Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-02 / 44. szám

1356. június S. SZABAD AOT.ItÁ» 3 Új ötéves tervünk irányelveinek vitájáról, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáról, erősödő nemzetközi kapcsolatainkról beszélt Hegedűs András eletárs a csepeli munkaügyülésen Hegedűs András elvtárs szerdán az RM Művek mun­kásgyűlésén. a dolgozók kér eléseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kér dését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunk­ban a XX. kongresszus hatá­sára a dolgozók _ sokkal kez­deményezőbben lépnek fel, s mondják el véleményüket fej­lődésünk legfontosabb kérdé Beiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezre­ket mozgatott meg, s lehetősé­get ad pártunk Központi Ve­zetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményé nek meghallgatása után hatá­rozza meg. Pártunk Központi Vezetősé­ge és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folya­mat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munká­sok — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő javaslataikkal és bírála­taikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az or­szág fontos kérdéseiről a Köz­ponti Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, osszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgo­zó parasztokkal és értelmisé­giekkel. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók ország­szerte örömmel fogadták. Kü­lönböző megbeszéléseken szin­te egységesen alakult ki az az álláspont, hogy ez az előirány­zat figyelembe veszi orszá­gunk gazdasági adottságait, el­érhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágai­nak fejlesztése között. Dolgo­zóink nagy részét azonban ért­hetően különösen sokat fog­lalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata. Hegedűs elvtárs a továbbiak­ban az ötéves terv irányelvei­vel kapcsolatos vitában felve­tődött problémákkal foglalko­zott. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elér­hető-e ez a cél? Az életszínvo­nal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy ke­resőre eső bér, s annak vá­sárlóereje legalább 25 száza lékkai növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez vi szonyítva nem emelkedett je­lentősen. A második ötéves terv elő­irányzatának ebből a szem pontból nagyon lényeges vál­tozása az, hogy az egy kere sőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 szá­zalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók élet- körülményeinek megjavításá­ban jelentős lépés lesz De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet el érni. ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb fel­tétele a műszaki színvonal fej­lesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fon­tos eszköze a beruházások cél­szerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szer­számgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani; olya­nokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Ezért a má­sodik ötéves tervben a gép­ipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű nö­velésére, hanem a- szerszám­gépek felújítására és a terme­lési folyamatok egyre jobb, korszerűbb gépesítésére fordít­juk. Ilyen beruházásokat csi­nálunk például az RM Művek ben is. Gépesítjük a temper- öntödét, korszerűsítjük a ké­szülék- és szerszámgyárat, új­jáalakítjuk az acélmű durva­hengerművét. Sók helyes vélemény és ja­vaslat hangzik el a terwitá ban. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan itt. az RM Mű­vekben is úgy vélekednek mintha a beruházások növelé­sére korlátlanul lennének le­hetőségeink. Igaz, hogy e ki vánságok önmagukban leg­többször jogosak. De, ha mind­ezeket az igényüket kielégíte­nénk, akkor 'a nemzeti Jöve­delem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túl­zottan sokat fordítanánk be ruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba. amelyet az 1953 jú­niusa előtti években követtünk el. Fő figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelke zésünkre álló beruházási ősz- szegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ter«má«ünk rendet ai anyagellátásban Ahhoz, hogv egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak ú j gépekre van szük­ség, hanem talán mindenek­előtt arra, hogy rendet te­remtsünk az anyagellátásban. Magyarország nyersanyagok­ban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Kül­kereskedelmi helyzetünk javí­tását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács úgy döntött: jobban be kell vonni termé­keik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket és egyes ipari üzemekre rá is bízta termé­keik értékesítését. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi forgalmunk ezekben a cik­kekben, s arra is számítunk, hogy ily módon megjavul majd a gyártmányok minősé­ge. Az anyagellátás hiányossá­gainak oka az is. hogy sok hi­ba van még a termelés meg­szervezésében. Az ipari válla­latok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos terme­lés feltételeinek megteremté­sével. S ebben nemcsak az ipa­ri üzemek vezetői a hibásak, hanem a központi irányítás is. Az anyag- és félkész termék körüli ellátási zavarokban sok­szor szerepet játszik az. hogy az egyes gyártmányok minő­sége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer további megjavítását é< egyben a minőségi ellenőr­zés megszigorítását. Múlhatatlanul szükséges, hogv érdekeltté tegyük a dol­gozókat abban hogy nemcsak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is vé­gezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyak­ran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normák túlteljesítésére töre­kedjenek. A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tud­juk elérni, ha a bérek meg­állapításánál nagyobb hatás­kört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetői­nek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi isme­retekre v-m szükség. ' Készül a nvugdíjrcndclet módosítása Hegedűs elvtárs ezután be­szédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki I a múlt Íjét péntekén tartott I megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, mi­ként akarja biztosítani a kor­mány az öreg szakmunkások megfelelő bérezését; azokét, akik normájukat már neri tud­ják teljesíteni? Hegedűs elv­társ rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szak­tudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésé­be, tanfolyamokon oktatóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmun­kások panaszkodtak a Minisz­tertanács elnökének a nyugdíj­törvény fogyatékosságai miatt. — A panaszok nagy része jo- g06 — mondotta Hegedűs elv­társ. A SZOT elnöksége, a Mi­nisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet mó­dosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát meg­felelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltételei és lehetőségei Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs elvtárs a következőket mondotta: A termelékenység növelésé­ben nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdí­tása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki­ki a tehetségéhez és tudásá­hoz mérten dolgozhassék. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második öt­éves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesít­sük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor meg­teremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait. Sok helyen azt kérdik, mi­lyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirány­zott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növe­lése számára az anyagi felté­telek biztosítottak, akkor alap­jában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munka­béreket és csökkentjük az ára­kat. A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meg­levő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vá­sárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munkatermelé­kenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan ár- leszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgo­zóknak Az árleszálllítást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csök­kenteni a hús és a zsír árát. Ennek oka kézenfekvő. A me­zőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ahhoz még nem elégséges, hogv az árcsökkentés esetén bekövetkező nagyobb fogyasz­tást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mező- gazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a következő évek­ben az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs elvtárs elmon­dotta. hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsonyfizetésű időbéresek alapbérét felemelik havi 650 forintra — évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továbbiak fogják követni. A béremelések összkihatása egy évre 800 millió lesz. Bér­emelést olyan szakmákban akarunk az idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal kü­lönösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot for­dít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a ter­melésben részvevő munkások kapják. Az életkörülmények megjavításában nagy szerepet játszik a munkaidő fokozatos csökkentése is. A Miniszterta- náco már szerény lépést tett azzal a határozatával, amely­ben elrendelte, hogy egyes, az egészségre ártalmas szakmák­ban. az alumíniumkohászat­ban, a nitro- és nitrobenzol- származékok, az ólőmfesték. a penicillin és a szuperfoszfát gyártásában dolgozók heti munkaidejét 42, 40. illetve 36 órára kell csökkenteni. A má­sodik ötéves tervvel további intézkedések történnek más szakmákban is. elsősorban a kohászatban és a bányászat­ban, az egészségre ártalmas munkaterületeken a munkaidő csökkentésére. De a munkaidő- csökkentés a legszorosabb kap­csolatban van a munkaszerve­zéssel. Hegedűs elvtáns ezután a túlóráztatások, a hóvégi haj­rák káros kihatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési tervei­ről beszélt. Szóm»*) intézkedés a lakásgondok megoldására A dolgozók életkörülményei­nek megjavításában az egyik legfontosabb és egyben a leg­nehezebb feladat: a lakásellá­tás. A lakáskévdés különösen nagy gondja a városi lakosság­nak. Több lakást kell építe­nünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130 ezer lakás épült az ország­ban. A második ötéves tervben pedig mintegy 200 000 új la­kás építése szerepel. A lakás- építkezést olcsóbbá kell ten­nünk. Ennek legfontosabb fel­tétele a lakásépítő-ipar kor­szerűsítése. Új, könnyű építő­anyagból egész falnagyságú építőelemeket kell készíteni, s el kell érni, hegy az építőipar lényegében csak az üzemileg előállított épületelemek össze­szerelését végezze. Az ilyen la­kásépítés szinte minden rész­letében gépesíthető. A lakásépítkezés meggyorsí­tását kívánta a Miniszterta­nács elősegíteni azzal is. hogy állami támogatással lakóház­építő szövetkezetek létesítését kezdeményezte. A lakóház-szö­vetkezetek a második ötéves terv során mintegy 25 ezer la­kást fognak felépíteni, sok ál­lami kedvezménnyel. A lakás­probléma megoldására más in tézkedéseket is teszünk. A Mi nisztertanács már másfél év< elrendelte a hivatali helyisé gek egy részének lakásokk; történő visszaalakítását. En nek eredményeként eddig töbl mint 7200 lakást sikerült fel szabadítani s még az idén leg­alább 4000 lakás szabadul fe ily módon. Helyreállításukra t kormány mintegy 100 millü forintot fordít. A íakáselosztás sál kapcsolatban a Miniszter tanács kötelezte a minisztere­ket és a tanácsokat arra, hog% a lakások kétharmadát a tér melésben közvetlenül részvevt dolgozók kapják meg. Felada tunk, hogy ellenőrizzük ennek a rendeletnek a végrehajtását A lakáshelyzet különösen ne­héz Budapesten, ahol a lakos­ság száma a felszabadulás előt­tihez képest jelentősen megnőtt. Ezért a budapesti üzemek ve­zetőinek arra kell törekedniök, hogy munkaerőszükségletüket mindenekelőtt a főváros jelen­legi állandó lakói közül fe­dezzék. Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok munkába- állítására és szakmai tovább­) képzésére, akik az általános iskola elvégzése után nem ta­nulnak tovább középiskolák­ban, illetve az MTH iskolái­ban Évente mintegy 20 ezer ilyen fiatalról van szó. Elhe­lyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel al­kalmazzák őket. Kisegítő mun­kájuk során ezek a fiatalok megismerik az üzem életét az egyes gépeket és munkafolya­matokat, megszeretik a mun­kát. Ha a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gyárak igaz­gatói, az idősebb szakmunká­sok törődnek az ifjúmunkások továbbképzésével, akkor ipa­runk jó utánpótlást nyer, Államapparátusimk fejlődésének egyik fő kerékkötője «* bürokratizmus, a túlzott központosítás Hegedűs elvtárs ezután az államapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerűsítéséről be­szélt. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mon­dotta. — Dolgozóink különösen gyakran bírálják állami szer­veink bürokratikus intézkedé­seit. Túlzás nélkül megállapít­hatjuk, hogy népi demokra­tikus államapparátusunk fej­lődésében jelenleg a bürokra­tizmus az egyik legfőbb kerék­kötő, a bürokratizmusnak vi­szont egyik fő oka a túlzott központosítás. Sokszor kis jelentőségű kér­dések eldöntéséhez is számos, úgynevezett „illetékes” hozzá­járulása szükséges. A túlzott központosítást a bizalmatlan­ság szülte. Sokan félnek attól, hogy az alsóbb szervek nem a népgazdasági érdekek, hanem egy-egy üzem, falu, járás szű- kebb szempontjai alapján dön­tik majd el a kérdéseket- Ez a bizalmatlanság a helyi ve­zetőkkel szemben alaptalan. Az államapparátusban ott vannak azok az új munkás- és dolgozóparaszt-káderek, akik akkor, amikor bekerül­tek az államapparátusba, ter­mészetesen még nem rendel­keztek megfelelő szakismeret­tel. Legtöbbjüknek nem volt tapasztalata a vezetésben, a tanácsi munkában, de az el­múlt években kemény akarat­tal tapasztalatot és tudást sze­reztek, és ma már sok ezer tehetséges, rátermett helyi ve* zetőnk van, akik joggal köve­telnek maguknak nagyobb ha­táskört. Nagyobb jogkört és több felelősséget kell kapniok a helyt vezetőknek, akik ilyen módon be is bizonyítják rá­termettségüket. A helyi vezetők jogkörének és felelősségének növelését akadályozza tervezésünk, anyaggazdálkodásunk, pénz- gazdálkodásunk. statisztikai adatszolgáltatásunk jelenleg még erősen kötött és bonyo­lult rendszere. A Miniszterta­nács a múlt hét keddjén meg­tárgyalta az egyszerűsítés to­vábbi feladatait, és célul tűz te ki, hogy e területeken is rendet teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók — és különösen a helyi veze­tők. — ne általános szólamok­kal lépjenek fel a bürokrácia ellen, hanem tegyenek gyakor­lati javaslatdkat arra, hogyan lehetne egyszerűbben és ol­csóbban megoldani a feladato­kat. A bürokrácia csökkenté­sében csak akkor lehet ered­ményeket elérni, ha a dolgo­zók százezreinek véleményére és gyakorlati tapasztalataira támaszkodunk. A dolgozok ja­vaslatai egyben nyomást is gyakorolnak azokra az állami szervekre, amelyek még nem értették meg, hogy bízni kell a helyi vezetőkben. Az állami szervek dolgozóit a törvényesség szigorú megtartására kell nevelni A szocialista törvényesség­ről szólva. Hegedűs elvtárs megállapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfontosabb feladat, hogy az állami szervék minden dolgo­zóját — bármilyen beosztás­ban legyen is — törvényeinSk tiszteletére, a szocialista tör­vényesség szigorú megtartásá­ra neveljék. E tekintetben még sok a tennivaló, bár az elmúlt egykét esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a hibák kijavítá­sa a feladat, hanem a szocia­lista törvényesség további megszilárdítása az államappa­rátus minden láncszemében, s ‘ilyen módon annak biztosítá­sa. hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében több intézkedés történt. A kö­zelmúltban megjelent a tár­sadalmi tulajdon védelméről szóló törvény módosítása, amely a társadalmi tulajdon kisebb. 200 forinton aluli meg­károsítását. vagy megrongálá­sát — ha nem ismétlődő eset­ről van szó — az eddigi bün­tető eljárás helyett szabály­sértési. illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az El­nöki Tanács elé terjesztett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősí- tett cselekményt szabálysértés­sé minősít. Ilyen ügyekben te­hát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jövőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasításának módosításai és a társadalmi bíróságok felállítá­sa. A Rákosi Művekben is létrehozzák a táx-sadalmi bíró­ságokat, amelyekben részt vesznek majd az élenjáró te­kintélyes! dolgozók, a tanács­tagok, a népi ülnökök. A kor­mány a párt útmutatása alap­ján mindent elkövet azért , hogy az államigazgatásban a bürokratikus módszerek he­lyét az ügyek érdemi és gyors elintézése foglalja el. hogy az állami munka minden fokán a kérdések eldöntésénél törvé­nyeink és rendeleteink szigorú megtartása és megtartatása le­gyen az irányadó. Mindez meg­erősíti népi demokratikus rendszerünket, a munkásosz­tály hatalmát, és elősegíti, hogy országunkban meggyor­suljon a haladás, és azok a nagyszerű célok, amelyeket a második ötéves tervünk irány­elvei tartalmaznak, hiánytala­nul megvalósuljanak. Eg.rrr több kapitalista országgal kötünk gazdasági szri-ződrsekrt Hegedűs élvtárs ezután át­tért a nemzetközi helyzet elemzésére, s először is a nemzetközi feszültség enyhü­léséről beszélt. — A magyar kormány arra törekszik, hogy a maga részé­ről is hozzájáruljon a nem­zetközi feszültség enyhítésé­hez és a béke biztosításához — mondotta. — Ez a cél ve­zette kormányunkat akkor, amikor a hadsereg létszámát 20 000 fővel csökkentette, s amikor a közelmúltban hatá­rozatot hozott arról, hogy a déli határok után a nyugati határon is el kell távolítani a műszaki zárat. A kormány arra törekszik, hogy szélesít­se nemzetközi kapcsolatain­kat. Tárgyalásokat kezdemé­nyezett diplomáciai kapcsola­tok felvételére Afganisztán­nal, Brazíliával, Japánnal, Li­banonnal, Mexikóval, Uru­guayjal. Néhány nap múlva Magyar- országra érkezik a finn par­lamenti küldöttség. Meghív­tuk a török parlament küldött­ségét is, s reméljük, hogy ha­marosan ellátogat országunk­ba. A múlt héten körünkben üdvözölhettük a brazil szená­tus külügyi bizottságának el­nökét, s a szenátus másik tag­ját. Ellátogatott hazánkba a brazil parlament képviselői­nek népes csoportja is. Ugyan­csak itt járt Szudán kereske­delmi minisztere és a közel­múltban Magyarország vendé­ge volt egy buvmai és egy egyiptomi miniszter. Egyre több kapitalista or­szággal kötünk gazdasági szerződéseket. A magyar kor­mány tehát nemcsak szavak* (Folytatás a negyedik- oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom