Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-24 / 24. szám

1936. március 24, SZABAD aSgbXd 5 Végezzük el időben az őszi szántások simítózását Az őszi mélyszántás a tél folyamán hatalmas mennyisé­gű csapadékot gyűjtött össze. A tavaszi felmelegedés és a szél hatására bekövetkező pá­rolgással ez a csapadék kárba vész, ha idejében nem gondos­kodunk a megőrzéséről. Erre a célra a legalkalmasabb talaj­művelő eszköz a simító. A simító nagyüzemi gazda­ságainkban nélkülözhetetlen talajművelő eszköz, mért a fű­kaszálógépek és a különféle aratógépek csak simítóval el- munkált, egyenletes talajfel­színen végezhetnék eredmé­nyes és jó munkát. A simítózásra legjobban mégfelel a Viljamsz által ké­szített talajsiraító. De ennek hiányában házilag is könnyen készíthetünk 60X60 centimé­ter vastagságú és 1,5 méter hosszú gerendákból simítót. Az elkészítésnél ügyelni kell arra, hogy a simító jól idomul­jon a talaj egyenetlenségeihez. A simító az első tavaszi ta­lajművelő eszköz. Mihelyt a föld teteje pirkad. amikor még más talajművelő eszközzel dolgozni nem lehet, a simító­zás már rendszerint megkezd­hető. Az elsimított talajba néhány, nap múlva megindul­hat a vetés. A korán elvetésre kerülő növényeknek a simítod kívül más talajelőkészítő mun­kára nincs is szüksége. A simító munkája gyors és eredményes. Ügyszólván na­pok alatt elő tudjuk állítani az apró morzsás, porhanyóé talaj­takarót. SZARVASMARHA-TtlyiYtSZTESülV’K FEJLESZTÉSÉNEK «Ni IDŐSZERŰ KÉRDÉSE Irta: Márkus József, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (Befejező közlemény) Az F bikák köztenyésztés­be vitele fölötti megütközés ál­lítólag a benne rejlő nagy kockázat miatt jelentkezett. Kockázat nélkül nincs tenyész­tői munka és ebben az esetben meg vagyok győződve, hogy semmivel sem nagyobb a koc­kázat, mint amekkorát a ma­gyar tarka állomány fajtiszta tenyésztése rejt magában. Azt, is felhozták, hogy a ma­gyar . paraszt konzervatív és vajon mit fog szólni, ha a dán bika után elsősorban színező­désre, de talán formára is, az eddigitől eltérő utódok szület­nek. Erre már konkrét választ tudok adni, mert akadt már olyan egyénileg gazdálkodó, aki hoszú kilométerekről vezette be Balassagyarmatra a tehe­nét, „azért — úgy mondta —, mert dán bikától szeretne neki magot”. Érsekvadkerten több- azör előfordult, hogy az insze- mináló útját járó Görgey Bé­lát. a Balassagyarmati Mester­séges Termékenyítő Állomás igazgatóját azzal fogadta vala­melyik gazda, hogy a dán bi­kától hozott-e ondót. Amikor az volt a válasz, hogy ma nem, csak holnap, a paraszt azt fe­lelte, hogy akkor most ő elve­zeti tehenét és majd holnap új­ra elhozza, mert okvetlenül a dán bikától szeretne borjút. i Fedprinst Nógrádban nem­csak az állattenyésztési igazga­tási szervek, hanem a gazdák is igen-igen becsülik és működé­sétől nagyon sokat bárnak. A bikához való ragaszkodás nem propaganda eredménye, hanem reális számítás folyománya. Nógrádban is tejzsírszázalék szerint fizetik a tejet, azonkí­vül sok nógrádi paraszt rég­óta foglalkozik bikaneveléssel és így a gyakorlatból tudja, hogy a tenyészbikák átvételi árának megállapításakor az anya nagyobb tejzsírszázaléka alapján korrigálják a tejelési eredményt és növelik a bika átvételi árát. Bármely munka, hogy ered­ményes legyen, lelkes híveket, fanatikus végrehajtókat kíván. Nógrádban nálunk ebben nincs hiány. Nemcsak Milos László, az állattenyésztési osztály ve­zetője és szőkébb gárdája, a Balassagyarmati Mesterséges Termékenyítő Állomás dolgo­zói,. az állatorvosi apparátus, hanem a megyei és az érdekelt járási tanácsok egészükben, nemkülönben a megyei és já­rási pártbizottságok szilárd el­határozással állanak mellet­tünk. ( Reméljük, most már hama­rosan oda jutunk, hogy a jó eredmények nyomán nőtt öröm sarkall bennünket a további munkára, ügy vélem, hogy há­romféle keresztezési próbálko­zás között kimondatlanul is ki­bontakozik a verseny a leg­nemesebb formájában és ak­kor már lehet nyíltan bírálni. Addig azonban, amíg még itt tartunk, ahol tartunk és a kez­det nehézségeivel küszködünk, csak olyan kritikát kérünk, amely — ha lehet —* a mosta­ninál is nagyobb fanatikusokat formál belőlünk. A szécsényi járás termelőszövetkezeteinek kukoricatermesztési terveiről Járási tanács mezőgazdasági osztályán befejeztük a terme­lőszövetkezetek éves termelési terveinek megerősítését. A tervek számadatainak össze­sítése tükörképet ad a meg­erősítő bizottság pozitív és ne­gatív munkájáról. A múlt évben a termelőszö­vetkezetek szántóterületük 6,4 százalékán termeltek ku­koricát. Ezáltal több tsz-ben komoly nehézségek voltak a hizlalás és a tejtermelés te­rén. A szövetkezetek vezetői okultak a hibákból s ez évben jelentősen növelték a kukorica vetésterületét. Például az endrefalvi Béke Tsz a szántóterület 15,4 száza­lékán termel kukoricát. Ugyanígy cselekedtek a pili- nyi Dózsa s a karancssági Al­kotmány Tsz-ek vezetői is. A járás szövetkezetei 30 katasz- trális holdon heterózis, míg 60 katasztrális holdon rövid tenyészidejű kukoricát ter­melnek szerződésesen. A szö­vetkezetek a vállalatnak le­adott termés utón mintegy 413 mázsa morzsolt kukorica több­lethez jutnak, ami jelentősen emeli az abraktakarmány ala­pot. Az eredmények mellett ko­moly hibák is találhatók. A járás 16 termelőszövetkezete főnövényként 367 katasztrális hold földön termel kukoricát s 10 katasztrális holdon má­jusi másodvetésú kukoricát. Ez a vetésterv az össz-szántó- terület 12,3 százaléka. A száza­lékos megoszlás szövetkezeten­ként különböző. Általában a fejlett állattenyésztés­sel bíró szövetkezetek ve­zetői követték el a legna­gyobb mulasztást. A varsányi Dózsa az össz- szántóterület 6,8 százalékán termel kukoricát. Nem kielégí­tő a vetésterület növelés a zsunyi Dózsában s a ludányha- lászi Alkotmányban sem. Ha a tervezett állatállo- mány részére szükséges ab- rakféleségek mennyiségét vizsgáljuk, kitűnik, hogy több vagonra tehető az egyéb gaz­dasági és ipari abrakhiány. Az abrakhiányt enyhíteni lehetett volna, ha megfelelően növelik a kukorica vetésterületet. A mulasztásokért a legnagyobb felelősség a mezőgazdasági osztály felelős munkatársait terheli. A fogyatékosságok kiküszö­bölésére nagy lehetőségek vannak. A napokban végeztünk egy olyan számítást, amely szerint, ha a terve­zett kukoricatermés átla­gokat legalább 2 mázsával tudjuk emelni — ami já­rásunkban nagyon is le­hetséges — takarmány- mérlegünk egyensúlyát minden nehézség nélkül helyre tudjuk állítani. A gépállomás! mezőgazdászok segítségével fokozni fogjuk a szakpropagandát. El akarjuk érni, hogy minden területet a központi készletből rendelke­zésünkre bocsátott Övári 5-ös hibrid kukoricával vetünk be. A legtöbb szövetkezet is­tállótrágyázott, őszi mélyszán­tásba veti a kukoricát. Pi- linybsn, Rimócon tavaszi szántásba muszáj vetni a ku­koricát. Ezeken a helyeken nagy gondot fordítunk a jó vetőágy elkészítésére. A gépállomások ncgyzet- bevető-géppel segítik a szövetkezetek kukoricater­mesztését. Egy-egy gép 130—140 kataszt­rális hold földbe veti el a ma­got, hogy a keresztbe-hosszá- ba váló műveléssel, gyommentessé tegyék az ültet­vényeket. A négyzetes vetés népszerűsítése végett a kihe­lyezett mezőgazdászok részére mintabemutatót tartunk. így minden feltétel megvan ahhoz, hogy a vetésterület 50 százalé­kán a négyzetes vetési mód­szert alkalmazzák. A szécsé­nyi II. Rákóczi Tsz-ben kísér­letképpen bevezetjük a Kol- bai-féle ikersoros kukorica termelést. Nagy Imre fóagronómus ~o— Kiemelkedő eredmény A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban hatalmas eredmény született az árvíz- védelmi műszakban. A mű­vezetők már jó előre felké­szültek a termelésre, megerő­sítették azokat az üzemrésze­ket, melyeknek kisebb telje­sítménye hátráltatta volna a műszak sikerét. Vasárnap a gyár tíz műhelyében dolgoz­tak olyan eredménnyel, amely csak a felszabadulási verseny- lendület hatására jöhetett létre. A műszaki vezetők a legjobb dolgozókkal keltek . versenyre a munkapadok, a | gépek, a kúpolókemencék mellett. Kovács László és Kakuk József formázó 175 százalékos teljesítményt ért el, míg Kurts Ferenc köszö­rűs 273 százalékos eredmé­nyével szárnyalta túl őket. Az árvízvédelmi műszak értéke­lése azt mutatta, hogy ezen a napon az április 4-i ver­senyműszak legkiemelkedőbb eredményei születtek meg. A szokásos 260 tűzhely helyett 305 darab tűzhely készült el, s a műszak termelésének ér­téke jóval meghaladta a 100 000 forintot. Osszeszorult a szívem, amikor hallottam és olvastam, milyen veszély fenyegeti szülővárosomat, Baja városát és környékét. A bajai posztógyárat, amelyért az apám az egész életét adta. Több éve salgótarjáni vagyok, de úgy éreztem, Bajára hív özvegy anyám, kis testvéreim, a gyár, az élet védelme. Kértem az igazgatómat, hogy egy hétre kaphassak szabadságot. így lettem szemtanúja a hőstettek sorozatának, így vállalhattam egy kis részt abból a gigászi küzdelemből, ami még most is folyik az életért, az emberekért. A vonat robogott velünk Baja felé, de úgy éreztük mindig, mintha csiga­háton utaznánk, mert sdkan jöttünk haza az ország különböző részéből, régi otthonunk segítségére. Amikor leszálltunk a vonatról, meg­lepően hideg volt, amit a régi ismerő­sök azzal magyaráztak, hogy ha kimész a Dunára, meglátod a 10—15 méteres jéghegyeket, az hűti le a levegőt. Mégis minél jobban haladtam a város felé, mindig jobban éreztem a meleget. Igen, felmelegített, hogy láttam az egész or­szág erejét, a szocialista társadalom erejét. Ott volt Mis'kolc és Sztálinváros, ott volt Eger és Salgótarján a Vihar­sarok hősmúltú kubikosaival. A száz és száz gépkocsi dübörgéséből az ország, az egész magyar nép szívdobogását le­hetett érezni. Még biztosabban vert ez a nagy szív, amikor a szovjet elvtársa­kat megláttuk kétéltű „harckocsihajóik­kal“. - • Ne „TEFU 33" 'agy veszteségeknek voltam szemtanúja és általában a szegényebb emberek vályogból, vert falból épült házai váltak a jeges áradat romjaivá, őket érte a legnagyobb kár. Sok a bánat és a könny errefelé, de érezni lehet az emberék szavaiból, hogy bíznak a párt, a nép, az egész ország erejében és támogatásában. Azt mond­ják: az életünket megmentette az or­szág, biztosan segíteni fog abban is, hogy mielőbb letöröljük a könnyéket. Amint Bajárit értem, jelentkeztem a városi pártbizottságnál beosztásért. El­mondták az elvtársak, hogy a Posztó­gyár és a kötnyékén elterülő lakótelep védelme igen fontos, oda menjek! A harc folyt éjjel-nappal, és itt ért az első örömteli büszkeség. Éppen a homok­zsákokkal voltunk elfoglalva, amikor egy gyerekkori barátom odaszól a gát másik szakaszán a Csepel-gépkocsi „pilótájának“ — ■mert a gépkocsivezető­ket itt így nevezik. — Szákikám, hány napja van a vo­lánnál? Hová való? — Salgótarjáni vagyok, elvtárs, és 5 napja nem tudok egy jó vetett ággyal összetalálkozni. De megyék a követ­kező fuvarért, hátha előbb jutunk ágy­ba egynéhány ezren. . Ezután még büszkébben mond tam régi ismerőseimnek, aiklik megkér­deztek — hogy vagy, merre élsz, hol laksz! ~ Salgótarjánban! A második jóleső érzésre legyen büszke a 33. sz. Autóközlekedési Válla­lat valamennyi becsületes dolgozója. Amikor hazaértem, özvegy édes­anyám és testvéreim Nosztáni Ilonka 7 éves szeremlei kislányt vígasztalgattak. — Ne félj, Iloiika, jó lesz minálunk. Te leszel a mi kis testvérünk, megtalál­juk a többi testvéredet, meg anyuká­dat is! Ilonka, amint letörölte a könnyeit, el­mondta, hogy 12-en vonnák testvérek, a legkisebb 2 hetes, és ahányon van­nak, annyi felé. Napák múltak el és közben megtör­tént a boldog viszontlátás az édesanyám kis szobájában. Nem lehet leírni, csak átérezni, amikor Ilonka és könnyektől patakzó szemű édesatyja egymás kar­jaiba repültek. A boldog percek után megkérdeztem: Nosztáni elvlárs, hogy maradt el a családjától? — Ennyit mondott: Tudja elvtárs, én láttam, hogy hős katonáink felsegítették a gyereke­ket az autóra és azért igyekeztem a teheneket menteni, mert van egy 2 he­tes Lacikánk és annak kell a tej. Ami­kor meg biztonságban volt már a jó­szág és Ilonka lekiáltott az autóról — apukám, siess utánunk a Bimbóval —, és odanéztem, hogy milyen számút autó­val mennek az enyémek? De csak a nagybetűket és nagy számokat láttam. Annyit, hogy „TEFU 33.“ NÓTÁS ISTVÁN, Salgótarjáni Szolgáltató Vállalat dolgozója. Tf'lt itten egy ember, nem is olyan régen ^ Nagy híre volt néki a palóc vidéken Palóc Dudás volt az, ahogy emlegették Dudása a tájnak azt a teringettét. Volt aki szívesen hallgatta dudáját Ki öröme sít vette zajos bölcs nótáját - De volt ám olyan is, aki nem szerette, Mert a hibájáért duda szájra vette. Strófáit ő maga csinálgatta mindet Mert járta a várost, falut, hegyet, völgyet. Járta ő a bányát, a gyárat, a rétet, Hivatalt, üzletet, fel és az alvéget. Hivatalos volt ő mindenhol a lelkem Dudáján meg ez állt: igaz, bölcs nagymester. Mester volt az bizony nem is akár milyen Azt tartotta, ha csak meghal, akkor pihen. Addig szaporázza lépteit e tájon Még egy hibát talál nógrádi határon Már azt hittük meghalt, le is mondtunk róla, Egyszercsak a minap megállt az ajtóban. Örömmel fogadtuk, asztalhoz kísértük S tollal a kezében nagy munkára kértük, írja meg, harsogja, dudálja világgá Mi bántsa e földnek palóc lakosságát. A mi Palóc Dudásunk így kezdte sorait: Nyomban tisztítani kell Tarján utcáit Nem méltó a piszok Tarján hős nevéhez Hogy ez így rosszul van, az bíz nem kétséges. Lehet ezt eltűrni bosszankodás nékül? Jó hogy a sok csillag nem hull le az égről A városi tanács felelős Turjánért A megyei székhely szép tisztaságáért. Nekem úgy tűnt mostan, mikor visszajöttem Hogy egy rút, gazdátlan helyre keveredtem Itt pocsolya, ott por, vagy megfagyott sár van Tisztaságnak, rendnek nyomát sem találtam. Vagy ne bosszantson-e olyan eset éppen Hogy öt fillér híján így állnak elébem: Nincs! Nem adunk semmit! — mert kevés a pénzemX De ha visza járna 5 fillér, csak nézzem. Hát ez nem eljárás, akár ki is mondja Viszont az embernek van, még sok más gondja Helyi járat késik, nem számíthat rája, Sokszor az ember csak bosszankodva várja. Az SZTK rendelőnél letaposva a park A imozi előtt meg csupa olajhabarcs. Ez csak ízelítő, megmondom előre, De mindent felrovunk a közeljövőben. Amit itt elmondtam a fele sem tréfa Dorgálás jár ezért, nem pedig‘bokréta. Olvasóm, ha látod a napi hibákat 4 írd meg azt minekünk a Szabad Nógrádinak. Dudám hangját hallod minden szombat reggel S lesz ki azt kiáltja: a hajam ereszd el! Kezeljék kíméletesebben bányászaink a csilléket! A felszabadulási verseny so­rán hős bányászaink rendsze­resen túlteljesítik terveiket, s nagy mennyiségű többletsze­net küldenek felszínre. Terv­túlteljesítés azonban csak ott lehetséges, ahol elegendő üres csille áll rendelkezésre. Ezért a bányák műszaki vezetőinek, az osztályozok és a gépműhe­lyek dolgozóinak igen fontos feladatuk, hogy a csillemozga­tás meggyorsításával, a hibás csillék kijavításával biztosít­sák az üresellátást. Ez első­sorban a zagyvái és a kistere- nyei üzemegységeknél jelent nagy gondot, mert ezeken a helyeken különösen kicsi a csillepark. A Salgótarjáni Szénszállító- és Szolgáltató-üzem dolgozói iparkodnak megfelelni a foko­zott követelményeknek. Műn, kánkat azonban megnehezíti az, hogy sokszor tömegesen kerülnek javításra olyan csil­lék, amelyek meghibásodását el lehetett volna kerülni. Egyes bányaüzemeknél ugyan­is az alapközléken, vagy más helyeken a húzatást nem az előírt módon végzik, hanem a lakatkapcsokat a csillék ajta­jára, vagy a fogantyúra akaszt­ják. Emiatt sok csille megron­gálódik. De ez a helytelen módszer a dolgozók testi ép­ségét is veszélyezteti, hiszen ilyen esetekben a fogantyú he­lyett a csille tetejét fogják, amiből már több súlyos kéz­sérülés származott, Csillejavító műhelyeink ne­hezen tudják beszerezni a ja­vításhoz szükséges, legtöbbször drága, külföldi eredetű fa­anyagot. Arra kérjük hát a bányák dolgozóit, hogy a hu- zatást az előírt módon végez­zék, kíméljék a csilléket! Ez nemcsak a népgazdaságnak előnyös, hanem nekik, maguk­nak is, mert ha kevesebb csil­le esik ki javítás miatt a for­galomból, jobb lesz bányásza­ink ürescsille-ellátása, így töb­bet termelhetnek, s emelkedik a keresetük; Lugosi Ferenc üzemvezető >■ • *■ Bőséges árukészlet varia a megrendeléseket a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállahtnál A Nógrád megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat az idén különös gonddal készült fel a tavaszi idényre. Raktárainkat kiegészítettük, bőséges készleteket szereztünk be; Legfontosabb árucikkeink a következők: Ásó, kapa, lapát, gereblye és az összes mezőgazdasági szer­áruk, szegek (minden méretben), ráfvas, patkóvas, kerítésfo- nat-betét, kerítésoszlop, kerékpár, kerékpárköpeny és tömlő, Dongó segédmotor, villamos háztartási hűtőszekrény. Ezek a cikkek korlátlan mennyiségben kaphatók vállala­tunknál. De a közönség csak akkor juthat hozzájuk, ha a föld­művesszövetkezeti boltok és az állami kereskedelmi vállalatok üzletei időben beszerzik az árukat. Ha ez nem történik meg, akkor az árukészletek vállalatunk raktáraiból nem kerülhet­nek ki a bolthálózatba, pedig a közönségnek szüksége lenne rájuk, különösen a mezőgazdasági szerárukra. A tavaszi munka sikerét is befolyásolja az, hogy kiskereskedelmünk mennyire készül fel a fogyasztók kívánságainak kielégítésére. Kallus Béla igazgató-helyettes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom