Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-17 / 99. szám

2

SZABAD NOGMD

1955. december 11.

(A vezércikk folytatása) Pártszervezeteinknek a vezetőségválasztások előkészítése mellett nagy súlyt kell helyezni még a decemberi hónapban a megtartott tervismertető értekezletek sikeres megszervezésére. Biztosítani kell hogy a szakszervezetek figyelmét mint főkérdésre ráirányítsák. El kell érni, hogy a dolgozók széles tömegei vegyenek részt ezen az értekezleteken és érvényesül.iön javaslatuk. A dolgozók a magukénak érezzék ezt a tervet, érezzék, hogy milyen kötelezettségeket állít eléjük a terv. Ennek sikeres megoldásában legmesszebbmenőkig támogassák pártszervezeteink a szak- szervezeteket.

A vezetcségválasztó taggyűlések beszámolóinak elkészítése nagy, körültekintő munkát követel pártszervezeteinktől. Nem kisebb dolgot kell a tagság előtt ismertetni, mint az elmúlt két év munkáját. Ezt pedig pártszervezeteink csak úgy tudják megvalósítani, ha az eddiginél sokkal jobban támaszkodnak a párttagság véleményére, javaslatára, bírálatára. Éppen ezért erre a célra használják fel a taggyűléseket, ahol még nem volt megtartva, de használják fel a pártcso- oortbizalmiakat, akik naponta beszélnek tanaikkal, kérjék ki véleményüket. Pártszervezeteink két év munkájának értékelése mellett foglalkozzanak az előttünk álló legfontosabb állami és gazdasági feladatokkal, a termelés kérdésével, a párt erősítésével. Ezeket a feladatokat és amit még meg kell oldani a beszámolónak, csak akkor tudja elérni, ha az a kollektív miunka eredménye lesz. nemcsak a vezetőség, hanem az egész tagság véleményét tükrözi. Ehhez pedig az szükséges, hogy párt- szervezeteink még most megkezdjék a beszámolók kollektív elkészítését. Vagyis párt- szervezeteink legdöntőbb feladata, hogy mielőbb hozzáfogjanak a beszámolók elkészítéséhez, a választás előkészítésében tapasztalható lemaradás felszámolásához.

Jó munkakörülmények között végzik Pásztón a gépjavítást

A pásztói gépállomás körzetében még dolgoznak a gépek, de bent a műhelyben már megkezdődött a téli gépjavítás. Tóth Béla főmérnök vezetésével folyik a munka. A javítás eddigi menetéről és a további tervekről a következőket mondta:

— Az elmúlt havi előirányzatunkat 100 százalékra teljesítettük. Egy fő- és egy folyójavításon kívül 5 darab cséplőgép, 6 darab henger és egyéb munkagépek javítását végeztük el. Ebben a hónapban már több erőgép javítását irányoztuk elő. De magam sem tudom, hogyan fogjuk teljesíteni, hiszen még teljes a szezon. Minden gépünk dolgozik. Úgy kell könyörögni, hogy a javításra kijelölt traktorokat kivegyék a munkából. Tavaly ilyenkor már 10—12 erőgép munkaképtelen volt. Nem győztük javíMegjelent

a Társadalmi Szemle új száma

A Társadalmi Szemle novemberi száma közli a Központi Vezetőségének az irodalmi életben mutatkozó Jobboldali jelenségekről szóló határozatát. A folyóirat szerkesztőségi cikke — a Központi Vezetőség novemberi határozata alapján — iparunk műszaki színvonala emelésének feladataival foglalkozik.

Komor Imre írása az Októberi Forradalom történelmi Jelentőségét méltatja. Kálmán István cikke a Szolnok megyei pártszervezetnek a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatait ismerteti. Réti László írásának címe: Az első orosz forradalom és a forradalmi baloldal kialakulása a magyar munkásmozgalomban.

tani őket. Most egyet sem találni. Ennek egyedüli oka, hogy az elmúlt téli gépjavítás minőségében jobb volt az előző évinél. De nézzük meg, így van-e?

— Jelenleg még csak az állandó műhelymunkások végzik a javítást — mondta Tóth elv- társ —, de ha az idő rosszra fordul, a traktorosok is kiveszik a részüket a munkából. Már előre tervet készítettem, hogy melyik traktoros, hol fog dolgozni. Külön-külön brigád végzi az erőgépek, a cséplőgépek és az egyéb munkagépek javítását. A brigádokon belül pedig szakosítjuk az egyes munkákat. A brigádok kialakításánál a pártszervezet is segített. A legjobb elvtársakat osztottuk be az egyes brigádokba, hogy példamutatásukkal jobb munkára serkentsék a brigád többi dolgozóját.

A gépállomás vezetősége már idejében gondoskodott megfelelő munkahelyekről. Eddig egy helyen folyt a javítás és a hegesztés, ami zavarta a munkát. Most a régi daráló helyén külön műhely van, ahol az erőgépeket javítják. A műhelyekbe hatalmas kályhákat állítottak, amelyek megfelelő hőmérsékletet biztosítanak.

Eddig arról ismerték meg a traktorosokat, hogy arcuk és ruhájuk szurkos volt az olajtól. Nem volt lehetőség arra, hogy munka után mosakodjanak és tiszta ruhában hagyják el a gépállomást. Az idén már más a helyzet. Elkészült a mosdó, a zuhanyozó, az öltözőben pedig mindenkinek külön szekrény áll majd rendelkező-1 sére, ahol tiszta ruháját tart-1 hatja. A. I. 1

Az állami gazdaságok az őszi mélyszántási terv teljesítéséért

Az őszi vetések befejezése után megindult az őszi mélyszántás a Kisterenyei Állami Gazdaságban. December 12-ig 405 hold területet szántottak fel. Úgy tervezik, hogy a hátralévő 100 holdon december 20-ra befejezik a munkát. A gazdaság 8 erőgépén kívül a gépállomás két kiváló traktorosa is segít. Szomszéd András és Petróczi János, az állami gazdaság traktorosai már teljesítették éves tervüket, most azon vannak, hogy az időt kihasználva, nyújtott műszakkal, minél előbb teljesítsék a gazdaság mélyszántási tervét. ★

Éjjel-nappal szántanak a Sziráki Állami Gazdaság traktorosai. Tíz órás munkaidő alatti teljesítményük meghaladja a 3,5 holdat. A traktorosokon kívül jó munkát végez a gazdaságban dolgozó gőzeke. Eddig több mint 350 hold mélyszántást végzett. Napi átlaga 7 hold, de volt olyan nap, amikor 15 holdat is felszántott. A gazdaságban lévő 120 hold szántani való elvégzése után segítenek a szomszédos Hényel- pusztai Állami Gazdaságnak, ahol még több száz hold terület van szánfatlanul.

★

600 hold őszi mélyszántást kell még elvégezni a Pásztói Állami Gazdaságban. Eddig saját erejükből 361 holdat végeztek el. A terv teljesítése érdekében a Taksonyi Állami Gazdaságból 3, a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságból pedig 4 darab erőgépet kértek segítségül, melyek már meg is érkeztek, s megkezdték a munkát. A vezetőség úgy tervezi, hogy a saját- és a társ- gazdaságok erőgépeinek két műszakban való üzemeltetésével mélyszántási tervüket december 20-ra teljesítik.

Kölcsönös segííségi egyezséget kötöttek a Miskolci Műegyetem tudósai és a Zagyvarónai Vasötvözetgyár mérnökei

A Zagyvarónai Magyar Vas- ötvözetgyár műszaki kutatóbrigádja nemrég fejezte be a szilikómangán gyártási kísérleteit, amely évente mintegy 14 millió forint megtakarítást tesz lehetővé népgazdaságunknak. A jövő év azonban még gazdagabb kutatási programot állított a műszaki brigád elé. A külföldről vásárolt anyagok helyett újabb karbidfélesé-gek és ferroötvözetelc gyártási eljárásait kell kikísérletezni.

A megnövekedett feladatok sikeres megvalósítása érdekében a gyár dolgozói az MDP Központi Vezetősége novemberi határozatának szellemében jártak el. Felkeresték a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műegyetem fémkohászati tanszékének tudósait.és segítségükét kérték az üzemi kísérletek egyszerűbb és gyor- I

sabb megoldásához. A gyár küldöttsége elégedetten térhetett vissza munkahelyére. Megkötötték az együttműködési egyezséget, amely szerint a fémkohászati tanszék örömmel tesz eleget az üzem kérésének és rövidesen már megkezdi az első tudományos kísérletet, hogy megállapítsa, mi okozza a 75 százalékos ferroszilicium portását. A tudósok vállalták még. hogy az egyetem gazdag műszaki szakirodalmával is támogatják a gyári kutatók szakmai műveltségének növelését és rendszeresen részt vesznek a vállalat műszaki tanácsának munkájában. A tudósok és az üzem mérnökeinek kölcsönös segítségi egyezségének megfelelően a fémkohászati tanszéík küldöttsége ezen a héten már felkeresi a gyár dolgozóit.

Túlteljesítették fémgyűjtési tervüket a megyei földművesszövetkezetek

A Nógrád megyei palócfalvakban is szorgalmas munkát végeztek a vasgyűjtők. A földművesszövetkezetek jól mozgósították legjobb aktíváikat, az úttörőket és ipari tanulókat. A Zagyvapálfalvi Általános Iskola úttörő-csapata már 40 mázsa ócskavasat szállított a földművesszövetkezetbe. A fémgyűjtő-kampányok alkalmával a már sok sikert aratott nagybátonyi vájáriskolások most is kitettek magukért. Brigádjaik eddig összesen 150 mázsa hulladékvasat gyűjtöttek.

Érdekes lelőhelyet talált Salgótarjánban Lenkó Tibor állandó fémgyűj tő-brigádja. A salak- hegyen kutatnak vas után és kitűnő eredménnyel, amiről már 2 vagon hulladékvas átvételi elismervénye tanúskodik. A lelkes fémgyűjtők munkája eredményeként a megye földművesszövetkezetei most büszkén adhatják hírül, hogy túlteljesítették fémgyűjtési tervüket és az előírt 8 vagon vas és 35 mázsa fém helyett már eddig 8,2 vagon ócskavasat és 43 mázsa fémet gyűjtöttek..

Hornyák János gépkocsivezető harcol a munkásjáratok zavarta! an, pontos közlekedéséért

Kof2 rSggßl kerestem fel a 33. számú Autóközlekedési Vállalat nagybátonyi főnökségének dolgozóit. Éppen együtt voltaik valamennyien. Röpgyű- lést tartottak, amelyen a munkásszállító járatok téli közlekedésével kapcsolatos feladatok végrehajtását tárgyalták meg. Kívül, az ajtó előtt hallgattam Bartha Viktor főnök elv társ szavait:

— Sok nehézséggel megbirkóztunk már, elvtársak, amióta nagyszerű bányászaink szállítását végezzük; Ilyenkor télidőben sokszor térdig érő hóban, sárban vágtunk keresztül a gépkocsikkal, s mindig az a gondolat vezérelt bennünket, hogy a mi szorgalmas, pontos, lelkiismeretes munkánk is nagymértékben hozzájárul a széntermelés fokozásához. Most, az év végén, amikor hatalmas lendülettel folyik a verseny, ígérjük meg, hogy mindent elkövetünk a pontos, időben való szállításért! Fordítsunk nagyobb gondot a' kocsik helyes üzemeltetésére, emellett ügyeljünk a gázolaj gazdaságos felhasználására ..;

Amikor vége lett a röpgyű- lésnek, K jöttek kifelé, odamentem a főnökség vezetőihez. Megkértem őket, mondják meg, ki érte el a gépkocsivezetők között mostanában a legjobb eredményt. Nem tudtak rögtön válaszolni.

— Tudja, annyi kiváló, áldozatkész gépkocsivezetőnk — vagy ahogyan mondani szoktuk: pilótánk — van, hogy nehéz közöttük különbséget tenni — mondta elgondolkozva Bartha elvtárs. Aztán sorra vették a kiváló gépkocsivezetőket jellemző tulajdonságokat: pontosság, üzemanyag- megtakarítás, balesetmentes vezetés. Szóba került több név — kettő a szécsényi, egy-egy a mátranováki és a cserháti vonalról — végül úgy döntöttek, hogy jelenleg Hornyák János kétszeres sztahanovista gépkocsivezető tekinthető a főnökség legjobb dolgozójának.

Hornyák János elvtárs alig

25 éves fiatalember, de munkája dicséretére válnék sok idősebb, 20 éves szakmai gyakorlattal rendelkező gépkocsi- vezetőnek is. Feljebbvalói és munkatársai nem fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel, mikor róla beszélnek. „Az _ 6

kocsiját akárki megnézheti, az mindig a legnagyobb rendben van“ — mondja valaki. „Biztos kézzel vezet, ura a kocsijának. Baleset* karambol még sohasem fordult elő, amikor ő ült a volán mellett“ — szól közbe egy másik dolgozó, „öt év alatt, amióta itt dolgozik, egyetlen egyszer sem késett“ — egészíti ki egy hang az előbbi megjegyzést.

Hát a kimutatások, a számok mit mondanak? Azok is jó munkáról vallanak. Megtudjuk belőlük, hogy Hornyák eivtárs havonta csaknem 300 liter gázolajat takarít meg; Nem kicsiség ez, hiszen eny- nyi üzemanyaggal fél hónapig közlekedhet egy munkásszállító gépkocsi Nagybátony és Szécsény között. A kitűnő gépkocsivezető az év elejétől kezdve 20—25 százalékos üzemanyag-megtakarítást ért el havonta, ezért sok esetben 800 forint prémiumot is kapott.

Ilyen nagy megtakarítást csak az érhet el, aki szíwel- lélekkel ügyel a munkájára; Hornyák János ipedig ezt teszi! Gazdaságosan használja ki a lejtőket, feleslegesen egy pillanatra sem járatja a motort, s állandóan egyenletes; megszokott sebességgel közlekedik. Amint Bartha elvtárs elmondja, Hornyák János kocsiját két évvel ezelőtt javították utoljára. Akkor megfogadta, hogy 200 000 kilométert tesz meg főjavítás nélkül; Állja is a szavát. Eddig 190 000 kilométert futott a kocsija nagyjavítás nélkül; Olyan eredmény ez, amely nemcsak a nagybátonyi főnökségen, hanem az egész megyében egyedülálló!

BúCSÚZÓUl még Hornyák elvtárs egyik állandó utasától, öze Albert bányásztól kérek véleményt.

— Szeretjük nagyon ezt a Hornyák-gyereket — mondja érezhető szeretettel a hangjában Öze bácsi. — Különösen mi, akik évek óta járunk a kocsiján. Tetszik nekünk* hogy mindnyájunkat ismer, nekünk, idősebbeknek megadja a tiszteletet, s mindenkihez van egy-két kedves, tréfás szava. Jó érzés vele utazni,, mert tudjuk, hogy nyugodtan rábízhatjuk magunkat, az életünket.

„Nyugodtan rábízhatjuk az életünket..Íme, a legszebb dicséret, amelyet Hornyák elvtársról hallottam!

Szabó Sándor

Bú vsú a bitnyit tót

A Mátra lankás vonulataival körülzárt hosszú, keskeny völgykatlanban furcsa, nyomasztó csend honol. Település van itt, amelynek egyetlen utcája néptelen, egyetlen házsora néma. Beljebb a telep legkiemelkedőbb épülete előtt egy gépkocsi, de ez is mozdulatlanul áll. Csak a völgy legbelsőbb, szénporos építményei körül látni embereket. Szép, nagyon szép ez a táj változatlan képe.

Rövid idő múlva ugyan változás történt, de csak annyiban, hogy a nagy épület előtt álló gépkocsiba beszállt az utas és a kocsi mintha szökne valaki elől, hosszú porfelhőt hagyva maga után elfutott akis település házsora előtt.

A mizserfai bányaigazgatóságon — mert hiszen Mizserfának hívják ezt a hegyek közé beékelődött kis települést — kis sarokszobájában egyedül maradt a bányaüzemegység műszaki vezetője, Urbányi Dezső főmérnök. Nem régen még élénk vita folyt ebben a kis szobában, mert a Ill-as telepi üzemnél történt bányalátogatás után Csillag József elvtárssal, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályvezetőjével az üzem feladatairól beszéltek. Most itt is elült a csend. Urbányi elvtárs, az idős, őszhajú főmérnök mélyen elgondolkozva a térképet hajtogatja, az íróasztalát rendezgeti.

A völgyet körülvevő hegyek belsejében azonban élénk, mozgalmas az élet. Innen, ebből a kis „parancsnoki” Szobából kiadott utasítások, tanácsok és rendelkezések szerint omlik a szén a nagy Mátra dombtíkká törpült gyomrába, az innen kiadott útmutatások szerint jönnek mozgásba a fúrógépek, rakodógépek, kaparó- és gumiszalagok.

Bár a külső kép nagy nyugalmat és csendes életei mutat, de Mizserfa nem korlátozódik a külső környezetre. Harc folyik itt, igazi, kemény küzdelem a települést körülvevő hegyek belsejében és ez az, amit Mizserfa másik képének mondunk. A mizserfaiak az egész évre szóló termelési tervek és vállalt kötelezettségek teljesítése mellett most nagy szorgalommal készülnek a jövő évre is.

Már eddig is egy egész sor előrelátó intézkedést foganatosítottak és ezen a napon is lelkesedésekben, sikerekben gazdag órákat élnek. Mégis, valami szorongó érzés, hangulat uralkodik a főmérnöki szobában. A főmérnöki asztal mellett ülő és félrefésült, ezüstösen csillogó haját simogató Urbányi Dezső bejárva Borsodot, Bánszállást, Salgóbányán, Kazáron, Szurdokon végzett műszaki irányító munka után most Mizserfán fejezi be tevékenységét. Több, mint négy évtized alatt hozzánőtt a bányához és a természeti erőkkel való vias- kodás valamiféle elengedhetetlen részévé vált életének. Néhány nap múlva bezárul részére a föld belseje és 65 éves kora után 1956. január 1-vel nyugalomba vonul.

Most azonban még itt van a mizserfai üzemegység főmérnöki irodájában és az íróasztal mellett mélyen elgondolkozik. A napokban már megtartotta az utolsó műszáki értekezletet is. A körülötte ülő műszáki dolgozóknak arról beszélt, hogy a mizserfai üzemegység évi tervének esedékes részét 102,9 százalékra teljesítette és több mint 13 000 tonna, szénnel termeltek többet előírt tervüknél. Ö már hamarosan elmegy, de kezét intőén felemelve, magyarázta, hogy a jövőben még nagyobb feladatot kell megoldani. Szükséges, hogy a Duclos-ákna külszíni elrendezését teljes egészében befejezzék. A bányából kikerülő meddőanyagot a gumiszalag pályájának feltöltéséhez kell felhasználni. De a rendezés alkalmával ne feledkezzenek meg arról sem, bogy a betonoszlopokat el kell helyezni. Pálhegy 1. üzemnél a Budavári-csapat munkahelyén a szellőztetést meg kell oldani, s ennek érdekében az ott megindított légaknát mielőbb el kell készíteni. Felhívta a körletvezetők figyelmét az irányok helyes betartására, nehogy a vágatok felfelé tartva vetőre, meddőre érjenek. Mielőbb meg kell indítani az ereszke folytatását, hogy a levetett részben az alapköziét megtelepíthessék.

Ezen az utolsó műszaki értekezleten mindenki részére volt egy-két jó tanács. Páthegy II. műszaki dolgozóit arra figyelmeztette, hogy ha a feltárások a tervezett ütemben folynak, akkor biztosítva lesz az akna jövő évi tervteljesítése. Elengedhetetlenül szükséges, hogy ennek az aknának a hetedik balosztóját karbantartsák és ügyeljenek arra, nehogy nagyobb szénpilléreket hátrahagyjanak. Á Vili. balosztó új munkahelyének kihajtása jelenleg jól halad, ele a körletvezetőség törekvése arra irányuljon, hogy itt mielőbb megkezdhessék a fejtési munkálatdkat. Ezenkívül legyenek figyelemmel a kamrafejtéseknél a hátrahagyott szénlábak lerobbantására és figyeljék meg azt is, hogy a fedőanyag nyomása hol fog mutatkozni.

Pálhegy III. üzemről szólva elmondotta, hogy az alapközle kihajtásának rövidesen szénbe kell jutnia. Az alapközle szénbe való kihajtását tovább kell folytatni és el kell érni, hogy a termelésben már az innen kitermelt szén is szerepet játsszon a jövő évben.

Innen, a Pálhegy III. telepről tért vissza ellenőrző körútjáról Urbányi elvtárs. S noha az 1956-os évben a főmérnöki teendőket nem is ő látja el, de szeretné és bízik abban, hogy utóda, Józsa Pál elvtárs tovább vezérli az eddigi győzelmi sorozatokat.

Az ötéves terv első évében minden eddiginél nagyobb feladatok hárulnak a szénbányászatra. Éppen ezért olyan terveket dolgoztak ki, hogy ahol arra lehetőség nyílik, tömegtermelő munkahelyeket állítsanak a termelés szolgálatába. A jövő évben Gusztávon is, Kisteleken is egy-egy frontfejtést indítanak. Ha a főteviszonyak kísérletei beválnak, Pálhegy II. aknában négy csoportos kamrafejtés indul majd be.

íme, Mizserfa másik arcából egy rész. Ezt a hegyek, a falak eltakarják, de mindenki elhiheti, hogy élénk, nagy zajjal jár az a harc, amíg ebben a kis főmérnöki irodában lerögzített tervek valóra válnak.

A következő pillanatban megcsörren a telefon, a fékete kagyló az ősz haj alá illeszkedik s a főmérnök fiatalos lelkesedéssel, kitörő ujjongással ismételgeti küzdőtársainak, a derék mizserfai bányászoknak éppen a terv megvalósításával kapcsolatban kifejtett tevékenységük eredményeit.

— Elérték a szenet!? Nagyszerű, Borsos elvtárs!... Így van ez rendjén ... Na és menynyi a termelés...? Igen... Igen... no, ez igazán szép ... Hát akkor jó szerencsét!

Ez volt az első jelentés, de ezután egyre- másra csörgött a telefon. Jelentések érkeztek a délelőttösi szalk termeléséről, a délutános műszak telepítéséről. A drót kérdéseket, intézkedéseket továbbított. S a mintegy fél óráig tartó telefonbeszélgetés után Urbányi elvtárs örömmel írta a bemondott számokat egy fehér papírcetlire: a délelőttösi szak 108,1 százalék.

Ismét elült a csend. Urbányi Dezső elvtárs, akit jelenleg még úgy tartanak nyilván, mint a mizserfai üzemegység főmérnöke, de hamarosan nyugalmazott előnevet kap, felállt az íróasztala mellől és kissé elszorult szívvel, szinte magának mondogatta: „Hiába, az idő eljár, s a búcsú mindig fáj”. Orosz Béla