Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)
1955-11-26 / 93. szám
2 SZ AR Al» >ÓGRAí) 1955. november 28. A SZERKESZTŐSÉG El^TÍZTE „Amit tettünk — még csak kezdet../' Aktívaértekezleten számolt be eddigi munkájáról a Tűzhelygyár műszaki fejlesztési bizottsága A Somlyó bányatsEepi villanyok és a takarékosság A Somlyó bányatelepi villanyokról szeretnénk a Szabad Nógrádnak egy pár sort írni* Telepünkön volt idő, amikor nappal égett a villany, éjjel nem, most már kb. 1 hónapja éjjel-nappal ég. Az ilyen eseteknek az illetékesek hanyagsága folytán a dolgozók isszák meg a levét, nem is beszélve arról, hogy ez pazarlás és a takarékosság elvének megsértését jelenti. Mi már telefonon és személyesen számtalanszor fordultunk az ÉMASZ-hoz, de ott ránk se hederítettek. Kérjük a szerkesztőséget, hogy kérésünket sürgősen orvosolják. A Somlyó bánya telepi dolgozók nevében: Jó szerencsét! Bulcsu János kúlt. fel., Juhász József VB-t., Pintér Imre üzemi párttitkár, Zatykó István ★ Szerkesztőségünk a Somlyó bányatelep! dolgozók jogos panaszával az ÉMÁSZ salgótarjáni üzletigazgatóságához fordult, ahol Molnár üzletigazgató elvtárs azt a megnyugtató választ adta, hogy a panasznak azonnal utána néznek és Zapádi Tibor üzemvezetőt és Huszár János művezetőt hanyagságukért felelősségre vonják. Sártenger a nagybátonyi ncpboít előtt A napokban, amikor Nagy- bá tony ban jártunk, több dolgozó megemlítette nekünk, hogy mennyire kellemetlen számukra, hogy a nép-bolt épülete előtt a bányavárosba vezető úton térdigérő sártenger hullámzik. ★ A dolgozók Jogos panaszával az útfenntartó Vállalat pásztói kirendeltségének vezetőjéhez, Miklós István elvtárshoz fordultunk, aki azt a választ adta, hogy a kirendeltség, amikor az út épült késhegyig menő harcot folytatott a Nagybátonyi Szénbányák vezetőségével és nagybátonyi postahivatallal az út helyes megépítését akadályozó távbeszélő vezetékek áthelyezéséért. Mivel a harc a Nagybátonyi Szénbányák és posta- hivatal Javára dőlt el, az utat rosszul építették meg. Tehát abban, hogy a nevezett útszakasz ma már csaknem járhatatlan, a fődudás a szénbányák vezetősége és a posta- hivatal. Az útfenntartó Vállalat pásztói kirendeltségének ter- ,-ci szerint még ebben az évsen helyreállítják ezt az útszakaszt, ha a jobbágyi és tári utakon befejezik a javítási munkálatokat. Kedden délután érdekes esemény színhelye volt a Vasöntöde és Tűzhelygyár kultúrterme. A munka befejezése után itt gyűltek össze a gyár párt- szervezteinek, szakszervezetének, DISZ szervezeteinek legjobb aktívái, meg a műhelyek, üzemrészek műszaki vezetői, hogy meghallgassák Salamon Ferencnek, a gyár főmérnökének beszámolóját arról, mit tett eddig a műszaki fejlesztési bizottság. Ez a bizottság akkor alakult, amikor a Központi Vezetőség és a Miniszter- tanács levelét megvitatták a dolgozók. Az aktívaértekezleten csaknem valamennyi meghívott megjelent. S amint az értekezlet után elhangzott megjegyzések, beszélgetések bizonyították, érdemes volt eljönni, hiszen világos, könnyen áttekinthető képet kaptak a részvevők az üzem technikai helyzetéről. Ebben jelentős része volt Salamon elvtársnak, aki — mint a műszaki fejlesztési bizottság elnöke — gondosan, alaposan felkészült a beszámolóra és sokoldalúan ismertette a bizottság munkáját, valamint a soronkövetkező feladatokat. Miután beszéde bevezető részében foglalkozott az ipar fejlesztésének politikai és gazdasági jelentőségével és elemezte a szocializmus gazdasági alaptörvényét, amelyből következik a termelő erők állandó fejlesztése, rátért a bizottság tevékenységének ismertetésére. Amikor a bizottság megalakult, sorravették az egyes üzemrészeket, s 76 pontból álló feladattervet készítettek, azzal a céllal, hogy a feladatok megvalósítása révén növekedjék a termelékenység, csökkenjen az önköltség, s megszüntessék, illetve gépesítsék a nehéz fizikai erőkifejtést igénylő munkafolyamatokat. Ennek a tervnek végrehajtása természetesen nem megy máról holnapra, iáé; f- .amint Sa- laníon elvtárs beszámolójából kitűnt — a gyár máris szép eredményeket ért el, különösen a lenlezlakatos- és sajtolóműhely elavult, többévtizedes technológiájának korszerűsité- sében. A bizottság ezt a korszerűsítést új — gyáron belül tervezett és előállított — szerszámok beállításával, a gyártási folyamatok ésszerű módosításával iparkodik megvalósítani. így többek között az eddig kézi hajlítású műveleteket most már sajtoló gépekkel végeztetik a műhelyben, ezzel a ha,jutásokhoz szükséges időt, kb. a felére csökkentették. Megbízásokat adott a bizottság a szerszámműhelynek ösz- szevont és kombinált szerszámok készítésére, amelyekkel az üzemekben csökkenteni tudják az egyes munkadarabok előállításához szükséges műveletek számát. A hamuládagyártó szerszámok már el is készültek; ezek segítségével az eddig 17 műveletben, nagyrészt kézzel készített hamuládát ezentúl három, géppel végzett sajtolási művelettel állítják elő. Az új módszerrel csaknem egynegyedére csökken az eddigi előállítási idő. Már dolgoznak a műhelyben a tűz- helyrostélytartó-kereí korszerű gyártásához szükséges összevont szerszámon is, amelynek segítségével a rostélytartó keretet 13 művelet helyet két műve- ‘ lettel lehet gyártani. Erőfeszítéseket tettek az öntöde magas, átlagosan 30 százalékos kulcs-selejtjének csökkentésére is. Rövidesen bevezetik a melegüzemi technológiai osztály által kikísérletezett fenol-befuvatásos eljárást, amely által előreláthatólag 20 százalékos selej {csökkentést érnek majd el. A technika színvonalának emelésében sokat segítettek az újítások. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács levelének ismertetése óta megélénkült a gyárban az újítómozgalom: rövid idő alatt 88 újítási javaslatot adtak be a dolgozók. Ebből 37-et elfogadtak, s ezek 220 000 forintos megtakarítást jelentenek az üzemnek. Salamon elvtárs beszámolója végén megállapította, hogy amit a bizottság eddig tett, az még csak a kezdet. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi határozatának szellemében gyorsan, nagy léptekkel folytatódjék a technikai színvonal fejlesztése, s megvalósuljon a feladatterv mind a 76 pontja — új javaslatokkal kiegészítve — meg kell szüntetni a jelenlegi hibákat. Ezért többek közt a szakszervezetnek sokkal komolyabban kell részt vennie a műszaki fejlesztési feladatok vegrehajtá- *■ sában; Mint örvendetes jelenséget említette meg Salamon elvtárs, hogy a gyár DISZ-szervezetei elhatározták: a fiatalok lesznek ezentúl az új módszerek élharcosai, s a DISZ-fiatalok védnökséget vállaltak az újítások sikeres bevezetésére. A beszámolót követő vita fényesen bizonyította, hogy a tűzhelygyári dolgozók szívügyüknek tekintik a Központi Vezetőség határozatának megvalósítását. Egymás után je- jelentkeztelc hozzászólásra a műhelyek párttitkárai, művezetői, dolgozói és részben kiegészítették észrevételeikkel a beszámoló anyagát, részben értékes javaslatokat, segítséget adtak a műszaki fejlesztési bizottság további munkájához. Szabó Béla elvtárs például a szerszámműhely dolgozói nevében megígérte, hogy saját terveik alapján december 15-ig elkészítik és üzembe helyezik az új csőkorlát- vágó gépet, amely teljesen automatikusan működik majd és teljesítménye is magas lesz. Kelecsényi elvtórs javasolta, hogy a gyári kemerxék- nél is próbálják meg felhasználni a Taron termelt fehér tufakövet, amely a pékké me n- eéfcnél igen jól bevált, s alkalmazása egész sereg előnyt jelentene a Tűzhelygyárnak. Oravecz elvtárs, a gyár igazgatója, hosszasan foglalkozott a gyár előtt álló legfontosabb műszaki feladatokkal. Hozzászólásában különösen kiemelte a dolgozók szakmai továbbképzésének szükségességét. „Az új eljárások, új gyártásmódok újtípusú, képzett embereket követelnek“ — hangoztatta Oravecz elvtárs. Bojna elvtárs azt javasolta, hogy a generátorok 'hűtése alkalmával keletkező meleg vizet hasznosítsa valamilyen módon a műszaki vezetőség. Bár fél 3-kor kezdődött az értekezlet, még 6 óra tájban is tartottak a hozzászólások. A műszaki vonatkozású kérdések mellett sokan hangsúlyozták a dolgozó emberről való fokozott gondoskodás fontosságát. Hosszabban beszélt erről felszólalásában Marczinek elvtárs, a gyári pártbizottság titkára is, aki hibaként rótta fel, hogy a műszaki fejlesztésben a gazdasági vezetőség nem támaszkodott eléggé a tömegek erejére. Kifogásolta Marczinek elvtárs azt is, hogy az értekezleten kevés javaslat hangzott el a munkavédelmi berendezések javítására vonatkozólag. Foglalkozott a párt- szervezetek smrepével a technika fejlesztésében. „Legyenek pártszervezeteink az új technika bevezetéséért vívott harc zászlóvivői” — mondotta többek között Marczinek elvtárs. Lelkes hangulatban fejeződött be a tűzhelygyár; aktívaértekezlet A részvevők meggyőződtek róla, hogy a műszaki fejlesztési bizottság eredményesen dolgozik, s ez fokozta az ő kezdeményező kedvüket is. Ha az értekezleten elhangzott javaslatokat — és bírálatokat is — megfelelően hasznosítják a műszaki vezetők, bizonyos, hogy az együttműködés még szorosabbá válik a fizikai dolgozók és a műszakiak között. Mozgalmasabb, elevenebb életet a népfront-bizottságokban A Hazafias Népfront-bi^ zottság járási értekezlete után megkezdődtek a Községi népfront-bizottsági ülések. Ezeknek az üléseknek igen nagy jelentőségük van. Uj lendületet kell, hogy adjanak a bizottságok munkájának, új tartalommal kell, hogy megtöltsék azokat. A Hazafias Népfront megalakulása óta megyénk községeinek e°v részében mozgalmas szervezeti élet alakult ki. A jellemző azonban sajnos nem ez. Több helyen a Hazafias Népfront-bizottságok nem tudtak megfelelő eredményt elérni a politikai, nevelő munkában, a békekölcsön-befizetések, a termelő- szövetkezetek fejlesztése és a kulturális megmozdulások területén. Előfordult az, hogy munkájukat nem a helyi tanácsokkal együtt végezték, hanem teljes egészében a tanácsra hárították át. Ezt történt meg például a községpoli- tikai tervekkel is. Bár elkészítésük a helyi tanácsra tartozik, de emellett a társadalmi munkára való mozgósítás a Hazafias Népfront-bizottságok feladata is. Ez a jelenség főleg a nyár folyamán mutatkozott meg. A bizottsági üléseket ugyanis ebben az időszakban csak egyes helyeken tartották meg. Nem szabtak feladatokat. A községi népfront-bizottság tagjainak együttes munkája helyett csak az elnök, vagy a titkár dolgozott. Ezeknek a hibáknak az ösz- szessége eredményezte, hogy a salgótarjáni járási népfrontbizottság az utolsó helyre került. BocsárlapújtŐ, Kazár, Karancsalja községben például a bizottság semmi eredményt nem tudott felmutatni, Karancsberényben felhívással akarták helyettesíteni a nevelőmunkát. .a békekölcsön mielőbbi készpénzbefizetése érdekében. Ebben a járásban, egyedül Etes község emelkedett ki az utóbbi hónapok folyamán. A bizottsági tagok lelkes, meggyőző munkával kapcsolódtak be abba az országos mozgalomba, hogy a készpénzbefizetéseket december 20-ra fejezzék be. A békevédelmi szerződéseket mind megkötötték, sőt olyanok is akadtak, mint Pál Miklós, aki őszi vetéstervét, a békekölcsön és egész évi adóbefizetését vállalásának megfelelően, időben teljesítette. A balassagyarmati járás ^ községei már jobb eredményeket értek el. Heren- csény, Cserhátsurány és Szenté község között például a helyi népfront-bizottság javaslatán MÁVAUT-járatot létesítettek. A társadalmi munka előnyét élvezik Nógráömarcalc-i és Ilinyben, ahol a község belterületét fásították. 6 egy-egy napot ajánlott fel minden család az útszépítési és járdakészítési munkálatokhoz. A dolgozó parasztság kö" .eben végzett politikai munka a kukoricabeadás és sertéshizlalási szerződéskötéseknél is eredményekhez vezetett. Nógrádmarcalon például Gerner László népfront-bizottsági tag kötelezettségét egy darab sertéssel és négy mázsa kukoricával teljesítette túl. Azon felül* hogy ő maga jó példával járt elől, agitációt fejtett ki, akárcsak Tóth László Csi táron, vagy Ohlkán — .v'án líir.yben. A községi népfront-bizottság tsz-iátogatást szervez, hogy most a zárszámadás idején a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit a gyakorlatban bizonyítsák be az egyénileg dolgozóknak. Elkészítették már a téli előadások tervét is. Dré- geiypalánkon például Terényi József, aki a nagyüzemi gazdálkodás lelkes híve, egy új tsz megalakításán munkálkodik. Kulturális téren is igyekezett a járási népfront-bizottság eredményesen dolgozni; Bállá István űrhalmon népi táncokra, színdarabokra oktatja az ifjúságot. A kultúrmunkát sikeresen kapcsolta össze a DISZ-íiatalság nevelésével, a taglétszám állandó növelésével. Ezek a id ragadott példák sajnos nem jellemzőek a megye területére. Az elkövetkező községi népfront-bizottsági ülések feladata lesz. hogy a tél folyamán a balassagyarmati járáshoz hasonlóan használják fel a bizottsági tagok a lehető legjobban azokat a lehetőségeket, amelyeket a tömegmozgalom magában rejt. foglalkozzanak az eddiginél többet a nemzetközi kérdésekkel, és kössék össze a belső helyzet ismertetésével; Szorgalmazzák az adó- és békekölcsön készpénbefizeté- seket, A tsz-fejleszíást tekintsék elsődleges feladatuknak. Helyes lenne, ha megvitatnák a tsz-ek mintaalapszabályzatát és ismertetnék egy-egy jól dolgozó tsz eredményeit. Készítsék elő jó politikai, nevelő munkával a belépéseket. A községpolitikai terv rájuk eső részét, ne hárítsák át a tanácsra, hanem mozgósítsák községük lakosságát a társadalmi munkákra; Rendezzenek a tél folyamán minél több helyen szakmai és politikai előadásokat. Szabad Föld Téli Estéket. Itt is járjanak elől jó példával a bizottsági tagok és elsősorban ők látogassák ezsket. BOBÁLGYULA* A FIÚBÓL FÉRFI LETT n iyiultak a hetek, a hónapok, esztendő is tellett. Egy napon a művezetőhöz hívatták Lacit. Aki azzal kezdte mondókáját, hogy az üzem érdeke egy pár ifjú kéziformázó áthelyezését kívánja a kulcsformázókhoz. Ezek között a fiatalok között jelölték őt is. Először csak hallgatta, mert hirtelen nem is tudta, felfogni, hogy miről is van szó. De mindinkább ért benne a gondolat, annál idegenebb lett előtte. Eszébe villant, hogy a kulcsformázók keresete mindig kevesebb volt mint az övék. Gyülemleni kpzdett benne a dac. Mi vagyok én kapca, akit csak úgy váltogatnak? Hát persze, mert vidéki vagyok! Hát nem!... — határozott. — A többiek mit mondtak? — szólt sötéten. — A többiek?... — mondja az üzemvezető vontatottan és rátekint a mellette álló párttitkárra. — Hárman mennek, kettő megtagadta — és várakozva néz rá. — Hát én sem megyek — pattan fel. — Nem lehet engem váltogatni, mint a szeny- nyest. Ezzel megfordult és máris menni akart. — Várj, Kormos! — szól a párttitkár utána szelíden. — A párt kér erre. így kívánja az üzem érdeke. — Én nem vagyok párttag és az én érdekem nem kívánja! — vágott vissza, ezzel fordult és becsapta magamögött az ajtót. — Akkor itt nincs helyed!... Értetted?! — hallotta az üzemvezető éles kiáltását; Ätuszak után sötét tekintettel ült Be az autóba. Kavargott a gondolata, mint a vihar. Nőtt benne a méreg, azt sem vette észre, hogy Slezálc János ül melléje. _— Fiam, nem jó dolog a harag. S nem szép az ilyen viselkedés. Titeket megkértek és a párt kért meg. Az pedig nem akárkit kér meg. Valaha örültünk, ha dolgozhattunk. — Hagyjon, Jani bácsi — vágott szavába. Látom mire megy a játék. Megsokalták, hogy keresek. De én nem és nem megyek! Aki ment, az menjen, én az üzembe többé nem teszem a lábam! — Mit akarsz?!... — pattant ingerülten Slezák hangja is. — Nemcsak Tarjánba visz az országút — mondta csendesen Kormos, ezzel elfordult és többet nem beszéltek. Kormos Laci két társával vándorbotot vett a kezébe. Járták az országot. Először Vácon kötöttek ki, aztán Pestre kerültek, innen Győrbe. Ritkán fordult meg Kormos a falujában is. Amikor először hazatért, nagy dá- ridót csapott a falubeliekkel. Messzire elkerülte Slezákékat. De amikor később hazatért, már csendesebb volt, sóvárogva nézte a Cserhát dúslombú hegyeit. Elbarangolt benne. Ha jött az indulás ideje, fájó szívvel tekintett vissza, még távolról is. Egyszer négynapos szabadságra tért haza. Arcára férfias vonások ültek. Űj ruha feszült rajta. Hátamögött már érdeklődve összesúgtak az asszonyok, a lányok pedig többet sétáltak a házuk előtt, mint máskor, ö pedig csak állt a ház ajtóban, majd az udvaron lézengett. Kinézett a kiskertbe, végigsétált a földeken, aztán a kertek alól, mintha csak betévedt volna, Slezákhoz ment. Egy öreg szilvafa tövében ültek le. Beszélgettek. Slezák sűrűn érdeklődött: hogy megy a munka, milyen a keresete, ö pedig kelletlenül válaszolgatott. Mondhatta volna, hagy jól keres, megbecsülik és nem is hazudott volna. De nem erről akart ő beszélni most. Egyre csak azt várta, hogy mikor mondja az öreg: „Gyere vissza hozzánk fiam!’1, fáért menne szívesen, menne, mert nagyon húzza a vágy. Menne szívesen kulcs- formázónak is csak itthon lehessen. Megelégelte a „világjárást". Végül nem győzte türelemmel. — Hát maguknál... ? — Vagyunk... Jól vagyunk — pislogott rá Slezák. — Molnár Miskát — emlékszel aki elment a kulcsosokhoz... — Hogyne, hogyne... — bizonygatott. — Felvettük a pártba. Jóravaló gyerek. Megérdemli. — Megérdemli. Ö igazán megérdemli — súítogata magának és messze nézett a hegyek felé. — Hallom maradsz még egy pár napig. Látogass be hozzánk — invitálta őt Slezáft. Kormos Lacit elfutotta a melegség, de a világért se mutatta volna, csak csendesen nyögte. — Ha nem dobnak ki... Nem dobták ki. Hgy fogadták, mint a megtért gyermeket. Szoros barátság fűződött közte és Molnár Miska között. Egyre többet forgolódott Molnár körül és az is körülötte Egymást tanították. Az autóban hazafelé befúrta magát, a sarokba és Slezák is elégedetten nézte, hogy előhúzza a zsebéből a pirosfedelű könyvet és mélyen elmerülve olvassa. Csak akkor ütötte fel fejét, ha nagyot zökkent a kocsi. Április reggelen a munkapadja fölött lévő kis táblán már ez állt: „Teljesítmény: 158 százalék”. Májusban pedig ez: „Teljesítmény: 171 százalék’*. így hullámzott a termelésé a 150 és a 200 százalék között. Júniusban híre ment az öntödében, hogy a kulcsformázóknál új ifjúsági brigád alakult. A „Rózsa’*-nevet vették fel. Vezetője Kormos Laci lett. Ekkor a fiatalok között egyre magasabbra emelkedett a termelés. A Rózsa brigád tagjai munkapadtól, munkapadig jártak. Minden nap megbeszélték, milyen százalékot akarnak elérni. Lángolt a munkaverseny. Kormos Lacit a munkapadtól nem lehetett elválasztani. Örök versenytársa lett Molnár Miskának. De most már ők azért versenyeztek, kié lesz a kisebb selejt. Molnár Miska le tudta szorítani 2,45 százalékra. Kormos Laci pedig 2,77 százalékra. Molnár Miskát sztahanovista jelvénnyel tüntették ki* • • tünnepre gyűltek a Tűzhelygyárban, hogy átadják az új sztahanovisták jelvényeit; Molnár odamegy Kormoshoz. — Laci eljössz az ünnepélyre? — Szeretném ha ott lennél, hiszen neked is közöd van ahhoz, hagy kitüntetnek. Ha nem versenyzőnk. talán nem is törtem volna magam. Kormosban volt egy kis keserűség, hogy őt mellőzték és most jól esett neki, hogy Molnár elismeri, az ő munkáját is. Ez elfojtotta benne a keserűséget. Igent intett a fejével, majd hirtelen Molnár Miska szemébe nézett és azt kérdezte tőle: ' — Miska, mi adja neked azt az erőt, hogy ilyen szívósan tudsz dolgozni? Te soha nem elégedetlenkedtél, most meg nekem is juttatni akarsz a dicsőségből,
