Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-15 / 65. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szabad A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII, ÉVFOLYAM, 65, SZÄM, ARA: 50 FILLÉR 1956. AUGUSZTUS 15. Mindennapi szorgos munkával a Ü Y Júliusi határozatának végreha I tásáért Salgótarján dolgozóinak nagygyűlése H ét évvel ezelőtt volt a vasárnapihoz hasonló nagygyűlés SalgótarjánbanA város és környékének dolgozói már jóelőre készültek erre a napra: felmérve a közel 12 év alatt megtett dicsőséget utat. újabb eredményeket elérve a termelésben, s díszítve, fellobogózva a házakat. Vasárnap, augusztus 12- én a bányák, gyárak, hivatalok, intézmények dolgozói zászlók és feliratok alatt indultak el fegyelmezett sorokban a Fő tér felé. Hozzájuk csatlakozott a környék bányáinak, falvainak népe. hogy végül is közel húszezer ember hallgassa a párt szavát... Néhány perccel 10 óra után Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg a nagygyűlést, üdvözölve annak részvevőit, valamint Kádár János elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Vezetőség titkárát, a nagygyűlés előadóját. Kádár János elv társ beszéde Tisztelt nagygyűlés, ked- 'ves elvtársak, elvtársnők! Széles körben ismert dolog, hogy Salgótarján város és Nógrád megye dolgozói, a munkások, bányászok, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek, férfiak és nők, ifjak és leányok közül, a hosszú harc .évei alatt ezrek és tízezrek, sorakoztak a kommunista mozgalom zászlaja alá. Mint a párt. a nép ügye megbecsült harcosainak, hoztam Önöknek a Magyar Dolgozók Pártja Központ] Vezetősége forró, elvtársi üdvözletét. Sokan vannak itt, akikkel magam sem először találkozom. Engedjék meg, hogy magam is szívből köszöntsem önöket most, amidőn hosszabb idő után újból találkozunk itt, a sok harcos gyűlést látott kommunista fellegvár, Salgótarján főterén; A Központi Vezetőség július 18-i ülésének főbb kérdéseiről kívánok szólni. Ez az ülés — minden túlzás nélkül szólva —, igen nagy jelentőségű volt és nem ok nélkül keltett erős visszhangot hazánkban és hazánk határain túl is. Salgótarjánban, Nógrád megyében nem kell sokat beszélni arról, hogy pártunk alapvető tevékenységét nézve 1918 ősze óta, az előfordult időnkénti hibák ellenére, minden időszakban a marxizmus—leninizmus elmélete által vezetett, rendíthetetlen, forradalmi munkáspárt, a dolgozó nép élcsapata volt és maradt. Pártunk, mint ilyen harcolt a 18- as őszirózsás forradalom időszaka alatt IV. Károly omladozó monarchiája ellen, a 19- es Tanácsköztársaság idején az antant-hatalmak ellen- forradalmi seregei ellen, az ellenforradalom 25 éve alatt, Horthy fehérterrorista, fasiszta állama ellen, a második világháború alatt a hitler- fasiszta idegen hódítók, a nyilas hazaárulók ellen. Ugyanígy szilárdan és töretlenül harcolt pártunk a felszabadulás utáni években előbb a munkáshatalom, a népi, munkás—paraszt állam megterem- téséért, majd a szocialista társadalom alapjait lerakó építőmunka vezető ereje lett. Küzdött ezalatt pártunk a nép élén, királyok, grófok, mo- narchista főpapok, bányarósz. vényesek, gyárosok, bankárok, kulákok, a nép mindenféle rendű-rangú ellensége és szipoly ózó ja ellen. Miért éppen itt nem kell ezt sokáig bizonygatni? Azért, mert a nógrádi medence harcos dolgozói évtizedeken át megszakítás nélkül a párt vezetése alatt ott küzdöttek a nép szabadságáért, a kommunizmus ügyéért folytatott harc mezején. Azért, mert itt jelen vannak a mozgalom több nemzedékének képviselői. Az idősebb és fiatal acélárugyári, tűzhelygyári, üveggyári, tarjám, kisterenyei, lapújtői, mátranováki, rétsági, balassagyarmati elvtársak, munkások, bányászok, parasztok, értelmiségiek; a nógrádi dolgozó nép. A 19-es magyar Vörös Hadsereg tiszteletreméltó veteránjai, a 19-es és az ellenforradalmi idők illegális munkában részt vett kommunistái, a Nógrádi Sándor csapatában nemzetünk függetlenségéért vérüket ontó partizán elvtársak. Az idősebb nemzedék képviselői a természet törvénye] szerint már megfogyatkoztak. De tömegesen vannak itt azok az elvtársak, akik közvetlenül a fel- szabadulás után fizetés nélkül, napi néhány krumplin élve, a szó szoros értelmében éhezve és nélkülözve dolgoztak sokáig a műhelyekben, tárnákban, a földeken és irodákban, hogy az ország volt urainak és háborújuknak gyászos örökségét: a romokat, az inflációt eltüntessék, életet teremtsenek a hazában. Itt vannak azok az elvtársak és elvtársnők, akik népfelvilágosító munkájukkal, az eszme hirdetésével elérték, hogy az 1945-ös harci választásokon a nógrádi szavazatok mintegy 35 százalékát, a tarjáni járás szavazatainak több mint 70 százalékát, egy sor bányászfaluban köze] 100 százalékát megkapta egyedül a kommunista párt. Nógrád megyéből akkor ezzel kemény, kommunista választ kaptak a népet nem ismerő, az akkoriban nagy hanggal volt burzsoák. Végül itt vannak az azóta sok termelési csatát megnyert építés kiváló dolgozóinak képviselői is, akiknek soraiban ma már megtalálhatók azok a felserdült fiatalok is, akik az 1945-ös salgótarjáni kommunista ifjúgárda, az első nógrádi úttörő-csapatok soraiban kezdték megismerni a kommunizmus eszméit. Miért kell ma megemlékezve szólni a régi harcokról? Azért, mert hibákról is szólni kell. De hibákról szólva, mindig látni és tudni kell, hogy pártunk idáig vezető útja töretlen, egyenes és igaz út volt, melyre pártunk minden tagja büszkén és önérzetesen tekinthet. Ha valaki a pártot, pártunk szent zászlaját, hősi múltját, büszke jelenét bántja, sérti, — igazságunk tudatában visszautasítjuk. Ez így van és így lesz az országban, és én biztos vagyok benne, hogy így van és így lesz Nógrádban is. Meg- védtük, megvédjük és meg fogjuk védeni a jövőben is pártunkat minden arra-táma- dóval szemben. Nem így állunk a pártunk munkájában előfordult hibákkal; a hibákat nem védjük, a hibákat feltárjuk, leküzdjük és kiirtjuk. Pártunk vezetésében és munkájában az elmúlt évek serán hibák, közöttük súlyos hibák is voltak. E hibák — az eluralkodott személy] kultusz, annak következtében a pártdemokrácia sorvadása, a törvényesség megsértése, a dolgozók elemi érdekei kellő figyelembe vételének elhanyagolása, a párt és a tömegek kapcsolatának bizonyos fokú lazulása, ingadozás a párt soraiban — nagy károkat okoztak a párt tekintélyének, párt, a nép ügyének az 1949— 1953-as években. Az 1953 júniusát követő időkben pedig a szektásság e le nem küzdött hibáihoz járultak — és részben ebbö] táplálkoztak a jobboldali elhajlás, a munkásosztálytól való elfordulás hibái. Végül nehéz időszak volt a párt életében az ez év március —július közötti időszak, a már felismert hibák kijavításának módja fölötti viták követkéz tében. Képek a nagygyűlésről Kádár János elvtárs beszédét tartja. A közel húszezres hallgatóság egy csoportja. A KV ülése teljes egységben szilárd eszmei és politikai alapot adott A Központi Vezetőség július 18—21-i ülésének nagy jelentősége abban van, hogy eldöntötte a vitatott kérdéseket és teljes egységben világos, helyes és szilárd eszmei és politikai alapot adott hosszú időre a párt egész tevékenységének. Ezen ülés határozatai megoldottak olyan nagy jelen- jsegü kérdéseket is, melyeket nem oldottak meg kielégítően az alapvető irányzatukban feltétlenül helyes korábbi központi vezetőségi határozatok sem. A központi vezetőségi ülés ismert és valóban nagyfontosságú szervezet] — személyi döntéseket hozott, önkritikusan felvetett hibái és nem kielégítő egészségi állapota miatt felmentette politikai bizottsági tagsága és első titkári megbízatása alól Rákosi elvtársat. Egyhangúlag megválasztotta első titkárának Gerő elvtársat, pártunk szilárd marxista, és régi, kipróbált harcosát. Kiegészítette és megerősítette a Központi Vezetőséget és Politikai Bizottságot. Kizárta a Központi Vezetőség és a párt tagjai sorából a törvényesség megsértéséért nagymértékben felelős Farkas Mihályt; De a központi vezetőségi ülés határozatai közül mégsem a szervezeti — személyi döntések a legfontosabbak. Ezeknél is nagyobb jelentőségük van azoknak a határozatoknak, amelyek az elvi-politikai kérdésekben és a H. ötéves terv irányelveinek meghatározásával születtek. Ezek az elvi döntések azok, amelyek megszabják pártunk tevékenységének összes fő kérdéseiben a teendőket az egész párt, a párt minden tagja és minden pár- tonkívüli becsületes, valóban hazafias érzésű magyar dolgozó számára, Az ülés határozatainak nyilvánosságra hozatala után kezdetben nemcsak az imperialisták fizetett agitátorai, hanem némely becsületes, de a marxista gondolkozásmódban gyenge ember is az ujjain próbálta számolgatni, hogy ki, vagy kik győztek? De azóta még ellenségeink is kénytelenek voltak felismerni, hogy rosszul volt a kérdés feltéve, mert ezen a központi vezetőségi ülésen nem emberek, hanem eszmék arattak teljes és biztos győzelmet. Győzött az élő marxizmus—leninizmus — a dogmátizmussal szemben; a kollektív vezetés elve — a személyi kultusszal szemben; a pártélet és az állami élet demokratizmusa. a törvényesség elve — a bírálat elfojtásának kísérleteivel; a törvénysértésekkel szemben. Győzött a pártegység a párt bomlasztásá- nak kísérleteivel szemhen. Győzött pártunkban a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának eszméje a múlt hibáival szemben. Győzelmet aratott a „pártegységgel a szocialista demokráciáért” jelszó, vagyis a párt, a nép ügye — a párt és a nép ügye, a párt és a nép ellenségeivel szemben. Központi Vezetőségünk ülése helyesen megoldotta azokat a korábban vitatott elvi és politikai kérdéseket, amelyek nem teljes tisztázottsága az ülés előtt] hónapokban már érezhetően gátolni kezdték a gazdasági építés, a szocialista társadalom építése, a dolgozók életszínvonalának, kultúrájának emelése terén előttünk álló és sürgető feladatok megoldását. bénította a tömegek alkotó kezdeményezésének kibontakozását. Most gyökeresen megváltozott a helyzet. A munka minden szükséges feltétele adva van és lendületesen előre haladhatunk; . A mindennapi szorgos munka idc-Jj jött el úgy a párt, mint állami és társadalmi szervezeteinkben, az ipari, mezőgazdasági termelés, a szállítás és kereskedelem, a tudományok és művészetek terén. E mindennapi munka feltételét és tartalmát képező néhány kérdésről kívánok külön szólni. A partéiéit lenini elveinek érvényesítéséért Talán elsők ezek közül társadalmunk életét irányító pártunk minden szervezetében az eszmei, elvi alapon nyugvó szilárd pártegység kikovácsolása, a pártdemokrácia, a bírálat, önbírálat, ugyanakkor a pártfegyelem megerősítésével. Ami a Központ] Vezetőséget és azon belül a Politikai Bizottságot illeti, ott teljes az elvi alapokon nyugvó, szilárd egység. A Központi Vezetőség határozatai széleskörű és sokoldalú beható vita alapján születtek meg és éppen azért teljes az egység. Központi Vezetőségünk munkájában teljes mértékben érvényesült a kollektív vezetés lenini elve. Ha volnának olyanok, akár hazánkban, akár határainkon túl, akik nem tudják, vegyék tudomásul, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségén belül nincsenek sem elvi, sem személyi ellentétek. Ha valaki, aki ellenséges indulattal viseltetik a Magyar Nép- köztársaság iránt, ilyesmire alapozná számvetéseit, tegye félre nyugodtan a papírt és írószerszámot, hiábavaló munkát végez — erről tartósan meg fog győződni. De a Központi Vezetőség szilárd egysége és a pártélet leninj elveinek érvényesülése a legfelsőbb vezető pártszervben — ez még csak egy dolog. Bár ez alapvető fontosságú — a párt egészének eredményes tevékenységéhez feltétlenül szükséges, hogy a pártélet lenini elvei a párt összes szerveiben és alapszervezeteiben, kivétel nélkül érvényesüljenek. Ez pedig magától nem fog megvalósulni, ezért még dolgozni, egyes középfokú vagy alapszervezetünkben harcolni is kell. Ez a következőket jelenti: a kommunista kollektívának, a párt minden szervezetében olyan légkört kell teremtenie, hogy pártunk közel kilencszázezres tagságában ne legyen egyetlen egy olyan becsületes elvtárs se, akinek — félnie kelljen nézetét, gondolatát kifejteni, vagy az őt foglalkoztató kérdést felvetnie. Szervezeteink kis részében ez a légkör még nincs meg, még ezután kell megteremteni. De mindenütt tapasztalják az elv- társak, hogy ahol ez a légkör megvan, ott érvényesül a kollektív vezetés is, a pártfegyelem is, ott szaporán és eredményesen halad a munka is. Ilyen légkörben lehetetlenné válik a párttal szemben ellenséges szólamok hangoztatása is, mert maga az egységes párttagság veri azt vissza. A pártellenes, ellenséges nézetekkel szemben nincs türelem. Ezeket megtűrni a pártban nem lehet; mindig és mindenütt élesen vissza kell utasítani őket. De nagy türelemre és fáradhatatlan elvtársi felvilágosításra és meggyőzésre van szükség a becsületes párttagokkal szemben olyan esetekben, amikor helytelen, a párt ideológiájától és politikai vonalától eltérő nézetekkel találkozunk részükről. Kívánatos a türelem és a meggyőzés azokban az esetekben is, amelyekben nyilvánvaló. hogy koráhban ideológiai zavar, jóhiszemű tévedés, alapjában a párt érdekeinek általa elgondolt védelme során esett egyik párttagunk a baloldali túlzás, szektásság, a másik a jobboldali elhajlás hibájába. A Központi Vezetőség júliusi határozata világos, félre nem érthető és a párttagok szilárdságának megítélésénél most és a jövőben a fő mérték az legyen: érti-e a Köz- ponti Vezetőség határozatát, egyetért-e vele. kész-e dolgozni érte? Akkor tisztelt és becsült tagja pártunknak az illető és nem a régi, már eldöntött viták folytatása, vagy felújítása ma a párt és a nép érdeke, hanem az egységes cselekvés a párt politikája megvalósítása érdekében, Tovább kell fejleszírni az allami élet demokratizmusát A második fontos feladat az állami élet demokratizmusának további kibontakoztatása, minden helyi állami szerv tevékenységében, annak megfelelően, ahogy ezt a fontos munkát a Központi Vezetőség a vezető állami szervek tekintetében már korábban megkezdte és most erőteljesen folytatja. Ezen belül fő feladat a törvényesség betartása fölötti őrködés minden állami szervünk munkáját illetően. Az állam- védelmi, rendőri, tanácsi és más állami szervek munkájában a törvényesség betartásának fontos feltétele, hogy állami vonalon az ügyészség és bizonyos tekintetben az Igazságügyminisztérium ellenőrzése érvényesüljön. De nem kevésbé fontos, hogy a párt- és tömegszervezetek, valamint maguk az állampolgárok részéről politikai és társadalmi ellenőrzés és segítő munka érvényesüljön különböző hatósági szerveink felé. Előrelépés lesz e tekintetben az is, hogy jövőre a tanácsok fogják vá lasztanj az eddig kinevezett bírókat is. A törvényesség lényege ösz- szefoglalható a következőkben! a párt-, társadalmi, állami szerveink, hatóságaink úgy dolgozzanak, hogy hazánkban senki se sérthesse meg törvényeinket anélkül, hogy a törvényes büntetés utói ne érné azt, aki ezt teszi; ugyanakkor olyan magyar állampolgárnak se kelljen félnie hatóságainktól, aki törvénybe ütköző cselekményt nem követett eL A tapasztalatok alapján arra külön kell ügyelni, hogy ne engedjék meg törvénytelen eljárások indítását, vagy törj vénysértő eszközök alkalmazását olyan állampolgárokkal szemben sem, akik maguk megsértették a törvényt, vagy az osztályharc szempontjából osztályellenségnek minősül- nek. Párt- és állami szerveink.; nek mindig, minden körülméJ nyék között a törvényesség elvi alapján kel] állniok, mert gyrészről vannak megfelelő (Folytatás a 2. oldalon)
