Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-29 / 85. szám
W55. október 29. SZABAD A'OGRAD 3 így él egy munkáscsalád Fülekem lkaimnak volt a Salgótarjáni Acélárugyár kul- túrcsoportjával néhány napot Szlovákiában tölteni. Most nem a feledhetetlen fogadtatásról, a tarjániak nagyon jól sikerült vendégszerepléséről, nem is a vendéglátásról alkarunk szólni, inkább egy órányi sétáról és látogatásról, amit Füleken tettürik. Helyesebben: arról, amit ezen egyetlen óra alatt tapasztaltunk. Vasárnap délután volt. Kergetett a kíváncsiság, hogy megnézzük, hogyan él Füleken konyhát, modem új bútorral; mindkét szobát, a fotelékkel, rekamiéval, bepillantottunk a ruhákkal telt diófaszekrénybe és meghallgattuk a világvevő lemezjátszó rádiót, amelyen mikrobarázdás hanglemezeket is lehet forgatni. Júniusban kezdtek új életet. Akkor költöztek ide. És azóta telt fotelre is, rékamiéra is. Az ólban meg egy 80 kilós hízó göm- bölyödik már. Aztán karján a kis szöséke Árúval hazajött Molnárné is. Egy kis sétát tettek, no meg ilyen új, kétemeletes házakban laknak a Kovosmalt-gyár munkásai. egy munkáscsalád és ezen jegyet váltottak az esti elő- keresztül meglássuk, hogyan adásra. élnek a Csehszlovák Köztár- — A tarjániak játsszák a saság munkásai. Mert elég a „Néma leventét“. Ott akarunk tenger cseppjét megvizsgálni, lenni — mondotta. És az em- hogy elmondhassuk: tudjuk, bér hozzá tette: milyen a tenger. Elég bekopog- — 1060 koronát keresek, jut tatni például a füleki Kovos- szórákozásra is. Majdnem min- malt-művék egy murikáscsa- den előadást megtekintünk, ládjához, hogy megismerjük a gyakran nézünk filmet. Ha pe- bratislavai, prágai vagy dig nem megyünk sehová, itt- ostravai munkást, igaz képet hon jól elszórakoztat bennün- kapjunk megváltozott, napról két a rádió meg a könyv, napra javuló, boldog életük- Már !kezdett estbe hajlani fői. az idő. Valamennyiünknek Már megérkezésünk első pil- nehezére esett abbahagyni a lanatában megakadt szemünk beszélgetést. Nékünk oly‘ jó azon, ami jogos büszkeséggel, érzés volt hallgatni, hogyan örömmel tölt el minden füle- vált és válik napról napra kit. És ez a gyorsan szaporodó szebbé egy fiatal füleki mun- sok-sdk új lakás. Igaz, még a káscsalád élete, ök pedig bol- Ikétemeletes, nagyablakú mo- dogan, büszkén meséltek ne- dem házak tövében ott ülnek künk. A szavuk nyomán Vcjtá- a kevésbé egészségesék, a szú- rult előttünk a múltjuk, székek. Még nem minden utca- műnkkel pedig láttuk, jelenü- ban hirdetik új épületék az új két. életet. Hiszen tíz esztendő A szülök keservesen élték alatt nem könnyű egy bűnös meg a néhány hold bérelt múlt minden vonását eltörölni, földből — a gyerekék kétszo- — De nem kell már sók idő bás lakás gazdái. Egy szűk hozzá, hogy végleg elfeledtes- padlásszobában, nagyon gyér sük azokat — mondották bútorzattal kezdte a Molnár- határozottan a füleki em- család az életet — most pedig berek- már a sokszorta nagyobb laÉs bármerre mentünk város- kás szobái is megtelték. De ki szerte, bármit tekintettünk győzné szembeállítani a múl- meg, minden arról beszélt: tat és jelent, a tegnap és ma tettek, nagy tették követik itt ezernyi ellentétét? Jozef Molnár, a gyár diszpécsere rádióhallgatással tölti a vasárnap délutánt. (Fotó: Fráter) az elhatározást. Barátaink munkája nyomán a kisváros képe levetkőzi a múltat. gy nemrégen átadott épület emeleti lakásába kopogtattunk be. A halványzöld ajtón apró táblácskára ez volt írva: Jozef Molnár, diszpécser. Kedves, mosolygós arcú fiatalember fogadott. Előadtuk mi- járatban vagyunk, szeretnénk, ha elmondaná, hogyan élnek. Barátságosan betessékelt az egyik szobába. Helyet foglaltunk az öblös fotelekben és házigazdánk így szólt: — Azelőtt egy szűk padlásszobában laktunk Sátorospusztán. Most meg... de hát nézzenek szét... kétszobás lakásunk van, fürdőszobával, tágas előszobával. És mi szétnéztünk. Láttuk a Beszéltek nekünk terveikről is. Rövidesen Hbédlőszékrény- nyel gyarapodnak. Kell állólámpa is mindkét szobába. Ha néhány hónap múlva eljönnek — mondották — már szőnyegen járhatnak nálunk. Képekkel, szép festményekkel csinosítják a lakást. Vajon valóra váltják terveiket? Bizonyos lehet mindenki benne, hogy igen. gy él egy murilcáscsalád Füléken. így él egy a sokezer csehszlovák munkáscsalád közül. És keményen dolgoznak azon, hogy még jobban éljenek, hogy a ma eredményeit holnap nagyobbak váltsák fel. Mi, magyarok ehhez nagyon sok sikert kívánunk csehszlovák barátainknak. (Kiss) Kitűnően bevált ai új öntvénytisitító berendelés A Tűzhelygyárnak talán a legrosszabb levegőjű műhelyében, az öntvénytisztító üzemrészben dolgozom. Bizony sok bosszúságot okozott nekünk a szénpor, amely vastagon takarja be a padlót. Az apró szemcsék, szinte beszívódnak az itt dolgozó emberek tüdejébe, bőre alá, ugyanis e helyen söprik, fuvatják le a tűzhelyalkatrészekről a rájuktapadó kormot, vasszemcséket. Egyszóval egészségtelen műhely ez, a miénk. Ezelőtt egy évvel még 13 dolgozó lélegezte be a rossz levegőt, ráadásul a munka is elég lassan ment. Sohasem tudtam beletörődni abba, hogy nálunk ilyen kedvezőtlen körülmények között dolgozunk. De tudtam azt is, hogy e’sősorban nekünk, magunknak kell jobb megoldást találnunk. Okoskodni kezdtem: hogyan is lehetne változtatni, javítani ezen a helyzeten. Soká tartott, amíg rájöttem a helyes megoldásra. Ez abból állt, hogy a régi rendszerű toörfúvatógép helyett, megterveztem és elkészítettem egy szalagrendszerű fúvatógé- pet. Ez annyiból előnyös, hogy ma már 13 ember helyett csak 5 dolgozó szükséges a tisztításhoz, és ez az 5 személy közel kétszer annyi öntvényt tisztít meg, mint tavaly a 13. Ezzel azonban még nem tekintem befejezettnek a feladatomat. Az új gép ugyanis többet termel, de nem szünteti meg a port, a levegő szennyezettségét. Ezért most olyan gépet tervezek, amelynek működéséhez négy ember fizikai munkája is elég, ezenkívül a por szállongását is megakadályozza. Ezt az újításomat azonban már nem egyedül dolgozom ki, hanem Galló István munkatársammal, mert közösen messzebbre jutunk, több eredményt érhetünk el. CSÉPÁNY LAJOS Tűzhelygyár „Nálunk minden egyes újítás a dolgozók javát szolgálja" Aki gyakrabban foglalkozott már újítással, ésszerűsí- ftéssel, az mindig szívesen gon- fdol vissza egy-egy ötletére, ’annak kidolgozására. így vagyok én is. Újításaim között van egy, amely különösen a szivemhez nőtt. Tavaly történt, amikor üzemvezető voltam Kányáson...- A bányához tartozó felvonulási épületek falait készültek felhúzni 400 000 forint értékben a Magasépítő Vállalat munkásai. Tudvalevő, hogy a felvonulási épületet, az építkezés ideje alatt a vállalatnál dolgozó munkások szálláshelyéül szolgálnak, és a munkálatok befejezése után lebontják azokat. Ezért a felvonulási épületeket általában rendszertelenül, a helyi adottságok kihasználása nélkül helyezik el, s kidolgozásukra sem fordítanak különösebb gondot. Kányás közelében azonban lakótelepülés nem volt. Ez adta nekem azt az ötletet, hogy az ideiglenesre tervezett felvonulási épületek helyett alkalmas helyre végleges kivitelezésű, a munkálatok befejezése után lakóháznak könnyen átalakítható épületeket tervezzek. A tervezést magam végeztem. így létesült a kányási üzemi udvarral szemben lévő domboldalon két darab kétlakásos épület. Minden lakás két szoba összkomfortos lett. Az újítás eredménye gazdaságilag 288 000 forint, szociális vonatkozásban pedig négy üzemi dolgozó és családja lakását biztosította. örültem, hogy munkámmal ekkora összeget takarítottam meg népgazdaságunknak, de még jobb érzés az, hogy az új épületekben négy dolgozó család jutott kényelmes, nyugodt, szép otthonhoz. Érdemes volt hát újítani! FÉNYES GYULA tervezési csoportvezető — újítók leveleiből — Abban, hogy iparunk évről-évre. hónapról-hónapra erőteljesebben fejlődik, korszerűsödik, hatalmas részük van az újítóknak, akik pártunk célkitűzéseit megértve, fáradhatatlanul harcolnak a technika forradalmasításáért. Az ő ötleteik, javaslataik nagyon sokat tettek azért, hogy mind kevesebb erővel és fáradsággal egyre többet termelnek a fizikai dolgozók; hogy egy-egy munka elvégzése során jelentős összegeket takaríthat meg népgazdaságunk és felhasználhatja az így visszamardt pénzt újabb, hasznos beruházások megvalósítására. Nemrégiben megkértük néhány olyan levelezőnket, akiről tudjuk, hogy újítással is foglalkozik, számoljon be újítási tevékenységéről. Levelezőink szívesen tettek eleget a kérésnek, s létrejöhetett az alábbi levélösszeállítás. Tanulságos írások ezek, mert az újítások leírásán túl azt bizonyítják, hogy a termelés ésszerűsítése igen sok örömet szerez maguknak az újítóknak is: az alkotó munka örömét, büszkeségét szerzi meg nekik. Szeretnénk, ha a közölt levelek hatására sok-sok olvasónk kapna kedvet ahhoz, hogy beálljon azok sorúba, akik ésszel, szívvel, akarattal segítik hazánk iparának forradalmi átalakítását, fejlesztését. Sok sikert, jó eredményt kívánunk ehhez mindenkinek! S ha sikerül egy-egy újítás, vessék papírra annak történetét újítóink, s juttassák el a Szabad Nógrád szerkesztőségéhez, hogy a lap útján minél többen átvegyék a hasznos tapasztalatokat, módszereket. \i ésszerű átszervezés eredménye az Üveggyárban: kisebb létszámmal több termelés, jobb minőség Újításról beszélgetve, gyakran hallja az ember, hogy „nálunk már nem lehet újítani“. Egyideig mi is úgy gondolkoztunk, de ma már másképpen vélekedünk, amióta tevékenyen részt veszünk az újító mozgalomban. 1954. második felében üzemünkben nagymértékben fokozták a lámpacsőgyártást. A régi feldolgozási módszer szerint a hűtőszalagon futó lámpacsöveket a szalag végén osztályozták, rekeszbe rakták, és így szállították tovább a szalag másik oldalán elhelyezett pattantógépekhez. Lepattantás után ismét rekeszbe rakva a beégetőgéphez vitték az árut, innen az égetés elvégzése után újra szállító- eszközre helyezték, így került a csiszológéphez. Ezt a folyamatot követte a csomagolás és az elraktározás: A lámpacsöveknek ez a háromszori átrakodása, elszállítása azt eredményezte, hogy 40—50 százalékra emelkedett a törési veszteség. így tehát a lámpacsőtervünknek nem tudtunk kellőképpen eleget tenni. A napi sajtó és felettes hatóságaink napról-napra megbíráltak bennünket ezért, s mi magunk is beláttuk, hogy változtatni kellene ezen a helyzeten. Változtattunk is: gondosan áttanulmányoztuk a körülményeket, gondolkoztunk, számításokat végeztünk és ennek alapján átszerveztük a gyártási folyamatot, zést úgy oldottuk meg, hogy a hűtőszalagról áthozott árut rekeszbe raktuk, s az méretcsoportonként került feldolgozásra. A feldolgozógépeket technológiai sorrendben állítottuk fel és egy görgősort készítettünk, amely a lámpacsöveket a pattantás, beégetés, csiszolás és csomagolás műveletei között folyamatosan szállítja, átrakás nélkül. Ezzel az újítással a feldolgozás selejtje 20—30 százalékra csökkent, s egyúttal az áru mozgatásához szükséges dolgozó létszám is leapadt. Az új módszer az idén lépett véglegesen életbe, s az előkalkuláció szerint az évi megtakarítás általa 115 ezer forint. Nem rossz eredmény ez, de mégsem vagyunk megelégedettek munkánkkal. Továbbra is kutatjuk a lehetőségeket, hogy ésszerűbbé, korszerűbbé tegyük üzemünkben a termelést, hiszen győzelmes pártunk célkitűzéseit csak akkor valósíthatjuk meg, ha forradalmasítjuk a technikát, ha újabb meg újabb ötletekkel, javaslatokkal segítjük a munkát. Terveink most is vannak, s reméljük, legközelebb már azok megvalósításáról is beszámolhatunk. KOVÁCS ZOLTÁN főmérnök h. SZVOBODA GYULA MEO vez. OÖ LAJOS üzemvezető Egy jó ötlet révén könnyebbé vált a dolgozók munkája Már akkor foglalkoztam újí- tással, amikor — 1946-ban —. a lakatosszakmát tanultam az Acélárugyárban. Volt akkor az üzemben egy nagy hegesztő- pálca-daraboló gép, amelyet meglehetősen nehézkesen lehetett kezelni, s ezért igen lassú munkát végzett.. Ezt a gépet körollós darabológépre alakítottam át. A következő évben már mint szakképzett lakatos dolgoztam a drótüzemben. Folyamatos újítótevékenységem következtében pedig két évvel ezelőtt a gyár újítóműhelyébe helyeztek át; Az újítási munkát itt is folytattam, hiszen munkaköröm most kiterjed az egész Acélárugyár területére, s üzemeinkben bizony a gépeken igen sok ötletes módosítást, ésszerűsítést lehet még alkalmazni. Most legutóbb például a Gazdasági Szerszámgyár göngyölítő-gépán vezettem be egy újítást. Az ötletet Bérces elvtárs, az igazgatónk adta; Ö figyelt fel arra hogy ezen a gépen a munkafolyamat még mindig kézi erővel történik; Csakugyan, tapasztalhattuk, hogy ebben a munkakörben, egy-egy ember csak néhány hónapig bírta a megerőltető munkát. Nem is csoda, hiszen egy szíjjal átvetett. 60—70 kg. súlyú vastömeget kellett négy- szer-ötször ráengedni a begörbítendő lemezre, mire egy hüvely elkészürt. Az ember szinte féloldalas tartásé lett az egy kézzel történő rángatástól; Ez a meglehetősen primitív szerkezet már a gyár fennállása óta megvan — ideje volt végre megfelelően gépesíteni ezt a munkát is. Újításom következtében ma már a vastömeget külön gépi szerkezet engedi a hüvellyé görbítendő fémlapra. Kezelése különleges szaktudóst nem igényel, sőt nem is megerőltető, úgy, hogy akár nők is dolgozhatnak most már a gép mellett. Itt az újítóműhelyben azonban nem ez a legfontosabb feladatom, hogy csak magam újítsak, hanem az, hogy gyárunk dolgozóinak ötleteit, javaslatait segítsem minél előbb kidolgozni és a gyakorlatban megvalósítani. Szívesen végzem ezt a munkát, minden tudásomat, tapasztalatomat felhasználom hozzá, hiszen tudom, hogy a gépesítés előnye megmutatkozik mind a dolgozók fizikai erőfeszítéseinek, fáradságának csökkentésében, mind a minőség javításában és a termelékenység fokozásában; Munkatársaimnak, barátaimnak, újítótársaimnak, csak azt tanácsolhatom, hogy kövessünk el mindent a technika forradalmasítására. Ész, szív, akarat kell csupán ehhez, s az eredmény — amely nem maradhat el — az ország és mindnyájunk javát szolgálja! WAGNER LAJOS lakatos Acélárugyár újat!“ Az átszerve»Érdemes kutatni az Hogy milyen fontos és szép feladat egy-egy újítás végrehajtása, azt talán 1950-ben, első nagyjelentőségű újításom idején értettem meg igazán, amikor — mint a Salgótarján—Bányavidéki Építő Vállalat mérnökét — megbíztak azzal, hogy az acélárugyári hengerhuzalrakodótéri iparvágányt építsem meg. Az építkezés tervét már készen kaptuk a budapesti Tervező Intézettől. Amikor ezt a tervezetet alaposan átnéztem, úgy éreztem, tehetne ezen néhány módosítást eszközölni. Vé- gülis elhatároztam, hogy új építési tervet készítek, amely olcsóbb lesz és jobban megfelel a követelményeknek, mint az eredeti. Nem volt egyszerű feladat a Tervező Intézet elgondolásait megváltoztatni! Én azonban előnyösebb helyzetben voltam, mint a budapesti tervezők, hiszen jobban ismertem a helyi adottságokat, lehetőségeket. Megfelelő számit- gatások után meg is találtam a szerintem leghelyesebb elgondolást, ennek segítségével feleslegessé vált az eredetileg tervezett, kb. 200 méter hosszú és 7 méter magas támfal felépítése, továbbá az építendő iparvágány felett áthúzódó magasfeszültségű vezetéket sem kellett áthelyezni 500 méter hosszúságban. Mindezekkel a változtatásokkal sikerült jobb iparvágányt építeni és 900 000 forintot megtakarítani az építési költségből. Ezt az újítást azután rendszeresen követte a többi. Az acélgyári udvari iparvágány átépítési tervének áttervezésével, továbbá a széntároló drótkötélpálya módosításával mint- eoy 300 000 forintot, a tűzhelygyári iparvágány építésének módosításával és az iparvágány 8 méteres nyílású hídjának áttervezésével pedig kb. 750 000 forintot takarítottam meg. Számottevő megtakarítást értem el a Nagybátony-ménkesi és a Nagybátony-szo- rospataki drótkötélpálya építésének módosításával is. Jelenleg a Szénbányászati Tröszt gyulatárói iparvasútjának építési munkáit vezetem. Bízom benne, hogy újításaim sorozata ezután sem szakad meg. Az újításoknál az a leglényegesebb, hogy az ember — bármilyen munkát is végez — mindig alaposan, körültekintően gondolja végig, hogyan tudná feladatat tökéletesebben, gazdaságosabban megoldani. Az ilyen meggondolásokból azután rendszerint jó, hasznos ötletek fakadnak. Érdemes hat töprengeni, gondolkozni, kutatni az újat! SZMOLKA MIHÁLY mérnök. Szénbányászati Tröszt
