Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-13 / 47. szám

2 mBA» KOCKAB 1956. június 13. Ha az egész gyár részt vesz a vezetésben, a tervek kialakításában... gítségét, az ürítés gé- | pesítésének bevezetéséhez, ugyanis a dolgozók egy kicsit idegenkedtek az újtól és ne­velőmunkával kellett megma­gyarázni a fejlettebb, a terme­lékenyebb munkamódszerek alkalmazásának jelentőségét. De a pártszervezet segítsé­gét kérik maguk a dolgozók — több esetben az újítás beadá­sánál is —, amikor úgy érzik, hogy nem találnak megfelelő támogatásra. Például Molnár és Hajnovits elvtársak újítása, amely kb. évi 200 000 forint megtakarítást jelent, csak a pártszervezet felhívására ke­rült ki a fiókból és tűzték na­pirendre az újítás bevezetését. A fent elsorolt példák hűen tükrözik, hogy a dolgozók — a kongresszus határozatai nyo­mán — ma sokkal jobban bíz­nak a pártban, bátrabban vetik fel a hiányosságokat és mind­ez a munka eredményességét segíti elő; A XX; kongresszus után a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége is határozat­ban fordult a pártszervezetek­hez a személyi kultusz meg­szüntetése, s a kollektív veze­tés fokozottabb érvényesítése érdekében. A tűzhelygyár párt­végrehajtóbizottsága ezt a ha­tározatot megtárgyalta az alap­szervezetek vezetőinek bevoná­sával és helyi viszonylatban igen sok tanulságot von le a határozatból éppen a fenti kérdéseket illetően. Azóta a végrehajtó bizottság dönt különböző kérdésekben, nem pedig a titkár egysze- mélyben. De ez jellemző az alapszervezetek munkájára is. Például az oktatási év befejez­tével a szemináriumok hallga­tói, propagandistái, az alap­szervezetek vezetői javasolták, hogy kiket részesítsenek könyvjutalomba. Más fonto­sabb kérdéseknél érvényesítik a kollektív vezetés követelmé­nyeit, mint például a hideg­üzemnél a műszintervi felada­tok végrehajtásáról pártveze­tőségi ülésen beszámoltatták az üzem vezetőjét. A kollektív vezetés nemcsak feltételezi, hanem elősegíti a pártdemokrácia érvényesülé­sét. Ezt különösképpen a kong­resszus óta eltelt időszakban tapasztaltuk, mert a párttagok, dolgozók bírálókészsége hatal­mas mértékben megnöveke­dett. Ezt tükrözik a párt- és egyéb rendezvények is, de a mindennapi élet tapasztalatai is. Például az áprilisi taggyű­lésen a TMK-alapszervezetnél a pártoktatás kérdését tár­gyalták. A beszámoló rávilágí­tott, hogy a párttagok között több olyan elvtárs van, aki fel­iratkozott az oktatásra, de nem jár el rendszeresen. A felszó­laló elvtársak közül javaslatot tettek, hogy mondják el ezek az elvtársak a taggyűlés előtt, miért nem járnak el rendsze­resen az oktatásra. Ennek az eredménye az lett, hogy ezek az elvtársak rendszeresen lá­togatták a szemináriumokat és felkészülve mentek el a párt­oktatásra. Ez a példa is mu­tatja a párttagság felelősség- érzetét a párt ügye iránt, bí­rálókészségének megnövekedé­sét; Éppen ezek a példák a veze­tők felelősségét is megkövete­lik és megnövelik. Mert for­mális magatartás nem enged­hető meg a párttagság, de a vezetők részére sem. Éppen ezért a vezetőknek önkritiku­san kell a munkához hozzá­állni, a dolgozók javaslatait és bírálatát — ha az helytálló — magukévá kell tenniök, mert a kommunista példamutatás alapvető követelménye az egyéni magatartás. Most pártszervezeteinknek az a feladata, hogy azokat a jó kezdeményezéseket, azt az aktivitást, amely a XX. kong­resszus hatására létrejött párt- szervezeteinknél, tovább nö­veljék, a termelés legfontosabb kérdéseire irányítsák. Pártvezetőségeink, párt­alapszervezeteink még fo­kozottabban támaszkodja­nak a párttagság véle­ményére. Javaslataikat pártvezetőségi üléseken, pártcsoportértekezle- teken tárgyalják meg és hasznosítsák. Ezzel is segítsék élő a párttagság bíráló készsé­gének további kibontakozását, növeljék a párttagság marxista felkészültségét, amely erőt és bizalmat ad nagy célkitűzése­ink megvalósításában. Új mozit és kultúrotthont Pasztának Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez r ... Óvodáink, általános és középiskoláink fejlesztéséről A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a lenini elvek alapján hozta meg nagy jelentőségű határozatait, amelyek napjainkban egyre jobban érvényesülnek párt­szervezeteink, pártbizottsá­gaink munkájában. Az a felis­merés, amelyet a nagy Lenin a tömegek történelemformáló szerepéről tanított, sokszorta érvényesebb és helytállóbb a szocializmus építésének jelen­legi szakaszában. Ezt a lenini megállapítást tükrözi, amikor a Központi Vezetőség az or­szág színe előtt vitára bocsá­totta a második ötéves terv irányelv-tervezetét. így volt ez a Salgótarjáni Vasöntöde, és Tűzhelygyárban is, ahol röp- gyülésen ismertették a dolgo­zók előtt a második ötéves terv üzemre vonatkozó részleteit. Majd ezt követően néhány nap múlva egy sor javaslat, véle­mény hangzott el az érte­kezleteken, pártcsoport­megbeszéléseken, taggyű­léseken. Ezenkívül egyéni bejelentések és írásbeli beadványok alapján is megtették a dolgozók észre­vételeiket és kinyilvánították véleményüket. Igen nagy jelentőségű volt az az aktívaértekezlet, ahol az üzem legjobb kommunistái és pártonkívüli dolgozói tanács­koztak. Egy sor olyan hasznos javaslatot tettek, amely emlí­tésre méltó. Például id. Ban- dur Mihály mondotta: „A ter­vezetbe szerepel a légnyomású formázógépek gyártásához szükséges forgácsológép-kapa­citás megnövelése. De, hogy az öntészet területén milyen in­tézkedést akarunk tenni, erről a tervezetben nem foglalkoz­tak.“ Majd véleménye szerint a jelenlegi mintákat is felül kellene vizsgálni és áttérni a fémmintákra, mert idő előtt tönkremennek; Javaslatot tett a fazonszekrények gyártására. Ezzel könnyebbé válik a lég­nyomású formázógépek alkat­részeinek a legyártása. Nagy Lajos, a hidegüzem technoló­giai osztályának dolgozója, rá­mutatott. hogy a zománc mi­nőségének megjavítása és a se­lejt csökkentése érdekében az égetőkemencékhez egy regiszt­rálókészüléket kell elhelyezni, amely pontosan mutatja, mi­lyen hőfokon mennyi ideig kell az anyagokat a kemencébe tartani. Javaslatot tett a tapasztalatcsere-megbeszélések kiszélesítésére is. Egner Gyula javasolta, hogy az öntöde leve­gőjének a megjavítása érdeké­ben a tervbe vegyék bele az öntödei elszívóberendezés üze­meltetését és korszerűsítését, valamint az anyagszállítás gé­pesítését. A pártszervezet hathatós se­gítséget nyújt a dolgozók ja­vaslatainak érvényrejutásáért. Éppen a közeli napokban kérték a pártszervezet se­Szerte az országban vitatják második ötéves tervünk irány­elveit. Pártunk, kormányunk vitára bocsátotta, hogy dolgo­zó népünk alkotó ereje kifeje­zésre jusson nagyszerű ter­vünkben. Én magam pásztói lakos va­gyok, de jelenleg Kőszegen ka­tonai szolgálatot teljesítek. Le­szerelésem után tanulni, szóra­kozni szeretnék. A Pásztói Já­rási Tanács is minden bizony­nyal készít tervet. Gondolt-e ebben Pásztó kulturális életé­nek fellendítésére? Mert Pász­tó dolgozó népe csak akkor ta­lálja meg a megfelelő szórako­zást, ha a község végre rendes mozit kap és felépül egy új kultúrotthon. Csépány István ÁV határőr, Kőszeg. pártunk Központi Vezető­A sége az ország közvéle­ménye elé tárta a második öt­éves terv irányelveit. Ezzel is kifejezésre juttatta azt, hogy nálunk nemcsak a tervek vég­rehajtói, de megalkotói is, ma­guk a dolgozó emberek. Joga, sőt kötelessége minden kom­munistának, hogy pártunk fel­hívására őszintén reagáljon. E meggondolástól indíttatva tesz- szük meg észrevételeinket a megyei tanács VB oktatási osz­tálya részéről. Hangsúlyozzuk, hogy komoly az az erőfeszítés, amellyel az oktatásügyünk te­rületén is előbbre kívánunk lépni. Ugyanakkor azonban nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a tervezett beruhá­zási összegek nem oldják meg azokat a súlyos oktatásügyi problémákat, amelyeknek jó része még a múlt hibáiból fa­kad. Senki sem vitathatja azt, hogy a kultúra és a termelés között objektív összefüggés van. Mégis az az érzésünk most, amikor a második ötéves terv irányelveit tanulmányoz­zuk, hogy erre az összefüggésre nem fordítottak kellő figyel­met. Ennek bizonyságául néz­zük meg sorjában, hogy az or­szágos terv figyelembevételé­vel, mit valósíthatunk meg óvo­dai, általános és középiskolai vonalon megyénkben. ÉAvodáink fejlesztése terén irányadó az, hogy a ter­melésben egyre nagyobb szám­ban bevont szülők gyermekei részére biztosítsuk a szakszerű foglalkoztatást és ellátást. Me­gyénk óvodáiba eddig is több gyermek járt. mint amennyi férőhelyünk volt. A túlzsúfolt­ság miatt, másrészt pedig azért, mert egyre több családból kap­csolódik be az anya is a ter­melőmunkába, öt év alatt ösz- szesen 13 új óvodát kellene lé­tesítenünk, amint ezt a közsé­geink és járásaink igényei is jelzik. Általános iskoláinkban a párt- és kormányhatározatok értelmében a második ötéves terv végére a teljes szakos ok­tatást kell elérnünk. Ez azt jelenti, hogy meg kell szün­tetni a felsőtagozatban az ösz- szevont osztályökat, a jelenlegi körzeti iskolák számát 18-ról 50-re kell emelnünk, azonkívül azokat az iskolákat, ahol a fel­sőtagozati tanulók száma eléri a 60-at, önálló iskolákká kell fejleszteni. Ha most mindeze­ken túl, még a minimális éven­kénti 1 százalékos természetes szaporulatot is figyelembe vesszük, megyénkben 185 tan­termet kellene építeni. Mindez legalább 200 új szaktanár be­állításával jár. akiknek letele­pedéséről, illetve elhelyezéséről új lakások építésével kell gon­doskodnunk. A lakáskérdés na­gyon fontos probléma, mert eb­ben az évben is nagyrészt la­kásprobléma miatt hagyta el megyénket 21 szaktanár. Van olyan községünk, ahol 20 ne­velő közül csak egy lakik szol­gálati lakásban. Az előbb em­lített tantermi igény mellett tehát mintegy 60 nevelői lakás építése is szükséges lenne az elkövetkezendő öt év alatt. Az általános gimnáziumi ta­nulók számát 11 százalékkal kell növelni, azaz 200 tanulóval többet kell beiskoláznunk. Ez viszont 10 tanterem-igénnyel jár. A középiskolai tanulók számára diákotthoni helyet is kell biztosítanunk. Így például Salgótarjánban a leány-diákott­honban igen nagy a túlzsúfolt­ság, szükséges tehát egy új 200 személyes diákotthon építése is. Megyénkben régi probléma az állami gondozott gyermekek elhelyezése. Gyermekvédelmi téren Heves megyéhez vagyunk csatolva, ami azzal jár, hogy megyénk területéről csak annyi gyermeket tudnak elhelyezni, amennyi üres helyük éppen van. Szükséges tehát egy gyer­mekotthon és egy átmeneti otthon építése is. Mindezeket figyelembe véve, az összes épí­tési szükségletünk a második ötéves terv időszakára, mint­egy 88 millió forintra rúg. Ha azonban a megyei terv­Az állami gazdaság dolgozói és a község dolgozó paraszt­sága megvitatták a második ötéves terv irányelveit. A vita során több értékes javas­lat, bírálat hangzott el, melyeknek megszívlelése fel­tétlenül a munka megjavítá­sát fogja eredményezni. A gaz­daság több dolgozója így pél­dául Balázs György elvtárs a nagy kiterjedésű gyümölcsö­sök vízhiányával foglalkozott. Helytelenítette, hogy Deber- csény községben a 320 kataszt- rális hold gyümölcsösnek egyáltalán nincsen vízellátá­sa, holott ott. csak egy perme­tezésre már most 120 hektoli­ter vízre van szükség és ez az ötéves terv végére 3000 hekto­literre emelkedik. Többen ki­fogásolták, hogy az utóbbi időben sok újfajta permetező­szer jelenik meg. amely nincs eléggé propagálva. Az ismerte­tő leírások, csak az anyaggal egyidőben jelennek meg. Sok­kal helyesebb volna, ha az már előre megjönne, a dolgo­zók jobban megismerhetnék, mert így a helyes növényvéde­lemmel sokkal több és jobb minőségű gyümölcsöt tudna exportcélra biztosítani a gaz­osztály által megadott irány­számot vesszük figyelembe, ak­kor csak mintegy 25 millió fo­rintot építhetünk be. Eme tel­jesen leszűkített tervünk alap­ján, csak a jelenlegi helyzet legégetőbb szükségleteit tud­juk kielégíteni, mind óvodai, mind általános iskolai, mind középiskolai vonalon. A sza­kosított oktatás fejlesztése te­rén egy lépéssel sem jutunk előbbre általános iskoláinkban* azonkívül nevelői lakások hiá­nyában az egyes iskoláknál mutatkozó szaktanári arányta­lanságot sem tudjuk megol­dani. összegezve tehát az elmon­dottakat, kívánatos, hogy az oktatás területén a hitelkeretet feltétlenül felemeljék, mert is­mételjük, a megadott irány­szám alapján 1960-ra — ha a természetes szaporulatot is fi­gyelembe vesszük —, csak a meglevő állapotokat rögzítjük; \ zonkívül inagyon fontos az is, hogy a megadott hi­telkeretünkhöz a szükséges építési kapacitást is biztosít­sák, mert gyakran volt már példa arra, hogy hitelünk egy részét vissza kellett adni, kivi­telező hiányában. Cserháti József, osztályvezető. daság. Szóba került a motoros permetezőgépek minősége is; Többen jogosan kifogásolták a jelenleg rendelkezésre álló gé­pek minőségét, jobban mondva teljesítőképességét, mivel a magas fák tetejére nem képe­sek felnyomni a permetlevet; Általában sok kifogás van a kéziszerszámok minőségére; Például: olyan vasvillákat ka­punk, melyeknek egy vagy két ága csak oda van hegesztve. Ezek egy-kétnapos használat után letörnek és újat kell he­lyettük kiadni. Ez nehezíti a 17 százalékos önköltségcsök­kentés végrehajtását; Többen kérték a fekete-víz szabályozását, mert így a ta­karmánytermő területeiken ér­téktelen vadnövények terem­nek és úrrá válik a mételykór; Benkó Ferenc bácsi említet­te, hogy jó lenne a heremag termelés, de kevés a cséplőgép és így csak akkor tudják el- cséoelni. mikor egy része már tönkrement. Ezért helyes vol­na. ha ilyen heretermelő vi­déken minden községben len­ne egy herefejtő gépe és hozzá olyan szakemberek, akik értik is azok kezelését. Vaszilkó Ferenc Magyamándor Levél a magyarnándoriak tervvitájáról A litkei Krétakút titka Korán elhunyt unokabátyám, Taudy János könyvhagyatéká­ban, amelyet édesanyja és nő­vére őriz szerető ragaszkodás­sal, egy pontosan százharminc­öt esztendős könyvre bukkan­tam. A könyv a „Nemes Nóg- rád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Es- mertetése" című négykötetes munka második és harmadik kötetét foglalja magában. A második kötet XXIII., összefoglaló fejezetében a 12. pont alatt (61 oldal) olvasható a következő két kurta sor: ,,A’ Litkei határban, a. Szécsényi Járásban, jóféle fejér kréta vagyon." E sorok felfedezése mitaga­dás, nem kis izgalommal töl­tött el, s azon nyomban elha­tároztam, hogy az első adan­dó alkalommal kimegyek Lit- kére. Két nap múlva már ott is voltam és az első litkei ember, akivel találkoztam, Csordás András volt, az egykori her­cegi uradalom vadőre. András bácsit úgy ismerik a faluban, mint akinek tenyerében van az egész falu határa. Most hi­vatalsegéd a községi tanácson. Elmondtam neki mi dolog­ban járok. Izgalomtól fűtött magyarázatomat először hun- cutkás, majd örömtelire váló mosollyal kísérte. Eléje tartot­tam a könyvem. Körülménye­sen előszedte szemüvegét, s ahol mutattam, lassan olvasta: ,,A’ Litkei határban, a‘ Szé­csényi járásban jóféle fejér kréta vagyon." Ekkor már ő sem tudta mo­soly mögé rejteni örömét, s megszólalt: — Tudom, hol van. Ha elin­tézem a dolgomat, délután szí­vesen kivezetem oda az elv­társat. Alig volt időm megköszönni szíves szolgálatkészségét, mert már öntötte is emlékeit. —• Jó ötven esztendeje, én akkor még gyerek voltam, azon a helyen bánya volt. Kö­zel hozzá, kinn a parton egy fészer állt. Oda hordták ki ta­licskával a krétát. A fészer alól azután kocsira rakták és vitték az állomásra. Ott vago- nirozták és elszállították. Hogy hova, nem tudom. Arra emlékszem még, hogy valami losonci ember volt a vállal­kozó. De. ha kíváncsi, még többen élnek azok közül, akik a Krétakútnál dolgoztak, azok majd többet tudnak mondani. — Mind úgy igaz, ahogy András mondja — szólalt meg ekkor mellettünk egy nagyon öreg bácsi, Kálmán János, aki közben bejött és a tanács titkárnőjére várakozott. — Kálmán Lajos palyi, az én névrokonom, dolgozott is ott, majd ő biztos többet tud — tette még hozzá kissé bátorta­lanul. Újra András bácsi vette át a szót. — Egyszer, amikor még vadőr voltam, én is kiácsol­tam az abbahagyott krétabá­nyát, tudja, a víz miatt. Azóta a vágat összeszakadt és a víz eltűnt. Emlékszem, még a há­ború előtt is, amikor ki-ki jár­tam a bányához, a mihályger- gei és a litkei iskolások min­dig kértek tőlem krétát. A faluban igen keveset tud­tak a Krétakút történetéről. Csak a néhány idősebb ember, aki dolgozott a losonci vállal­kozónál, emlékezett még hal­ványan. Szabó József bata, aki most kéményseprő. hangulatosan emlékezett: — Én akkor még egészen kis gyerek voltam, de már jár­tam a fuvarosokkal és emlék­szem, hogy lopkodtuk a kocsi­ról a nagy darab fehér köve­ket, hogy játszhassunk vele. Az egykori krétabányászok közül elsőnek Kálmán Lajos palyit kerestem meg azzal, hogy mondja el, mikor és há­nyán dolgoztak a bányában? — Most én 70 éves vagyok. Akkor voltam 17. 53 éve, tehát 1903 körül lehetett. De nem szűz területen dolgoztunk ám mi sem, mert ott már bánya volt azelőtt is. A bányában hárman dolgoztunk: Farkas Lajos, Gágyor Lajos, meg én. A krétát ugyanúgy bányász­tuk, mint most a szenet. Csak a 2 méter széles és 150 centi­méter magas vágatba nem­igen raktunk bányafát. Farkas Lajost, a másik öreg bányászt is otthon találtam, ö a következőket mondta; — Egész világosan emlék­szem, egy losonci vállalkozó, Kallós Illés volt a gazdánk. — És azt tudja-e ,hogy ho­va és minek szállították a kré­tát? — Porcelánt akartak azok abból, ha jól emlékszem. — És vajon miért hagyták abba a bányászást? — próbál­koztam még egy kérdéssel, bár láttam, hogy emlékező­tehetségét már eddig is na­gyon igénybe vettem, — Azt én nem tudom ké­rem, ilyesmi az urak dolga volt.; . Közben eljött a délután. Csordás Andrással felkészül­tünk „az expedícióra”. Először a szántóföldek között vezetett utunk, majd hamarosan vad­regényes erdei utakon halad­tunk célunk, a Krétakút felé, amely a Cserhát Varjas nevű magaslatának oldalán húzódik meg a Krétapatak mélyén. Az egykori bányából és a kútból vajmi keveset látni. Csak a nagy szakadások mu­tatják, hogy itt tényleg vala­ha emberkéz bolygatta a föld belsejét. A lelőhely igazi foly­tatását a szakadás takarja, s így csak az afölötti rétegből, körülbelül 1—2 méternyire a föld felszíne alól tudtunk né­hány mintának való ásvány­darabot kiszedni. A helyszínen, a szakadáson kívül a bányára és a kútra emlékeztet még a szakadás alól kiálló néhány ácsolat is. Nem is kutattuk hát to­vább a Krétakút környékét, hanem elindultunk vissza a faluba, ahonnan noteszemben bőséges jegyzetanyaggal, a zsebemben pedig a kréta min­tadarabjaival tértem haza. Másnap első dolgom volt, hogy elmentem a Salgótarjáni Üveggyár laboratóriumának vezetőjéhez, Szabó Lajos mér­nökhöz. Szépen sorjában min­dent elmondtam neki a krétá­ról. Megmutattam neki a nyomravezető könyvet és az ásványmintákat. A fiatal mérnök fogta az egyik mintadarabot. Egy rö­vid próbakísérletet tett s még rövidebb nyilatkozatot. — Ha akarja, írásban adom, hogy ez nem kréta, hanem vagy kaolin, illetve valami­lyen más agyagásvány, vagy az a lehetőség is fennáll, hogy zsírkő. Csalódva néztem a mérnök­re, de ő megnyugtatott és tüs­tént az én elbeszélésemből vett érvekkel bizonyította iga­zát. — Az, hogy nem krétával van dolgunk, nem tesz sem­mit. sőt kedvezőbb, mert a kaolin is és a zsírkő is sokkal kedvezőbb alapanyagok. A legvalószínűbb, hogy a litkei „jóféle fehér krétából" kaolin lesz. Elmondta úgyebár, hogy az öregek úgy emlékeznek, hogy porcelángyártáshoz vit­ték azt az anyagot. Ez világos, hogy a kaolin mellett szól, mert a porce!ángyártá?ban csak kis mennyiségben, a máz­készítéshez használnak krétát; A másik érv a kaolin mellett az. hogy nem ácsolták a kré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom