Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)
1955-12-31 / 103. szám
SZABAD XOGBAD 1955. december SÍ. ,/L Cl1i£pj tss djUMJüh, Triautomat - új tipusú csehszlovák mosógép A trnavai „Kovosmalt' üzemben a közelmúltban új típusú mosógépet állítottak elő. Az új típusú mosógépet azokba az országokba exportálják, ahol a víz nagyon értékes, például Törökországba. A triautomat mosógépben a fehérneműt trichloretilénben, vegyi úton tisztítják, víz és szappan nélkül. A trichloretilén mindenfajta anyagot könnyen old. A gép érdekessége, hogy a beszennyezett trichloretilén automatikusan elpárolog belőle s közben ugyancsak automatikusan tiszta vegyszer jut a gépbe. Az új típusú mosógépben 45 perc alatt 15 kg fehérneműt lehet kimosni. A tiranai vegyészeti laboratórium elősegíti új iparcikkek hazai gyártását A tiranai vegyészeti laboratórium dolgozói állandóan szem előtt tartják a termelés szükségleteit és kutatómunkájukkal a népgazdaság érdekeit szolgálják. Az idén a laboratóriumban újfajta útburkoló lemezt kísérleteztek ki. amely mészkőtörmelékből és bitumenből áll, nyomással és hői-n- gadozásokkal szemben igen ellenálló. Ugyancsak a laboratóriumban olcsó eljárást dolgoztak ki a különböző árnyalatú barna bőrfesték hazai gyártására. Vasport hőkezelés mellett kénsav hatásának teszik ki és ezzel az eljárással kiváló szervetlen festékanyagot nyernek. A korosai bőrgyár dolgozóinak kérésére a laboratórium vegyécisuMvkt*<!KióJ^5<£» szei tanulmányozták a króm- talp cserzőoldatának többszöri felhasználását. Kutató munkájuk eredményeként lehetővé vált. hogy a cserzőoldatot több ízben is — a talp minőségének megtartása mellett — felhasználhassák. Ezáltal 20 százalékkal csökkentették az ország bikromát behozatali szükségletét. Már a jövő évi exportfeladatokat teljesítik A Német Demokratikus Köztársaság aseherslebeni gépgyárának dolgozói egész sor olyan gépet, amelyet a Kínával kötött exportmegállapodás értelmében csak 1956. első negyedében kellett volna leszállítaniok. december 20-ig elkészítettek és elindították rendeltetési helyükre. Ezzel egyrészt segítséget nyújtanak a kínai népnek, hogy az ország gazdasági felépítését gyorsítsák, másrészt az NDK-nak is lehetővé teszik, hogy 260 000 rubel értékű fontos importanyagot vásároljon az idei előirányzaton felül. Új gyorsjáratú hajót építenek Bulgáriában A sztálini „Georgi Dimitrov“ hajógyár november 16-án befejezte évi termelési tervét. A gyár dolgozói csak önköltségcsökkentéssel több százezer láva megtakarítást értek el. A közeljövőben a gyár építői megkezdik egy gyorsjáratú személyszállító hajó elkészítését. Az új hajó építési terveit L. Vaszilev mérnök vezetése alatt a gyár szerkesztési irodája már elkészítette. r„T-rT- ■<9«kg|iirTT\ M3 kg 1473 kg A nógrádkövesdi gyerekek takarékoskodnak a legjobban November hó végéig több mint 244 000 forint értékű takarékbélyeget vásároltak a Nógrád megyei pajtások. Eredményeik értékelésekor az országos verseny feltételeinek megfelelően három csoportba osztjuk őket. Az első csoportba azok a kislétszámú iskolák tartoznak, ahol a tanulólétszám nem haladja meg a 150 főt. Ebben a csoportban legszebb eredményt a nógrádkövesdi gyerekek érték el 52,01 forintos átlagukkal. Dicséretet érdemelnek az etesi bányász gyerekek, akiknek fejenként 41 forint a megtakarításuk, valamint pusztabodonyiak 25 forintos és a hasznosiak 23,07 forintos átlagukért. Megyeszerte kevés az olyan iskola, ahol a tanulók létszáma 500 felett van. Az ilyen nagy iskolák közül a zagyva- pálfalvi a legjobb, egyenkénti 16,55 forintos átlagbetétjével. Salgótarjánban a Sztahanov úti iskolában 7,60, Balassagyarmaton a Rákóczi úti iskolában pedig 6,71 forint az átlagbetét. A nő és a termelőmunka Hozzászólás "Régi olvasója vagyok a Szabad Nógrádnak, így megragadta figyelmemet az Asszonyoknak — lányoknak című rovatban megjelenő vitacikk. Bedegi elv társnő sorain elgondolkoztam. Vajon miben van igaza, s miben tévedhet írójuk. A levél alap- gondolatával teljesen egyetértek, hiszen K. elvtárs véleménye a házimunkával elhamarkodó, lebecsülő volt. De álljunk meg csak’annál a mondatnál, melyet Bedegi elvtársnő így ír: „Én úgy gondolom, hogy kevés nőt csábít el a hivatás, vagy a rendkívüli munkaszeretet a fakanál mellől.” Ezzel már nem érthetek egyet. Leánykoromban is ugyanott dolgoztam, ahol ma, s most is ugyanúgy szeretem a munkám, mint akkor. Gyárban dolgozó nő vagyok, pedig férjem 1Í00 forintot keres, amiből hárman — 6 éves kislányommal együtt — megélhetnénk. Én a termelési munkát éppen olyan kedvvel végzem, mint a házimunkát. És itt meg kell mondjam Bedegi elvtársnőnek, hogy a „rendkívüli munkaszeretet” kifejezésnek — melyet ő használ — szerintem a gyári, hivatali vagy mezőgazdasági munkára éppenúgy vonatkoznia kell, mint a házimunkára. Hiszen, ha nem szeretnénk mi nők a termelőmunkát, akkor éppen abba. sőt még súlyosabb hibába esnénk, mint K. elvtárs. A munka akár a ház körül, akár a fentebb említett területeken, mindenütt életszükséglet, s ezért szeretnünk kell. ' Persze ezzel nem akarom azt mondani, hogy ön lebecsülne bármilyen munkát is. hiszen akkor nem kelt volna védelmére olyan hévvel a házimunkának sem. Mégis soraiból az csendül elő, mintha a férjes és gyermekes anyák részére kissé idegennek tartaná a házonkívüli elfoglaltságot. Pedig ne higgye azt. hogy az az édesanya, aki a házimunkán kívül elsősorban a termelőmunkában vesz részt, elhanyagolja a családját. Én példáiul az üzembe reggel 6 órára járok és az első osztályos kislányom reggel 8-ra az iskolába. Marikámat kicsi kora óta önállóságra neveltem, így — az előzetes befűtésen, az elkészített reggelin és tízórain kívül — saját maga, egyedül készül el. A műszak végeztével fél 3-kor azonban mór otthon vagyok, s még arra is jut időm. hogy leánykámmal együtt tanuljak, vagy olvassak. Mindezt persze lehetővé teszi az is, hogy férjem szívesen segít a kisebb-nagyobb ház körüli munkákban. Hiszen ha az asszony éppen úgy kiveszi részét a termelőmunkából, akkor férjének megértőnek kell lennie és segítenie a ház körül lévő, férfinak is elvégezhető munkában. És ne higgye azt senki, hogy az lebecsülendő. Inkább elismerést vív ki minden férj számára. A mi kis családunkról tudom, hogy így együttesen mindennel hamarább elkészülünk, s a napi munka után együtt mehetünk szórakozni is. Természetesen, ahol több gyermek van, az édesanya vállára is nagyobb súly nehezedik. A háztartás gondjai teljesen lefoglalják. És az ilyen asszonyok éppen úgy, mint az üzemben dolgozók, nagyobb megbecsülést és tiszteletet érdemelnek, mint ahogy K. elvtárs nyilatkozott róluk. A munka tehát nem lebecsülendő, bármilyen területen folyik. Munkát végeznek azok az anyák is, akik „csak” a családjukat látják el, s azok is. akik emellett, valamilyen más helyen dolgoznak. Bár ezek az utóbbiak nagyobb, szebb feladatra vállalkoztak, melyet nehezebb megoldani, de férjük és gyermekeik segítségével így válnak igazán férjük harcostársává. Berta Pálné Salgótarjáni Üveggyár A TÉL „ÖRÖMEI...“ Leesett az első hó és a fehér pelyhek eqycsapásra meghozták a téli örömöket. Nagyokat kur- lonqatva, boldogan szánkéinak a gyerekek a várost szegélyező domboldalakon, s kipirult, nevető arcuk láttán az ember maga is kedvet kap ehhez a gyermekkorunkból emlékezetes, de már oly régen gyakorolt szórakozáshoz. Talán nem lenne semmi bai, ha a havon csak szánkózni, siejnj lehetne. De — amint mondani szokták — „nincsen öröm üröm nélkül”, s ez a mondás úgy látszik, a hóesésre is érvényes. Én a Sztahanov úton, az iskola környékén győződtem meg erről .,. Deltáiban járt az idő, indultak az acélgyáriak a délutáni műszakba. A férfiak akadálytalanul mehettek útjukra, de a nőknek — 8—10 éves kislányoktól a tisz- tes korú nagymamákig — nem volt irqalom: az egyik kerítés mögött elhelyezkedett qyerek- csapat kereszttűz aiá fogta őket. Zuhogtak a jeges hógombócok, némelyik „találat” csakúqy puffant ... Az eqyik iskoláskorú kislány menekülni próbált a hó záporból, de hiába, annál inkább üldözőbe vették, végülis sírva fakadt szeqényke. Egy középkorú asszony szidni, fenyegetni kezdte a dobáiódzó qyerekeket, egy „jólsikerült” dobás azonban, amely az arcát találta, torkára fagyasztotta a mérges, tiltakozó szavakat. Különös derültséggel kísérték a qyerekek azt az öreg nénikét, aki beteq lábaival csak nehezen tipegett, s így hosszú ideiq szolgált céltáblául. Ez a ielenséq, sajnos, nem csupán a Sztahanov úton gyakori, hasonlóval találkozhat az ember a Bartók Béla úton és a város más pontjain is. A hóíabdázás, a gyermekeknek ez a tréfás, ártatlan kedvtelése nálunk a nők zaklatásává, kellemetlen — és valljuk be: nem egyszer fájdalmas — élmények előidézőjévé vált. Hibáztassuk ezért a gyermekeket? Siránkozzunk azon — mint nem egy asszonytársunk teszi — hoqy „a mai fiatalság” nem tisztelj az idősebbeket? Szükségtelen lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni a gyerekek pajkosságából (az eqyébként nem is bai. hoqy szilajok, legyenek csak azok!), amellett a siránkozás sohasem célravezető. A megoldás sokkal egyszerűbb. Eqy-egy osztályfőnöki grán, úttörő-. vaqy DISZ-föglalkozáson beszélgessenek el időnként a pedagógusok a gyerekekkel a hó- labdázás és általában az utcai viselkedés illemszabályairól. És mi, édesanyák, nagymamák is magyarázzuk meg gyermekeinknek, unokáinknak, hogy nem helyes, amit tesznek. Hívjuk fel a figyelmüket arra. hogy amikor a nőket támadlak hó labdái kk-1, az annyi, mintha édesanyjuknak, vagy húguknak okoznának fájdalmat. Biztos, hogv a szép szó nem marad eredménytelen. MARTA NÉNI Csortow Rudolf, az ország legjobb brigádvezeiője A Földművelésügyi Minisztérium Gépállpmósi Főigazgatósága és a MÉDOSZ elnöksége értékelte a gépállomások őszi munkaversenyét. A munkaverseny végső értékelése alapján számos gépállomás és traktoros kapott jutalmat. Az ország legjobb eredményt elért brigádvezetője Csortos Rudolf lett. (Kis-terenyei Gépállomás.) Brigádja egy erőgépére 213 műszaknorma-teljesí- tés jutott. Őszi tervüket 204 százalékra teljesítették. Dereka® jó munkájukért 2000 fo-' rint jutalomban részesültek. Az ország legjobb traktorvezetői között van Zeke József is (Kisterenyei Gépállomás). Teljesítménye 311 műszaknorma. Ezer forint jutalomban részesítették László Jánost, az Érsekvadkerti Gépállomás legjobb silózó traktorvezetőjét is. SZmb Jó eredménnyel zárják az évet kisipari szövetkezeteink is Megyénk kisipari szövetkezetei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított munikaverseiny során vállalták, hogy december 20-ra befejezik évi tervüket. Igen komoly, jelentős vállalás volt ez. hiszen az év elején szövetkezeteink nagyon elmaradtak tervük teljesítésével. Ezt -— bizonyos tárgyi nehézségek mellett — elsősorban a munka szervezetlensége, a munkaverseny ellaposodása, a folyamatos anyagellátás hiánya idézte elő. A 20 budapesti üzem felhívásához való csatlakozás után nagy erőfeszítésekkel sikerült biztosítani a folyamatos anyagellátást, sikerült fellendíteni a munkaversenyt szövetkezeteinkben. Javult a megyei KISZÖV irányító tevékenysége is: az év elején jelentkező káderhiány megszűnése után a KISZÖV hozzálátott a verseny szervezéséhez. Kidolgoztuk a sztahanovista feltételeket, s november 7-re másodízben történt meg. hogy értékeltük a verseny negyedéves szakaszát. Az értékelés alapján szövetkezeteink dolgozói közül 18-an sztahanovista i oklevelet, 16-an sztahanovista jelvényt. 6-an pedig az OKISZ- tól a „Szakma kiváló kisipari szövetkezeti dolgozója“ címet, jelvényt, oklevelet és pénzjutalmat kaptak. Mindez fokozta a verseny iramát, s most már egymás-* után erkeztek a győzelmi jelentések. Legkorábban a balassagyarmati Fodrász KTSZ jelentette évi tervének befejezését. november 19-én. A kisterenyei Vegyes KTSZ dolgozói december 10-re, a salgótarjáni Cipész KTSZ és a nagyoroszi Vegyes KTSZ dolgozói december 19-re. a nagybátomyi Ruházati KTSZ tagjai pedig december 20-ra fejezték be egész évi tervüket. A Nógrád megyei Szegkovács KTSZ — amelynek az év első részében igen sok adóssága gyűlt össze — december 20-ra teljesítette negyedik negyedéves tervét, s a szövetkezet dolgozói megfogadták, hogy az év végéig 80 000 forinttal csökkentik korábbi adósságukat. Vállalásukat becsülettel teljesítik is. Gócs Tibor, Nógrád megyei KISZÖV Két levél kultúréletiinkből Kultúrcsoportunk nagy sikerrel adta elő Csizmarek Mátyás: „A borjú“ című színművét. Miután az előadás itthon nagyon tetszett, a kultúr- csoport bemutatta Alsópetény- ben is, ahol szintén nagy sikert aratott. Céljuk az, hogy mind itthon Romhányban, mind azokban a községekben, ahová vendégszereplésre megyünk, a fiatalságot arra serkentsük, hogy az eddiginél sokkal jobban bekapcsolódjanak a kul- túrmunkába. Az előádások tiszta bevételét a romlhányi Építők Sportkörének támogatósára fordította a vezetőség, hogy a jövőben a sportból is sokkal jobban kivehesse a részét, mint eddig. Maksay Gyula Romlhányi Cserépkálytoagyár ★ Nagy esemény színhelye volt vasárnap Diósjenő. Ellátogatott hozzánk a B. M. Határőrség központi zenekara és a balassagyarmati határőrség tánccsoportja. A nagy érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kicsinek éppen nem mondható kultúrterem zsúfolásig megtelt. Nagyon tetszett a közönségnek a zenekar minden száma, de különösen nagy sikere volt Kálmán Imre: „Csárdáskirálynő“-jéből előadott részleteknek és Strauss: „Tere-fere polká’-jának. Nagy tapssal fogadták a balassagyarmatiak táncszámait is. Az est sikeréhez hozzájárultak a diósjenői kultúrcsoport tagjai is, akik Gárdonyi Géza: „Fehér Anna“ című színművét adták elő. A közönség tapsai azt mutatják, hogy kellően értékelték azt a lelkes munikót, amivel a csoport tagjai az előadásra készültek. Jí; lenne, ha minél többször láthatnánk ilyen szép előadást; Helyes lenne, ha mai témájú színdarabokat is bemutatnának, a közönség azt is szívesen fogadná. Varga Erzsébet SEGÍTSÉG...! A Neues Deutschland írja: Látva, milyen lelkesedést kelt Ázsiában a Szovjetunió nagyvonalú segítsége. az Egyesült Államok is ki akar magáért tenni. A japán nép bőldogí- tására Washington 26 000 doboz tejport vett amerikai magánvállalatoktól — természetesen .,alacsony áron“. Már az első tejporszállítmányban 4000 doboz romlott volt — közölte felháborodottan a tokiói rádió. Ezért a japán egészségügyi minisztérium utasítására a többi tejpor a jokohamai kikötőben hever. Japánban most az a közmondás járja: Ha az Egyesült Államok segíteni akarnak — kiálts segítségért! MIT LÁTTAM A SZOVJETUNIÓBAN? Elmondta: Kazinczi László vájár Mostanában sokszor nyikor- dul meg Kazinczi Bordás László kiváló vájár mátraszelei házának kertkapuja, s több a dolga 3 házőrzőnek is, mert azért csak illő rávakkantani egye-t-kettőt a rokonokra és ismerősökre is. De nemcsak a lakásán keresik őt fel, hanem az utcán, a borbélynál és más helyütt is megszólítják és kérdezgetik szovjetunióbeli élményeiről. A gyakori látogatók kérdései most nem ilyenek,, hogy: Mi újság Lacikám, vagy hogy vagytok sógor?, hanem csak egy a kérdés: Ki vele, mit láttál és hallottál a Szovjetunióban? Mi is ezzel a kérdéssel kerestük fel és ő csakugyan egy egész délelőttön át mesélt- és mesélt. Ebből szeretnék ízelítőt adni az olvasónak azzal a szándékkal, hogy keresse fel személyesen is Kazinczi Bordás Lászlót és ő majd élő szóval többet mond. Mi Kazinczi elvtárs úti élményeinek csak rövid összefoglalására szorítkozunk. Az első benyomások A Szovjetunió végtelen nagy ország, de csak most, miután napokon át utaztam végtelen térségein, van csak képem nagyságáról. Az első szovjet emberek, akikkel a hazájukban találkoztam a vasutasok voltak. Figyelmesek, udvariasak és rendszeretők. Vonatuk minden szeglete tiszta és lakályos volt. Amikor Moszkvában leléptünk a vonatról és végigmentünk a városon szállásunkra, a Lenin szállodába, nem olyan zajos, forgat-agos nagyvárosi kép fogadott bennünket, mint Pesten szokott. Az emberek, de valahogy még a járművek is nyűgödtabban közlekednek Moszkvában. Különösen meglepett az utcák rendje és tisztasága. Moszkva nyugodtságáról, rendjéről és tisztaságáról már itthon is sokat beszéltek nekünk, mi annál jobban figyeltünk, de tényleg sehol egy eldobott cigarettát, vagy el- hullajtott szemetet nem láttunk. A szállodában szerzett élményeimről külön beszámolót tudnék tartani, de csak röviden azt tudom róla mondani, hogy ott minden pompás volt; A múlt és a jelen mesevilágában Szüleim és nagyszüleim és gyermekkori meséskönyveim meséinek világa elevenedett meg előttem moszkvai tartózkodásomnak első napjaiban. Karácsonyi levelemben már írtam a Metróról, a Kremlről és a Lomonoszov egyetemről. Ez a három hatalmas nagy mű a meséből lépett elém. A Metró márványfolyosói, ragyogó csillárai, és nagyszerű technikai berendezései láttán szemünk-szánk tátva maradt;
