Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-01 / 61. szám

4 1956. augusztus 1. SZABAD AOGRAD A társadalmi bíróságok megalakításának helyzetéről /Trszágszerte több száz tár sadalmi bíróság alakult és kezdte meg működését. Ezek jórésze még a Miniszter- tanács és a SZOT társadalmi bíróságok szervezésére vonat kozó közös határozata megje­lenése előtt létesült. Nem egy üzem, vállalat dolgozói válasz­tották már meg maguk közül a társadalmi bíróságot. Ennek működése pedig kedvező ered­ményeket váltott ki a társa­dalmi tulajdon fokozott meg­becsülése, a szocialista munka­iegyelem megszilárdítása te­rén. Neveli a dolgozókat a szo­cialista együttélés szabályai­nak a betartására. A Minisztertanács és a SZOT közös határozatának megjelenése óta közel két hó­nap múlott el. Az idő múlása alapján joggal tételezhetné fel mindenki, hogy a salgótar­jáni járás területén létező 300 létszámnál többet foglalkozta­tó üzemek, vállalatok saját dolgozóikból szervezett bíró­sággal is szolgáltatják az igaz­ságot. Meg kell mondani, hogy tévedésről van szó, alaptalan elképzelésről. Nehezen érthető pedig ez a semmittevés. Vajon mi lehet az ok a törvény vég­rehajtásának nemteljesítésé­ben? Ennek megállapításához ve­gyünk sorra néhány vállalatot és kérdésünkre adjon választ az üzemi szakszervezet. Vegyük elsőnek a Salgótar­jáni Üveggyárak Gyurcsik elvtárs válasza tapintatos. Ügy látszik, nagyon tisztában van a szavak jelentőségével. „Elvtársam, a társadalmi bí­róság szervezése nálunk folya­matban van”. A párthatáro­zat és a törvény megjelenése óta eltelt hónapok itt még ke­vésnek bizonyultak a végre­hajtáshoz. Az üveggyárban e vonatkozásban nagyon lassú a „folyamat“! A Szénszállító és Szolgáltató Vállalatnál Novák elvtárs ad­ja a felvilágosítást. Őszintén beszél. Az igazság megmondá- sához nem is kell sok szó. A hélyzet a fentitől annyiban tér el, hogy előbb még a szakszer­vezeti területi bizottsággal kell a szervezési kérdéseket meg­beszélni. Hiába, nem megy ez kérem máról holnapra. Hóna­pok szükségesek ehhez. M volna akkor, ha minden így menne! esetben a felelősséget akarják magukról elhárítani. Nincs adat arra, hogy a fenti esetek­ben erről lenne szó. A tények viszont azok ellen vallanak, akiknek intézkedniük kellett volna és még nem tettek sem­mit. A társadalmi bíróságok megszervezésére vonat­kozó törvény: állami parancs. A határozat ennek végrehaj­tását üzemenként, vállalaton­ként elsősorban a szakszerve­zetek feladatává t-tte. A jog­szabály hatályos és végrehajt­ható. Nincs szükség tehát kü­lön felhívások, utasítások stb. bevárására. Nincs akadálya annak, hogy a végrehajtás megtörténjen. Nem kétséges az, hogy ahol előbb értik meg pártunk szavát, ott előbb is cselekednek, de így van ez megfordítva is. Mohi János Szécsényi érdekességek — Tudósítónk jelenti -r­A munka ütemes zöreje fo­gad a Szécsényi Háziipari Szö­vetkezetben. Most nem sokan vannak az üzemben, de az eV kezdett munkákon látni, hogy minden szövőszéknek van gaz- ' dája. Talán nem mindenki tudja, hogy az egész megye házi­iparát innen irányítják. Eőség­től Balassagyarmatig az ösz- szex községek háziipari mun­kája Szécsényhez tartozik. Ahogy beszőtték munkájukkal az egész megyét, úgy szőtték be szőtteseikkel az egész vilá­got. New York, Milánó, Frank­furt és a világ sok más városá­nak lakói dicsérik a magyar szőttest. Már három éve megy Szécsényből külföldre a szebb- néVszebb színes szőttes, ott volt a drezdai nemzetközi vá­sáron is és nem vallottunk vele szégyent. Nem bizony, hi­szen olyan kiváló dolgozók biztosítják sikerünket, mint Szabónét Havai Erzsébet Ba­lassagyarmatról. Fiikor Boldi- zsárné, Kevicki Istvánná Nagylócról, Oravecz Erzsébet, Illés Erzsébet Szécsényből és még sokan mások. Most egy telejesen újonnan épült szövő­dében tágas, világos műhely­ben dolgozhatnak a szövők és gyártmányaikkal újabb dicső­séget szerezhetnek a magyar háziiparnak. * Külföldön is dicsérik már a szécsényi sajtüzem kitűnősé­gét, a rockfort-sajtot. Már az elmúlt év júniusában meg­kezdte az üzem az exportra való termelést. Bár még akkor csak félkészáru ment Szé­csényből Budafokra, ott érlel­ték és úgy vitték külföldre. Ebben az évben azonban már felépült az érlelő pince, mely korszerű berendezésével az ország első sajt érlelői 1közé tartozik. A jó tejbegyűjtés eredmé­nyeképpen a szécsényi üzem kapacitását 100 százalékkal megemelte, így a budaföki üze­met ismét bérbe kellett venni, ennek eredménye a nagyobb mennyiségű exportáru, amely sok valutát hoz a hazának. A termékek kiválóságára jellemző, hogy az annyira ké­nyes külföld minőségi kifogást még egy ízben sem emelt. Ez pedig nagy elismerést és az áru piacállóságát jelenti. örvendetes tényként kell megállapítani, hogy a sok va­lutát felemésztő külföldről be­hozott penicillin-rockfortét a Magyaróvári Tejgazdasági In­tézet irányítása alatt a tejipari igazgatóság által létesített la­boratóriumban hazai nyers­anyagból állítjuk elő. Ez a szécsényi szükséglet mellett az ország penész-szükségletét is biztosítja. Az üzem nem áll meg az elért eredmények mellett. Olyan tervei vannak, amelyek­nek valóraváltásávál újabb sajtféleséggel növekedik az exportálható gyártmányok száma. Közlemény Lapunk Június 20-i számában, a „Láttuk... Hallottuk... ” ro­vatban Kovács János tollából le­vél joqo&an Naqy Ferenc fő-í us 17-én Bükkszéken háromne- qyedórás huza-vona alakult ki eqy lábtöréssel sérült bányász kórházbaszállítása körül. A le­vél joqosan Naqy Ferenc fő­mérnököt tette felelőssé a tör­téntekért. Az üqy kapcsán indult vizs- qálat meqál lapította hoqy az FF 406 rendszámú kocsi aznap szabályos , B” menetlevéllel járt Bükkszéken, tehát a levélíró fel­tételezett gyanúsítása alaptalan volt a fekete út miatt, azt azon­ban nem tudták meqál la pl tani a kivizsgáló szervek minden je­lenlévő meqhallqatása után sem, hoqy Naqy Ferenc mindennemű beszállítást meqtaqadott-e. Miután az üqyet az érdekeltek hibájából íqy zárjuk le, meq kell ismételnünk, hoqy Naqy Fe­renc és qépkocsivezetője, Ne­mes Árpád felelős azért hoqy a beszállítás körül vita alakult ki. Az üqy véqső tanulsága az le­gyen, minden olvasónk számá­ra, hoqy: .Legyünk sokkal fi­gyelmesebbek és önzetlenebbek bajbajutott embertársainkkal szemben!” Évi naj*riakarítáü At. Acélárugyárban A hét folyamán az egyhetes leltár idején az acélárugyári munkások az anyag és az áru­készlet felmérése mellett nagy- takarítást rendeztek a gyár­ban. Kijavították a gépeket és berendezéseket, eltüntették az épületekben, a gyárudvaron a rendetlenséget. Annyira kicsi­nosították a gyárat, hogy azok, akik ez idő alatt szabadságon voltak, visszatérésük után alig ismernek majd rá gyárukra és munkahelyeikre. A gyár az utóbbi időben e nagytakarítástól függetlenül is sokat szépült, mert a termelő üzemek épületei közül az iro­dahelyiségek jó része már az új irodaházba költözött, ame­lyen belülről ugyancsak az utolsó simításokat végzik. Újul az élet a nagybálonyi művelődési otthonban is ár­Már hírt adtunk arról, hogy hónapokig gazdátlanul, ván, üresen tátongott a nagybátonyi kultúrház. Az egyik szép nyári napion, amikor bőröndökkel megpa­kolt fiatalember ballagott végig a falu utcáján, a község ve­zetőiben megszületett a remény. Milyen jó is lenne, ha falu szülötte. Nagy Bakos József állna a művelődési otthon élére. Most végzett tanító, ért a dolgokhoz bizonyára, meg tekinté­lye is van a faluban. így történik, hogy Nagy Bakos József elvállalja a szép és igen nehéz, felelősségteljes megbízatást, az árva művelődési otthon vezetését. Telnek a napok, nem tétlenségben, unalomban, hanem épi­pe n nagy tervek, gondolatok közepiette. Mindennaposak a be­szélgetések, viták, tervezgetések, tárgyalások. Nagy Bakos József ugyanis mindenki számára kedves, meleg, barátságos otthont akar. Az egyik piénteki napion ült össze az új vezetőség. Kakuk Julika, Sulyok B. József és az új igazgató. A többiek hiá­nyoztak. vagy az aratási munka, vagy egyéb kötelesség szólí­totta őket távolmaradásra. De ez a hiányos létszám sem gá­tolta ezt a tervezgető kis közösséget, hogy elképzeléseiken vi­tatkozzanak. A belső csinosítgatás már megtörtént, képiek, festmények, szőnyegek és térítők egyhamar kerültek. Igaz, a pjoros, öreg zongora még használhatatlan, a rádió sem szól. szórakozásra mindössze egy használható sakk van, meg az asztali tenisz­felszerelés. De kezdetnek — mert bizony itt múltról nemigen lehet beszélni, legfeljebb rossz értelemben — ez is nagyszerű: Ott van még a párezer kötetes könyvtár, amelynek elég sza­pora a forgalma. És hát biztatónak itt vannak a nagyszerű tervek az új élet kialakításáról. Lehet itt minden, ha a fiata­lok mindannyian akarják. Vonsik Hona jött el a járási tanácstól segíteni, bábás­kodni. ö járási tapasztalatokat őriz, segíthet tehát tanácsok­kal, gondolatokkal, jó piéldákkal. Tervek születtek arról is, hogyan történjék a fiatalok hiányos műveltségének pótlása. Irodalmi és kézimunka-szak­kör minden további nélkül születhet. Van erre vezető is, meg­van az érdeklődés is. A színjátszásnak meg már múltja van Nagybátonyban, csak össze kell toborozni a régi gárdát, ver­buválni az új érdeklődők seregéből. Táncolni és énekelni is szeretnek a bátonyiak, a zenét is kedvelik.- A tervezgető ülés talált megoldást minden problémára. Bakos Róbert ért a ze­néhez, majd ő tanítja a fiatalokat. Dudás Lajos meg jó lesz szervezőnek, ismeretterjesztő előadásokra, gyűlésekre és a különféle ülésekre ő szervezi majd a közönséget. Pádár Mik­lós majd a spiort irányítását veszi a kezébe, Kakuk Lajos plé­dig a színjátszó csopiortot alakítja, szervezi meg. Feladat van tehát bőven, és ember is a megvalósításra: Csak még a legnagyobb dolog hiányzik, felébreszteni a falut, a tétlenségből, eljuttatni a hírt, hogy újul az élet Bátonyban is. Erre viszont Sulyok B. József vállalkozott. A minap is ki­ült az ablakba, kezébe vette a tangóharmónikát. és a bűvös hangokkal egyszeribe közönséget varázsolt az üres terembe, mert hát nem kell jobb toborzó a szívhezszóló zenénél. A Zagyvarónai Vasötvözet- gyárból Vacskai elvtárs a va­sas szakszervezetre hivatkozik Június 8. napján innen azt az instrukciót kapták, hogy a tör­vény végrehajtásához várják meg a külön utasítást. Há most éppien arra várnak. Mi lenne, ha a gyár szakszerve­zeti bizottsága nem várná felsőbb utasításokat. Erre még Vacskai elvtárs is így vála­szol: „Az igazgatóval megbe­széljük és könnyen lehet, hogy a közeli napiokban, legfeljebb a hét végére lesz társadalmi bíróság”. Nem sokban tér el a hely­zet a Zagyvapálfa-lvi Üveg­gyárban. Sajnos, itt is utasí­tásra várnak. Németh elvtárs arra hivatkozik, hogy az építő és anyagipiari szakszervezet megyebizottságán Nagy József elvtárs a szervezésre nézve nem adott utasítást. Itt is megkockáztatjuk a kérdést. A válasz meglepően ugyanaz mint az előbb. „Megszervez­zük, lesz társadalmi bíróság“. Mi a helyzet a területi, a középfokú gazdasági irányító szerveknél? Novák elvtárs, a Szénszállító és Szolgáltatóvál­lalatnál Torják elvtársra hi­vatkozott: A hivatkozott sze­méllyel ugyan nem sikerült értekezni, a bányatröszt egyik jogügyi előadója viszont kö­zölte, hogy Torják elvtárs a minisztérium utasítására vár. Ezért van az tehát, hogy a sal­gótarjáni bányaüzemekben a mai napig sincs társadalmi bí­róság: Az Acélárugyár és a Zagy* Vapálfalvi Bányagépgyár plé­dig példa arra, hogy a társa­dalmi bíróságok megszervez­hetők minden felsőbb utasítás bevárása nélkül is. A sok évi tapasztalat beiga­zolta, hogy az utasításra várás a bürokratikus ügyintézés egyik kísérő jelensége. Egy­ben nagyon praktikus dolog azok számára, akik minden ^ieciqifö zötLfa Mint akit főbe kólintották, úgy ült asztala mögött ka­rosszéken — a legfrissebb Szabad Néppel a kezében Do­bos Péter, tanácselnök. Egyik percben a sorok között bön­gészett, a másikban pedig az újság felett, az ablakon át bámulta a semmit. Már há­romszor is elolvasta azt a cikket, amelyik hírül adta, hogy néhány megyében „ren­dezik az eddig kulákok kö­zött számontartott becsületes középparasztok ügyét”. Mi az, hogy rendezik? — tűnődött az elnök. Eddig tán’ nem volt rendezve? Ott sze­repel a neve a kutaknak a lis­tán és Ikész. Rendben van az! Rendben ám. Nálunk sincs másképpen, aztán nincs egyet­len szó, panasz se ellene. Miért is volna? A cikk továbbá azt mond­ta, hogy „néhány esztendővel ezelőtt, amikor éles határt húztunk a dolgozó parasztok és a falu kizsákmányolói kö­zött, nem minden esetben vizsgáltuk meg alaposan egyes családok helyzetét és elhamarkodottan döntöttünk. Sok száz olyan becsületes kö­zépparasztra sütöttük rá a kulák bélyeget, aki azt nem érdemelte meg. Ezeket az embereket most rehabilitálni kell”. Szinte érthetetlen — mor­mogott Dobos. Eddig kulák volt, most meg nem kulák? Hát miféle politika ez megint? Ez nem más, mint a tanács, a falu kommunistáinak, ve­zető embereinek lejáratása. Még szerencse, hogy csak új­ságból olvas ilyesmit az em­ber, nem pedig tulajdon fa­lujában történik. Idáig jutott az elmélkedés­ben, amikor Kaszás elvtárs, a község pártbizottságának titkára nyitotta rá az ajtót. — Nézd csak Pista! Ol­vasd! Tartotta mindjárt az elnök, Kaszás orra alá a la­pot, — mit szólsz hozzá? Amaz kétszer végig olvas­ta, aztán letette. Nem szólt. — Na, beszélj már! — sür­gette Dobos. — Furcsa egy sakkhúzás ez, én azt mondom —? szó­lalt meg a párttitkár —, mi nem nagyon értjük ezt.. A tanácselnök hevesen a szavába vágott. — Képzeld, ha olyan Ba­logh Dániel féléknek azt mondanánk, hogy tévedtünk. Hogy te, Balogh, nem vagy kulák ezentúl... Mondd, mi lenne? Igaz, nem csinált semmi rosszat, a családjával dolgozik, dehát maradna ne­künk egy pillanatig is még tekintélyünk a faluban? Hát hinnének az emberek a párt­nak és a tanácsnak? Hinné­nek neked, vagy nekem? Egy frászt! Fütyülne mindenki a vezetőkre. Legfeljebb annyit vágnának a fejünkhöz, hogy: aha, kezdenek már bünbána- toskodni! Nem! Nem! Szó se lehet róla. Mi nem tánco­lunk vissza. — Én is azt mondom, így van — vélte Kaszás. — Iga­zad van. Csak annyit tennék még hozzá, amit egy régi, jó közmondás mond: kutyából nem lesz szalonna. De nem ám. Az a IS ember, aki itt kulák, aki rajta van a lis­tán, az is marad. — Az hiányzik még csak — vette át a szót ismét a ta­nácselnök —, hogy kulákpa- radicsomot csináljunk a falu­ból úgy, mint ahogy Somogy­bán, Hevesben és még egye­bütt teszik, miként az újság is írja. Ilyenformán beszélgettek még soká ezen a napon. At­tól tartottak, hogy ha náluk is sor kerül a kulákoknak mi­nősítettek helyzetének felül­vizsgálására és néhány elég­tételt kell tenni, őket okolja az eddig elkövetett hibákért a falu. Ez pedig mindenkép­pen csorbát ejt tekintélyü­kön, esetleg a falu nyugalma is felbillen, csökken az embe­rek munkakedve. Mire lenne ez jó, amikor most teljes a nyugalom, a legjobb meder­ben halad minden. De az újság száját már nem lehetett befogni. Olvas­ták a cikket mások is, hall­gatták a rádiót sokan. A falu népe nagy figyelemmel kísér­te a rehabilitálás híreit. Űton-útfélen, otthon és az es­ti sörözgetések közepette er­ről pergett a beszéd. Az em­berek zöme fellélegzett, örült a párt eme új és na­gyon helyes lépésének, ame­lyet egy 8 holdas gazda, Ko­vács Bálint, aki pártvezetősé­gi tag is, röviden így fogal­mazott meg: a kommunisták önkritikája lesz ez a lépés. Es ha előbbre akarunk jutni, nekünk is meg kell tennünk. A vezetők azonban tétováz­tak. Azt hangoztatták: ké­nyes kérdés, jól meg kell ezt gondolni. Ezzel utasították el Kovács Bálintot is, amikor beállított a tanácsra, hogy jót tenne, ha már náluk is fe­nekére néznének a dolognak. Mert, hogy az emberek ugyan­csak sokat beszélnek róla. Akadnak olyanok, akik képe­sek még elferdíteni is. Már azt suttogják, hogy felragyog újra a kulákok napja. Ezért kellene a tiszta víz a pohárba úgy, ahogy azt olvashatjuk az újságokban, ahogy a párt akarja. Ha tévedtünk ré­gen, hát ismerjük be. Akit pedig kuláknak találunk és megbizonyosodik, hogy né­hány esztendővel ezelőtt jól döntöttünk, az marad tovább­ra is az, aki eddig. Es akkor nem lesz semmiféle susmus a faluban, hogy kulákok - —:a, meg miegymás ... Kovács gazda józan, okos szavai elgondolkoztattak né­hány olyan embert —, többek között a párttitkárt is —, akik eddig ellenezték a felülvizs­gálást, az esetleges elégtétel­szolgáltatást, De a vezetők politikai biztonságérzetének hiánya, a tétovázás továbbra is fennállott. Ekkor jött ki a faluba első ízben a járási pártbizottságtól Galambos elv- társ. Beszélgetett az embe­rekkel, megtudta a vezetők állásfoglalását is. Ez utóbbin nem csodálkozott, hiszen még a járáson dolgozó elvtársak közül is hasonló dalba fogtak eddig néhányan. Mi lesz a te­kintélyünkkel? ■— kérdezték ők is. Késő éjszakába nyúló vi­tákkal telt el egy hét. De 18 kulák maradt továbbra is a faluban. A nyolcadik napon Galambos elvtárs egy levelet nyújtott át Kaszás elvtárs­nak. A levél névtelenül érke­zett a járásra és írója azt kérdezte benne; miért tekin­tik kuláknak a mi közsé­günkben Balogh Dániel 14 holdasat, és miért kulák Végh János, aki 13 holdat meg 1500 négyszögöl szőlőt művel? Másutt — manapság gyakor­ta hallja az ember —, felül­vizsgálják az ilyenek helyze­tét. Náluk miért nem teszik? — Hát félünk az önkriti­kától? — szegezte a kérdést immár ki tudja hányadszor a párttitkámak Galambos elv­társ. — Hát nem merjük kommunista módra beismerni, ha tévedtünk? Mondd, he­lyes ez Kaszás elvtárs? Azt hiszed, hogy ezzel, az ilyen viselkedéssel növekszik a ve­zetők tekintélye? Maga a fa­lu mostani hangulata, véle­ménye, magatartása adja meg a feleletet: tévedtek, ha ezt gondoljátok. Es jegyezzétek meg jól, nem arról van szó, hogy kulákoknak szolgáljunk elégtétellel, hanem arról, hogy minden becsületes kö­zépparasztnak adjuk meg a tiszteletet, Aki kulák, azt a falu közvéleménye úgyis an­nak mondja ki ismét. Aki pedig tévesen megbélyege- zettnek nyilvánítottunk ed­dig, az most közénk jön, ked­ve lesz az élethez, a munká­hoz és a párt azt akarja, hogy így legyen. Ha nehezen is, ha lassan is, de végül a falusi vezetők „beadták derekukat”. A já­rási pártbizottság segítségé­vel a község pártszervezete és a tanács, a lakosság véle­ményére, javaslataira támasz­kodva 15 középparasztnak szolgáltatott igazságot. Sok­sok korábbi melléfogás de­rült ki. Végh Jánost például azért nyilvánították kulák­nak annakidején, mert 13 holdnyi szántója mellett, 1500 négyszögöl szőlőt művelt, amit aztán „felszoroztak” és így lett Véghből 25 holdas kulák. Nyilván olyan szükségük volt az elégtételre a falu Végh Jánosainak, mint a fa­lat kenyérre. ♦ Július második vasárnap­ja van. Gazdagyűlés készül. A művelődési otthonban hir­dették délután négyre. Az aratási, meg a cséplési mun­káról esik majd a beszéd. A tanácselnök lesz az előadó. Gyülekeznek már a gazdák. Néhányan beültek a hűvös terembe, mások meg az épü­let előtt négyes-ötös cso­portba verődve szaporítják a szót. Dobos most érkezik. Ka­szás lép mindjárt mellé. — Te, Péter itt vannak mind a tizenöten, — mondja halkan és elmosolyodik. Do­bos meg homlokára billenti a kalapot és megvakarja a tarkóját. Eközben mondja: — Nagy bolondok voltunk titkár elvtárs, nagy bolondok — és nevet ő is. Mellettük Balogh Dániel, Soós János, meg Hegyi János beszélget —, most törölték mindhármukat a listáról —, Mravik Gáborral, a Vörös Csillag Tsz elnökével. — Te, Gábor — szól Balogh az elnöknek, egy kicsit fe­szengve —, már régen szem­lélem a ti hízóitokat. Ha nem lenne kifogástok, megtekin­teném közelebbről, hogyan ne­velitek. Meg a teheneket is. Azt beszélik, 12 liter az átlag nálatok. Érdekelne a dolog.., Kiss Gy, János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom