Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-25 / 7. szám

1956. JANUAR 7. SZAKAD ^OCRAd X Hehlelen egészségügyi szokások tél víz idején „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik“ — mondja a közmondás. Valahogy így vagyunk az egészségvédelemmel is. Van­nak olyan káros szokások, me­lyeket már „észre sem ve­szünk*’, hiszen olyan gyako­riak. Legfeljebb csak akkor gyanakszunk rájuk, ha már valamilyen megbetegedést idéztek elő. Nézzük, melyek a leggyako­ribb. télvíz ideién előforduló, az egészségre különösen káros, helytelen szokások. Téli fígyfcan könnyedén elbír­ja az ember a jó meleg téli­kabátot. Neki is öltözik, ha út­nak indul. Útközben. ha úgy hozza a dolga, benéz ide is, oda is. Nem sok időre, csak egy pohár borra és egy-két szóra. Ezért pedig igazán „nem érdemes letenni a kabátot“, bár a búboskemence a reggeli fűtés után becsülettel ontja a meleget. Így a mi emberünkre alaposan rámelegszik a kabát, nekipirosodik, meg is izzad, mire útnak indul. Az elkövet­kező napokban pedig egy jó kiadós influenza: a saját kára figyelmezteti arra: ha rövid ideig tartózkodunk is a fűtött szobában, tanácsos letenni a télikabátot. Ez azonban fordítva is érvé­nyes. Ha a barátságos, meleg szobában nekivetkőzve dolgo­zunk, a fűtött helyiségből a szabadba való ki- és beszalad- gálás nem éppen veszélytelen dolog. Szervezetünk a hideg levegőn sok hőt veszít s így meghűlés, alapos megfázás is lehet a szaladgálás vége. A megfázás pedig — amint tud­juk — gyengíti a szervezet el­lenállóképességét a betegség­gel szemben, utat nyit a kór­okozók előtt. Megfázás és kórokozó együtt — kész influenza; Sokan úgy vélik, hoey a meg. fázás legbiztosabb ellenszere a szeszesital. Ezt azzal vélik bi­zonyítani, hogy ha hideg idő­ben bort. .vagjr pálinkát isznak, nem fáznak. Azt azonban már nem tudják, hogy az alkohol csökkenti az idegrendszer ér­zékenységét. A részeg ember például még akkor sem érzi a hideget, amikor az egész szer­vezetét kihűléssel fenyegeti, amikor közvetlenül a fagyha­lál előtt áll. Jegyezzük meg jól. hogy a megfelelő öltözet és az elegendő mozgás min­denkor megvéd a hideg káros hatása ellen, az alkohol azon­ban sohasem. A téli kellemetlenségei közé tar_ toznak az igazi falusi disznó­torok is. Hurka, kolbász, pe­csenye — minden, ami csak szem-szájnak ingere — az asz­talra kerül. A túlzsíros. ne­héz ételek azonban gyomor­rontást okozhatnak, ha nem fogyasztunk elegendő emész­tést megkönnyítő ételeket: mint például rizst, savanyúsá­got. vagy befőttet. Helytelen szokás az js ha annyira félünk a hidegtől, hogy nem szellőztetjük laká­sunkat. Különösen a hálószo­bát és az ágyneműt kell alapo­san kiszellőztetnünk, de azok­ról a helyiségekről sem feled­kezzünk meg. ahol napközben tartózkodunk. Télen könnyen cserélődik a szoba levegője. Az ajtókat és ablakokat a külső hőmérséklettől függően 1—5 percig kinyitjuk, a falak és a szobában lévő tárgyak nem hűlnek le. Segítségükkel a be- bocsátott friss levegő néhány percen belül hasonló hőmér­sékletű lesz. Ugyanígy vagyunk a reggeli mozgással is. Nagy hibát köve­tünk el. ha elhanyagoljuk. Reggeli torna után mosakod­junk szobahőmérsékletű víz- ban. Mosakodhatunk hideg vízben is. ha azt gyorsan tesz- szük. Utána törülközővel szá­razra dörzsöljük magunkat. Ezzel edzettebb, ellenállóbb lesz a szervezetünk. Befejezésül azt ajánljuk: szokjunk hozzá a hideghez és meleghez egyaránt. Friss leve­gő és alapos tisztálkodás nél­kül nincs jó^eaészsée. Ehhez tartsuk magunkat a leghide­gebb télben is. A Szabad Nógrád szerkesztősége elintézte Mócsány József a Pásztói Állami Gazdaság Keresztvöl­gyi üzemegységének brigád­vezetője, az ottani dolgozók nevében azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a keresztvölgyi ellátat­lan dolgozók nehezen jutnak kenyérhez, vagy liszthez. Az ecsegi szövetkezetben — ahol vásárolni szoktak — nem akarnak a gazdaság dolgozói számára lisztet és kenyeret ki­szolgálni, mondván, hogy ők a gazdaságban kapnak fejada­got, nem veszik figyelembe, hogy a családtagok ellátat­lanok. Szerkesztőségünk közbenjá­rására a Pásztói Járási Tanács VB Kereskedelmi csoportja intézkedett, hogy hasonló pa­naszra a jövőben ne legyen ok. Külön felhívta az Ecsegi Köz­ségi Tanács VB-t, hogy na­gyobb gondot fordítson a ta­nyai ellátatlan lakósok élelmi­szer szükségleteinek biztosí­tására. Ezenkívül tervbevették még az idén egy házibolt lé­tesítését Keresztvölgy-pusztán, hogy a dolgozóknak ne kelljen Ecsegre bejárni vásárolni. Miklián Pál bencúrfalvi le­velezőnk arról értesítette a szerkesztőséget, hogy a nap­raforgómagért a szécsényi földművesszövetkezetben olyan üledékes étolajat ka­pott, amelynek körülbelül a fele használhatatlan volt. A MÉSZÖV áruforgalmi osztályáról e panasz ügyében azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az olajcsere-telep vezetője Rácz István azért szolgált ki ilyen olajat, mert a raktáron lévő olaj kifogyóban volt és olaj nélkül nem akarta elkül­deni a dolgozót, az ilyen olaj kiszolgálása mindenképpen helytelen és utasították őt, hogy a jövőben üledékes olajat ne szolgáljon ki és Miklián Pálnak a visszavitt üledékes olajat cserélje ki megfelelő minőségű olajra. A LÁMPÁS - NÓGRÁD MEGYÉBEN (Színmű 3 felvonásban. Gárdonyi Géza regényéből színpadra írta: Szegő Zsuzsa és Baksa Soós László. Rendezte : Mátrai József] A darab egyik jelenete. Bogainé — Simánfalvi Ida, Ida — Mácsai Emmi, tanító — Surányi Imre. (Magyar Foto — Tormai Andor) A Faluszínház budapesti színházának, a Déryné Szín­háznak ünnepi megnyitó da­rabja volt A lámpás, amely a napi- és hetisajtó elismerése és a zsúfolt házak közönségé­nek tapsai között haladt a 100. előadás felé. Nógrád megye az első, amelynek a színház a nagysikerű darabot bemutatja. A darab Gárdonyi Géza A lámpás című első jelentős re­gényéből készült. Az írót a történet megírásánál saját él­ményei fűtötték: ő is tanító volt. az ő házassága is szeren­csétlen volt, ö sem tudta há­zasságát felbontani. A regény megírásában osztályhelyzete, tehetsége, olvasmányai a rea­lizmus útjára terelték. Realis­ta törekvések jellemzik Gár­donyi írásait egészen a 900-as évekig. Legmaradandóbbak történelmi regényei, de mind ezekre, mind kora társadalmi problémáit érintő írásaira, színdarabjaira klasszikusan jellemző Benedek Marcell megállapítása: „A magyar lé­lek örök kifejezését kereste a múltban és a jelenben.“ A színdarab nemcsak át­mentett minden értéket Gár­donyi Géza regényéből, de a szerzők a történet bonyolításá­val izgalmasan érdekessé, a rendezés pedig az alakok plasztikus megformálásával hatásossá és igazzá szuggerál- ják a színpadon történőket. A darabbal kapcsolatban a következőkben nyilatkozik az egyik szerző. Baksa-Soós Lász­ló: „Gárdonyi Géza A lámpás című kis regénye a múlt szá­zad becsületes és hazáját sze­rető néptanítóinak állít szob­rot és egyben megrajzolja a kor füllesztő sötétsége ellen harcoló, olykor halálosan küz­delmes életüket. A regény — mint vádirat — valamikor a B00-as években jelent meg folytatásos formában a Magyar Tanítók Lapjában, hogy lelep­lezzen és mozgósítson egy Jobb jövőért; Gárdonyi ezen írásában szembeállítja a lezüllött, kap­zsi iskolamesterrel az 1848. eszméiből táplálkozó, a népet olthatatlanul szerető és érette harcoló néptanítót. A néptől idegen lelkipásztorral szemben pedig odaállítja azt a papot, aki a lelkekről való gondosko­dást a társadalmi haladás gyá- molításában, a nép szeretett­ben látja. Szegő Zsuzsával írtuk a kis regényből színpadi művet. Szándékunk az volt. hogy a mai színházlátogató közönség elé vigyük azt a harcot, amely nagyapáink és dédapáink er­kölcsi küzdőképességét oly sokszor próbára tette. Ebben a küzdelemben sokan buktak el, de a küzdelem pislákoló láng­ját mégis sikerült a jelen fel­szabadult hazába átmenteni, mint ahogy azt Gárdonyi meg­álmodta.“ A darab levegőjéből, a sze­replők cselekvéseiből árad a 48-as idők kisembereinek hő­siessége, áldozatvállalása a szabadságharcban. Meghatóan, izgalmasan. ökölbeszorítóan zajlanak az események a sze­rény lámpássá lényegült lán­goló fáklya: a kis felvilágoso­dott néptanító körül, aki meg­értő hivatástudatában a nép gyermekeiből nyílteszű embe­reket akar ■ nevelni, mert „a nemzet az apró rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék a mi kezünkben van. Ha minden tanító úgy gondolkoznék, mint én. a ma­gyar nemzet számot jelentene a világon.*’ Dr. Bánóczy Dezső SZABAD NÓGRÁD Ar MOP Nóqrád meqvel Párt- bizottsáqának la pia Felelős kiadó: Haldrt József Szerkesztősés és kiadóhivatal: Salqótarján, Damianich út 2. releron 18-74. 19-74. 16-83. Terlesztik: a Mesyel Postahivatal Hirlaposztálya és hirlankézberit'' postahivatalok. Előfizetés: oosta hivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetést etil 3.50 Ft. Szikra Lapnyomda Budapest. Vili.. Rökk Szilárd n 6 Felelős vezető: Kulcsár Mihály BUDAPEST—KIEV—LENINGRAD -MOSZKVA... — Magyar bányamérnök utazása a Szovjetunióban — BäköSi I Éter elvtárs, a tiribesi bányaüzem fia­tal főmérnöke, a múlt év decemberében, éle­tében először járt külföldön... Az első kül­földi utazás mindig nagy élmény, különösen akkor, ha valaki a Szovjetunió területén utazhat, ha megismerheti a nagy szovjet né­pet. Bakos elvtársnak éppen ebben a felejt­hetetlen élményben volt része: a magyar tú­ristákkal ő is a Szovjetunióban járt. Bodsjäbäll bf ííllquilink az Utazásról. Még frissek a tapasztalatok, utiélmények, akár órákig tudna beszélni róluk. A turistacsoport, amellyel utazott, két hétig tartózkodott a Szovjetunióban. Ebből hat teljes napot vona­ton töltöttek, 6000 kilométert hagytak maguk mögött. — Nem volt fárasztó, vagy kényelmetlen ez a szokatlanul hosszú utazás, Bakos elvtárs? — Egyáltalán nem. A szovjet vasutak rend­kívül korszerűek, kényelmesek és tiszták. Négyszemélyes fülkékben helyezkedtünk el, ezekben az ülések éjszakára könnyen átala­kíthatok ággyá. Az ágyneműt zárt, leplombált csomagokban osztják ki, így az tiszta, akár a hó, amikor az utashoz kerül. Általában a vonat belseje mindenütt olyan, mint egy gon­dosan rendbentartott lakás. A folyosókon, fülkékben szép szőnyegek vannak, porszívóval tartják tisztán őket. Még egy jellemző sajá­tossága van a szovjet közlekedésnek: végte­lenül pontosak a vonatok, pedig ott, ezer meg ezer kilométert fut egyfolytában egy-egy sze­relvény. Tisztaság, pontosság és az utasokkal való barátságos, udvarias magatartás tekin­tetében vasutasaink igen sokat tanulhatnak a szovjet példából. Ezt akkor érezzük legin­kább, amikor hazafelé jövet Záhonyban át­szálltunk a magyar gyorsvonatra és bizony, a kint szerzett tapasztalatok után sokkal vi­lágosabban láttuk a mi szerelvényeink hiá­nyosságait. A Vonatokon már csak azért sem unatkoz­tunk, mert a túristacsoport tagjai összebarát- kozlak egymással, s utazás közben beszéltük meg közös élményeinket. A turisták között, szinte minden foglalkozási ág képviselve volt: jöttek sztahanovista üzemi munkások, bányá­szok, mérnökök, orvosok, újságírók, tsz-tagok, színházi rendezők stb. Én, a Hungária Vegyi­művek egyik munkásával és egy oroszlányi bányászmérnökkel utaztam egy fülkében. Igen kellemesen telt az idő, az oroszlányi kollé­gával sok bányaműszaki kérdésről beszélget­tünk, de csak addig, amíg először néztünk szét a szovjet földön... Utána már a leg­érdekesebb, kizárólagos témánk, a csodálatos látnivalók serege volt. Kimeríthetetlen be­szélgetési anyagot adott az a néhány nap, amelyet Kievben, Leningrádban és Moszkvá­ban töltöttünk. — Melyik város tetszett a legjobban a há­rom közül? — Talán különösen hangzik, de engem Leningrad ragadott meg leginkább. Két és fél napig időztünk ebben a gyönyörű város­ban. Szívdobogtató, nagyszerű érzés volt vé­gigjárni a Bolsevik Párt történetéből oly is­merős helyeket, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadalmas harcainak a színhe­lyét. Kísérőink szavai nyomán megelevenedett előttünk a Téli Palota ostroma. Az Auróra cirkálón, amelynek ágyúlövései annakidején az új világ születését jelezték, Libatov elv­társ, a hajó másodkapitánya kalauzolt ben­nünket. Ö, mint az Auróra hajdani matróza, maga is részt vett a forradalmi harcokban,. Gondolhatják, milyen meghatottan hallgattuk elbeszélését, visszaemlékezését, amelyet azzal tett igen elevenné és érdekfeszítővé, hogy meg is mutatott mindent. Így szinte éreztük, mintha mi is szemtanúi lettünk volna Í917. nagy eseményeinek. Beszélnem kellene az Eremitageról, ahol a világ egyik legnagyobb képgyűjteményét lát­hattuk, persze csak futólag, noha egy-egy páratlan szépségű festményben órákig is el­gyönyörködhetne az ember, ha ideje engedné. Eddig mindenkinek, aki az Eremitage kincsei­ről érdeklődött, így válaszoltam: „Arról be­szélni nem lehet, ahhoz kevés a szó. Azt látni kell, különben, el sem tudja képzelni az em­ber, mi van ott.” Most sem tudok ennél többet mondani.. ? tdSICtt Leningrádban az új földalatti isút, amelyet a Moszkvai Metró építésének nasytalnlait fplVincynnlira torvovf oL­első szakaszát 1955. november 7-én adták át a forgalomnak. Ez a szakasz egyenlőre 11 kilométer hosszú. Természetesen, a lenin- grádi földalatti vasútvonalat tervszerűen bő­vítik, fejlesztik tovább. Érdekes, hogy az eddig elkészített állomások — valóságos föld­alatti csoda-paloták! — igen változatos díszí­tésűéi Kiképzésük, díszítésük minden eset­ben alkalmazkodik a fölöttük lévő városré­szek jellegéhez, történelmi hagyományaihoz. A Balti-tenger megálló csarnoka például szürke márványból és üveghez hasonló mű­anyagból készült úgy, hogy hiteles tengeri hangulatot áraszt a hely. A Puskin-megálló- nál megtaláljuk a nagy költő gyönyörű már­ványszobrát is. A két város — Moszkva és Leningrad — egyébként most is. azért ver­seng, hogy melyik metrója lesz szebb. Én azt hiszem, végül a leningrádiaknak jut a pálma. Persze Leningrádot nem Moszkva rovására dicsérem. Nem is tehetném, hiszen Moszkva olyan gyönyörű város, amilyet még nem lát­tam. Négynapos tartózkodásunk alatt sok, örökre emlékezetes élményt szereztem ott. — Például? — így hamarjában nehéz eldönteni, mi rá­ragadott meg leginkább Moszkvában. Voltunk például a Nagy Színházban, ahol a „Laina” című litván balettet láttuk. Őszintén szólva, engem azelőtt nem kötött le a balett, de most, az első perctől az utolsóig, elragadtatással figyeltem a művészek kitűnő táncát. Pedig a litván balett még csak most van fejlődő­ben! \l GQVlk délutánt a Sztálin-autógyár klubjá­ban töltöttük. Mi, akik magyar méretekben gondolkodunk, azzal mentünk oda, hogy két- három szépen berendezett helyiséget fogunk találni. Alig tudtunk szóhoz jutni a meglepe­téstől, amikor láttuk, hogy a klub hatalmas palotának felel meg, méreteiben, berendezé­sében egyaránt. Nagy előadótermében kor­szerűen felszerelt, zsinórpadlással és minden technikai kellékkel ellátott színpad található; Ez a terem, amennyire meg tudtam ítélni, legalább 5—600 néző befogadására alkal­mas. Láttam a gyár dolgozóiból álló színját­szócsoport előadását is, ez annyira színvona­las, hogy hozzá hasonlót Budapesten, a hivatásos színházakban is ritkán „csíp el” az ember. (Ezt egyébként maguk a budapesti turisták mondták.) Hogy megérthessük, mi­lyen fejlett a Szovjetunióban a műkedvelő csoportok tevékenysége, megemlítem, hogy a klub kb. 140 tagú szimfonikus zenekarral rendelkezik. Egyedül harsonás 13 van a zene­karban! Nem kevésbé érdekes tapasztalatokat sze­reztünk a klub tanulótermében. Látogatá­sunk idején — csakúgy, mint máskor is r— zsúfolásig tele volt ez a hatalmas terem. Az egyik asztalnál két fiatal munkáslányt lát­tam, elmerülve az előttük heverő könyvek és jegyzetek tanulmányozásában. Érdeklődésem­re elmondták, hogy latinul tanulnak, s amint középiskolás emlékeimre támaszkodva „vizs­gáztattam” őket, láttam, hogy igen ott­honosak már a latin nyelvben. Azt hiszem, ez a példa is bizonyítja, mennyire előrehaladt a Szovjetunióban az önképzés, milyen kielé­gíthetetlen érdeklődéssel sajátítják el a szov­jet emberek mindazt a kulturális értéket, amelyet az emberiség eddig felhalmozott. A szomszédos teremben táncolni tanultak a fia­talok, méghozzá éppen a magyar népi tán­cokat és keringő különféle változatait gyako­rolták, Mi is belekapcsolódtunk az érdekes, táncos társasjátékba. f bb'3Ii " ptllailaíkan megszakítja beszélgeté­sünket a bányatelefon csengése. Salgótarján­ból. a Tröszttől keresik Bakos elvtársat. Üres csillékről folyik a szó, csak arra figyelek fel, amikor végülis kissé megváltozott, „nem hi­vatalos” hangon mondja a telefonba: — Igen, rengeteget láttam ... Felejhetetlen volt, Lajoskám, nem is tudjátok elképzelni... Hogy mikor mesélem el? Majd ha egy kis lélegzethez jutok, ha lesz egy kis idő. Mosolyogva jön vissza a fiatal főmérnök a kis kerékasztalhoz. — Látja, így megy ez, amióta hazajöttem! Akivel csak szót váltok, mindjárt azt kérdezi, mit láttál? Mesélj! A mi dolgozóink különösen szeretnék hallani élményeimet, ezért elhatároztam, hogy a jövő héten mindegyik csoportnak tartok leszállás előtt egy 10—15 perces kis beszámolót, ame­lyen egyúttal válaszolok is a feltett kérdé­sekre. — És mit fog elmondani a dolgozóknak? Melyek a legfontosabb tanulságok, mit hozott az útitarsolyban? — A tarsolyban sok mindent — tréfálko­zik Bakos elvtárs. — Például finom kölnit a feleségemnek, meg aztán kóstolónak déli gyümölcsöket: ananászt, banánt, datolyát. Amit pedig a legfontosabb tapasztalatnak tartok — és erről fogok beszélni munkatár­saimmal — az a szovjet emberek lépten- nyomon megmutatkozó öntudata. Bámulatos az a fegyelmezett magatartás, amit odakint láttunk, és végtelenül jóleső az őszinte szí­vélyesség, baráti segítőkészség, udvariasság, amelyet egymás iránt tanúsítanak ott az emberek. ssjnos, az rövidsége miatt nem jártam, így szakmai kérdésekről nem tudok beszámolni. De annál többet beszélek majd arról, milyen gonddal, fejlett szépérzékkel teszik otthonossá, barátságossá városaikat, lakóhelyeiket a szovjet emberek. Nekünk is át kell vennünk ezt az igyekezetét. Gondol­junk csak arra, milyen áthatolhatatlan sár­tenger lepi Nagybátonyban a vasútállomás környékét, pedig erős akarással, áldozatkész­séggel, jó ötletekkel, önerőnkből is segíthet­nénk ezen is, más hiányosságokon is. Csak az kell hozzá, hogy átvegyük a szovjet elv­társaink gondolkodásmódját, tanuljunk ezen a téren js az ő tapasztalataikból. Ezt szeret­ném beszámolóimmal és a baráti beszélgeté­sekkel elősegíteni. lelkesedést, erőt, komoly elhatározást sugá­roz Bakos Péter arca, ahogyan búcsúzás köz­ben elmondja terveit. Bizonyos, hogy a tiri­besi dolgozók sokat tanulnak majd tőle, s megfogadják mindazt, amit a Szovjetunióban szerzett tapasztalatai alapján tanácsként mond nekik. És így, ezzel válik Bakos elvtárs utazása újabb, szorosabb összekötő kapoccsá a szovjet nép és a nagybátonyi bányászok között; (miklós)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom