Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-09 / 37. szám

1956. május 9. SZABAD nSgRÍCD 3 Végső általános iskolásokl Gyertek középiskolába ! A megye pedagógusainak, az iskolák igazgatóinak, a járási és megyei oktatási osztályok­nak körültekintő és igen nagy erőfeszítést igénylő munkát kell kifejteni évről évre, hogy a középiskolai beiskolázási tér. vet teljesíthessük. A jövő évi tervünk maradéktalan végre­hajtása érdekében el kell ér­nünk, hogy minden harmadik általános iskolát végzett tanuló to­vább tanuljon. Az eddigi tapasztalatok alap­ján megállapíthatjuk, hogy túlzott az irányulás a tanító­képzőbe és a közgazdasági technikumba. Főleg leányok jelentkeznek aránytalanul ma­gas számban. Sokszor a szülők is görcsösen ragaszkodnak ezekhez az iskolákhoz és min­den lehetőt elkövetnek, hogy gyermekük bekerüljön az em­lített két iskolatípusba. Nem szerencsés az sem, hogy a más megyékben biztosított egy-két helyre a tanulók ötszöröse, hatszorosa jelentkezik. Így például a budapesti tanítókép­zőben fenntartott 8 nógrádi helyre közel 50-en jelentkez­tek megyénkből. Ugyanakkor az általános gimnázium beiskolázásának eredményei nem megnyugta­tók Különösen a munkás szü­lők részéről tapasztaltunk bizo­nyos idegenkedést a gimná­ziummal szemben. Pedig ez az iskola képesít mindenféle egyetemre és főiskolára. Azok pedig, akik a gimnáziumi érett­ségi után nem folytatják tanulmányaikat, elhelyez­kedhetnek a vállalatoknál, Üzemekben, hivatalokban, adminisztrációs és egyéb munkakörökben. Ezenkívül a leányok előtt nyitva áll az út az Egészség- ügyi Minisztérium különböző tanfolyamaira. Az a gimnáziu­mi érettségiző pedig, aki mű­szaki tanulóképzésre jelentke­zik (ném tévesztendő össze az MTH tanulóképzéssel), egy, másfél, de legfeljebb 2 évig tartó tanuló idő után rövide­sért' művezetői, illetve techni­kusi beosztást nyerhet. Tehát semmiben sem szenvedett hát­rányt a technikumot végzett tanulóval szemben; Aki jó eredményt ér el tanuló ideje alatt, kérheti egy, fél év tanu­lási idő elengedését. Az ilyen műszaki képzést szerzett érett­ségizett ifjú az egyetemi fel­vételnél, ' amennyiben tovább óhajt tanulni, előnyben része­sül. Helytelen, sőt nagyon is rosszindulatú az a híresztelés, hogy a gimnáziumból „inas­nak” mehetnek a tanulók, ha nem veszik fel őket az egye­temre. Az, hogy a műszaki képzésük érettségi utón bizto­sítva van, a fentiekből kitű­ni. De az egyetemre, a főiskolák­ra is biztosítva van a fel­vétele minden jó tanulónak. Természetesen nem olyán mér­tékben, mint 1954-ig volt, ami­kor a gimnáziumi tanulók 80— 90 százalékát vették fel. 1954- ig ugyanis annyi hallgató nyert évenként felvételt az egyetemre, mint amennyi a Horthy-korszakban az összes egyetemi hallgatók létszáma volt. Ma már elérkeztünk az egyetemi végzettségű szakem­berek tekintetében olyan álla­pothoz, amikor biztosítható a tanulmányi felkészülés alap­ján történő elbírálás. Az általános gimnáziumtól való idegenkedésnek tehát semmi alapja nincsen, mégis szinte az egész megyénkben ál­talánosítható, hogy sok esetben a szülők önzésből igyekeznek gyermekeiket korán kereső pá­lyára adni, mintsem, hegy az általános gimnáziumba irányí­tanák őket. Különösen a leánytanulóknál gyakori jelen­ség. hogy a „kelengyére gyűj­tés” címén az általános iskola elvégzése után kereső pályára mennek. A gyors- és gépíró tanfolyamot aránytalanul so­kan végzik el, természetesen a végzetteket népgazdaságunk mind elhelyezni nem tudja, ami a szülőkben is, a végzet­tekben is csalódást okoz. Nagyon bölcsen és helye­sen teszi tehát az a szülő, aki bútor és kelengye mel­lett a diploma megszerzé­sére is lehetőséget ad gyer­mekének. A különböző vezető funkciók betöltésénél is egyre inkább előtérbe kerül a megfelelő po­litikai és szakmai képzettség. Mivel a beiskolázással kap­csolatos helytelen nézetek még elég széles körben élnek, nem csoda, hogy megyénkben is akad több olyan ‘község, ahonnan nincs továbbtanulás­ra jelentkező, mint például Hollókőből és még jó ejgy né­hány helyen. De számos olyan községünk is van, ahol alig egy-két tanuló jelentkezett to­vábbtanulásra. főként a szé- csényi járás községeiben. Vi­gasztaló azonban, hogy a sal­gótarjáni járásban és Salgó­tarján városában, a balassa­gyarmati járásban és Balassa­gyarmaton, továbbá a rétsági járásban szép eredményt ér­tünk el. Ez utóbbi járásban Romhány községet kell megemlítenünk, ahonnan minden arra érdemes ta­nuló jelentkezett középis­kolába. Pásztón további erőfeszítése­ket kell tenni, hogy a helybeli gimnázium benépesítése necsak számszerűleg, hanem az egyéb szempontok figyelembevételé­vel is sikerüljön. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy a középis­kolai beiskolázásunk csak ak­kor lesz teljes, ha ebben a munkában a pedagógusok nem maradnak magukra. Nagyon fontos, hogy pártalapszerve- zeteink és vezetőségei támo­gassák a beiskolázás ügyét. He­lyes, ha vezetőségi ülésen és népnevelőértekezleten megtár­gyalják az ezzel kapcsolatos tennivalóikat, ahová meghív­ják az iskolák igazgatóit is. Adjanak olyan megbízatást az MNDSZ-nek és a DISZ-nek, hogv foglalkozzanak elsősorban azokkal a munkás és paraszt szülőkkel, akiknek van tovább­tanulásra alkalmas gyerme­kük. Az eredményben feltét­lenül bízunk, mert feltételez­zük, hogy a szülők is támo­gatnak bennünket. Tulajdon­képpen arról van szó, hogy a megyei (közgazdasági technikum és tanítóképző) és egyes megyénkívüli is­kolában férőhely hiányá­ban fél nem vett tanulókat a gimnáziumba, illetőleg a gépipari technikumba irá­nyítsuk. Szokatlan, de mégis úgy van, hogy az általános gimnázium mellett a Salgótarjáni Gépipa­ri Technikum tervszámát sem teljesítettük. Éspedig azért nem, mert ebben az évben a gépipari technikumba kettős beiskolázást kell teljesíteni: most veszik fel jövő évre is a tanulókat, akiket azonban egy­éves üzemi gyakorlatra oszta­nak be. Az üzemi gyakorlat idején a tanulók fizetést, mun­karuhát kapnak az ipari tanu­lókhoz hasonlóan. A gyakorlat gépállomásokon, vagy önálló iparosoknál is letölthető. Min­den ellenkező hírveréssel szem­ben tehát a Salgótarjáni Gépipari Technikumba is lehet még jelentkezni és nemcsak ki­tűnőket, jeleseket vesznék fel, hanem jókat és köze­peseket is. Az elmúlt években alig tud­tuk még számszerűleg is telje­síteni a középiskoláztatási ter­vünket. Ebben az évben — a jelek szerint — minden remé­nyünk megvan arra. hogy más megyékhez hasonlóan (Zala megye már teljesítette tervét) mi is eleget fogunk tenni en­nek a nagyjelentőségű feladat­nak. Teljesíteni fogjuk a ter­vet. ha nem maradunk ma­gunkra, ha a párt, a tömegszer­vezet, de főképp az érdekelt szülők is segítenek. Cserháti József Május 1 után is folytatódik a szerszámiakatos-brigádok versenye Üzemeinkben nem lanyhul a versenylendület. Salgótarján két nagy üzemének; az Acél­árugyárnak és a Tűzhelygyár­nak szerszámlaka tos-brigád ja ismét kihívta egymást a május elsejei versengés után. Foly­tatják az április elején Kovács Rezső és szerszámlakatos bri­ü Kedves, megható esemény történt pénteken délután a Tűz- í helygyárban: a gyár pártbizottságánaSk javaslatára a vállalat ► vezetősége baráti találkozóra hívta össze azokat a dolgozókat, akik 30—40—50 esztendővel ezelőtt kerülték a gyárba. Megje­► leniek a találkozón a gyár nyugdíjasai is. A szépen jeldíszített ► üzemi étteremben Salamon elvtárs, a Tűzhelygyár főmérnöke t rövid beszédben üdvözölte a vendégéket. — Akik itt megjelentek — mondotta Salamon elvtárs —í ben. A verseny célja az volt, hogy a Központi Vezetőség no­vemberi határozatának egyik pontját, a gyártási tervmunka fejlesztésére vonatkozó részt teljesítsék. Ez idő alatt mind­két brigád arra törekedett, hogy szerszámaikat átalakítva újításokkal csökkentse a gyártási műveleteket. Céljukat mind az acél-, mind pedig a tűzhelygyériak sikerrel érték el. s a megállapított 10 000 fo­rint értékű újítást mindkét he­lyen túlszárnyalták. A Tűzhelygyárban Katona Rezső brigádja két újítást ve­zetett be. Az előkalkuláció sze­rint az idomvaskeret lyukasz­tó szerszám bevezetésével 39 ezer forontot takarítanak meg évenként. A másik újítással a termelékenységet növelik. Ugyanis a rostélykeret sajtoló szerszámon módosított ésszerű­sítéssel a berendezés 14 műve­let helyett 2 művelettel végzi a sajtolást. A tűzhelygyáriak dicséretére válik, hogy az el­múlt hónapban az anyagtaka­rékosságból is kivették a ré­szüket. Nagyrészt hulladék anyagból dolgoztak. Az acélgyári Kovács Rezső szerezámlakatos-brigád is tel­jesítette a versenypontokat. A kulcsnyitó szerszámoknál él­hegesztést alkalmaznak amely lyel a szerszámok élettartamát háromszorosára növelik. Ezzel a módszerrel az elmúlt hónap­ban 60 pár szerszámot éleztek és 11 500 forint megtakarítást értek el. Az anyagtakarékos­ságban is vannak eredményeik; 250 kilogramm szénacéllal ke­vesebb fogyott el e hónapban. A brigád ezenkívül még két je­lentős újítást nyújtott be, mely előreláthatólag szintén meg­haladja a 10 000 forintot. Idős dolgozók baráti találkozója kezdeményezésére életük nagyobbik részét a múltban, a (kapitalista rendszerben StoÄSÄf4«» mindannyian jól emlékeznék rá, hogy azelőtt mi­nyékét hozott mindkét üzem- félelemmel várták a dolgozók a magöregedest,^zenez ►azt jelentette, hogy az a szűkös falat is 'kiesik a kezükből, arnvt lmunlkaerejük kihasználása során vetettek nékik a kapitalisták, ► s ínségben, elhagyottan kell életüket befejezniük. A múltban az ”, öregek a társadalom kitaszítottjai voltak, akik nyomorúságo- tsan tengették öreg napjaikat, vagy pedig kegyelemkenyeren t élték. — A mi társadalmunkban megváltozott az öregék sorsa. Dolgozó népünk mindig hálásan és szeretettel gondol azokra az idős dolgozókra, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy eljuthassunk a szocialista társadalmi rend megteremtéséhez. A ►vállalat vezetősége azért rendezi ezt a kis összejövetelt, hogy fezzel is megmutassuk, mennyire megbecsüljük mi azokat az tidős dolgozókat, akiknek a szaktudásán sók száz sztahanovista, lkiváló dolgozó nevelkedett fel. Mindent el fogunlk követni azérU l hogy akik becsületes mimikájukban megöregedtek, nyugodtan, gondtalanul pihenhessenék. Salamon elvtárs ezután ismertette, milyen intézkedésekkel biztosítja államunk az idős dolgozók nyugodt életkörülményeit, ► s kifejtette, hogy második ötéves tervünkben fokozódni fog a ► dolgozókról való gondolkodás. — Remélem, ez a mai kis össze­jövetel még közelebb hozza egymáshoz dolgozóinkat, s az itteni beszélgetés után a vállalatvezetőség jobban megismeri az Önök problémáit és még több segítséget adhat a nehézségek leSküz­Időséhez — fejezte be üdvözlő szavait Salamon elvtárs. I A gyár pártbizottsága nevében Marczinek István elvtárs kö- Iszöntötte a megjelentéket, majd pénzjutalmakat osztottak szét ►az idős dolgozók és a nyugdíjasak 1között, akik ezután 'közösen ► megvacsoráztak, s egy Ikis sör mellett sokáig elbeszélgettek. A ^találkozó végén Fazekas Sándor bácsi, az illegális mun'kasmoz- Igalom veteránja köszönte meg a jelenlevők nevében a megven- Idégelést. „Jó érzés volt így összejönni" — mondotta Fazekas ► bácsi, aki 34 éve dolgozik már a gyárban. — „Kérjük a válla­ltat vezetőségét, ismételje meg máskor is ezt a kezdeményezéstf‘ A tűzhelygyáriak a találkozó megrendezésével követésre- méltó, szép példát mutattak többi üzemeinknek is! ^^Akkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk Ismét élüzem lelt a Nyomdaipari Vállalat Az elmúlt héten ünnepelték a salgótarjáni nyomdaipari dolgozók azt, hogy vállalatuk negyedszer nyerte el az „él­üzem” címet. A Nyomdaipari Vállalat méltón jutott ismét első negyedévi munkája nyo­mán a megtisztelő kitüntetés­hez, tervét ugyanis 110,3 száza­lékra teljesítette. Ez az eredmény főként an­Megnyílt a TBC Gondozó Intézet szűrőállomása Salgótarjánban Dolgozó népünk áldozatkész­sége újból nagy lépéssel vitte előbbre a Nógrád megyei dol­gozók egészségvédelmét. A nagy forgalmú Megyei TBC Gondozó Intézet a salgótarjáni Egészségházban több helyiség­ből álló szűrőállomással bő­vült.' A Salgótarjáni szűrőállomás­nak különösen nagy jelentősé­get ad az a körülmény, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermekek és az egészséges felnőttek a betegektől elkülö­nítve kerülnek vizsgálatra. Nógrád megye ezen a vonalon az élre került, mert más ha­sonló helyzetben levő megyei gondozó intézeteknek még nin­csen külön szűrőállomásuk; nak köszönhető, hogy az üzem dolgozói csaknem teljes lét­számmal vettek részt a munka­versenyben s mindannyian be­csülettel megálltak a helyüket^ A nagy napon büszkén csen­dült a pohár Tolnai Ferenc szedő, Iványi László szedő, a szakma kiváló dolgozója, Gaál János gépmester, Gregor Fe- rencné könyvkötő kezében, akik az egész negyedévben, de főként a felszabadulási mun­kaversenyben 150—170 száza­lékot teljesítettek, s így a leg­kiválóbbak közé tartoznak. De éppen ilyen dicséret illeti Gre­gor János műszaki vezetőt is, a szakma kiváló műszaki dol­gozója kitüntetés cudajdonosát, aki a műszaki feltételek bizto­sításával járult hozzá ahhoz, hogy a vállalat elnyerte az él­üzem oklevelet és a dolgozók 3000 forint pénzjutalomban ré­szesültek; Valóra váltják az idei műszaki intézkedési tervet a Salgótarjáni Acélárugyárban A Központi Vezetőség no­vemberi határozata értelmé­ben minden üzemnek, gyárnak el kellett készítenie műszaki intézkedési tervét az idei év­re. Ezek a tervek magukban foglalják mindazokat az intéz­kedéseket, amelyek a novem­beri határozat célkitűzéseit, el­sősorban a technikai színvonal emelését szolgálják. Az Acél­árugyárra — amely a felsza­badulás óta gyorsan és szépen fejlődött, hiszen 1955-ben há­romszor annyit termelt, mint 1938-ban — az idén is igen fontos feladatok várnak, ép­pen ezért hasznos figyelemmel kísérni, mit tartalmaz a gyár 1956. évi műszaki intézkedési terve, s hogyan valósul ez meg a gyakorlatban. Azok az intézkedések, ame­lyeket a terv előír, a technikai színvonal emelése által elő­mozdítják az önköltség csök­kentését és a termelékenység növekedését is. Intézkedik pél­dául a terv arról, hogy egyes gyártmányoknál, elsősorban a szekértengelyeknél, az eddigi­nél nagyobb szilárdságú anya­gokat kell felhasználni. Egy- egy szekértengely azelőtt 20 kg súlyú volt, a nagyobb szi­lárdságú, de kisebb kereszt­metszetű anyagok alkalmazá­sával azonban darabonként két kg anyagot lehet megtakaríta­ni. Jelentős eredményeket ígérnek az importanyag-taka- tékosságra irányuló intézkedé- íek is: a hazai eredetű bórkar­bid felhasználása évente 60 000 forint megtakarítást, az ólom­kádak lefedése — amely a va­lutáért vásárolt ólommennyi­ség csökkentését teszi lehető­vé — évenként ugyancsak 60 000 forinttal kevesebb ki­adást jelent. Az acélöntődében a magszárító építését, az anyag helyi laboratóriumokban tör­ténő vizsgálatát és a homok­keverőgép beállítását elrendelő intézkedések a selejtlehetősé- gek kiküszöbölésével ugyan­csak az önköltség csökkentésé­hez járulnak hozzá. Ugyanezt a célt szolgálja a Gazdasági Szerszámgyárban a sós fürdós, hőkezelő kemence létesítése a szerszámok edzéséhez. A terv következetes végrehajtása bi­zonyára hatással lesz arra, hogy a gyár a tavalyihoz ké­pest 2,34 százalékkal csökkent­se önköltségét. Gondoskodik a műszaki in­tézkedési terv a termelési fo-, lyamatok gépesítése útján a termelékenység növeléséről is. Előírja, hogy ebben az évben számos új gépet kell üzembe helyezni, többek !b>tótt gépesí­teni kell a sajtolt lapátok hü­vely göngyölítését. Mivel a gyárban eddig igen sok baj volt a nehézkes anyagmozga­tással. a terv szerint 1956-ban 460 folyóméter targoncautat építenek az üzemrészek közöt­ti szállítást végző elektromos targoncák részére, továbbá a GSz A és C üzem között futó­darut állítanak be az anyag­mozgatáshoz. A termelékeny­séget elősegítő üzemszervezési intézkedések is szerepelnek a tervben, ilyen többek között egyes munkafolyamatok zárt xiklusban való végzése, s a da­rabológép áthelyezése a hideg­hengerműbe. Noha a példákból kitűnik, hogy az Acélárugyár 63 pont­ból álló intézkedési terve hasz­nos, sokoldalú és valóban a gyár legégetőbb kérdéseinek rendezését helyezi előtérbe, ki­dolgozásánál mégis megfeled­keztek néhány igen fontos fel­adat megjelöléséről. így hiá­nyoznak a tervből azok az in­tézkedések, amelyek az új gyártmányok bevezetésénél, a fejlett módszereknél, a módosí­tott technológiai eljárásoknál szerzett jó tapasztalatok széles­körű terjesztését segítenék elő. Nem foglalkozik a terv a házi szabványosítás és a műszere­zés fejlesztésével sem. Mivel ezek a feladatok igen jelentő­sek az egész gyár egészséges fejlődésének szempontjából, feltétlenül szükséges, hogy az év folyamán gondoskodjanak megvalósításukról, annak elle­nére, hogy a tervbe nem vet­ték be őket. Természetesen a műszaki in­tézkedési terv csak akkor ér­heti el célját, ha pontjait kö­vetkezetesen megvalósítják. Az Acélárugyárban az első ne­gyedévben esedékes feladatok nagy többségét időben megol­dották. A szervezési intézkedé­seket például — egy kivételé­vel — teljesen végrehajtották. Ebben nagy szerepe van a gyá­ri pártbizottságnak, amely az első negyedévben összehívta a legjobb újítókat, üzemvezető­ket, alapszervezeti párttitkáro­kat, akik a főmérnök beszá­molója alapján közösen vitat­ták meg a műszaki intézkedési tervek végrehajtásának és a műszaki fejlesztésnek legfon­tosabb kérdéseit. Helyesnek bizonyult a pártbizottságnak az a kezdeményezése is, hogy rendszeresen adott kidolgozás­ra váró műszaki feladatokat a gyár műszaki dolgozóinak. Ezek azonban csak kezdeti lépések, amelyek úgy vezethet­nek igazi, jó eredményekhez, ha megszüntetik azokat a hi­bákat, amelyek még mindig érezhetők a gyár pártszerveze­teinek és tömegszervezeteinek munkájában. Helyes lenne például, ha a pártbizottság még több fizikai és műszaki dolgozónak adna megbízásokat a műszaki intézkedési tervek végrehajtásával kapcsolatban. Napirendre kellene tűzni az újítómozgalom, a tapasztalat- csere néhány fontos kérdését, amelyet eddig elhanyagoltak. Ezeknek megtárgyalása még jobban elősegítené a műszaki színvonal fejlesztését. Erre vo­natkozólag biztató lépésnek te­kinthetjük azt, hogy a párt­bizottság II. negyedévi tervé­ben már olyan kérdések is szerepelnek, mint a vasöntödéi selejt alakulásának megvizsgá­lása. a novemberi határozat megvalósításának megvitatása stb, Eddig a pártbizottságnak és az üzemi pártszervezeteknek még nem sikerült elérniök, hogy a technika fejlesztésébe bevonják a dolgozók széles tömegét. Hogy ez megtörtén­jék, ahhoz színvonalasabb, tar­talmasabb agitációra van szük­ség. Ha a pártszervezetek meg­felelően tájékoztatják a nép­nevelőket az üzem műszaki fejlesztésének időszerű helyze­téről, a megoldásra váró kér­désekről, s ha a népnevelők az eddigi szokással ellentétben ezentúj megfelelő példákat fel­sorakoztatva azt is bebizonyít­ják a dolgozóknak, hogy a mű­szaki fejlesztés mindenkinek egyéni érdeke is, hiszen a technikai színvonal növekedé­se, a gazdaságosabb termelés az életszínvonal emelkedéséhez vezet, akkor egyre több és több dolgozó vállal részt a felada­tokból, s az újítási mozgalom, amely az I. negyedévben szé­pen fejlődött — amit 259 da­rab, összesen 250 000 forint ér­tékű újítás bizonyít.— még in­kább szélesedik. Az acélárugyár! szakszerve­zet a szakmai oktatás szélesí­tésével segítette elő a műszaki intézkedési tervek végrehajtá­sát. Az I. negyedévben 415 dol­gozó részére 13 szakmai to­vábbképző tanfolyamot szer­veztek. De a szakmai oktatás­ban még mindig sok-sok tenni­való akad. Ennek bizonyításá­ra elég, ha megemlítjük, hogy a gyár „alsó parancsnoki ka­ra” műszakilag még eléggé képzetlen: 70 művezető közül csak 7-nek van technikumi végzettsége. Középiskolai érett­ségivel csupán 1, négy közép­iskolával mindössze 13 személy rendelkezik közülük, a többiek 8 általános Iskolánál kisebb előképzettséggel rendelkeznek. Figyelmeztetés ez arra, hogy a szakmai oktatás, a dolgozók képzése egy pillanatra sem szorulhat háttérbe! Hiba a szakszervezet mun­kájában, hogy a munkaver­seny szervezésénél nem tudta a dolgozók figyelmét kellőkép­pen a technika fejlesztésére irányítani. De a selejt csök­kentésére, az állásidők rövidí­tésére, az új technológiai eljá­rások bevezetésére is igen ke­vés vállalás született! A szak- szervezet azáltal segíti helye­sen a műszaki fejlesztést, az intézkedési terv megvalósítá­sát, ha ezeket a hibákat sürgő­sen megszünteti. Nagy feladat vár a DISZ-re is, amely a fia­tal mérnökök bevonása, egy 10 pontból álló feladatterv kidol­gozása és annak részbeni tel­jesítése által eddig is sokat tett már a gyár termelésének kor­szerűsítéséért, de még nem elég szervezetten fogja össze és irányítja a fiatal mérnököket, munkásokat a legfontosabb teendők megvalósítására. Mindent összevetve, az Acél­árugyárban biztató eredmé­nyekre tekinthetnek vissza a novemberi határozat megvaló­sításában. Ha a kezdeti sikere­ket sikerül továbbfejleszteni, ha még következetesebben ra­gaszkodnak a műszaki intézke­dési terv maradéktalan meg­valósításához, akkor ebben az évben a célkitűzéseknek meg­felelően nagy lépéssel jut elő­re a gyár a korszerűsödés út­ján,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom