Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-26 / 84. szám

1955. október 28. SZABAD AOGR'ÍD * Hasznos, eredményes vo!f a vita, most már cselekednünk kell Kövessék a legjobbakat a mátranováki bányászé A Szabad Nógrád 1955. szep­tember 10-i számában cikket írtam arról, milyen nagy je­lentőséggel bírnak szénterme­lési tervünk teljesítésében, a termelékenység növelésében és az önköltség csökkentésé­ben a tömegtermelésű munka­helyek, tehát a frontfejtések és csoportos kamrafejtések kialakítása és alkalmazása. A cikkben rövid áttekintést ad­tam arra vonatkozóan, hogy a nógrádi szénmedence egyes területein és telepeiben me­lyik tömegtermelésű munka­hely alkalmazására van lehe­tőség. Értekezésemben érintő- leg kitértem arra, hogy a mo­dern fejtések alkalmazása a teljesítmények fokozásának, a gépek jó kihasználásának, a gazdaságosság növekedésének igen fontos feltétele. A szénmedence üzemeiben már régebben is meg volt a törekvés a bányaművelés kor­szerűsítésére, a korszerű bá­nyaművelés előnyeinek a ki­használására. Ez a törekvés azonban nem volt elég követ­kezetes, nem volt elég öntu­datos. Pártunk és kormányunk út­mutatása azonban új lendüle­tet adott üzemeink fizikai és műszaki dolgozóinak egyaránt. Mindannyiunk figyelmét is­mételten és nyomatékosan irá­nyította rá a műszaki fejlesz­tés kérdéseinek fontosságára és e téren mutatkozó elma­radottságunk felszámolásának szükségességére. Hogy ez az útmutatás mennyire gondol­kodóba ejtette medencénk dol­gozóit is, igazolják azok a hozzászólások, melyek a Sza­bad Nógrád hasábjain jelentek meg a tömegtermelő munka­helyek kialakítására, üzemel­tetésére vonatkozóan a műsza­ki és a fizikai dolgozók tollá­ból egyaránt. Ezeket a hozzá­szólásokat kívánom az aláb­biakban röviden összefoglalni. A „Létesítsünk minél több tömegtermelő munkahelyet“ című cikk után rendkívül élénk vita alakult ki. A hozzászó­lások igen helyesen szögezték le, hogy a következő tervidő­szakokban a szénbányászat dolgozóira az eddiginél foko­zottabb feladatok elvégzése hárul, hisz további fejlődé­sünkhöz több nyersanyagra van szükség. A termelés to­vábbi növelése kizárólag lét­számnövekedéssel el nem ér­hető, mert ennek ellene szól a gazdaságosságra való törek­vés, de a létszámnövelés lehe­tősége is igen korlátozott. Szükségszerű tehát az a tö­rekvés, hogy meglévő dolgo­zó létszámunkkal a lehető leg­jobban gazdálkodjunk. Erre pedig a bányászatban csak a koncentrált fejtések, frontfej­tések és csoportos kamrafej­tések adnak módot. Ezeknél a fejtéseknél kevesebb kiszolgá­lóra van szükség, másrészt előkészítésük kevesebb elő- vájást igényel, kisebb hosz- szúságú vágatot kell nyitva tartani, tehát csökken a fenn­tartási munkaszükséglet is. Az üzem fejtésrendszeré­nek megválasztásánál igen nagy kürültekintéssel kell el­járni. Különösen figyelem­mel kell lenni a széntelep ki­sérő kőzeteinek tulajdonsá­gaira, melyektől elsősorban függ az, hogy a frontfejtés, avagy a csoportos kamrafej­tés alkalmazása a helyesebb-e. A kísérő kőzetek viselkedé­sétől függ a kialakítandó elő­vájási rendszer, a frontfejté­sek haladásának iránya, a kamrafejtések mélysége és homlokszélessége, a biztosítás módja. A koncentrált fejtések hát­rányaként szoktuk emleget­ni azt, hogy az üzemzavarok ezekben a fejtésekben nagy termelés-kiesést eredményez­nek, s ez valóban így is van. Ebből kifolyólag ezen fejtések Irányítására a műszaki veze­tőknek sokkal több figyelmet kell szentelni, a munka meg­szervezése részletesebb, pon­tosabb munkát igényel, s ezen munkahelyeknél különösen nagy jelentőséggel bir a cik­lusgrafikon szerinti munka megvalósítása. A frontfejtés és csoportos fejtés előnyeinek a kihaszná­lása érdekében nagy gondot kell fordítani a szállítás zavar­talanságának biztosítására. A hosszabb és nehezen fenntart­ható fejtési szállító vágatok biztosítására korszerű bizto­sító szerkezeteket kell beépí­teni. Az erre vonatkozó kísér­letek Tiribesen már meg is indultak. A koncentrált fejtések igen nagy előnye, s ez különösen vonat­kozik a frontfejtésre, hogy aránylag kevesebb gépre van szükség, s a gépi berendezé­sek jobban kihasználhatók. Mivel azonban a termelés zö­mét ezek a gépek szállítják el, azok karbantartását a legjob­ban képzett és leglelkiismere­tesebb iparosokra kell rábízni, s gondoskodni kell a kifogás­talan tartalékalkatrész el­látásáról, s a tartalékalkatré­szeket a munkahely közelé­ben kell tartani. Számottevő szénmennyiség esik ki nap-nap után termelésünkből, mert egyrészt az üzemzavarok meg­előzésére nem fordítunk gon­dot az előzetes karbantartás elvégzésével, másrészt az üzemzavarok elhárítása nincs megszervezve, nincs a munka­hely közelében iparos, szer­szám, vagy alkatrész. A tömegtermelésű munka­helyek üzembiztos viteléhez feltétlenül szükséges, hogy a fejtés a szükséges létszám­mal meg legyen telepítve, hogy ezáltal is a szükséges elő­rehaladási sebesség biztosít­ható legyen. Ha a kellő előre­haladási sebességet telepítet- lenségből, a szállítás szerve­zetlenségéből, a szállító vága­tok rossz állapotából, vagy a munkahelyi szállító gépek gya­kori üzemzavaraiból kifolyó­lag nem biztosítjuk, a fejtés­ben káros nyomásviszonyok lépnek fel, szakadások, töré­sek következnek be. Éppen ezért nagyon fontos ezeknél a munkahelyeknél a jól meg­tervezett műszaki munkaren­dek szigorú betartása. Azoknál az üzemeknél, ahol frontfejtéssel, vagy csoportos fejtéssel dolgoznak, kevés­számú munkahelyről jön ki a termelés. Egy-egy fejtés ki­esése, tehát nagy kihatással van a tervteljesítésre. Ezért a fejtési munkahelyek folya­matos biztosítására az elővá- jások helyes beütemezése és időre való elvégzése az üzem­vezetőségnek fontos feladatát kell képezze, a fejtések és elő- vájások összhangját állandóan figyelemmel kell kísérni. Végül a tömegtermelő mun­kahelyek közvetlen irányí­tásával a legjobb, legtapasztal­tabb vájárokat kell megbíz­ni, akik a reájuk bízott dol­gozók irányításában, a munka megszervezésében kellő ta­pasztalattal bírnak. Tehát a tömegtermelő mun­kahelyek kialakítása, a fej­tésmód megválasztása, ezek helyes megszervezése és. irá­nyítása, komoly feladatot há­rít az üzemek dolgozóira. Az e téren végzett jó munka azon­ban minden esetben meghoz­za a maga gyümölcsét, meg­könnyíti tervteljesítésünket, gazdaságosabbá, olcsóbbá te­szi termelésünket. Nekünk, nógrádi bányászoknak, műszaki és fizikai dolgozók­nak egyaránt, a Központi Ve­zetőség által megszabott úton kell haladnunk, elő kell segí­tenünk a bányászat techno­lógiai fejlődését. Műszakilag kultúrált munkamódszereket kell alkalmaznunk, mert csak így tudjuk biztosítani a szén- termelés, az ipar, s ezzel együtt társadalmunk 'ö Létének folya­matos fejlődését. Lassan József, a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt főmérnöke. A mátranováki üzemegység aknái is csatlakoztak a „No­vember 7.-akna“ cím elnye­réséért folyó versenyhez. Azonban komoly erőfeszítések­re van szükség, ha méltó ver­senytársai akarnak lenni az olyan aknaüzemeknek, mint a szorospataki Szeptember 6- akna. Különösen meg kell ja­vítani munkáját Csipkés­üzemnek, amely a mátranová­ki aknák közül jelenleg leg­gyengébben teljesíti tervét. Vannak ugyan itt is jól ter­melő csapatok, mint például Kotrocó Lajos frontcsapata, amely 112,6 százalékra, Vincze János István csapata, amely 141,5 százalékra, vagy Molnár Antal csapata, amely 121 szá­zalékra teljesítette előírt ter­vét. Arra kell azonban töre­kedni, hogy Csipkés-körletnél mindenki felzárkózzon az élen­járók mögé és fegyelmezett munkával segítse a termelés fokozását. Sajnos, azonban vannak még a csipkési körletben olyanok, mint Suszter Károly, Radics Béla. Csikós Ilona és Biró B. Sándor szállítók, akik igazolat­lan távolmaradásukkal hátrál­tatják az aknaüzem eredmé­nyes munkáját. Az üzemegység másik két aknája, az Alkotmány- és a Gáti-akna dolgozói is köves­sék az élenjárókat. Ballon József Már az újabb felajánláson dolgoznak A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Újlaki lejtősaknájában Kucsera Lajos csapatának munkahelye a bánya egyik legnehezebb viszonyai között dolgozó szénelővájása. A nagy nyomás miatt sűrűn kell ácsol­ni és hetenként kell mélyí­teni a szállítóvágat felduzzadt alját, mert különben meg­akad a szállítás, A nehézségek többletmunkát jelentenek a csapat tagjainak, de ennek el­lenére rendszeresen túlszár­nyalják előirányzatukat. Mű­szakonként legtöbbször két­szer robbantanak és a rako­dást úgy osztották be, hogy le­hetőleg ácsolás és fúrás köz­ben is folyamatos legyen a szállítás. A munkahelyi váltás­sal megtakarított értékes per­ceket is a termelésre fordít­ják. A csapat így már öröm­mel jelentheti, hogy a Novem­ber 7. tiszteletére vállalt 30 helyett eddig 62 csille szenet továbbított a felszínre elő­irányzatán felül. Csütörtökön megbeszélésre ültek össze a csapat tagjai. Újabb felaján­lást tettek. Megfogadták, hogy a Nagy -Októberi Sascialista Forradalom 38. évfordulójáig még újabb 30 csille terven fe­lüli szenet termelnek. 3Miért termelnek drágán la nógrádi bányák IV apjainkban igen sok szó esik az önköltségcsök­kentés problémáiról. Pártunk III. kongresszusa nyomatéko­san húzta alá az önköltség- csökkentés jelentőségét szo­cialista építőmunkánkban, hisz a szocialista felhalmozás egyik döntő forrása, az élet- színvonal emelésének döntő feltétele, a termékek önköltsé­gének állandó csökkentése. A kongresszus óta az ipar terén bár vannak kezdeti ered­mények, de korántsem kielé- gítőek. Különösen a szénbá­nyászat terén vannak komoly hiányosságok ezen a téren. Az önköltség egy-egy termék egységnyi mennyiségének elő­állításával kapcsolatos pénz­ráfordításokat jelenti, történe­tesen a bányászoknál 1 tonna szén kitermelési költségét je­lenti, azt, hogy egy tonna szén kitermelése mennyi munkabér, anyag, értékesítési és egyéb költségbe kerül. Ha megnézzük, hogy milyen eredményt ért el a szénbányá­szati tröszt az önköltségcsök­kentés terén, akkor meg kell állapítani, hogy már hosszú hónapok óta nem tudja betar­tani az önköltségi tervét, sőt állandóan emelkedik egy ton­na szén kitermelési költsége. Ez év első hét hónapjában a terven felüli eredményromlás elérte a 8 382 000 forintot. A tröszt 1955 első felében 5,63 forinttal termelt drágábban egy tonna szenet, júliusban pe­dig 18,81 forinttal. Most nézzük meg, hogy az önköltség összetevőinek egyes tényezői hogyan alakultak. Például az egy tonna szén tervezett termelési üzem álta­lános költsége 29 forint helyett 31,90 forint. A tervezett bér­költség 55,32 és a felhasznált 65,40 forint. Sok szabálytalanság tapasz­talható a helytelen munkaát­vételeknél, ami az aknászok hanyag munkáját tükrözi. Pél­dául Szurdok üzemnél az aláb­bi címeken fizettek ki elma­radt béreket: 1. 30 százalék nehézségi pót­lék címén 2931 forint; 2. 63,4 folyóméter át nem vett elővájás után 21 289 fo­rint; 3. Meddő méterkülönbözet 5586 forint stb. C ok lazaság tapasztalható ^ azon a téren is, hogy az üzemek nem hajtják végre a rendeleteket. Például nem al­kalmazzák a büntető szankció­kat az igazolatlan hiányzókkal szemben. Kisterenyén 1739 fo­rintot számfejtettek — jogta­lan ebédpénzt és progressziót — igazolatlan hiányzóknak. Például a túlórapótlék össze­ge a július havi önköltséget tonnánként 72 fillérrel drágí­totta. Legtöbb üzemnél a nem termelő dolgozók merítik ki a túlóra-keretet. A széntermelés költségének másik nagy részét az anyag- költség teszi ki. Bár ez év el­ső negyedében az 1954-es át­laggal szemben 29 fillérrel csökkent az egy tonnára eső anyagfelhasználás költsége, a második negyedévben pedig 33 fillérrel, júliusban már 2,52 fo­rinttal nőtt a tonnánkénti anyagfelhasználás. A túllépés jelentős része a ^ bányafa-felhasználás te­rén jelentkezik. Például Kis­terenyén áprilisban az 1 ton­nára eső bányafa mennyisége a tervvel szemben 7 százalék­kal emelkedett és ez a többlet­felhasználás tonnánként 50 fillérrel emelte az üzem ön­költségét. Kányáson 3,72 fo­rinttal emelte a költséget a többletfelhasználás. De nem ritka az olyan jelenség sem, mint Csipkésen, ahol 2,50 mé­teres fa felhasználása helyett 3 méterest vágnak el. Ezek felszámolása terén már vannak eredmények. Például Saigon, az üzemvezetők napon­ta pontosan megállapítják, köb­méterben és forint értékben, ugyanakkor dekádonként el­lenőrzik, hogy az egyes körle­tek hogyan tartják be a szá­mukra előírt fafelhasználási normát. Hasonló hibák tapasztalha­tók a robbanóanyagfelhaszná­lás terén is. Például a máso­dik negyedévben Kányás 39 százalékkal, Nagybátony 25 százalékkal lépte túl a robba­nóanyag felhasználási normát. Hasonló a helyzet a többi üzemben is. Ebben a negyed­évben a 9 üzem 19 877 kilo­grammal több robbanót fo­gyasztott, ami több mint 287 000 forint többletköltséget jelent, s ez tonnánként 37 fil­lérrel emelte a szén kitermelési költségét. Más anyagok felhasználásá­nál is vannak lazaságok. Pél­dául tröszti szinten áprilisban 5750 darab izzólámpát számol­tak el felhasználásként, ami lehetetlenség. A különféle költségekkel sem gazdálkodtak megfelelően. A tröszt körülbelül 5—8 millió forint értékű anyagfölösleggel rendelkezik, mely után havon­ta körülbelül 200 000—250 000 forint kamatot fizet. A kocsi­álláspénz az első félévben, a MÁV-nak fuvarozási bírság 269 000 forintot, még pénzügyi bírság 1 407 000 forintot tett ki, ami 1,06 forinttal drágítot­ta az egy tonnára eső költsé­get. fezekből a példákból lát­■Lj hatók, hogy vannak ko­moly feladataink az önköltség- csökkentés terén. Pártszerve­zeteink állandóan ellenőrizzék az önköltség alakulását és me- nfetközben segítsenek a gazda­sági vezetőknek a hibák kija­vításában. Népünk életszínvonalának emelését csak akkor tudjuk biztosítani, ha egyre több és olcsóbb terméket biztosítunk népgazdaságunk számára. Kovács József, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési oszt. vez. A SZOVJET NÉP LEGFONTOSABB VÍVMÁNYA írtu: A. Kuznyecov, a gazdasági tudományok kandi dálusa A Nagy Október 38. évfor- dulója! Mennyi gondola­tot, emléket, érzést vált ki ez a nap. Nincs olyan ember a vi­lágon, aki közömbösen halad­na el e nagy történelmi dátum mellett. A történelem távlatából nem nagy idő ez a 38 esztendő. De ha az emberéletet nézzük, már hosszabbnak tűnik. Egyre ke­vesebben élnek már azok, akik előkészítették a Nagy Októ­bert, részvevői már öreg em­bereit, s felcseperedett az a nemzedék, amely azokban a viharos napokban született..: Az elmúlt esztendők alatt nagyon megváltozott a Balti­kumtól a Csendes-óceánig és a jéggel borított Északi-sark­tól a szubtrópikus vidékekig húzódó hatalmas ország képe. A munkásosztály élcsapata egy gazdaságilag elmaradott, há­borúban legyöngült, gazdasági és nemzeti katasztrófa küszö­bén álló országban vette át a hatalmat. Nehéz örökséget ha­gyott a cári Oroszország a szovjethatalomnak. A forrada­lom előtti Oroszország elma­radt a fejlettebb kapitalista országoktól az ipar, különösen a nehézipar fejlesztésében. A cári Oroszország műszaki és gazdasági elmaradottsága miatt a fejlett kapitalista or­szágoktól függő helyzetben volt. A termelési eszközöket és a gépi berendezések legna­gyobb részét külföldről kellett importálnia. A nehézipar leg­fontosabb ágait külföldi kapi­talisták tartották kezükben. C em a földbirtokosok, sem a kapitalisták nem vol­tak képesek felszámolni Orosz­ország gazdasági elmaradottsá­gát. Ezt a feladatot csak a munkásosztály oldhatta meg szövetségben a dolgozó pa­rasztsággal, az ország szocia­lista iparosításának útján. Az első ötéves tervben (1928 —1932) az ipari beruházások összege 25 milliárd rubelt tett ki, ebből a nehéziparra 21 mil­liárd rubel jutott. A második ötéves tervben (1933—1937) a beruházások összege 65,8 mil­liárd rubelre emelkedett, ebből a nehéziparra 54,6 milliárd ru­bel esett. A harmadik ötéves terv (1938—1941) három és fél esztendejében 130 milliárd rubelt fordítottak a népgazda­ság fejlesztésére, s ennek nagy részét az iparban, különösen a nehéziparban használták fel. Sok ezer új gyár, üzem, bánya és erőmű épült. A Szovjetunió az elmaradót'!, agrárországból hatalmas, szo­cialista iparral rendelkező ál­lam lett. A Nagy Honvédő Há­ború az ország műszaki-gaz­dasági erejének szigorú pró­bája volt, s ezt a próbát be­csülettel kiállta. A szocialista ipar fejlesztése napjainkban is folytatódik. Az ipar, elsősorban a nehézipar és annak szíve, a gépgyártás, a szovjetállam hatalmának szi­lárd alapja, a dolgozók állan­dóan növekvő anyagi jólétének forrása. A szakadatlanul fejlődő ter­melőerők alapján folyik nap­jainkban a Szovjetunióban a fokozatos átmenet a szociálist, musból a kommunizmusba. A Szovjetunió ipari termeié-, se 1955-ben az 1940. évihez ha­sonlítva több mint háromszo­rosára emelkedett. Az ásvány- olajtermelés már ebben az esz­tendőben eléri a 70 millió ton­nát, a vastermelés több mint 33 millió, az acéltermelés kö­rülbelül 45 millió, a szénter­melés pedig több mint 390 mii-, lió tonnára emelkedik. A nyersvas- és acéltermelésben, sőt a széntermelésben is, a Szovjetunió világviszonylat­ban a második helyen áll. Az elektromosenergia-terme-. lés 1955-ben eléri a 166 mii-, liárd kilowattórát, ami 85-szö- röse a forradalom előtti Orosz­országban termelt elektromos- energiának. Hatalmas erőmű­vek épülnek jelenleg az ország legkülönbözőbb részeiben: a Volgán — a kujbisevi, a sztá­lingrádi, és a gorkiji, a Dnye­peren — a kahovkai, az anga- rai és még számos más erő­mű. Eleketromosenergi a-ter­melésben is második helyen áll a Szovjetunió a világ országai között. A Szovjetunióban 1954-ben helyezték üzembe a világon az első, atomenergiával működő erőművet, amelynek kaoacitá- sa 5000 kilowatt. Most folynak a munkálatok 50- és 100 ezer kilowatt-kapacitású atomerő­művek létesítésére. Az atom­energiának békés célokra tör­ténő felhasználása határtalan távlatokat nyit a természet egyre újabb és újabb ismeret­len erőinek az ember szolgá­latába állításában! Ez a szo­cializmus egyik legnagyoob győzelme! A nehézipar fejlesztésében elért eredmények lehetővé te­szik a mezőgazdaság gyors fel­lendítését, egyre több nyers­anyag, élelmiszer és közszük­ségleti cikk előállítását. IVI a, az ünnep napján a Szovjetunió barátai örömmel üdvözlik a szovjet szocialista ipar vitathatatlan eredményeit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már nem kell beszélnünk az új felada­tokról. Az egyik ilyen fon s feladat a további technikai ha­ladás az iparban. A tudomány és a technika nem áll egy helyben, szüntele­nül fejlődik. A szocialista ipar sem állhat meg a technikai fej­lődés elért színvonalán, fel kell használni a technikai haladási, a világtudomány és technika minden eredményét. A szovjethatalom fennállá­sának 38 esztendeje alatt be­bizonyította, hogy a munkások és a parasztok jobban, az em­beriség számára hasznosabban tudják megszervezni és előre­lendíteni a termelést, a szocia­lista társadalmi tulajdon alap­ján. A felszabadult, kollektív munka anyagi-termelési alap­ja elsősorban a nehézipar, amelyet nem egyes monopóliu­mok, hanem a nép tart kezé­ben. Ez a Nagy Októberi Forra­dalom egyik legfontosabb vív­mánya. MOZI Jelenet a Romeo és Julia című szovjet színes filmből Játssza a salgótarjáni November 7 filmszínház október 27—29-ig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom