Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-29 / 69. szám
* SZABAD \0<>RAU 1956. augusztus 29. PART ES PÁRTÉPITÉS * A propagandisták helye és szerepe a pártoktatásban A KÖZPONTI VEZETŐSÉG 1956. július 13—21-i határozata megszabja az előttünk álló feladatokat a dolgozó nép érdekeinek megfelelően. A határozat következetes megvalósítása pedig már azon dől el, hogy mennyire sikerül a határozatot megismertetni a dolgozókkal és mozgósítani őket teljes végrehajtására. A szocializmus nem épül fel önmagától, hanem arra van szükség, hogy a társadalmi fejlődés törvényeit megismerő emberek tudatos tevékenysége egyre jobban kifejlődjön — anyagi erővé váljon. A tömegek tudatos cselekvésének kialakítását és növelését szolgálja a pártszervezetek ideológiai munkája. Az ideológiai munkának az a feladata, hogy napról napra jobban megszilárdítsa dolgozó népünkben a munkához, a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszonyt, fejlessze a szocialista hazafiságot és a népek közötti barátságot. Neveljen eszmeileg edzett, erkölcsileg szilárd embereket, olyan embereket, akik bíznak társadalmi rendszerünk győzelmében és készek pártunk vezetéséivel harcolni minden nehézség leküzdéséért és a szocialista társadalom felépítéséért. E kommunista jellemvonások kialakításában és fejlesztésében nagy szerepe van a pártoktatásnak és a pártoktatás központi alakjának. a propagandistáknak. A pártoktatási munka eredményessége nagymértékben attól függ, hogiy megfelelő propagandistákat választottak-e ki pártszervezeteink, olyanokat, akik szívügyüknek tekintik a propagandamunkát és megvan hozzá az elméleti képzettségük és a helyes módszerük. Az 1956/57-es pártoktatási évben jelentős lépést kell tennünk előre a pártoktatás szervezeti megszilárdítása mellett a pártoktatás tartalmi színvonalának megjavítása terén. Jól képzett propagandisták nélkül a propagandamunka tartalmi színvonalát megjavítani nem lehetséges. A PÁRTOKTATÁS VEZETÉSÉT, általában a propagandamunkát olyan káderekre kell bízni, akik politikai képzettségük mellett alkotó szelleműek, szoros kapcsolatban állnak az élettel, segíteni tudnak a kommunistáknak abban, hogy megértsék a társadalom fejlődésében előforduló jelenségeket, elő tudják segíteni a marxista—leninista világnézet kialakítását, fejlesztését és megszilárdítását. A mi megyénkben több száz jól képzett propagandista van, akik képesek az új pártoktatási évben — megfelelő segítség mellett — a megnövekedett feladatokat is megoldani. Zömében a propagandisták kiválogatása a megyében már megtörtént. Pártszervezeteink általános irányelvként vették, hogy újra megbízzák a régi propagandistákat a szemináriumok vezetésével. Ez az elv alapjában véve helyes, azonban pártszervezeteink a propagandisták kiválogatását ne tekintsék befejezettnek, hanem állandóan tartsák napirenden, nézzék meg, hogy kik azok, akik az elmúlt oktatásban nem megfelelően végezték munkájukat és helyettük megfelelőbbeket bízzanak meg a szeminárium vezetésével. Olyanokat, akik képesek az alkotó marxizmust megismertetni és munkájukat nem a szócséplések és frázisok jellemzik. A propagandisták feladatai ebben az oktatási évben különösen megnövekedtek. A marxista—leninista elmélet a párt egész munkájának eszmei alapja. A forradalmi elmélet nem áll egy helyben, hanem fejlődik, gazdagodik a gyakorlati munka során. Ezt bizonyítja, hogy az SZKP XX. kongresszusának határozatai alkotó módon hozzájárultak a marxista—leninista elmélet továbbiéjleszté- sére. Ez a fejlődés a párt kollektív bölcsességét megtestesítő legfontosabb párthatározatokban jut kifejezésre. Az ideológiai munkának fontos feladata, hogy ezeket az eszméket megismertesse és mozgósítson a feladatok végrehajtására. A propagandisták fontos tényezők abban, hegy a pártoktatás részvevői megismerjék a párt politikáját. A propagandisták munkája sok tudást és nagy gyakorlatot követel. Éppen ezért a propagandista elvtársak a foglalkozásokra időben és rendszeresen készüljenek fel. Nem helyes az. ha a propagandista munkáját csupán tapasztalataira alapozza. Ebben az oktatási évben különösen megnő a szerepe a propagandista szemináriumoknak, a szervezett pártoktatás minden formájában. Semmiféle gondatlanság és felelőtlenség nem tűrhető meg a propagandisták képzése terén. Biztosítani kell, hogy a propagandisták a propagandista szemináriumokon megfelelő segítséget kapjanak mind elvi, mind módszerbem téren egyaránt. Ez szükséges, mert csak úgy tudunk megfelelő eredményt elérni annak érdekében. hogy a betűrágást és dogmatizmust kiűzzük a pártoktatásból. AZ ALAPOS FELKÉSZÜLÉS mellett a jó propagandista fontos feltétele, hogy a propagandista jól ismerje hallgatóinak politikai fel- készültségét, általános műveltségét. Ismerje meg a hallgatóinak legfontosabb jellemvonásait a kommunista nevelés érdekében. A párt- szervezet már most adja oda a propagandistáknak a hallgatók névsorát. A propagandamunka legyen szoros kapcsolatban az élettel és a konkrét gyakorlati, gazdasági és politikai feladatokra irányítsa fi figyelmet. A pártoktatásban dolgozó propagandistáknak fontos feladatuk, hogy ne csak az eszmét hirdessék, ne csak idézetek és vezetők meghatározásait mondják el, hanem minden erejükkel harcoljanak az eszmék megvalósításáért. Égpen ezért a propagandisták a legfontosabb elvi politikai kérdések mellett vonják le a megfelelő következtetéseket, mutassák meg a konkrét gazdasági feladatokat. Természetesen itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a pártoktatási foglalkozások nem alakulhatnak át termelési értekezletekké. Nem szabad, hogy a dolgokat károsan leegyszerűsítsük, nem szabad, hogy a szemináriumok nagy jelentőségű politikai kérdések helyett csupán egyes napirenden levő termelési problémákat vitassanak meg. Ellenkezőleg, a pártoktatásnak abban kell segítenie a kommunistákat, hogy a gazdasági feladatokban meglássák a politikai értelmet és bővüljön a látókörük. A pártoktatást vezetőknek és irányítóknak biztosítani kell. hogy a foglalkozások eszmei színvonala állandóan emelkedjék, gondoskodni kell arról, hogy a hallgatókat ideológiailag felvértezzék és éberségre neveljék a marxista— leninista elmélet tisztaságáért vívott harcban. A párt propagandamunkája elősegíti pártunk ideológiai egységének megszilárdulását, amely alapja a párt politikai és szervezeti egységének. A pártunk egységének állandó szilárdítása minden párttag kötelessége és fontos feladata. PROPAGANDISTÁINK fontos feladata, hogy védjék a marxista—leninista elmélet tisztaságát. Tegyék magukévá a Központi Vezetőség 1936-os pártoktatásról szóló határozatának azt a kitételét, amely kimondja: „A jövőben sem tűrhetünk semmiféle, akár a legkisebb eltérést sem a marxizmus—leni nizmus elveitől és következetes harcot kell folytatni a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen.“’ A jó propagandista állandóan javítja és tökéletesíti előadói és szemináriumvezetői módszerét. Az alapos elméleti felkészültség a feltétele annak, hogy valaki jó propagandista legyen, de az sem mellékes, hogy milyen módszerrel tartja meg az előadásit és vezeti le a foglalkozásokat. A szemináriumok nem megfelelő látogatottságához nagymértékben hozzájárul az, hogy egy-egy szemináriumi foglalkozás mennyire elégít; ki a hallgatók igényeit. Sokszor nem ok nélkül mondják a hallgatók egyes előadókra, hogy olyanok mint a grama- fon. Elmondja a mondanivalóját, de nem győződik meg annak hatásáról, arról, hogy a hallgatók mit értettek meg belőle. Ez sokszor abból adódik, hogy nem az ő saját gondolatait mondja el. hanem másokét. Szó szerint ír ki részleteket az egyes sajtó, folyóirat cikkekből vagy brosúrákból, de megtalálható az is, hogy átdolgozás nélkül felolvassa a központilag leküldött vázlatot. Természetesen ezeket az anyagokat fel lehet és fel is kell használni a propagandistáknak felkészülésükhöz. Nagyon fontos az érthető, világos és közvetlen beszéd a propagandisták részéről. Nem szeretik a hallgatók, ha a propagandista összekuszálja a mondanivalóit. Arra kell törekednünk, hogy beszédünk világos, érthető legyen, amely csakis tiszta gondolatok alapján bontakozhat ki. Ennek pedig az a feltétele, hogy alaposan ismerjük és teljesen biztokoljuk azt az anyagot, amelyről beszélünk. Általános tapasztalat, hogy a homály, a zavar és az érfchetetlenség mögött a legtöbbször a bizonytalan anyagismeret és a felszínes tanulás lappang. FONTOS ÉS SZERVES RÉSZE a propagandamunkának az is, hogy az előadó megfelelő meggyőzéssel beszéljen az anyagról. Érződjön a szavain, hogy meggyőződésből beszél. Propagandistáink sohasem feledjék el azt, hogy a hallgató figyelmét csak akkor tudjuk lekötni, ha a szavainkból hit. szenvedély, eszmeiség, ügyünk diadalában vetett meggyőződés sugárzik. Minden propagandistának jóleső érzés az, hogyha látja, hogy a hallgatók megfelelő érdeklődéssel hallgatják az előadást. Ehhez természetesen nemcsak az szükséges, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy hogyan mondjuk azt. Hallgatóink rögtön megérzik, hogy szavaink — ahogy Kalinin elvtárs mondja — „élő lelket és eleven gondolatot” hordoznak-e. Nincs kisebb jelentősége a szemináriumra való felkészülésnek sem. Minden propagandistának fontos feladata legyen a jó vitavezetési vázlat, elkészítése. A helyes vázlat elkészítése sok töprengést és fejtörést kíván. Itt is nagyon fontos, hogy az anyagok legfontosabb részeit saját szavaival rögzítse le a propagandista. Nem helyes az a módszer, ha a vázlatban egymás mellé sorakoztatjuk fel az idézeteket, de az sem, ha egyáltalán nem készítünk vázlatot, hanem csupán a kérdéseket írjuk le és arra számítunk, hogy rögtönzött mondatokkal zárjuk le majd a szemináriumi foglalkozásokat. Rögtönzött válaszokra természetesen szükség lesz, mert a hallgatók számos kérdést tesznek majd fel, amelyre a propagandistáknak válaszolni kell. NAGY. DE SZÉP FELADATOK állanak propagandistáink előtt. Propagandistáink ezt a feladatot, csak akkor tudják helyesen megoldani, ha érzik a pártszervezetek megbecsülését és segítségét. Pártszervezeteink lássák el megfelelő adattal, érvvel és helyi anyaggal a propagandistákat. Beszéljék meg velük rendszeresen az adott terület legfontosabb politikai- és gazdaság; feladatait, hogy a szemináriumi foglalkozások szoros kapcsolatban legyenek a gyakorlati élettel. Szabó István Lapozgatás a jövendő könyvében Kidolgozták a Salgótarjáni Acélárugyár második öléves tervjavaslatát Nagy munka készült el a napokban a Salgótarjáni Acélárugyárban: a gyár második ötéves tervének javaslata. Amint ismeretes, a Miniszter- tanács 320 üzemet bízott meg az országban azzal, hojy önállóan dolgozza ki tervjavaslatát a következő öt. esztendőre. Ezek között volt az Acélárugyár is. Mérnökök, tervezők, műszakiak, pénzügyi, munkaügyi. gazdasági' szakemberek számítgattak, mértek, rajzoltak hosszú hetekig, figyelembe véve az egész ország ötéves tervének irányelveit. a gyár sajátos adottságait, lehetőségeit. a fejlődés követelményeit, s a közös erőfeszítések, a gondos munka eredményeként végül is megszületett az a vastag, könyvnek is beillő iratcsomó, amely magában foglalja a gyár dolgozóinak elképzeléseit, javaslatait. Az egészet lehetetlen ismertetni, ezért csak arra szorítkozhatunk. hogy lapozgatunk a „jövő könyvében“, s egyik-másik lapról kiragadunk egy-egy jellemző számot, adatot ízelítőképpen, hogy olvasóink is láthassák, mit szeretnének tenni az acélárugyáriak a második ötéves tervben. Új jjyártmánvflJi, új technológiai eljárások, növekvő termelékenység Csaknem kilencven esztendős múlt áll már az Acélárugyár mögött. Ezalatt — különösen a felszabadulás utáni időkben — egyre több új gyártmány előállítására került sor. s ma már alig lehet számontartani, mi minden készül a gyárban. Mégis, a tervjavaslat alkotój gondoltak arra. hogy állandóan fejlődik a technika s a világpiacon csak mind újabb és jobb árukkal állhatjuk a versenyt, ezért néhány új gyártmány elő állítását javasolják. Elgondolásaik szerint a GSZ-üzemben jövőre már csőperemeket és különféle mezőgazdasági gépalkatrészeket is gyártanának, a Hideghengermű pedig konzervdobozokhoz szükséges sza- iagacél, hidegen hengerelt szalagacél, fémfűrészlapok, asztalos gyalukések, rozsdamentes evőeszközök. közönséges és rozsdamentes minőségi zsilettpengék, trafó, és dinamólemezek, órarugók, szalagrugók előállításával is foglalkozna. A Huzalműben a feszített betonacélhuzal gyártásának fejlesztését jelöli meg feladatként a javaslat. Üj gyártmányok bevezetése mellett korszerűsíteni kívánnak a második ötéves terv során egy sereg régi gyártási folyamatot is. többek között a kormánylemezek és a csavarkulcsok gyártását, A csavarkulcsoknál például az eddigi elő- kovácsölás helyett, előhenger. lést akarnak bevezetni. a villagyártásnál a nagyméretű csiszolókorong-kövek helyett, hengeralakú és kisméretű köszörűköveket használnak majd. Korszerűsítik a technológiát az acélöntődében is. ahol kiterjesztik a termikus felöntések alkalmazását, a bentonitot melasszal és cigányhomokkal helyettesítik, s a homok és agyag szárítására megfelelő berendezést létesítenek. Ezek és a hozzájuk hasonló technológiai módosítások az előzetes tervezés szerint jelentősen javítanák a gyártmányok minőségét és gazdaságosabbá tennék azok előállítását. S hogy a gyártmányok választékát később még inkább bővíthessék és az áruk -minősége mind kifogástalanabb legyen, gondoskodik a tervjavaslat arról is, hogy a következő öt év,ben nagyszabású kutatás, kísérletezés induljon meg a gyárban. A kísérletezéseknek elsősorban a különleges gyártmányok előállítási módjának kidolgozására kel] irányulniok, így megfelelő megoldást kell találni többek között a hideg- hengerlés technikájának gyors fejlesztésére, a szerszámok és hideghengerek tartósságának, élettartamának növelésére. De nemcsak az eddiginél jobb minőségű, hanem a jelenleginél is több áru előállítására törekszenek a jövőben az Acélárugyárban. Ezt a tervjavaslat úgy fogalmazza meg, hogy 1960-ra a gyárban 1955- höz képest 26,1 százalékkal emelkedik az évenként előállított termelési érték. A növekedést részben azáltal biztosítják. hogy — a gyár fejlődésével párhuzamosan — mintegy 11,6 százalékkal emelik a dolgozó létszámot, A hangsúly azonban inkább a termelékenység fokozásán van: a dolgozók egy-egy műszakra eső teljesítményét 13,1 százalékkal kívánja növelni a terv. Persze, elsősorban nem a munkások fokozott erőfeszítése útján, hanem megfelelő műszaki intézkedések, korszerű gyártási eljárások és nem utolsósorban az új gépek beszerzését, az egyes üzemrészek átalakítását és új műhelyek építését szolgáló beruházások segítségével. Bővül, terjeszkedik, korszerűsödik a gyár A második ötéves terv beruházásaival külön fejezet foglalkozik. Amikor ezt készítették. figyelembevették a gyár úgynevezett rekonstrukciós tervét, Ez hosszabb időre. 10— 15 évre szól. s magában foglalja az üzem nagyarányú kibővítését, hatalmas, új üzemrészek létesítését, a gépállomány alapos felfrissítését, modernizálását, egyszóval: korszerű nagyüzemmé fejleszti az Acélárugyárat, A Kohó- és Gépipari Minisztérium kollégiuma elvben jóváhagyta ezt a tervet, de még nem történt intézkedés arra. hogy mikor lehet hozzákezdeni végrehajtásához. Mindenesetre a második ötéves tervjavaslat beruházási előirányzatánál ezt a Hosszúlejáratú. távlati tervet tartották szem előtt, s ezzel összhangban. olyan beruházásokat javasoltak. amelyek egyúttal a rekonstrukciós tervnek egy-egy bizonyos részletét váltják valóra. Bizonyára örülnek majd az acélgyári dolgozók, ha a beruházási terv száraz mondatai, tömör szamai tágas, szép műhelyépületekké. ragyogó, ötletes gépekké változnak, örül. hétnek is. hiszen a beruházási tervben sok nagyszerű dolog szerepel. Csak mutatóban lássunk néhányat: dróthúzó épület, pácolóműhely építése a Huzalmüben ... épületbővítés útján öltözők, mosdók létesítése a GSZ-üzemben ... két darab új kazán beépítése a gőzellátás megjavítására... a közlekedés kielégítő rendezésére iogadópályaudvar építése a gyár bejáratánál, a vágány- hálózat teljes átépítése és az eddigi keskeny nyomtávú vasutak helyett gépkocsival is járható közútak létesítése. A tervezett sok-sok új gép között szerepel két darab nyolefoko- zatú. finom többszörös húzógép a Huzalmű részére, ková- csoló-automata a GSZ-üzem- nek, és még sok más egyéb. A dolgozók szociális igényeinek fokozott kielégítésére javasolja a terv a kultúrotthon és a jelenlegi munkásszálló nagyarányú bővítését, ezenkívül egy új, 100 személyes szálló és 200 lakás építését, továbbá Bükkszéken egy üzemi üdülő. a gyárban, a régi főkönyvelőségi épületben pedig egy 900 személyes étkezde létesítését. Most már csak az a kérdés, meg lehet-e csinálni mindezt öt év alatt? A beruházási javaslatokat, olvasva, ugyanis úgy érzi az ember, hogy a terv készítői egy kissé magasra engedték szárnyalni alkotó képzeletüket.., Amíg a tervjavaslattá! törvény válik... Ennek eldöntése azonban már a Kohó- és Gépipari Minisztérium feladata; ott tudják legjobban, mire és mennyire futja az ország zsebéből, s hogyan lehet összeegyeztetni az acélgyáriak elképzeléseit az országos. közös célokkal. A terjedelmes tervjavaslat már a minisztériumban van, az acélárugyáriak már elmondották, mit szeretnének. Bizonyos idő múlva, gondos mérlegelés után a minisztérium majd válaszol arra. hogy mit lehet mindebből me,gvalósítani. Akkor ismét beszámolhatunk rnaju olvasóinknak arról, hogyan módosult és nyert végleges formát a „jövendő könyve“’, s hogyan látnak hozzá a dolgozók a terv megvalósításához, amely akkor már nem javaslat lesz. mint most, hanem — törvény. Műszaki konferenciát tartottak a fiatal mérnökök és technikusok részére a Salgótarjáni Acélárugyárban Érdekes esemény színhelye volt az elmúlt hét szombatján a Salgótarjáni Adélárugyár, ahol a gyár DISZ-végrehajtó bizottsága és a fiatalok műszaki tanácsa egésznapos műszaki konferenciát rendezett az ifjú mérnökök és technikusok részére. A tanácskozásra közel 100 fiatal műszaki érkezett az ország nagyüzemeiből: a Sztálin Vasműből, a csepeli Rákosi Mátyás művekből, a Lenin Kohászati Művekből és számos más gyárból. Délelőtt Tóth Pál elvtársnak, az Acélárugyár termelési főnökének előadását hallgatták meg a fiatalok. Tóth elvtárs részletesen beszámolt a korszerű hideghengerlés, hideghúzás. kovácsolás, sajtolás és meleghengerlés helyzetéről, ismertette az Acélárugyár tapasztalatait, módszereit. Ön- tészeti kérdésekben hivatkozott a Szovjetunió legújabb erdményeire, a kovácsolás problémáival kapcsolatban pedig egyes nyugati nagyüzemek példáját idézte. A hallgatók figyelmét leginkább az a része kötötte le az előadásnak, amely az Acélárugyár távlati tervében megvalósítandó új Hideghengerművei és annak egészen modern gépeivel foglalkozott. Az utóbbi 3 esztendőben számos új, korszerű, többfokozatos hideghúzó gépet kapott, illetve részben önmaga készített a gyár. Tóth elvtárs ismertette ezek működését, amit azután meg is néztek a tanácskozás részvevői, akik az előadás után bejárták a műhelyeket és kiadós jegyzeteket készítettek az őket érdeklő látnivalókról. Ebéd után került sor az előadás megvitatására, Élénk, színvonalas eszmecsere alakult ki. ennek során tizenöten szólaltak fel. Nemcsak szorosan vett műszaki kérdésekről esett sző. hanem szervezési feladatokról is elbeszélgettek a fiatalok. A Magyar Optikai Művek képviselője például elmondotta, hogy náluk még igen gyakori a szakmai féltékenység az idős és a fiatal értelmiségiek között. Nagyon tetszett neki, hogy az Acélárugyárban ennek nyomát sem tapasztalta, s kérte, mondják el alaposabban, milyen módszerrel sikerült jó összehangot teremteni? Tóth elvtárs és Széki elvtárs, a laboratórium fiatal vezetője, teljesítették a kérést és hosszasan ismertették az acélgyáriak nevelő módszereit, amelyeknek az a lényegük, hogy bátran támaszkodnak a fiatalokra, s jelentős feladatokkal, kemény munkát követelő megbízásokkal látják el őket. Mivel a tanácskozáson az Acélárugyárral kooperáló üzemek képviselői is részt vettek, megvitatták az együttműködés megjavításának feltételeit és figyelmeztették a gyárat néhány hibára, sőt tanácsot is adtak azok kijavításához. Ez igen hasznos volt az Acélárugyár számára, de ugyancsak sokat jelentett a tanácskozás a többi nagyüzem ifjú műszaki vezetőinek is, akik — amint elmondották — sokat tanultak ezen az értékes megbeszélésen és hazatérve azon lesznek, hogy az Acélárugyárban ’átot- takat meghonosítsák saját munkaterületükön is.