Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-18 / 14. szám
VftÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABOD NÖGRÖD AZ MDP NŐGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megyénk dóig ozói köszöntik | a Szovjetunió Kommunista Pártjának; XX. kongresszusát Ipari üzemeinkben forró • szeretettel köszöntik a munká- ! sok a Szovjetunió Kommunis- f ta Pártjának XX. kongresszu• sát. Az Acélárugyárban ter„A szovjet nép, dicső pártja vezetésével hatalmas eredmé« nyékét ért el a nemzetközi bé- kepolitika megteremtésében és a hidegháború ellen folytatott t melési értekezleteken méltat- harcban. Ennek a sikeres munXII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, ÁRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUÁR 18. A Központi Bizottság beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán A kongresszuson a Központi Bizottság beszámolóját N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság első titkára mondotta el. Az alábbiakban — n TASZSZ jelentése alapján — kivonatosan ismertetjük a beszámolót. N. Sz. Hruscsov a XIX. és a XX. pártkongresszus között eltelt időt a párt által végzett munka terjedelmét, valamint azoknak az eseményeknek a jelentőségét illetően, amelyek a beszámolási időszak alatt a Szovjetunióban és a világon történtek, úgy jellemezte, mint „az egyik legfontosabb időszakot az SZKP történetében, annak a harcnak a történetében, amelyet a várt hazánk hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, a világ békéjéért vív’1. .1 »«'/nsFfliösi fié/i/sí'Ií'o/ N.. Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzetközi helyzetével foglalkozott. „Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből, és világrendszerré vált. A kapitalizmus erőtlennek bizonyult arra, hogy megakadályozza e világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer, s ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek“ — mondotta. A XIX. pártkongresszustól a XX. pártkongresszusig terjedő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes szocialista országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemzi. N. Sz. Hruscsov 1929-től kez- dődőleg összehasonlította a Szovjetunió ipari termelésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemével, s rámutatott: ezekből az adatokból látható, hogy a Szovjetunió 26 év alatt a hatalmas veszteség ellenére, amelyet a háború a népgazdaságnak okozott, több mint hússzorosára növelte ipari termelését, mialatt a rendkívül kedvező feltételek között levő Egyesült Államok csupán valamivel több, mint kétszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari össztermelése nem egészen kétszeresére növekedett. A népi demokratikus országok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve. A Szovjetunió az ipari termelés volumene szempontjából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szocialista rendszer ipari bázisa. Az előadó megállapította, hogy „a szocializmus országainak fejlődését teljes önállóságuk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jellemzi ... A szocializmus országai a testvéri együttműködés szálait erősítve, önzetlenül segítik egymást a gazdasági fejlődésben”. N. Sz. Hruscsov a tőkés országok' helyzetét jellemezve megállapította, hogy a kapitalista világgazdaság igen egyenlőtlenül fejlődik és ingatagabb, mint volt. Az Egyesült Államokban a háború utáni időszak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmusnak ebben a legfőbb országában gazdasági válság kezdett kibontakozni, s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hajsza állította meg. A tőkés országok többségének bizonytalan pénzügyi helyzete, sok ország agrárválsága, a kapitalista országok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet. Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. Megállapította, hogy „az Egyesült Államok kezdi elveszteni azt a monopolhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háborút követő években elfoglalt’“. A kapitalista világp'acon újból megjelent Nyugat-Németorszóg és Japán. Ezek az országok, akárcsak Anglia és Franciaország, majdnem visszaszerezték háborúelőtti pozícióikat a világpiacon. ,.A tőkés, országok között mind nagyobb erővel lángol fel a gazdásági harc.” N. Sz. Hruscsov megállapította: a piackérdés még jobban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac megjelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezenkívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult, gazdaságig elmaradott országok is hozzálátnak iparuk megteremtéséhez. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a tőkés országokban szüntelenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben. A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folyamatot. Döntő jelentőségű — mutatott rá — hogy szüntelenül növekednek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői, a nemzeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország külpolitikai állásai még jobban megszilárdultak, tekintélyük megnövekedett és nemzetközi kapcsolataik nagymértékben kiszélesedtek. A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyással van a világesemények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is „erő-politikát“ folytattak. N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a béke erői az utóbbi években jelentősen gyarapodtak. „A nemzetközi élet porondján — mondotta — hatalmas „béke-övezet’“ alakult ki, amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem más- félmilliárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának többsége”. A békeharcban — mutatott rá N. Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentőségű a munkás-osztálynak, szakszervezeteinek és politikai pártjainak egysége. „A békeharc érdekei azt követelik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az alapon kidolgozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjaival is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.“ Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett Keleten is, ahol „összeomlanak a kapitalizmus évszázados tartópillérei és a népek mind bátrabban veszik kezükbe sorsuk eldöntését“. A legutóbbi évtizedekben a gyarmati és félgyarmati függésből több mint 1200 millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki. N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a független Indiai Köztársaság. Szemünk láttára lendül fel a délkelet-ázsiai országok, az Arab-Kelet politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti felszabadító mozgalom Braziliában, Chilében és más lalinamerikai országokban... Most már napirendre került az egyik legélesebb és legidőszerűbb kérdés: a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása.” Ezután rámutatott arra, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok népei, miután kivívták a politikai szabadságot, független nemzetgazdaságuk megteremtéséhez modern berendezést kaphatnak „a szocializmus országaitól, és ezért nem kell semmilyen politikai vagy Icatonai jellegű kötelezettséggel fizet'niök”. De „továbbra is gyarmati vagy félgyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagy része, egyes ázsiai, valamint közép- és délamerikai országok“. Növekednek az ellentétek és fokozódik a harc a gyarmatosító hatalmak között a befolyási övezetekért, a nyersanyagforrásokért és az értékesítési piacokért. „A SEATO, a bagdadi szerződés — emelte ki N. Sz. Hruscsov — nemcsak agresz- szív katonai és politikai csoportosulás, hanem a leigázás eszköze, az elmaradott országok gyarmati jellegű kizsákmányolásának új formája is... Az a harc, amelyet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függetlenségért.“ A szónok ezután jellemezte a Szovjetunió szerepét a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban. „A Szovjetunió békés kezdeményezése a nemzetközi események menetére óriási hatást gyakoroló egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét az összes békeszerető országok támogatása és közös akciói jelentősen elősegítették. Nem voltak hiábavalóak a békeszerető országok és népek erőfeszítései. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség”. N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatalmak álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon, Anglián és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nemzetközi feszültség enyhülése és a béke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszítésekről”. Hangsúlyozta, hogy „az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös engedmények elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kapcsolataiban. A tárgyalásoknak kell a nemzetközi kérdések egyetlen megoldási módszerévé válniok“. Rámutatott azokra a legfontosabb problémákra, amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós béke alapját; ezek; „az európai kollektív biztonság biztosítása, az ázsiai kollektív biztonság biztosítása, a leszerelés“. A világbéke megszilárdítása érdekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov — „óriási jelentőségű lenne a világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban kiemelkedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempontjából és természetesen nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjetunió népének és minden más népnek is”. A Szovjetuniónak Nagy- Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolatairól N. Sz. Hruscsov kijelentette: „A jövőben is törekszünk Nagy- Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolataink további megjavítására. Nekünk, európai országoknak sok közös érdekünk van. És elsősorban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új háborút!’. A Szovjetunió — mondotta — változatlanul azon lesz, hogy ezután is növelje és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országokkal. „Ügy véljük — mondotta —, hogy Iránban, Törökországban és Pakisztánban megértik: ezeknek az országoknak létérdekük a normális viszony a Szovjetunióval“. Az előadó külön utalt arra, hogy az államok kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak kibővítése nagyjelentőségű kölcsönös viszonyuk további megjavulása szempontjából. Hruscsov ezután a jelenlegi nemzetközi fejlődés, néhány elvi kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad országunk Icülpolitiká- jának általános vonala“. Megcáfolta a béke ellenségeinek azokat a koholmányait, ] ták a kongresszus jelentősé- jgét. A hozzászólások során több ] dolgozó felajánlást tett a XX. {kongresszus tiszteletére. Buda 1 Antal és Pap István kétszeres | szakma kiváló drótkötők pél- ♦ dául megfogadták, hogy január íhavi 280 százalékos teljesít- I ményüket a kongresszus ideijén naponta 300 százalékra | emelik, ezenkívül minden nap Í10—10 kg kötődrótot takaríta- ; nak meg. A GSz-üzemben Básti Imre és Oravecz Ferenc további teljesítményük 3 százalékos emelésére tettek fogadalmat, s példájukat igen sokan követték a gyár dolgozói t közül. | A Tűzhelygyár kommunistái Í * éppen a XX. kongresszus megnyitásával egyidőben választották meg új pártbizottságunkat, s ez a körülmény kétszeres ünneppé avatta ezt a jelentős eseményt. A pártértekezlet résztvevői táviratot küldtek a XX. kongresszus küldötteinek, s ebben többek között a következőket írták: hogy a Szovjetunió a forradalom „exportjával” más országokban meg akarja dönteni a tőkés rendet. „A kommunizmus diadalába vetett meggyőződésünknek az az alapja — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalistával szemben,;.. Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése egyik vagy másik országban ezen országok népei- neK belügye”. A szónok megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebbkörű nemzetközi elismerésre lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon elkerül- hetetlen-é az új háború, s erről ezt mondotta: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednek, megkísérelhetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború kirobbantásában, ha pedig az agresszorok mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket.“ kának köszönhető, hogy a ma* gyár nép eredményesen fejez« te be első ötéves tervét; Eredményes, jó munkát kívá« nunk a kongresszusnak, amely megszabja a VI. ötéves terv feladatait. A kommunizmus» nak e nagyszerű programja bennünket is lelkesítőm fog munkánk közben, az új techni« ka elsajátításában, évi tér» vünk és vállalásunk teljesítő* seben.” Az értekezleten a kommu« nisták értékes vállalásokat tét« tek. Egner' József, az öntöde főművezetője például bejelen« tette, hogy február 29-ig két nagy jelentőségű újítást vezet be az öntödében. Ezek feles« legessé teszik a nehéz fizikai munkát, emellett évente ősz* szesen 300 000 forint megtaka- rítást eredményeznek: Az említettekhez hasonló nagyszerű kezdeményezéseket váltott ki a XX. kongresszus megyénk valamennyi üzemében. Az előadó rámutatott arraj hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnák meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való áttéréshez. „Teljesen valószínű — mondotta Hruscsov —, hogy a szocializmusra roló áttérés formái mind változatosabb alakot öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáknak a megvalósítása minden körülmények között polgárháborúval járjon... Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése, hogy a parlamentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való átmenetre.“ Számos kapitalista országban a munkás- osztály maga köré egyesítve a a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, valamennyi hazafias erőt, ^kivívhatja a parlamentben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet s megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások végrehajtását. N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai feladatainak vázolásával fejezte be. „Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a népek biztonságáért, az országok közti bizalom helyreállításáért, arra törekedve, hegy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozásává vál'oztas- sák”. .% Sanvjvtunió botsó holi/aoto A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió belső helyzetére. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetei „a társadalmi. termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és állam- rend további megerősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése jellemzi”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától v ezérelve szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a nehézipar elsődleges fejlesztéséről. A párt továbbra is a legszilárdabban és a legkövetkezetesebben követi ezt a fő vonalát*1. Az ötödik ötéves terv esztendeiben a párt biztosította valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és négy hónap alatt — teljesítettük. Az ipar össztermelése 1955-ben az 1950. évihez viszonyítva 185 százalékra, a termelőeszközök termelése 191 százalékra, a fogyasztási cikkek termelése 176 százalékra növekedett Jelentősen megnövekedett a fém- és fűtőanyagipar, a vil- lamosenergia-ipar és más, fontos nehézipari ágak termelése. A leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött. Évről évre növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése az elmúlt öt esztendőben több mint háromszorosa volt az Egyesült Államókénak és 3,8-szer akkora, mint Angliáé.” A munka termelékenysége az iparban 1955-ben csaknem kétszeresen túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. Az ötödik ötéves terv esztendeiben az ipari termelés növekedésének több mint kétharmad- részét a munka termelékenységének növekedése eredményezte. Az ipari termékek önköltsége öt év alatt 23 százalékkal csökkent. A hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete valameny- nyi népgazdasági ág nagyszabású fejlesztési programját írja elő. Az ipar termelési színvonalának 1960-ban az 1955. évihez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal kell növekednie. Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sikereink, s a munkásosztály megnövekedett műszaki, kulturális színvonala — mindez együtt nagy lehetőségeket nyit meg a műszaki haladás meggyorsítása vilőtt — jelentette ki N. Sz. Hruscsov. — Kitartóan tökéletesítenünk kell a technikát: minél termelékenyebb, gazdaságosabb és üzembiztosabb gépeket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folyamatok villamosítását, komplex gépesítését és automatizálását. A szónok kijelentette, hogy „most, amikor hatalmas, sokoldalúan fejlett nehéziparral rendelkezünk, gyakorlatilag lehetővé vált, hogy ne csak a termelési eszközök gyártását, hanem a közszükségleti cikkek termelését is gyors ütemben előrelendítsük. Elegendő rámutatni arra, hogy 1960-ban az 1950. évinél csaknem háromszor több közszükségleti cikket gyártunk. A párt mindent megtesz és továbbra is mindent meg fog tenni, hogy a szovjet emberek teljesebben és jobban elégíthessék lki szükségleteiket. Pártunk fontos kötelességének tartja ezt a nép iránf“. ' A beszámoló rámutat, hogy mozgósítani kell az ország keleti körzeteinek óriási természeti erőforrásait. Ezekben a körzetekben halmozódik fel a Szovjetunió szénkészletének mintegy 75 százaléka, víziener- giájának mintegy 80 százaléka* erdőállományának négyötöde, színes- és ritka fémkészleteinek zöme; ezenfelül óriási vegyipari nyersanyag-, vasérc- és építőanyakészletek vannak itt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szén- és a villa-' mosenergiatennelés a Szovjetunió keleti részén gazdasági (Folytatás a 2. oldalon)
