Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-12 / 38. szám

SZABAD AOC.RAD 1936. május lt. 4 A SZÓ VJETUNIÓ ÉLETÉBŐL A harmadik hatalmas szén­ás kohóipari bázis megteremtése A XX. pártkongresszus irányelvei a termelőerők jobb elosztását írják elő. Ez a Szov­jetunió keleti kerületei termé­szeti kincseinek feltárását és az ipar gyors fejlesztését jelen­ti; Az uráli hegygerinc mögött fekvő területek jóval nagyob­bak a Szovjetunió többi részé­nél. Egyedül Szibéria területén két Nyugat-Európát lehetne el­helyezni. A keleti kerületekben találjuk a Szovjetunió szén­készletének 70 százalékát, a vízienergia körülbelül 80 száza­lékát, az erdőállomány négy­ötödét, a színes- és ritkafémek legnagyobb részét, óriási vas­érckészleteket; a vegyipar, az alumíniumipar és az építő­anyagipar nyersanyagait. A keleti kerületek, különö­sen pedig Szibéria természeti kincsei biztosítják az üzem­anyag és elektromosenergia­termelés korlátlan fejlesztését. Emellett a keleti kerületek ha­talmas természeti kincseinek kiaknázása, többek között a szén és az elektromosenergia termelése, lényegesen olcsóbb, mint aa ország nyugati részé­ben. A XX; pártkongresszus azt a feladatot tűzte ki, hogy a leg­közelebbi két-három ötéves tervben Szibéria kerületeiben meg kell teremteni a Szovjet­unió harmadik hatalmas kohó­ipari bázisát évi 15—20 millió tonna nyersvastermelássel. Az új ötéves tervben befeje­zik a hatalmas karagandai ko­hómű építését a Kazah SZSZK- ban, valamint a nyugat-szibé­riai kohómű első részlegét. Ezenkívül a krasznojarszki ha­tárvidéken és Irkutszk terüle­ten két kohómű építésének megkezdését vették tervbe. E négy kohómű annyi nyersva­sat termel majd, amennyit je­lenleg Nyugat-Németország vagy Anglia. A gazdag vasérclelőhelyek feltárásával a keleti kerületek­ben —■ Kusztanaj-területen, Kazahsztán központi részén, Krasznojarszk határvidéken, Irkutszk-területen és Szibéria többi részén — új vasércbázist teremtenek. A hatodik ötéves tervben üzembe helyezik a Kusztanaj-területi Szokolovo- Szárbajszkij dúsítóművet, amely Kelet kohóműveinek leg­nagyobb nyersanyagbázisa lesz. A Bajkál-tótól keletre fekvő kerületekben, a Jakut ASZSZK déli részén kokszolható, szénle­lőhelyeket tártak fel és kiváló minőségű vasércre találtak. Csita-területen óriási vasérc­lelőhelyet tártak fel, amely biztos alapot jelent e vidék legfontosabb nehézipari ágai­nak fejlesztésére. A keleti vidékeken a föld méhe a legkülönbözőbb hasz­nos ásványi kincseket rejti magában. Szibériában, Kazah­sztánban és a Távol-Keleten a vaskohászat gyors fejlesztése elősegíti, hogy új, hatalmas nyersanyag-, üzemanyag- és elektromosenergia-forr ásókat kapcsoljanak be a gazdasági életbe. A harmadik szén- és kohóipari bázis megteremtése — a Szovjetunió termelőerői eredményes fejlesztésének leg­fontosabb feltétele. , A szverdlovszki Ural-gépgyár határidő előtt teljesítette a hatodik ötéves terv első negyedévének tervét. A gyár az első negyedévben 23 százalékkal termelt többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Terven felül mintegy 6 millió rubel értékű munkát végeztek. A képen: a fémmegmunkáló üzem nagy munkadarabokat megmunkáló gépei láthatók. A Szovjetunió­ban a mezőgazda- sági beruházások 1934-ben és 1955- ben 34,4 miliárd rubelt tettek ki. E két év alatt a kol­hozok, gépállomá­sok és szovhozok 404 000 traktort, 228 000 tehergép­kocsit, 83 000 ga­bonakombájnt és sok más gépet kaptak. Lenini gondoskodás a szovjet falvakról „A szovjet hatalom minden erejével segíti, támogatja a dol­gozó parasztságot” —■ írta V. I. Lenin, a Nagy Októberi Forra­dalom idején, s az azóta eltelt majdnem teljes négy évtized meggyőzően bizonyította sza­vai igazságát. A szovjet falvak élete alap­vetően megváltozott: más lett a táj; más a munka, a gazdálko­dás formája, de mások lettek magúik az emberek is — a job­bágysorsú cselédek, a koldús- szegény muzsikok ma mil­liós kolhozok földjének, vagyo­nának igazi gazdái. fi villamosítás és a technika erejével Évről évre hatalmas iram­ban növékszik a Szovjetunió Pillamosenerg ia-termelése. 1920 óta több mint 300 nagykapaci­tású villany erőtelepet, s ezen belül 90 vízierőművet létesítet­ték. 1955-ben az ország villa­mos energia termelése már elér­te a 170 milliárd kilowattórát. A hatodik ötéves terv idején ezt még további 88 százalékkal növelik, s 1960-ra eléri a 320 milliárd kilowattórát, öt év alatt a villamosított kolhozok száma megkétszereződik, de a szovhozok és gépállomások vil­lamosenergia ellátása is tovább javul, bővül. A mezőgazdasági termelés gépesítésében ugyancsak óriá­si előrehaladás tapasztalható. Nézzünk néhány adatot a leg­utóbbi tizenöt év eredményei­ből! 1940-ben összesen 684 000. 1955-ben pedig már 1 400 000 traktor állt a kolhozok, szovho­zok és gépállomások rendelke­zésére. Ugyanezen idő alatt a gabonakombájnok száma 132 ezerről — 350 ezerre, a teher­gépkocsiké 228 000-ről 450 000- re nőtt. Természetesen a szám­szerű növekedés mellett a mi­nőségi javulás is számottevő. Ma már a mezőgazdasági ter­melés valamennyi ágában ott találhatjuk a legkorszerűbb, nagyteljesítményű gépeket, az ember fáradhatatlan és „ügyes” segítőtársait, amelyek leveszik válláról a legnehezebb munkák terhét, s megtöbbszö­rözik munkája hatóerejét. A számadatok tanúsága szerint jelenleg a szocialista mezőgaz­daságban a munkatermelé­kenység háromszorosa a forra­dalom előttinek. A széleskörű gépesítés révén egyre növek­szik a termelés, ugyanakkor jelentékenyen csökken az egy termelékenységre jutó munka­költség. Gyarapodnak a kolhozok, jobban élnek a kolhoztagok Az ötödik ötéves terv idején a kolhozparaszt ók reáljövedel­me átlagosan 50 százalékkal emelkedett. A szocialista gaz­dálkodás alapján elért maga­sabb életszínvonalról tanúsko­dik az is, hogy a falusi lakos­ság fogyasztása évről évre nő. így például 1955-ben az álla­mi és szövetkezeti kereskedel­mi szervek 1.9-szer annyit árut adtak el a falvakban, mint 1950-ben. Különösen a legutóbbi évek hozták jó eredményeket a közös gazdaságok termelése, s így jö­vedelmezősége terén is. A Szmolenszk-területi kolhozok pénz-jövedelme például az 1953—1955. években majdnem ötszörösére emelkedett. A bősé­ges bevételek tették lehetővé, hogy ezen idő alatt mintegy 130 millió rubellel növeljék a közös gazdaságctk oszthatatlan alapját, s jelentősen több ter­méket osszanak ki a tagságnák a teljesített munkaegységekre. A „Hajnal”-kolhozban például a tagság jórésze családonként 45—50 ezer rubel készpénzt ka­pott az évi munkaegységek után a terményélcen és állati termékéken kívül. Mezőgazdasági szakemberek képzése .4 szovjet hatalom éveiben a mezőgazdaságot a fejlett nagy­üzemi gazdálkodás színvonalá­ra emeli ék a mezőgazdasági szakemberek. A tudomány és a technika rohamos fejlődése so­rán most is egyre több jól kép­zett szakemberre van szükség. Az ötödik ötéves terv idején több mint 125 ezer agronómust, továbbá 35 000 zootechnfkust és 30 ezer mérnököt. géptechni­kust küldtek a felső és közép­fokú iskolák a kolhozokba és gépállomásokra. Jelenleg mint­egy 4 millió 8 ezer mezőgazda- sági szakember dolgozik köz­vetlenül a termelésben. A hatodik ötéves terv során körülbelül 125 ezer agronómus, 87 ezer zootechnikus és 112 ezer gépesítési szakember 'kerül ki a felső- és középfokú taninté­zetekből. Hamza Tibor kiállítása elé A III. Megyei Képzőművé­szeti Kiállításon látta először Hamza Tibor képeit a salgótar­jáni közönség. Akkor néháfly festmény alapján nem alkotha­tott magának képet művészeté­ről a kiállítás látogatója. Erre, Hamza Tibornak a TTIT és a Megyei Tanács Népművelési Osztálya rendezésében május 13-án megnyíló kiállítása lesz hivatott. Mivel Hamza Tibor nemrégen került városunkba és művészetét csak barátai isme­rik; szükséges, hogy a kiállítás előtt többet tudjon róla Salgó­tarján művészetet szerető kö­zönsége. Nem életrajzot akarok írni, hanem művészi pályafu­tást ismertetni. Glatz Oszkár tanítványa és fiatalon, 1930-ban tartja az el­ső kiállítását városában, Eger­ben. Megszokott dolog volt akkor, hogy elsiklottak a fiatal művészek fölött, egyszerűen nem látták meg őket. Hamza Tibor kiállítását nem lelhetett awonhallgatni ..Akvarelljei minden érdeklődést megérde­melnek“ — kénytelenek elis­merni. Akvarell és tempera. Ezzel kezdi és ez is marad művésze­tének anyaga. Sűrűn követik egymást a kiállítások. Érdekes lenne mindegyikkel foglalkozni, mert egy-egy állomást jelentenek művészi pályafutásában, itt azonban kénytelen vagyok a legjelentősebbekre szorítkozni. 1932 februárjában a Képző- művészeti Főiskola házi tárla­tán a főiskola ösztöndíját kan­ja. Másfél év múlva pedig már így írnak róla; „A fiatalok kö­zül Hamza Tibor erőteljes, merész vonásai tűnnek fel teli impressziókkal. Meglepetést kelt a fiatal festő gyors emel­kedése, ami figurális képeinek határozottságában, tájképei­nek hol zord. hol finom poézi­sében egyformán szembetűnő.” És nem hódítják ej, a korai sikerek. Dolgozik, töri magát. Munkájának nem maradt el az eredménye. Két év múlva, 1935-ben már így írnak egri kiállításáról: „Figurális és táj­képeire a nagyvonalúság nő fel a formák és kifejezések egyszerűségével és tisztaságá­val. Eger város megtalálta a festőjét.” Nagyobb dolog történik en­nél. Hamza Tibor művészeté­nek egyszerűségében eljutott önmagáig. Itt nincs póz, hatás­vadászat, csak a lényeg. Ekkor azonban „színes tempera anya­gát virtuózán kezeli és csodála­tosan finom sugárzásokat tud kihozni.” Hamza Tibor „befu­tott" . művész lett. Ez nemcsak a vidéki sajtó esetleg elfogult híingja, így ír a Népszava, az Újság, a polgári lapok is. Most következne az igazi al­kotások ideje, a történelem azonban közbeszólt. Hamza Ti­bor katona lesz, frontra kerül, megsebesül és súlyos fejsebé­vel a kievi kórházban tér ma­gához. Jelentős állomás ez a kórház. A gyógyuló művészből előtör az alkotási vágy. A kór­ház épületét nem hagyhatja el, itt fog tehát munkáihoz. 11 négyméteres freskóval díszíti a kievi kórházat. Csatajelenetek- kel vajon? Nem. Azok munká­ját örökíti meg. akik visszaad­ták az életnek, a művészetnek, az orvosokat, az egészségügyi katonákat. Most már elhagyhatja időn­ként a kórházat. Vázlatkönyve gyorsan telik. A Larva, a Dnyeperpart, az egyszerű szov­jet emberek kelnek életre. Nem tud betelni a számára annyira új világgal. És hogy mennyire megérti ezt a világot, mi sem bizonyítja jobban, mint az 1943 , szeptemberében ren­dezett kiállítás, amelynek 10 nap alatt 1600 látogatója van. „Ezek a kifejezetten orosz tár­gyú képek a világ minden sar­kába bevilágítanak, ahol em­beri élet, szenvedés és öröm lg-» kik” — írják a kiállításról. Hatalmas hatása van ezek­nek a képeknek. Nemcsak Egerben, hanem 1944 nyarán Budapesten is. Nem akad olye n újság, amely ne foglalkozna a kiállítással. A felszabadulás nem viszi csigaházba, mint olyan sok művészt. Épülő hidak, házak elevenednek meg ecsetje alatt. 1947 januári kiállításának fő anyagát mégis az oroszországi képek alkotják. Most van igaz; hatásuk! Magyar munkások szovjet katonák szoronganak ■ képek előtt. Hatalmába kérik őket Hamza Tibor művészete Mi sem jellemzőbb, hogy ner a hivatalos kritika foglalkoz,'- először a kiállítással, hanem „munkás szemmel” írnak róla. lev; „Hamza Tibor képei a kö­zösségi szellemet képviselik. Nála nem öncélú a művészet, nemcsak egy arcot, csendéletet fest. hanem tömegeket is moz­gat.” És nem pihen. 1948: Eger, Centennáris kiállítás. 1952: Eger ünnepi hete egy-egy ál­lomásai p, további útnak. Aztán egy újabb állomás: 1955 szeptemberében Salgótar­jánba kerül. Két hónapja van csak itt, amikor a III; Megyei Képzőművészet Kiállításon lát­juk a képeit. Ezek még egriek, túl közel van ez a kiállítás ah­hoz, hogy Hamza Tibor meg­teljen Salgótarjánnal. Ez se váratott sokáig. Á má­jus 13-án megnyíló kiállításon már az orosz- és egri tárgyú képek mellett megjelennek az ismerős tarjáni városrészek, munkásarcok. Hamza Tibor Salgótarján festője lett. Molnár Jenő Malik Gáborné Évek óta egyik leglelkesebb, leg­jobb munkát végző vezetőségi tagja a jobbágyi MNDSZ- szervezetnek Malik Gáborné gazdaság­vezető. Fáradhatat­lan, ha az MNDSZ- ről van szó, ha az MNDSZ részéről a gyerekeknek kell valami örömet sze­rezni. — Nekem nincsen gyermekem, pedig nagyon szeretem a gyermekeket, és olyan boldog vagyok ha látom mennyire örülnek minden kis ajándéknak, meg­lepetésnek — mond­ja. Ez a gyerekek iránti szeretet irá­nyítja lépteit akkor is, amikor fáradha­tatlanul jár házról házra, hogy minden asszonnyal megér­tesse a szervezet célkitűzéseit, azt, hogy milyen hasz­nát veszi a család mindannak, amit ott tanul. Elhatározta, hogy nem nyugszik addig, míg minden édesanya MNDSZ- tag nem lesz, mert akinek már gyerme­ke van, annak száz­szorosán fontos, hogy szervezetten vegye ki részét a béke megvédéséért folyó harcból és százszorosán veszi hasznát a szervezet­ben tanultaknak. Ha politikailag fejlődik megértőbb, jobb fe­leség. édesanya lesz. A szabó-varró, vagy főző tanfolyamnak anyagilag látja hasz­nát a család, az egészségügyi vagy gyermeknevelésről szóló előadások a család testi és szel­lemi javára válnak stb. Fáradhatatlan agi- tációjának meg is van az eredménye. 55 új tagot szerve­zett már ebben az évben. Már az elmúlt év­ben is jobb ered­ményt ért volna cl, de több mint egy évig elnök nélkül tevékenykedett két- három vezetőségi tag. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmé­nyek között az MNDSZ munkája szűk körre korláto­zódott és Malik elv­társnő sem tudott új tagok szervezésé­vel foglalkozni. Pár hónap óta özv. Jan- csó Istvánná szemé­lyében új elnöknője van a jobbágyi szer­vezetnek. Azóta sok mindent meg tudtak valósítani, ami az­előtt csak terv ma­radt. Fellendült a kultúrmunka. Nagy sikerrel szerepeltek farsangkor, a nőna­pon, május elsején. Szabó-varró tanfo­lyam volt a télen. Jól dolgoznak az egészségügyi aktí­vák. 15-én összejö­vetelt tartanak, ahol a tisztasági verseny­nyel kapcsolatos te­endőket beszélik meg és minden ut­cából bizalmit vá­lasztanak, akik segí­tenek a vezetőség­nek, egy-egy ren­dezvény megszerve­zésében stb. Most már csak azt ’kell elérni, hogy nocsak két-három vezetősé­gi tag tevékenyked­jen és döntsön a fontos ügyekben az elnökön kívül, ha­nem mind vegye ki a részét a tervek megbeszéléséből és végrehajtásából. A legközelebbi ilyen terv: a gyermekna­pot minél szebbé, emlékezetesebbé tenni minden gyer­mek számára. Erre az üzemi MNDSZ- szel közösen készül­nek és igen örven­detes, hogy végre megszűnik az az ál­datlan, egymás munkáját akadályo­zó viszony, amely a két szerv között hosszú ideig fennál­lott. Az üzemi szer­vezet egyre jobban segíti a falusi szer­vezet munkáját, anélkül a fensőbb- séges hang nélkül, amely a két szerve­zet közti ellenséges­kedést kiváltotta. Mindannyiuk kö­zti" feladata most már elérni, hogy minden egyes tag aktív tagja legyen a szervezetnek, szíve­sen eljárjon a ren­dezvényekre, a tan­folyamokra, segít­sen azt jól előkészí­teni, tanuljon és ta­nítson ott mind­annyiunk közös hasznára. Ha minden tag Malik elvtársnő ta- radhatatlan mun­káját tekinti példa­képér k így is lesz. Sok sikert kívá­nunk ehhez. A gyermeknapra készülnek Jól dolaozik ZaavvaDálfalva fiatal falusi MNDSZ-szervezete. A mejjalatculástól eltelt két hónap alatt 150 úi taqot szerveztek be. Jelenlea két eqyfelvonásos dara­bot tanulnak, amit máius köze­pén adnak elő. Az előadás telies jövedelmét a máius 27-i aver- meknapra fordítják. A oyermek- roaoon zenés malálist rendeznek kint a zöldben s szendvicsekkel vendéaelik metr a ctverekeket a pálfalvi asszonyok. ,\ fősetek félék rőt Táplálkozásunkban nagy .je­lentősége van a zöldség- és fő­zelékféléknek. Kiváltképpen nyáron juthatunk nagy bőség­ben hozzájuk, de nem egy már kora tavasszal is kapható. Fo­gyasztásuk szervezetünknek a téli étrend ütán felfrissülést jelent. A növényi táplálékkal sok fontos anyag, ásványi sók, vi­taminok kerülnek az emberi szervezetbe. Salátafőzelék: Hozzávalók: 1.5 kg saláta, 4 dkg zsír. 8 dkg liszt, 2 dkg só, 1,5 dl tejfel, 3 dkg cukor, 5 cl ecet, 1 gerezd fokhagyma, fél csg kapor, fél csg zöldpetrezselyem. A megtisztított és megmo­sott salátafejeket negyedekbe vágjuk. Forrásban levő sós vízben néhány percig főz­zük, majd leszűrjük és csontié, vagy víz hozzáadásá­val puhára főzzük. Világos rántást készítünk, beletesszük a finomra vágott fokhagymát, kaprot és zöldpetrezselymet, hideg vízzel felengedjük és be­ránt.juk a puhára főtt salátát. Hozzáadjuk a tejfelt, jól fel­forraljuk* és cukorral, ecettel ízesítjük. Tejfeles sóska. Hozzávalók: 1 kg sóska 4 dkg zsír. 8 dkg liszt. 2 dkg só, 3 dkg hagyma, 5 dkg cukor, 2 dl tejfel. A megtisztított sóskát bő víz­ben többször megmossuk és szitán lecsurgatjuk A hagy­mát zsírban megpirítjuk, hoz­záadjuk a sóskát és fedő alatt puhára párol mk. Ezután rá­öntjük a liszttel összekevert tejfelt és negyedóráig főzzük. Ha túl sűrű, csontlével vagy vízzel kissé felengedjük. Szi­tán áttörjük, úiból felfőzzük és cukorral ízesítjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom