Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)

1956-04-30 / 35. szám

ÉLJEK A HARCBAK, A SZOCIALI/JWES ÉPÍTESÉBEK KIPRÓBÁLT, DICSŐ MEKKÁSOSZTÁL1, FELSZABADELT KÉPEKK VEZET« EREJE! A végzett munka eredménye Legutóbbi jelentésünk óta a tröszt tovább növelte a havi tervelőirányzathoz viszonyí­tott többletét, s most már biz­tosnak látszik, hogy május 1. reggelére jelentős túlteljesí­téssel fejezi be a hónapot a nógrádi szénmedence. A ver­senyben kialakult sorrend lé­nyegesen most sem változott, talán csak annyiban, hogy Ménkes is kikerült a hullám­völgyből, s az élenjárók közé jutott. A szép eredményeknek azonban van némi szépséghi­bájuk is: hogy három üzem­egység még mindig elmaradt, ráadásul, ha nem is sokkal, de növelték adósságukat. Ha a ró­nai, tiribesi és kazári üzem­egységek elmaradása nem be­folyásolná kedvezőtlenül az egész tröszt tervteljesítését, ak­kor minden eddiginél kimaeas- lóbb eredményről számolhat­nánk most be. A versenyben az alábbi sor­rend alakult ki: ÉLENJÁRÓK: Nagybátony: 2320 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc: főmérnök Marton Mi­hály. Kisterenye: 951 tonna több­let. Üzemvezető: Ujj János, fő­mérnök: Sándor Gáspár. Szorospatak: 936 tonna több­let. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Zagyva: 910 tonna többlet. Üzemvezető: Simpn Ernő, fő­mérnök: Harmos Mihály. Mizserfa: 536 tonna többlet, Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Mátranovák: 458 tonna több­let. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Kányás: 395 tonna többlet. Üzemvezető: Kovács D. Lász­ló, főmérnök: Szebényi Fe­renc. Ménkes: 121 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós. ADÓSOK: Tiribes: 272 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Róna: 1116 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Kazár: 1153 torma tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Krefíly Iván. A tröszt többlete eddig ese­dékes havi tervéhez képest: 5612 tonna. Május 1 méltó megünneplésének élenjárói Újtípusú, áramvonalas, nikkelezett tűzhely Nemrégiben j-Budapesten, a Háztartási Kiállításon fordul­tam meg. ahol a sok korszerű háztartási cikk között egy „hazai” kiállítási tárgy, a Sal- gó tűzhely vonta magára a fi­gyelmemet. Méltó helyet fog­lalt el a porszívó, a padlóke­félőgép, a mosógép mellett, méltán akadt olyan sok cso- dálója, mint a háztartási gé­peknek. Volt benne valami fi­nomság, szépség, ami külsőleg is megkülönböztette az eddig gyártott tűzhelyektől Talán az eddigitől eltérően legömbö­lyített sarkai, korlátnélküli, sima, nikkelezett széle, be­épített szenesládája, apró. ke­cses lábai vonzották hozzá a kiállítás részvevőit. Mert ta­gadhatatlanul szép volt és ízléses, modern konyhabútor­hoz illő. Itt Salgótarjánban aztán is­mét találkoztam ezzel az újtí- pusú tűzhellyel a Tűzhely­gyárban. A gyárban Hrickó Andor mérnök kalauzolt, aki a Sglgó tűzhely ter­vezési, majd az első példá­nyok elkészítési munkálatait vezette. Hrickó elvtárs nagy- nagy szerénységgel vázolta, hogyan kapták feladatul, majd hogyan teljesítették ennek a szép tűzhelynek az elkészíté­sét: — Az első negyedév legele­jén a Belkereskedelmi Minisz­térium hívta fel a figyelmün­ket arra, hogy egy újtípusú, teakonyhába és modern búto­rokhoz egyaránt illő tűzhelyre lenne szükség, hogy a kereske­delem kielégíthesse az egyre növekvő igényeket. Azonnal hozzákezdtünk a tervezéshez, s ígéretünkhöz híven ell'é'-7''- t ettünk még az első negyedév­ben egy átlagosnál k'sebb. úi- fajta tűzhely mintapéldányát, amelyhez még csak hasonlót sem gyártottak hazánkban. Odafenn Pesten pedig megszü­letett a „csoda“: sem a minisz­tériumi, sem a kereskedelmi szervek nem találtak semmi kifogásolni valót rajta Az első pillantásra megnyerte tetszé­süket. Azaz, hogy mégis volt valami. „Tea-tűzhelynek nagy. átlagméretnek meg kicsi — vélekedtek — valamivel na­gyobbat kell gyártani.“ Valóban, én magam is ki­sebbnek néztem az eddigi tűz­helyeknél, bár egy nem túl né­pes család részére éppen meg­felelőnek látszott. Azonban — mint Hrickó elvtárs a továb­biakban elmondta — a kiállí­tásra kerülő darabot a keres­kedelem javaslatára rru^ két-' A Salgó nemcsak szép, ha­nem jó is. A fehér zománc, a sok csillogó nikkel jó minősé­gű, gazdaságosabban kihasz­nálható belső felszerelést ta­kar. Bizonyára nem csalódik az az elvtársnő, aki a Korsze­rű Háztartási Kiállításon jól szemügyre véve a tűzhelyet, Az újfajta tűzhely egyik mintapéldánya. Mellette tervezője, Hrickó Andor, a Tűzhelygyár mérnöke. féle méretben készítik el és az új mintapéldányokon néhány változtatást eszközölnek. A szép külső mellett a ter­vezők a legnagyobb gonddal ügyelnek arra. hogy a házi­asszonyok a minőséggel, a tűz­helyek gazdaságos kihasználá­sával is elégedettek legyenek. — Az alsó beépített részen a nagyobb méretű tűzhelynél a szenesláda mellett a fásláda foglal majd helyet és vízmele­gítő tartály lesz rajta, ami az első mintadarabról hiányzott. A takarékosság szempontjából további nagy előnye a Sajgó­nak — amely már a legelső változatára is jellemző volt —• hogy mindkét lapon egyformán forr az étel — magyarázta a tűzhely gazdasági előnyeit Hrickó elvtárs. ezt mondta: „Szép. nagyon szép, csak aztán olyan jó is legyen.“ Más megjegyzések ar­ról tanúskodtak, hogy a házi­asszonyok alig várják, hogy az üzletekben vásárolhassanak belőle. De vajon erre mikor kerül sor? Salamon főmérnök és Hrickó mérnök szerint a sorozatgyártás előreláthatólag csak az év végén indul meg. — Ez az új típusú, a régitől külsőleg is, részben belsőleg is, annyira különböző tűzhely megköveteli, hogy néhány mű­helyt átállítsunk, korszerűsít­sünk. Ez pedig hosszú munkát igényel. Természetesen, amit lehet felhasználunk a jelenleg gyártott tűzhelyek alkatrészei­ből is — adta meg a felvilágo­sítást a Salgó két fő tervezője. WIMMER VALÉRIA Televíziós képcsövek előállításával kísérleteinek ;> Selqótarjáni Üveggyárban Televíziós készüléket ma már hazánkban is gyártanak és a második ötéves tervben már jó néhány ezer darab ke­rül belőlük a vásárló közönség asztalára. Napjainkban azon­ban még a készülékekkel kap­csolatos legnagyobb problémát a televíziós képcsőgyártás okozza. Ezeknek a képcsöveknek a gyártását kapta feladatul a Salgótarjáni üveggyár, s ez a feladat komoly, nehéz problé­ma elé állította a gyár vezető­ségét. A képcső alapanyagához tudniillik újfajta, absolut töké­letes, hibanélküli üvegre van szükség, hogy a rajta megjele­nő kép ne legyen torz és fol­tos. Az üzem vezetősége új gyártási módszerhez folyamo­dott, s más összetételű üveg­masszából próbálkozott hasz­nálható, hibamentes képcsövet gyártani. Jermendi elvtárs, a gyár főmérnöke szerint igen sok nehézséggel kellett és kell ma is megküzdeniök a siker érdekében: — Más, mostoha körülmé­nyek között gyártjuk mi a kép­csöveket, mint például a szov­jet üveggyárakban. Részben nincs megfelelő kemencénk, részben nincs megfelelő fűtő­anyagunk. Egy kemence 12 fa­zeka közül 11 tégelyben ex­portáru készül és csak a tizen­kettedikben a képcső anyaga, így tehát a dolgozóknak fő­ként az exporthoz kell alkal- mazkodniok. Hibátlan dara­bok elkészülhetnek a mosta­ni kísérletek alapján, de tel­jes siker csak akkor koro­názhatja a képcsőgyártást, ha külön kemencében és más tü­zelőanyaggal történne az. A nógrádi bányászén helyett a kénmentes tüzelőanyaggal, a földgázzal való fűtés tenné eredményesebbé a gyártást. Ennek ellenére azonban az üzem vezetősége bízik abban, hogy hamarosan sikerül meg­bízójuknak, az Egyesült Izzó­nak átadni a képcsöveket. Si­kerülnek a kísérletek, s a Sal­gótarjáni Üveggyár büszkél­kedhet azzal, hogy a televíziós készülék képcsövét elsőként gyártotta hazánkban. Garami Gyula, a Kazári Bánya­üzem brigádvezetője. Brigádja április 24-ig, a május 1 tisztele­tére tett 50 tonnás vállalásának több mint tizenegyszeresét küld­te felszínre. Manyasz József, • Zagyva! Bányaüzem DISZ brigádvezetője. Havi tervének teljesítésében megközelítette a 120 százalékot. Fiikor Albe-t, a Zagyvapálfal- Vi üveggyár üvegváeója, kétsze­res szakma kiváló dolgozó. Ter­vét átlagosan 175 százalékra tel­jesíti. moooooooooocooooooooooooooooooooooocoocoooooooooooooooo § Emlékezés egy régi május elsejére aOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOCXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOa-v' rÁ ? menge szé. flíjt délután, de — £s mj£ csináltak nyá- Fel is vonultunk a piacra. \ estére az is elállt. Meleg pá- ron. Voltunk arról a munkáról l ra terjeng az utcán, a kertek — Csavarogtunk. Olyan so- vagy százötvenen. Kazárról 5 .friss ágyasai felett. Itt van j<an maradtunk kenyér nél- meg a környező falvakból is. ! hát végre a tavasz! Kislá- hogy később Gömbös Alig értünk oda, már meg­! nyak cseréppel iskolát raj- jobbnak látta valamivel be- jelentek a rendőrök, detektí­s zolnak a homokba, az egyik fogni a szánkat. így jutottunk vek, később kijött a főszolga­] osztályból a rjiásikba ugrál- hosszabb, rövidebb időre va- bíró a polgármesterrel. I nak. lami kis alkalmi munkához. A községi kút vályújából Nyíltan is ínségmunkának ne­| egymás után itatnak az utca- vezték. beliek. Csoportba verődnek — Magát is felvették? \itt a férfiak, s megtárgyalják — Fel. > mindazt, ami aznap leg job- — Legalább csinosítottak \ ban érdekli őket. valamit a falun. — Törődtek is azok a falu­sztrájkig dolgoztak? — Csapó Sándor bácsi nem — Mit akarnak, emberek? — szólt a főbíró. — Ne okos­kodjanak, hanem fogjanak hozzá a munkához, amíg jól van dolguk. — Én ott feküdtem a drót­kerítés mellett — folytatja Sándor bácsi — és hallgat­akinek nincs, az menően za. — Hát a szerszámmal kérdem. — Dehogynem. Csakhogy a szerszám nem a mienk volt. — Kié? — A városé. Hogy tudtunk volna mi talicskát meg né­hány más szerszámot besze­voltam. Érdekel, hogy mit ha- tesznek és nem látom kárát, a magam kis kertje is sokszor í nem hasznát veszi annak, amit ott í hallok, tanulok. Motorkerékpárok húznak el] mellettünk. Pannónia Pannó­nia után. Lámpájuk erős fé- \ nye messzire bevilágítja as j utat. Szemünk káprázik az í erős fénytől, — Hogy látja a mai fiata­Medve Ferenc, a megyei párt­bizottság gépkocsivezetője, a szakma kiváló dolgozója, hosszú időn keresztül, rendszeresen 20 százalékos anyagmegtakarítást ért el. nyugdíjat. De azért ő is el- l vegyül a beszélgetők között. j Sok mindent próbált életé­ben, dolgozott földdel is. Ku- | bikolt, ha úgy jött, ásott, ka- I pált. Érdekli a parasztok dol- i ga, és hozzá is tud szólni. I Alig tudom rábírni, hogy jöj- | jön velem hazafelé. — Maga bányász volt — í mondom neki —, régen elfe- j lejtette a parasztok gondját. paraszt, a bányától kapja a ttal. Tarjánba kellett bejárni, tam. Tudja, hogy hol van a - ! - . ... . Korán reggel neki annak a drótkerítés? Ott a vasút mel­nagy hegynek minden nap és lett. Láttam mindent. Egyszer este vissza. csak meglát a főszolgabíró. — Hát ilyenkor már szép az Int, hogy ménjeit csak oda. idő, megszólalnak az erdőben Azzal kezdi, hogy én vagyok a madarak. az egésznek a megszervezője, ... , hát hogy mit akarunk. Ta­i-Kinek Üres 3 nass, aztán gadtam persze a szervezést, kemény munka várja, az nem de elmondtam, hogy mi a pa- igen gondol a madarakkal, nászunk. A rendőrök csakúgy Két pengőt kaptunk és napi füleltek körülöttünk, a detek- 10 órát talicskáztunk érte. tívek meg az emberek kö- A Pécskő utcában vízfogót zött. — Füleljetek — gondnl­— Nem igen lehet azt. Ügy csináltunk, meg a betoncső- tam —, igazra hallgattok most éltünk abban az időben, hogy veknek árkot ástunk. Nehéz az egyszer .Mások is közbe- mindig emlékezünk rá, külö- munka volt. Bántott is na- szóltak, s a végén abban ál- nösen így május körül. gyón, hogy ilyen semmibe lepődtünk meg, hogy elme­— Miért mondja, hogy úgy veszik a munkánkat, az em- gyek a főszolgabíróhoz, az- éltek abban az időben, hogy béri erőt. Csapatostul jártunk tán meglátjuk, mit lehet ten- mindig emlékezni kell rá? be, sok családos volt köztünk, ni. Három pengőt kértünk. de a fiatalok is úgy lógatták Ha nem is adják meg azegé- az orrukat, mint mi. Nemmo- szét. de most már reméltük, torra volt akkor gondjuk, ha- hogy a május elseje mégis Télen dolgoztunk, majd jött nem hogy hogyan szerezzenek hoz valami javulást. Tárgyal- az április, leszámoltak. be valami olcsóbb ünneplő tam is a főbíróval, de sem­— Miért számolták le? ruhát. Gondoltam egyet. Ha mire sem jutottunk. Elkül­— Miért? Nem kellett a nem követelünk, nem kapunk dött a Polgármesterhez. Az szén. Abban az időben nem több bért. Itt jön a május el- nem sokat beszélt. Akinek volt annyi gyár, mint most. seje. aznap nem dolgozunk, van szerszáma, az dolgozhat. ..GOOOGOOGCOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOCOCCOCXyJCOLOCXjOOCOOC\X XXX, IXTOOOOOCOOOOOCOOOOOOOOOCOGOOOOOCO&X)OOCCOOOOOOC<y)QC- AXXDCOOOOOOOOOC rezni? Drága lett volna olyan l°k helyzetét? Milyen májusig embernek, aki csak alkalom- gondjaik vannak? adtán jut munkához — Nem sokan jönnek mi­— Hány ember maradt, hozzánk. Lehet, hogy vannaki meg a kazáriak közül? gondjaik nekik is. Valamivelt — Öten a harmincból. Én mások azért, mint annak- \ is megmaradtam, mert sike- idején a mieink voltak. Ta-i rült Tarjánban szerszámot lén azon tanakodnak, hogyan \ szereznem. díszítsék a motorkerékpárjai-1 — És a bérkövetelés? kai a felvonulásra, ha ugyani Nem is felel rá, csak le- a kirándulás miatt le nemi mondóan int. maradnak. — És mit tehettünk volna? Hallgattunk egy keveset. Mimú a ketten érezzük, hogy végei a beszédtémának. Ideje isj ■már hazamenni. Kezet nyúj­l Milyen időben? — Gömbös idejében — tá - maszkodlk egy oszlophoz. — fűzi tovább a gondolatot —, hisz’ örültünk, hogy dol­gozhattunk, nem kellett csa­varogni, sütkérezni a napon. Megbecsültük a munkát. Nem tok volt az, hogy én ehhez nem — Azért tudja — mondja értek, vagy az nem jó. Az még befejezésként — más­kellett volna csak! Belera- képpen is értékelhetnék az gadtunk, ha valami kínálko- öregeket. zott és olyan ügyesen kita- — Igaz, hogy mi nem ta­nultuk, hogy na. Elhiheti azt nultunk olyan sokat köny- is, hogy jó munkát kellett vekből, de jól megtanultuk végezni, mert volt helyettem megbecsülni a munkát — fel- rögtön tíz másik is. emeli az ujját — de elvé­— Szóval minőségi munkát gezni is... Ha nem is mind. végeztek? de egyik-másik fiatal ezt meg­— Muszáj volt. De meg is tanulhatná tőlünk, szoktuk. Nem is tudnék más- Ahogy hazafelé ballagok, képpen dolgozni, csak rende- elgondolkozom azon, amit sen. De meg is becsülünk Sándor bácsi mondott: köny- mindent. Láthatja, hogy az nyen lehet, hogy igaza van.. előbb is a parasztok között Nyitrai József, a Salgótarjáni Acélárugyár hengerésze, kétsze­res szakma kiváló dolgozó. Má­jus 1 tiszteletére tervének 145 százalékra való emelését vállalta. 153 százalékot teljesített. Kaposvári Ferenc, a Mizserfal Bányaüzem egyik legjobb DISZ- brigádját vezeti, amely 137 szá- Kazár Gábor § zalékos teljestményével jelenleg ~~—---------------------' első a bányaüzemnél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom