Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-07 / 19. szám

SZABAD NOGRAD 1956. március A. Hírek Műszaki kör alakult már­cius 1-én a Salgótarjáni Acél­árugyárban. Az alakuló ülé­sen Lizsnyánszky Antal, a gyár főmérnöke mondott be­szédet. A kör egyik legfonto­sabb feladatául az alakuló ülés részvevői az egyes szakmai fel­adatok megoldása mellett a műszaki és fizikai dolgozók szakmai továbbképzésével való alaposabb foglalkozást je­lölték meg. ★ Tizennyolc százalékkal emelkedett egy év alatt me­gyénkben az az összeg, amit dolgozóink takarékba tettek. Ezzel egyidejűleg a nyere­ménybetétkönyvek száma 45 százalékkal nőtt; ★ Az alumínium ötletpályázat eredményhirdetését április J-én rendezi meg a Belkeres­kedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága. A díjnyerteseknek és a legjobb pályázati munkák beküldőinek külön meghívót és jegyet küld. ★ Többféle elsőrendű minősé­gű írógép érkezett az idén ha­zánkba. A legújabb típusú írógépeket a vevők a buda­pesti OFOTÉRT írógépszaküz- letében tekinthetik meg. ★ Buzgón készülnek asszo­nyaink a nőnapra. Rau-Albert- aknán az ünnepi gyűlésen négy asszony kapott emlékér­met jó munkájáért. Szoó elv­társnő. a megyei MNDSZ-el- nök: Kerényi Dánielnének, Pa­les Lajosnénak, Molnár Ist- vánnénak és Gregus Józsefné- nek adta át. ★ A salgótarjáni bölcsődék március elsejétől versenyben állanak egymással. A verseny célja: a gyermekek jobb ellá­tása és a tisztaság fokozása. Kiváló eredmények az Acélárugyári dolgozó nők ünnepi termelési hetén A Salgótarjáni Acélárugyár női dolgozói az MNDSZ kez­deményezésére a nemzetközi nőnap tiszteletére ünnepi hetet tartanak. Boro* Sándomé szerszám- készítő az eddigi átlagos 150 százalékos teljesítményét 170 százalékra emelte. Vilcsek Józsefné szerszámlakatos is kitűnt a hétfői délelőtti mű­szakban. Míg eddig átlagban 130 százalékot ért el, most 170 százalékra teljesítette napi tervét. A legszebb eredmény azonban Huszár Jánosné vil­lahüvely egyengető nevéhez fűződik, aki februárban állan­dóan 100 százalék körül moz­gott és most az ünnepi hét első műszakán 181 százalékra teljesítette napi előirányza­tát. -< Az olvasó kérdez - az illetékesek válaszolnak „■.a Ai Irén-bányából ki­szivattyúzott vízből nagy iszap-tó keletkezett Maconkán, mivel a meddőhányó nem en­gedi a vizet lefolyni a patak­ba. Ez egészségügyileg is ká­rog, de a sertéstartó gazdák­nak is nagy gondot okoz, mert az a veszély fenyegeti őket, hogy sertéseik belefulladnak az iszapba. Érdeklődtünk a nagybáto- ryi szolgáltató üzem vezetőjé­nél, Bencés elvtársnál, mikorra várható az eliszaposodott terü­let rendbehozása? Bencés elv­társ a következőket mondotta: „Még a nyár végén beszerel­tünk oda egy szivornyát, azon keresztül állandóan ömlött a víz a patakba, azaz csak öm­lött volna, ha egyesek, akik strandnak akarták használni ezt az eliszaposodott piszkos vizű területet, ezt mindunta­lan meg nem akadályozták volna; De megakadályozták. Egyszer a csövet tömték el, máskor el akarták fűrészelni stb. Végül is más módszerhez kellett folyamodni, mert ez nem volt megfelelő. Kiszállí­tottunk egy szivattyút és a tó­ból kiszivattyúzott vízzel a meddőhányó egy részét beszo­rítottuk az eliszaposodott terü­letre. Ezt a munkát csak a kemény tél állította meg, de amint az idő engedi, folytat­juk, míg a tó helye egészen töl nem töltődik. Az Irén-bá­nyából kiszivattyúzott víz el- vezetékéré medret készítünk, amelyben á meddőhányó mel­lett a víz majd a patakba öm­lik.” •k Dóbiás Péter szátoki olva­sónk kérte, járjunk közbe, hogy felülvizsgálják, jól van-e kivetve a jövedelem adója, mert ő sokkal többet fizet, mint más dolgozó paraszt, akinek hasonló mennyiségű és ugyanolyan aranykorona érté­kű földje van, mint neki. Kérésünkre a megyei tanács pénzügyi osztálya dolgozói megvizsgálták, jogos-e a pa­nasz és utána arról értesítet­ték szerkesztőségünket, hogy a panasz jogos volt, ezért a felülvizsgálat során 601 forint törlését rendelte el a megyei pénzügyi osztály. A HONTI „CSODAKÚT“ Hont község legforgalma­sabb helyén, a földművesszö- vetkezet előtti térségen a régi községi közkút helyére kb. egy évvel ezelőtt modern szivaty- tyús kutat építtetett a megye. Az új létesítmény tetszett min­denkinek, szépészeti szem­pontból nem is volt kifogás el­lene, s öröm volt nézni, miként ömlik a csövön keresztül ai víz — 2 hétig! Akkor azután „bedöglött“ a szerkezet. A ku­tat a vállalat egy évi garanciá­val építette, s ahhoz más nem nyúlhatott, csak saját dolgozói. A községi tanács értesítésére, néhány hét múlva kijött a köz­ségbe két munkás, akik né­hány órai munkával helyre­hozták a hibát s a kút ismét ontotta a vizet — 2 hétig! Ak­kor megismétlődött a történet azzal a változattal, hogy a 'kar­bantartó munkások csak egy hónap múlva látogattak el Honira. Eltelt az esztendő, s a kút néhány hónapos megsza­kításokkal időnként adott vi­zet, s olyankor a hontiak úgy jártak a csodájára, mintha va­lami természetfeletti jelenség volna a kút működése. Mindehhez csak néhány meg­jegyzést Milánunk fűzni. A kút időnként bekövetkező üzemzavarának kijavítása né­hány órai munkát jelentett csupán, de ehhez a munkához Salgótarjánból kellett Honira utaznia 2 szakmunkásnak, akik az ide-oda utazással két-há- rom napot töltöttek el. Ugyan­ezt a munkát a Honton lakó szakmunkások 30—50 forintért elvégezték volna, s a lakosság vízellátása körül nem lettek volna hónapokig tartó kelle­metlen fennakadások. A Kútépítő és Karbantartó Vállalat tehát a garancia vál­lalásával és azzal a kikötéssel, hogy a kúthoz csak a saját szakemberei nyúlhatnak, rend­kívül súlyos anyagi terhet vál­lalt magára, olyan terhet, amely helyes munkaszervezés mellett könnyen megtakarít­ható. Ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanilyen „csodakút“ van Drégelypalánkon és bizo­nyára más községekben is, ak­kor egy kis számtani fantáziá­val kiszámíthatjuk, hány jó kút létesítésére futná abból az összegből, amelyet a kútépítö vállalat elsősorban jó és hasz­nálható kutak építésével, má­sodsorban a karbantartás ész­szerű megszerzésével megtaka­ríthatna. Jó, korszerű kutakat kérünk a falv>aknak, de nem „csoda- kutakat!“ Zoltán Gyula Drégelypalánk yfféfjytzjftfaíSápí Legény Miklós: MHŐGMDASÁGI GÉPIK KARBANTARTÁSA „A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének és ezzel egyidőben a mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik döntő eszköze a munkafolya­matok nagymértékű gépesíté­se. A nagyüzemek fölénye a kisüzemi gazdálkodással szem­ben elsősorban abban mutat­kozik meg, hogy a mupka .ter­melékenységének nagyarányú növelését a termésátlagok és a terméshozamok állandó emel­kedését biztosítja a termelés sokoldalú gépesítése útján. A gépek munkája tehát forra­dalmasítja a mezőgazdasági termelést. De a mezőgazdasági gépek számának növelésével csak akkor érünk el teljes eredményt, ha gondoskodunk a gépek minél nagyobb mér­tékű kihasználásáról és azok üzemképességéről“ — írja a könyv előszavában Soós Gá­bor. Azért értékes Legány Miklós új könyve, mert részletes út­baigazítást ad, a nagyüzemi gazdaságokban használatos munkagépek javításáról. A könyv szerzője igyekezett összegyűjteni azokat a helyes módszereket, amelyekkel a mezőgazdasági gépeket legcél­szerűbben karbantarhatják. A hasznos útmutatásokat 32 ábra egészíti ki. (Ára: 15,50 forint.) j. Horváth László: „VIDÁM“ SERTÉSTEIYÉSZTÍS Nincs az a sertéstenyésztő, amelyik ne venné örömmel kezébe J. Horváth László Vi­dám sertéstenyésztés című könyvét. írója — mint mondja — töretlen úton járt, amikor arra vállalkozott, hogy részben oktató, részben vidító rajzok­kal, tanulságokkal teli szakmai, de ugyanakkor kellemes olvas­mánnyal szo’Hfcíló könyvet ír­jon. Szinte já­tékos módon tanulhat meg be­lőle az ember olyan fontos szakmai tudnivalókat, mint például a helyes takarmányo­zás, az ellések előkészítése, a hizlalás módszerei, a sertésis­tálló, süldőszállás kezelése. A 14 fejezetből álló és 167 ábrával illusztrált könyv nagy hasznára válik minden sertés- tenyésztőnek. Rendkívül nagy segítséget nyújt, a mindennapi munka sikeres elvégzéséhez. (Ára: 16,— forint.) A „néma tanítók66 tanítványa // A Addig éltem, most meg jól élek... (Szécsényi jegyzetek) // jóiműködo termelőszövetke­zetek, a tagság életszínvonalá­nak emelkedése jelentik a legjobb agitációt azok felé, akik tépelődnek, gondolkoz­nak, hogy megmaradnak-e az egyéni gazdálkodás mellett, vagy pedig ők is a jövő útját, a közös gazdálkodást válasz­szák. Sok ilyen középparaszt van a megyében ... Nem neihéz olyan termelő­szövetkezetet találni, ahol a tagok életét, jövedelmét nyu­godtan oda lehet állítani bár­melyik kö Ipparaszt elé: nézd, így élünk mi, ez a mi jöve­delmünk. Számold ki te is a jövedelmedet és döntsd el, melyikünknek van biztosítva jobban a jövője. Szécsényben járok s Jász­berényi Pál elvtárssal, a II. Rákóczi Tsz párttikárával meglátogatunk néhány tsz- tagot, hogy megtudjuk, hogy vannak, mint élnek. Varga Pálnál a készülő va­sárnapi ebéd jószaga fogad. Kedves, beszédes család. Var­ga elvtárs 50 éves. Magas, jóerőben lévő férfi. Rövid, sötétbarna hajában még kevés az ősz szál. — Hogy érzi magát a tsz- ben? — Nagyon jól — válaszol mosolyogva. Mosolya átragad ránk is. Viccelődve kérdezem: — Nem bánta meg a cse­rét? — Nem bizony! — mondja határozottan. — Ha megbán­tam volna, akkor 1953-ban ki­léptem volna. Jobb itt... Varga Pál 1951 februárjá­ban lépett be a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetbe 14 hold földdel. — Mi a különbség a mosta­ni és a régi helyzete között? Miért jobb most, mint egyéni­leg gazdálkodó középparaszt korában? — Addig éltem, most meg jól élek. FiíZBtC'. VESZ SIÓ s mutatja. Szépen felsorolva az évi jut­tatása, már az értékét is ki­számította. Harminckilenc ezer forinton felül van a )t)$4t évi jövedelme. A csalán 659 munkaegységet szerzett és erre kapták ezt a jövedelmet. Pedig ez még nem is jelenti a család teljes jövedelmét. Var- gáéknak ugyanis háztáji gaz daságukban tehenük, disz­nójuk, baromfijuk van. Ezt már nem is nagyon számít­ják, pedig hogy mást ne em­lítsek ezek közül, a sertés­állományuk 2 anya, 5 süldő, 7 malac. Két hízót ölt a télen és még adott is el egyet. — Mire fordította a jöve­delmét? — Két esküvő volt a múlt évben. Megnősült a fiam és férjhez ment a lányom. Ez bizony szép kiadást jelentett. Emellett azonban jutott még másra is. Renováltattam a házat, átcserepeztettem a tetőt. Boldog, megelégedett embe­rek, akik valóban megtalálták a felemelkedés útját. A II. Rákóczi Ferenc Tsz- ben nem az övé a legszebb jö­vedelem, s jópáran tudnak hasonlóról beszámolni. Garam- völgyi Ferenc, id. Galcsik Gyula, Bőviz Ferenc, Jász­berényi Pál szintén ugyan­ilyen életről tud beszámolni. Szívmelegítő dolgokat hall tőlük az ember. A legmeg- kapóbb, rám legalább is a leg­nagyobb hatást Rádi Ferenc bácsj sorsa tette. Valamikor 15 holdas közép­paraszt volt. Merészet gon­dolt: kitaníttatja a gyerme­Sokféle ember látogatja meg naponta a kisteredéi könyv­tárat. Az 1580 kötet könyv kö­zött öregek, fiatalok egyforma érdeklődéssel kutatnak, válo­gatnak. Néha, sajnos, a gyer­mekek kevés sikerrel, mert a könyvtárban az ifjúsági könyv a legkevesebb. Van, aki né­hány perc alatt megtalálja a megfelelőt, de olyan is akad, aki félóráig is keresgél a köny­<r/r \ Jh Öv v ' fc -':h ^ r* vek között. Előre bocsátom, ezt nem rossz szándékkal mon­dom, hanem csak .azért, hogy különbséget tegyek az olvasó­típusok között. Ilyen „bogará­szó“ ember Tóth Márton bá­csi is, aki már a 66. életévét tapossa. Ö a könyvtár tudomá­nyos könyveinek olvasója. Nincs olyan alkalom, hogy egy-egy szépirodalmi könyv mellé ne vinne valamilyen tu­dományos művet is. De kérdezzük meg őt, ho­gyan nyilatkozik a könyvtár­ról és a könyvekről: — Tavaly előtt, amikor elő­ször meghallottam, hogy köz­ségünkben. is alakul könyvtár, nagyon megörültem. Ha jól emlékszem, hetediknek irat­koztam be. A könyvállomány bizony kevés volt még akkor és sajnos, az olvasótábor nö­vekedésével, ma sem elégíti ki teljesen a közönség igé­nyéit. — A tudományos könyveket nagyon szeretem, főleg azokat, amelyek a materializmussal foglalkoznak. Kíváncsi ember vagyok, minden érdekel, afni új. De a régi dolgokat is szíve­sen böngészem. „A vallás ke­letkezése“ című könyvnek olyan érdekes a gondolatme­nete, hogy bizony sokszor alig tudtam letenni. Míg mások a kályha melletti pipázgatásban lelik örömüket, szórakozásu­kat, én az olvasásban. — De biztosan szépirodalmi könyveket is olvas? — Természetesen. Nagyon szeretem a történelmi regénye­ket. Van olyan könyv — mint például az Egri csillagok — amelyet már gyermekkorom­ban olvastam, de szívesen for­gatom most is. Szeretem a vi­lágirodalom klasszikusait is. — És melyik könyv tetszett idáig a legjobban? — Hát bizony, ezt nem tud­nám megmondani. Olyan sok jó könyvet olvastam már, hogy egyet sem tudnék kiválasztani közülük. Még gyermek vol­tam, természetesen a kalandos történeteket bújtam. Azonban ahogy az ember öregszik, úgy változik a gondolatvilága, a felfogása az életről. Én szerin­tem éppen ez a célja a könyv­nek, hogy megismertesse ve­lünk a múltat, a jelent és. irányt mutasson a jövőbe. — A jövőben is főként a tu­dományos könyvek olvasója marad? — Igen. Szeretném tovább gyarapítani ismereteimet. Ez olyan dolog, ha valamit az ember elkezd, azt igyekszik befejezni. Evés közben jön meg az étvágy, tartja a köz­mondás. Hát valahogy én is így vagyok az olvasással. A klasszikus mesterek azt tanították, hogy a 'köny­vek néma tanítók. Ezek a né­ma tanítók azonban csak akkor érik el céljukat, ha sokan „meghallgatják“ őket, ahogy ezt Tóth Marci bácsi teszi. Megjelent »Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle most megjelent száma vezéreitkfcében méltatja a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának történelmi jelentőségét. A lap második szerkesztőségi cikke a mag var — szovjet barátság hónap­ja alkalmából a szovjet és a ma- qyar nép barátsága és a prole- tárinternacionallzmus kérdéseivel fog la Ikozlk. Pécsi Ferenc az üzemi kollek­tív szerződések jelentőségéről, s az 1956. évi kollektív szerződé­sekkel kapcsolatos feladatokról ír. Markója Imre cikkének címe: Szocialista törvényesség és osz­tályharc. Soós Gábor a mezőgaz­daság gépesítésének főbb, kérdé­seit tárqyalja. Székely Endréné írása a magyar neveléstudomány helyzetével és feladataival fog­lalkozik. Hans Kaufmann Hein­rich Heinéről ír a költő halálá­nak 100. évfordulója alkalmá­ból. keit. Úgy is lett. Mire azon­ban a gyerekek végeztek az iskolával, a 15 hold földből csak 3 maradt. Most 74 éves. Csendes, jómozgású, nagy- bajuszú bácsi, a pipa ritkán hiányzik a szájából. Szívesen, jószívűen beszél, jó hallgatni. Felsorolja, hogy mi mindent kapott osztáskor. Számolgat­tunk. Az ő jövedelme is meg­haladja a havi 1000 forintot. És ebben nincs benne a két hízó, amelyet eladott, pedig ezért, amint maga is mondja, közel 8000 forintot kapott. Érdemes elgondolkodni, hogy milyen lenne a sorsa, ha meg­marad a 3 'holdja mellett. 1952 óta tsz-tag. Ör a tsz ud­varán és nagyon elégedett, nagyon boldog. Egyénileg dolgozó közép­parasztokhoz indultunk ezután Jászberényi Pál elvtárssal. Velenczei Ferenchez nyitunk be először. 43 éves, zömök, vállas férfi. Borotvált, kerek arca nyugodt, fekete haját hátra fésüli. Érdeklődöm: hogy él, milyen tervei vannak? — Meg vagyunk, nincs sem­mi bajunk — kezdi nagyon távolról. A felesége is bele­kapcsolódik a beszélgetésbe, de így is vontatottan hala­dunk. Végre Velenczei Ferenc rászánja magát. — Nem tagadom, annyi a jövedelmem, mint amennyi a megélhetéshez kell. Ha az állattenyésztés különösebben be nem vág, akkor így vagyunk. Kilátástalan ez az élet, csak máról holnapra tart, látják ezt ők is. Félszemük a termelő- szövetkezeten van. Tudják, hogy mi folyik a tagok háza- táján. Ma még azért a régi élet rabja. Még akkor is, ha látja, hogy milyen törpe „ez a világ“. Már nézegeti a terme­lőszövetkezetek alapszabályát, de közben arról beszél, hogy tervei vannak erre az évre, megmarad szűk világában. — Több gonddal, talán ne­hezebben élek, mint a tsz tag­jai; Ha a megélhetés után marad valami pénzem, az állattenyésztésből marad. Nem sok ez Elgondolkozik, amikor eze­ket mondja. így hagyjuk eb­ben a gondjában ... Varga Béla portáján kopog­tatunk ezután. Negyvenhat éves. 9 holdas középparaszt. Amikor az után érdeklő­döm, hogyan él, milyen a jö­vedelme, kitérően válaszol: — Nem szoktam én jegyez­ni, írni a jövedelmet. — Vettünk ruhát, télikabá­tot — veszi át a szót szapora beszéddel a felesége. Jól élünk, nincs bajunk. Nem akarnak számolni, A Propagandaanyag Terjesztő hírei — Szikra kiadásában füzet alakban megjelent a Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusának címmel N. Sz. Hruscsov kongresszusi be­széde. — Titokzatos Mihailé címmel az Érdékes Könyvek sorozatában két kötetben megjelent Kaszu- mov és Szeidbejii izgalmas par­tizánregénye, amely a Trieszt környéki szabadságharcosok éle­tét és harcait mutatja be. — A magyar—szovjet barát­ság hónapja alkalmából megje­lent az MSZT kiadásában Gömöri Endre: A Szovjetunió a békéért — 1955. című politikai ismerte­tése, — N. A. Buiganyin és N. Sz, Hruscsov indiai történelmi láto­gatásáról az Országos Béketanács kiadásában érdekes, képes füzet jelent meg. hogy mennyi a jövedelmük. Maguknak sem merik be­vallani, hogy az összehasonlí­tás a tsz-tagoknak kedvez. ,j — Jobb így, mert évközben is van pénzünk. — Miből van a pénz? — Tehénből, baromfiból, kertből. Szívesen megfeledkeznek arról, hogy ugyanez a jövede­lem megvan a tsz-tagoknak is. Amikor erre figyelmeztet­jük, az asszony megint a ma­gáét kezd . — Az idén a kerítést is rendbehozatjuk ... Azután csend van, s érezni, hogy ők a maguk útján ma­radnak, bár talán látják, hogy a másik oldalon, a tsz-tagok- nál, gondtalanabb az élet. biz­tatóbb a jövő. Sok van ezek között az embe­rek között olyan, aki már messzebbre jutott, mint Velen­czei Ferenc, vagy Varga Béla, aki okos szóra, hathatós ér­vekre felcserélné egyéni gaz­daságát a tsz-tagsággal. Egyik előbb, másik később, de vala­mennyien a termelőszövet­kezetben fogják megtalálni a boldog, gazdag jövőt... A faluban ma már minden kis- és középparaszt útja a szövetkezet felé vezet. Molnár Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom