Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-25 / 59. szám
A második ötéves terv során az összes szállításokban növekszik a gépkocsi-szállítás részaránya. Ez lehetővé teszi egyrészt a vasút tehermentesítését a rövidebb távú szállítások alól, másrészt a kevésbé gazdaságos lófogatú járművek fokozatos kicserélését; Igen nagy szükség van a közutak állapotának javítására, az utaik fejlesztésére és korszerűsítésére. Az irányelvtervezet vitája rámutatott arra, hogy az irányelvek nem számoltak eléggé ezekkel a követelményekkel. Ezért a közlekedés beruházási keretéből a pormentes, szilárd burkolatú utak építésére fordítandó összeget fel kell emelni. A városi közlekedés megjavításának fő útja a második ötéves terv időszakában a felszíni közlekedés korszerűsítése, főleg a villamosok, az autóbuszok és trolybuszok befogadó képességének a fokozásával. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert több hozzászóló javasolta a budapesti földalatti vasút építésének gyorsabb folytatását és első szakaszának befejezését a második ötéves terv során. A földalatti vasút megkezdett szakaszá(Folytatás a hetedik oldalról) nak befejezése még több százmillió forint beruházást igényel. Ugyanakkor üzembe helyezése önmagában még nem elegendő a főváros közlekedési nehézségeinek megoldására; ehhez mindenekelőtt a felszíni közlekedés fejlesztése szükséges. Mivel a második ötéves terv időszakában a földalatti vasút befejezését és a felszíni közlekedés kívánatos mértékű fejlesztését együtt nem tudjuk megoldani, elsősorban a felszíni járműforgalom fejlesztését kell biztosítani. Ezenkívül természetesen gondoskodnunk kell a földalatti vasút eddig megépült létesítményeinek megóvásáról, és arról, hogy a felszíni közlekedés sürgető feladatainak megoldása után az építkezés folytatódjék, és első szakasza a harmadik ötéves tervben üzembe helyezhető legyen; A budapesti közlekedésnek sokat vitatott kérdése még az Erzsébet-híd megépítése. A helyzet itt is hasonló: az Erzsébet-híd megépítése kívánatos. Mivel azonban a közlekedés beruházási összegének emelésére nincs mód, a híd megépítése a második ötéves terv • időszakában csak más közlekedési ágak szintén fontos beruházásainak a rovására lenne megvalósítható. Ezért építéséhez csak a második ötéves terv végén tudunk hozzáfogni; A második ötéves terv folyamán meghonosítjuk országunkban a híradástechnika új és rendkívül gyorsan fejlődő ágazatát — a televíziót A televízió fejlesztése során két televíziós adóállomást helyezünk üzembe: az egyiket 1957-ben Budapesten, a másikat 1958- ban Miskolcon. 1960-ig biztosítjuk a nemzetközi televízióshálózathoz való csatlakozást és előkészítjük a színes televízió bevezetését. A televíziós műsorszóró-hálózat fejlesztésével egyidejűleg megkezdjük a sokcsatornás távbeszélőhálózat fejlesztését is. Öt év alatt Budapest és az ipari és közigazgatási szempontból elsősorban fontos városok között kell vezeték nél' küli mikrohullámú távbeszélő kapcsolatot létesíteni. Jelentős lépéseket teszünk a hazai ultra-rövidhullámú hálózat kiépítésére is. Öt év alatt több ultra-rövidhullámú állomást építünk és ezzel a hálózattal az ország területének egy részén külső zavaroktól mentes és kiváló hangminőségű műsorsugárzást biztosítunk. tást azzal indokolták, hogy a tartozások összege tovább nőtt 1955-ben is, amikor pedig már jobboldali elhajlásról már nem lehet beszélni. A valóság ezzel szemben az, hogy 1955 második felében sikerült megállítani a tartozások további növekedését. 1956- ban már az első félév külkereskedelmi mérlegét is sikerült — hosszú idők óta először — aktív egyenleggel zárni és külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országok viszonylatában is egyensúlyban van. Noha terhes tőkés tartozásaink évi kivitelünkhöz viszonyítva önmagukban nem képviselnek túlságosan nagy ösz- szeget, mégis világosan kell látnunk, hogy a tartozások tervezett csökkentése és ezzel egyidejűleg népgazdaságunk nyersanyagellátásának biztosítása az elkövetkező években igen nagy erőfeszítéseket követel. A külkereskedelmi tevékenység megjavítása érdekében — a külkereskedelmi monopóliumok fenntartása mellett — kísérletképpen bekapcsoltunk több ipari üzemet és egyes állami gazdaságokat áruik külföldön történő közKülkereslcedelmünk nehézségei Ä magyar népgazdaságban a külkereskedelemnek igen nagy jelentősége van; ennek egyik legfőbb oka. hogy hazánk ipari nyersanyagellátásának jelentős részét a külkereskedelem útján kell biztosítani; Külkereskedelmi helyzetünket megnehezíti az a tény, hogy nemcsak a tervidőszakban behozott árukért kell fizetnünk. hanem törlesztenünk kell az elmúlt években megnőtt, főként árubeszerzésből származó külföldi adósságainkat. és eleget kell tennünk egyéb fizetési kötelezettségeinknek is, például a jugoszláv—magyar pénzügyi megállapodásban foglalt 85 millió dolláros, azaz csaknem 1 milliárd devizaforintos fizetési kötelezettségnek; Külföldi tartozásainkkal kapcsolatban sok téves nézet terjedt el. Ezért válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miképp keletkeztek ezek az adósságok. Tartozásaink keletkezéséhez 1953-ig kétségtelenül hozzájárult az, hogy a túlzott iparosítás s az ezzel összefüggő beruházások meghaladták népgazdaságunk teherbíró képességét. Ezért országunk külföldi hitelek igénybevételére szorult. 1949 és 1953 között, amikor a nemzetközi helyzet rendkívül kiélezett volt, nagy összeget kellett fordítanunk a honvédelemre és a honvédelemmel összefüggő beruházásokra. Ez a tény maga is jelentősen növelte importszükségletünket és újabb hitelek felvételéhez vezetett. De 1953- ig tartozásaink nagyobbrészt szocialista országokkal szemben állottak fenn, csekély, évi 2 százalékos kamat mellett. 1953 második felében és 1954- ben fizetési helyzetünk lényegesen rosszabbodott. Ebben az időszakban a tőkés országokkal szemben fennálló tartozásunk igen jelentősen megnőtt. Ennek legfőbb oka, hogy a jobboldali elhajlás kö- vctkeztében a begyűjtési fegyelem meglazult és 1955 első felében a mezőgazdasági kivitel csökkent, sőt igen jelentős mezőgazdasági termékbehozatalra szorultunk, amelyet döntően hitelekből kellett biztosítani. Ugyanakikor a termelés egy helyben topogása akadályozta az ipari kiviteli terv teljesítését, az export növelését. Ezen túlmenően őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy 1953-ban és 1954- ben az életszínvonal emelését a beruházások csökkentésén kívül részint külföldi tartozásunk növeléséből fedeztük. A fizetési helyzet 1953—54. évi romlásában ezek szerint fontos szerepe volt a jobboldali opportunizmus érvényesülésének Egyes közgazdászok olyan nézeteket terjesztettek, hogy a jobboldali elhajlásnak az adósságok keletkezéséhez semmi köze sem lehetett, és ezt a megállapívetlen értékesítésébe. Ezt a formát a tapasztalatok leszűrése után az eredményektől függően tovább terjesztjük; A külkereskedelmi feladatok teljesítésének biztos alapját képezik a szocialista országokkal létesített együttműködési megállapodások és az idén megkötendő hosszúlejáratú külkereskedelmi egyezmények. Mindezek, 1960-ig előre, növekvő mértékben biztosítják nyersanyagszükségletünk jelentős részét és a kivitelre szánt gépek vagy tételben történő értékesítését. De a békés egymás mellett élés szellemében jelentősen fokoznunk kell országunk külkereskedelmi forgalmát a tőkés országokkal is. Tovább kell erősíteni és ki kell szélesíteni gazdasági kapcsolatainkat a nyugat-európai országokkal, a többi európai országgal és továbbra is fokozott figyelemmel kell kísérni az afrikai, az ázsiai és dél-amerikai országokkal való kereskedelmünk fejlesztésének lehetőségeit, Második ötéves tervünk központi feladata: népünk anyagi jólétének emelése Pártunknak az ország felvirágzásáért vívott harca, egész tevékenysége arra irányul, hogy jobb és szebb életet biztosítson a magyar nép számára. Második ötéves tervünk központi feladata népünk anyagi jólétének emelése, növefkvő kulturális igényeinek fokozott kielégítése. A második ötéves terv irányelvei a munkások és alkalmazottak egy keresőre eső reálbérének legalább 25 százalékos, a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékos növelését tűzik ki célul. Az irányelvek a lakosság fogyasztását 1960-ban — 1955-höz képest — 34—35 százalékkal magasabban irányozzák elő. Az irányelvek vitája során több oldalról felvetették azt a kérdést, nem lehetne-e az életszínvonal növelésének előirányzott ütemét tovább fokozni. Azt hiszem nem szükséges meggyőzni senkit sem arról, hogy helytelen lenne a tervben jelenleg szereplő tartalékókat megszüntetni, vagy csökkenteni, és ezek rovására növelni a reálbéremelés előirányzatát. Az sem lenne helyes, ha a beruházások rovására növelnők az életszínvonalat, mert ez lassítaná az ipar, és mezőgazdaság fejlesztését és nagyon rövid idő alatt gátjává válna az életszínvonal további növekedésének. Az életszínvonal növekedése előirányzatának meghatározásánál abból indultunk ki, hogy inkább szerényebben tervezzünk, de terveinket biztosan valóra váltsuk, sőt lehetőleg túlteljesítsük. Joggal merül fel azonban a kérdés: mi biztosítja, hogy az életszínvonalemelés az előirányzott mértékben megvalósul, figyelembe véve, hogy az tlső ötéves terv során éppen ezen a területen maradtunk el leginkább a kitűzött céloktól. Az életszínvonal tervezett emelésének feltétele — a termelési tervek teljesítésén túl — mindenekelőtt az, hogy megvalósuljon a munka termelékenységének előirányzott emelkedése, és az önköltség tervezett csökkentése az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A termelésre, a munka termelékenységére és az önköltség csökkentésére vonat Äz életszínvonal javítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket, azok bevezetésének időpontját előre meghatározni természetesen nem lehet, ez nagymértékben függ a tervek teljesítésétől, gazdasági helyzetünk alakulásától. A munkások és alkalmazottak reál- béremelésének fő módszere a második ötéves terv során a munkabérek emelése lesz. Ezenkívül az irányelvek számolnak a kiskereskedelmi árak további csökkentésével is. A bérek növelése azért szerepel első helyen, mert ezúton az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg lehetővé válik a jelenleginél helyesebb kereseti arányok létrehozása a dolgozók egyes csoportjai között. A munkabér emelésére — nem számítva a teljesítménybéreknek a termelés növeléséből adódó emelkedését — az ötéves terv idején olyan jelentős összegeket fordítunk, hogy az öt év alatt végrehajtandó bérügyi intézkedések 1960. évi kihatása mintegy hatszorosát teszi ki az 1956-ban elhatározott bérügyi intézkedéseknek. Ebből a legalacsonyabb keresetek emelésén kívül mindenekelőtt a magasabb szakképzettséggel rendelkezők és a nagy felelősséggel járó munkát végzők, továbbá a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkán dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. kozó tervek az iparban és a mezőgazdaságban is összehasonlíthatatlanul megalapozot- tabbak, mint az első ötéves tervben voltak. Ez összefügg az előirányzott fejlődés viszonylag mérsékelt ütemével, a tervek legfontosabb részeinek nemzetközi egyeztetésével, a termelés anyagi feltételeinek gondosabb számbavételével. és végül a műszaki színAz életszínvonal növelését szolgáló jelentős intézkedés az előző napirendi pont megvitatása után elfogadott határozat, amely szerint a KV javasolja a kormánynak, hogy se ebben az évben, se az elkövetkező években ne bocsásson ki békélcölcsönt, se más állam- kölcsönt. Az életszínvonal emelését szolgálja az irányelvekben szereplő általános munkaidőcsökkentés is, amelynek első szerény lépése a vegyipar egyes területein és néhány más területen már ez évben megtörtént. A munkaidőcsökkentés további munkaerők foglalkoztatását igényli. Le kell azonban szögezni, hogy az ebből eredő termeléskiesést nagy részben a termelékenység növelésével, elsősorban az ezt szolgáló új technika bevezetésével és csak kisebb részben új munkaerők beállításával kell pótolni. Ha ettől eltekintenénk, a munkaidőcsökkentés végső soron a reálbéremelés rovására menne, mert vagy termeléscsökkenéssel járna, vagy annyi új munkaerőt kellene a termelésije beállítani, hogy a béremelésre rendelkezésre álló összegek nagy részét a létszámnövekedés következtében szükséges többletbér emésztené fel. Csökkentett munkaidőt először a legnehezebb fizikai vonal fejlesztésére, a mező- gazdasági termelés fellendítésére irányuló erőfeszítésekkel. Ugyanakkor az irányelvek jelentős több milliárd forint értékű fogyasztási árutartalékkal számolnak arra az esetre, ha a termelés vagy a termékek elosztása — előre nem látható okokból — a tervezettől eltérően alakulna; és egészségre ártalmas munkáknál tervezünk bevezetni, de fontos tényező ez a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavítása szempontjából is. Azokban az iparágakban, ahol sok nő dolgozik, törekedni kell az éjszakai munka fokozatos megszüntetésére. A második ötéves tervidőszak végére általánosan meg akarjuk valósítani a 40 órás munkahetet. A bérek közvetlen emelésén és a keresők számának növelésén kívül a sokgyermeke« munkás és alkalmazotti családok jövedelmét növeli a családi pótlék tervezett emelése és a nyugdíjak, továbbá a hadigondozottak járadékainak tervezett rendezése is. A nyugdíjasok helyzetét javító intézkedések nagyrészt már 1957- ben életbe lépnek. Ezek során fel kell emelni a legalacsonyabb régi rendszerű nyugdíjakat és az özvegyi nyugdíjakat is. Eleget kívánunk tenni annak a kérésnek, hogy azok a dolgozók, akik az 1951. évi nyugdíjtörvény alapján öregségi nyugdíj folyósítását kérték, de továbbra is munkában maradtak, kérhessék az új- rendszerű magasabb nyugdíjat. Uymódon is kifejezésre kell juttatni a régi dolgozók fokozottabb megbecsülését: A parasztság reáljövedelme a kiskereskedelmi árak le-1 szállításán kívül mindenek -1 Az életszínvonal emelésének módszerei előtt a termékeik értékesítéséből származó bevételek emelkedése folytán növekszik. A parasztság ugyanis — figyelembevéve, hogy a kötelező beadás összmennyisé- gét nem szándékozunk emelni — növekvő termésfeleslegét szerződéses termelés vagy szabadfelvásárlás keretében értékesíti. Ez messzemenően érdekeltté teszi a parasztságot árutermelésének növelésében. A lakosság jövedelmének növekedésével összhangban az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom öt év alatt több mint 35 százalékkal emelkedik. Az élelmiszerellátás megjavítását nemcsak több, hanem értékesebb, elsősorban az állati fehérjéket tartalmazó élelmiszerek — hús, tej, tojás — fogyasztásának a növelésével is kell biztosítani; Az életszínvonal emelkedésének következtében előreláthatóan bizonyos eltolódás következik be a belkereskedelmi forgalomban az iparcikkek javára. Ezért az élelmiszerek forgalmánál gyorsabban kell növelni az iparcikkek forgalmát. Különösen vonatkozik ez a jó minőségű ruházati cikkekre, valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre: a bútorokra, a kerékpárokra, a motorkerékpárokra, a rádió- és televíziós készülékekre, amelyekben nálunk hiány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra forgalomba kell hoznunk segédmotoros kerékpárokat. valamint 350 köbcentiméteres motorkerékpármotorral hajtott „törpe autó- Kaf‘ is. A lakosság számára — erőnkhöz mérten — lehetővé kívánjuk tenni személyautók vásárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hozzuk forgalomba A dolgozó nők számára igen jelentős. hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek. köztük új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintetikus tisztító- és mosószerek árusítása. Nagy gondot fordítunk a falu ellátására: a személyes fogyasztási cikkeken kívül a falut jobban kell ellátnunk műtrágyával és növényvédőszerekkel, építőanyagokkal. A legutóbbi, különösen az 1953-at megelőző években, gazdaságpolitikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogv jórészt áruellátási nehézségek miatt a dolgozó parasztság — beleértve a termelőszövetkezeteket is — áruértékesítésből származó jövedelmének csak nagyon kis részét. 1955- ben 10—15 százalékát fordította a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkek vásárlására. Ez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében a második ötéves terv során feltétlenül változtatnunk kell. Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot? Népi demokratikus országunkban a dolgozók életkörülményeinek megjavításában igen nagy szerepet játszik a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Röviden ki kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a tervelőirányzat a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken, valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiatalok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosítatlan munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehézség jelentkezik a nők munkábaállításá- nál, és nagy gondot jelent az igazgatási apparátusból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különösen a bányászatban és az építőiparban — komoly mértékű munkaerőhiány vari, Népi demokratikus rendszerünkben biztosítani tudjuk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gyakorlatban érvényesüljön alkotmányunknak az az előírása, amely szerint minden dolgozónak joga van a munkához. E cél elérését szolgálja, hogy iparunkban a kevésbé anyagigényes, erősebben munkaigényes gyártmányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozottan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelv- tervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250 000 fővel növekszik; Figyelembe véve a termelésből kiesőket a szocialista szektorban — a mező- gazdaság nélkül számítva — valójában az újonnan munkába állók száma, ennek több mint két félszerese lesz, azaz több, mint 600 000 lesz. Az új munkaerőt elsősorban az ifjúság soraiból kell biztosítanunk, ezenkívül a mezőgazdasági és más lakosság köréből is nagyszámú munkaerő lép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tétele; Sok munkaerőt köt le a szántóterületek növekedése, az ár- vízvédelem és a belvízrendezés. Ezenkívül fel kell karolni a túlnyomórészt helyi anyagok, helyi erőforrások fel- használásával a népgazdaság számára szükséges termékeknek a tervezettnél nagyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezéseket is, melyek szintén elősegítik a munkaerő foglalkoztatását. Az általános iskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglalkoztatása érdekében növeljük a technikumokban és az általános gimnáziumokban továbbtanulók számát. A Miniszter- tanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivatala rendszerén kívül is a szakmunkásképzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelemben a 14—18 éves korú fiatalokat 4 órás munkaidővel kisegítő munkára lehet alkalmazni. A jelenleg munkaerőhiánynyal küzdő népgazdasági ágak helyzetét gépesítéssel is javítani kell, de ezen túlmenően megfelelő kedvezményekkel elő akarjuk segíteni, hogy a munkabíró férfiak a köny- nyebb munkakörökből ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak, vagy részben csökkent munkaképességűek foglalhas- I sák el; Mindenképpen teljesítenünk kell a lakásépítési programot Ä lakosság életkörülményeinek megjavításában különösen égető kérdés a lakáshelyzet; Lakásállományunkban a háború hatalmas károkat okozott; a lakóépületeknek országosan mintegy 20 százaléka, Budapesten pedig 75 százaléka rongálódott meg, illetve pusztult el; Ma már több lakással rendelkezünk, mint a háború előtt, de ez a jelentős népszaporulat és az iparosítás következtében az igényektől jelentősen elmaradt. Ezenkívül 1953 júniusa előtt viszonylag kevés összeget és építkezési anyagot fordítottunk lakásépítkezésekre és tatarozásokra. Ugyanebben az időben, elsősorban az építőanyagellátás zavara miatt, háttérbe szorult a kislakásépítkezés is. Ezen a helyzeten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára kétszer annyi — mintegy 210 000 — lakás építését írják elő, mint amennyit az első ötéves tere során ténylegesen építettünk. A lakáshelyzet megjavul Budapesten. ahol állami eszközökből 38 000. összesen pedig 60 000. és a bányavidéken, ahol 30 000 új lakás épül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960-ig csaknem minden harmadik bányászcsalád üj lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fo" kozásán kívül gondoskodni kell arról, hogy minél több — azelőtt lakás célját szolgáló — helyiséget adjanak vissza eredeti rendeltetésének. Fokozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tatarozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatok huza-vona nélkül, a szükségleteknek megfelelően kerüljenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásában az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a (Folytatás a kilencedik oldalon.)
