Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-15 / 13. szám

1956. fel 15. szabad \«r;nín 5 A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁGI HÓNAP ELŐTT Előkészületek A párt, az MSZT és a tanács a tömegszervezetek közös mun­kája alapján az idén is meg­rendezzük a hagyományossá vált magyar—szovjet barátsá­gi hónapot. A barátsági hónap sikere érdekében mindenütt megalakultak az operatív bi­zottságok, amelyek tervet dol­goztak ki. Az ünnepi megnyitókat a megye és a járások székhelyein március 3—-4-én tartják kul­túrműsorral egybekötve. Azok­ban a községekben és üzemek­ben, ahol kultúrteremmel ren­delkeznek, szintén ünnepélyes megnyitót és barátsági este­ket rendeznek. Kisebb közsé­gekben, hivataloknál, rövid ünnepi beszédben méltatják a hónap jelentőségét. A magyar—szovjet barátsági hónap alkalmából március 5— 11-ig rendezik meg a szovjet mezőgazdaság hetét. Ez idő alatt képkiállítással és film­vetítéssel egybekötött, a szov­jet tapasztalatokból összeállí­tott mezőgazdasági vonatko­zású előadásokat hallhatnak járásaink dolgozó parasztjai. A szovjet könyv ünnepi he­tét március 7-től 12-ig tartjuk meg. A hét a Salgótarján vá­rosban rendezett ünnepi meg­nyitóval kezdődik és ezután folyamatosan a járások szék­helyein a nagyobb üzemi és községi könyvtárakban könyv- ankétok és könyvkiállítások is­mertetik meg az érdeklődőket a szovjet írók műveivel. A szovjet film ünnepe már­cius 15—28-ig tart. Ez alkalom­ból Salgótarján November 7 filmszínházában ünnepi meg­nyitót rendeznék. Majd a me­gye valamennyi filmszínházá­ban megemlékezéseket tarta­nak és szovjet filmeket vetí­tenek. megyeszerte Az élenjáró technika napja március 18—25-ig kerül meg­rendezésre. A szovjet élenjáró technika széleskörű megismer­tetésére központi és helyi elő­adó bevonásával a következő helyen kerül sor: Salgótarján­ban a bányászati, kohászati, üvegipari, építészeti üzemek részére, Nógrádkövesden és Szanda főbánya üzemnél, majd Nagybátony, Mizserfa és Mát- ranovák bányaüzemnél. A pedagógiai szakosztályok és szakszervezetek közös ren­dezésében a járások székhe­lyein a világnézeti nevelés­ről, nagyobb iskolákban pedig a munkára való nevelésről tar­tanak ankétokat, előadásokat. Az orvosi napokat április hó elején rendezik meg. Járásainkban élménybeszá­molók is várják gazdag prog­rammal az érdeklődőket. Já­rásonként két-két községben a Szovjetunióban végzett ösztön­díjasok bevonásával, valamint központi előadókkal rendezik meg a beszámolókat. Salgótarján MSZT-siervezeteinek életéből A salgótarjáni MSZT-szerve­zet az év első hónapját sike­res, jó munkával kezdte. A Kelet-Nógrád megyei Népbolt igazgatóságánaik alapszervezete 100 taggal gyarapodott január­ban, a vállalat vezetősége és pártszervezete segítségével. Az MSZT baráti kör is példásan működik itt. Az előadások le­kötik a hallgatóság figyelmét, s a dolgozók 85—90 százaléka állandóan részt vesz a > foglal­kozásaikon. •k Az MSZT tűzhelygyári alap- szervezet vezetősége részletes munkatervet készített az első negyedévi feladatok elvégzé­sére, melyek között az egyik legfontosabb pontként szere­pel a műszaki propaganda ta­nács megszervezése. Az üzem­ben Molnár János elvtárs már 1949 óta lelkes terjesztője az Uj Világ című újságnak és a Szovjet kultúra című folyó­iratnak, mely a szovjet embe­rek életével ismerteti m ig a dolgozókat. A pártszervez,:t sók támogatást nyújt az alapszer­vezetnek. Taíkács Lajos elv­társ a Szovjetunióban látott ■MWM« tapasztalatait adja át munka­társának, s beszélget róla. Ic A Salgótarjáni Üveggyár ak­tívái közül kimagasló munkát végzett Haver la József né, a Salgótarjáni Acélárugyárban Gyimesi József, s a Nyomda­ipari Vállalatnál Plavecz Mag­dolna. * Némelyik szervezet munká­jába azonban hiba csúszott be. Így például a Kiskereskedelmi Vállalat alapszervezetének tit­kára nem keresi a ‘kapcsolatot sem a pártszervezettel, sem a vezetőséggel, ami természete­sen rányomja bélyegét műkö­désére. A megyei tanács alap­szervi gazdasági vezetőjének fiókjában az új tagsági köny­vek még egy hónap után érin­tetlenül heverték, s ezt a titkár Pintér József nem vette észre. Itt az MSZT baráti körök elő­adásait sem szervezték meg. Szeretnénk, ha gyengébb alapszervezeteinlk is felfigyel­nének a hibákra, s az ered­mény már a legközelebbi érté­kelésnél jelentkezne. Hazádnak rendületlenül »Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar, Bölcsőd az, s majdan sírod is. Mely ápol s eltakar.” Koszorús költőink mind­nyájunk számára oly drága hitvallását idézik fel e könyv lapjai, amikor hadat üzenve a letűnt korok múltat hami­sító, urakat dicsérő, népet gyalázó krónikásainak, a ma­gyar történelem, a magyar nép igazi büszkeségeit mutatja be •z olvasónak. A tőkés úri uralkodó rend történetírása, mindenkor sa­ját képére és hasonlatosságá­ra igyekezett formálni a tör­ténelmet. „Hősök”, „gondolko­dók” és „nagy emberek” csak azok lehettek, akikkel a nem­zeti öntudatot úgy fejleszthet­ték, ahogy nekik tetszett. Per­sze voltak hőseink, nagy embe­reink, akiket nem lehetett agyonhallgatni semmiképp sem. Ezeket félremagyarázták, vagyis egyéniségüknek, tet­teiknek csak azt a részét hagyták a kései nemzedék számára, amely az úri rendet próbálta igazolni. így hamisí­totta meg a múlt történetírá­sa Kossuth Lajost is. Igaz, hogy töméntelen évfordulót, ünnepet rendezett számára, úgy hogy egyúttal Görgey di­cséretére is bőven jutott hely. Békés István összeállítása „A magyar nép aranykönyve" most arra vállalkozik, hogy a valóságot, a múlt valóban nagy embereit mutassa be olvasóinak, tettein, gondola­tain, életén keresztül. Közel ezeresztendős történelmünk kiemelkedő egyéniségeiről, és a történelmet formáló nagy tömegmozgalmakról ad szí­nes, eleven képet e könyv. A honfoglalás, Árpád, a nagy királyok: István, Mátyás, had­vezérek: Hunyadi János, Vak Bottyán, Stromfeld, népi hő­sök: Thury, Trencsényi, mun­kásmozgalom harcosai Fran­kéitól, Szamuellyn keresztül a fasizmus ellen harcoló ifjú kommunistákig, de írók, fes­tők, zenészek, tudósok és szí­nészek ugyanott helyet kap­tak a köny lapjain, mint a nagy felkelések munkás- és parasztmozgalma. Ismereteket közöl e könyv, tanít, de egyben szórakoztat. Izgalmas olvasmány, amiely a nemzeti érzés, az igazi haza- fiság és a proletár nemzetkö­ziséget ülteti az olvasó lelké­ben. Művészi illusztrációk te­szik teljessé a könyvet. Min­dem egyes személyt, vagy tö­megmozgalmat a portré, vagy kompozíció még közelebb hoz­za az olvasóhoz. A Hazádnak rendületlenül című könyv írója és szerkesz­tője mepróbálta régi nagy- jainkat úgy belevésni a mai kor tudatába, mint amilyenek azok a valóságban voltak. A vállalkozás nagy és szép volt. De sikerült. Részlet a könyvből: MADÁCH IMRE Én társaságot kívánok ... Maly véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt. Közös erővel összeműködik. Minőt a tudomány eszmél magának. És melynek rendién értelem virraszt. (Az ember tragédiája XI. szín.) Jóideje feküdt már a vas­kos kéziratcsomó Arany Já­nos asztalán. Aki küldte: bi­zonyos Madách Imre, sztre- govai birtokos, balassagyar­mati képviselő — mint mondják — nyílteszű, szabad­elvű férfiú. Amit 48-ban — betegágyban sínylődve — a forradalomból elmulasztott, kipótolta 52—53-ban: rebelli­sek rejtegetése miatt ülte meg a pozsonyi, s pesti töm- löcöket. De megyegyűlésen, képviselőházban most is bát­ran szembeszáll az elnyomók­kal, és a maga kedvére szen­vedélyesen irogat. Hogy mit — elválik . : : — „Az ember tragédiája” — morfondírozik a költő; lámcsak — ilyen tollforgató nógrádi földesúr nem is adja alább a teremtésnél, meg a világvégénél..; A múltkorá­ban már beleolvasott, de az itt-ott csikorgó versisorok visszariasztották. — Ádám.;. Éva... Lucifer... kezdi újra és a papírlapok mindsürűb- ben zizzennek. Egyiptom .;; Athén..; Konstantinápoly — az igényes Arany Jánost el- merülten ragadják korszakról korszakra a dübörgő jambu- sok . . ; : A sztregovai kastély magá­nyos bölcselkedőjét lázba hoz­zák Arany sorai. — „Az em­ber tragédiája” — írja Ma- dáchnab a magyar vers utol­érhetetlen mestere — egy ke­vés külsimítással irodalmunk legjelesebb termékei között foglalhat helyet.;: Fogadja leghőbb üdvözletemet;:; a fényért, melyre költészetün­ket deríteni hivatva van ...” — És a koszorús költő maga lát hozzá, hogy a Tragédiá­ból kigyomlálja a gyakorlat­lan verselés vadhajtásait, majd 1862-ben — maga viszi a művet nyilvánosság elé. A Tragédia — sajtóban és az olvasóknál — nem minden­napi feltűnést kelt. A hazája és az emberiség sorsán boron­gó Madách, akinek magán­életét feleségének hűtlensége dúlta fel — s hírnév és elis­merés sugaraiban most új erőre kap. Csiszolgatni kezdi verseit, és drámakísérleteit, magát-sürgető hévvel széptani s bölcselmi tanulmányokat és egy inkább igényességével je­leskedő Mózes-drámát ír; a Bach-huszárok elleni honfiúi mérgét pedig egy harapós komédiában: „A civilizátor"- ban buggyantja ki. De az al­kotás és az • ünneplés évei szűkre szabottak. Régóta kín­zó szív- és tüdőbetegsége el­hatalmasodik, s alig két évvel halhatatlanságot biztosító mű­ve megjelenése után — a sztregovai udvarházban, hol bölcsője ringott, felállítják ra­vatalát ; j | A BIZALOM JELEI «let sok-sok jelensége mutatja, hogy az 1955. márciusi határozat jó irányba hat éle­tünk minden területén. Egyik legfontosabb ilyen jelenség dolgozó népünk megnövekedett öntudata és ennek eredményeként a szocia­lista társadalom mozgatóerejének, a kritika és önkritikának az erősödése. Ezt megfigyelhet­jük párttaggyűléseken és termelési értekezle­teken, tsz-közgyűléseken és számtalan más helyen. Ezt bizonyítja a szerkesztőségekhez érkező bíráló levelek számának az emelkedése is. A dolgozók levelei, amelyek egy-egy szerv, vagy hivatal munkáját bírálják, amelyekben egyéni sérelmeikre kérnek orvoslást, mind megannyi építőkövei épülő szocialista társa­dalmunknak. Mert azzal is a munka megja­vítását segítik, ha saját, személyes ügyüknek látszó problémákban kérik a szerkesztőség segítségét. Szerkesztőségünk a levelek értékelésénél, a bírálatok, panaszok kivizsgálásánál, közlésé­nél mindig a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak útmutatását tartja szem előtt. Azt a taní­tást, amely kimondja: ;.. a dolgozók nem pa­naszirodának tekintik az újságot. Ezért a szerkesztőségnek sem szabad a leveleket egyé­ni panaszoknak tekintenie, — a bíráló levelek olyan figyelmeztetések, amelyek kiérdemlik az újság állandó érdeklődését. Az ilyen levelek rendszerint megmutatják, mennyire közös ér­deke minden dolgozónak, hogy mindenki lel­kiismeretesen dolgozzék, hogy minél gyorsab­ban és gyökeresebben ki lehessen küszöbölni a fogyatékosságokat, hivatalainknak és intéz­ményeinknek, valamint ezek vezetőinek mun­kájából. Hogy milyen fontos szerepe van a szocia­lista társadalomban az újsághoz intézett levél­nek, azt jellemzően világítja meg Kalinin elvtárs tanítása: „Az újsághoz intézett levél... nár nem magánlevél, nem egyéni panasz, ha­nem okmány: írója a levéllel politikai tevé­kenységet akar kifejteni, felhívja a társada­lom figyelmét az általa ismert bajra, rámutat a baj okaira és gyakran megfelelő eszközöket is javasol annak orvoslására.“ Lapunk egyre jobban igyekszik e tanítás szellemében foglal­kozni minden egyes levéllel. Mert ne gondolják, kedves olvasóink, hogy csak tudósítóink és állandó levelezőink kere­sik föl bíráló levelekkel a szerkesztőséget. Nem, nagyon sokszor hoz a posta ismeretlen olvasóktól is olyan levelet, amelyből az újság, a párt lapja iránti bizalom csendül ki. És a párt nagyon nagyra értékeli ezt a bizalmat, sőt meg sem lehet enélkül a bizalom nélkül. Ezért megtisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy e bizalom jeleivel, a dolgozók leveleivel, írójuk teljes megelégedésére foglalkozzunk. Ezért a lap fontos teendője: érvényt szerezni annak a törvénynek, amelyet az országgyűlés 1954. január 22-i ülésén a lakosság bejelen­téseinek gyors és mélyreható megvizsgálásá­ról és intézéséről hozott. ElSÓ feladatunk. elérni, hogy a lakosság, amely napról-napra saját bőrén érzi a hibá­kat, bátran és őszintén mondja el sérelmeit. Ez, mint már említettük, javulást mutat az utóbbi időben. A dolgozók a legkülönbözőbb problémákkal fordulnak hozzánk. Csak né­hány példát az utóbbi hetek bíráló levelei­ből: Nagy József szuhai olvasónk a vasutat bí­rálja, amiért a kisterenyei állomásról Mátra- mindszent, Mátranovák felé közlekedő sze­mélyvonat rendszertelenül indul, nem egyszer egy órás késéssel. Január 18-án, a 21 óra 50 perces vonat 23 óra 15 perckor indult. Ami­kor a késés oka iránt érdeklődött, azt a vá­laszt kapta; „most kezdik a mozdonyt felfű- teni”. Így azok a dolgozók, akiknek másnap frissen, kipihenten kellene a munkát elkez­deni, éjfélkor értek a mindszenti állomásra. Nagy Lajos káliéi olvasónk személyes sé­relme ügyében kéri segítségünket. Az Egri Útfenntartó Vállalatnál dolgozott — írja — volt három kórházi útiköltség számlája és nem kapta még meg az érte járó pénzössze­get, Halász Páll ludányhalászi, Dóbiás Péter szá* tóki és többen mások adóügyben kérték közbenjárásunkat. Legutóbb Csernák Imre érsekvadkerti olvasónk fordult hozzánk ilyen ügyben. 4 éve halt meg a felesége. A közösen szerzett 6 hold föld felét a gyermekek örö­költék, de neki azóta is 6 hold föld után kell teljesíteni beadási tervét és fizetni az adót; Szeretnénk, ha a tanács elnöke, a legrövidebb időn belül intézkedne, Csernák Imre ügyé* ben. Ezt egyébként a már említett törvény írja elő, amely a szervek vezetőit személyesen te­szi felelőssé azért, hogy érvényt szerezzenek rendelkezéseinek, neveljék munkatársaikat a lakosság bírálatának megbecsülésére és állan­dóan ellenőrizzék, hogy a vezetésük, felügye­letük alá rendelt szerv minden dolgozója lel­kiismeretesen foglalkozzék a lakosság beje­lentéseivel. Ezt a törvényt idézzük ismét emlékezetébe Bald elvtársinak, a Salgótarjáni Járási Tanács elnökének is, aki két hónapig nem ellenőrizte,- hogyan javítják ki az elkövetett hibát egyik osztály dolgozói. Bírálat érkezett Pogony köz­ségből, hogy a járási tanácstól minduntalan idézést kapnak biztosítás ügyében — olyanok is akik, már régen befizették — és a megje­lölt időben a tanácstól nem megy ki senki. A dolgozók hiába várnak. Tóth Küllő Sándor Kisterenyéről azt panaszolja, hogy földadót vetettek ki rá és még hátralékot is kimutat­tak, holott egy négyszögöl földje sincs. Azért értesítettük erről Báli elvtársat, mert azt gon­doltuk, hasznos lesz számára, ha tudja, mi­lyen hibákat követnek el a tanács dolgozói, hol van javítani való. De ügy látszik, Báli elvtárs nem értékeli megfelelően a dolgozók levelei által kapott segítséget és elfeledkezett már a törvényről is, amely kimondja hogy 30 napon belül el kell intézni a dolgozók pa­naszait. Ha a panasz nem jogos, akkor is idő­ben értesíteni kell, és felvilágosítani, miért nem. Ezt ajánljuk figyelmébe a kétbodonyi községi tanács elnökének is, aki Koczur György által felvetett bírálat ügyében — hó­napok óta félbe van hagyva egy kút javítása — közel két hónapja nem intézkedik, sőt nem is válaszol és a rétsági járási földrendezési csoportnak, ahol szintén közel egy hónapja lejárt a határidő, amely alatt a törvény sze­rint intézkedni kellett volna, Bokros István felsőpetényi lakos panaszügyében. Ezt a törvényt pedig az Országgyűlés, tehát a nép hozta és végrehajtása a nép minden vezetőjére kötelező. Példát mutatnak e tör­vény végrehajtása terén egészségügyi szerve­ink, ha a megyei, járási, vagy városi egészség- ügyi osztályoktól intézkedést kérünk, vala­mely jogos bírálat, vagy panasz ügyében, egy-két héten belül értesítenek a megtett in­tézkedésekről, amelyek rendszerint egy-egy kis közösség, régi sérelmére tesznek pontot; Szeretnénk, ha ezt a példát követné az autótaxi vállalat balassagyarmati kirendeltsé­gének vezetője is, akinek figyelmébe ajánljuk Varga János, a Megyei Tanács Pénzügyi Osz­tálya dolgozójának észrevételét. Varga János, a vállalat dolgozói és az utasok érdekében azt javasolja, hogy helyes lenne, ha a taxikra ködlámpákat szerelnének, mert anélkül ködös időben, a gépkocsivezető nemigen érzi, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Amikor leg­utóbb egy erősen ködös napon utazott taxival, a gépkocsivezető csak a legnagyobb erőfeszí­tés árán tudta baleset nélkül végig dolgozni a napot. Ez 3 néhány péld3 is serkentse arra olva­sóinkat, hogy ezentúl még többen és még bát­rabban tárják fel építőmunkánk fogyatékos­ságait. Gondoljanak arra, hogy a nép államá­nak mérhetetlen erőt ad, hogy a lakosság ál­landóan ellenőrzi, bírálja, észrevételeivel se­gíti párt, államhatalmi és gazdasági szerveink munkáját és ezzel hozzájárul a hibák feltárá­sához és kijavításához, a munka minden irá­nyú tökéletesítéséhez. „Ma béke kell a földnek, múlté a háború" Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke ezzel a versidézettel fejezte be a Sal­gótarjáni Városi Kultúrház- ban az elmúlt, napokban le­zajlott békeestet. A zsúfolásig telt teremben az előadó szavai szinte hasították a levegőt, s magával ragadott minden hall­gatót Ratkó elv társnő beszédében először a két tábor erőviszo­nyát vizsgálta meg. Szembe­állította egymással a Szovjet­unió hatodik ötéves tervét Trumannak azzal a kijelenté­sével: az USA gazdasági hely­zete pocsék ... Ezután rátért a békeharc során elért ered­mények ismertetésére. Az el­múlt évben a nemzetközi fe­szültség jelentősen csökkent, mely szintén azt bizonyítja, hogy a nagyobb erő a demok­ratikus országok oldalán van. A gyarmati rendszer szinte szemünk láttára omlik össze — mondta Ratkó elvtársnő. A gyarmati népek is a szabad­ságért és a békéért küzdenek, így India ma már éppen olyan részese a békeharcnak, mint a Szovjetunió és Kína. És a há­rom ország együtt, vagyis egy­milliárd húszmillió ember le­győzhetetlen. A béketábor ádáz ellenségei azonban hideg­háborúra törekednek, melyet mint Eisenhower és Eden kül­ügyminiszterek legutóbbi tár­gyalásai, mint Eisenhower vá­lasza Bulganyin elvtárs leve­lére egyaránt bizonyítanak. S emellett az USA állandóan fo­kozza fegyverkezését, melynek összege ma már 35,5 milliárd dollár. Ilyen helyzetben a de­mokratikus országok hadsere­geinek leszerelése bizonyos meggondolatlanság lenne — hangsúlyozta az előadó. A lefegyverzés megvalósítása mindkét tábor közös meg­egyezésén múlik, bár a Szov­jetunió már eddig 10 milliárd rubellel csökkentette hadi fel­szerelését. Az ez év áprilisára összehívott béke-világkong­resszuson is ez a kérdés lesz az egyetlen napirendi pont. Hi­szen mint egy német Magazin is kimutatta, ezzel olyan ha­talmas pénzösszegek szabadul­nának fel, melyet a népek felvirágoztatására fordíthatná­nak. A lao szerint egy puska ára két ekével, egy tank ára egy modern iskolával, s egy bombázó ára egy modern kór­házzal és teljes felszerelésével ér fel. A népek tudják és világosan látják feladatukat, és har­colnak is érte. A világbéke harcosaira azonban mégis nagy feladat hárul: békebeszél­getéseken, kisgyűléseken el* igazítani az embereket a nem­zetközi eseményekről, felvilá­gosítani a békeharc eredmé­nyeiről. hogy mindenről tájé* kozódjanak, s állást foglalhas­sanak. A mi békebizottsá- gainkra is az a feladat vár, hogy népünk tudásszomját és külpolitikai érdeklődését a legnagyobb mértékben kielé­gítsék. Ratkó elvtársnő beszámoló­ját számos hozzászólás egészí­tette ki. Városunk dolgozói fel­háborodással vették tudomá­sul, s elutasították az osztrák belügyminiszternek azt a ha­tározatát, amellyel az osztrák államban működő szakszerve­zetek világszövetségét betil­totta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom