válás lelki gyötrelemmel, fájdalommal jár. Fáj a válás a másik félnek, de fáj különösen a szegény, ártatlan kis gyermeknek, kinek a válás egész életét megmérgezi, s aki majd ellenszenvvel fordul az ellen, aki őt szülőinek egyi'ké- tő megfosztotta. Asszonyom, az ön ura művelt lelkületű ember lehet, akit megértéssel hasonló megértésre tudna rábírni, ha akarna, és ha nem indulatos szavakkal, hanem az áldozatos anya, a megértő élettárs hangján szólna hozzá. Végül egy kérésem van, asz- szonyamhoz. Vegye kezébe soraimat, üljön össze kedves urával, olvassák azt el közösen, s a végén kéz a kézben, a régi szeretettel fordulva egymás felé, közösen ígérjék meg egy- másnák, hogy kölcsönös megértéssel kiküszöbölik a meglevő ellentétet, s boldog egyetértésben a boldog családi élet melegében nevelik fel kedves gyermeküket. Theiner László nevelő, Mohora A minap levelet kaptunk egy idősebb bányásztól, aki hosszú évtizedekig dolgozott a föld mélyén. Nyugdíjas már. Nem saját bajáról ír (pedig bizonyosan ilyen is akad), hanem azt panaszolja el. hogy falujában (szécsény- felfalusi levélírónk) egy java- kcrabeli bányász megsérült és az üzem,, amelynek 15 even át hűséges dolgozója volt, jól tudja, hogy három hónapja rendkívül súlyos betegséggel fekszik a balassagyarmati kórházban, ennek ellenére még egyetlen egyszer sem látogatták meg a bánya vezetői közül. tacskó Zoltán, a sérült bányász Kisterenyén, a íordasi Dánja üzemben dolgozott. Nem tartozott a kiemelkedő teljesítményeket elérő bányászok közé, de értette és szerette munkáját. Aknásza, Só bér Lajos szerint „elsőrendű’1 bányász. Nem párttag, évekkel ezelőtt még a szakszervezetből is kilépett és csak hosszú únszolásra, ez év januárjában kérte újból felvételét. Nem tartozik tehát a „derékhadhoz”, -„egyszerű, szürke ember” — talán így sorolhatnánk be. Meglátogattuk néhány éve épült igen szép házát. A ház is, a hozzátartozó kert példás rendje is bizonyítja: dolgos, munkaszerető ember a ház ura. A hatéves kis Zsóka, és a fiatal feleség is nagyon várja a beteg hazatértét (a bányászrúha is, mint régen, fogason függ, ha látogató érkezik, még a kutya is türelA nagybátonyiak vezetnek A napokban Nagybátonyban találkoztak a két nógrádi szolgáltató üzem küldöttei, hogy értékeljék párosversenyük eredményeit. A két versenyző üzem részlegeinél a különböző mutatókat pontozzák. Az osztályozók- nál például a palaszázalék, a hiányzó létszám, a balesetből eredő kieső műszak és az osztályozol önköltség a pontozás alapja. A második negyedévi versenyben a salgótarjáni szolgáltató 520 pontot szerzett, s így 203 ponttal megelőzte versenytársát. Az első félév két negyedévének összesített eredményei alapján viszont Nagy- bátony vezet 191 pont előnnyel. Lánctalpas traktor dolgozik a cered-tótújfalui tsz-ben A közelmúltban két darab DT-típusú, lánctalpas traktor érkezett a Kisterenyei Gépállomásra. Az egyiket Zeke elvtárs, a szocialista munka hőse kapta. Bár ezzel még nem lehet komoly talajmunkát végezni (be kell előbb járatni), de már most, a nyári nagy munkák idején is nagy hasznát vettük. A behordásnál segítette a tót újfalui Búzakalász Tsz-t. A tagság alighogy learatott, néhány órával később az új traktor behordta a kereszteket. Zeke elvtárs helyettese, Kovács Sándor éjszakai munkában ezidáig több mint ötven hold tarlóhántást végzett. A gépállomás dolgozóinak lelkes munkájára a tsz tagsága úgy válaszol, hogy a gépá'lomássai szembeni tartozását időben és pontosan teljesíti. Deák István agronómus metlenül fut a ház elé), de Licskó Zoltán nagyon súlyosan beteg. Fél teste megbénult — hiába várják, egyelőre nem mehet. A beteg a fejét is nehezen fordítja, de ha nyílik az ajtó, ő is felfigyel, várja, hogy családján kívül valaki a nagyon megszeretett üzemtől is meglátogatja. De hiába. Egj'edül hűséges cimborája. Prajda János látogatta már meg két alkalommal is. A, bányánál Sándor elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondta, hogy bár beszélt Prajdával, elfelejtett érdeklődni Licskó Zoltán hogyléte felől. Ellenben 300 forint gyorssegélyt utalt ki a szakszervezet a múlt héten a Licskó-családnak, mert legutóbb 12 forint táppénzt kapott. Hiába, a szakszerveze’- re a dolgoknak csak az anyagi része tartozik. Az ÜB- elnök elmondta azt is, hogy a beteg felől Gyürki elvtárs. a párttitkár érdeklődött (nem sértik meg egymás „munka- területét”). A beteg állapota nagyon súlyos. Tudjuk jól, hogy a „hivatalos” beteglátogató sem tudná azonnal talpraállítani, mégis az a véleményünk. hogy igen súlyosan elítélendő a bányaüzem vezetőinek lelketlen közömbössége. Az idős bányász, aki tájékoztatott bennünket a történtekről, Kisterenyén jártában kérte a bánya vezetőit, ha útjuk a kórház felé vezet, nézzenek be hozzá. A beteg több mint három hónapja nyomja már a kórházi ágyat, de hiába várja látogatóit. A postás érkezése sem jelent örömet számára — levelet sem kapott még. Természetesen nem azt hiányoljuk, hogy a kisterenyei bányaüzem vezetősége nem alakult át „lelkikliniká- vá” (mert jól tudjuk, nem Licskó Zoltán az egyedüli beteg). Azt is elhisszük, ha hivatalosan feladatukká tennék az ilyen látogatásokat (akár kiküldetési díjjal), akkor eleget tennének feladatuknak. De lehet-e egy vezető számára előírt feladat az emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás? Nagy felelősség vezetőnek lenni. Megértő, meleg szív kell hozzá, elvtársak. A terv, a norma teljesítése — törvény, végre kell hajtani. Minden terv megvalósítója a dolgozó ember. Töröljünk többet gondjukkal, bajukkal — és akkor se feledkezzünk meg róluk, ha megbetegszenek. Megbecsülésük önértékelést is jelent.
