Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-18 / 5. szám

1958, január ZI. SZABAD TÄfiRAD S Igazgatók, üzemvezetők nyilatkozatai az egyenletes tervleljesitésrol Sárai Lajos, a niátranováki bánya-üzeinrgvség vezetője : Megteremtettük, az ütemes termelés lehetőségét A mátranováki üzemegység az elmúlt év utolsó negyedé­ben átlagosan 101 százalékra teljesítette termelési tervét, a szén önköltségét pedig az elő­írtnál 28 fillérrel alacsonyabb­ra csökkentette. Növeli a jó eredmények értékét az, hogy a termelés, a tervek teljesítése általában egyenletesen haladt. Most, az új esztendő és a második ötéves terv első nap­jaiban visszaestünk, s nem tudtuk teljesíteni a tervelő­irányzatot. Ennek nem az volt az oka, hogy csökkent volna a szenelő munkahelyek száma, vagy üzemszervezési hibák akadályozták volna az egyen­letes termelést. Az átmeneti visszaesés azért következett be, mert január első napjaiban haj­tottuk végre azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a mátra­nováki bányák eleget te­gyenek a második ötéves terv követelményeinek. Pártunk Központi Vezetősé­gének novemberi határozata értelmében üzemegységünk már a múlt évben erőfeszíté­seket tett annak érdekében, hogy Gáti II, Csipkés és Ambrus bányáinkat, valamint az új Altárót korszerű techni­kai színvonalra emeljük. Gé­peket igényeltünk, s ezeket ja­nuár első napjaiban kaptuk meg, ekkor kezdhettük el a Gáti II-üzem III-as ereszkéjé­nek gépesítését. Természete­sen a szerelés idejére le kellett állítani az ereszkében a sze­nelő munkát, ami súlyos ki­esést okozott széntermelésünk­ben. Arra törekedtünk, hogy mi­nél előbb elvégezzük a gépesí­tést, s mielőbb megindulhas­son ismét a termelés az eresz­kében. Dolgozóink — akikkel közös megbeszélés alapján ál­lapítottuk meg a szerelés sor­rendjét és ütemezését — igen nagy örömmel és lendülettel kezdtek a feladat megoldásá­hoz. Odaadó és lelkes munká­juknak köszönhető, hogy 3 nap alatt végeztünk a sze­reléssel, pedig hatalmas át­alakításról volt szó! Nemcsak gumiszalagot, kapa- rószalagokat és rázócsúszdákat kellett felszerelni, hanem szükséges volt a gépek ener­giaellátásának biztosítása is, sőt ezzel párhuzamosan a töl­tő-állomás kiképzéséhez nél­külözhetetlen körvágatot és a magasításokat is ki kellett épí­teni. Régebben ezen a munka- helyan csillével fejtettek, mi­vel azonban ez a szénmezőnk 80—90 cm telepvastagságú, ez nagy nehézségekbe ütközött, ezért- a teljesítmények is ala­csonyak voltak, 70—75 száza­lék körül mozogtak. A gépesí­tés eredményeként megszűnt a nehéz fizikai munkát igény­lő kézicsillézés és a csillébe való rakodás. Az eredmény nem is maradt el, mert amikor a nagy munka be­fejezése után ismét meg­kezdődött az ereszkében a termelés, 110—115 száza­lékra ugrott itt fel a napi tervteljesítés. Hasonló arányú gépesítést hajtottunk végre az új Altáró- ban is, ahol a már működő munkahelyeken millszekundu- mos robbantást vezettünk be a szén jövesztésére. Robbantás után két munkahelyünkön Kó- ta-féle hazai gyártmányú szén­felrakó gép, másik két mun­kahelyükön pedig ugyancsak hazai gyártmányú Simoncsics- féle lépegető szénfelrakó segí­ti dolgozóink munkáját. Ez a gépesítés — ha folya­matosan biztosítjuk a gépek kihasználását, megfelelő kar­bantartását és a munkafegyel­met — jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az említett munka­helyek egyenletesen, napról napra teljesítsék tervüket, Az üzemegység egyenletes terv­teljesítését számos egyéb in­tézkedéssel is elő kívánjuk se- Kíteni. Csipkés üzemben — ahol a IV-es ereszkét a nehéz geológiai viszonyok miatt TH- gy őrükkel b'ztosítottuk, így stt most már akadály nélkül folyhat a fejtés — hamarosan rendezzük a III-as és a belőle kiinduló V-ös ereszke problé­máját is. A nagy nyomással küzdő III-as ereszkével pár­huzamosan, attól 80 méterre egy siklót hajtunk ki, azt gu­miszalaggal látjuk el és így oldjuk meg az V-ös ereszke teljes szállítását. Az V-ös ereszkében egyébként mér a hét végén befejezzük a gépesítést, az új frontfej­tés előkészítését, s bízunk abban, hogy ezáltal Csipkésen is egyenletessé vá­lik a termelés. A Nógrádi Bányász legutóbb azt írta, hogy az üzemegység vezetője és főmérnöke ritkám keresi fel a csipkési munka­hely csapatait. Azt hiszem, az előbb felsorolt intézkedések bizonyítják, hogy ismerjük és orvosoljuk a csipkési problé­mákat is, annak ellenére, hogy nem járunk ott minden nap. Ezt nem is lehet kívánni, hi­szen 6 bányarészünk, két nagy Talán nincs is még egy ipar­ág, ahol a különféle anyagter­melő vállalatok fő, vagy rossz munkája annyira befolyásolná az egyenletes tervteljesítést, mint az építőiparban. A mi vállalatunk is gyakran került tavaly nehéz helyzetbe azért, mert egyes üzemek — külö­nösen az építkezési vasanya­got szállító vállalatok, meg az abonyi téglagyár — nem tet­tek időben eleget szerződéses kötelezettségüknek. Sok eset­ben előfordult, hogy az egy- egy hónapra előre lekötött anyagot csak a hónap végén szállították. Náluk nyilván­valóan hóvégi hajrá volt — nálunk viszont hóeleji hajrát idézett elő az ő késedelmes­kedésük: a következő hónap elején sietve beépítettük a rendelkezésre álló anyagot, s ezután megint abba kellett hagynunk a munkát, amíg újabb szállítmány nem érke­zett. Ilyenkor át kellett cso­portosítani a dolgozókat, s mivel az építést folytatni nem lehetett, földmunkára kellett őket irányítani. Ennek terme­lési értéke jóval alacsonyabb, mint az építkezésé, így hát az egyenlőtlen tervteljesítés rend­szerint egyenlőtlen bérgazdál­kodáshoz, nem egy esetben pedig — mivel a tervezett termelési érték építkezésre lett megállapítva, ehhez mérten szabták meg a béralapot is, mi viszont kénytelenek voltunk földmunkát végeztetni, amiért a bért ugyan ki kellett fizetni, de az előírt termelési értéket nem értük el — béralaptúl­lépéshez vezetett. Éppen ezért az építőipar különösen érdekelt abban, hogy megvalósuljon az üze­meikben az egyenletes tervtel­jesítés, hiszen csak így, a vállalatok folyamatos, egyen­letes anyagszállítása következ­tében oldódhat meg legége­tőbb problémánk. Csak akkor teljesíthetjük mi is egyenle­tesen a tervünket, ha időben megkapjuk a vasat, téglát, cementet, sódert, stb. Természetesen mi sem vár­hatjuk tétlenül, hogy más üze­mek munkája megjavuljon, s ezzel a mi helyzetünk is köny- nyebbé váljon. Anyagellátá­sunkat már most megpróbáljuk javítani, úgy, hogy a megren­deléseket kellő időben eszkö­zöljük, ezenkívül körültekin­tőbben gazdálkodunk a beér­kező anyagokkal, egy-egy na­gyobb tétel átvételekor pedig rohamosan fejlődő előregyártó üzemünk segítségével megfe­lelő tartalékalapot létesítünk az előregyártóit épületelemek­ből. Gondoskodnunk kell ar­ról, hogy saját gépkocsijaink állandóan üzemképesek és üzembiztosak legyenek, ne­hogy a mi szállítási kapacitá­sunk csökkentése miatt kerül­osztályozónk. műhelyünk és két fatelepünk van, ezeket tnind számon kell tartanunk, s mindig ott kell elsősorban segítenünk, ahol leginkább szorít a cipő. Márpedig ja­nuár elején Gáti II. és az Al- táró gyors gépesítése volt a legfontosabb feladat! összefoglalva: Mátranová­kon megteremtettük a lehető­ségét annak, hogy teljesítsük tervünket. Az intézkedések végrehajtása átmenetileg visz- szaesést okozott ugyan, de most már arra törekszünk, hogy adósságunkat ki­egyenlítsük, s utána nap- ról-napra egyenletesen tel­jesítsük, sőt túlteljesítsük széntermelési tervünket. A pártszervezet, a szakszerve­zet és a DISZ támogatásával remélhetőleg hamarosan el­érjük azt, hogy a mátranováki üzemegység ismét az élre ke­rüljön a versenyben, s ezután az elsők között találjuk. jünk anyagellátási zavarba. Tavaly bizony ez többször is előfordult. Okulva a tapaszta­latokból, most külön TMK-elő- adót neveztünk ki, ő felelős a gépkocsik rendszeres, kielégítő karbantartásáért. Egyenletes tervteljesitésühk- höz szükséges, hogy gépeink jó állapotban kerüljenek tavasz- szal az építkezésekhez. Azelőtt megtörtént, hogy a TMK „kijavította“ ugyan a gépeket, de az énítlcezésnél mégis kide­rült, hogy azok — hibásak. Idén különféle intézkedések­kel javítjuk a TMK-munkát, s az eddig házilag gyártott, nem megfelelő minőségű alkatré­szek helyett gyárilag készült alkatrészeket szereztünk be, ezeket használjuk fel a javítá­sokhoz. Megfelelő ütemterv szerint, pontosan kell együttműköd­nünk alvállalkozóinkkal, a kü­lönféle szerelő vállalatdkkal is. Eddig kölcsönösen sok hibát követtünk el. Nálunk időnként az építésvezetők nem tudtak teljes munkaterületet biztosí­tani a szerelőknek, emiatt azdk elvonultak, később pedig, ami­kor már dolgozhattak volna, más munkájuk lévén, csak ké­sedelmesen kezdhették el a szerelést. Vállalatunk a határ­idők pontosabb betartásával, gondosabb szervezéssel akarja az ilyen hibákat elkerülni a jövőben, de az együttműködés csak akkor lesz tökéletes, ha a szerelő vállalataik, valamint a tervező irodák is az eddiginél sokkal, de sokkal határozot­tabban tartják magukat az előzetes megállapodásokhoz! Végezetül beszélnünk kell arról is, hogy az egyenletes tervteljesítés érdekében rend­szeresen fökozni akarjuk szak­munkásaink, különösen az új munkavállalók szakképzettsé­gét. Ezzel a céllal indítottuk meg az építőipari műszaki sza­badegyetemet. Havonta két előadást tartunk, ezéken a mű­szaki tudnivalókat, a gépek al­kalmazását, a gyorsfalazást tanítjuk. Salgótarjánban mint­egy 100, Balassagyarmaton és Nagybátonyban pedig 30—30 dolgozónk vesz részt a tanfo­lyamon, amelyet most télen tartunk, mivel ilyenkor csak belső munkáikat végzünk, s így alkalmasabb az idő az elmé­leti felkészülésre. Építőipari oktatófilmeket és munkavédel­mi ismeretterjesztő kisfilme- ket is vetítünk dolgozóinknak a munkásszállásokon. Bízunk benne, hogy erő­feszítéseink nem maradnak eredménytelenek, s ebben az évben, az építkezési munkák megkezd'se után már a Nóg- rád megyei Építőipari Vállalat is hónaprul hónapra, dekádról dekádra egyenletesen teljesíti tervelőirányzatát. Jancsó Kázmér, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat igazgatója: Az építőiparnak is dekádról dekádra kell teljesítenie tervét ki idén 8 millió forintos költségből fejlesztik a nógrádi városokat és községeket A Nógrád megyei Tanács vá­ros- és községgazdálkodási osztálya az elmúlt évben 5 és félmillió forintot fordított a falusi és városi lakosság szol­gáltatásainak javítására. A vízellátás problémáinak meg­oldása érdekében 14 ásott és 4 mélyfúrású kutat építettek. Somoskőn törpevízművet léte­sítettek és bővítették a salgó­tarjáni, valamint a nagybáto- nyi vízmüvet. Nagy összegeket költöttek még bekötőutak, szennyvízcsatornák, új vil­lanyhálózat építésére és a bel­területi fásításra is. A tanács­tagok kezdeményezésére a la­kosság társadalmi munkával segített a közérdekű létesítmé­nyek elkészítésében, ami a kútásás, útépítés, fásítás és pa­takszabályozás munkájában összesen 160 ezer forintot je­lent. Népünk államának jóvoltá­ból az idén még bőkezűbb le­het a város- és községgazdál­kodási osztály. A Salgótarján­ban most készülő 25 szövetke­zeti lakóházhoz 700 ezer forin­tos költségből utat, valamint víz- és csatornahálózatot épí­tenek. Szécsényben új közfür­dő létesítésével a dolgozók ré­gi kívánsága teljesül. Kistere- nyén sor kerül a bányász sa­játházakhoz vezető 2 és fél- kilométeres bekötőút befejezé­sére és 1 kilométer hosszú új vízvezeték szerelésére. A nagy- bátonyi Dózsa lakótelephez félmillió forintos költségből szintén vízvezetéket építenek. Az idén is összesen csaknem 8 millió forintot költ a város- és községgazdálkodási osztály a lakosság szolgáltatásainak bő­vítésére. Újabb négy falut villamosítanak az idén Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Sal­gótarjáni Igazgatóságának sze­relői az első ötéves terv során és az 1955-ös átmeneti évben összesen 39 községet villamo­sítottak megyénkben. Az idén újabb községekben: Litkén, Ipolytarnócon,, Lucfalván és Nógrádsápon gyullad ki a fény. A négy falu villamosítá­sához 35 kilométer hosszú nagyfeszültségű és elosztó­hálózati vezetéket szerelnek fel. Nem feledkeznek meg a termelőszövetkezetekről sem. Ebben az évben már a bocsár- lapujtői, a patvarci, nógrádgár- donyi és az egyházasdengelegi termelőszövetkezetek is élvez­hetik majd az elektromosság előnyeit. Ezenkívül kisebb ará­nyú hálózatbővítésekkel, to­vábbá a meglévő vonalak mentén mintegy ezer család otthonába vezetik be a vil­lanyt, A millszekundumos robbantás elterjesztéséért A szénbányászatban... a feketeszén-termelés növelése mellett nagymértékben fej­leszteni kell a minőségi bar­naszén-termelést. Fordulatot kell elérni a szénbányászat gépesítésében. Fokozottabban kell alkalmazni a korszerű robbantási eljárásokat, minde­nekelőtt a millszekundumos robbantást és biztosítani kell az ez úton termelt szén fel­rakásának és elszállításának gépesítését. (A Központi Veze­tőség 1955. novemberi hatá­rozatából.) A Köziponti Vezetőség ha- ^ tározatából idézett e né­hány mondat mögött már a határozat megjelenése alkal­mával ott láthattuk a Nógrádi Szénmedence fejlődését, a gé­pesítés további nagyszerű perspektíváit, a termelés jobb megszervezésének feladatait, az új korszerű termelési mód­szerek szélesebbkörű kibonta­koztatását, a termelékenység növekedését és a kitermelt szén önköltségének csökkenté­sét. És valóban: alig két hó­nappal a Központi Vezetőség határozatának megjelenése után a szénmedence vájárai, aknászai és mérnökei a kor­szerű bányászkodásról tervez­getnek, a kulturáltabb bánya- művelés gondolataival foglal­koznak. A magyar barnaszéntermelés egyik bázisa a nógrádi szén­medence 1956-ban 60 millió fo­rintot fordíthat a bányaüze­meinek fejlesztésére. A föld- alatt és külszíni szállítás, a ra­kodás és egyéb munkaműve­let gépesítésére 19 millió fo­rint beruházást kaptak. Az új tervévben 24 darab Kóta-féle hazai kisfelrakógép, két darab Sz. 153-as szovjet rakodógép és több, mint 1500 méter hosz- szú szállító gumiszalag segíti majd többek között a korszerű bányaművelés -kialakulását. Ez év január I-ig összesen 13,5 kilométerre nőtt a szén­medence korszerűen biztosított vágatainak hossza. Az új terv­évben a terv szerint csaknem megduplázódik a korszerű biztosítással ellátott vágat­hossz, mert a magas fenntar­tási költségek csökkentése ér­dekében egy egész sor főszál­lító vágatot, siklót és légvága­tot, TH-gyűrűs. mollíves vas- betonácsolatos és falazott mó­don biztosítanak. A korszerű ácsolatokból különösen sok jut a kányási bányászoknak. It!: a Il-es siklóban és a nyugati fő­vonalon mintegy 300 méternyi falazással* évtizedekig elvetik a fenntartás gondját. Ezenkí­vül TH-gyűrűkkel és Mol- ívekkel több mint egy kilo­méternyi szállítási útvonalat és légvágatot erősítenek meg. A szénmedence műszaki ve- zetői körültekintő kísér­letezés után megállapították, hogy a levegőellátás és a szel­lőzés leggondosabb figyelem­bevételével is elegendő 60 mé­teres távközökben elkészíteni a légösszekötő vágatokat az eddigi 30 méteres szakaszok helyett. így ezekből a felesle­ges előváj ásókból fejtési mun­kahelyekre telepíthetik a bá­nyászokat. A munkaszervezés­nek ez a formája jelentékenyen megnöveli a termelékenységet, javítja a termelés valamennyi mutatóját. A tervbe vett rakodógépek, kaparó- és gumiszalagok, a csillepark bővítése megte­remti a jövesztett szénmeny- nyiség külszínre történő gyors továbbítását. A korszerű biz­tosítás csökkenti a fenntartás­hoz felhasznált műszakszámo­kat, s a légvágatok új rend­szere szintén nagymennyiségű munkaerőt szabadít fel, aminek következtében lehetővé válik a kitermelt szén önköltségének csökkentése. A szénmedencé­ben azonban még vannak le­hetőségek a munka termelé­kenységének növelésére: to­vább kell csökkenteni a fúrási, robbantási és füstre várási időt. Ennek is megvan a le­hetősége, ami nem más, mint a Központi Vezetőség határo­zatában kihangsúlyozott mill- szekundumos robbantás továb­bi elterjesztése. A Nógrádi Szénmedencében már eddig is számos üzemben dolgoztak ez­zel a módszerrel. Mizserfa, Mátranovák, Kazár, Nagybá- tony, bányaüzemeiben már nagy sikerrel alkalmazzák a millszekundumos robbantást. De összesen ezzel a robbantási móddal a .szénbányászati cröszt üzemeiben napi 3700 tonna szenet termeltek. A millszekundumos robban­tás előnyeit hűen tükrözi a nagybátonyi Kossuth-táró üzem példája is. Itt 1955 ja­nuárjában, kerek egy évvel ez­előtt vezették be ezt a kor­szerű robbantási eljárást. Kez­detben idegenkedtek ugyan tőle, de ma már a világért sem mondanának le róla. Az első félévi mérleg után kiderült, hogy a millszekundumos rob­bantás alkalmazásával több, mint 150 tonnával növekedett műszakonként az összüzemi teljesítményük az előző félév­hez viszonyítva. Természete­sen ennek megfelelően a dol­gozók keresete is jelentősen növekedett. Például Sólyom István és csapata napi kerese­te a millszekundumos robban­tás bevezetése óta állandóan 100 forint körül mozog. Az eredmények láttán élénk mun­kamódszerátadás és átvétel alakult ki, s azóta Kossuth- táró minden munkahelyén ez­zel a módszerrel történik a robbantás. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői a párt útmuta­tása alapján elhatározták, hogy az új tervévben kivétel nélkül minden olyan munkahelyen bevezetik a millszekundumos robbantást, ahol erre lehetőség van. Czép és nagyszerű célok ^ ezek, amelyeket a nógrádi szénmedence műszáki és fizikai dolgozói maguk elé tűztek és amelyekért egyaka- rattal és közös erővel indult meg a harc. Ezek a tervek és célkitűzések fontos, igen fon­tos részei annak a nagy, egy­séges feladatnak, amit pártunk az egész népgazdaságunk fej­lesztése érdekében elénk tű­zött. A megvalósulás lehetősé­gei biztosítva vannak, lépjenek hát előre az alkotó tettek. A végzett munka eredménye Még mindig nem mutathat fel megfelelő eredményt az egyenletes tervteljesítés terén a Nógrádi Szénbányászati Tröszt! Előző szá­munkban arról számoltunk be, hogy sikerült letörleszteni az adósságot. Az utóbbi napok­ban azonban ismét visszaesett a termelés, s jelenleg megint tartozása van a trösztnek. Az élenjáró üzemegységek száma csökkent: már csak 5 üzemegység teljesítette havi ter­vének esedékes részét, a rónai és a ménkesi bányászok ismét az adósok közé kerültek. Az élcsoportban Mizserfa. Szorospatak és Ká- nyás növelte terven felüli szémtöbbletét. míg Kisterenye és Tiribes többlete csökkent. Tiri- bes tervteljesítése már csak 8 tonnával ha­ladja meg az előirányzatot! Azok az üzemegységek, amelyek már leg­utóbb is tartoztak, tovább növelték adóssá­gukat. Különösen Mátranovákon és Kazáron szaporodott a tonnák száma a „tartozik” ol­dalon. ÉLENJÁROK: Mizserfa: 1004 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla. főmérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 779 tonna többlet. Üzemve­zető: Fudhs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Kisterenye: 205 tonna többlet. Üzemvezetőj Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Tiribes: 8 tonna többlet. Üzemvezető: Pin­tér András, főmérnök: Bakos Péter. ADÖSOK: Róna: 39 tonna lemaradás. Üzemvezető} Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István: Mérikes: 168 tonna lemaradás. Üzemvezető: Szabó Imre. főmérnök: Cserl.yési Miklós. Zagyva: 287 tonna lemaradás. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Nagybátony: 476 tonna lemaradás, üzem­vezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Kazár: 1322 tonna lemaradás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffli Iván, Mátranovák: 2042 tonna lemaradás. Üzem­vezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi Já­nos. A tröszt adóssága összesen 1321 tonnaj Igazgató Sartoris Kálmán, főmérnök: Lassan József, termelési osztályvezető; Vörös Lajos, műszaki osztályvezető: Csillag Józsefi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom