Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-01 / 9. szám
« S/AßAD AfH.RAll 1956. február 1. ÉLETMENTÉS Szombat este ... Egymás Titán térnek haza a bányako- lónia lakói a murikából. Mozgalmas az élet mindenütt, csak Páliczáéknál sötét az ablak, Odabenn a szobában, Pa- licza József nyitott szemmel fekszik az ágyon. Felébredt, pedig aludni szerelne még, hiszen 16 órás munka vár rá a vízválasztói palahányón. Éjszaka a rendes műszakját dolgozza le, vasárnap délelőtt pedig visszaadja egyik társának azt a műszakot, amelyet disznóvágás miatt cserélt vele nemrégiben. Forgolódik, forgolódik, de sehogy sem megy az alvás. Most mit csináljon? Jó lenne beszélgetni, de körülötte már álomba szunnyadt a család: felesége, kislányai, Kati és Évike, meg András, a 10 éves kisfiú. Nem zavarja hát a pihenésüket, inkább csendesen felkel, összekészülődik, búcsúzóul megnézi, betakaróz- tak-e jól a neki oly kedves elvók, aztán lábujjhegyen kilopakodik a lakásból. Majd csak talál valahol beszélgető- társakat, akikkel eltelik az idő, amíg megérkezik a fél 10-es személyszállító villamos ... A fatelepi őrháznál már többen várakoznak, Palicza József is beül közéjük, beszélgetnek. Könnyen _ telik nz idő, hiszen érdekes gondolatokat cserélnek, ki a munkáról, ki a családról beszél, még a malac áraik is Szóba kerülnek. Közben jelzés jön, valaki megjegyzi: „Na, elindult a baglyasaljai személy." Helybenhagyólag bólintanak, aztán folytatják a beszélgetést. Megint csörög a telefon, de csak akkor figyelnek fel, amikor Varga Mihály- <né forgalmi őr kétségbeesve leteszi a kagylót, s izgatott, sírás hangon mondja: — Jaj, azt jelzik a vásártérről, hogy a vasötvözetgyári szerelvényről leszakadt 6 megrakott talbot... Eltépte a sínsarut is és erre tart. — Pontosan neki a baglyost személynek — döbben rá szinte egyszerre mindenki. Elhallgatnak, megmerednek az emberek. Odakinn csattogás, dübörgés hallatszik: jönnek az elszabadult talbot-k. Palicza József felocsúdik. Lecsapja kis ételes csomagját, felszakítja az ajtót és kirohan. — Ne menj fel rá - hallja maga mögött a kiáltást, de rá se hederit. Lélekszakadva rohan a szerelvény után, elkapja az utolsó kocsit, felkapaszkodik. Mászik a fék felé, végre eléri, megrántja — semmi, A fék nem fog. Száguldanak a kocsik tovább, neki a Jakobi-kanyarnak, ahol munkába készülő, mit sem sejtő bányászokkal telve közeleg a személy. Palicza leugrik, tépi szaggatja a legközelebbi kerítést, s hóna alatt a deszkákkal, rohan ismét a kocsik után! Rakja eléjük a sínre a fát. Csikordul a kerék, roppan a deszka, megremegnek a kocsik, csúszni kezdenek. aztán — ó. micsoda megkönnyebbülés ez Palicza Józsefnek — lassan, lomhán megállnak. Epven 200 méterre a baglyasi villamostól... Hűvös van, Palicza József mégis a homlokát törülgeti zsebkendőjével. Nem csfida! Körülveszik az emberek, kezét szorongatják. egyszerre beszél mindenki. De ő mindjárt búcsúzkodik is, megy a munkába. Nem hallja már, amikor megtárgyalják, hogyan szabadultak el az elégtelen biztosítás miatt a kocsik, nem hallja, hogyan bírálják a bányászok kömény, felháborodott szavakkal a Vasötvözetgyárat, amelyet hiába szólított fel többször is a Szolgáltató a talbot-k gondosabb javítására, mégsem vezették be a láncos biztosítást. Találgatják, hogy ez a szerelvényszakadás — amely könnyen súlyos balesetté. válhatott és emberéletet követelhetett volna, ha Palicza József önfeláldozóan nem lép közbe —, vajon elegendő figyelmeztetés lesz-e a Vas- Ótvözetgyar vezetőségének arra, hogy végre megfelelően megoldja a talbot-k üzembiztonságát ? Palicza József ekkor már odakinn a Vízválasztón elkezdi napi munkáját, egymásután üríti a meddővel megrakott, csilléket. Úgy viselkedik, úgy dolgozik, mint máskor. Szerény, akárcsak néhány nappal később, amikor ott áll dolgozótársai gyűrűjében, az üzem vezetősége megköszöni bátor, gyors közbelépését és átadja neki a tröszt igazgatóságának pénzjutalmát. A pénznek bizony helye van a kis családban. Palicza József mégsem a jutalomnak örül elsősorban, hanem annak, hogy sikerült... Sikerült megállítani a rohanó veszedelmet, sikerült megakadályozni a szerencsétlenséget, s egyetlen Évike, Katika, Bandi sem siratja édesapját. Neki, a gyermekeinek élő, melegszívű apának, ez a tudat a legnagyobb, legszebb jutalom. „DÜBÖRÖG A „ ... Somoskőújfalut, Ka- rancsalját, sőt Salgótarján északi részét is ki kell üríteni! Több helyen megrepedt a hegy, tűz tört föl, hatalmas felszökő forrás keletkezett. Reng a hegység, — új vulkáni kitörést várhatunk!" Salgótarjánban és a környékbeli községekben lépten- nyomon halljuk ezeket a rettenetes híreket. Kereskedésekben, az utcán megállítják a geológust, a bányászt, hogy mit szólnak az eseményekhez, mivel magyarázzák azokat? A szakértők elmondják, megmagyarázzák a Karancs földtani felépítését. — Sok millió évvel ezelőtt a kőzetolvadék benyomult az üledékes rétegek közé. megemelte azokat, de nem tört a felszínre, vagyis a Karancs nem volt sohasem igazi vulkán. Nem volt lávaömlés, mint a Mátrában vagy mint a bazalt fennsíkon Sal- góbánya környékén, tehát vulkáni megújulásról sem lehet szó. — Szerintük tehát semmi alapja nincsen a rémhíreknek. De biztos, ami biztos! A Szénbányászati Tröszt főgéo- lógusa, Tőzsér elvtárssal elment a ..legveszélyesebb“ területre, Somoskőújfaluba, helyszíni vizsgálatra. — Már Salgótarjánban az a meglepetés érte őket, hogy a vonat pontosan indult Somoskőújfalu felé. ahová szerencsésen meg is érkeztek. Ott örömmel állapították meg, hogy az épületek még épségben vannak, sőt a községben is rendes, nyugodt élet folyik. Felkeresték a községi tanácsot. Az elnök elvtársnő kérésükre elmondta, hogy ők is hallottak az elmondottakhoz hasonló rémhíreket, de ezeknek semmi alapjuk nincsen és nem tud semmiféle feltűnő természeti tüneményről. Ugyanígy nyilatkozott a környék két kiváló ismerője, Rácz elnökhelyettes és a titkár elvtárs. A két salgótarjáni kutató azonban elment a határőrség parancsnokságára is, ahol Lehotzky főhadnagy elv- társat kérték meg, mondja el, mit tud az eseményekről. A határőrök ugyanis naponta többször bejárják a hegységet, nekik minden, az állítólagos omlásnál sokkal kisebb eseményről is tudomásuk van, tehát feltétlenül észlelték volna az omlásokat, tüzet, stb. A főhadnagy elvtárs beszámolója azonban igen rövid volt. „Semmiféle katasztrófáról, vagy különös jelenségről KARANCS...“ nem tudok, vízfeltörést, vagy forrás eltűnést nem észleltünk, az egész csak mese" — ez volt a válasz. Minden vélemény végeredményben egybehangzó volt, így megállapítható, hogy rémhírterjesztésről van szó, aminek csak nyugtalanságkeltés lehet a célja. A földrengés eseményét „valaki” felhasználva, okos ember hírében akart tetszelegni és megindította a szóbeszédet. A „következő" ahelyett, hogy utánanézett volna a hírnek, továbbadta azt, de hogy ő sem maradjon el az előzőtől, még meg is toldotta, lódított is hozzá, stb., stb ... Érdekes társasjátékra hívjuk fel most olvasóinkat. Ha tudomásukra jut az „esemény”, kérdezzék ki a hírhozót részletesebben, főképpen arról, hogy kitől hallotta és honnan tudja az elmondottakat, szóval kíséreljék meg visszagöngyölíteni a hír útját. Mi már megpróbáltuk és a következő menetrendet állapíthattuk meg: „Ez és ez mondta, aki ott járt a helyszínen, látta, érezte a dübörgést, a zuhanást. Megkerestük az autentikus hiresztelőt is. „Kérem — mondta — másíélméte- res vízfeltörés, morgás, zúgás, ... biztos!” Kértük a buzgó előadót, vezessen el minket a nevezetes helyre, szeretnénk megvizsgálni a területet. Erre már kicsit bizonytalanabb lett a „biztos" hír terjesztője. „Igen, — igen, de én nem voltam ott, hanem X. mondta, ő látta”. Tovább megyünk egy házzal és végre megtaláljuk „Ö"-t Elismeri: „Igen, én mondtam, de nem másfélméteres, hanem csak 30 centiméteres a vízkitörés — jön a válasz — de nem itt volt az a bizonyos hely.” „Hát hol?" kérdezzük már izgatottan, mert már ilyen kitöréssel is megelégednénk hogy végre megoldódjon Salgótarján vízkérdése, gondoljuk. „Hát — hát túl a határon, a Karancs túlsó oldalán történt az eset!” Mi azonban már tudjuk egészen pontosan, hogy hol történt a' „nagy esemény”: — túl az Óperenciás tengeren ... Az öreg Karancs bizony nem omlik, nem dübörög, hanem csak szánalommal mosolyog a sápadozó hírterjesztőkön, akik maguk is elhiszik azokat a rémes dolgokat, amit oly sok „jóindulattal" adnak tovább embertársaiknak. Dr. Barihó Lajos geológus. Már régen írtam az Úttörő Híradónak, ezért a pajtások rég hallottak már a nőtincsi úttörő csapatról. Most azonban pótolom a hiányt. Még december hónapban szavalóversenyt rendeztünk. Először külön-külön minden rajban, a rajgyűlés előtt, majd mindegyik raj három legjobb szavalója került a döntőbe. Végülis a döntőbizottság Andrási Katalin V. osztályos, Ni- kodém Mária VII. osztályos és Bacsa Anna pajtásnak ítélte oda a díjakat. Úttörő csapatunk legnagyobb feladata most az, hogy a csapat történetét feldolgozzuk. A csapatvezető elvtárs kiosztotta köztünk, csapatgárdisták között a feladatokat. Mi örömmel láttunk munkához. Kutatni kezdtük, mikor alakult csapatunk, kik voltak az első csapatgárdisták, s kik nyaraltak jó munkájukért úttörőtáborban. Elhatároztuk, hogy a régi gárdistákkal, akik esetleg máshol dolgoznak, levelezni fogunk, s így sok mindent megtudunk tőlük a csapat régi életéről, meg arról is mi lett az ő további sorsuk. Sajnos, sportversenyünket, amelyet nemrégiben akartunk megtartani, elmosta az eső, s a szomszédos falu pajtásai nem tudtak eljönni. Pedig csapatunk életének egyik fontos, kiemelkedő mozzanata lett volna ez a verseny. Ennek ellenére azonban a téli szünetben nem hiányzott a szórakozás sem. Műsoros estét rendeztünk, ezen minden raj, egy- egy jelenetet, táncot adott elő. A mi rajunk pajtásai „A csili-csala csodái” című darabbal léptek fél. Nikodém Mária pajtás pedig, aki nyáron az úttörő táborban egy szép népitáncot tanu't, megtanította rá a többieket, és így ezt is előadtuk, nagy sikerrel. Jelenleg álarcosbálra készülünk, amelyet nemsokára megrendezünk. Újhelyi Katalin Nőtincs Nagyszabású jelmezes farsangi karnevált rendeznek a salgótarjáni iskolák pajtásai részére február 5-én délután. Az Üttörőház szakköreinek részvevői vasárnaponként műsoros klubdélutánokra gyűlnek össze. Legközelebb a báb- játszó-szakkör pajtásai szórakoznak itt, február 4-én délután. * A Harag napja című nagysikerű magyar film kerül bemutatásra február 5-én délelőtt 11 órai kezdettel. Salgótarján iskolásai is kivették részüket a hulladékgyűjtésből A salgótarjáni iskolák úttörő csapatai az idei tanévben eddig vasból 54 643, színesfémből 541, papírból 800, rongyból 44, gesztenyéből 1600, kalászból 260 kilogrammot és üvegből 277 darabot gyűjtöttek össze. A város iskoláinak versenyében a Csizmadia Sándor úti, a Rákóczi úti és a Sztahanov úti általános iskolák eredményei kiemelkednek. A Csizmadia Sándor úti iskolából Solymosi Anna 8000, Deák Gyula 6500, a Sztahanov úti iskolából Bedegi Győző 2000, a Rákóczi úti iskolából Fehér István 1250 kilogramm vasat gyűjtőiek az úttörő jubileumi év tiszteletére. Ismerjétek meg a természetet II. FORDULÓ új rejtvénypályázatunk I. fordulójának helyes megfejtése a következő volt: A mezőgazdaságban kártékony rovarok például: Csócsárló (gabonafutrinka), amerikai burgonyabogár, vetési bagolypille, kukorica-molylepke, repcedarázs, borsózsizsik. Hazánkban az ipari növények közül gyapotot, cukorrépát, burgonyát, gumipitypangot, napraforgót, ricinust, mákot, repcét', kendert és lent termesztenek, A szénfajták a következők; gyémánt (legtisztább szén), antracit, feketeszén, kőszén, barnaszén és lignit. Rejtvénysorozatunk II. fordulójában ismét három kér- < désre kell felelnetek: 1. Miért kell gyűjteni a makkot? 2. Milyen hasznos madarat ismertek a mezőgazdaságban? 3. Mi készül a szénbőt? A kiemelt sportágak helyzete lliógrád megyében IV. RÉSZ: NEHEZATLETIKA Összeállította: Gregor János, ar ágit. prop. bizottság elnöke A nehézatlétikában sem volt jobb a helyzet megyénk területén, mint az előző számunkban ismertetett tornasportban. Megyénkben a Salgótarjáni Vasas sportköre képviselte egyedül ezt a sportágat, mind az ökölvívásban, mind a birkózásban. Az ökölvívásban az akkori viszonyoknak megfelelően szerepelt a Salgótarjáni Vasas csapata. Akkoriban még az volt a helyzet, hogy ha Salgótarjánban feltűnt egy-egy tehetséges ökölvívó, vagy birkózó, a fővárosi nagy sportegyesületek lecsaptak rájuk s bizony el is vitték őket az anyaegyesületétől. A felszabadulás után a helyzet ebben a két sportágban is megváltozott megyénkben. A Salgótarjáni Vasas ökölvívó csapata mellé újabb szakosztályok nőttek fel. Salgótarjánban a Bányász SK-nál szervezték meg az ökölvívó-szakosztályt, ahol azután Pintér edző jó munkája nyomán egyre fejlődtek az igen tehetséges fiatalok. Hogy csak néhányat említsek meg: Szerémi Andor, a még ifjúsági korban levő bányász ökölvívó megnyerte a Magyar Népköztársaság egyéni versenyében súlycsoportjában a bajnokságot, s ifjúsági válogatott lett. Garas István többszörös országos bányász-bajnok, Balca, Garádi, Vanó, Balogh és még jó néhányan megyei bajnokságot nyertek súlycsoportjukban. A Salgótarjáni Vasas ökölvívói is hatalmas fejlődésen mentek keresztül a felszabadulás után. Kara István a könnyűsúlyban országos bajnokságot nyert, Sólyom Kálmán súlycsoportjában országos bajnok lett, s a magyar válogatott keretnek több ízben is tagja volt. Ezenkívül Rigó, Melichercsik, Bibók és még mások is nyertek több ízben megyei bajnokságot. Megállapíthatjuk, hogy megyénkben a két salgótarjáni sportkör ökölvívói igen sok sikert arattak s szereztek jó hírnevet ebben a sportágban. De nemcsak Salgótarjánban mutatkozik meg a nagyarányú fejlődés e két sportágban, hanem Balassagyarmaton is, ahol a Traktor SE ökölvívói is sok szép sikert értek már el. Ugyancsak szép sikert értek el a Nagybóto- nyi Bányász ökölvívói is, akik legtöbbje még ifjúsági sorban van, de máris több megyei bajnokot üdvözölhetünk soraikban. Ezenkívül még Jobbágyiban is működik ökölvívó szakosztály, ahol azonban még nem igen rendeztek nyilvános mérkőzésedet. A birkózásban a Salgótar- jáni Vasas fiataljai szerepelnek a legeredményesebben, akik részt vesznek az összevont területi bajnokságon is. Itt igen jó és eredményes munkát végez Stadler edző, aki lelkesen és odaadóan foglalkozik a Vasas fiataljaival. Balassagyarmaton a honvédség kötelékében működik birkózószakosztály. A balassagyarmati birkózók eredményes munkáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy közülük többen a fegyvernemenkénti versenyeken is bajnokságot nyertek. Igen szépen fejlődik a Kisterenyei Bányász birkózó-szakosztálya is, amely a legfiatalabb szakosztályok közé tartozik, de a Kisterenyei Bányász egyik legeredményesebb és legnépesebb szakosztálya. Különösen az Egerben megrendezett versenyen és Jászberényben rendezett vándordíjas versenyen szerepeltek eredményesen ezek a fiúk. Bogácsi edző foglalkozik a Kisterenyei Bányász fiataljaival, s reméljük még sokat fogunk a jövőben is hallani ezekről a lelkes és erős fiúkról. A z eredmények mellett azon- ban itt sem hunyhatunk szemet a hiányosságok felett, melyek kiküszöbölését meg kell kezdeni annak érdekében, hogy e két sportág további fejlődését ne akadályozza. így pl. igen kevés a szakember a két sportág területén. A meglévő szakemberek nem követnek el mindent, hogy ők is tovább fejlesszék tudásukat, hogy az új edzésmódszereket bevezethessék szakosztályaiknál. Edzőinknél a szakmai és a politikai képzettség még igen sok kívánni valót hagy maga után. Még mindig vannak közöttük olyanok, akik úgy gondolják, hogy ha a rájuk bízott versenyzőket a versenyre felkészítik, már eleget tettek. A nevelésükkel már nem törődnek ezeknek emberi, jellembeli fogyatékosságait már nem igyekeznek kiküszöbölni. Az MTSE-nek sokat kell annak érdekében tenni, hogy minden sportkörnél meghonosodjék a korszerű edzésrendszer. De sok a tennivaló még a tömegfejlesztés tekintetében is, hiszen kevés ökölvívónk és birkózónk van. Ezen a téren sem követnek el mindent az illetékesek, hogy megfelelő propagandával népszerűsítsék e két sportágat fiataljaink körében. Itt nagy munka vár a középiskolák testnevelő tanáraira is. Az eddiginél sokkal tervszerűbben kell foglalkozni az úttörőkkel, a serdülőkkel. Adjunk meg nekik minden lehetőt, hogy minél jobban fejlődhessenek ezekben a sportágakban. S bizony meg kell állapítanunk, hogy a meglévő szakosztályok nem követtek el mindent, hogy egyre több versenylehetőséget teremcsenek e két sportág versenyzőinek, mely feltétlen elősegítené fejlődésüket. A két sportágban elért széf* eredmények mellett feltétlenül rá kell térniök az illetékeseknek az itt felsorolt hiányosságok kiküszöbölésére, mert ha nem ezt teszik, akkor az eddigi munka is kárba vész, s a továbbiak során fejlődés helyett visszafejlődéséről számolhatunk be. Á salgótarjáni járás sportjáról A járás falusi sportkörei az őszi-téli foglalkozás során újabb eredményei igazolják azt, hogy a falusi fiatalság szereti a sportot és mindjobban megmutatkozik munkájukban a rendszeres sport iránti vágyakozás. A kishártyáni DISZ sportcsoport megrendezte a Ságvári Endre-versenyek során az asztali- tenisz- és a sakk-bajnokságot egy fordulóban. Ennek a versenynek az eredménye a következő: Asztalitenisz: 1. Varga Géza 22 ponttal, 2. Ujj Dezső 20 ponttai, 3. Juhász Imre 18 ponttal. 4. Varga Ferenc 16 ponttal, 5 Földi József, 6. Antal Géza. 7. Varga János. 8. Jakab István, 9. Gal- csik Zoltán, 10. Varga Nándor, 11. Csuka János, 12. Hüvösi Béla. Mint örvendetes tényként kell megállapítanunk, hogy az asztalitenisz-versenyen több mint 19 versenyző harcolt a helyezésekért. A sakkverseny állása a következő: 1. Lacsány Miklós 10 és fél ponttal, 2. Varga Ferenc 10 ponttal, 3. Bartos József, 4. Takács Ferenc, 5. Dancsek Sándor, 6. Csuka János. 7. Gyetvai János, 8. Juhász Tibor, 9. Juhász Imre. A Szuhai DISZ sportcsoport is megrendezte a sakk- és asztali- tenisz háziversenyeket. Sakkban 7, míg az asztalitenisz-versenyben 6 falusi fiatal harcolt a jobb helyezésekért. A Nagvbátonyi MTH sportköre megrendezte a sakk- és asztalitenisz-bajnokságot, melyek iránt igen nagy volt a fiatalok érdeklődése. Itt az asztaliteniszben 1. Szaniszló András, 2. Nagy László, 3. Kiskán József. A sakk-versenyen a győztes Molnár Mihály, míg a második helyen Futó László végzett. A Rónai Bányász sportkörének szakosztályában igen szép számban vannak nők. 10—14 nő sakkozik állandóan Rónabányán. Ennek eredményeképpen a járási sakkbajnokság győztese is rónabányai sportolónő. Kánya József- né lett. 2. helyen szintén rónabányai versenyző, Hajtol Ilona, de még a negyedik hely megszerzője is rónabányai, Parragi Márta személyében. A ^Kisterenyei Törekvés sportkörnél is igen komoly készülődés folyik, ahol az idén 6 szakosztály kezdi még munkáját. Az új vezetőség rá tért a helyes útra. a tömegsport fejlesztésére, s így a labdarúgáson kívül asztalitenisz-, atlétika-, röplabda- torna-, sakk- szakosztályok működtetésével készülnek a kisterenyiek az új sportidényre. Mihályi Béla sporU köri elnök a vezetőség tagjaival és az állomásfőnöksóg segítségével igyekeznek a minél jobb sportolási körülményt megteremteni a sportolóiknak. Különösen jó eredményeket várnak a tornacsapattól és az atlétáktól. E nagy munkában, mely most a Kisterenyei Törekvésnél folyik, feltétlenül nagy segítséget nyújthat a DISZ-szervezet is. TOTO-tippünk a TOTO 6-ik Zord ul ó j án ak m é rkő z é se i r e: Törökország —Magyarország 2 2 Pápai VL — Soproni Törekvés 1 1 Mosoni Vasas —Veszpr. Vasas 1 2 Zalaegersz. Dózsa-Nagykan. B. x 1 Lanerossi —Róma t x Spal — Juventus 1 1 Triesztina — Sampdoria x 1 Torino —Napoli 1 1 Genova —Bologna 1 1 Lazió — Padova 1 x Bp. Vörös L. —Bp. Törekvés 2 1 Bp. V. Meteor—Bp. Szikra 1 2 A tippeket Kamarás Mihály, a Budapesti Vasas labdarugó csapatának kapuvédője írta. Salgótarjáni Bányász - Nagybátonyi Bányász 5:2 (5:2) Az 1956-os esztendőben, vasárnap délután léptek először nyilvános mérkőzésen pályára a csapatok. Ennek a mérkőzésnek teljes bevételét az olimpiára utazó magyar sportolók költségeinek hozzájárulására ajánlotta fel a két bányász együttes. A hideg idő ellenére nagy érdeklődés nyilvánult meg a két együttes játéka iránt. A nagyszámú szurkolótábor azután nem is csalódott, mert szép játékot, gyors helycserés támadásokat és elég sok gólt láthatott. A vezetést a Nagybátonyi Bányász szerezte meg, amely után két ízben is Opova volt eredményes, majd Bodon növelte a tarjániak előnyét. Ezután 11-esből Csuberda szépített. A félidő végéig még Taliga és Csáki volt eredményes. >v azután 5:2-re alakult az eredmény, s ez a második félidőben sem változott. A látottak alapján mindkét csapat szurkolói elégedettek lehetnek. hiszen mindkét együttes kitett magáért már az év első mérkőzésén, a korcsolyapályához hasonló játéktéren is. Mindkét csapatban az erősítések jól • sikerültek, s így az idén még jobb eredmények elérésével. még szebb szerepléssel örvendeztethetik meg a két csapat szurkolóinak nagyszámú táborát.
