Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-25 / 59. szám

san érvényre jussanak, Ez azonban nem gyengíti, hanem erősíti a népgazdaság

(Folytatás a kilencedik oldalról.)

tervszerű irányítását azáltal, hogy nagyobb lehetőség nyílik a népgazdaság összérde- keinek, a fejlesztés fő irányának a helyi érdekkel való összekapcsolására;

Az értéktörvény helyes alkalmazása segíti feladataink teljesítését

Eddigi fejlődésünk tapasztalata azt mutatja, hogy népgazdaságunkban a szocializmus sajátos gazdasági törvényei, a fejlődés egész menetét meghatározó törvények, és nem a spontán érvényesülő értéktörvény uralkodik. Ha a fejlődés alapvető menetét nálunk a spontán érvényesülő értéktörvény határozná meg, akikor népgazdaságunkra az lenne jellemző, ami a kapitalista gazdaságokra; túltermelési válságok, az újratermelés ciklikus menete, a tömeges munkanélküliség stb. Senki sem tagadhatja, hogy népgazdaságunk eddigi fejlődése —, noha nem volt hibáktól és nehézségektől mentes —i alapjában tervszerű, a dolgozó nép alapvető érdekeit kifejező fejlődés volt.

Ha az értéktörvény érvényesülése elé nem szabnánk olyan korlátokat, mint például azt, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelemben az áruk zömét szilárd fogyasztói árakon hozzák forgalomba, veszélybe jutna sok fontos célunk, mindenekelőtt az élet- színvonal előirányzott emelésének a biztosítása. Amikor nagy erőfeszítéseket teszünk a társadalom sokrétű szükségleteinek egyidejű kielégítésére, akkor a kereslet-kínálat, vagy a jövedelmezőség korlátlan érvényesítése, mint egyetlen és legfontosabb cél előtérbe állítása — közvetve, vagy közvetlenül — az árak emelkedésére vezetne és végső fokon a termelés anarchiáját idézné elő.

Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell az értéktörvény jelentős szerepét a mi viszo nyaink között is. Nagy károk származnának abból, ha terveinkben, a gazdasági vezetés során nem számolnánk azzal a ténnyel, hogy népgazdaságunkban viszonylag széles körű az árutermelés sőt a mezőgazdaságban a kisáruterme- lés. Ha nem számolnánk az értéktörvény létezésével, ha figyelmen kívül hagynák az értéktörvény követelményeit t— gátolnák a szocialista építés menetét, lassítanák a szocializmus sajátos törvényei hatásának kibontakozását. Ebből következik, hogy gazdaság- politikánkban egyre tudatosabban és hozzáértőbben kell alkalmazni az értéktörvényt és ezzel összefüggésben az anyagi érdekeltség elvét;

A vezetés gyakorlati munkáját arra kell építeni, hogy fejlődésünket alapjában a szocializmus törvényei szabják meg, de ezek kibontakozása nem áll ellentétben, sőt feltételezi az értéktörvény eddiginél helyesebb és nagyobb mértékű alkalmazását. Éppen az ilyen elvi meggondolásokból indult ki a kormány akkor, amikor at állami gazdaságok területén az önköltség alapulvételével rendezte az árakat, amikor széleskörű munkálatokat indított az 1957. elején bevezetendő új ipari termelői »árrendszer kidolgozására, továbbá, amikor olyan intézkedéseket hozott, amelyek vállalatainkat az eddiginél jobban serkentik a gazdaságosabb és eredményesebb munkára.

Az értéktörvény fokozottabb érvényesítése segíti, hogy nagyobb mértékben épít. hessünk az egyes dolgozók,

gazdasági vezetők, az egyes üzemek és vállalatok kollektíváinak anyagi érdekeltségére. Az anyagi érdekeltséget hosszú dő óta több területen helyesen és sikerrel alkalmazzuk, így bér- és prémiumrendszerünk sok vonatkozásban eredményesen mozdítja elő a népgazdasági tervek teljesítését. Sok és egyre több azonban az olyan eseteknek a száma, amikor az anyagi érdekeltség érvényesül ugyan, de hatása jó esetben csak gyengén támasztja alá, rossz esetben azonban éppenséggel keresztezi a nép- gazdasági terv céljait. Gépgyáraink végszereldéjében pi. az állam elsősorban abban érdekelt, hogy a szerszámgépek szerelése jó minőségben történjék. A szerelők viszont, akiknek fizetése a teljesítményszázaléktól függ, abban érdekeltek, hogy a minőség rovására is gyors munkát végezzenek. Az eredmény: a terv számszerű teljesítése, s ugyanakkor a termékek minőségének sokszor nem kielégítő alakulása.

Az a tény, hogy a személyek, vállalatok anyagi érdekeltsége nem mindig egyezik a társadalmi érdekekkel, az adminisztratív intézkedések tömegét „eredményezi“. A gyárakban például sokszorosára kellett emelni a minőségi f ellenőrök, az ú. n. ineósok I számát. A Klement Gottwald- gyárban például jelenleg több mint 230 meós dolgozik, azaz háromszor annyi, mint 1949- ben. A minőség mégsem ja vult. Hiába emelnénk tovább az ellenőrök számát: ha a dolgozók és a vezetők, az egyes üzemek nem érdekeltek anyagilag is abban, hogy a népgazdaság érdekeinek megfele lően dolgozzanak — nem számíthatunk javulásra.

Már Lenin felhívta a figyelmet arra, hogy „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy, forradalomszülte lelkesedés mellett a személyes érdekeltségre, a személyes érdekre.“

Megfelelő ösztönző mód szerek alkalmazásával egyre inkább meg kell közelíteni azt a célt, hogy az egyes dolgozók egyéni jövedelme közvetlenül attól az eredménytől függjön, amellyel hozzájárultak az egész társadalom anyagi erősítéséhez. Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a nép- gazdasági terv céljai irányíthatják.

Vajon nem mond-e ellent a helyesen alkalmazott anyagi érdekeltség elve a szocialista tervgazdálkodásnak, nem fékezi-e a tervek erejét, a tervutasítások kötelező végrehajtását? Ellenkezőleg! Világosan kell látni, hogy a népgazdasági terv nem öncél, nem azért készül, hogy az önálló cselekvés, a gondolkodás és kezdeményezés terhét levegye a terv végrehajtóinak válláról. Nem az a feladata, hogy az élet minden mozzanatát mutatók, keretek és előírások özönével szabályozza, hanem az, hogy meghatározott időre megszabja a népgazdaság fejlesztésének irányát, arányait, meghatározza a társadalmi termékek megfelelő elosztását a legfontosabb területek közt.

Számolni kellett a különösen 1949—1953. között egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetből adódó feladatokkal is. Gyors ütemben kellett kiépíteni néphadseregünket, az ország felkészítését egy esetleges imperialista agresszió visz- szaverésére. Mindez megint csak erősen központosított gazdálkodást tett szükségessé.

Az időközben fellépő gazdasági nehézségek a népgazdaság számára szükséges nyersanyagok és termékek egy részénél viszonylagos hiányt okoztak. Ez utóbbi a meglevő, de a szükségleteket teljes mértékben ki nem elégítő anyagi eszközökkel való túlzottan központosított gazdálkodásra vezetett;

Természetesen nemcsak ilyen objektív tényezők játszottak

ban a hozzájuk tartozó ügydarabok és dolgozók számával mérik. Attól tartanak, hogy ha ők nem látnak mindent, akkor megáll a világ és a dolgok feltétlenül rosszabbul mennek. Az ilyen elvtársaknak meg kell magyarázni, hogy az ügyek és ügyiratok számának a csökkentése megkönnyíti saját munkaterületük áttekintését, hogy a túlzott központosítás nem eszköze, hanem akadálya a szocialista tervgazdálkodásnak.

Ugyanakkor fel kell lépni azok ellen is, akik kapkodva akarják az egyszerűsítést végrehajtani. Az új intézkedések alapos, körültekintő előkészítéséhez és bevezetéséhez idő kell. Ha — mint egyesek javasolják — az összefüggések gondos vizsgálata és mérlegelése nélkül vezetnénk be egy sor intézkedést, ez — ha még oly tetszetősek lennének is ezek a rendszabályok — óhatatlanul zavarra vezetne és alkalmas lenne egyebek közt arra is, hogy éppen az új intézkedéseket járassa le.

Támaszkodjunk jobban az üzemek kollektívájára

A gazdasági vezetés új módszerének egyik közös jellemvonása a széleskörű demokratizálás. Ez azt jelenti, hogy

közre a túlzott központosítás- a gazdasági irányításban az ban, hanem gazdasági vezető- i eddiginél sokkal nagyobb sze- “ A " repet kell biztosítani a dolgoA gazdasági élet túlzott központosításának okai

Az anyagi érdekeltség alkalmazása egyszersmind nagy segítség a túlzott központosítás elleni harcban is. Segít abban, hogy csökkentsük a bürokratizmust, operatívabbá tegyük a gazdasági irányító . munkát. A második ötéves terv irányelveiben lefektetett célok megvalósítása számottevően függ ennek a feladatnak a sikeres megoldásától.

Hogyan alakult ki nálunk a túlzott központosítás?

A felszabadulást közvetlenül követő években, a hároméves terv időszakában, sőt még az ötéves terv első éveiben is, amikor a hatalom megragadása és megszilárdítása, a termelő eszközök és a különböző

gazdasági szervezetek állami tulajdonbavétele, az állam gazdasági, szervező funkciójának a kiépítése volt a fő feladat — a vezetés nagymértékű központosítására volt szükség. Enélkül sem az állam tulajdonába került gazdasági egységek — iparvállalatok, bankok, stb. — sem az állam- igazgatás szocialista átalakítása nem lett volna megvalósítható.

Ezekben az években a párt ezrével állított különböző parancsnoki posztokra olyan elvtársakat, akik közvetlenül a termelésből, a munkapad mellől kerültek fontos funkcióba, s ezért az újfajta munkában kevés tapasztalatuk volt.

sünk hibái is. A gazdaság irányításában általánosan olyan szemlélet alakult ki, hogy az állami érdekek figyelembevételét csak akkor lehet biztosítani, ha különféle rendeletekkel és szabályokkal aprólékosan körülírjuk az alsóbb szervek vezetői ténykedésének minden mozzanatát.

Ebben a helytelen gyakorlat- j ban nagy szerepet játszott és I ezzel a helytelen mértékű köz- j pontosítás jellegzetes szervezeti J formájává lett az úgynevezett j funkcionális szervezés, a terve- I zéssel, a pénzgazdálkodással, í a bér- és anyaggazdálkodással, j az ellenőrzéssel és számvitel- { lel foglalkozó különböző osztályok, s országos szervek túlzott felduzzasztása.

Gyakran hibáztunk azzal is, hogy a gazdasági vezetés egyes területein a külföldi tapasztalatokat mechanikusan vettük át. Tagadhatatlan, hogy a jó külföldi tapasztalatok nélkül sokkal nehezebben és lassabban jutottunk volna előre a szocializmus építésében. Nem egyszer elkövettük azonban azt a hibát, hogy a baráti országok tapasztalatait olyan kérdésekben is — mechaniku-j san, a hazai sajátosságok <

zök kezdeményezéseinek, javaslatainak, sokkal inkább meg kell hallgatni és figyelembe kell venni mindazoknak a véleményét, akik szakértelmük, a nagy összefüggések vagy a konkrét helyi feladatok alapos ismerete révén gyakorlati segítséget nyújthatnak a nagy, közös célok megvalósításához.

Nagyobb mértékben kell támaszkodni az üzemek kollektívájára. Ebben kezdeti lépést jelent az üzemek egy részének az ötéves terv kidolgozásába való bekapcsolása, de ebben az irányban lényegesen tovább kell menni, nagyobb szerepet kell biztosítani az üzem kollektívájának a gazdasági feladatok meghatározásánál. Fokozni kell a termelő vállalatok értékesítési tevékenységét és a jelenleg túlnyomórészt az irányító szer vék közt fennálló beszerzési és értékesítési kapcsolatok helyett fokozatosan a termelő és kereskedelmi, illetve felhasználó vállalatok közvetlen szerződéses kapcsolatát kell megvalósítani. Érdemibb tartalmat kell adni a termelési értekezleteknek és szervezettebben kell hasznosítani a dolgozók javaslatait.

A gazdasági vezetés demokratizálása, a hatáskörük decentralizálása, az utasítások számának csökkentése, az anyagi érdekeltség következetesebb érvényesítése minden szinten az önállóság és felelősség lényeges fokozódásával jár együtt. Ez sok tekintetben új követelményeket támaszt a káderekkel szemben. A különböző munkaterületeken dolgozó elvtársaink hozzáértése ma összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint néhány évvel -ezelőtt volt. Az új feladatok azért tűzhetek ki, mert a kommunista és a pártonkívüli vezetők döntő többsége már megfelel az új követelményeknek is.

Nem szabad azonban lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyek a vezetés módszerének megjavítása során átmenetileg előállhatnak. A túlságosan központosított vezetés, a sok bürokratikus utasítás, a munka feltételeinek részletes előírása sok vezetőt rászoktatott arra, hogy mindent felülről kap, mindenre utasítást vár. Jobban meg kell becsülnünk a jövőben azokat, akik kezdeményeznek, önállóan cselekszenek még akkor is, ha időnként kisebb-nagyobb hibákat követnek el.

Ugyanakkor keményen kell bírálni és ha ez nem segít, le kell váltani azokat a vezetőket, akik nem jutnak tovább az aktatologatásoknál, az utasítások mechanikus végrehajtásánál, akik nem vétenek ugyan egyetlen paragrafus, egyetlen jogszabály ellen sem, de nem is tesznek semmit, hogy a rájuk bízott munkát öntevékenyen előbbre vigyék.

összefoglalva: a gazdasági vezetés megjavítása, a gazdasági törvények helyesebb alkalmazása nemcsak a túlzott központosítás megszüntetését, a bürokratizmus csökkentését, a helyi kezdeményezés kifejlesztését követeli meg, hanem szükségessé teszi a központi irányítás megerősítését, az állami fegyelem megszilárdítását is. E feladatok együttes végrehajtása teszi lehetővé, hogy népi demokratikus államunk teljes mértékben betöltse a gazdaság vezetésében reá háruló feladatokat:

Hagy feladatok várnak a kommunistákra

A második ötéves terv megvalósítása jelentős mértékben a pártszervezetektől, a párttagoktól függ. Sikere azon múlik, hogy párttagjaink figyelembe vétele nélkül — át-1 megértik-e és helyes követ- amelyek nem a szocia-! fektetéseket vonnak-e le abból

uucij'cn. írem a oiiULid i

építésének alapvető \ a . niegallapitasbol,

vettük, lizmus

módszereire, hanem az egyes gazdasági területeken alkalmazott részintézkedésekre vonatkoztak. Előfordult az is, hogy az ilyen tapasztalatok kellően át nem gondolt alkalmazása után derült ki, hogy a tapasztalatokat átadó országban az illető intézkedés helytelennek bizonyult és módosí tották.

Pártunk III.- kongresszusa felismerte a gazdasági vezetésben rejlő hibákat. Azóta a párt és az állami szervek számos nagy jelentőségű határozatot hoztak a hibák kijavítására és e határozatok végrehajtására sok hasznos intézkedés is történt. Az 1954 —1955-ben végrehajtott egyszerűsítések eredményeként valamelyest csökkent az igazgatási munkában foglalkoztatottak száma. Meg kell azonban állapítani, hogy a kitűzött célokat sok vonatko zásban még meg sem közelítettük; több fontos egy szerűsítő jellegű intézkedés csak részben valósult meg, a nehezen kigyomlált jelentések és mutatók helyére igen gyakran újak nőttek.

A Minisztertanács a legutóbbi hónapokban a Politikai Bizottság iránymutatásának megfelelően több fontos határozatot hozott az ügyvitel egyszerűsítésére. Ezen intézkedéseknél abból indult ki, hogy mindenekelőtt az ügymenetet kell egyszerűsíteni és csak azután lehet szervezeti intézkedéseket és létszám- csökkentést végrehajtani.

A már végrehajtott és tervezett egyszerűsítések gyakorlati megvalósítása nem mindig megy könnyen. Egyes elvtársak attól tartanak, hogy a nagyobb önállóság, a hatásköröknek a tanácsokra, vállalatokra történő fokozatos átruházása veszélyezteti a népgazdasági terv teljesítését. Nem hisznek eléggé a vállalatoknál, az intézményeknél, a tanácsoknál dolgozó elvtársak felkészültségében, képességében. Vannak, akik irányításon a jövőben is a szájbarágást, a részletes utasításokkal való vezetést, egyszerűsítésen pedig csupán néhány űrlap, vagy jelentés elhagyását értik. Akadnak olyan vezetők is, akik a rájuk bízott munkaterület, intézmény jelentőségét és tekinpártmunlkában

hogy a a gazdasági kérdéseket, a marxizmus— leninizmusnak a gazdasági oldalát kell ma előtérbe állítani. Ennek a megállapításnak nem szabad üres szólammá válnia, hanem döntő változást kell előidéznie a pártmunka módszereiben és stílusában.

Párttagjainknak — és különösen a pártmunkásoknak — többet kell foglalkozniok a gazdasági kérdésekkel, bizonyos mértékig saját munka- területük gazdasági szakértőivé kell válniok. A tanfolyamok és a levelező oktatás különböző formái elősegítik ezt, de a legfontosabb, hogy a pártmunkások napi munkájúk szerves részéként elemezzék gazdaságot, ismerjék meg annak megoldásra való kérdéseit Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, meri még mindig sok az olyan pártfunkcionárius, aki nem ismeri a rábízott munkaterület gazdasági viszonyait, és emiatt vezetése legtöbbször nem jut tovább az általános szólamoknál. Nem dolgozhat jól az áz üzemi párttitkár aki nem ismeri az üzem gyártmányait, előállításuk technológiáját, az anyaggazdálkodást, a bérezés rendjét a vállalat pénzügyi kérdéseit stb. Ugyanígy nem végezhet jó munkát az a járási titkár, aki nem ismeri megfelelően járása mezőgazdaságának sajátosságait, a növénytermelés összetételét, a fontosabb növények termésátlagát, a haszonállatok hozamait:

Nélkülözhetetlen a párt- és állami határozatok alapos ismerete

tényt, hogy nem isA pártmunkásoknak azonban nem elég csak a tényleges helyzetet ismerniök, hanem szükséges, hogy helyes elgondolásaik legyenek a gazdaság fellendítésére, az egyes gazdasági kérdések megoldására is. Ehhez, a helyzet ismeretén kívül, mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a pártmunkások jól ismerjék a gazdasági kérdésekben hozott párt- és kormányhatározatokat és e határozatok szellemében alakítsák ki saját véleményüket. Ezt azért is kell hangsúlyozd!, mert gyakran tapasztaljuk, hogy pártmunkások azért alakítanak ki helytelen véleményt egy-egy kérdésben, mert nem ismerik az ezekkel foglalkozó pártós állami határozatokat. A pártmunkások egyik legfontosabb feladata, hogy megszervezzék a párt- , és kormányhatározatok végrehajtását, ez azonban üres, tartalmatlan úgynevezett „szervező munkává”1 válik, ha részletesen nem ismerik és nem értik meg ezeket a határozatokat.

Azt a

merik a gazdasági helyzetet, egyes pártmunkások az utóbbi időben gyakran nagy szavakkal és demagógiával igyekeznek palástolni. Ez ellen feltétlenül fel kell lépnünk. A dolgozók soraiból jövő kritikára

— különösen a pártszervek részéről elhangzó bírálatra — a gazdasági kérdésekben is nagy szükség van, de arra kell törekedni, hogy ez konkrét, a helyzet ismeretén alapuló bírálat legyen.

A helyi igazgatási szervek önállóságának megnövelése gazdasági kérdésekben megköveteli, hogy a pártmunkások kezdeményezően lépjenek fel. és ismerve a helyzetet, mindent elkövessenek a helyi lehetőségek felhasználására. A pártmunkások kezdeményező képessége a múlt időszakban is nagy segítséget adott a gazdaság fejlesztéséhez, pedig — őszintén meg kell mondanunk

— ezt sok helyen gúzsba kötötte a túlzott központosítás.

A pártirányítás nem jelenthet gyámkodást

Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a pártszervek és a pártszervezetek átvegyék az állami szervektől, a tanácsoktól, az üzemek igazgatóitól, a hivatalok vezetőitől az állami feladatok végrehajtását. Ez a télyét kizárólag vagy elsősor-1 veszély — az állami szervek

kommunistákon keresztül érvényesítsék a pártirányítást, akik állami, gazdasági funkciókban dolgoznak. Segítsék és bírálják munkájukat, neveljék őket, biztosítsák, hogy kommu- feletti gyámkodás — a gazdasági kérdéseknek a pártmunkában történő előtérbe kerülésével megnő, és érvényesülése, ha nem szabnánk neki gátat, komoly zavarokat okozna;

A pártszervek és a pártszervezetek elsősorban azokon a nista módra dolgozzanak. A pártszervek és a pártszervezetek támogassák azokat a kommunistákat és pártonkívülie- ket, akikben megvan a szilárdság és a képesség a gazdasági feladatok megoldására, segítsék fejlődésüket.

A pártszervezetek a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül használják fel az ezen szervezetek által adott lehetőségeket a gazdasági feladatok megoldására.

A tömegszervezetek segítségével segítsék kibontakoztat- ni és sók tekintetben új tartalommal megtölteni a szocialista munlkaversenyt, amelyet nem annyira a termelési tervék túlteljesítésére kell szervezni, hanem a minőség megjavítására, az anyagtaka- rékosságra, az önköltség csökkentésére. Ezek a célok nehezebben mérhetők, mint a normateljesítés számai, ezért a verseny szervezése a szakszervezetek részéről is nagyobb hozzáértést és alaposabb munkát követel.

A Központi Vezetőségnek az előző napirendi ponttal kapcsolatos határozata megteremti a párt egységes fellépéséhez szükséges politikai előfeltételeket, a második ötéves terv pedig pártunk második programja lesz és helyesen egészíti ki a párt előzőleg hozott nagy jelentőségű határozatait.

A pártszervezetek, a kommunisták, vállvetve minden becsületes pártonkívüli hazafival, kövessenek el mindent azért, hogy második ötéves tervünk irányelvei maradéktalanul megvalósuljanak, hogy népgazdaságunk — szoros együttműködésben a szocialista tábor többi országával egészségesen fejlődjék, hogy további jelentős sikereiket érjünk el a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, s hogy mindezek eredményeként jelentősen növekedjék dolgozóink jóléte és erősödjék népi demokratikus országunk társadalmi rendje.