Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-22 / 83. szám
Az orosz festészet reprodukciói Képzőművészeti kiállítás Salgótarjánban A Műcsarnok és a megyei rl tanács népművelési osztálya közös rendezésében, futólagos szemlélet után szerénynek látszó kis kiállítás járja megyénket, amely legutóbb Salgótarjánban a városi kultúrházban került bemutatásra. Következő állomásai Balassagyarmat (Palócmúzeum), Szécsény és Nagybá- tony lesznek. Az orosz festészet kiemelkedő alkotásainak reprodukcióiból áll és a XVIII. századtól kezdve a XX. század elejéig mintegy keresztmetszetét adja az októberi forradalom előtti orosz festészetnek. A XVIII. század végének kiemelkedő arcképfestője, Antro- pouncDc Krasznovcsekov ata- mánról festett arcképével indul a művek sora. Ez az arckép a XVIII. század folyamán, a nagypéteri kulturális reformok nyomán fellendülő művészeti élet — amely elsősorban az arcképfestészetet emelte ki — bizonyítéka. A XIX. század elejének Oroszországában a szellemi élet minden területén nagy fellendülést találhatunk. Az 1812-es Napoleon elleni harcok az egész orosz népet mozgósították. E korszak nagy művészeinek néhány alkotását is láthatjuk. Fjedotov művésztől kedves, könnyed színekkel megfestett kis arcképet látunk, mely telve van vonzó, finom bájjal, míg művei élének nagy része, mint például „Őrnagy leánykérőfoer»’“ és „Első kitüntetés’“ erősen kritikai és leleplező. Ahogyan megfigyeli és visszaadja a körülötte történő eseményeket, ahogyan reagál a kor problémáira, szinte azt mondhatnánk, ez az orosz festészet Gogolja. A paraszti élet hű tolmácsolója Venecianov, aki ugyan földesúr volt, de szerette jobbágyait és azt tartotta, hogy „velük is úgy kell bánni, mint testvéreivel.“ „Tejesasz- szony’“ című képe telve van az ember iránti mélységes szeretettel. Műveivel egy olyan életképfestészetet tudott kialakítani, amely tartalmában realista, festésmódjában pedig már az új, a szabadban való festés (plain-air) egyik orosz- országi előfutára lett. A század második felének művészete ezen a talajon állva hatalmas eredményeket tudott elérni. Pjerov, Jarosenko, Kramszkoj és Málcovszlkij művészete már forradalmi harcos és demokrata is. A Vándorkiállítási Társaság létrejöttével ez még jobban fokozódik. A társaság célul tűzte ki, hogy nemcsak a felső uralkodó réteg, ihanem az alsó dolgozó tömegekkel is megismertetik művészetüket. Műveik mondanivalója gazdag, középpontjukban az ember áll. A kiállítás egyik kiemelkedő alakjának, Rjepinnek „Hajóvontatás a Volgán’“ című művénél érdemes hosszabban elidőzni. Az ő művén keresztül megelevenedik előttünk az embertelen elnyomás. Pattanásig feszült izmokkal vontatják a megrakott hajót. Rjepinnek ezekbe az emberekbe az egész emberiség évezredes elnyomását és keserűségét sikerült belesűríteni. „Az újonc kísérői’“ című képénél nemcsak a finom, harmonikus színkezelés, hanem az embeihez való szeretetteljes közeledés is nagy erővel hat a nézőre. Rjepin a művészet területén minden témakörben otthonosan mozgott Arcképek hosszú sorával állított emléket Tolsztojnak, a Háború és béke szerzőjének. Szurikovtól, a nagy történelmi festőtől Szuvorov tábornokról és hős katonáiról alkotott művét látjuk és egy jóízű, kedves, sziporkázó színekkel megfestett szibériai életképet, „A hóváracska elfoglalását“. Susogó, zúgó fenyvesek emlékeit elevenítik fel Siskin tájképei: „Tölgyfák’“, „Hajófák’“. Levitánnal együtt az ő műveik a tájfestés legnagyobb alkotásai e korból. Szeröv, Korovin és Zsukov- szkij már a századforduló művészei. Műveiken az új festészeti felfogások érződnek. Felhasználják már a modern festészet eredményeit, a reflexeket, levegős előadást, színtávlatot és más hasonlókat, anélkül, hogy impresszionistákká válnának. Ezt úgy érik el, hogy annak a célnak szellemében alkotnak, amely a Vándorkiállító Társaság művészeire is jellemző volt, hogy művészetük középpontjában mindig az ember áll, és nem pusztán a látvány. A kiállítás anyaga minden nézőnek mararandó élményt nyújt. SZABÓ BÉLA Érettségizett fiatalok számára egyéves mezőgazdasági gépszere lö-tanfolyamot indít a Földművelésügyi Minisztérium. A tanfolyam helye Örkényi Mezőgazdasági képesítési Szakiskola (Fő út 97.). A tanfolyam bentlakásos. A tanulók teljes ellátásban és átlag havi 240 forint ösztöndíjban részesülnek. Jelentkezni október 31-lg kell az iskola Igazgatójánál. A begyűjtési miniszter rendelete a borbeadási kötelezettség teljesítéséről, a bor forgalmának szabályozásáról A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok tagjai az 1 kh-t meghaladó háztáji gazdasággal rendelkező tsz-tagok, valamint a községi és közületi gazdaságok szőlőtermésükből elsősorban a borbeadási kötelezettségüket tartoznak teljesíteni. Az átvevő szervek az értékesítési szerződéssel lekötött mennyiséget, valamint a szabadfelvásárlásra felkínált tételeket csak a borbeadási kötelezettség teljesítése után vehetik át. A beadási kötelezettséget oltványterülettel rendelkezők csak oltvány fajtájú borral teljesíthetik. Akinek csak direkttermő szőlőterülete van, borbeadását direkttermő borral teljesítheti. Azok a szőlőtermelők, akik mindkét féle szőlőfajtát termelik, kétféle szőlőfajtával beültetett terület arányában oltvány- és direkttermő borral teljesíthetik borbeadási kötelezettségüket. Ilyen esetben a kétféle szőlőfajtát külön kell szüretelni, ugyancsak külön kell szüretelni a fehér és színes bort adó szőlőfajtákat is. A borbeadási kötelezettséget Nógrád megyében borban kell teljesíteni. Az átvételeket az erre kijelölt földművesszövetkezetek végzik. A borbeadási kötelezettség teljesítésére egészséges, tisztaízű, 10 maíigándfökos, legfeljebb 4 százalék seprőt tartalmazó, seprős újbort, 10 maligándfokos egyszer fejtett 1 százalékos lebegő seprőt tartalmazó újbort, vagy bort kell beadni. 8 maligándfokos bornál alacsonyabbat az átvevő szervek nem vehetnek át. A beadási könyvben előírt kötelezettség 11,5 maligándfokos borra vonatkozik. Ha a termelő ennél magasabb maligándfokú borral teljesíti borbeadási kötelezettségét, arányosan kevesebb litert, alacsonyabb maligándfokos borbeadás esetén több litert köteles beadni. Bort, mustot a község 1955. évi borbegyűjtési tervének teljesítéséig, ideértve az állami szabadfelvásárlási tervek teljesítését is, csak az átvételre jogosult átvevő szervek vásárolhatnak. A forgalom korlátozása alá eső községekben bort, mustot sem egymásközti forgalomban, sem fogyasztók részére nem adhatnak el, nem cserélhetnek és nem ajándékozhatnak. A községi begyűjtési megbízott — amennyiben a termelő terméseredménye vagy annak minősége azt indokolja —• a forgalmi korlátozások tartalma alatt is engedélyezheti a borbeadási kötelezettség teljesítéséhez szükséges bor, vagy must ugyanazon községben lakó termelőktől való megvásárlását. A megvásár ást azonban csak olyan termelőktől engedélyezheti, aki borbeadási kötelezettségének már eleget tett. Ha a község teljesítette borbegyűjtési tervét, a járási begyűjtési hivatal területileg illetékes átvevő szervvel egyetértésben a Megyei Begyűjtési Hivatalnak javaslatot tesz a forgalom korlátozásának megszüntetésére. Ha a községre vonatkozó forgalmi korlátozás megszűnik, a borbeadási kötelezettséget teljesítő termelők saját termésű borukat szabadon felhasználhatják, vagy az érvényben lévő jogszabályok betartásával értékesíthetik. lélyen szántott fűidben szebben fog diszlcni a cukorrépa Az őszi munkák kellős közepén jól halad a munka községünkben. A betakarításon és a vetésen kívül már a jövő évi cukorrépa- termésre is gondolunk. Versenyfelhívásomban vállaltam, hogy valamennyi cukorrépát -termelő gazda már ősszel megtrágyázza és megszántsa a jövő évi cukorrépaföldjét. Ennek érdekében nem sajnáltam az időit. Kisgyűléseken, gazdagyűléseken. csoportos beszélgetéseken ismertettem a gazdákkal a cukorrépa agrotechnikáját, helyes művelését. Már nálunk is bebizonyosodott, hogy a trágyázott és az ősszel mélyen felszántott földben nagyobb lesz a termés, mint a tavasszal szántott területen. Községünk dolgozóinak 98 százaléka megértette, hogy ha megfelelően művelik a cukorrépát, hatalmas jövedelemre téhetnek szert. A cukorrépa-területek trágyázása és szántása már megkezdődött. Kellő szántási mélységet fogatos ekével nem tudunk biztosítani, ezért a gépállomáshoz fordultunk segítségért. A Pásztói Gépállomás készségesen rendelkezésünkre állt. s egyik traktora már meg is kezdte a cukorrépa-területek művelését. Az eddig elért eredményekhez nagy segítséget nyújtott a községi tanács, amely minden munkában állandóan segítségemre van. Kovács Mihály, termelési felelős. Szarvasgede. FODOR- K /SS TV erőfényes októberi dél" után. Az őszi szél kacagva suhan át a faikó dombók fölött, dévaj jókedvvel szórva szét a faluból idehozott kiáltásokat. Ősrégi szokást elevenít fel Kisterenye DISZ-ifjúsága és ettől vidám most a falu ap- raja-nagyja — a hagyományos szüreti felvonulást. Persze ez az ünneplés itt nem a szőlő szüretelésére vonatkozik, mivel itt nemigen termelnek szőlőt, inkább a gazdag termés betakarításának örömünnepe ez. Mire kiértünk a falu végére, ahol a felvonulók gyülekeztek, már mindéki: ott volt, a „falurossza“ kivételével. Nodehát neki megbocsátható, utóvégre is .ő az, akinek mindent szabad, azért „falurossza“. Az induláskor mindjárt „elkapott“ bennünket egy mézesmázos beszédű cigány asszony, aíki nem tágított addig, míg ki nem hányta fura kártyáival nagyreményű jövőnket. Természetesen le kellett guggolni vele az árokpartra cigány- módra. — Máskippen nem tudók jó- sulni síp fiatalember, csókolom a kezsit-lábát — mondta égre emelt szemeikkel. A bűvös jóslatból egy jókora ütés ábrándított ki, amit kaján röhögés követett. A merénylő egy eleven madárijesztő volt, nem mindennapi orral, amit íme -megörökítettünk. (Megérte, mert ilyen orrot ritkán lát az ember, külünösképp ilyen külsővel.) Feje fölött viharvert esernyővel hadonászott. Hóna alatt hápogó kacsát szorongatott, miért is a gyerekek találóan „Kacsás Má- tyinaik“ titulálták. Utána vagy öt-hat suhanc- bohóc vágtatott, akik — erős a gyanúnk —. hogy valami rongykereskedőtöl vásárolhatták gúnyáikat, mert ilyeneket, mint ezek hordtak, nemigen lehet tisztességes háznál találni. Ezek aztán futás közben nem nézték, hogy kire ütnék, irgalmatlanul végigvertek gyereken. felnőttön egyaránt. A jókora ütésektől azt se tudta az ember, hogy bosszanlkod- jék-e vagy nevessen. Persze a tapasztalatot hamar leszűrtük és igyekeztünk hátramaradozni, kilcerülue a duhaj kedvvel táncoló falurosszát is, nehogy még ablaküvegnek nézze a fejünkbúbját (amit már nemigen csodálnák a sOk tánc meg a bor hatása miatt) és beverje a korcsma abldka helyett, a tőle is fürgébben táncoló rézfokosával. Az „öregbíró“, akit most nemigen lehet a falu legjózanabb emberénék nevezni, tudtára adta a falubelieknek, hogy ma este a fiatalság nagyszabású szüreti bált rendez ökörsütéssel egybekötve, s ha ne- talántán önként jelentkező ökör nem akadna, ő kénytelen ..., node már tovább nem merem írni, mert még a végén én kerülök nyársra. C'ste aztán elmentünk a ^ szüreti bálba, ahol táncolni ugyan nem nagyon lehetett, mivel annyian voltunk, hogy örült az ember, ha megállhatott a más lábán. Pedig isten uccse, csinos csőszlányok voltak! De ha már nem tudtunk mulatni a csőszlányaklkal. kárpótlásiként megpróbáltunk a bálteremben szölőfürtökre vadászni. Nem volt nehéz egy-két fürtöt lelopni, mert sok volt a tolvaj és kevés a csősz. De ha valakit elkapták, nem volt olcsó mulatság. Persze, még nagyon sok érdekes dolog történt, le is írnám én mindet, ha ezek az átkozott bohócok ki nem verték volna, minden jó ötletet a fejemből, ÍGY FOGADTAK OK... VJ iszontlátásra egy hét ' múlva Füleken! Ezzel búcsúztak e hónap Idén egymástól a füleki Kovos- malt-gyár kultúrcsoportjának tagjai és a Salgótarjáni Acélárugyár kultúrmun-kásai. A fü- lekiek négy napot töltöttek Tarjánban. Bemutatták dalaikat, táncaikat, művészetüket. Gyáruk legjobb munkásai is eljöttek, hogy kicseréljék tapasztalataikat tarjáni elvtársaikkal. Megismerték, megszerették a várost, az embereket. És szereplésük végén így szóltak: „Néhány nap múlva látogassatok el Fülekre. Hozzátok el nekünk művészeteteket. Mint nagyon jó barátokat, kedves vendégeket, úgy fogadunk majd.“ Az elmúlt hét péntekének reggelén két autóbusz indult útra az acélárugyár kultúrott- hona elől Szlovákia felé. Benne a gyár 50 főnyi színjátszógárdája ült. Heltai: Néma le- venté-jével négy napos vendégszereplésre indultak, hogy viszonozzák a Kovosmalt-gyá- riak látogatását, eleget tegyenek meghívásuknak. * IV ehéz sorokba önteni a fti- ’ leki fogadtatást. Hirtelen zuhantunk bele a boldogságba, amelyet kedves barátaink kézszorításai, ölelései, virágcsokrai okoztak nekünk. A kis város szélén fúvószenekar pattogó indulójának hangjai mellett szálltunk ki az autóbuszból. A járási pártbizottság és nemzeti tanács képviselői, vendéglátóink, a Kovos- malt-gyár küldöttei fogadtak, köszöntöttek bennünket. A kölcsönös üdvözlő szavak elhangzása után sorokba fejlődtünk és úgy vonultunk végig Fülek főutcáján. Megnyíltak a házak ablakai, jobbról is. balról is integettek, kendőket lobogtattak felénk. Soha nem felejtjük el azt az idős bácsit, aki botjára támaszkodva állt ott az egyik új, két emeletes épület előtt és kezében zsebkendőt szorongatva így szélt felénk: — Köszöntünk benneteket magyarok, barátok... testvérek. Ügy éreztük és érezzük most is: az egész város, az egész csehszlovák nép nevében mondta. . ★ T T gv nyilatkoztak a füle- kiek, amikor Salgótarjánban jártak, hogy ők nem tudják felvenni a versenyt a világhíres magyaros vendéglátással. — Biztosan nem érzitek olyan jól magatokat nálunk — hangoztatták —. mint ahogyan mi éreztük magunkat nálatok. Nos, amint megérkeztünk, barátaink mindjárt bécsiszelettel, finomabbnál-finomabb süteményekkel, borral, sörrel traktáltak. Ettünk olyan gulyáslevest, hogy — mint néhá- nyan közülünk megjegyezték — még itthon olyan jót soha. Fogyasztottunk szlovák nemzeti eledelt is. Ettünk ... de- há.t ki tudja azt a sok mindent felsorolni? Aztán a negyedik napon mérlegre tettük mindkét vendéglátást. A fülekiek továbbra is csak bizonygatták, hogy a magyarosnak nincs párja, meg hogy ők jobban érezték magukat ott, mint mi itt. A mieink éppen az ellenkezőjét állították. Aztán mégis abban maradtunk. hogy igen, a magyaros vendéglátás valóban világhíres, de azért ha máshol nem is. Füleken biztos konkurenciára talált. D agyolcra készültünk az 11 első nap kora estéjén. Autóbuszunk a füleki kultúr- ház előtt állt. Sokan rrár benne ültünk és vártuk az indulást. Feltűnt, hogy egy 50 év körüli, szürke kabátos férfi milyen izgatottan tipeg-topog a busz mellett. Zsebét ugyancsak kitömte valamivel. Láthatóan türelmetlen volt. Megkérdezte többször egyiktől is. másiktól is: mikor indulnak már? Aztán, amikor vezetőnk indulást kiáltott, a szürke kabátos bácsi fürgén felugrott a buszra, zsebéből cukorkákat, csokoládékat húzott elő és széles mosollyal, szó nélkül kezünkbe nyomta... Ha vitéz Agárdi Péter valóban életre kelhetne Galeotto krónikáiéból, elcsodálkozna, hogy miiven szeretettel fogad- * ták mindenütt, ahol csak szerelmet vallott a büszke, gőgös Ziliának. Kis bányatelepek lakói ültek szorongva és hallgatták a megdöbbentő kívánságokat: „három évig néma légy!“ És milyen elégedett izgalommal figyelték a gőgös hölgy próbatételét! Igazságosnak érezték, de magukban már megbocsátottak neki. És ez az érzés pontosan találkozott a darab cselekményével: a próba sikerült, s a két szerelmes végre egymásratalált. Mennyire egyeznek a jelek. A mese mindenütt mese. mindenütt ugyanúgy hat. Amikor az Acélárugyár Petőfi színjátszócsoportját elkísértem csehszlovákiai útjára, előadásaikat az állóhelyen szorongva néztem végig. Ragyolc nem nagy község, inkább azért nőtt kultúrköz- ponttá, mert apró falvak, puszták közé ékelődött. Ide járnak be, gyakran 6—8 kilométert gyalogolva. Az új, 5—600 nézőt befogadó kultúrház, no meg színjátszóink előadása megérdemelte a fáradságot. „A néma levente“ és a vasárnap délután adott szórakoztató műsor nagy sikert aratott. ★ tj álásan fogadta a füleki közönség is. Ha az autó Ragyolcról Fülekre halad, apró dombokon megy keresztül. Aztán kiszélesül a völgy nagy köralakú lapállyá. Ebből emelkedik a várhegy. Olyan, mint egy óriási süveg. Az apró város házai közé egyre több emeletes épület ékelődik. Ez már az új Fülek. Ezek között van a kultúrház is, amely a magyarországi színjátszók iránti érdeklődésből zsúfolásig megtelt. Gyakran szakította félbe taps az előadást, ami jólesett a színjátszóinknak. Még többet akartak adni. A közönség sűrű tetszésnyilvánítása — no meg a gyönyörű szöveg, mellyel nehéz betelni — elragadtatta néhány szereplőnket. Sikerük volt vele kétségtelen: egyéni sikerük. De az együttes, a darab összhatása megsínylette. A darab még megy, vigyázni kell a következő előadásokra. Kisebb lett volna a siker? Kevesebbet tapsoltak volna közbe? Talán. De annál erősebben a végén. No, persze így is volt elég. És végülis megérdemelten. A három előadás sokáig emlékezetes marad a füleki dolgozóknak. Kevésbé vo!‘ szerencsés az esztrád-műsor időpontja és szervezése. A színvonal ellen nem lehet kifogás. Kár, hogy nem látták az itthoni műsor- szervezők. Vannak jó szava- lóink és tudnak játszani egy- felvonásost is! Mi lenne, ha néha-néha irodalmi délutánt rendeznének Salgótarjában zenei számokkal kiegészítve? Talán még egy észrevételt: kevés az új számuk, jó lenne felfrissíteni néhány mai tárgyú jelenettel, költeménnyel. A dal, vers, a színpadon megjelenő hős ugyanazt az érzést képes ébreszteni bennünk, mint egy ragyolci parasztasszonyban, vagy egy-egy füleki munkásban. És ez már közeledés. Közelebb kerültünk egymáshoz. Köszönet érte füleki és salgótarjáni kultúr- munkások. (Kiss—Magyari) RITKA ESET Régen volt, soká lesz lyen vásár — mondogatták létfőn reggel a vevők. A Detőfi téren, a Rákóczi út melletti sárikon egy cipészmester rákta ki az árut. 7olt itt cipő, szandál stb. A vevőik szokás szerint, mielőtt vásároltak volna, jól zörülnézték a sátrakban és ide a mesterhez is ellátómnak. Éppen egy középkorú asszony lépett oda és rámutatva az egyik cipőre, megkérdezte az árát: — Magának ingyen adom... — felelte és topogott. A je- eSk azt mutatták, hogy nem- gen szekta a bort megvetni. Egy kis esőcsepergés jött. ö rá sem hederített, de jött m segítség, dkik berákták „szárazra“ a cipőket, ioqy kik voltak azok, nem udjvk, de még a mester em tudja. Kökényes!
