Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)

1956-04-30 / 35. szám

^ß, ^ , . Éljen a Szovjetunió dicső kommunista pállja és annak lenini Központi Bizottsága! A békés egymás mellett élés új győzelme — .1 Inntlnni /<óo (/»Oix niéí'/ei/e — TJ efejeződött a nagy látogatás. A szovjet államférfiak haza­utaztak Angliából, s a nemzetközi közvélemény, a vi­lágsajtó most mérlegeli, vizsgálja a múlt napok nagy esemé­nyeinek légkörét, igyekszik felállítani a látogatás mérlegét. Hasznos egy hónap Bulganyin és Hruscsov elv­társ angliai látogatását, amely kétségtelenül a nemzetközi élet egyik rendkívüli, a brit— szovjet kapcsolatok történeté­ben páratlan eseménye volt, két fő oldalról lehet és kell megközelíteni. Az egyik a lá­togatás általános légköre, az angol nép és a különböző poli­tikai és társadalmi körök ma­Sok olyan tartózkodás, gyanak­vás és értetlenség tűnt el e lá­togatás forgatagában, amely a közelmúltban még a brit közvélemény józanul látó ré­tegeinek gondolkodását is befolyásolta. Ennek tucatnyi példáját lehetne felhozni. Ilyen jellemző példa volt a birminghami fogadtatás, ahol sok autó- és motor­gyári munkás fizetésnélkü­li szabadnapot vett ki, tehát tényleges áldozatot hozott azért, hogy üdvözölhesse a szovjet vezetőket. Vagy ilyen példa a Portsmouth-ban hor­gonyzott Ordzsonikidze cirkáló, amelyet valósággal megrohant a nagyközönség. Eleven pél­dája volt a nagyrabecsülésnek és a baráti érdeklődésnek a Claridge-szállodában rendezett fogadás, ahol a vendégek — eltérően a szokványos diplo­máciai fogadásoktól — az an­gol társadalom valóságos ke­resztmetszetét nyújtották — Eden miniszterelnöktől mun­kásokig és háziasszonyokig. Érdemes megemlíteni, hogy még katonai vonalon és az atomkutatás területén is igen Természetesen nem lehet szemet hunyni az előtt, hogy voltak zavaró momentumok is, bár az ellenszenv aktív kifeje­zését jóformán csak a Lon­donban tízezerszámra élő kelet-európai „disszidensek“ egyes csoportjai mutatták. Két­ségtelenül negatív epizódja volt a látogatásnak a mun­káspárti vezetők által rende­zett vacsora, amelyen Gaitskell és Bevan megengedhetetlenül provokatív módon próbálták megmérgezni a levegőt. Rend­kívül jellemző, hogy né­hány tünet arra mutat: az an­gol politika vezetői is úgy érezték, hogy ez káros és ízet­len kísérlet volt, amely ár­tott a szovjet—brit közele­\ prilis 27-én, este 6 órakor mintegy 30 idős, mozgalmista bányász gyűlt össze Salgótarjánban a megyei tanács kis tanács­termében. Ezen a napon volt 30 esztendeje annak, hogy a hős salgótarjáni bá­nyászok és bányászasszonyok éhségfelvonulást szervez­tek, s több mint nyolcezren útnak indultak Budapest felé. Ezen a találkozón jelen volt Kiss Károly elvtárs. a Központi Vezetőség tagja^ a Revíziós Bizottság elnöke is, aki annak idején az ille­galitás éveiben mint össze­kötő működött a salgótarjá­ni kommunisták és a Párt Központi Vezetősége között. Ugyancsak jelen volt Ep­pich Albert elvtárs, Pothor- nyik József elvtárs, akik szervezői és irányítói vol­tak az éhségfelvonulásnak, de ott volt Furák néni is, az egyik legharcosabb bá­nyászasszony. A találkozón Pothomyik József elvtárs tartott megemlékező beszédet az 1926. április 27-i éhségfel­vonulásról. íme a megem­lékező beszéd egy része: „A gyülekezés helye a Vi­gadó volt. az akkori szak- szervezeti csoport székhe­lye. A Salgótarjánba vezető utakat elállták a csendőrök, de a környékbeli falvakból, gatartása. A másik, az érdem- beni politikai tárgyalások ér­tékelése, amelyhez — különös tekintettel arra, hogy ezek bi­zalmasak voltak — csaknem kizárólag a hivatalos záróköz­lemény elemzése után lehet hozzányúlni. Ami az általános légkört il­leti, — nyugodt lélekkel el le­het mondani, hogy közvetlen és meleg volt a kap­csolat. A haditengerészeti kollégiumban tett látogatás után számítani lehet brit és szovjet hadihajók köl­csönös baráti látogatására, az angol légi haderő ve­zetőit meghívták a Szovjet­unióba. Rendkívül nagy ha­tást keltett a küldöttséggel ér­kezett Kurcsatov szovjet atom­fizikus Harwellben tartott elő­adása. Az előadást hallgató an­gol atomtudósokat nemcsak az lepte meg, hogy — a Daily Mail szavaival — „az oroszok ugyanannyit tudnak, mint mi, vagy még többet", hanem az előadás rendkívüli nyíltsága is. Kurcsatov — mint a Daily Express írta — „olyan szám­adatokat és képleteket idézett, amelyek Nagy-Britanniában és Amerikában államtitoknak számítanak.:: nyilvánvaló, hogy teljes felhatalmazása volt arra: mindent elmondjon az e téren folytatott kutatá­sokról, mert azok kizárólag bé­kés célokat szolgálnak”. Ez természetesen nagy hatást gyakorolt az angol atomtudó­sokra és hozzájárul a jó, ba­ráti légkör megteremtéséhez. dés, s általában a nemzet­közi enyhülés ügyének. A Daily Express tudósítója, De­rek Marks például azt írja, hogy Eden is beleszólt az ügy­be és „rendkívüli erőfeszítése­ket téve” munkához látott, „hogy a jó légkört helyreállít­sa”. Félreérthetetlen jelek mu­tatták, hogy a szociáldemokrata vezetők is kénytelenek voltak számot vetni korábbi magatar­tásukkal. Ezért jött létre a munkáspárt kérésére még egy találkozó a munkáspárt öttagú küldöttsége és a szovjet veze­tők között. A munkáspártban pedig nagy vihart váltott ki az eset, s a lapok szerint 50 munkáspárti képviselő üze­netben jelenti ki, hogy „nem bányatelepekről a rendes urakat megkerülve a töme­gek eljutottak a Vigadóba. Először a főszolgabíró, majd a rendőrfőkapitány próbálkozott a tömegek le­szerelésével. A tömeg azon­ban ügyet sem vetve rájuk, elindult teljes országúti terjedelemben Budapest felé. A Vigadót elhagyva láttuk, hogy a hegyoldalon a katonaság géppuskafész­keket helyezett el, s a gép­puskák a tömegek felé vol­tak irányítva. A csendőrök sorfalat álltak az ország­úton. amelyet az első sorok áttörtek. Az első sorokban a derék, harcos bányászasz- szonyaink is ott voltak. A tömeg feltartóztathatatla­nul haladt előre, s a karha­talmat is elsodorta maga elől. Amikor azonban a tö­meg eleje a paptaghoz ért, Zagyvapálfalva közelében Pest felől egy hatszemélyes autó jött. amely megállt a tömeg előtt. Az autóból ki­szállt Csóka Vendel, aki először a vezetőséggel be­szélt, igyekezett a vezetősé­get lebeszélni a tömeg útjá­nak továbbfolytatásáról. S azonosítja magát" a történtek­kel. Mindent összevéve, a ne­gatív jelenségek kétségtelenül csak epizódok maradtak, nem tudták alapvetően befolyásol­ni a tanácskozások jó légkörét. Rátérve röviden a politikai tárgyalásokat, s azok eredmé­nyeit összefoglaló közös nyi­latkozatra, — elöljáróban arra kell felhívni a figyelmet, hogy vannak kísérletek e nyilatko­zat jelentőségének lebecsülésé­re. Egyes hírügynökségek, — például az amerikai Associa­ted Press — arról beszélnek, hogy a tárgyalások nem jár­tak eredménnyel, mert „nem jött létre konkrét, szerződés- szerű megállapodás egyetlen Figyelembe kell venni azt is, hogy a megtárgyalt kérdések mindegyike — talán a kulturá­lis kapcsolatokat kivéve — olyan volt, amely érintette Nagy-Britanniának más or­szágokhoz való viszonyát, ami természetesen korlátokat sza­bott a lehetőségeknek. A Reuter-iroda ezt így fogalmaz­za meg: „A brit kormány tag­jai a határozott megállapodá­sok hiánya ellenére úgy véle­kednek, hogy a látogatás sikert jelent. Hangsúlyozzák, hogy nem is számítottak ilyen jel­legű megegyezésekre, mert Anglia tagja a nyugati közös­ségnek és semmit sem tesz szövetségesei megkérdezése nélkül, ami azokat is érinte­né.“ Az ilyen akadályok elle­nére is jogos a megelégedett­ség azért, mert — mint a konzervatív Scotsman írja — „a londoni tanácskozások min­den esetre egy további lépés­nek számítanak azon az úton, amely eltávolít bennünket a háborútól.” S a zárónyilatko­zat józan mérlegelése alapján meg lehet állapítani, hogy ez a lépés igen jelentős. A tanács­s amelyek az Egyesült Nem­zetek Szervezetének elvi alap­jait is alkotják. összefoglalóan elmondhat­juk, hogy Bulganyin és Hrus­csov elvtárs angliai látogatása mind általános légkörében, mind pedig politikai eredmé­nyeiben olyan esemény volt, mivel ez nem sikerült, fel­mászott az útszéli partra, ahonnan beszédet intézett a tömeghez. Beszédében ki­fejtette mélységes üdvözle­tét. egyetértését a salgótar­jáni bányászok és bányász­asszonyok követelésével. Ifzután azonban azt fej­tegette, hogy nem tartja érdemesnek e hatal­mas tömeg Budapesten történő felvonulását, mert hiszen az erőt már megmu­tatták és erről már Pesten is tudnak az illetékesek. Azt javasolta, hogy válasz- szanak egy küldöttséget, amely beszáll az autóba és egyenesen Vass József nép­jóléti miniszterhez megy tárgyalni a salgótarjáni bá­nyászok követelésének ügyében. A tömeg, amíg e tárgyalás folyik, maradjon az országúton, és ha esetleg a bányászokra nézve a tár­gyalás nem lesz kedvező, akkor induljon a tömeg Budapestre. Csóka Vendelnek ez az árulási módszere sikerült. A küldöttség elment Buda­pestre, a tömeg estefelé megkezdte a hazafelé vonu­Ma a látogatás következtében sokszorosan kedvezőbbek a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti kapcsolatok, mint a második világháború óta bár­mikor voltak, kérdésben sem”. A nemzetközi feszültség esztendeinek ismere­tében ez természetesen nem józan megállapítás. Mindenki tudta, hogy számos, fontos kérdésben vannak ellentétek Nagy-*Britannia és a Szovjet­unió között. „Senki sem vár­hatta — írja a Daily Herald — ,hogy egyik napról a má­sikra rendezni lehessen Lon­donban a Kelet és Nyugat kö­zött régóta fennálló ellentéte­ket . . ; kozás egyik legkényesebb problémájának tartott Közel­és Közép-Kelet kérdésében a két kormány megállapodásra jutott az arab—izraeli feszült­ség csökkentésére irányuló ENSZ-fáradozások közös támo­gatására. A leszerelést ille­tően elvi megállapodás szüle­tett a hagyományos fegyverze­tek és haderők csökkentéséről és közös végcélnak mondja a nyilatkozat az atomfegyver végleges eltiltását. A kereske­delmi kapcsolatok területén a megállapodás lehetőségei az embargo-politikához való ra­gaszkodást szűkítette, de így is lehetőség van a kereskedelem lényeges fokozására. Kulturá­lis területen a konkrét megál­lapodások egész sora született, amelyeket gyakorlati lépések fognak követni. Végül, de nem utolsósorban — nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egész közle­mény szelleme a békés együtt­élés politikájának előretörését sugározza. Különösen a nyilat­kozat bevezető részéből tűnik ki, hogy amely előbbre vitte a világot a tartós béke megteremtése felé vezető nehéz és küzdelmeket kívánó úton, s amely példa­képül szolgálhat, hogy külön­böző, s egymástól sokszor éle­sen eltérő álláspontokat hogyan lehet nyílt és őszinte vitában megtárgyalni és közelebb hoz­ni egymáshoz; lást. Egy részük azért ment haza, mert közel lakott, másik részük, mert messze lakott, s az országutat nem találta alkalmasnak éjsza­kai pihenésre, A küldöttség tárgyalása végül is nem hozta meg a várt eredményt.’* A megemlékező estén felszólalt Kiss Károly elv­társ is, de rajta kívül több derék, becsületes bányász emlékezett vissza a régmúlt idők nehéz esztendeire, a harcokkal. küzdelmekkel és áldozatvállalásokkal teli napokra. A meleg, csalá­dias, baráti légkörben Ep­pich Albert elvtárs javas­latot tett a megyei párt- végrehajtóbizottság felé, hogy az illegalitás nehéz éveiben a munkásmozga­lom ügyéért életüket vesz­tett elvtársak megemlékezé­se és tiszteletbentartása je­léül a város valamelyik ne­vezetes helyén állítsanak fel egy emléktáblát. Az éhségfelvonulás har­minc esztendős évfor­dulója alkalmából össze­gyűlt öreg harcosok a késő esti órákban búcsúztak egy­mástól azzal az elhatározás­sal, hogy harci tapasztala­taikat átadják a fiatalabb generációnak és minden igyekezetükkel támogatják az új élet kialakításának nagyszerű ügyét. Nógrád megyéből öten vet­tünk részt az Agrártudományi Egyetem továbbképző tanfo­lyamán, Budapesten. A rétsá­gi járásból Fábián Miklós fő­állattenyésztő, Farkas István kihelyezett agronómus, a tol- mácsi gépállomás dolgozói és én gyarapítottuk tudásunkat ezen a tanfolyamon, Fejlődő mezőgazdaságunk előtt nagyszerű feladatok áll­nak. A terméshozam állandó emelése és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ket­tős feladatát nagyszámú, jól- képzett szakember nélkül nem lehet megoldani. Az agro- és zootechnika állan­dóan fejlődik, a tudomá­nyos kísérletek, egyre na­gyobb eredményekkel gazda­Kedves Elvtársak! A mátraszelei Dózsa György utca most kezd fejlődni. Min­den évben épül itt egy pár új ház állami támogatással, vagy­is OTP köcsönnel. A házak száma tehát növekedik, de egyébként mm helyes fejlő­désről beszélni, mert sajnos a Dózsa György utcát még gya­log is nehéz végigjárni, nem még oda építőanyagot szállíta­ni. Most egy éve kértük az ut­ca rendezését a járási tanács VKG osztályán. Augusztus vé­gén kijött Pető és Balázs elv­társ és az utcát végigmérték, az úttestet kikaróztáík, a továb­bi teendőket rábízták a helyi tanácsra. A helyi tanács VB- ülést hívott össze, amely jóvá­hagyta az utca rendezését. Még 3000 forintot is előirá­nyoztak rá. Ebből az utca nem lett ugyan rendezve, csak egy rövid szákasz kikövezve. A rendezésre pedig sürgős szük­ség lenne, mert az utca olyan keskeny és kanyargós, hagy a múlt évben, amikor az építési anyagot szállítottuk, a tehtr- autó nem fért be, az anyagot A népgazdaság minden ágá­ban hatalmas jelentősége van a társadalmi ellenőrzésnek. A kereskedelemben fokozottab­ban érvényesül ennek szüksé­gessége. A társadalmi ellenőrök jó munkájukkal javíthatják a dolgozók ellátását, a kereske­delem, a vendéglátóipar és közétkeztetés munkájának színvonalát, valamint a szo­cialista tulajdon fokozottabb védelmét. A társadalmi ellen­őrzés elősegíti a dolgozók alulról jövő bírálatának érvé­nyesülését, hozzájárul a vá­laszték kibővítéséhez, az áruk minőségének megjavításához, Pártunk és kormányunk pagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi ellenőrök munká­jának. Feladataikat azonban csak úgy tudják ellátni, ha észrevételeiket, a dolgozók bí­rálatát továbbítják, egyrészt az üzemi bizottságok és a ta­nácsok, másrészt az állami ke­gitják. Éppen ezért vált szül ségessé ez a tanfolyam, ahi megismerkedtünk a Isgújab eredményekkel, a mézőgazdi ság, különösen az állattenyésí tés előtt álló legfontosabb fe adatokkal. Megismertük a te, termelés fokozásának, a tej zsírszázálék emelésének let fontosabb módszereit, jártun állami gazdaságokban és te 1 melőszövetkezetékben is. Az egyetemen az előadást kát a legkiválóbb professzc rok, tanárok tartották. Nagyo- sokat jelentett valamennyiün számára ez az egy hónap és tanultakat a gyakorlatba igyekszünk majd hasznosítón Emmer Ferenc, agronómus, Nógrád.. az építési helytől 150 méterré le kellett rakni és lovaskocsin továbbvinni. Naponta sürget­tük az utca rendezését a helyi tanácsnál, hetenként a járási tanács VKG osztályán, de saj­nos eredménytelenül. Mindössze * annyi történt, hogy a fent említett két elv­társ egy hónappal ezelőtt is­mét végigmérte az utcát és maradt minden a régiben. Államunk a kislakás építést kölcsönnel támogatja, de saj­nos alsóbb szerveinknél nem mindig érezzük ezt a segíteni altar ást. A sok huzavona nem egyszer akadályozza a fejlő­dést. Tatok Lajos, bányász, Mátraszele. * A szerkesztőség tudomá­sa szerint a járási tanács VKG osztálya az utca rende­zésére vonatkozó kérelmét továbbította a megyei tanács VKG osztályához és Balassa­gyarmatra a földmérő mér­nöki munkaközösséghez. Most már ezeken a szerveken mú­lik, hogy mikorra teljesül végre az ottlakók jogos ké­rése. reskedelmi felügyelőség felé, hogy a felfedett hiányosságok megszüntetése érdekében az intézkedések megtörténjenek, Megyénkben több társadalmi ellenőr bizonyította már be munkájával, hogy érdemes a dolgozók bizalmára. Ilyen jó munkát végeznek Salgótarjánban Vilezsál Ár- pádné, Szalontai Istvánná ta­nácsi. Berta Gyula, Kovács László, Fehér Gyula szakszer­vezeti társadalmi ellenőrök. A társadalmi ellenőrök ott vé­geznek jó munkát, ahol a ta­nácsok állandó bizottságai és a szakszervezetek rendszere­sen foglalkoznak velük, mint az Acélárugyár szakszerveze­tének munkásellátó bizottsága és a Salgótarjáni Városi Ta­nács állandó bizottsága. Nagy Sándor, a Nógrád megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség vezetője. Bulganyin és Hruscsov elvtárs látogatása új kor­szakot nyitott az angol közvélemény és a Szovjet­unió viszonyában. Egybehangzó jelentések szerint a közvetlen emberi kapcsolatok és az őszinte vita légköre jellemezte magukat a tárgyalásokat is. Megemlékező estet tartottak a salgótarjáni bányászok éhségfelvonulásának 30. évfordulója alkalmából s a személyes érintkezés hasznosságának elismeré­sét nemcsak a záróközlemény jelzi, hanem az a tény is, hogy Eden miniszterelnök elfogadta a Szovjetunióba szóló meghívást. Mindkét fél leszögezte azonban álláspontját és a világ ma reményteljesebben nézhet a jövőbe . Szécsény kulturális életéből Szécsény község kulturális központja, minden kulturális megmozdulás mozgató rugója a járási kultúrház. Innen in­dulnak a jó munkát végző dolgozók köszöntésére a cso­portok. Itt tanulnak a kíkség színjátszó- és más csoportjai. Itt aratnak sikert minden elő­adásukkal a Faluszínház mű­vészei. Van a kultúrháznak több tánccsoportja, zenekara. Van modellezőkör, gazdakör és sportkör. A fiatalok kedveit szórakozóhelye a klubszoba, amelyben mindenki megtalál­ja az érdeklődésének megfele­lő szórakozást, kezdve a könyvtártól a billiárdasztalig. Mindebből kitűnik, hogy nem dolgozik rosszul a kul­túrház vezetője. De még jobb eredményt lelhetne elérni, ha itt is érvényesülne a kollektív vezetés. Nagy hiba, hogy az 1955-ben megválasztott vá lasztmányt még egyszer sen hívták össze. Ha megvalósíta nák a kollektív vezetést, való színűleg nem fordulna elő hogy sokszor indokolatlanu zárva van a kultúrház a fia­talok előtt. A község kulturális éle« azonban nem merül ki a kul­túrház tevékenységével. Egyes szervezetek szorgalmas mun kája is hozzájárul ahhoz, hogj a dolgozók megismerkedjenek a színházirodalom legjobb mű­veivel. Ha egy-egy előadás, it: a községben sikert arat, hí úgy gondolják, hogy nem val lanak vele szégyent, akkor egy- egy vendégszereplésre is vál­lalkoznak., Volt már a szécsé nyi színjátszócsoport Zagyva, pálfalván, B a 1 a s s agy a nn at or és több más helyen és mindé- nütt tetszett az előadásuk. D omszki György Szécsény, Építkezés uttalan lilákon a brit kormány is teljes mértékben elismeri, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok együttélésé­nek azokat az alapelveit, amelyeket az emlékeze­tessé vált „öt elv” fogalmazott meg különös tömör­séggel, A kereskedelem iársadalmi ellenőrzésének jelt ntősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom