Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-07 / 96. szám

2 1955. december T SZAKAD KOCKÁI* Szocialista építőmunkánk egyik kul cskérdése az ipar és az egész népgazdaság technikai clapjának fejlesztése (Folytatás az 1. oldalról) azonban 100,6 százalékot ért el. Hogy az üzem ilyen szép eredményt mutatott fel, az a dolgozók, a párt, a műszaki vezetők, a tömegszervezetek jó munkájának köszönhető. Amikor nemrégiben új mű­szaki és gazdasági vezetők kerültek Kisterenyére, igen el­hanyagolt üzemet találtak. Fáradhatatlan, kitartó munká­ra volt szükség ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjék. Azonban ez csak az első lé­pés volt. Bízunk benne, hogy a kisterenyei üzem vezetői nem bízzák el magukat és to­vábbra is harcolnak az üzem­egység adósságának csökken­téséért. Ezt az egészséges fellendü­lést fokozza a Központi Veze­tőség november 9-i határozata, amely megállapította, hogy üzemeinkben sok korszerű •gyártási eljárást valósítottunk ugyan meg, de az eredmények ellenére is az elmúlt évek­ben háttérbe szorult az ipar műszaki színvonalának fejlő­dése és több területen elma­radtunk a technika világszer­te tapasztalható rohamos fej­lődéstől. A Központi Vezető­ség novemberi határozata megszabta az üzemek előtt álló legfontosabb feladatokat. Ezek megvalósítása biztosítja éves tervünk maradéktalan teljesítését, s azt, hogy biz­tos alapokra helyezzük jövő évi terveink és a második öt­éves terv végrehajtását. A szénbányászat feladatai A Központi Vezetőség hatá­rozata egész sor feladatot tar­talmaz, mindenekelőtt a szén­bányászat számára. Ilyen mindenekelőtt az egyenletes termelés biztosítá- ea. Ez kiküszöböli a hóvégi hajrát, megszünteti a béralap­túllépéseket, lehetővé teszi a szállító berendezések és a töb­bi gépek ésszerű kihasználását. Az egyenletes termelés érdekében el kell érnünk, hogy bányaüzemeink ren­delkezzenek állandó tar­talék-munkahelyekkel és vezessék be a ciklus mun­kaszervezést. Meg kell javítanunk a szén minőségét. Ennek feltétele a jobb minőségű szénmezők fel­tárása, ugyanakkor bent a munkahelyeken és az osztályo­zókon nagyobb gondot kell fordítani a mellékkőzetek ki­válogatására. Fokozottabban kell sürget­nünk a gyengébb minősé­gű szenek nemesítésének kikísérletezését. Legtöbb üzemünkben a ter­melési tervek teljesítését az üreshiány nehezíti meg. Fel­tétlenül szükséges tehát, hogy a Szénbányászati Tröszt a mi­nisztérium segítségével fel­számolja ezt a szűk kereszt­metszetet és a legrövidebb időn belül megszüntesse a szállítási nehézségeket, a szál­lítások és az osztályozok kor­szerűsítése révén. Műszaki vezetőink kövesse­nek el mindent azért, hogy a millszekundumos robbantást mindenütt bevezessük, ahol csak lehetséges. Ezen a téren sem szabad megállnunk a kez­deti eredményeknél, ki kell használnunk minden lehetősé­get. Mindez csak a vezetés szín­vonalának megjavításával ér­hető el. Meg kell szüntetnünk az íróasztal mellőli irányítást! Műszaki vezetőink ismerjék meg alaposan a bányaüzemek helyzetét, problémáit. Csak akkor tudnak eredményes mű­szaki segítséget adni egy-egy üzemnek, ha hosszabb időt töltenek el ott. A vezetés szín­vonalának emelése érdekében minden vezetőnek kötelessé­ge, hogy gondoskodjék a ha­táskörébe tartozó káderek ki­választásának, elosztásának és képzésének megjavításáról. Adjunk több segítséget a vezető funkcióba levő ká­dereknek, bátran helyez­zük magas munkakörbe azokat a tapasztalt mérnö­köket, technikusokat, akik már eddig is jelentős ered­ményeket értek el az ipar műszaki színvonalának nö­velésében. Megyénk szénbányászatának egyik Legfontosabb feladata a szocialista rounkaverseny szer­vezése. Ezen a téren bőven van tennivalónk! Az első félév jó ered­ményeit annak köszön­hetjük, hogy a felszaba­dulási versenyszakasz, majd a húsz budapesti üzem felhívásához való csatlakozás során párt- szervezeteink, szakszerve­zeteink és a DISZ széles tömegeket vontak be a versenybe. A második félévben azonban nem megfelelően foglalkoz­tunk a verseny szervezésével. Pártszervezeteink hosszú időn keresztül elhanyagolták a munkaverseny elvi és gya­korlati kérdéseit, s így szak- szervezeteink nem kapták meg a megfelelő pártirányítást. Az ösztönösség jellemezte ezt a versenyszakaszt, hiányzott a kellő ösztönzés a vállalások teljesítésére. Még a helyes kezdeményezéseket — a Szep­tember 6, majd a November 7 akna címért folytatott ver­senyt — sem szervezték meg kellő alapossággal. Ezért első­sorban a megyei pártbizottság a felelős, de osztoznak a fe­lelősségben az alsóbb pártbi­zottságok, pártszervezetek és nem utolsósorban a bányász­szakszervezetek is. A verseny irányítását első­sorban a pártszervezeteknek kell végezniük. Nekik kell J meghatározni, hogy mire irá- | nyúljon a verseny. A szerve­zésbe be kell vonni a szak­szervezetet és a DlSZ-szerve- zetet, ugyanakkor a pártszer­vezetnek ellenőriznie kell, hogy a gazdasági vezetők biz­tosítják-e a műszaki feltéte­leket. A verseny a gyakorlat­ban ne a vezető vállalása, ha­nem a dolgozók tömegének vállalása legyen. Ezért, ha egy-egy felhívásról van szó, az illető üzemben az aktívák­kal már jó előre, két-három héttel korábban meg kell be­szélni a legfontosabb felada­tokat, ezeket ismertetni kell a kommunistákkal, a műsza­kiakkal, a műszaki középká­derekkel, majd munkásgyűlé­sen, vagy termelési értekezle­ten kell elfogadniok a dolgo­zóknak a felhívást, s csak úgy lehet azt nyilvánosságra hozni. Szakszervezeti vezetőink el­hanyagolják a szocialista munkaverseny Szervezését. Munkájuk zömét elfoglalja a üdülések rendezése, az okta­tás és a többi feladat, kevés időt fordítanak a legfonto­sabb munkára, a munkaver­seny szervezésére, különös­képpen pedig a verseny nyil­vánosságának biztosítására, Helyes lenne, ha a verseny nyilvánosságának érdeké­ben a szakszervezetek az élenjáró dolgozók fény­képei alatt feltüntetnék a dolgozók élenjáró mód­szereit is, továbbá, ha lenn, a bányák­ban, az osztókon, ereszketető- kön, siklótetőkön is nyilván­tartanák és értékelnék egy- egy körlet eredményeit, vala­mint dicsőségtáblák, karika­túrák, villámok segítségével is elősegítenék, hogy min­denki ismerje a verseny állá­sát. Fontos, hogy ne csak az élenjáró munkások eredmé­nyeit népszerítsük, hanem azokét is, akik hosszú hó­napokig 70—80 százalék körül mozogtak, de kemény munká­val már elérték azt, hogy ter­vüket 105—110 százalékra tel­jesítik. Ez hozzájárulna a verseny további szélesítésé­hez. Emeljük üzemeinkben a technikai színvonalai Gyárüzemeinknek is szá­mos jelentős feladatuk van. Ezek közül pillanatnyilag az anyagmozgatás gépesítése a legfontosabb. Legtöbb üze­münkben az anyagmozgatás még ma is főként kézierővel történik. így például a Tűz­helygyár mechanizált öntö­déjében lóval vontatják az öntvényeket, a lemezlakatos- és sajtoló-műhelyben pedig a dolgozók egyharmada tölti anyagmozgatással az idejét. Hasonló a helyzet az Üveg­gyárban is. Sok esetben ötle­tes átszervezéssel, ésszerűsí­téssel, kisebb szállítógépek beállításával nagymértékben lehetne csökkenteni az impro­duktív munkások számát, ami a termelékenység lényeges növelését segítené elő. Mindent meg kell tenni- üzemeinkben az anyagfel­használási hányad és a selejtszázalék csökkentésé­re. Hogy ez mit jelent, arra csak egyetlen példát mondok: az Acélárugyárban a szekérten­gelynél páronként 2 kg-mal magasabb az anyagfelhaszná­lás a szükségesnél. Az így feleslegesen felhasznált anvag- ból évente több száz tonna acélt lehetne megtakarítani népgazdaságunk számára. Az anyagfelhasználási hányad csökkentésének alapvető fel­tétele az anyagnormák kidol­gozása és azok pontos betar­tása. Jelentős eredményeket ér­tünk már el az új, fejlett technológiai eljárások ki­kísérletezésében és beve­zetésében. Az Acélárugyárban például ré­gebben a kapák bordáját kézi­erővel képezték ki, ami erős fizikai munkát igényelt, rá­adásul lassú folyamat volt. Ma már ezt a műveletet süllyesz­téssel végzik. Ez az új eljárás a termelékenység növelésével évente mintegy 2 millió forint megtakarítást eredményez. Ugyancsak kísérleteznek tom­pahegesztéssel is. bár ezeket a kísérleteket sem az acélgyári, sem a tűzhelygyári pártbizott­ság nem szorgalmazta eléggé. A Vasötvözetgyárban már nagyüzemi szinten gyártják az értékes szilikomangán ötvöze­tet és sikeresen kísérleteznek a többalkotós dezoxidáló anya­gok, valamint a bórkarbid elő­állításával. Ezeknek a gyárt­mányoknak a bevezetése jelen­tős valutamegtakarítást ered­ményez. Az építőiparban va­kológép beállítására töreked­nek, azonban ennek gazdasá­gos kihasználásához kompresz- szor szükséges, amelyet eddig még nem biztosított a minisz­térium. Ugyancsak a minisz­térium huzavonája akadályoz­za meg, hogy megkezdjék az új technológiai eljárással elő­állított, igen gazdaságosan fel­használható salakidom-elemek szériagyártását. Üzemeinknek továbbra is igen fontos felada­tuk, hogy új meg új technoló­giai eljárások bevezetésén fá­radozzanak. Ki kell szélesítenünk az anyagtakarékossági moz­galmat, különösen az im­portanyagokkal kell taka­rékoskodnunk. A bányá­szatban és az építőipar­ban a fa megtakarítására, a többi iparágakban a szí­nesfémek gazdaságos fel- használására kell fordíta­nunk a hangsúlyt. A Salgótarjáni Üveggyárban Vénezel Rudolf, a fémcsiszolda üzemvezetője az eddig külföld­ről importált üvegfényesítőpor pótlására a Szurdokpüspöki környékén található kovaföldet használta fel- Amíg az import csiszolóport azelőtt 40 000 fo­rint értékű valutáért kaptuk meg, addig ugyanolyan meny- nyiségű hazai kovaföld ma mindössze 30 forintba kerül. Ezért rendkívül fontos az im­portanyagokkal való szigorú takarékoskodás, illetve ezek­nek az anyagoknak hazai nyersanyaggal való pótlása. Gondosan kell ügyelnünk az exporttervek maradéktalan tel­jesítésére. El kell érmink, hogy kül­kereskedelmünknek meg­felelő mennyiségű és mi­nőségű. tőkés piacon is ér­tékesíthető áruk álljanak rendelkezésére. Bár az exporttervek teljesítésé­ben nincsenek kirívó hibák, a tervszerűség (mégis sok kíván­ni valót hagy hátra. A Salgó­tarjáni Üveggyár például ez- évi exporttervét már november 15-re túlteljesítette, de ezen belül túlsúlyban a csiszolt áruk kerültek exportra, a terv­ben előírt préseltáruk előál­lításában viszont elmaradt a gyár. Üzemeinkben az export­terveket részleteikben, cikken­ként is teljesíteni kell, mert külkereskedelmünk csak így végezhet zavartalan munkát. Az eddig elmondottakból Is világosan látható, hogy az előt­tünk álló nagy feladatokat csak a dolgozók széles tömegei­nek aktív bevonásával való­síthatjuk meg. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy legfon­tosabb feladatunk az évi terv maradéktalan teljesítése, vala­mint a felkészülés a következő évre. Mindezt csak akkor hajt­hatjuk végre, ha ezeket a fel­adatokat összekapcsoljuk a technika széleskörű alkalmazá­sával, fejlesztésével és a hala­dó módszerek bevezetésével. Lekenek párlüzcnezcieínk a KV határozatának élharcosai Nem feledkezhetünk meg ar­ról, elvtársak, hogy a technika fejlesztését is csak akkor ér­hetjük el, ha már most is napról napra teljesítjük terme­lési tervünket, termelékenysé­gi, önköltségcsökkentési és egyéb mutatóinkat. E felada­tok elvégzésében pártszerve­zeteinknek, tömegszerveze­teinknek, gazdasági és műsza­ki vezetőinknek és a dolgo­zóknak minden erejükkel köz­re kell működniük. A Központi Vezetőség ha­tározatainak végrehajtá­sában pártszervezeteink­re a következő feladatok várnak: m Pártszervezeteink érjék el azt, hogy a technika fejlesztése az ipar valameny- nyi dolgozójának elsőrendű fontosságú feladatává, valósá­gos szívügyévé váljék. Taggyű­léseken, vezetőségi üléseken, népnevelő és termelési érte­kezleteken rendszeresen tűzzék napirendre pártszervezeteink a technika fejlesztésének egy- egy időszerű, lényeges kérdé­sét. Állandó felvilágosító mun­kával győzzenek meg minden dolgozót a technika fejleszté­sének fontosságáról. Pártszer­vezeteink a decemberi taggyű­lések és termelési értekezle­tek alapos, gondos előkészíté­sével már most mozgósítsák a dolgozók széles tömegeit. Pártszervezeteinknek ál­landóan harcolniok kell a bürokrácia, a maradiság el­len. Küzdjenek az új munka­módszerek bevezetéséért és el­terjesztéséért, kezdeményezze­nek tanácskozásokat, a műsza­ki vezetők, újítók és élenjáró dolgozók között arravonatko- zóan, hogy milyen technikai újításokat és új, korszerű, gaz­daságos technológiai eljáráso­kat lehet bevezetni üzemünk­ben. Segítsék és ellenőrizzék az üzemi pártszervezetek és az aktívaértekezleteken meg­választott műszaki fejlesztési bizottságok tevékenységét. rő Különös figyelmet for- dítsanak pártszerveze­teink a műszaki intézkedési tervek tökéletes végrehajtásá­ra. Ne csak a termelési tervek százalékait figyeljék, hanem sűrű időközönként vizsgálják meg, milyen műszaki intézke­déseket hajtanak végre az üzemben és számoltassák be rendszeresen a gazdasági ve­zetőket az. üzem műszaki ter­vében meghatározott felada­tok végrehajtásáról. Csak akkor tudunk be­hatóan foglalkozni a ter­melés gazdasági, műszaki és technikai kérdéseivel, ha elsa­játítjuk az alapvető gazdasági és műszaki ismereteket. Ez fontos feladatuk pártszerveze­teinknek. Vonjanak be kiváló szakembereket egy-egy gazda­sági kérdés megvizsgálásába és vonják felelősségre azokat a gazdasági vezetőket, akik a párt és a kormány határozatait nem hajtják végre. A párt- szervezetek segítsék elő, hogy a DISZ fiatal munkásai, mű­De fontos feladatuk szak- szervezeteinknek az is, hogy fokozottabban ellenőrizzék és sürgessék a munkavédelemmel és balesetelhárítással kapcso­latos intézkedések végrehaj­tását. Rendszeresen ellenőriz­niük kell az üzemi kollektív szerződésben foglalt feladatok megvalósítását. Minden esz­közzel elő kell segíteniük a dolgozók szakmai képzettségé­nek növelését, műszaki kultú­rájuk állandó tökéletesítését, gazdagítását. Az üzemek gazdasági ve­zetőségének legfontosabb feladata, hogy minden technikai előfeltételt meg­adjon ahhoz, hogy a mun­kások teljesíthessék szo­cialista vállalásaikat. Segítsék elő gazdasági veze­tőink az újítómozgalom nagy­arányú kibontakozását, hala­déktalanul vezessék be az el­fogadott újítási javaslatokat, hajtsák végre a termelési ér­tekezletek határozatait, szigo­rúan tarttassák be a munka­biztonsági és munkavédelmi szabályokat. Gazdasági vezetőinknek biz- tosítaniok kell a termelési ter­szaki értelmiségei, a technikai fejlesztés élharcosaivá válja­nak. Adjanak a DlSZ-fiatalok- nak megbízásokat, hogy azok bátran kezdeményezzenek és küzdjenek az új módszerek el­terjesztéséért. Szakszervezeteinkre is ko­moly szerep vár az új technika fejlesztésében. Nekik elsősor­ban az a legfontosabb felada­tuk, hogy gyökeresen megja­vítsák a dolgozók között vég­zett nevelőmunkát. Ki kell kü­szöbölniük a szocialista mun­kaverseny szervezésében ma még meglévő formalizmust és bürokratizmust. Él kell érniök, hogy a technika fejlesztése, a technológiai fegyelem megszi­lárdítása, a minőség javítása, az önköltség . csökkentése, a termelékenység növelése és a takarékosság kerüljön a mun­kaverseny középpontjába. vek teljesítését és a munka termelékenységének állandó emelkedését. De nagy figyel­met kell fordítaniok a minőség megjavítására, a termelési költség csökkentésére és a gé­pek teljes kihasználására is. Következetesen ragaszkodniok kell a technológiai utasítások szigorú betartásához, a terme­lési és munkafegyelem megszi­lárdításához, a selejt és a gép­állás csökkentéséhez. Küzde­niük kell az élenjáró módsze­rek bevezetéséért. Kedves elvtársak! Mint az elmondottakból is látható, a technika fejlesztése nem kam­pányfeladat, hanem a szocializ­mus építésének, a termelés emelésének állandó és fő esz­köze. Ezért pártszervezeteink, mozgalmi szervezeteink, élen­járó dolgozóink lelkesen állja­nak az élére a technika fejlesz­téséért folyó harcnak, hogy így biztosítsák a Központi Ve­zetőség határozatában megsza­bott feladatok végrehajtását. Elsősorban a mi jó munkánktól függ. hogy a magunk elé tűzött célokat dolgozó népünk és az egész szocialista tábor érdeké­ben maradéktalanul megvaló­sítsuk! Szakszervezeteink és műszaki vezetőink Javítsák meg munkájukat A hozzászólások Oravecz László elvtárs, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója szó­lalt fel elsőnek. A többi között elmondotta, hogy az előző időkben nem fordítottak kellő gondot a termelés összes mu­tatóinak ismeretére és főkép­pen csak a mennyiségi terv­teljesítésre fordítottak gondot. Ennek következtében laza volt a technológiai fegyelem, gya­kori hibák mutatkoztak az anyagfelhasználásnál és nem tudták kihasználni eléggé a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének lehetőségeit. Beszámolt arról, hogy amióta a termelés fon­tosabb mutatóit figyelemmel kísérik, jelentős eredményeket értek el a technológiai folya­matok korszerűsítése, az anyagnormák betartása és az önköltség csökkentése terén is. A kordélyos anyagmozgatást, részben felszámolták, a hamu­láda készítést 17 művelet he­lyett ma már három művelet­tel végzik, s az öntödei koksz­felhasználást is lényegesen csökkentették. A Központi Ve­zetőség határozatának útmu­tatása alapján az üzem tech­nikai színvonalát tovább nö­velik, s ezzel egy időben arra törekszenek, hogy december havi tervüket legalább 108 szá­zalékra teljesítsék, s IV. ne­gyedévi tervteljesítésükkel el­nyerjék az élüzem büszke cí­mét. Bérces Henrik elvtárs> a Salgótarjáni Acélárugyár igaz­gatója elmondotta, hogy az első félévben eleget tet­tek tervfeladataiknak, de a III. negyedévben a termelés és a termelékenység üzemükben mélypontra jutott. Az alapvető hibát ott követtük el — mon­dotta —, hogy nem készültünk fel a III. negyedévi tervszá­moknak technikai biztosításá­ra, a munka jobb megszerve­zésére. Nem hívtuk segítségül gyárunk dolgozóit a hibák ki­küszöbölésére. Gyárunk gazda­sági vezetői arra törekszenek, hogy a jövőben a népgazdasági terv teljesítésével együtt gyor­sabb ütemben emeljük a ter­melés technikai színvonalát és növeljük a munka termelé­kenységét. 1955-ben bevezettük a zárt­ciklusú kapa gyártását, amely­nek az éves előkalkulált gaz­dasági megtakarítása közel 500 000 forint. Kidolgoztuk az anyagmozgatás gépesítésének tervét. 1956-ban mozgódaruk és villamostargoncák beállítá­sával szervezettebbé tesszük az anyagmozgatást, amely ré­szünkre egy évben mintegy 8 millió forintos megtakarítást jelent. Az 1956-os évi tervünk jobb végrehajtása érdekében min­den eddiginél nagyobb gon­dot fordítunk a gazdasági, mű­szaki és fizikai dolgozók szak­mai továbbképzésére. 1954. év­ben 16 szakmai tanfolyam mű­ködött 274 fővel, ez évben 15 tanfolyamon összesen 335 dol­gozó vett részt. Ez a szám gyá­runk létszámához viszonyítva igen csekély, ezen a téren sür­gős javulásra van szükség. Az újítómozgalom terén vannak eredményeink, de még ezen a téren sem értük el azt a színvonalat, amelyet gyárunk elavult berendezései, elavult technológiái és munkamódsze­rei megkövetelnek. A Salgó­tarjáni Acélárugyár kollektí­vája a Központi Vezetőség ha­tározatát magáénak tekinti. Arra törekszünk, hogy a mű­szaki vezetők és szakmunká­sok képzettségének színvona­lát emeljük és intézkedéseket teszünk a munka termelékeny­ségének állandó emelésére. Rendszeresen javítjuk gyárt­mányaink technológiáját, a termelőberendezések jobb ki­használásával, az állásidő csök­kentésével biztosítjuk terme­lésünk egyenletes fejlődését. Csillag József elvtárs, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályának vezetője hozzászólása elején bejelentet­te, hogy a szénmedence bányái 15 000 tonna adósságukból ed­dig 9000 tonnát már letörlesz­tettek és minden reményük megvan ahhoz, hogy éves ter­vüket teljes egészében teljesí­tik. A jövő évben még ked­vezőbb feltételek mellett dol­goznak majd a nógrádi bá­nyákban és sehol sem kell majd munkahely-hiánnyal küz­deni. 1956-ban mintegy 15—17 százalékkal növelik a bányák­ban a munkahelyi szállítás gé­(Folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom