Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-02 / 44. szám

1956. június 2, SZABAD INGRID 1 Mit kell tudni a szénbányászok új, minőségi bérezéséről Szénbányászatunkban régóta vajúdó, mindeddig megol­datlan probléma volt a szén jó minőségének biztosítása. Üze­meinkben gyakori az a panasz, hogy a szénbányáktól kapott szén gyenge minőségű, sok benne a pala. A minőség megjaví­tásának útjában eddig az a körülmény állt, hogy a minőségről csak beszéltünk, de gyakorlatilag nem születtek hathatós in­tézkedések a helyzet megváltoztatására. Az eddig használatos bérrendszer sem volt kielégítő, mivel nem segítette elő meg­felelően a minőség megjavítását. Mindez szükségessé tette, hogy a Minisztertanács határozata alapján a Szénbányászati Minisztérium olyan utasítást adjon ki, amely gondoskodik a bérezés hibáinak kijavításáról. Az utasítás értelmében ezentúl minden egyes szénfalnál dolgozó bányász egyéni érdekévé válik a széiuninőség javítása, mivel az előírtnál jobb minőségű szenet termelő dolgozókat jutalomban kell részesíteni, míg az előírtnál rosszabb minő­ségű szenet termelő dolgozó béréből levonást kell eszközölni. Nálunk, a nógrádi szénmedencében az előírt, illetve megtűrt meddő csökkentéséért tonnánként 60 forint jutalmat kell el­számolni, míg a meddőmennyiség növekedése esetén tonnán­ként 30 forintot kell levonni. Az új bérezési rendszer könnyen megérthető egy példa se­gítségével. Tegyük fel, hogy egy csapat termelése havi 2000 tonna, a megtűrt meddő pedig 2 százalék. Ezek szerint havi 40 tonna meddő lehet a kitermelt szénben. Ha azonban a csa­pat ügyel a minőségre, s a meddő a megtűrt 2 százalék kelyett csak 1 százalék, azaz 20 tonna akkor a 20 tonnás többletszé­nért tonnánként 60 forintot számolnak el, vagyis 1200 forint jutalmat kap a csapat. Ha viszont a dolgozók nem fordítanak kellő gondot a minőségre, s túllépik a megtűrt meddő mennyi­séget mondjuk 1 százalékkal, azaz 20 tonnával, akkor — ton­nánként 30 forintjával számolva — összesen 600 forintot von­nak le a csapat béréből. A minisztériumi rendelkezés szerint az új bérezéssel kap­csolatban a meddőmérlegelésnél a kitermelt nyersszén össz- mennyiségének 1,5—2 százalékát kell kiválogatni. A meg­tűrt meddőszázalékot a hó elején fel kell tüntetni a norma­jegyen, hogy minden dolgozó pontosan tudja, mi a minőségi követelmény. Az elszámolásnál a minőségi jutalmazás, vagy az esetleges levonás összege a progressziót nem befolyásolja, tehát az változatlan marad. A földalatti és külszíni szállítókra nem vonatkozik a minőségi bérezés. A közeljövőben kerül sor az üzemegységeknél arra, hogy a műszakiak, a párt- és szakszervezeti aktívák alaposan meg­beszéljék a minőségi bérezésre vonatkozó rendelkezéseket, azok előnyeit és tisztázzák, milyen műszaki intézkedéseket kell ezzel kapcsolatban végreihajtaniok az egyes bányákban. Ezután beszámolókat tartanak a csapatvezetőknek, majd az összes dolgozóknak. Ezeken az értekezleteken alkalom nyílik arra, hogy bányászaink elmondják értékes gyakorlati tapasz­talataikat, hasznos javaslataikat és így mindannyian (hozzájá­ruljanak a minőségi bérezés bevezetéséhez, illetve végrehaj­tásához. Dolgozóink számára igen fontos, hogy az új bérezést még idejében, a bevezetés előtt megismerjék, még legapróbb rész­leteiben is, hiszen csak így láthatják világosan, mi a felada­tuk. leendőjük. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy bármilyen tisztázatlan kérdés merül fel a minőségi bérezéssel kapcsolat­ban. forduljanak az illetékes bér- és munkaügyi dolgozókhoz, vagy a helyi pártalapszervezethez. illetve az üzemi bizottság­hoz, hogy mire érvénybe lép ez az utasítás, egyetlen kérdés se maradjon válaszolatlan! Moskát László Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkaügyi o.-vezető SZOMBATTOL — SZOMBATIG A* elmúlt hét eseményeiből Vashuzalt szállított az Acélárugyár Brazíliába Több mint 140 tonna vashu­zalt szállított a Salgótarjáni Acélárugyár huzalmű részlege Brazíliába. A szállítmány má­jus 28- és 31-e között indult útnak. Tífusz elleni védőoltás Június 2-án az iskolás gyer­mekek oltásával befejezték Balassagyarmaton a tífusz el­leni védőoltást. Ugyanis a vá­ros szennyvize fedetlenül jut el az Ipolyba és így rendkívül fertőző. Az elmúlt évben pél­dául öt tífuszos beteg közül bá­rom az Ipolyban fertőződött meg. Most a védőoltással ve­szik elejét a bajnak. Nyári kötött ingek nagy választékban Űjabb 2000 darab nyári kö­tött ing érkezett a Rövid- és Kötöttárugyár salgótarjáni fi­ókjához május 29-én. A város kiskereskedelmi boltjaiban a különböző színű és méretű in­gek már eddig is kaphatók voltak 38 forintos árban. Mi­vel a vásárlók igen keresik, a vállalat a készletek pótlására eszközölt még utánrendelést. Megjelent a zöldborsó Több mint 120 kiló zöldbor­só érkezett Salgótarjánba, a MEZŐÉRT 1-es számú kiren­deltségéhez. Egy fokkal újra csökkent a háziasszonyok fő­zési gondja, hiszen sok zöld­főzelék mellett már a friss borsó is megjelent a boltok­ban. A szállítmány Kálkápol- nából érkezett és kilónként 14 forintos árban kerül forgalom­ba. Villany daru Nógrádmegyeren A hét elején áram alá he­lyezték a nógrádmegyeri Pe­tőfi Termelőszövetkezet elosz­tó-hálózatát is. Ez nagy segít- j ség a tsz-nek, hiszen így meg- I gyorsul a már elkezdett istálló építése, mivel üzembe helyez­hetik a villanydarut is. Soroksáriak a nógrádi Békében (Tudósítónktól.) Kedves vendégeket fogadtak vasárnap a nógrádi Béke Tsz tagjai. A szövetkezetét patro­náló Soroksári Textilművek 45 tagú kultúrcsoportja látogatott el hozzájuk, hogy egésznapos kultúrműsorral szórakoztassa őket. A Béke legjobbjait saját otthonukban dallal köszöntöt­ték a vendégek. A traktorosnapra készülnek Tóth Ferenc Tóth Ferenc és Lantos Ig­nác. a Mohorai Növényvédő Állomás traktorosai. Nemcsak Nóqrádban véqeztek derekas, jó munkát. Ellátogattak Szol. nők megyébe is. hoqv segítse. Lantos Ignác nek az ottaniaknak a vegysze­res gyomirtásban. Mindketten túltellesítették már tavaszi tervüket, jó munkával készül­nek június 10.re. a traktoro­Dudás „Írjanak, ha baj van!" — mondottam egy hete, azóta a fejem panasszal van tele, mert ha egy asszony, vagy lány jött velem szembe annyit beszélt, hogy biz’ csoda, ha eszembe tudom tartani még most is valamennyit. Hadd adjam hát tovább, nem tartva meg semmit, nehogy bármelyiket — ó jaj — elfelejtsem, hiszen asszony-nyelvtől a magas ég mentsen... Hallgassák meg tehát e heti mondökám, elsőnek most talán kezdjük Zagyvarónán. Onnan a telepről majdnem, hogy egy évvel ezelőtt írták az asszonyok nagy hévvel, hogy őnáluk zöldség mutatóban sincsen, nem vásárolhatnak semmiféle kincsen, csak, ha autóbuszon bejönnek Turjánba — de úgy bizony borsos ám a leves ára! Kérték, hogy nyissanak zöldségboltot náluk de amint most írják: „Mindhiába várjuk, hogy a ZÖLDÉRT-üzlet megnyíljon már végre, s friss főzelékeket ehessünk ebédre”. , Azt mondják, a ZÖLDÉRT helyiséget akar, kínáltaik hát neki nem is egyet, hamar, még sem vette sajnos, ezeket igénybe, lám, nem-akarásnak — nyögés csak a vége! , Régóta sürgeti azt is már a telep, szivattyús kút kéne a gémes kút helyett. Bükkhegyi elvtárs már megfogadta ősszel, hogy kora tavasszal, idén teljes gőzzel szerelik a kutat, nem lesz hiba semmi. Nos, ha nem tévedünlk, lassan nyár kezd lenni, de a szerelésnek se híre, se hamva az ilyen ígéret — megkövetem — „alma"! Bükkhegyi elvtársunk! Mért nem fakaszt vizet? A magyar azt tartja: aki adós — fizet. Nagyorosziakból kihalt már a remény, hogy a községben még egyszer péksütemény lesz vásárolható, mint egykor — ó de rég! — mikor kifli, zsemle alkadt náluk elég. Bezzeg nincsen most már! Hiába szaladnak Gyarmatra, Rétságra, még választ sem adnak az ottani pékek, akik bojkottálják Nagyoroszi népét. Később majd kínálnák áruilout biztos, de mi lesz, ha közbe ott a süteményről leszoknak örökre?! Tarjáni asszonyok, ti sem maradtok ki! Azt kérditek, piros szandált mért nem kapni? Illetve kapni a KTSZ-ben, drágán, három darab piros százasbankó árán. Pedig Pesten és itt Balassagyarmaton olcsó piros szandál van egy egész halom... Kérdezték vagy tizen, mondjam meg, hogy lehet? Nos, adjon a Kistker erre feletetet! Szíves válaszúkat kíváncsian várjuk, s jövő szombaton majd világgá dudáljuk! ’ r ' r DR. GAJZAGO ALADAR: ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN /. riJís 25-C első percében furcsa érzéssel csuktam be a Budapest—Moszkva gyorsvonat pullmankocsijának ajtaját. Már több ország­ban megfordultam, sok ezer kilométert utaz­tam. de most órák múlva szemtől-szembe látjuk a Szovjetuniót, annak három hatalmas városát: a németek által tönkretett ukrán fő­várost, Kievet, Leningrádot, észak Velencéjét, a szocializmus bölcsőjét, Moszkvát, a fények városát, ahol megszülettek a XX. kongresz- szus világtörténelmi jelentőségű irányelvei, a nagy alkotások és elbeszélgethetünk a szovjet emberekkel, s képet kapunk a kommuniz­must építő társadalmi rendszerről. Az olykor­olykor felhangzó mozdonyfütty figyelmezte­tett, hogy mór* magunk mögött hagytuk Szol- . nokot, Debrecent, Nyíregyházát, Kisvárdát, s lassan az utolsó magyar állomásra érünk, Zá­honyba. Hamarosan baráti légkör alakult ki az or­szág minden részét képviselő csoportban, s habár sok foglalkozási ágból voltunk, mégis akadt közös téma és mindenki élményéhesen várta, hogy múljanak Záhonyban a formális határvizsgálat percei. S ezek a percek, mi­után átléptük a Tisza-hidat, nagyon is gyor­san haladtak, mivel moszkvai idő szerint 2 órával előbbre kellett toljuk óráinkat. Meg­dobbant a szívünk, amikor a vonatablakból a híd elhagyása után kibetűztük az első orosz feliratot: „Üdvözlünk minden békeszerető né­pet!" S egy-két percnyi állás után Csapra ér­keztünk, ahol a szovjet Intourist kiküldöttjei fogadtak és bőséges reggeliben részesítettek a hatalmas állomás éttermében. Már itt feltűnt, hogy milyen tiszta minden, mennyire lakályos egy vasúti étterem is. Fehér huzattal bevont kárpitozott székek, bársony és selyem függö­nyök, szőnyegek, pálmák, csillárok, festmé­nyek. Étkezés előtti kézmosáshoz törülköző és szappan állt rendelkezésünkre a mosdóban. Kora délután, fél háromkor indultunk to­vább Kiev' felé azzal a szerelvénnyel, amely Záhonyból áthozott Szovjetunió területére. A vasúti fülkében elhelyezett rádióból pattogó ütemű induló hangzott fel és ennek hangiadra gördült ki a vonat, hogy mintegy 6000 kilo­métert tegyen meg velünk a szovjet földön. Kiváncsion flirkésztltk kocsinkat, amelyben sok-sok órát fogunk tölteni. Mindenekelőtt a kívülről zöldre és krémszínre zománcozott kocsi mérete volt a feltűnő. Egy magyar ko­csi 19—20 tonna, a szovjet kocsi 59 tonna. Egy-egy kocsiban 10 kényelmes fülke van, s fülkénként 4 utas foglalhat helyet. Igaz, hogy este átalakul hálóvá, ahol csak 4 főnek van alvási lehetősége. A belülről halvány kékre tapétázott és krémszínre festett kocsi folyo­sóján és fülkéiben süppedő szőnyeg takarja a padlót, amit 2—3 óránként porszívóval tisz­títottak. A duplaüvegű ablakokat két oldalt bordó bársony, középen sárga selyem függö­nyök díszítik. Az ablakot azonban még annyi­ra sem lehet kinyitni, hogy azon egy ember- fej kiférjen. A folyosón hőmérők, képek, rá­dió, tűzoltókészülék, csillárok vannak. A fülké­ben a terítővei letakart kisasztalon márvány hangulatlámpa, 4 ágy, csillárok, rádió, csi­szolt tükör van. A csomagok számára beépí­tett tartók, fogasok. A kocsiból csengővel je­lezhető és kihívható a kocsi adminisztrátora. A folyosón vízcsap, poharaik és beépített tea­főző (teát ingyen lehet inni, csak a cukrot kell megfizetni). A kocsikat külön-külön fű­tik etage-rendszerű fűtéssel. A mellékhelyi­ségben sízappan is található. A vonatok csak a nyílegyenes pályákon mennek gyorsabban mint nálunk, viszont az igen kiváló rugózás folytán teljesen simán futnak, csak az indítás nem olyan óvatos, mint a magyar vasútnál. Állomásokon a WC ajtókat lezárják és mielőtt kiszállnának ®;z utasok, letörlik a vonat ajtó­jának fogantyúit. A magyar vasút nagyon sokat tanulhat a szovjet vasutalktól, .ihol min­den nagyon tiszta és sok száz kilométeres tá­volságokból is percnyi pontossággal érkeznek meg a szerelvények. Az állomások ;s tiszták, postaszolgálattal vannak ellátva és szinte min­denfélét árulnak a különféle árusítóhelyeken. Délután 4 órakor ______ . _____ értük el a Kárpátokat. Ke resztülszeltük Kárpát-Ukrajnát. Hatalmas összefüggő táblák hirdették a szocialista nagy­üzemi mezőgazdaságot. A földekről haza­igyekvő parasztok vattaruhában, gumicsizmá­ban rótták az utakat, amelyek bizony nem a legjobban karbantartottak, még a falvak bel­területén sem. Földutak, s itt-ott szinte jár­hatatlannak tűntek a vonat ablakából. A fal­vak sem állnak azon a fokon, mint nálunk. Ukrajnában rengeteg a vakolatlan vályogház, de a fő építkezési anyag a fenyőfa. A sok ezer kilométeres útvonalon mindenfelé faházak, még a gyártelepülésekben is ezeket találjuk. A tetők fából, zsuppból. vagy bádogból ké­szülnek. Sok háztetőről hiányzik a kémény is és kutat is ritkán lehet látni. A falvak szinte mozdulatlanak. Vonatunk egyenletesen haladt és két hatalmas mozdonnyal birkózott meg a Kárpátok emelkedőivel, egyik alagút­ból és viaduktról a másikra szebbnél szebb fenyves tájakat érintve, ahol még hófoltok fehérlettek, érkeztünk meg Beszkidekbe. Üjabb órák teltek el, amíg megpillantottuk a ka­nyargós Dnyesztert, ahol a múlt nagy har­caira emlékeztettek, a még most is látható, fű­vel benőtt bombatölcsérek, futóárkok és állá­sok. Közben leszállt az est és a vacsora utáni teázgatás után a kocsi adminisztrátora meg­ágyazott. Előkerült az ülés alatt lévő tartóból a matrac, párna és takaró, amire hófehér ágy­neműt húztak. Az ágyneműt és törülközőt le­plombált vászonzacskóból vette ki az admi­nisztrátor, miután saját kezünkkel leszakí­tottuk a zacskóról a fehérneműtisztító válla­lat ólomzárját. Késő este feküdtünk le, de nem tudtunk elaludni, mert újból megelevenedtek előttünk a Kárpátok gyönyörű tájai, Munkács vára, Beszkidek, a vasút szerpentinjei, Sztri, hatalmas állomásával, a Dnyeszter tükröző vize és már azon járt az eszünk, hogy másnap már Kijevben leSMink. Robogott a vonal, nyelte a kilométereket és lassan az egész ko­csi elcsendesedett. Csupán a hajókürtszerű vonatfütty emlékeztet, hogy már hosszú órák óta szovjet földön járunk. Másnap reggel aztán szomorúan állapítottuk meg, hogy át aludtuk Ljvovot, Temopojt és Froszkurovt Vinyicán azonban már ébren voltunk, s ha­mar elhagytuk a fa és élelmiszeriparáról hí­res települést, ahol nagyobbszabású építkezés folyik. A kora reggeli percekben feltűnt, hogy a természet erre már erősen vissza maradt. A határ sehol sem zöld és ami még feltűnő volt, alig láttunk őszi vetést a földeken. Sok föld még megműveletlenül állt. A szántóföl­dekre ugyan elég ritkán lehet belátni a vonat­ablakból, mert fenyők, bokrok és lombos fák zárják el a kilátást. Nagyon sok az ösz- szefüggő, kisebb tavaknak is beillő belvizes terület. Vonatunk megállás nélkül vágtatott, ránéztünk a térképre és azt újból felcentiz- tük és megállapítottuk, hogy ismét egy cen­tivel (100 km) északabbra vagyunk, Kijev előtt körülbelül 200 kilométerre. Kazaíyinban. Itt hatalmas bizánci bástyás stílben készült félköralakú pályaudvar van. Az állomáson szökőkút, park. Itt 25 percet időztiinJí és így volt időnk megtekinteni a kupolás éttermet, amely pál­mákkal és virágokkal volt tele. Még a virág­cserepeket is fehér vászonnal vonták be. Hat helyről szolgáltak kj a feketébe öltözött pin­cérek. A falakon freskók és óriási csillár uralja a kupolás termet. A fehérbe öltöztetett székeken ülők csendben fogyasztották alko­holmentes reggelijüket. Annyi időnk még volt, hogy megtekintettük az állomás postá­ját és az állomás épületében álló hatalmas ezüstszínű Lenin szobrot. Hamarosan megkon- dult azonban az állomás harangja, jelezve, hogy 3 perc múlva indulunk tovább. Üjabb 100 kilométeres távra indultunk és útközben félelmetesen robogtak el mellettünk a 60 ton­nás, fával megrakott tehervagonok, de igen sűrűn érkeztek az olajtartályos hatalmas ko­csik is. Hosszú kilométereken összefüggő csernozjom talajú, hatalmas parcellák között rohant vonatunk: bent jártunk Ukrajna szí­vében, a Szovjetunió élelemtárában. A föl­deken nem dolgoztak, még s ami igen feltű­nő, embereket is alig láttunk. Egyhangú a táj, de errefelé már népesebbek a falvak. A házakon, amelyek erre is fából épültek, ott emelkedik a televíziós rádió antennája. Rövi­desen elérkeztünk a Kijev előtti utolsó nagy állomásra: Fásztovra. Nagy a sürgés-forgás, parasztasszonyok vödrökben savanyúuborkát kínáltak, elég sok vevője is akadt. Pár perc­nyi állás után indultunk tovább, hogy még 100 kilométert megtéve, elérjük az ukrán fő­várost, Kijevet. Délután fél kettőkor, percnyi pontossággal aztán megállt a vonatunk s be­érkeztünk Kijevbe. A fehérkötényes hordárok leemelték csomagjainkat, mi pedig beszáll­tunk a farmotoros Zisz autóbuszokba, ame­lyekben rádió, mikrofon volt beszerelve és üléseit gombnyomásra háromféle szögben le­het állítani, s az „Ukrajna szálló”-hoz hajtot­tunk. ™ első benyomás ami ért, a sok fa. Széles utcák,’ modern házak, hatalmas forgalom és a nagy forgalom ellenére uralkodó csend, kö­zel sincs olyan zaj, mint Budapesten. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom