Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-29 / 17. szám

SZABAU NÖGRAll 1956. február 29. 2 (Folytatás az első oldalról) ínyeképpen, hogy a szocializmus vonzóereje rendkívül megnőtt a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség körében, kedvezőbb fel­tételek jönnek létre a szocializmus győzelmé­hez. Számos kapitalista országban a munkás- osztálynak, amelyet élenjáró része vezet, reá­lis lehetősége van az adott körülmények kö­zött arra, hogy saját vezetése alatt egyesítse a nép túlnyomó többségét és biztosítsa az alap­vető termelési eszközök átkerülését a nép ke­zébe. A jobboldali burzsoá pártok és kormá­nyaik mind gyakrabban buknak meg. Ilyen körülmények között a munkásosztálynak, ha maga körül egyesíti a dolgozó parasztságot, az értelmiség széles köreit, minden hazafias erőt és határozottan visszavág az opportunista ele­meknek, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és a földesurakkal való egyez­kedés politikájáról — van lehetősége arra, hogy vereséget mérjen a reakciós, népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parla­mentben és a parlamentet a burzsoá demokrá­cia szervéből az igazi népakarat eszközévé tegye. A kongresszus hangsúlyozza, hogy más or­szágokban csak azért váltak lehetségessé ked­vezőbb feltételek a szocializmus győzelméhez, mert a szocializmus győzött a Szovjetunióban és győzedelmeskedik a népi demokratikus or­szágokban. A forradalmi marxizmus—leniniz- mus diadala, továbbá a következetes és eré­lyes harc a reformizmus és az opportunizmus ideológiája ellen e győzelem elengedhetetlen feltétele volt; A kongresszus külpolitikai téren a követke­ző feladatokat tűzi az SZKP Központi Bizott­sága elé: Szakadatlanul folytassa az államok — füg­getlenül társadalmi rendszerüktől — békés egymás mellett élésének lenini politikáját. Harcoljon aktívan a népek békéjéért és biz­tonságáért, az államok közötti bizalom megte­remtéséért, törekedjék «rra, hogy a nemzet­közi feszültség eddig elért enyhülése tartós békévé fejlődjék. Minden eszközzel erősítse a testvéri kapcso­latokat a Kínai Népköztársasággal és minden népi demokratikus országgal, tudva, hogy mi­nél összeforrottabbak és hatalmasabbak lesz­nek a szocialista államok, annál biztosabb a béke ügye. Meg kell szilárdítani a barátságot és az együttműködést a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság testvéri népeivel. Erősíteni kell a baráti kapcsolatokat és az együttműködést az Indiai Köztársasággal, a Burmái Unióval, Afganisztánnal. Egyiptom­mal, Szíriával, Indonéziával és más államok­kal. amelyek a béke álláspontját vallják: tá­mogatni kell azokat az országokat, amelyek nem hagyják magukat bevonni agresszív töm­bökbe; közeledni kell a béke megőrzésében érdekelt valamennyi erőhöz. Fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a baráti kapcsolatokat Finnországgal, Ausztriá­val, Svédországgal és a többi semleges or­szággal; A kapcsolatok további javításának aktív po­litikáját kell folytatni az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Japán, valamint a szom­szédos államok: Irán, Törökország és Pakisz­tán irányában, törekedve a kölcsönös bizalom megszilárdítására, a gazdasági kapcsolatok szé­leskörű kifejlesztésére, a kulturális és a tudo­mányos kapcsolatok, valamint az együttműkö­dés kibővítésére. Fejleszteni és erősíteni kell a szovjet nép testvéri kapcsolatait minden ország dolgozói­val. Éberen ügyelni kell azoknak a köröknek a mesterkedéseire, amelyek nem érdekeltek a nemzetközi feszültség enyhítésében, idejeko­rán le kell leplezni a béke ellenségeinek ak­namunkáját. Meg kell tenni a szükséges intéz­kedéseket szocialista államunk védelmi képes­ségének további erősítésére, védelmünket a korszerű haditechnika és a tudomány színvo­nalán kell tartani, biztosítani kell hazánk biz­tonságát, m Az SZKP XX. kongresszusa mély megelége­déssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió belső helyzete tovább erősödött. Annak eredményeképpen, hogy az SZKP Központi Bizottsága következetesen megvaló­sította a párt irányvonalát, a beszámolási időszakban jelentősen fejlődött a társadalmi termelés minden ága, növekedett a nép anya­gi jóléte és emelkedett kulturális színvonala, még inkább megerősödött a szovjet társada­lom, erkölcsi-politikai egysége, gyarapodott a szovjet állam hatalma. A párt és a nép kiemelkedő győzelme volt, hogy a Szovjetunió ipara teljesítette és túl­teljesítette az ötödik ötéves tervet. Az ipari termelés 1955-ben, 1950-hez viszonyítva, az ötéves tervben előirányzott 170 százalék he­lyett 185 százalék, ezen belül a termelési esz­közök termelése a terv szerinti 180 százalék helyett 191 százalék volt, a közszükségleti cikkek termelése pedig a tervben előirányzott 165 százalék helyett 176 százalékra emelke­dett. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy teljes állhatatossággal folytassák a harcot azért, hogy a Szovjetunió fő gazdasági fel­adatát békés gazdasági verseny révén törté­nelmileg rövid idő alatt oldják meg. Ez a feladat: a szocialista gazdasági rendszer fölé­nyére támaszkodva, utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó termelés tekinte­tében. A kommunista párt feltétlenül szüksé­gesnek tartja, hogy a jövőben is biztosítsák a nehézipar e'sődleges fejlesztését, mindenek­előtt a vas- és színesfémkohászat, a szén- és ásványolajipar, az energetika, a gépipar, a vegyitermékek és az építőanyagok gyártásá­nak fejlesztését. Ugyanakkor a kongresszus úgy véli, hogy a társadalmi termelés jelen­legi színvonala módot nyújt nemcsak a ter­melési eszközök, hanem a közszükségleti cikkek termelésének gyorsütemű fejleszté­sére is. Az egész ipari termelés további növekedé­sének döntő feltétele az állandó műszaki fej­lesztés. Kitartóan és tervszerűen meg kel) honosítani az iparban és a közlekedésben a tudomány és a technika legújabb vívmányait, valamint az élenjáró módszereket, korszerű­síteni kell a meglévő berendezést, meg kell javítani és tökéletesíteni kell a munka- és a gyártás-szervezést, ki kell terjeszteni az ipar­ban a specializálást és a kooperációt, ezen az alapon szorgalmazva a termelékenység gyors emelését, mint a termelés növelésére és a népjólét további emelésére vonatkozó felada­tok teljesítésének döntő feltételét. Az ország termelőerőinek további fejlődése megköveteli új nyersanyag-, fűtőanyag- és villamosenergia készletek felhasználását, mindenekelőtt az ország keleti vidékein fel­lelhető óriási természeti kincsek kiaknázását. Az ország keleti vidékein a következő tíz­tizenöt évben létre kell hozni a legnagyobb szén- és villamosenergia-termelő bázisokat, az ország harmadik nagy kohászati bázisát — amely évente 15—20 millió tonna nyersvasat termel — azonkívül új gépgyártási központo­kat kell ott létesíteni. A kongresszus valamennyi pártszervezet kötelességévé teszi, hogy biztosítsák az állami tervfeladatok teljesítését valamennyi iparágban és gyárban, nemcsak az össztermelés, hanem az előírt cikklista és minőségi mutatószámok tekinte­tében is; hogy jobban használják ki a meglévő gyár­tási kapacitásokat, szorgalmazzák, hogy a vállalatok egész hónapban ütemesen, folya­matosan, roham-munka nélkül dolgozzanak, egyenletesén termeljenek, ami megköveteli a vállalatok tervezésének és anyagellátásának komoly megjavítását; hogy javítsák a gyártmány minőségét, fo­lyamatosan csökkentsék önköltségét, valósítsák meg a legszigorúbb takarékosság rendszerét, vezessék be az önálló elszámolást; hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a termelésben a műanyagokat, úgyis, mint nyersanyagokat és mint segédanyagokat avé­gett, hogy a hatodik ötéves terv során telje­sen szintetikus nyersanyagokkal helyettesít­sék a műszaki célokra használt élelmisze­reket. A szovjet állam a népgazdaságban évről évre növeli az építkezési beruházásokat. Avé­gett, hogy ezeket a beruházásokat a legna­gyobb hatékonysággal lehessen kihasználni, korszerűvé, nagyiparivá kell változtatni az épí­tőmunkákat, tovább kell folytatni a területi alárendeltségű nagy építővállalatok létesítését, meg kell javítani az épülettervezést, a lehető legnagyobb mértékben le kell rövidíteni az építkezések idejét, széles körben kell alkal­mazni az előregyártott vasbeton szerkezeteket és egyéb előregyártott épületelemeket. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban nagy politikai és szervező munkát végzett a mezőgazdaságban. A Központi Bi­zottság hatékony intézkedéseket tett számos mezőgazdasági ágazat elhanyagoltságának megszüntetésére és a mezőgazdaság rohamos fejlesztésének megszervezésére. A hozott határozatok közül különösen fon­tos: a mezőgazdasági tervezés új rendjének be­vezetése, amely kibontakoztatja a kolhozpa­rasztok alkotó kezdeményezését; a kolhozok és a kolhozparasztok anyagi ér­dekeltségének fokozása a mezőgazdasági ter­mékek termelésében. A kolhozok vezető káderekkel és szakembe­rekkel való megerősítése oly módon, hogy a városokból és az ipari központokból sok ezer kommunistát és pártonkívüli dolgozót külde­nek falura; a mezőgazdaság műszaki felszerelésének to­vábbi megerősítése, a gépállomásokon állandó gépkezelői káderek kialakítása és a gépállo­másoknak vezetőkkel, mérnökökkel és tech­nikusokkal való megerősítése; az állami mezőgazdaságfejlesztési előirány­zatok növelése. A Központi Bizottság a mezőgazdaság fel­lendítésének programját kidolgozva, helyesen döntött úgy, hogy elsősorban az egész me­zőgazdasági termelés, többek között az igen fontos állattenyésztés alapját jelentő szemes- termény-termelés fellendítésére összpontosí­totta az erőfeszítéseket. Óriási jelentőségűek a Központi Bizottságnak a szűzföldek hasznosí­tásáról és a kukorica vetésterületének nagy­fokú növeléséről szóló határozatai. A kongresszus utasítja a Központi Bizott­ságot, hogy lankadatlan energiával folytassa a mezőgazdaság fellendítését, mozgósítsa a Pár­tot és az egész szovjet népet az élelmiszerek és a könnyűipari nyersanyagok bőségének meg­teremtéséért vívott harcra. Biztosítani kell a mezőgazdaság gépesítésé­nek folytatását, a legrövidebb idő alatt át kell térni az egyes munkák gépesítéséről az egész mezőgazdasági termelés komplex gépesítésére, gyökeresen meg kell javítani a szovjet és a külföldi tudomány és technika vívmányainak s az élenjáró kolhozok, gépállomások és szov- hozok tapasztalatainak népszerűsítését és meghonosítását, hogy ezen az alapon lénye­gesen csökkenjen a mezőgazdasági termék- egység megtermelésére eső munka és anyagi eszközök ráfordítása, emelkedjen valameny- nyi növény terméshozama és az állattenyész­tés hozama. A kongresszus úgy véli, hogy jelenleg, ami­kor sok kolhoz gazdasági lehetőségei jelentő­sen megnőttek, párhuzamosan a termelés álta­lános kiszélesítésével — aminek mindig az elő­térben kell lennie — komoly figyelmet kell fordítani a kolhozokban lakóházak, klubok, yérmék- és egyéb kulturális és szociális in­tézmények építésére. A mezőgazdasági termelés további gyors fellendítésének döntő feltétele a mezőgazda- sági vezetés színvonalának emelése. Végezni keil ezen a téren a sablonossággal, az irodai bürokratikus módszerekkel, a személyes fe­lelősség hiányával és a felelőtlenséggel. A párt-, szovjet és mezőgazdasági szerveknek biztosítaniok kell minden egyes kerület, kol­hoz, szovhoz és gépállomás konkrét irányítá­sát, mindenféleképpen fel kell karolniok a tömegek kezdeményezését, fokozniok kell a mezőgazdasági dolgozók, köztük a vezető ká­derek anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés növelésében. A kongresszus felhívja a párt-, szakszerve­zeti és komszomol-szervezeteket, hogy széle­sítsék ki az egész népet átfogó szocialista mun­kaversenyt, javítsák meg a versenyvezetést, emeljék még magasabb fokra a munkások és kolhozparasztok alkotó, kezdeményező kedvét, s irányítsa^ azt a párt és a kormány által ki­tűzött feladatok megvalósítására. Az ipari és a mezőgazdasági termelés növe­kedése reális feltételeket teremtett a szovjet nép anyagi jólétének állandó növeléséhez, a kulturális színvonal szüntelen emeléséhez. A Szovjetunió nemzeti jövedelme az ötödik öt­éves terv éveiben 68 százalékkal nőtt, a mun­kások és alkalmazottak reálbére 39 százalék­kal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig másfélszeresre emelkedett. A kongresszus tel­jes egészében helyesli az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa ál­tal a munkások és alkalmazottak reálbérének és a kolhoztagok jövedelm nek emelésére, az alacsonyfizetésű dolgozó rétegek munkabéré­nek növelésére, a bérezés megfelelő rendezé­sére kidolgozott, valamint arra irányuló intéz­kedéseit, hogy a dolgozók anyagilag fokozot­tabban legyenek érdekelve munkájuk ered­ményeiben. Fontos politikai és népgazdasági jelentősége van az SZKP Központi Bizottsága ama hatá­rozatának, melynek értelmében a hatodik öt­éves tervben valamennyi munkás és alkalma­zott munkaideje hét órára, a szén- és érc­bányaiparban pedig a vezető szakmák föld­alatti dolgozóinak munkaideje, továbbá a ser­dülő fiataloknak a munkaideje hat órára csök­ken. E határozat előírja továbbá: ahol a ter­melés feltételei olyanok, hogy ez célszerű, át kell térni az ötnapos munkahétre (nyolcórás munkaidő, heti két szabadnappal). A legköze­lebbi jövőben megtörténik a két órával rövi- debb munkaidő bevezetése szombati és ünnep­előtti napokon. A rövidebb munkaidő beveze­tése a munkások és alkalmazottak bérének csökkentése nélkül történik. A kongresszus egyöntetűen helyesli ezeket az intézkedéseket, mert teljes összhangban vannak a szovjet dol­gozók érdekeivel. Kifejezi azt a szilárd meg­győződését, hogy ezeket az intézkedéseket az egész szovjet nép lelkes helyesléssel fogadja, s újabb munkalendülettel válaszol rájuk a Szovjetunió hatodik ötéves népgazdaságfejlesz­tési tervének teljesítéséért folytatott harcban. Nagy jelentőségű a Központi Bizottság által tervbe vett nyugdíjrendezés, amely azt a célt követi, hogy jelentősen felemeljék a kis nyugdíjakat és leszállítsák az indokolatlanul magas nyugdíjakat. Ugyancsak nagy jelentő­ségű az aggok ellátottságának megjavítása, s azoknak a rokkantaknak elhelyezése, akik egészségük károsodása nélkül végezhetnek társadalmilag hasznos munkát. A hatodik ötéves tervben az ötödik ötéves tervhez képest majdnem kétszeresére növek­szik a lakásépítés terjedelme. Ezzel kapcsolat­ban elsődleges fontosságú feladat a szovjet állam által lakásépítésre kiutalt eszközök he­lyes felhasználása. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által annak érdekében hozott intézkedéseket, hogy rendet teremtsenek ezen a téren, megszüntessék a kisipari jelleget, az építészeti túlzások minden fajtáját, megho­nosítsák az építkezés gyáripari jellegű módsze­reit. A kongresszus kötelezi valamennyi párt­ós gazdasági szervezetet, hogy biztosítsa az állami lakásépítési tervek feltétlen teljesítését, továbbá minden tekintetben segítsen a mun­kásoknak és alkalmazottaknak abban, hogy személyes megtakarításaikból saját házat építhessenek. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy határozottan fokozottabb figyelemmel foglal­kozzanak a lakosság mindennapi szükségletei­vel, tovább szélesítsék a közétkeztetési háló­zatot, tegyék olcsóbbá és minőségileg javítsák meg a közétkeztetést. Ki kell szélesíteni a mo­sodák, ruhaszalonok, javítóműhelyek és más mindennapi szükségleteket kielégítő vállala­tok hálózatát, lényegesen növelni kell a ház­tartási munkát megkönnyítő gépek és gyárt­mányok termelését. Komoly sikereket értünk el a kulturális építőmunka minden területén. Mindenütt megvalósult az általános hétéves, a nagyváro­sokban pedig a tízéves oktatás. Megszülettek az általános tízéves oktatás fokozatos beveze­tésének feltételei. Az ország főiskolám jelen­tősen bővült a szakember-képzés. A népgazda­ság érdekében és hazánk biztonságának meg­erősítése érdekében eredményesen dolgozó szovjet tudósok a párt és a szovjet kormány állandó, hatékony támogatásával kiemelkedő eredményeket értek el számos tudományág­ban, köztük az atomfizikában, a matematiká­ban, a mechanikában és a műszaki tudomá­nyok egyes ágaiban. Ugyanakkor a kongresszus megállapítja, hogy nagy hibák mutatkoznak a kulturális építés terén. Az iskolák munkájának legsú­lyosabb hibája az, hogy a tanítás bizonyos fo­kig elszakadt az élettől, hogy az iskolát el­végző tanulók nincsenek eléggé felkészülve a gyakorlati munkára. Az iskolák politechnizá- lásának minél gyorsabb megvalósítása céljából új tárgyakat kell bevezetni, amelyek megad­ják az ipari és a mezőgazdasági termelés kér­déseihez szükséges alapisrnereteket. sőt ezen­kívül gyakorlatilag is hozzá kell szoktatni a tanulókat a gyárakban, a kolhozokban, a szov- hozokban, a kísérleti parcellákon és az isko­lai tanműhelyekben végzett munkához. Cél­szerű hozzálátni internátusos iskolák létesíté­séhez. amelyek a gyermekek egészsége szem­pontjából kedvező vidékeken vannak. Jelentő­sen bővíteni kell az óvodai intézmények háló­zatát. bevonva ebbe a népoktatási szerveken és az állami vállalatokon kívül a kolho­zokat is. A felsőoktatás területén fő feladat az, hogy az oktatás és a termelés szoros kapcsolata alapján minden erővel javítsák a szakember- képzés minőségét, területileg helyesen osszák el a főiskolákat az országban, közelebbhozva azokat a termeléshez és az oktatási munkát a technika mai színvonalának megfelelően szer­vezzék meg. A fiatal mérnököknek és agro- nómusoknak a főiskola elvégzése után az üzemgazdaság és a gyártásszervezés konkrét kérdéseit érintő elegendő ismerettel kell ren­delkezniük. A kongresszus szükségesnek tartja azt, hogy minden irányban fejlesszék az ország tudomá­nyos intézményeinek kapcsolatát a termelés­sel, a népgazdaság konkrét igényeivel, össz­pontosítsák a tudományos intézmények alkotó erőfeszítéseit a legfontosabb tudományos és műszaki problémák megoldására, szüntelenül fokozzák a tudomány szerepét a kommunista építés gyakorlati feladatainak megoldásában. A kongresszus a beszámolási időszakban a kommunista párt egyik legfontosabb eredmé­nyének tartja a szovjet társadalmi és állam­rend további erősödését, a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségének további szi- lárdulását, a Szovjetunió valamennyi népe ba­rátságának és testvéri együttműködésének nö­vekedését, A kongresszus teljes mértékben helyesli az SZKP Központi Bizottságának határozatait amelyekkel bővítette a köztársasági szervek jogkörét a gazdasági és a kulturális építésben. Amellett, hogy továbbra is a Szovjetunió mi­nisztériumainak feladatkörében marad az ál­talános irányítás, a tervfeladatok meghatáro­zása és e feladatok végrehajtásának ellenőr­zése, a beruházások ellátása berendezéssel és a szükséges pénzösszegekkel, tovább kell bőví­teni a köztánsasági minisztériumok jogait a a vállalatok mindennapi vezetésében. Ez elő­segíti az ottani dolgozók alkotó kezdeménye­zésének még nagyobb arányú kibontakozását, a szövetséges köztársaságok további megerősö­dését, a szovjet népek barátságának megszi­lárdulását. A párt nemzetiségi politikájában abból a lenini elvből indult és indul ki, hogy a szocia­lizmus nemcsak hogy nem szünteti meg a nemzeti különbségeket és sajátosságokat, ha­nem ellenkezőleg, biztosítja valamennyi nem­zet és nemzetiség gazdaságának és kultúrájá­nak mindenirányú fejlődését. A pártnak gya­korlati munkája közben továbbra is a lehető legfigyelmesebben szem előtt kell tartania e sajátosságokat. Á kommunista építés nagy feladatai meg­követelik a dolgozók alkotó tevékenységének és kezdeményezésének további fokozását, a tömegek még nagyobb arányú részvételét az államigazgatásban, az állam egész szervező és gazdasági munkájában. Ebből a célból minden erővel fejleszteni kell a szovjet de­mokratizmust, kitartóan javítani kell vala­mennyi központi és helyi szovjet szerv mun­káját, meg kell erősíteni kapcsolataikat a tö­megekkel. A kongresszus jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának az utóbbi években az igazgatási és adminisztrációs apparátus csök­kentése és olcsóbbá tétele céljából, az appa­rátus valamennyi láncszeme tevékenységének megjavítása céljából végzett munkáját, s szükségesnek tartja e munka továbbfolyta­tását, szükségesnek tartja, hogy továbbra is kérlelhetetlen harcot vívjanak a bürokratiz­mus ellen, a lakosság szükségleteivel szem­ben tanúsított figyelmetlenséggel szemben. A kongresszus teljes mértékben helyesli az SZKP Központi Bizottságának azokat az in­tézkedéseit, amelyeket a szovjet törvényes­ség megerősítésére, a szovjet alkotmányban biztosított állampolgári jogok szigorú betar­tására tett, s arra kötelezi valamennyi párt­ós szovjet szervet, hogy éberen őrizze a tör­vényességet, határozottan és szigorúan vegye elejét a törvénytelenség, az önkény minden megnyilvánulásának, a szocialista jogrend minden megsértésének. A kommunista pártnak és a szovjet állam­nak továbbra is a magasfokú politikai éber­ség szellemében kell nevelnie a kommunis­tákat és az összes dolgozókat, fáradhatatla­nul erősítenie kell vitéz fegyveres erőinket, amelyek megbízhatóan őrködnek a szovjet emberek békés munkája és a szocialista haza biztonsága fölött. m Pártunk újabb nagy sikereket ért el a XIX. és a XX. kongresszus közötti időszakban, minthogy egész bel- és külpolitikájában és gyakorlati tevékenységében a marxizmus— leninizmus mindent legyőző tanítását követte, szilárdan és következetesen megvalósítja a kommunizmus országunkban való felépítésé­nek és a nemzetközi szocialista tábor erősíté­sének irányvonalát, magasra emeli a prole­tár internacionalizmus és a népek barátságá­nak zászlaját. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakban tovább növekedett az SZKP ereje és tekinté­lye, szilárdult a párt lenini egysége, fokozó­dott a párt vezető szerepe a szovjet társada­lomban. A párt ideológiai, politikai és szer­(Folytatás a harmadik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom