Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-11 / 3. szám

5f SZABAD MM. «in 1S56. január 14, ct tiipf Modern diszpécser-berendezés működik a kitűnően felszerelt StatíngTad-bányában. A bányadisz.péeser-bercndezések jelen­tős helyet foglalnak el a csehszlovák exportban is. Gdynia! kereskedelmi kikötő. Mozdonyokat raknak be a ha­jókra. Lengyelország mozdonyokat is exportál. Az erőmű építési inunk ái­A*BH.GARIAI PENICILLIN­GYÁR ÚJABB TERMÉKEI Ae elmúlt év folyamán a bul­gáriai penicillingyár csupán injekció formájában állított elő penicillint. Néhány nappal ez­előtt azonban a gyár dolgozói, a,szovjet technológia segítségé­véi, megkezdték a penicillin­nek tabletta formájában tör­ténő előállítását, s nemsokára újabb értékes antibioticumot — aureomycint — is gyártani fognak. Cl TÍPUSÚ SZÁMOLÓGÉPET SZERKESZTETTEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN A Csehszlovák Tudományos Akadémia műszaki intézetének dolgozói a közelmúltban új típusú számológépet szerkesz­tettek. Az új típusú számoló­gépet elsősorban molekulák struktúrájának kiszámítására használják. A gép legnagyobb előnye, hogy az eddigi 40 na­pig tartó számolási eljárás ide­jét négy napra csökkentette, és a számeredményeket automa­tikusan jelzi; MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ OSTRAVAI TELEVÍZIÓ­ADÓ Egy évig tartó fáradságos munka után az ostravai tele­vízióadó építésén dolgozó munkások december 31-én be­fejezték Csehszlovákia máso­dik televíziós adóállomásának építését. Ezen a napon az esti órákban csaknem 800 televí­ziós készülékkel rendelkező dolgozó gyönyörködhetett az ostravai televíziós adóállomás műsorában. Az ostravai adó­állomás teljesítőképessége két­szerese a prágaiénak. Az ostravai televíziós adó 1956 első negyedében hetente kétszer sugároz műsort. 1956 második felében, a prágai adó­val való kapcsolat megterem­tése után azonban naponta su­gároz majd műsort. BARÄTI SEGÍTSÉG __ KOREA ÚJJÁÉPÍTÉSÉHEZ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban 1955 elején kezdték meg a Csang-csin fo­lyó menti vízierőmű újjáépíté­sét. Ez a vízierőmű a háború alatt szinte teljesen elpusz­tult. December elején három új generátort helyeztek üzem­be, amivel a vízierőmű telje­sítményét 155 százalékra nö­velték. December második fe­lében még egy 40 000 kilowat- tos generátort helyeztek üzem­be, amivel a vízierőmű telje­sítményét 155 százalékra nö­velték. ban nagy segitséget nyújtottak csehszlovák szakemberek. A vízierőmű felszerelését a Szov­jetunió és Kína szállítja. ÚJ KŐSZÉNTELEPEKET TÁRNAK FEL A KRAKKÓI VAJDASÁGBAN A krakkói vajdaságban, Wa- dowice térségében megkezd­ték egy nagy kiterjedésű kő­széntelep feltárást. Az új bá­nyavidék szenével a krakkói iparvidék nagy erőműveinek üzemanyagszükségletét fogják fedezni. Az új bányavidéken az eddigi kutatások szerint sok millió tonna kőszén van. KÖZEL 4« ORSZÁG ÄLLIT KI A LIPCSEI TAVASZI VÁSÁRON Az 1956. évi lipcsei tavaszi vásáron 265 000 négyzetméter­nyi kiállítási területén, vagyis 33 kiállítási csarnokban és 15 pavilonban közel 40 ország mutatja be exportkínálatát. A Szovjetunió, Kína, Lengyelor­szág, Csehszlovákia, Magyar- ország, Románia, Bulgária, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, Anglia, Franciaor­szág, Belgium, Egyiptom, India és Argentína ismét kollektív kiállításon mutatja be gyárt­mányait és terményeit. A há­ború óta most történik először, hQgy Uruguay és Finnország is kollektív kiállítással szere­pel Lipcsében. FELAVATTAK A BIRLADI Állami színhazat December 28-án Birlad váro­sában ünnepélyes keretek közt felavatták az új Állami Szín­házat, a Román Népköztársa­ság 28. színházát. Az új szín­ház nézőtere több mint ötszáz férőhelyes, színpada alkalmas a legkorszerűbb rendezői meg­oldások kivitelezésére. A meg­nyitó ünnepségen Aurel Ba- ranga román író „Kerge birka” című, nagy sikerű vígjátékát mutatták be. SZABAD NOGRAD Az MDP Nóqrád me-qyeI Párt- bizottságának lapja Felelős kiadó: Hajdú lózsef Szerkesztósés és kiadóhivatal: Salqótarián, Damjanich út 2. Telefon 18-74. 19-74. 16-83 Terjesztik: a Megyei Postahivatal Hírlaposztálya és hirlapkézbeslté postahivatalok. Előfizetés- oosta hivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetési díl 3.50 Ft Szikra Lapnyomda Budapest. VIII.. Rőkk Szilárd ti f Felelős vezető: Kulcsár Mihály \ Karancskeszi Állami Gazdaságban a tervszerűtlen irányítás miatt késik a gépek javítása November 1-e óta több mint két hónap telt el, nemsokára itt lesz február 25, a téli gép­javítás határideje. Sok állami gazdaságban még alig javítot­tak gépeket. Különösen nagy az elmaradás az erőgépek ja­vításánál. Van olyan gazdaság ahol egy erőgépet sem javítot­tak ki. De számos gazdaság­ban, mint a Karancskeszi Ál- i lami Gazdaságban is, a beüte­mezett erőgépnek csak a felét javították ki. Milyen szorga­lommal, milyen akarattal dol­goztak a vezetők, a traktoro­sok és a műszaki vezetők, ha tervüknek még csak a 25 szá­zalékát Végezték el?! A Karancskeszi Állami Gaz­daság műhelyében a szétsze­dett erőgép mellett két ember dolgozik. Szerafin József és Bakos Ferenc szerelők, jobban mondva csak dolgoznának, mert Szerafin elvtárs például egy répavágó szerelését végzi. 1 Bakos elvtárs pedig egyedül dolgozik a szétszedett gépen. A javítás megkezdésekor a i vezetőség úgy határozott, hogy I javításban lévő erőgép trakto- rosa^egít a javításnál. Ez most :s így van, de a vezetőség hol ide, hol oda küldi, és szegény traktoros mindenütt ott van, csak a gép szerelésénél nincs. — De nemcsak a traktoro­sok nincsenek itt, sokszor még minket is más .munkára kül­denek — mondja Bakos elv- társ. — Decemberben például 'nét nap az üzemegységekben voltam kint, és a munkában lévő traktorokat javítottam, a benti munka pedig állt. — Mindent csinálunk mi, csak az erőgépeket nem ja­vítjuk — szól közbe Szerafin elvtárs. — November óta, ha állandóan csak az erőgépek ja­vításán dolgoztunk volna, már minden erőgép kijavítva vár­ná a tavaszt. így pedig egyik nap ezt, a másik nap azt csi­náljuk, és még csak a harma­dig erőgép javítását végeztük el. Pedig sürget az idő. Még egy jó hónap áll rendelkezésünk­re, hogy határidőre elvégez­zük a gépjavítást. — Határidőre? Még előbb is, ha a legjobb traktorosok is segítenek a munkában — mondja Bakos elvtárs. — A traktorosok segítségén kívül szükséges még, hogy az anya­gokat időben megkapjuk. Van egy igazgatói rendelet, amely csak reggel 7-től 10-ig, és dél­után 1—2-ig engedélyezi az anyagkiadást. A többi műhely­nél ez a rendszabályozás jó, mert ott előre tudják, milyen anyag szükséges arra a napra, és azt idejében ki tudják véte­lezni. De nálunk a gépmű­helyben mindig adódik, olyan hiba, amit nem tud előre az ember. így volt ez két hete is. Délután fél 3-kor elromlott a Zetor. alkatrészre volt szükség, hogy még aznap kijavítsuk, és másnap munkába tudjon áll­ni. De Takács Valéria raktá­rosnő, azzal az indokkal, hogy már elmúlt két óra, nem adta ki a szükséges anyagot. Ilyes­mi máskor is előfordul. Van olyan eset is, mint ami ma történt meg, hogy egy óráig kellett keresni a raktárost, míg megtaláltuk. Egy óra kiesés bizony késlelteti a munkát. Mi szeretnénk, ha a gépmű­helynél ilyen esetekben eltér­nének, és a kiszabott kiadási órán túl is kiadnák a szüksé­ges anyagokat. Ahhoz, hogy a Karancskeszi Állami Gazdaságban határidő­re és jó minőségben elvégezzék a javítást, szükséges, hogy a szerelők és a traktorosok min­den órát a gépek javításával töltsenek el. A szűk műhely ugyan nem teszi lehetővé, hogy egyszerre több erőgépet javít­sanak, de ha a két szerelőn kí­vül a legjobb traktorosokat is bevonják a munkába, meg­gyorsul a javítás. Nem sza­bad megengedni, hogy a trak­torosok és a szerelők más munkát végeznek, mert ha a vezetőség az elkövetkező idő­ben is Pató Pál módjára dol­gozik, ha azt hiszik, hogy feb­ruár végéig sok idő van még hátra, ráérnek a javítással, ak­kor nagyon tévednek, és nem­hogy a javítást nem tud­ják elvégezni, de a jövő évi munkájuk is sikertelen marad. Jól dolgozni, a jövő évi ter­vet teljesiteni csak jó gépek­kel lehet, ahol az utolsó hetek­re halasztják a gépjavítást, ott kapkodás, és tessék-lássék ja­vítás lesz a dolog vége. Tegyük Salgótarjánt a fenyők városává A Szabad Népben olvastam a 'következő hírt: „Hatmillió forintot fordítottak az idén Salgótarján szépítésére.'1 Ez a na­gyon tekintélyes szám eszembe juttatja azt a kis párbeszédet, amit az állomáson hallottam. Vidéki pedagógusok érkeztek, s az ismerősök, már a pályaudvaron összeverődtek, örvendez­tek egymásnak. — Jaj, — mondja az egyik asszony — úgy örülök, hogy me­gint együtt vagyunk, csak ne Turjánban rendeznék ezeket a konferenciákat. — Miért? — Nem szeretem Salgótarjánt! — Mit nem szeretsz benne? — Nem tudom mit, vagy miért, csak nem szeretem. — Én is úgy vagyok vele — szól közbe egy harmadik. — Dekát egy délelőttöt kibírsz, és vásárolni mégiscsak itt lehet a legjobban. — Talán maga tudja — kérdem a közbeszóló harmadikat — mi nem tetszik Salgótarjánban? Felhúzza a vállát, és elmosolyodik. — Hát... olyan sokat én sem gondolkoztam rajta. Talán azért, mert nincs ennek a városnak valami olyan jellege, hatása, ami az állandóság, a megnyugvás érzését keltené. Mondjam azt, nem megállapodott, nem kialakult város? — Kétségtelen, most növekszik, formálódik... — Növekszik, az biztos. De a formálódás?... Nem figyelte meg: minden tizenöt-húsz lépés után szeszélyesen változik a város képe? Nem fogja össze semmi. Talán azért érzem úgy, hogy a lakói sem forrtak közösségbe, inkább utcánként vagy ut­carészenként alakul ki valamiféle szellem. És ha már a formá­nál vagyunk, tapasztalt valami olyan törekvést, hogy ezeket az új, nagy költséggel emelt épületeket összhangba hozzák a vi­dékkel, a környezettel? Elindulunk. Mig az előttem haladók a konferencia anya­gáról tárgyalnak, eszembe jut, hogy az egyik új épület előtt több fenyőfacsemetét láttam a kis parkban. — Ejnye, de odaillik — gondoltam akkor, s most úgy ér­zem, de nagyon ide illene, ebbe a városba. Hogy összefogná, mi­lyen egyedülállóan kedvessé tenné. Ott zöldellne a tereken, ud­varokon, a gyárudvarok holttereiben. Benépesítené a kopár, szakadékos oldalakat, beszegné a várost a hegyek tetején. Néhány esztendő és megváltozna az egész város jellege. Az utcák fenyőfa-sorai, kis parkok fenyőcsoportjai, a helyenként erdőre emlékeztető sűrűbb telepítés, a hegyoldalak és hegyte­tők erdői ünnepi külsőt adnának a városnak. Azt hiszem nehe­zen találhatnánk párját. S ez idegenforgalmát is jelentőssé te­hetné. A környéknek eddig is megvolt hozzá a jussa, csak a központ nem volt elég vonzó. Az pedig egészen törvényszerű, hogy a megváltozott kör­nyezetben, megváltozna a lakosság magatartása is. A fejlődés, a szépülés napról napra erőteljesebb, többet ígér s ez magávál- ragad. Hátha még ebben a munkában a város egész lakossága részt vesz! Gondozza, szépíti lakóházának környékét. Nagy munka, de ha mindenki részt kíván belőle, megéri a fáradságot. Milyen szép lenne Salgótarján, mint a fenyők vá­rosa. Talán érdemes volna megvitatni egy ilyen, vagy hasonló tervet. Kazár Gábor Dolgozó nők a termelés növeléséért Az MNDSZ-éiet hírei BENYUS ISTVANNÉ, a Sal­gótarjáni Acélárugyár dolgozó­ja sokat töri a fejét azon, ho­gyan lehetne a munkát meg­gyorsítani, az önköltséget csök­kenteni. A kétágú talpszeg-hegyezés- nél az adagoló-csatornán gyak­ran elakad a szeg, s ilyenkor a gép üresen forog. Az ő újítá­sa először is az energiapo- csékolást szünteti meg, és a gép termelését emeli. Javaslata a következő volt: az adagoló karra egy olyan kis késszerű kart kell rászerelni, ami min­den esetben a lecsúszó szegek közé hatol, s ezzel a szegek mozgását segíti. Kísérletképpen közönséges drótot szerelt a rög­zítő csavar alá, s a kísérlet be­igazolta az újítás használható­ságát. A szükséges befektetés teljesen jelentéktelen. A fenti újítást már el is fogadták. BÉRES MARGIT, a kétágú talpszeg-marógépen javasolt olyan változtatást, amellyel emelni lehet a termelést. A gé­pen a szegcsúszda állandóan telerakodik selejtszeggel és Pi­szokkal. A gépet hetenként két­szer le kellett emiatt állítani és kipucolni, ami nagyban nö­velte a gépkiesést. Javasolta, hogy a szegcsúszdát kónikusan be kell gyalulni, hogy a selejt- szeg és a szeg közt lévő piszok a gép alá tudjon hullni. Az líjitást már bevezették. * E két példa is bizonyítja, hogy a női dolgozók is egyre jobban bekapcsolódnak az újí­tási mozgalomba. Javaslataik­kal hozzájárulnak a termelé­kenység emeléséhez, az önkölt­ség csökkentéséhez. A Salgó­tarjáni Acélárugyárban 26 azoknak a nőknek a száma, akik valamilyen újítási, éssze­rűsítési javaslattal segítették a tervek teljesítését. Nógrádkövesden a szülői munkaközösség és az MNDSZ függönyöket, vetítőgépet és meseképeket ajándékozott az óvodának. Most pedig arra gyűjtenek pénzt, hogy az iskolaév végén a jól tanuló gyerekeket könyvekkel aján­dékozhassák meg. Több helyen az MNDSZ a DISZ-szel közösen szervez gazdasszonykört. Karancske- sziben igen jól működik az így szervezett szabó-varró gazdasszonykör. Negyven-öt- ven asszony és leány vesz részt rendszeresen a foglalko­zásokon. Az a tervük, hogy a szabó-varró tanfolyam befeje­zése után főző tanfolyamot in­dítanak. W Karancsalján az MNDSZ anya- és gyermekvédelmi bi­zottsága megajándékozza a menyasszonyokat. Körülbelül 70 forint értékű használati tárggyal kedveskednek minden menyasszonynak, aki MNDSZ- tag vagy akinek az édesanyja az. Meglátogatják és megaján­dékozzák a beteg asszonyokat és a szülő mamákat is. Ezen­kívül arra készülnek, hogy az MNDSZ és a szülői munka- közösség anyagilag hozzájárul majd a gyermekek nyári tanul­mányi kirándulásához, amit Budapestre és Sztálinvárosba terveznek. *• Tereskén jó munkát végez a nemrég megválasztott új ve­zetőség. Nagy lelkesedéssel lá­togatják a kézimunka gazda­asszonykört és az olvasókört. A balassagyarmati járásban több helyen. így például Ma- gyarnándorban. Mohorán. Ba­lassagyarmaton olyan asszo­nyok is résztvesznek a gazda­asszonykörökön, akik még nem tagjai az MNDSZ-nek. Ezek megismerik, megszeretik az MNDSZ munkáját és előrelát­hatólag valamennyien be fog­nak lépni a szervezetbe. Lucfalván új iskolát kaptak a gyermekek. A téli szünet után már ott folyik a tanítás: Az MNDSZ és az SZM tagjai a különböző rendezvényeken be­folyt összegeket az iskola szé­pítésére fordítják. Arra készül­nek, hogy tavasszal az iskola környékét is kicsinosítják, parkosítják. *)? A Romhányi Cserépkályha- gyárban a nagy érdeklődéssel fogadott főzőtanfolyamon ldvül egészségügyi előadásokat is szervez az MNDSZ, melyeket ugyancsak szívesen látogatnak az asszonyok. A Salgótarjáni Acélárugyár területi MNDSZ-szervezeténél már megindították a vezetőség továbbképző tanfolyamát. Az első foglalkozáson 13 vezetősé­gi tag és aktíva vett részt. E tanfolyamokat minden szerve­zetnél megtartják majd. Cél­juk: a vezetőségi tagoknak po­litikai és módszertani segítsé­get nyújtani további munká­jukhoz. Segíteni a szervezetek megerősödését különböző bi­zottságok kiépítését;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom