Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)

1955-11-12 / 89. szám

1955. november ÍZ. SZABAD NÓGIX'ÁD 5 IVANOVA: Hogyan tudunk felnevelni minden növendékállatot (III. folytatás) A borjakat világrajöttük után két héttel fokozatosan rá­szoktatom kevert tejre. Ez igen felelősségteljes pillanata a borjúgondozásnak. Ilyenkor gyakran lépnek fel gyomor- bántalmak és erősen csökken a borjak súlygyarapodása. Igaz, nálunk ez ritkán fordul elő, s ha előfordul, a borjút diétára fogjuk. Húsz napig itatjuk a borja­kat teljes tejjel.*■ Utána három- négy napig fél liter fölözött tejet adunk a tejhez. A 24. napon pedig a tej mennyiségét fél literrel csökkentjük, s a hiányzó teljes tejet fölözött tejjel pótoljuk. A 61. naptól kezdve teljesen áttérünk a fö­lözött tejre. Az egész szoptatási időszak­ban összesen 400 kilogramm teljes tejet itatunk meg egy borjúval. Átlagosan 950—975 gramm a borjak napi közepes súlygyarapodása. A borjak há­romhónapos korukban, amikor az idősebb növendékállatok közé kerülnek, legalább 122— 130 kilogrammot nyomnak. Ezeknek az eredményeknek alapján vehettem részt az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításon. Amikor teljes tej helyett fö­lözött tejet, vagy erőtakar­mányt kezdünk adni a borjak­nak, súlygyarapodásuk erősen csökkenhet. Ezért a borjaknak 15 napos koruktól kezdve na­ponta néhány gramm korpát kezdek adni. A korpaadagot 31 napos korukban már 100 grammra emelem. A borjakat sajátosságaik fi­gyelembevételével takarmá- nyozom. Először az erőtakar­mányt kapják meg, s utána tejet, vagy fölözött tejet. Elő­fordul, hogy a borjú vonakodik megenni a korpát és először a tejet issza meg. De azután egy kis pihenés után csak megeszi a maga erőtakarmányadagját. A borjaknak világrajöttük után az ötödik napon kevés vitaminos, virágzáskor vagy a virágzás legkezdetén kaszált szénát kezdek adni. Annyit kapnak belőle, amennyit csak akarnak. Sárgarépát, takarmányrépát, silótakarmányt csak 3—4 hó­napos korukban adok a bor­jaknak, akkor, amikor már közös borjúistállóba kerülnek. Előbb ez nem ajánlatos, mert a még meg nem erősödött álla­toknál gyomorbántalmakat idézhet elő. Kéthetes korukban kapnak felőször a borjak ásványi takar­mányt, krétát, csontlisztet és konyhasót. A korpa közé tíz gramm krétaport, vagy csont- lisztet keverek. A sót darabo­san egyenesen a vályúba te­szem. (Naponta négyízben, szigo­rúan pontos időben etetem a növendékállatokat. Már mondtam, hogy a nö­vendékállatokat tisztán kell tartani. Fejlődésük szempont­jából igen fontos a mozgás, a fény, a t szta levegő, az állan­dóan egyenletes hőmérséklet Erről sohasem feledkezem meg. Vigyázok, hogy a borjúistálló­ban ne legyen huzat, ne legyen tele a levegő ammóniáikkal, ne legyen nedves az istálló, meg­akadályozom a nagy hőmér­sékletingadozást. Ha erre nem ügyelünk, a borjak nagyon megsínylik. Az itatóedényeket gondosan kimosom meleg víz­zel és megszárítom. A vályú­kat is ugyanilyen gondosan mosom. Különben az étel-, ta­karmánymaradványok megsa- vanyodnak, bomlani kezdenek és az állatok megbetegedését idézhetik elő. A fertőzés megakadályozása végett a borjúistálló bejárati ajtaja elé háromszázalékos kreolinoldatban áztatott sző­nyeget teszek. A munkát azzal kezdem, hogy megvizsgálom a borjakat. Ha észreveszem hogy valame­lyik borjú kedvtelen, orra szá­raz, nem szívesen eszik, vagy egyáltalán nem akar enni, je­lentést teszek valamelyik állat­egészségügyi dolgozónak. Ha arra utasítást kapok tőle, a be­teg borjút diétára fogom. Az állategészségügyi dolgo­zók nálunk az egész növen­dékjószágot havonta legalább egyszer gondosan megvizsgál­ják. Ugyanekkor minden bor­jút megmázsálunk. Erős, egészséges növendék­állatok nevelése elsősorban a borjúgondozónőkön múlik. Az állatok állapota, fejlődése tel­jes egészében attól függ, ho­gyan látja el munkáját a bor­júgondozónő. Sok függ a fejőnőktől is. Jó­magam sikereimet jelentősrészt az ő munkájuknak köszönhe­tem. Ha a fejőnők jól gondoz­ták a vemhes teheneket, a vi- lágrajött borjú erős, életképes lesz, s nekünk, borjúgondozó­nőknek már csak az marad hátra, hogy minden egyes bor­jút felneveljünk, erős, egész­séges növendékállatokat ne­veljünk. Thuri Zsuzsa: VIRRADAT ELŐTT Hírek (Szépirodalmi Budapest, 1944 nyara. Itt kezdődik a regény. Budán, a Lógody utca egyik házában nagy az izgalom. A kapu fölé felrakják a sárga csillagot s özönlenek a zsidók a házba. Ebben a házban lakik az el­vált Vadas Márta az édesany­jával és a fiával, Gyurkával. Régi lakók. Most szerencsé­sek: a lakásuk teljes egészé­ben megmarad, senkit se köl­töztetnek hozzájuk. Keresz­tény szomszédjuk hamis papí­rokat szerez számukra. Itt adó­dik az első konfliktus: nem me­hetnek együtt mind a hárman, Mártának választania kell a fia és az anyja között. Az anyját választja, ök Zuglóba kerülnek, Gyurkát pedig a szerzetes rendházba bujtatja a jó szomszéd. Itt már több bujtatott zsidógyerek van. Gyurkának tehát megfelelő pajtásai lettek. Márta és az anyja belecsöp­pennek a zuglói bérház szá­mukra idegen, teljesen isme­retlen világába. Házigazdájuk Kopámé elhervadt nagynyelvű vagánynő, a ház többi lakója munkás. A jövevényekről ha­marosan kiderül, hogy mene­külő zsidók. A leleplezést elő­segíti Vadasné öreges, fecse­gése is. A ház lakói mindezzel nem törődnek, jóindulatú kö­zömbösek, ittuott segítenek nekik. Egyetlen nyilas család él itt. A férfi tesz ugyan néha célzást a pártházra, rend­őrségre Márta előtt, de érezni lehet, hogy mindez csak üres hencegés. Mégis feszült a lég­kör. Márta vádolja magát, amiért magára hagyta a fiát, az anya és a lánya hangosan csapnak össze. Közben bezárul a gyűrű Budapest körül, egy­re közelebb kerül a front. Kü­lönösebb megrázkódtatást nem jelent ez, egyetlen becsapódás éri csak a házat, a felszaba­dulást úgyszólván csak altkor veszik észre, amikor az orosz katonák már az udvaron van­nak. Gyurka élete simán indul a szerzeteseknél. Karácsony es­téjén azonban betörtek a rendházba a fegyveres nyila­sok és a zsidó fiúkat a Duná­ba hajtják. Gyurka egy társá­val azonban mesébe ülő mó­don megmenekül. A két gye­rek csellengésük közben úgy­szólván egyik óráról a másik­ra átkerül a fronton, nyomban orosz katonák bukkannak rá­juk, megmenekülnek. Hogy teljes legyen a szeren­csés véletlen: a Logody utcai ház is épségben maradt, a la­kásból még egy kés se veszett eL Jó könyv Thury Zsuzsa re­génye. A cselekmény elmon­dásánál a hiányosságokat Könyvkiadó) éreztettem, azonban a Virra­dat előttnek nem ez a fő tulajdonsága. A cselekmény középpontjában két asszony, Vadas Márta és az anyja álL A körülöttük komorló drámá­ban az ő sorsuk külön drá­ma. Tele van feszültséggel a szobájuk. Szeretik egymást, aggódnak egymásért, mégis szemben állanak egymással. Remekül rajzolja Thury Zsuzsa a két asszonyt. Nincs ebben a rajzban semmi kontraszt, egységes, harmo­nikus. A feszültség se laposo­dik el, mindvégig izzó marad. Még a félbemaradt mozdula­tok, ki nem mondott szavak súlyát is érezzük. Hanem sok a sorozatos „véletlen“. A véletlenek közül a leghihetőbb a hamis papiro­sok szerzése. Ez hiteles. A zuglói bérházban azonban már nem ilyen valószínűek a vé­letlenek. A tragédiák tömke­legé ekkor Budapest, ők azonban kívül vannak minde­nen, közelebb kellett volna vinni őket a rettentő hétköz­napokhoz, a város életének ezeket a szörnyű napjait áb­rázolni kellett volna. Említettem már, hogy hite­les a két főszereplő rajza. A hű portrékat lehetne tovább is sorolni. Nőalakjai mind telje­sek. Hús-vér, emberek élnék. Élesek, határozottak, pontosak ezek a rajzok. A férfiaknál nem mondhatjuk el mindezt. Még a zuglói Kovács János és a szerzetes páter Mihály rajza a legteljesebb. Olykor igen meggyőző a nyilas Patkós pi- pogya hetvenkedése. Hiánya a Virradat előttnek, hogy ezt a virradatot nagyon sötét éjszaka előzte meg. Ezt a sötétséget az emberekben és történésekben jobban kellett volna éreztetni. Olyan hitele­sen, mint ahogyan a két fő­szereplő életét rajzolja. Ha a szerencsés véletlenek helyett ezt csinálja a szerző, akkor a könyv teljes képet adna Bu­dapest legsz< íorúbb napjai­ról. Molnár Jenő MAR KÖZEL félezer vagon káposztát vásárolt fel a me­gye termelőszövetkezeteitől és egyéni gazdáitól a MEZŐÉRT. Csupán a 4 ipolymenti falu — örhalom, Ludányhalászi. Dej- tár. Ipolytarnóc — 260 vagont adott. ★ EGYETLEN HOLD — szer­ződéses alapon termelt — vető- bw gonyából 8750 forint favé­delemre tett szert a nagyoroszi Üttörő TSZ. ★ A szorospataki üzemegység dolgozói szombaton. 12-én dél­után 4 órakor élüzemi ünnep­séget tartanák a zagyvaparti kultúrházban. Ez alkalommal veszik át nagyszerű munkájuk kiérdemelt jutalmát, az él- üzemzászlót. Az ünnepségen 19 dolgozó kap kitüntetést és jó munkájukért többen része­sülnek pénzjutalomban. ★ E HÓNAP MÁSODIK FE­LÉBEN a Gusztáv-lejtősakná- ban réselővel és kaparószala­gokkal gépesített 70 méteres új frontfejtést indítanak meg. ★ NYOLCSZÁZHATVANHÁ- ROM libára és kacsára kötői­tek hizlalási szerződést me­gyénk dolgozó parasztjai. ★ 47 TERMELŐSZÖVETKE­ZET fejezte be eddig megyénk, ben az őszi kalászosok vetését. A legjobb eredménnyel a var­sányi Dózsa tagjai büszkélked­hetnek. Vetéstervüket 35 szá­zalékkal teljesítették túl. ★ Sólyom István Kossuth-tá- rón dolgozó csapata, amely már október 15-én befejezte éves tervét, november 10-ig 1218 tonna szenet adott terven felül a népgazdaságnak. ★ 15 KÖZSÉG KAPTA MEG eddig a burgonya szabadpiaci értékesítésének iogát. ★ A MEGYÉBEN egyedülálló cukorrépa terméssel büszkél­kedhet a szurdokpüspöki Béke TSZ. Hét hold földön 300 má­zsás átlagtermést értek el. JÓL HALAD az aprómag szerződéskötése Romhány ban. Pipó János termelési felelős 48 hold fehérherére, 21 hold szarvaskerepre és 31 hold ta­vaszi bükkönyre kötötte meg a szerződést a falu gazdáival. * A NÖGRÁDMEGYERI SZEG- KOVÁCS KTSZ nyerte el a harmadik negyedév eredmé­nyes munkájáért a KISZOV vándorzászlaját és a velejáró 2500 forint pénzjutalmat. Má­sodik helyre a Kisterenyei Ve* gyes KTSZ került. * Az éves terv teljesítése és a versenylendület fokozása ér­dekében a szénmedence bá­nyaüzemei hasznosítják a no­vember 7-1 versenyben szerzett tapasztalatokat. Ezért a szoros, pataki északi táróban négy munkahelyen bevezetik a 10— 15 százalékos teljesítménynö­velést biztosító millszekundu- mos robbantást. ★ TÚLTELJESÍTETTÉK vetés­tervüket a pásztói járás ter­melőszövetkezetei. November 8-ig 1157 holdon vetették föld­be a magot, ami 120 százalékos tervteljesítésnek felel meg. ■k A GYULA TÉRI TÖRŐ­MÜ, amely nemrégiben kezd­te meg működését, az első he­tekben sok nehézséggel, üzem­zavarral küzdött. Kiderült, hogy a finomtörő előtti berendezés beépítése nem felelt meg mindenben a követelményeknek, s a vib­rátorok működésével is sok baj volt. Hosszas kísérletezé­sek során a műszakiaknak végre sikerűit megtalá'niok a helyes megoldást. Ennek alap­ján elvégezték a javításokat, s november 8-a óta a törőmű minden zavar nélkül, kifogás­talanul. teljes kapacitással üzemel. * SEBE ISTVÁN újkóvárl dolgozó paraszt 80 kacsára és 10 libára kötötte meg a hizla­lási szerződést a Baromfi, és Tojásbegyüjtő Vállalattal. Száz szónak is egy a vége, a villanyhiány a mi legfőbb bajunk. Éppen ezért a falu minden lakoma nevében ké­rem az illetékeseket, hogy kulturális életünk megin-iítrsa és felvirágoztatása érdekében minél előbb adjanak villanyt M ihálygergének! Bolcza Lajos tanító Mihálygerge Villanyt kérnek a mihálygergeiek Pártunk és kormányunk leg­fontosabb célkitűzései közé tartozik a dolgozó nép kultu­rális színvonalának emelése. Különösen nagyok a népmű­velés feladatai a parasztság soraiban. A mi falunkban, Mihályger- j gén, még nincs villany, pedig ez a kulturális színvonal eme- j lésének legfontosabb feltétele. Villany nélkül a mai fedett viszonyok között csak igen szegény lehet a mi kulturális életünk. Műsoros estek és táncmulatságok rendezése pet­róleumlámpánál igen körülmé­nyes dolog. A falu lakossága örömmel járna moziba, sokan tudnának már vásárolni háló­zati rádiókészüléket, de vil­lany hiányában ezekről le kell mondanunk. Kultúrházunk is lehetetlen állapotban van. Külsejéről ítélve; olyan, mint egy istálló. A III. Megyei Képzőművészeti IVovember 6-án a salgótar- 1' járni kultúrházban nyílt meg a III. Megyei Képzőmű­vészeti Kiállítás. Gazdag anyag gyűlt össze, amely azt mutat­ja, hogy van képzőművészeti alkotó élet megyénkben. És ez az élet most van erjedőben, most tör erőteljesein felszínre és jelentőségének megfelelő helyét követeli megyénk kul­turális életében. Ha a kiállítás egészét néz­zük, sajnos, meg kell állapíta­nunk, hogy igen kevesen mer­tek — és szinte csak elvétve — nyúlni a mád életünket áb­rázoló témákhoz. A művek többsége a tájkép, semleges, alapjában véve nekünk kévé­iét mondó tájak. Alkotóik az ábrázolt táj nyújtotta festői él­mény fejében feláldozták a tartalmi kifejezés lehetőségeit. A kiállításnak részben eré­nye, részben hibája, hogy tűi sok a grafika. A pillanatnyi élmények, benyomások rögzí­tésére ez a műfaj alkalma­sabb. kevesebb technikai elő­készületet követel meg és a festői megjelenítés legszéle­sebb skáláját képes adni. Az olajfestés más. sokkal nagyobb technikai felkészültségre tart igényt és ennek hiánya a ki­állítás nem egy képén meg­mutatkozott. A kiállítás művei közül messze kiemelkednek Fafkas András, Nagy Ferenc, Iványi Ödön. Cinke Ferenc, Hamza Tibor. Pataiki József, Bóna Ko­vács Károly festők és id. Szabó István szobrász alkotásai. Farkas András két olajképén azonos témát dolgoz fel. ol­vasó öreg nénikéket ábrázol. Nem a kép erényeiről szeret­nék szólni, inkább a hibáiról. A művek témája adva van, de ez nem válik a művész élmé­nyévé. Olvasó öregasszony cí­mű képénél különösen kiütkö­zik ez. Furcsa aranyoesárga tónusa a múzeumok úgyneve­zett „galéria“ tónusát utánoz­za. Hatása az első pillanatra szemet tévesztő, tetszetős és azt a hatást kelti hogy rendben van itt minden, megvan itt minden, ami a realizmus mér­céjéhez külsőleg szükséges — de ez nem realizmus. A vidéki művészekben valami sajnála­tos tévedés él a reális megje­lenítést illetően. Továbbiakban nem a realizmus „szakszerű“ magyarázatát akarom adni, hanem az említett kép né­hány egészen szembeszökő hi­bájára szeretnék rámutatni. Ráncos arcú, rongyos ruhás öregasszony ül a fal melletti pádon, kezében vaskos, ódon bibliát tart. Bár maga a té­ma maga is népieskedés, telve az ebből fakadó egészségtelen álromantikával. Bármennyire is nagy szeretettel és gonddal van az Édesanyám című képe megfestve, a már említett kép mellett, itt is azokat a hatá­sokat fedezhetjük fel szeré­nyebb formában. Nincs plasz­tikai élménye, nem érezni a fénnyel átitatott formák mö­gött magát a valóságos testet, az alsó kar hosszú és élesen válik el a háttér sötét ruha Kiállításról foltjától. Meg kell mondanunk nyíltan és őszintén. Farkas Andrástól láttunk már jobb dolgokat is. És várunk is. hi­szen minden lehetőség meg­van rá. Egyike megyénk leg­tehetségesebb alkotóinak, szak­mailag is a legfelkészültebbek közé tartozik. A hiba nem is itt van, műveinél, hanem ott, hogy most fejlődésének ehhez a szakaszához érve, valahogy nem tud eléggé energikusan, elég keményen túllépni ezen a témakörön — illetve ha túl is lép. ha olyan új. mai életünk egy-egy mozzanatát ábrázoló témához is nyúl. nem. eléggé a való élet problémáit ragadja meg, hanem képeinek inkább epikus elbeszélő jellege dom­borodik ki. Akvarelljei közül magasan kiemelkedik a Kora tavasz cí­mű. Színeinek finom foltjai harmonikus egységben olvad­nak össze. A Gyűlés után cí­mű akvarell kompozíciójának alakjai póztalanok és közvet­lenség jóleső érzését keltik, mint alakos kompozíciójának mindegyike, míg Rizsa Sándor című lovas alakja kissé ro­mantikusan hat. A Kerülő és a Köpülő asszony című diófa­pác rajzai finomak, karakte­risztikusak de már a rutinos- ság jeleit is magában rejtik. A kiállító művészek fiatal távjai közé tartozik Cinke Fe­renc. Az ő munkásságát né­hány friss színekkel festett quasche (gvas). két ólaikén és egy szép akvarell képviseli. Komoly, sokat ígérő munkás­ság termékei ezek. A gvas technikával festett képei kö­zül a Ronyva parti halászok című emelkedik ki, jó kompo­zícióé elosztásával és színkeze­lés frisseségével. A háttérben a vízrehajló fák felső részével és az alattuk meghúzódó kis házikó, kissé rózsaszínes folt­ja azonban kiszakad a kép­ből. Olajfestményei már sok­kal gyengébbek. Bejárat a tan­gazdaságba című olajképe szí­neiben kissé fáradt, érezni raj­ta, hogy alkotója nem rég dol­gozhat ezzel az anyaggal, mert színei néha bizonytala­nok, néhol egyformák. Megyénk nemrégiben több művésszel gyarapodott, vissza­tért hozzánk Iványi Ödön, akinek néhány igényesen meg­festett olajképe a kiállítás leg­jobbjai közé tartozik. Az is­kola udvar című képe színei­nek frissesége a kompozíció kissé kiforratlan, éretlen volta ellenére is megkapó. A kép a világos — sötét tónus ellen­tétre van építve, a középpont szinte ceattanóan friss, vilá­gos, meleg foltját usyan jól el­lensúlyozzák a háttér dúslom- bú. sötétzöld fák foltjai, de az előtérben a képbe jobbról be­nyúló ház sötét foltja kissé za­varja a kompozíció egyensú­lyát. Indokolatlanul foglal el ilyen nagy helyet a kénben és a festő nem is tud mit kez­deni vele ezért érezni megol- da+lanságát. Sokkal szebb és kifejezőbh Gordonkás népizenész című ké­pe vállához támasztott ha0"- szerén játszó férfi arcán a já- tik érzelemmel telített átélése tükröződik. Tartalmi jóságai mellett azonban igen sok ana­tómiai hibát találhatunk, hiá­nyolhatnánk — és joggal a kezek rajzát. Hamza Tibor is nemrég került hozzánk Eger­ből. Az ő kedvenc kifejezési eszköze a tempera, de itt még­is az akvarell képei jelentő­sebbek, Kilátás a várból és a Város széle című intim hangu­latú kedves, behavazott há­zacskákat mutat. Színei sze­rény skálán mozognak, A Napraforgók című tempera ké­pe színeiben szűkszavú, sze­rény. a téma maga is igényte­len. egy tanya udvart mutat, szalmazsúpos ház eresze, és a fal világos foltja itt is kissé kulisszaszerűen hat. Színeiben fanyar, egyszerűsége a dísz­letszerűség sematikusságát sú­rolja. Pataki József finom, fegyel­mezetten, végigvitt rézkarcai, raizai és gvas képe komoly, sokatígérő reményekre jogosí­tanak fel. Rézkarcai közül a Paladöntő című tájkép és a Cigány fiú arcképe emelkedik ki. finom rajzával, jó fény- árnyék elosztásával, egvszóval az egész kompozíció felépíté­sével. Bóna Kovács Károly egyike azoknak, akik témájukat a mai életből merítik. Műveiben igen komolyan nyúl a témá­hoz. de sokszor megoldatlanul hagy egy-egy festői részletet. Az acélgyári tájkép hátteré­nek finom festése élesen elüt az előtér szinte szobrászian ke­mény modellálásától. Alakos képei közül a Kovácsmühely emelkedik ki. Nehéz helyzete volt a művésznek, szinte pil­lanatképet kellett alkotnia, hi­szen modelljei, a műhely levegője állandóan változott. Nagy Ferenc művei, a Pa* rasztfej, a Tarjáni városrész­let igényes, a témának legtel­jesebb gondosságával van meg­festve. Kissé laza még a mű­vek tárgyi megformálása, érezni, hogy alkotója hosszú szünet után most nyúlt újra ecsethez. Szobrászi alkotások közül, melyekből viszonylag igen ke­vés volt. id. Szabó István mű­vei emelkednek ki. Munkás­ságával a bányászok életének hű tolmácsolójévá vált. Ki­állított művei közül a Bá- nyászköszöntés-t és a Bányász-t kell kiemelnünk. Birkózók cí­mű szoborcsoportja talán egyi­ke a legszebb műveinek. Va­lami megfoghatatlan kedves­ség. igazi gyermekes jókedv, vidámság és derű árad belő­lük. összeakaszkodó, egymást cibáló, húzó. marakodó fiúk, telve duzzadó életkedvvel. A kiállítás eredményeinek összegezésénél nyugod­tan megállapíthatjuk, megyénk művészei a hibák ellenére is jól dolgoztak, van és nem is kis jelentőségű képzőművésze­ti élet, amely az eddigieknél szervezettebb formában való összefogásra és támogatásra vár. A cikk végére érve nyu­godtan fejezhetjük be azzal a tanáccsal, mint azt a kiállítás sok látogatója is tette, „előre a megkezdett úton“. Szabó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom