Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-05 / 78. szám
2 SZABAD AD«;RÄD 1955. október 5. PÁRT ÉS PÁRTÉP'íTÉS ft Erősítsük az új tsz-ekben a g»ártéletet Pártbizottságaink fontos feladata az újonnan alakult termelőszövetkezetekben a pártszervezetek megalakítása, a helyes pártélet kialakítása. Ez azért is nagy feladatot ró a pártbizottságokra, mert több olyan termelőszövetkezet alakult. ahol egy-két párttag van, ez pedig kevés a helyes pártélet kialakításához. Ezért járási és községi párt- szervezeteink szerezzenek érvényt a Szervezeti Szabályzat ama pontjának, amely kimondja, hogy a Központi Vezetőség jóváhagyásával tag- jelöltségi idő nélkül, vagy a jelöltség lerövidítésével fel lehet venni párttagnak olyan termelőszövetkezeti tagokat, ©kik azt eddigi munkájuk alapján kiérdemelték. így erősítsék, illetve hozzanak létre pártszervezeteket azokban az új termelőszövetkezetekben, ahol még nincs, vagy amelyik nem kielégítően dolgozik. A pásztói járási pártbizottság felismerte ennek a fontos kérdésnek jelentőségét. A párt-végrehajtóbizottság ülésén tárgyalta meg az újonnan alakult termelőszövetkezetek helyzetét. Felmérték, hogy áll a szövetkezetek összetétele, hol mennyi párttag van és hány olyan tsz-tag van, akiket soronkívül fel lehet venni párttagnak, vagy tagjelöltnek, illetve hat hónapon belül párttagnak. Olyan termelőszövetkezetben. ahol a párttagok aránya kielégítő, azonnal megalakították a pártszervezetet — mint Morgós-pusztán. De a többi szövetkezetekben is folyik a munka a pártszervezet megalakításáért. Több tsz-tagot jelöltségi idő nélkül párttaggá való felvételre felterjesztett a járási bizottság. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol már megvannak a pártszervezetek egységesebb, a tagság állásfoglalása és jobban halad a munka, a pártszervezet mozgósítja a tagságot a legfontosabb feladatokra. A morgóspusztai termelőszövetkezet pártszervezete helyesen foglalkozik és segíti az őszi munkák elvégzését. A pártszervezet taggyűlésen beszélte meg a párttagokkal a feladatokat, kérte ki a tagok véleményeit, majd a tsz-tagság elé vitték a javaslatokat, ahol közösen megvitatták és így egyetértéssel fogtak hozzá az őszi munkákhoz. A pártszervezet foglalkozik a tagság nevelésével is. Népnevelő munkával elérték, hogy a tagság teljes létszámmal jelentkezett a pártoktatásra. A pártszervezet szoros kapcsolatban van a termelőszövetkezet vezetőségével, minden feladatot közösen megbeszélnek, mozgósítják a kommunistákat és ezen keresztül az egész termelőszövetkezet tagságát. A jó munkának meg is van az eredménye. A tsz őszi árpa vetési tervét teljesítette, sőt túlteljesítette. Az előirányzott 10 hold helyett 12 holdat vetett el. Az árpa már szépen zöldéi. Az őszi árpa korai elvetését nagy mértékben elősegítette a pártszervezet javaslata, hogy a tagság adja össze a vetőmagot, amit idejében be tudtak cserélni jóminőségű, ólomzárolt, nemesített vetőmaggá. Ez is bizonyítja, hogy a tagság támogatja a pártszervezetet és a tsz vezetőségét munkája jó elvégzésében. Jól haladnak az őszi búza vetésterület előkészítésével is. Már 30 hold vetés alá kész a talaj, csak az a terület van hátra, ahol még kint van a kukorica. Amint a vetőmag megérkezik, azonnal megkezdik az őszi búza vetését is. Az őszi mélyszántást a tavaszi vetés alá már 40 holdon végezték el. A pártszervezet jó munkáját bizonyítia az is, hogy a tsz-tagság egyhangúlag úgy fogott hozzá az őszi munkákhoz, hogy már az első évben bebizonyítsák a nagyüzemi gazdálkodás előnyét. Sokkal nagyobb jövedelmet akarnak elérni, mint amikor egyénileg gazdálkodtak. A pártszervezet a szövetkezet vezetőségével karöltve tervet készített, hogy milyen irányban akarják fejleszteni a szövetkezetét. A tervet a tagság lelkesen támogatja, A tervben fő termelési ágként a gabona termelése szerepel. Három holdon kertészetet létesítenek, emellett tehenészetet és sertéstenyésztést kívánnak létrehozni. A pártszervezet nemcsak a gazdasági munkák sikeres elvégzésében segíti a szövetkezet munkáját, hanem a pártépítés terén is jó munkát fejt ki. Figyeli a pártonikívüli dolgozók munkáját és a népnevelők, a vezetőségi tagok foglalkoznak nevelésükkel, megbízzák őket feladatokkal. Már elérték, hogy három pártonkí- vülit javasoltak tagjelöltnek. Palik elvtárs. a tsz párttitkára elmondja, hogy még ebben az évben öt tagjelöltet akarnak felvenni, akikkel már ilyen irányban foglalkozik a pártvezetőség. A pártszervezet szívós harcot folytat azért, hogy a tanya összes dolgozója belépjen a tsz-be, mivel a tanyán még van három család, amely nem látja a közös nagyüzemi gazdaság előnyét. de emellett még agitálnak is a szövetkezet ellen és azon fáradoznék, hogy megbontsák az egységet. Például Duhonvi Józsefné azt mondja a tsz-be belépett asz- szonyoknak, hogy lépjetek ki, mert még most van kenyeretek, de jövőre nem lesz. Azzal igyekeznek megbontani az egységet, hogy kijelentik: a legjobb föld az övék lesz a tanyán, mert államunk támogatja az egyénieket is és ők így többet fognak termelni. nagyobb lesz a jövedelmük. Kétségtelen, abban igazuk van, hogy államunk támogatja az egyénileg dolgozó parasztságot, de hogy a földet hol kapják meg, azt a tsz- tagság, a tanács mezőgazdasági osztálya és az egyéniek közös megállapodása alapján állapítják meg. De a tsz eredményesebb munkája meg fogja őket győzni a társasgazdáí- kodás előnveiről, s előbb- utóbb ők is ezt az utat fogják választani. De a pártszervezet és a tsz-tagság feladata, hogy minél előbb meggyőzzék őket helytelen álláspontjukról, hogy a jobbat, a jövedelmezőbbet, a termelőszövetkezetet válaszszák. A pártszervezet munkájában még hiányosság, hogy kevés népnevelője van, mindössze kettő, ugyanakkor a tsz-nek 31 tagja van. Helyes volna, ha a népnevelők létszámát rövid időn belül felemelnék. A pártszervezet munkáját gátolja, hogy a vezetőség is két tagból áll. Helyes lenne, ha a járási bizottság mielőbb kiegészítené a vezetőséget. A tapasztalatok arra fi- gvelmeztetnek, hogy járási és községi párt-végrehajtóbizottságaink fordítsanak nagyobb gondot az új tsz-ekben a pártszervezetek létrehozására, a meglévő pártszervezetek állandó erősítésére. Ahol jól dolgozó, erős pártszervezet van. amely élvezi a tagság bizalmát, ott jobb, gyorsabb és eredményesebb a munka. Most Szombathelyre visszük kedves olvasóinkat. Sőt már meg is érkeztünk. Innen az állomásról 20—30 perc séta a Cipőgyár. Ne sajnáljuk a fáradságot, tekintsük meg, hogyan készül a cipő, az ország harmadik legnagyobb cipőgyárában. Hogy ezt ne nézzük meg, mert mindenki tudja? Nana, ez azért merész állítás. Induljunk csak mégis. Akik akarnak és kíváncsiak, jöjjenek velünk. Higy- gyék el, nem bánják meg. „Szombathelyi Bőrés Cipőgyár“ hirdeti a bejárat fölötti tábla. A portást megkérjük, adjon nekünk egy belépőt. Elképedve tekint ránk, amikor bevalljuk, hogy Salgótarjánból — olyan messziről — jöttünk, csupán azért, hogy megnézzük, hogyan készül a cipő Szombathelyen. Amikor aztán elmondjuk, hogy sok ezer nógrádi újságolvasót is kísérünk — máris kezünkben az engedély. Bent vagyunk hát a gyárban. Most látjuk, mennyire igazuk van azoknak, akik azt mondják róla: két arcú gyár. Mert va’óban az. Az egyiket a múlt hagyta itt, a másik a jelen ajándéka. A jelené, amelyik napról napra, évről évre halványítja a múltét A régi, szűk műhelyek, üzemrészek mellett itt vannak már — és többségben vannak — a modemek, az egészségesek, az újak. Világos termekben, futószalagon folyik a termelés. Gépek könnyítik az emberi munkát. Üj műhelyek, üzemrészek teremnek a régiek helyén. Első benyomásunk : vetkőzik a múltból, új életünkhöz méltó új arcot ölt ez a gyár is. Bemegyünk az irodába. Megkérjük szombatihelyi barátainkat, hogy valamelyikük vállalja el a mi kalauzolásunkat. Hérincs Sándor elvtárs, a gyár technológusa szívesen eleget tesz kérésünknek, s már indulunk is. Míg utunk első állomásához érünk, kísérőnknek néhány kérdést teszünk fel. — Hányféle cipőt és szandált készítenek? — Gyárunk női szandál, női fél és száras (egész) cipők, valamint gyermekcipők gyártásával foglalkozik. Exportra — elsősorban Lengyelország számára — női fél- és gyermekcipőket szállítunk. — Hány pár a napi termelés? — Eléri, sőt gyakran meghaladja az ötezret. És azt hiszem. éppen a napi termelés alakulásán mérhető le leginkább gyárunk tíz éves fejlődése. Hiszen 1944-ben mindössze 200—300 pár cipő került ki innen. Közben innen is, onnan is gratulációkat fogad kalauzunk. Megtudjuk, hogy az újdonsült apának szól ez. Tegnap született kisfia a fiatal technológusnak. Nos, megragadjuk az alkalmait, hogy a Szabad Nógrád olvasótábora nevében mi is gratuláljunk Hérincs elvtársnak. Megérkeztünk oda, ahonnan a cipő felsőrésze indul el útjára: a felsőbőr anyagraktárba. Si- montomyáról, Pécsről, Újpestről szállítják ide az anyagot. A sertés-, borjú- és marhabox- bőrök, bélésbőrök egész bálái sorakoznak itt. — A raktárban dolgozók feladata — magyarázza kísérőnk —, hogy az anyagot előkészítsék a szabászat részére. — Naponta menynyi bőr kerül ki innen a feldolgozásra? — kérdezzük. — Több, mint 900 kilogramm. Marha- boxból például 40 ezer, borjúboxból 12 000, bélésbőrből pedig 42 000 négy- zetdecimétert szállítanak innen el naponta. A felső- és bélésbőr-szabó üzem a második állomás. Közel másfélszáz férfi és nő dolgozik itt A szabás természetesen géppel történik. A kiszabandó bőrt ráhelyezik a gép faasztaíára. A bőrre illesztik a minták fémkéseit. Egy-egy gépnél annyiféle fémkés található — ésany- nyival dolgozik egy- egy szabász — ahány „alkatrész“ szükséges egy-egy cipő, vagy szandál felsőrészének elkészítéséhez. (Alkatrészek alatt a fejet, szárat, kérget stb. értjük.) Aztán egy vaskar — amit a gép kezelője irányit — a kést egyetlen ütéssel átüti a bőrön és az kivágja a megfelelő alkatrészdarabot. Mindez csak pillanat műve. — Egy pár női száras cipőhöz például összesen 14 alkatrész szükséges — magyarázza Hérincs elvtárs. Sztahanovista szabászaink 100—150 párat is kiszabnak egy műszak alatt. — A legjobb felsőbőr szabászról szeretnénk egy felvételt készíteni, hadd ismerjék meg a nógrádiak is, — Nem kell messze menni Itt van mindjárt Csáki Géza elvtárs, az egyik legjobb szabászunk. Átlagos teljesítménye 1 140 pár. Nosza elő a fényképezőgéppel. A felvétel sem tart tovább, minit egy fejet kiszabni. Máris kész. Megörökítettük a cipőgyár egyik legjobb szabászát. Indulhatunk tovább a kész cipők felé vezető úton. Irány: a tüzöde. Ide kerülnek a kiszabott felsőrészek. Hatalmas, világos, korszerű üzembe vezet bennünket útikalauzunk. Két, egyenként 40 méter hosszú szalagon, vagy ahogy mondani szokás, „körön“ folyik a munka. Egy körre — amelynél 50—55-en dolgoznak — 450 pár felsőrész fér. Hogyan lesz a kész felsőrész? Kísérjük csak végig útján. De erről majd következő számunkban számolunk be olvasóinknak. kiszabott anyagból Csáki Géza felsőbőrszabász, gépe mellett. ígéretekből nem lehet rendbehozni az utat Mi, szécsényfelfalusiak szomorúan tapasztaltuk, hogy bekötő ütünk szinte használhatatlan állapotba került s lassan nem is lehet már közlekedni rajta. Ezt július 2-án megírtam a megyei tanácsnak, ahonnan az útra vonatkozólag a következő választ kaptam: „A szécsényfelfalusi bekötőút állapotát folyó hó, azaz július 20-án a helyszínen az Útfenntartó Vállalat főépítésvezetőjével megvizsgáltam. Panasza teljesen helytálló és indokolt, miután az útszakasz egyes részei az alapkőig lekoptak, deformálódtak. Megfelelő fenntartási anyag alig van az úthoz és az út javítása egyáltalában nem kielégítő, de az útjavítás sem észlelhető egyáltalán. A fenti hiányosságokat a vállalat főépítésvezetőjével, illetve főmérnökével állapítottam meg, aki az út használhatóvá tételét e hó (július hó) végére kilátásba helyezte. Az útszakasz a jövő költségvetési év* ben hengerlésre is be lesz állítva.“ Akkor örömmel olvastam a választ és vártam, hogy most már a tettekre is sor kerül. Azóta két hónap telt el, de nem történt semmi, senki sem jött még a tájunkra sem. Az út közben nemcsak az alapkőig kopott le, hanem lassan már a vízzáró rétegig jutunk le, ha nem történik gyors intézkedés. Úgy látszik levelemről s az ezt követő kecsegtető ígéretekről megfeledkezett a megyei tanács. Most a Szabad Nógrád segítségével kérem a VB titkár elvtársat, hogy emlékeztesse a főmérnök elvtársat ígéretére. Itt az ősz, jönnek az esős idők, s ha nem látnak végre hozzá az út megjavításához, akkor az végképpen járhatatlanná válik. Már pedig ezt bizonyára az Utíenn* tartó Vállalat sem akarja! Matuszka Mihály Szécsényfelfaki A szendehelyiek példamutatása Szendehelyen jártam a kök csönjegyzés első napjaiban, s örömmel tapasztaltam, hogy a falu dolgozói megértették és magukévá tették kormányunk felhívását. A népnevelők — akik a pártszervezet gondos iránvítása következtében igen jól végezték munkájukat — már az első két napon 13 500 forint összegű jegyzést gyűjtöttek össze. A falu dolgozói közül sokan szép példáját adták öntudatuknak, áldozatkészségüknek. Világosi Béla dolgozó paraszt és felesége 500 forintot jegyeztek s ezt az összeget azonnal ki is fizették. Vojtkó Dezső 300 forint készpénzzel járult hozzá a békekölcsönjegyzés sikeréhez és nem utolsósorban saját faluja további fejlesztéséhez, csinosításához is, hiszen az általa befizetett készpénz 50 százalékát visszautalja államunk Szendehely község-fejlesztési alapjára. Hosszan lehetne még sorolni a példamutató jegyzőket, olyanokat, mint Gál József, Kelemen István, Szuhánszki Mihály Világosi elvtársnő úgy beszélt és úgy cselekedett, ahogyan minden hazáját szerető, becsületes dolgozó nőnek kötelessége. Mi, MNDSZtagok büszkék vagyunk rá és társaira, akik nagy mértékben hozzájárulták ahhoz, hogy Szendehelyen a VI. Békekölcsönjegyzés fényesen bebizonyította a falu lakóinak politikai tisztánlátását, fejlettségét. Lánszlci Pálné Kétság. „Hazám és öt gyermekem boldog jövőjéért.. ötéves tervünk ideje alatt soha nem tapasztalt mértékben gazdagodott hazánk, hatalmas iramban fejlődött iparunk, mezőgazdaságunk. Mi. bányászok, különösen sokat kaptunk az ötéves tervtől. Pártunk és kormányunk szerető gondoskodása folytán banyáink műszaki fejlesztése, évről évre több, modernebb géppel való ellátása mindinkább megkönnyítette munkánkat, növelte keresetünket, emelte életszínvonalunkat. Azt is megszoktuk már, hogy évről évre több bányász család jut egészséges, kényelmes, fürdőszobás lakáshoz itt Nagybátonyban, fejlődő bányászvárosunkban. ősz in tön szólva, mindez megfordult a fejemben, amikor kormányunk felhívását meghallottam. Azt akarom, hogy ez a nagyszerű fejlődés tovább folytatódjon, hogy tovább épüljön Sztálinváros és Kazincbarcika, Komló és Várpalota, Tiszátok és Inota, s fejlődjön a mi bányánk is. Ezért, hazám és öt gyermekem boldog jövőjéért jegyeztem havi 2(500 forintos átlagkeresetem mellett 3000 forint békekölcsönt, és ezért akarom ezentúl még magasabban túlteljesíteni havi tervemet. Mrázik Ferenc vájár, Szorospatak. ÚJ VEZETŐSÉG, ÚJ TERVEK Az utóbbi években kissé visszaesett a Vöröskereszt csoport munkája a Salgótarjáni Üveggyárban. Ennek leginkább az volt az oka, hogy az aktívák sem a felsőbb, sem az alsó szervektől nem kaptak elég segítséget. Miután változás történt a felsőbb szervek vezetésében, nálunk a csoportban is új vezetőséget választottak. Nagy feladatok várnak az új vezetőségre. Bízunk benne, hogy sikerül ezeket megoldanunk, hiszen lelkesen, nagy kedvvel és szeretettel fogtunk a munkához, s most már a Vöröskereszt városi vezetősége is megfelelően segít, támogat bennünket. Első feladatunknak azt tartjuk, hogy komolyan foglalkoztassuk csoportunk tagjait, ellásuk őket megbízásokkal. Olyan aktívákat kell nevelnünk, akik jól megállják helyüket az üzemi egészségügyi munkában. Ezért máris megalakítottuk az egészségügyi csoportot. 25 fő számára tanfolyamot rendezünk, ezt október elején indítjuk meg. Az elegendő számú jelentkező együtt van! Arra törekszünk, hogy csoportunk tagjai nyitott szemI mel járjanak az üzemben, ismerjék fel és öntevékenyen orvosolják az egészségügyi hiányosságokat. Legfontosabb teendőink egyike a betegség megelőzése. Ennek érdekében nekünk kell ellenőrizni és fenntartani a tisztaságot az üzemben. A mi aktíváinknak kell ránevelni a dolgozókat arra, hogy a nagy áldozatok árán létrehozott új berendezéseket — fürdőket, mosdókat, illemhelyeket — a jó gazda gondosságával ápolják, vigyázzanak rájuk. A balesetek megelőzésére is fogunk javaslatokat tenni. Ezenkívül csoportunk tagjai rendszeresen felkeresik beteg, keresőképtelen dolgozóinkat, s ha segítségre szőrű Inaik, segítik őket. Állandó kapcsolatot teremtünk az üzemi orvossal, folytatjuk egészségügyi előadásainkat, amelyek eddig is népszerűek voltak. Kihívtuk versenyre az acélgyári és a tűzhelygyári csoportokat, hogy ezzel is újabb lendületet adjunk e munkának. Terveink, elgondolásaink, feladataink tehát bőven vannak. Reméljük, következő levelünkben már komoly sikerekről. jelentős eredményekről •'s beszámolhatunk a Szabad Nógrád olvasóinak. Angyal Ferencné
