Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)

1956-04-28 / 34. szám

1956. április 28. SZABAD NÓGHAD 5 (Folytatás a negyedik oldalról) Fokozott figyelmet kell fordítani a gépkocsipark .iobb kihasználására. A központi teherautófuvarozási vállala­toknál a raksúly kihasználás mint­egy 12—15 százalékkal emelkedjék. Fokozni kell a pótkocsik alkalmazá­sát és javítani kell a gépjármű-állo­mány alkatrész ellátását. A távolsági autóbuszközlekedés járműállományának növelése és mű­szaki állapotának megjavítása céljá­ból öt év alatt 1100 darab távolsági autóbuszt kell üzembe helyezni. Ez lehetővé teszi a meglevő járatok sű­rítését és további községeknek a köz­lekedési hálózatba történő bekapcso­lását. A gépkocsik üzembiztonsága és karbantartása érdekében a forgalmi telepek és javítóállomások hálózatát bővíteni kell. Biztosítani kell, hogy minden nagyobb vidéki városban és ipari gócponton megfelelő forgalmi telep és javítóállomás álljon rendel­kezésre. A gépjárműforgalom fejlődése fo­kozott követelményeket támaszt a közúti hálózattal szemben. Ennek megfelelően iparvidékeink legjobban igénybevett fő közlekedési útjainak egyes szakaszait át kell építeni szi­lárd burkolatú utakká. További köz­ségeket kell bekötni az állami köz­úti hálózatba. Mintegy 1700 km hosz- szúságban a közutakat pormentes burkolattal kell korszerűsíteni. 4 A második ötéves terv idősza­kában lényegesen ki kell terjeszteni a csővezetéken történő szállítást. Mintegy 400 kilométer hosszú új cső­vezetéket kell létesíteni olaj és föld­gáz szállítására. Így meg kell építeni a Nagylengyel—Szőny, Lovászi— Pét, valamint a román országhatár— Tiszapalkonya közötti csővezetéke­ket. 5. A hírközlés második ötéves ter­vének fontos feladata a távbeszélő- hálózat további fejlesztése. A lakos­ság távbeszélővel való ellátottsága mintegy 30 százalékkal növekedjék. Ennek során a távbeszélőközpontok állomás-befogadóképességét Buda­pesten 36 százalékkal, a vidéki váro­sokban és községekben 27 százalék­kal kell emelni Folytatni kell a ter­melőszövetkezeteknek, az állami és az erdőgazdaságoknak, a gépállomá­soknak a távbeszélőhálózatba való bekapcsolását. A távolsági távbe­szélőszolgálat megjavítása érdekében meg kell kezdeni a helyközi kapcso­lás gépesítését. Fontos feladat a legkorszerűbb hírközlési módok bevezetése. Buda­pest és mintegy 60 kilométeres kör­zete részére 1957-ben 30 kW-os. Mis­kolc és kb. 25 kilométeres körzete részére 1958-ban 5 kW-os teljesítmé­nyű televíziós adót kell üzembe he­lyezni. Biztosítani kell a nemzetközi televízióshálózathoz való csatlako­zást. Elő kell készíteni a színes tele­vízió bevezetését. Létre kell hozni az ultrarövidhullámú rádióműsoradó­hálózatot. Az országos mikrohullámú, vezeték nélküli távbeszélőhálózat megteremtésének első lépéseként, a második ötéves terv éveiben az or­szág mintegy harmadrészén ki kell építeni az átviteli berendezéseket. IBeruházás, felújítás A második ötéves terv időszaká­ban a beruházásokat az ipar hazai nyersanyag- és energiaforrásainak feltárására és bővítésére, a műszaki színvonal emelésére, a mezőgazda­ság termelésének növelésére és szo­cialista átalakításának anyagi meg­alapozására. valamint a lakásépítés­re kell összpontosítani. A beruházá­sok jelentős részét nem új létesítmé­nyekre. hanem a meglevőik újjáala­kítására és bővítésére, és elsősorban a gépállomány korszerűsítésére és növelésére kell fordítani. A beruhá­zások felhasználásánál figyelembe kell venni a szocialista tábor orszá­gai közötti együttműködés eredmé­nyeit. és ezek alapján a beruházáso­kat főként azokba a termelési ágak­ba irányítani, amelyek a hazai adott­ságoknál fogva a legkedvezőbb fej­lődési lehetőségekkel rendelkeznek. 1. Az 1956—60. években a nép­gazdaságba. állami erőforrásokból, hozzávetőlegesen 78 milliárd forin­tot, egyéb forrásokból további 2 mil­liárd forintot, összesen tehát mintegy 80 milliárd forintot kell beruházni, 20 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. A beruhá­zásokat úgy kell elosztani, hogy az ipar 33—34 milliárd forint beruházá­sából a nehézipar fejlesztésére mintegy 28—29 milliárd forint jus­son. és így a nehézipar részaránya az összes beruházásokon belül az első ötéves terv idején elért 41.3 százalékkal szemben 37—38 száza­lékra csökkenjen. Ugyanakkor az átlagosnál lényegesen nagyobb mér­tékben — több mint 30 százalékkal — emelkedjék az ipari nyers- és alananyag-. valamint az energiater­melésre fordítandó beruházások ösz- szege. Míg a második ötéves terv időszakában a vegyiparra fordított beruházások az e’ső ötéves tervhez kénest mintegy kétszeresükre, a vil­lamosenergiaipari beruházások mint- e°v másfélszeresükre, a bányászati beruházások mintegy 30 százalékkal növekednek, a kohászat és a gépipar beruházásait az első ötéves tervhez képest csökkenteni ke’l. A könnvű- és éielnv'szeroarban öt év alatt több mint 4 6 milliárd forintot kell beru­házni. közel 130 százalékkal többet, mint az első ötéves terv idején. A mezőgazdaság előtt álló felada­tok megalapozására a második öt­éves terv során jelentősen növelni kell a mezőgazdasági beruházásokat az első ötéves terv idején meg- valósítottakéhoz képest és ez­által a mezőgazdaság része­sedését az összes beruházásokból az első ötéves terv idején elért 13.6 százalékkal szemben mintegy 17 szá­zalékra kell emelni. A második öt­éves terv időszakában a mezőgazda­ságba befektetendő 14 milliárd fo­rintból a termelőszövetkezetek gaz­daságába közel háromszor annyit kell beruházni, mint az első ötéves terv időszakában. A termelőszövetkezetek beruházásaival elsősorban a közös állattenyésztést kell fejleszteni. A második ötéves terv során a közlekedés korszerűsítésére és telje­sítőképességének növelésére fordí­tandó több mint 10 milliárd forintnyi beruházásból a vasút fejlesztésére kell felhasználni 5,3 milliárd forin tot. több mint másfélszer annyit, mint az első ötéves terv idején. A kereskedelem fejlesztésére öt év alatt 1,4 milliárd forint beruházást kell fordítani. Ebből legalább fél milliárd forintot raktárak építésére kell felhasználni. Ezenkívül az elég­telen tárolási lehetőség további kibő­vítésére a mezőgazdaságban és más területeken legalább egymilliárd fo­rintot kell fordítani. Lakásépítésre, a víz- és gázellátás javítására, szociális, egészségügyi és kulturális létesítményekre a második ötéves terv időszakában több mint 13 milliárd forintot kell beruházni, mintegy 30 százalékkal többet, mint az első ötéves terv éveiben. Jelentősen növelni kell a tudomá­nyos kutatásra fordított beruházáso­kat. Az ipari, mezőgazdasági és egyetemi kutatásokra előirányzott összeget nem számítva, a Magyar Tudományos Akadémia intézményei­nek fejlesztésére — beleértve a? atomkutatást is — közel 350 millió forintot kell fordítani, három és fél­szer annyit, mint az első ötéves terv időszakában. 2. A bővített újratermelést a máso­dik ötéves terv időszakában a lehető leggazdaságosabb módon kell meg­valósítani. Ezért a termelés növelésé­nek jelentős részét nem új beruházá­sokkal. hanem a meglevő termelőbe­rendezések jobb kihasználásával, a géppark korszerűsítésével, a munka jobb megszervezésével kel] elérni. Ily módon a meglevő termelőberen­dezések előnyösebb kiaknázásával, nagyobb beruházások nélkül kell biztosítani — hozzávetőlegesen — az öt évre előirányzott termelésnöveke­désnek: acélnyersvasból 50. martin - acélból 30, timföldből 40, alumínium­ból 50. téglából 75, kombájnokból 70. szerszámgépekből 80, gyapjúszövet­ből 90. kötöttáruból 40. cukorból 70 százalékát. 3. A beruházások hatékonyságá­nak fokozása, a műszaki színvonal emelése céljából az 1956—1960. években a beruházásokból a gépek részarányát jelentősen, 30—32 szá­zalékra kell emelni, szemben az el­ső ötéves terv idején elért 21 száza­lékkal. A második ötéves terv idő­szakában 24—25 milliárd forintot kell gépi beruházásokra fordítani, 75 százalékkal többet, mint az első öt­éves terv során. 4. Fordulatot kell elérni a beruhá­zásokra rendelkezésre álló eszközök takarékos felhasználásában. A beru­házások szükségességének és gazda­ságosságának gondos mérlegelésével biztosítani kell, hogy a beruházási összegeket minden területen a leg­fontosabb célokra használják fel és elkerüljék a nem feltétlenül szüksé­ges létesítmények megvalósítását. A beruházásokat úgy kell megvalósí­tani, hogy a legkisebb költségráfor­dítással a legnagyobb gazdasági eredményt lehessen elérni. Ezért a beruházások jóváhagyását alapos gazdaságossági számítások alapján kell végezni és nagymértékben meg kell javítani a beruházások előké­szítését. Lényeges megtakarítást kell elérni a beruházások és ezen belül min­denekelőtt az építkezések költségei­nél. A lakásépítés átlagos költségét öt év alatt 15—20 százalékkal kell csökkenteni. Széles körben kell fel­használni típusterveket. Szabvány­elemeket, olcsóbb építőanyagokat és gazdaságos szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni, meg kell szüntetni a tervezésben minden túlméretezést és pazarlást. A tervezési költsége­ket jelentősen csökkenteni kell, el­sősorban a típustervek kiterjedt al­kalmazásával és a műszaki tervezés lényeges egyszerűsítésével. Biztosíta­ni kell az építkezések terveinek idő­ben való elkészítését. Nagymérték­ben rövidíteni kell az építkezések időtartamát és ezzel is el kell érni a befejezetlen beruházások állomá­nyának csökkentését. Ki kell dolgoz­ni egyes épületfajtákra az építkezés időtartamát és költségét meghatáro­zó normákat és biztosítani kell ezek betartását. A beruházások tervszerű, gazdasá­gos és határidőre való megvalósítá­sában a beruházókat, műszaki ter­vezőket és kivitelezőket anya­gilag is érdekeltté kell ten­ni. Lehetőséget kell biztosítani ar­ra, hogy a vállalatok nyereségük nagyobb részét fordíthassák beruhá­zásokra. 5. A második ötéves terv beruházá­saival meg kell teremteni a feltéte­leket a népgazdaságnak a harmadik ötéves tervben való továbbfejleszté­séhez. A geológiai kutatások céltu­datos kiszélesítésével elő kell készí­teni a szén, olaj- és földgáz termelé­sének 1960 után való további jelen­tős növelését, új erőművek építésé­nek megkezdésével lehetővé kell tenni a későbbi években is a villa­17. Életszínvonal, A második ötéves terv időszakában az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alapján biztosítani kell a munkások és alkal­mazottak, valamint a parasztság jö­vedelmének rendszeres növekedését, egészségügyi ellátásának és kulturá­lis színvonalának jelentős fejlődését. X. A második ötéves terv éveiben a munkások és alkalmazottak egy ke­resőre jutó reálbérének átlagosan legalább 25 százalékos növelését a munkabérek emelésével és a kiske­reskedelmi árak leszállításával kell megvalósítani. A bérrendszer fejlesztésével jelen­tős előrehaladást kell elérni a bé­rek között még meglevő aránytalan­ságok megszüntetésében. Az átlagos­nál nagyobb mértékben kell emelni a magasabb szakképzettséget kívá­nó és nagyobb felelősséggel járó munkát végző dolgozók bérét. Ezzel biztosítani kell a magasabb szak­képzettséggel rendelkező munkások és értelmiségi dolgozók fokozott anyagi megbecsülését. Növelni kell a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkát végzők bérét. Javítani kell a bér- és prémium­rendszert. hogy az eddiginél jobban ösztönözzön a technika fejlesztésére, a minőség emelésére, a termelés gaz­daságosságának fokozására. 2. Az állami vállalatokban és in­tézményekben dolgozó munkások és alkalmazottak számát az 1955. évi 2 250 000-ről 1960-ra mintggy 2 450 000 főre kell növelni. El kell érni, hogy a termelőmunkában részvevők szá­ma nagyobb mértékben emelkedjék, mint a nemtermelő munkát végzőké. 3. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni és a harmadik ötéves few során be kell fejezni az áttérést a 7 órás munka­napra, illetve a 42 órás munka­hétre. A munkaidő csökkentését a ne­héz. a földalatti és az egészségre ár­talmas munkáknál kell kezdeni és a második ötéves terv során be kell vezetni a 46 órás munkahetet. 4. A sokgyermekes családok ré­szére a családi pótlékot fel kell emelni. 5 Biztosítani kell a parasztság me­zőgazdaságból származó pénzbeni és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékos növekedését. A szövet­kezeti nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeinek érvénvrejuttatásával el kell érni. hogy a szövetkezeti parasztok jövedelme gyorsabban emelkedjék, mint az egyénileg gazdálkodóké. 6. Jelentős mértékben javítani kell a nők. elsősorban a dolgozó anyák életkörülményeit és munkafeltételeit. Az anyák és kisgyermekeik egész­ségének fokozottabb védelme céljá­ból a jelenlegi 12 hétről 14 hétre kell növelni a szülési szabadság idő­tartamát. A bölcsődei férőhelyek szá­mát öt év a’att 27 százalékkal kell emelni. Szélesíteni kell az óvodák és iskolai napközi otthonok háló­zatát. Széleskörű intézkedéseket kell tenni a nők háztartási munkájának megkönnyítésére. Nagymértékben fo­kozni kell a konzervek, mélyhűtött és hidegkonyhai készítmények áru­sítását. Ki kell terjeszteni az előren­delés rendszerét és az áruk házhoz szállítását. Szélesíteni kell a mosodai és vegytisztító-hálózatot s javítani kell a szolgáltatások minőségét. Többszörösére kell emelni n korszerű háztartási gépek eladását; öt év alatt 410 000 mosógépet, 130 000 porszívót, mosenergiatermelő berendezések fo­lyamatos üzembehelyezését, meg kell indítani a Duna és Tisza energiájá­nak nagymértékű hasznosítására irá­nyuló előkészítő munkálatokat, fel kell készülni arra, hogy a harmadik ötéves terv folyamán az energia új forrását, az atomenergiát állítsuk a fejlődés szolgálatába, meg kell te­remteni a feltételeket a vegyiparnak a harmadik ötéves tervben való nagyarányú további fejlődéséhez, s mindezzel meg kell vetni az élet- színvonal további emelésének alap­ját. 6. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a népgazdaság állóalapjai­nak megóvására és fenntartására. Ezért a második ötéves terv folya­mán felújításokra 30 milliárd forin­tot kell előirányozni, háromszor töb­bet, mint amennyi az első ötéves terv éveiben erre a célra jutott. A nehéziparban mintegy 10 milliárd fo­rintot. a könnyű- és élelmiszeripar­ban kb. 3 milliárd forintot, a mező- gazdaságban közel 2 milliárd forin­tot. a közlekedésben mintegy 6.5 mil­liárd forintot kell felújításra fel­használni. A lakások felújítására és tatarozására fordított összegeken kí­vül a szociális és kulturális intéz­mények, a víz-, gáz- és csatornaháló­zat felújítására, a helyi utak fenn­tartására mintegy 4 milliárd forintot kell fordítani. kultúra, tudomány 63 000 padlókefélőt, 87 000 villamos­hűtőszekrényt kell forgalomba hozni. 7. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áruforgal­mát öt év alatt több mint 35 száza­lékkal kell emelni. Az élelmiszereladást mintegy 29 százalékkal, a vendéglátóipar és üzemélelmezés együttes forgalmát mintegy 35 százalékkal kell növelni. Az élelmiszerfogyasztásban jelentő­sen emelni kell a fehérjetartalmú élelmezési cikkek arányát. A legfon­tosabb élelmiszerek közül 1960-ban hozzávetőlegesen 50 százalékkal több húst és húskészítményt, 35 százalék­kal több zsírt és zsírszalonnát. 55 százalékkal több étolajat és marga­rint, legalább 19 százalékkal több cukrot, 30 százalékkal több tejet és vajat. 40 százalékkal több tojást kell a fogyasztók rendelkezésére bocsá­tani, mint 1955-ben. Mintegy 25 szá­zalékkal kell növelni a forgalomba hozott sör és mintegy 75 százalékkal a bor mennyiségét; Növelni kell az üzemélelmezésben részvevők szá­mát. Nagy gondot kel] fordítani az üzemélelmezés minőségének és kul­turáltságának emelésére. Lehetővé kell tenni, hogy a vendéglői rend­szerhez hasonlóan, a dolgozók több­fajta. jó minőségű étel közt választ­hassanak. Az áruforgalom átlagos növekedé­sét meghaladó ütemben — több mint 40 százalékkal — kell emelni az iparcikk forgalmát 1960-ban, 1955­höz képest. 1960-ban több mint 40 százalékkal több konfekcionált árut, közel 50 százalékkal több pamutszö­vetet, 35 százalékkal több gyapjúszö­vetet, mintegy húszszor annyi szin­tetikus szálból készült szövetet, két­szer annyi gyapjúszerű műszálszöve­tet, 50 százalékkal több kötöttárut, 35 százalékkal több bőrlábbelit kell a lakosság rendelkezésére bocsátani mint 1955-ben. A konfekcionált áruk forgalmának növelésével egyide­jűleg jelentősen ki kell szélesíteni a méret- és modellválasztékot; Lényegesen több, szintetikus szálból készült, kiváló minőségű harisnyát, fehérneműt és egyéb ru­házati cikket, valamint mikroporó­zus- és kreppgumitalpú cipőt kell forgalomba hozni. Növelni kell a lakosság kulturális igényeinek kielégítésére szolgáló, korszerű műszaki és villamossági cikkek forgalmát, öt év alatt 1 400 000 rádióvevőt, 91 000 televíziós készüléket kell eladni. 1960-ban 1955-höz képest hatszor több 125 köbcentiméteres motorkerékpárt, két és félszer több 250 köbcentiméteres motorkerékpárt, 75 százalékkal több kerékpárt kell forgalomba hozni. Többszörösére kell növelni a szin­tetikus mosószerek forgalmát. 1960- ra mintegy 10 000 tonna mosószap­pannak megfelelő, a szappannál ha­tékonyabb mosószert kell eladni. 1955-höz képest 1960-ban mintegy 65 százalékkal több építőanyagot kell a lakosság rendelkezésére bocsátani, többek között 70 százalékkal több téglát. 65 százalékkal több tetőcsere­pet. 80 százalékkal több meszet, 140 százalékkal több cementet. Többszö­rösére kell növelni a faáruk pótlá­sára szolgáló előregvártott elemek eladását. A bútor kiskereskedelmi forgalmát 35 százalékkal kell öt év alatt emelni. Növelni kell a kereskedelem kul- túráltságát. meg kell javítani a ki­szolgálást. ki kell terjeszteni az ön- kiszolgálás rendszerét, csökkenteni kell a forgalmi költségeket. Ehhez a kereskedelmet az eddiginél több kor­szerű műszaki berendezéssel kell ellátni. A növekvő kereskedelmi forgalom lebonyolítására öt év alatt az állami és szövetkezeti kereskedelemben 2000—2500 boltot és 900 új vendég­látóüzemi egységet kell létesíteni. A szállodai szobák számát öt év alatt mintegy 25 százalékkal kell növelni. Ezzel is elő kell segíteni az idegcnfor-. galom és a kölcsönös, turisztikai célú utazások növekedését. 8. A második ötéves terv éveiben összesen mintegy 200 000, állami erő­forrásokból több mint 100 000 lakást kell építeni, kétszerannyit, mint az első ötéves terv során. Az állami la­kásépítési program megvalósításába — szövetkezeti lakásakció útján — be kell kapcsolni a dolgozók e célra szánt megtakarításait is. Az egyéni lakásépítés elősegítésére — elsősor­ban a munkások, alkalmazottak és értelmiségiek, valamint a termelő­szövetkezeti parasztok részére — több mint 2 milliárd forint kedvez­ményes, hosszúlejáratú hitelt kell nyújtani. Támogatni kell a lakosság és a helyi szervek kezdeményezését a helyi építőanyagok kitermelésére. Az állami eszközökből történő lakás­építést mindenekelőtt Budapesten, a bányásztelepüléseken, az ipari köz­pontokban és a vidéki nagyvárosok­ban kell összpontosítani. Állami erő­forrásokból, szövetkezeti alapon és az egyéni építkezések állami támoga­tásával a szénbányászat dolgozói számára mintegy 30 000 lakás építé­sét kell biztosítani. Javítani kell a megépülő lakások minőségét. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gondoskodni a meg­lévő lakóépületek megfelelő karban­tartásáról és felújításáról. Az állami tulajdonban levő lakások felújításá­ra és karbantartására öt év alatt mintegy 3 milliárd forintot, vagyis az első ötéves terv éveiben folyósí­tott összeg közel négyszeresét kell fordítani. A lakosság tulajdonában levő házak javításához is jelentős mennyiségű építőanyagot kell biz­tosítani. A városi lakosság ivóvízellátásának további javítását elsősorban a meg­levő vízművek bővítésével és részle­ges újjáalakításával, egyes területe­ken új vízmüvek létesítésével kell elérni. Űj közkutak és kis vízművek létesítésével megfelelő ivóvízzel ed­dig nem rendelkező községekben másfélmillió falusi lakost kell jó ivó­vízzel ellátni. Támogatni kell a la­kosság kezdeményezéseit a vízellátás­nak helyi erőből való megjavítására. A háztartási gázfogyasztók számát mintegy 40 százalékkal, a villany­fogyasztásba bekapcsolt háztartá­sok számát pedig mintegy 300 000-rel kell növelni. Meg kell javítani a közúti és vá­rosi közlekedést, elsősorban új autó- buszjáratok létesítésével. A városi közlekedést 140 db új, korszerű vil­lamoskocsi, 165 db trolibusz és 600 db autóbusz üzembeállításával kell fejleszteni. Mindenekelőtt Budapest közlekedését kell érezhetően megja­vítani. 9. Különös gondot kell fordítani a betegségek megelőzésére, az anya- és csecsemővédelemre, a lakosság körében leginkább elterjedt betegsé­gek leküzdésére. Az orvosi körze­tek számát mintegy 15 százalékkal kell növelni. Budapesten és a na­gyobb vidéki városokban az orvosi körzetekben fokozatosan szakorvosi ellátást kell megvalósítani. Hét új kórházat, új rendelő- és gondozóinté­zeteket kell létesíteni. A gyógyinté­zeti és szülőotthoni ágyak számát mintegy 7500-zal kell növelni, ezen belül a szülészeti és nőgyógyászati ágyak számát mintegy 800-zal. Fej­leszteni kell a szanatóriumokat. Az orvosok számát öt év alatt mintegy 2300 fővel kell emelni; 1960-ban 10 000 lakosra közel 15 or­vos jusson, különösen a vidéki ipari települések és a falvak orvosokkal való ellátását kell megjavítani. Ki kell szélesíteni a szakorvosképzést és továbbképzést. Fejleszteni kell a közegészségügyi és járványügyi hálózatot. A kórhá­zakban, klinikákon és szanató­riumokban meg kell javítani a bete­gek élelmiszer- és gyógyszerellátá­sát. A gyógyításban hasznosítani kell az orvostudomány legújabb eredmé­nyeit, tovább kell folytatni a nagy hagyományokra visszatekintő ma­gyar orvostudomány kutatásait, fő­ként -az ipari ártalmak és a fertőző betegségek megelőzésére, valamint a vérkeringési zavarok gyógyítása te­rén. Tovább kell javítani az ipari tele­pülések és üzemek egészségügyi helyzetét. Munka- és balesetvéde­lemre, valamint üzemi, egészség- ügyi — szociális létesítményekre öt év alatt több mint 1 milliárd forin­tot kell beruházni, másfélszer any- nyit, mint az első ötéves terv ide­jén. Biztosítani kell az üzemekben, (Folytatás a hatodik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom